Népakarat, 1957. május (2. évfolyam, 100–125. sz.)
1957-05-31 / 125. szám
1957. május 31. Ankét a Népakarat szerkesztőségében Az iskolák nevelési problémái TV Minapi számunkban közöltük a Népakarat szerkesztőségének és a Pedagógusok Szakszervezetének »Az iskolák nevelési problémái« címmel rendezett közös anikétia vitaindítóját. Mai számunkban összefoglaljuk a széleskörű vitán elhangzott felszólalásokat, illetve ezek néhány fő kérdését. A vitában részt vettek: Árpási Gyula, a Kiss János altábornagy utcai tanítóképző igazgatója, Berkó Pál, a XXI. ker. Rákóczi úti Általános Iskola tanára, Burghardt Erzsébet, az óvónőképző tanára, dr. Dányi Károly, tanulmányi felügyelő, a fővárosi tanács oktatási osztályának munkatársa, Gatterer Ferenc, a fővárosi tanács oktatási osztályának csopavezetője, Hadik Béláné, a Veres Pálné Leánygimnázium tanára, Korodi Albertné, a XIII. ker. Tömöri úti Általános Iskola tanára. Pásztor József, a Kölcsey Gimnázium tanára. Szabó László, az Ady Endre Gyermekotthon nevelője. A FELSZÓLALÓK TÖBBSÉGE nagy figyelmet szentelt az iskolák és a szülői ház kapcsolatának, mert mint hangsúlyozták: a nevelés első színhelye a szülői ház és ennek hatása erősen befolyásolja az iskolai nevelőmunkát Az otthoni nevelésben azonban igen sok a hiba. A jól nevelő szülők is inkább csak ösztönösen, mint tudatosan foglalkoznak jól gyermekeikkel. A kettő között pedig igen nagy a különbség. A pedagógusok viszont — állapították meg önkritikusan — eddig keveset tettek annak érdekében, hogy a szüleik tudatosan végezzék nevelőmunkájukat. Az iskola munkáját bizonyos értelemben a szülők nevelésével kellenekezdeni. Nálunk azonban még nem alakult ki erőteljes nevelési közvélemény. A szülő nem érzi, hogy felelősséggel tartozik a társadalomnak is. A pedagógusok fontos feladata felhívni erre a szülők figyelmét. Ez csak a szülői munkaközösségeken belül lehetséges. A felszólalók szinte egyöntetűen állapították meg, hogy nevelési szempontból még az általános iskola nyújtja a legtöbbet. Minél magasabb fokú iskolába kerül a gyermek, annál inkább csökken a nevelés, s marad az előírt tantárgyak kizárólagos oktatása. Ennek nyilván egyik oka az is, hogy az általános iskolákban rendszerint egy-egy pedagógus ugyanazokat a gyermekeket, egyazon osztályt visz végig az összes fokozatokon, míg a magasabb iskolákban minden évben minden tantárggyal más-más tanár foglalkozik. Ennek ellenére a felsőbb iskolák tanárainak szintén meg kellene találniuk a módját, hogy nevelőkként is foglalkozhassanak tanítványaikkal. Ennek érdekében már a pedagógusképzés, a felsőbb tanárképzés módszerein és tananyagán is változtatni kellene. TERMÉSZETESEN HIBA, ha a nevelők olyan magatartást és munkát várnak az iskolásoktól, mintha komoly felnőttek lennének. Biztosítani kell a gyermekkort: vidám legyen a gyermekek élete és ne koravén. A nevelés fontos tényezője, hogy a pedagógusoknak módjuk legyen fegyelmezni is tanítványaikat. Egyetlen nevelő sem lehet a testi fenyítés híve. De gondolkozni kellene azon, hogy a gyakran tapasztalható szabadosság korlátok közé szorítása és a szükséges fegyelem kialakítása érdekében megfelelő módszereket alkalmazhassanak a nevelők. Ehhez központilag kidolgozott előírások szükségesek. A gyermekeket otthon és az iskolában is meg kell tanítani küzdeni, akadályokat legyűrni. Ideálokat, célokat kell eléjük tűzni, amivel tanulásra serkenthetjük őket. Erőteljesen vetődött fel az ankéten az iskolák politikai légköre. Rámutattak arra, hogy számos gyerek káros kettősségben nő fel. Otthon esetleg népidemokrácia-ellenes megnyilatkozásokat hall, az iskolában pedig — jól, rosszul — a rendszer melletti állásfoglalást, amely több esetben ráadásul még nem is őszinte. Pedig ezt a gyerek igen gyorsan megérzi és ki is használja, nem is szólva arról, hogy őt is teljesen megingatja, nemegyszer rossz irányba sodorja. A pedagógusnak nem kell feltétlenül kommunistának lennie ahhoz, hogy a népi demokrácia őszinte híve legyen. De ez az őszinteség igen lényeges követelmény, mert csak őszinte pedagógusok ellensúlyozhatják egyes szülői otthonok politikailag negatív hatását a gyermekekre. Éppen ezért a tantestületekben lehetővé kell tenni, hogy a pedagógusok az értekezleteiken nyíltan elmondhassák véleményüket, kételyeiket, politikai problémáikat. És a becsületes vita, meggyőzés keretében igyekezzenek a kommunista, illetve tisztábban látó pedagógusok formálni társaik szemléletét. SZÁMOS MÁS PROBLÉMA KÖZT felvetődött még ú tanulók túlterhelésének kér-dése. A pedagógusok évek óta beszélnek erről, de mindeddig késik a megoldás. Látnunk kell, hogy a becsületesen,, szorgalmasan tanuló diákok- nak bizony nincs szabad ide- jük, s még remény sincs rá, hogy a jövő tanévtől kezdve több szabad idejük legyen. ] Mert minden pedagógus sze-J veti a tárgyát és úgy gondol-l ja, hogy annak anyagából J semmit sem szabad elhagyni. A pedagógusoknak meg kell érteniük: a tankönyv nem arra való, hogy mindent meg-* tanítsanak belőle. És helyte- len az a felfogás is, hogy a tudomány és a kultúra előre- haladásával a tudás minél nagyobb anyagát kell bele- gyömöszölni a gyermekek fejébe. Nem az a pedagógus új művész, aki nagyon sokat adt a gyermekeknek, hanem azt az igazi pedagógus, aki széles anyagtudásából helyesen vál lasztja ki a leglényegesebbet, és aki megfelelő összefüggése-ket tud teremteni az anyagi összes részei között. * Az ISMERTETETT RÉSZ-LETEKEN túlmenően az an-] kéton az iskolai nevelésnek« szinte valamennyi problémá- ját átfogóan érintették s meg- vitatták. E problémák kriti- kus, önkritikus értékelése megerősítette az ankét rész- vevőiben, hogy a magyar köz-', oktatás és művelődésügy re-', ményteljes jövő előtt áll. Ki-fiából majd az átmeneti társa-dalmi nehézségekből fakadt, ugyancsak átmeneti pedagó- giai nehézségekből is. Ami-lyan mértékben társadalmunk, előrehalad a szocialista fejlő- dés útján, olyan arányban for- i málódik, alakul majd a ma-'agyár szocialista pedagógia is.'. Természetesen kívánatos, hogy szocialista pedagógiánk előbb-', ne tartson — éppen a társa- dalmi fejlődés elősegítése érdekében. A nívós könnyű műsor megérdemli a segítséget Baráti megbeszélés a koncertigazgatóságon Tegnap délelőtt a »zeneház« (Semmelweis u. 1) tanácsteremében baráti megbeszélés volt a hangversenyrendező intézményünk vezetői és a sajtó képviselői között. Dr. Bozsó Ernő, a koncertigazgatóság vezetője beszámolt a népi demokratikus országok koncertigazgatóságaivezetőinek első konferenciájáról, amelyet a »Prágai tavasz«kapcsán rendeztek a csehszloák fővárosban. A prágai megbeszélés hasznos megállapodásokhoz vezetett a baráti országok művészcseréinek egészséges egybehangolásában és valamennyi részvevő ország honversenyéletének felfrissítésében, művészeinek előrelátható foglalkoztatásában. A tökéletesebb együttműködés elősegítésére a részvevő szervek igyekeznek teljesen kiküszöbölni a művészcserékben kölcsönösen gyakran előfordult esetlegességet, bizonytalanságot. A konferenciát rendszeres időközökben megismétlik. A legközelebbi megbeszélés decemberben Varsóban lesz a »Wieniawski zenei versenyek« kapcsán. Itt előreláthatóan közös titkárság felállításáról is döntenek. A titkárság székhelyéül a legtöbben Budapestet javasolták, centrális fekvése és nagy becsben tartott zenekultúrája alapján. Romhányi József ismertette a könnyű és vegyes műfajok, illetve műsorok egészséges, művészileg és szervezetileg megalapozott átalakítására vonatkozó elgondolásokat. A sajtó, a többi kulturális intézmény és a szakszervezetek műsortanácsa képviselői egyaránt örömmel és egyetértéssel fogadták a terveket, amelyek mind a tömegek egészséges igényeinek kielégítése, a műsorok várható színvonala, mind a magyar szerzők, zeneszerzők és művészek megfelelő, az eddiginél arányosabb foglalkoztatása szempontjából sokat ígérnek. Nagyon szükséges — a vegyes műsorokban újból különösen elburjánzott nívótlanság, üzletszerűség, ügynökölés elleni harcban meg éppen elengedhetetlen —, hogy mindaz, ami a műfajban jó és nívós: minden hivatalos és nem hivatalos segítséget megkapjon! (r. a.) Különös erkölcsök Tegnap este a Százház utcában jártam. Itt van egy ugrásra a város szívéhez, a VII. kerületben. A Murányi utcáról nyílik. Igaz, hogy nincs benne száz ház, de igen különös hely, szinte külön világ. Protolini mester tollára kívánkozik. Megálltam a Murányi utca sarkán és úgy éreztem, mintha egy készülő film forgatásán vennék részt. Az egyforma magas, szürkés-feketére kopott házak előtt rengeteg gyerek és felnőtt. Az asszonyok és fiatal lányok tarkamintás pongyolában páváskodtak. Minden ház ablakában virág, s az úttest maroknyi földdarabjain is árvácska és százszorszép virított. Az öregek a kapuk előtt vagy a szuterénlakások ablakpárkányán üldögéltek. A kisfiúk »snúroztak«. Az ablakokból átkiabálva beszélgettek a vacsorát főző asszonyok. A mozgalmas képtől rég nem tapasztalt ábrándos hangulat lett úrrá rajtam. Ha közbe nem jön valami, talán könnyekig meghatódom e furcsa utcaképen. De úgy látszik, meg volt írva, hogy még mielőtt elérzékenyülök, magamhoz térítsenek. Éktelen veszekedés kezdő-ődött mellettem. Egy lepergett , zománcú lavórral hadonászó kövér asszonyság vitte a szót. [ Majd lenyelte a mellette álló, színes pongyolás fiatalasszonyt. Bármennyire figyeltem, nem, sikerült pontosan megértenem a nyilvános vita tárgyát — még négy asszony állandó köz-i beordítása akadályozott ebben.", Hamarosan csitulni kezdett az eszmecsere, így sikerült meghallanom a számomra oly meg- J lepő és még most is a fülembe csengő »erkölcsi tanulságot«. — Maga irigykedik rám? Hiszen én még rabolni sem jár- t tam novemberben. — Az a maga baja, hogy nem járt, mert maga egy lustás disznó, anyuskám! A »szurkoló« négy asszony kacagva helyeselt. Lassan visszafelé indultam; az előbb még oly romantikus a Százház utcán. Hát bizony — enyhén szólva — megkesere- dett a szájam íze. S azóta is nyugtalanít a gondolatkörűl előttem olyan emberek is élnek, akik szerint érdemnek számít a novemberi rablás, fosztoga-', tás. Akik lustának tartják azt,', aki nem tette. (radnóti) A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata »A rajzművészet mesterei« reprezentatív albuma után most egy más jellegű, de szintén sikerre számító művel gazdagítja a művészetkedvelők könyvtárát: Kiss Lajos professzor Vásárhelyi művészélet c. munkájával. Még a képzőművészet ismerői közül is sokat meglep az a gazdag és sokrétű művészetet, mely ebben a nagy parasztvárosban kibontakozott a századforduló után, a vidék kulturálódásának nem éppen kedvező időben. Kiss Lajos tudományos alapossággal és ugyanakkor rendkívül élvezetesen és szórakoztató olvasmány formájában mutatja be a város művészéletét és annak kiemelkedő alakjait. A könyvet számos fénykép és reprodukció egészíti ki. Közülük való képünk is, mely a város egyik ■őstehetségéneke, Hegedűs Lászlónak tanulmánya ahhoz a rajzhoz, mellyel 1901-ben elnyerte a 100 koronás rajzára kiírt pályázatot. sd.) A Népakarat a Gyermekvárosért"' // Az OTP 211 666-os »A Népakarat a Gyermekvárosért« című csekkszámlájára érkezett Veszprémi Közgazdasági Technikum I. és IV/b osztálya 345 forint. Pécsújhegyi Erőmű Vállalat: 1600 forint. Pulai Általános Iskola 401 forint. Keszthelyi városi tanács vb. 781 forint. K. U. Budapest 580 forint. Nemesszalóki Általános Iskola 252 forint. Szentesi József Attila Színház 50 forint. Keszthelyi városi tanács vb. 40 forint. Csabrandeki Általános Iskola 50 forint. Kolontári községi tanács 239 forint. Veszprémi Tanító- és Óvónőképző Iskola 922 forint. Hernádi Általános Iskola tantestülete és tanulói 695 forint. Pétfürdői Általános Iskola 17 forint. Döbrentei községi tanács vb. 246 forint. Farkasgyepüi Általános Iskola 45 forint. Pápakovácsi Általános Iskola igazgatója 270 forint. Nórápi községi tanács vb. 261 forint. Borszörcsöki Általános Iskola 111 forint. Veszprémi ED Cipőnagykereskedelmi Vállalat lerakata 100 forint. Dobál községi tanács 412.20 forint. Marcal gergelyi községi tanács vb. 1124.70 forint. Dáka községi tanács 301.40 forint. Nagygyimóti Általános Iskola 126 forint. Nagyacsádi Általános Iskola 127 forint. Malomsoki Általános Iskola 284 forint. Várvölgyi Általános Iskola nevelőtestülete és tanulói 382 forint. Várpalotai Állami Zeneiskola növendékei és tanárai 186 forint. Sümegi járási tanács nőtanácsa 500 forint. Gyarmati Általános Iskola 116.60. XIX. ker., XIV-es körzet Went Károlyné gyűjtése 387 forint. Óbudai Hajógyár hajóépítő munkásai 1790 forint. Kiszombori Rákóczi Ferenc úttörőcsapat 420 forint. Ferencvárosi Vasutas Kultúrház, IX. kerület, Péceti út 72. 1950 forint. Malmos Lajos, Budapest XIX., Petőfi tér 10. 615 forint. Marcaliéi úttörő szervezet 661 forint, Csékúti Általános Iskola alsó tagozata 1400 forint. VIII. ker., Festetich utca 4. számú fjáz, 7-es ép. lakói 186 forint, Óbudát Sportszergyár szakszervezeti bizottsága 300 forint. XI. ker. Vendéglátóipar 1176. Italbolt dolgozói 100 forint. Takács Általános Iskola 132 forint. Tapolcai Általános Leányiskola II/a osztálya 61 forint. XIV. ker., Gyarmat utca 47— 48. számú ház lakói 378 forint. Kurtás Hazafia.- Népfront és Általános Iskola 1007 forint. Kandói tanbánya 583,51 forint. Gyűjtőívek Budapest, VI., Eötvös utca 32. számú ház lakóitól 152 forintot gyűjtött Raffai Mihály. VIII. kerület, Festetics utca 4. szám alatti VII. ház lakóinak adománya a Gyermekváros-alkotó részére 186 forint. »A gyűjtést kezdeményezte és végrehajtotta: Kovács Ágoston, nyugdíjas főmozdonyvezető, lakóbizottsági elnök.« VII. kerületi, Péterfy Sándor utca 47. számú ház lakóitól 120 forintot gyűjtött Reisz Lajos és — ahogy ő írja — ebben a munkában Rosta Zsuzsika VII. osztályos tanuló segítette. NÉPAKARAT A mecseki URÁN földjén Sa SS. Egy éve "bauxitbányának" hívták hivatalosan. Ez volt kiírva a toborzóirodájára is. Így találtad meg minden címjegyzékben. Akik az éberségnek ezt az eltorzult és erőltetett formáját gyakorolták, ügyet sem vetettek rá, hogy — úgy mondják — már a kordéhúzó lovak is tudták: uráni van a Mecsekben. Kimehettél Bakonyára, Cserkútra, Kővágószöllősre, a parasztasszonyok, akiknek a férje kapálás helyett vájárkodással foglalkozott, tudták az urániumot. És a műszakiak, akik a maguk mindennapi tapasztalatából ismerték meg a szovjet geológusok és ércbányászok, és mindenfajta szakemberek — ma már csak kisszámú tanácsadó — segítségének jelentőségét — s a nagyrészt szovjet bányagépek és kutatóműszerek nagyszerű minőségét —, beszélhettek volna róla, hogy enélkül a segítség nélkül még sehol sem tartanánk az uránnal. Az éberség — illetve az áléberség — fátyla eltakarta a Mecsek kincsének igazi arcát. És lovat adott az uszítás alá, amely kajánul kérdezgette: hová lesz a magyar urán? Hová lesz — és mit kapunk érte? ! Válaszoljunk rá: a magyar uránból — illetve a magyar uránércből — nagyon kevés ment ki eddig az országból, hiszen a munka elején vagyunk. De több megy ki ezután. Mert ahhoz, hogy az uránércből ki is vonják az atomenergia nyersanyagát, csak két nagyhatalom rendelkezik megfelelő hatalmas ipari kapacitással. Csak az USÁ-ban és a Szovjetunióban tudják »leírni« A-tól Z-ig az urángyártás ábécéjét. Tegyük még hozzá, hogy a Szovjetunió a világpiaci árnál többet fizet a mecseki uránércért. S ez az uránium jön vissza első kísérleti atomreaktorunkba. És majd: atomerőműveinkbe is. Az Jövő bányája a vágószöllősi részleg főmérnöke — huszonhat éves. Jobb kalauzt keresve se találhatnék ezen a vidéken, mint a pécsi postai műszerész Sopronban végzett mérnöki fát, aki a Jakabhegy vörös homokkövét gyerekkorából ismeri már... Most azonban már ismeri az erőket, melyek az uránércet szétterítették itt, a Mecsek délnyugati lábánál. Asztalán: zöldesszürke, kákesfekete, jáspisrózsaszín kőzetdarabok. Permkori üledékek. Egy különös kődarab, mintha fa lenne: az is volt, méteres átmérőjű, millióéves öreg törzs, az egyik guritóban bukkantak rá. A szoba: meszelt, egyszerű, afféle »felvonulási épület« — de épül már köröskörül az igazi Szöllős! A trafóház zöldesszürke ajtóin játszik a napfény, kóbor szellő lebegteti az Április 4-akna szürke Vastornyán a két zászlót, odébb, távolabb az osztályozó... Minden olyan természetes és magától értetődő ércbánya földjén állok, alattunk, a makacs és kemény kőzetben verekszik magukat előre pécsi és komlói bányászok — sokat jöttek át ide, elhagyva régi szerelmüket és élettársukat a szenet), s a környék új munkába fogott parasztjai. S mégis vain valami a beszélgetésben, ami időnként valam Wells-regény vagy Vernekönyv hangulatába ringatja az embert. Ebben a bányában például nem lehet inni a bányavízből És tilos enni odalent. Az osztályozás például a radioaktivitás-mérőkkel történik. Az osztályozó tehát a világ semmiféle más bányaosztályozójára nem is hasonlíthat. A bányajárásom — a műszakiak, ellenőrök szokásos útján — mindig részt vesz az orvos is. De ezenkívül állandóan és rendszeresen járják a bányát a dozimetria-csoport emberei. Mérik a sugárzáserősséget és kis ballonokba mintát vesznek a levegőből. A radontartalmat vizsgálják. Mindjárt adódik hát a kérdés: ha ennyiféle vigyáznivál van, nem lesz-e tőle baja só embereknek? Valamit mindjárt tisztázni kell. Az alfa- és bétasugarak nem hatolnak át a szokásos bányászöltözéken A gammasugárzás viszont elveszíti ártalmasságát, ha a bánya szellőztetése alapos, állandó. És itt az. Ami az impotencia-rémhírt illeti, még a két-három éve itt működő első »ős«-vájárok se panaszolnak ilyesmit. Sőt, ha hinni lehet a büszkélkedésnek... 7 órára csökken a munkaidő! Ami pedig az emberek védelmét illeti, azt a közeli napokban fokozzák. A munkaidőt leszállítják hét órára és kötelező lesz a leszállás előtt az igen magas tápértékű (máj, tojás, hús, vaj) anyagokból készült meleg védőétel elfogyasztása is. Az egészséget elsősorban a szilikózis veszélyezteti Itt is Ezért igen alaposan, kioktatják az embereket a vizes fúrás jelentőségéről, megmagyarázva: inkább keressenek húsz évig valamivel kevesebbet, mint kevesebb ideig többet. Ugyanakkor speciális feladat is a szilikózis elleni harc: a megtámadott tüdő ugyanis érzékenyebb a sugárzásokra. Az eleven, pezsgő élet, a még ideiglenes jellegű épületek közt cikázó teherautók, az itt is, ott is feltűnő próbafúrások tornyai valami utánozhatatlanul fiatalos vonást festenek itt a Mecsek arcára. Ahol a főmérnök 26 éves, ott a többiek se aggastyánok — még az építkezés ellenőrei közt is olyan ifjú műszakiakkal lehet találkozni, mint Cukor Anna, Komló régi, Kossuth-díjas kőműveslánya, aki azóta elvégezte az építészmérnökök egyetemét (Novocserkasszkban és Harkovban). És fiatalok tevékenykednek a fúrótornyok körül is. Jó a kereset - de panasz is akad ! A kereset? Átlagos vájáré 3000—3500 forint, átlagos csillésé 2000—2200. Sajnos, a vájárok és csillések keresetével nem áll arányban a külszínen dolgozók, a fúrósok és az úgynevezett »iparosok« (bányalakatosok, segédmunkások) keresete. Az alapbérük nem éri el a más ércbányákban dolgozókét. A fúrógépnél dolgozó Wesztl László kimutatja: a gép normájának váratlan és ugrásszerű növelésével 224 százalékkal kereshet 2600 forintot , száz százalékkal tehát 1100 forintot kereshet, akár egy ügyesebb konyhalány... Márpedig ez fizikai erőt kívánó, műszaki tudást követelő, kemény szakmunka ... Sziklai elvtárs — a szöllősi bánya igazgatója — egyetért a bérezési panaszokkal. Hiszen a maga bőrén érzi: nem kap például szállítógépészt! Nem hiszem, hogy e fiatal és rendkívül fontos bányákban megoldhatatlanok lenninének ezek a problémák. Már csak azért sem, mert megismerkedtem a fejlesztés a korszerűsítés, az egészségvédelem további terveive. Ilyen terv bőven van. Csak egyet belőle: épül a fürdő. Külön földalatti bejáró vezet majd hozzá az aknából, fedett folyosóval; kétszeri fürdés után indul haza az uránércbányász. Gépi erővel mossák majd a munkaruhákat, kétnaponta, később naponta is. Egy autó visszafordul ! J*16 —------------------------!tóber végén autó kanyarodott a kővágószölősi bányakapu elé. Nyugati újságírók ültek benne. Be akartak menni az uránium-bányába. Az ajtóban a fiatal főmérnök fogadta őket és közölte velük — udvariasan, de határozottan —, hogy a szabályzatok tiltják idegenek belépését a bányába. A kapunál pedig munkások álltak. Puskával. Az autó visszafordult. Mert az urán — a miénk. A szocializmusé. Az is marad. Ruktín Fmww* **!