Népakarat, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178–203. sz.)
1957-08-01 / 178. szám
Százezren vannak - mégis egyedül! Az elvált asszonyok gondját — társadalmi gondok — írjon már egyszer a különváltan élő, magányos aszszonyok problémáiról... — biztatott a IX. kerületi tanács gyermekvédelmi előadónője. Nem »hazabeszélt«, mert férjezett asszony. De munkája során a magánélet annyi problémájával keresik fel, hogy szinte már a családok, a magányos asszonyok valamiféle »lelki klinikájának« érzi magát. Javaslatához még hozzáfűzte, hogy az emberek el sem tudják képzelni, mennyi a magányos, különváltan élő aszszony, s hogy sorsuk mennyire társadalmi probléma. Asszonysorsok ... Bizony magam is meglepődtem, amikor az 1949-es népszámlálás adatai alapján megtudtam: a törvényesen elvált asszonyok száma: 57 000, a válás nélkül különélőké pedig 67 000 volt. 1957 januárjában viszont a Statisztikai Hivatal becslésszámításai szerint 82 000 a törvényesen elvált asszony és az eddigi adatok alapján több tízezerre tehető a válás nélkül különélő nők száma is. Hajlottam hát a gyermekvédelmi előadó tanácsára és elkísértem őt szokásos családlátogató útjaira. Kissé megtört, fásult, negyven év körüli asszony, M. Jánosnié nyit ajtót a Viola utca egyik lakásában. Mögötte feltűnik tizenhat év körüli lánya. Két fiú — 9—11 évesek — játszik, veszekszik a szobában. Anyjuk hiába szól rájuk, nem bír velük. Az apa pedig már hét éve hiányzik. Tizenegy évi házasság után hagyta el családját s mondták ki a válást. És azóta feléjük se nézett , de még a tartásdíjat sem fizeti. A férj bognár szakmunkás volt annak idején, jól keresett, aztán jött egy másik nő és azóta inkább alkalmi munkából él, csak hogy ne kelljen gyermekeinek juttatni. Az anya egy könynyűipari üzemben, mint csökkent munkaképességű dolgozik, 800 forintot keres, és lánya ugyanennyit egy másik üzemben. Ez a család keresete. Jómaga már lemondott arról, hogy élete más kerékvágásba jusson. Hiszen három gyerekkel és félig betegen, már nem mehet újra férjhez. A gyerekei idegesek. A 11 éves fiút háromszor hozták vissza a határról , a sikertelen disszidálási kísérletek után. Lánykája pedig két évvel ezelőtt a családi körülmények miatt öngyilkosságot kísérelt meg. Az anya minden gondolata már csak akörül forog, hogyan lehetne volt férjétől mégis valami tartásdíjat kicsikarni, visszamenőleg is. És hogy tudná gyermekeinek hosszan tartó, felzaklatott lelki feszültségét feloldani... J. Gáborné középiskolai tanárnő. Noha negyvenöt éves, jó tartású, szép szál asszony. Négy gyermeke van. Ferenc körúti háromszobás lakásában szerény, de ízléses berendezés. Legnagyobb, érettségizett fia egyetemi felvételre készül s azon sóhajtozik: jó lenne, ha a mérnök-papa segítene. Ám ő már négy évvel ezelőtt itthagyta a családját egy balatoni üdülésen szerzett, ifjú hölgy kedvéért. Pedig még a válóperi tárgyaláson is elismerni kényszerült: asszonya jó feleség, jó anya volt. A bíróság nem is bontotta fel a házasságot, hogy nyitva hagyja az utat a férj visszatérésére. Ám e finom és gazdag lelkű asszony már úgy érzi: ez sajnos, reménytelen. A volt férj fizeti a tartás díjat s látogatja gyerekeit. És az anya ilyenkor még jobban érzi társtalanságát, magányát, amit a négy gyerek ellensú-lyoz, enyhít ugyan, de elmé-lyit is. Mert e jólnevelt, értel-mes gyerekek, akik egyfor-mán szerették szüleiket, most is egyformán kétellyel, kritiká- i val tekintenek rájuk. Kérdé- eseik néha bizony meghökken-« tik anyjukat... De magára erőltetett derűvel megpróbál- j ja kormányozni az otthoni ésj — az iskolai gyerekseregét is. De meddig sikerül ez? És ha a gyerekek »kiröppennek« * majd a szülői házból — vajon ki nem marad-e majd még inkább egyedül? Hallani sem akar másik férjről. És amikor a tantestület, kollégái igye-keznek bevonni őt társas éle- tükbe — gyakran elzárkózik ... Akit elvennének, de akadály — a gyerek — Két fiatalasszony fogad az Üllői út egyik lakásában. A főbérlő, D. Antalné kereskedelmi dolgozó, 35 év körüli, helyes asszonyka. Néhány éve különváltan él férjétől öt- és nyolcéves kisfiával. A másik fiatalasszony, a látogatóba jött B. Miklósaié, a barátnője és sorstársa is. 24 éves gépírónő, akit a férj kétévi házasság után itthagyott, disszidált. És az asszonyka most szerencséjének tartja, hogy nincs gyereke. D. Antalné viszont éppen két gyerekét tartja szerencséjének, mert legalább nincs egyedül. Igaz, nélkülük se maradna sokáig magányos, mert már akadt kérője, csak éppen a két gyerek az akadály. A férfi azt szeretné, ha intézetbe adná őket. Az anya azonban hallani sem akar erről, pedig nagyon szeretne férjhez menni. Így hát esetleges házassága egyelőre holtpontra jutott. Barátnője a maga »holtpontjáról« a házassági hirdetések útján akar eljutni. Ám tapasztalata szerint a hirdetés útján szerzett férfiak között sok a kalandor és ebből , a maga módján azt a tanulságot vonja le: a férfiakkal játszani kell, s fölényesen, cinikusan bánni velük... A beszélgetésből kiderül: disszidált férje vele is így bánt. Már egyévi házasság után megcsalta, megalázta. Idősebb barátnője emlékezteti őt nemrégi beismerésére: azért jómaga is hibás volt házassága elrontásában. És a gyermekes asszony felelősségérzetével azt mondja: az életet komolyan kell venni, mert aki nem ezt teszi, azzal az élet bánik el komolyan. És mindjárt példát is hoz: mi lenne, ha a munkahelyén hagyná, hogy egyes férfiak úgy közeledjenek hozzá, amilyen a szemléletük: az elvált asszony ►►szabad préda ...« Közös gondjuk: a társtalanság Mindnyájuk legfőbb gondja, problémája a társtalanság, a magány. Többségük — érthetően — vágyódik igazi élettárs után, aki a nő szempontjából nemcsak társ, hanem támasz is az életben, s lehetőséget ad az anyai hivatás betöltéséhez Igazuk van, amikor azt mondják: a magányos férfi helyzete könnyebb. Hozzáfűzhetnénk a magányos férfiak miatt is marad oly tartósan magányos igen sok nő ... Ezért persze nem hibáztatható a társadalom és ezek az asszonyok nert is vádolják. De M. Jánosra például joggal elvárná a társadalomtól, az illetékes állami hatóságoktól, hogy mégis találjanak valamilyen törvényes módot volt férje tartásdíjkötelezettségének teljesítésére. És szeretné, ha munkahelyén több megértést, időnként pedig valamiféle segélyt is kapna. Jól esne néha üzem vezetőitől is némi érdeklődés gyermekei, családja iránt. Az üzemi bizottságok és nőtanácsok még többet törődhetnének az egyes munkahelyek, gyárak társas életének, közös szórakozásának igényes megszervezésével. És különös tekintettel lehetnének a magányos nők bevonására. Családvédelmi bizottságokat. Természetesen, e társadalmi probléma sajátságosan nehéz ,s kényes, megoldása nem egyszerű. De felmerül egy gondolat, amelynek csírája gyakorlatilag már kialakult az említett gyermekvédelmi előadó munkakörében: vajon nem volna-e célszerű a kerzeti és falusi tanácsok melletti lakosság legtekintélyesebb férfijaiból, asszonyaiból — gazdag élettapasztalatú orvosok, pedagógusok bevonásával — valamilyen családvédelmi bizottságot vagy tanácsot létrehozni? Kizárólagos feladatuk volna az emberi szó, a tanácsadás, az életükben valamilyen törést szenvedő házastársak vagy magányos emberek meghallgatása, felkarolása. Sokan igénylik ezt. Ilyesminek a felállítását egyébként a szerkesztőségnek küldött levelekben is javasolták. Ilyen családvédelmi tanács létrehozása — mivel részvevői a feladatukat társadalmi munkáiban átnák el —, még csak anyagi beruházást sem kívánna. Csuhán — jelképesen szólva — ►lelki beruházást«, törődést, odaadást az emberek »kényes« problémái iránt is. Talán ilyen módon is hozzájárulhatna a társadalom, hogy tartósan senki se legyen maga'■V'os ■ • ■ Szenes Imre 1957. augusztus 1 Hetvenöt gyermek haza akar térni Ausztriából. Az osztrák hatóságok a Bécstől 35 kilométerre fekvő Hirtenberg városkában, a Vöröskereszt egyik gyermekotthonában összpontosították az ellenforradalom után Ausztriába szakadt magyar fiatalok egy részét, 75 fiút és leányt. Valamennyien 14 éven aluliak.; A hirtenbergi gyermektábor lakói hetek óta türelmetlenül várják a magyarországi nő- küldöttség bejelentett ausztriai látogatását. ; A kimun néphadsereg 30. születési napja Három évtizeddel ezelőtt alakult meg a kínai népi felszabadító hadsereg történelmi magva. Ez időben a Kuomintang végleg ellenforradalmi erővé vált. 1927. július 26-án nyilatkozat jelent meg, amelyben a Kuomintang szakított a kommunistákkal, Csang Kaj-sek klikkje hozzálátott a munkások, parasztok mészárlásához. Dühöngött a fehérterror, a kommunista várt illegalitásba szorult. Ekkor, 1927. augusztus 1-én történt, hogy Nancsangban felkelt a nemzeti hadsereg két hadteste a forradalmi vívmányok megvédésére. 1927. augusztus 1-ét ebben az értelemben a jelenlegi néphadsereg születésnapjaként ünnepült. Ez idő tájt folyt Hunan tartományban, Mao Ce-tung vezérlete alatt, az a hatalmas parasztfelkelés, amely »Az őszi termés felkelése« néven vonult be a történelembe. Ez a mozgalom hívta életre azt a legszilárdabb fegyveres egységet, amely körül a néphadsereg később tömörülhetett. E hadsereg születése pillanatától kezdve egy volt a néppel, hús a nép húsából, vér volt a nép véréből. Nemcsak céljaiban, de eszközeiben s egész magatartásában is teljesen eggyé tudott válni a nép tengerével, amely körülvette. Vállalta a nép harcait s a nép köznapi munkáját is, a népért hullatta vérét, de verítékét is. A nagy menetelés hőstetteit örök időkre feljegyezte a históra. E hadsereg történelmi jelentőségű győzelmeket mond hat a magáénak. Diadalai leverték Kína testéről az imperializmus jármát s forradalmi', harcban legyőzték a feudalizmus és a bürokratikus tőke', összefonódott belső reakciós '■ erőit. E hadsereg ma hűséges és' megbízható védelmezője Kína újonnan kivívott függetlensé-' gének, áttörhetetlen bástya-ként oltalmazza az országon belül a szocializmus békés', építését, meghiúsítja azokat a', provokációkat, amelyekkel a Tajvan szigetén állomásozó Csang Kaj-sek tör a népi államra s egyik leghatalmasabbbiztosítéka az egész világ békéje megóvásának is. '. mmm NÉPAKARAT Csukák a halastóban ♦ -------------------------------------------| GYÖNYÖRŰ ZÁSZLÓ a nemzeti egység. | Selyme alá lehet gyűjteni mindenkit, aki be♦ ősületes munkával, szorgalommal, hazaszere♦ tettel fel akarja építeni ebben az országban a dolgozó nép rendjét, aki jólétet akar — nemcsak a késői unokáknak, de már ennek a nemzedéknek. Sokan vannak ilyenek? Nyugodtan mondhatjuk, milliók, a magyar laikus- iság óriási többsége. Ezek a milliók, ha nem ők is értenek minden részletében egyet a szocia- l lizmus elveivel, a párt politikájával , békédben akarnak élni, fel akarják nevelni gyermekeiket és unokáikat, s ha nem is látnakmindent hajszálnyira úgy, mint az ország vezetői, egyben megegyeznek velük. Abban, hogy Magyarországon sose legyen többé élet-halál ura a »gazemberek vadászó, nemtelen, puskás, ► bitorló úri társasága«. ► Ezt az idézetet a régi Magyarország ural► iodó osztályairól nem ma írták le, hanem — »1900 körül. Ady Endre írta: elég hiteles ta► nyja az urak életének, úri Magyarország nap►jainak. ► A nemzeti egység azonban kalózlobogó is ► lehet, csábító, de nagyon gonosz kalandok ► zászlaja. 1956 egyik legveszedelmesebb jelszava éppen a nemzeti egység volt, az a »szent ►nemzeti egység« , amely megszédítette az; egyszerű dolgozó emberek ezreit is. Milyen ► nemzeti egységet, kikkel, milyen célért? Ezt a három kérdést elhomályosította a reviziomizmus, gondosan megkerülte és titkolta a [ külföldi diverziós ügynökségek minden hazai [ képviselője — és a világért ki nem ejtette volna a száján a Szabad Európa, amely pedig ^»minden magyar nemzeti ügyinek hivatott ^apostola«, mint tudjuk. A revizionista »elmélet«, amely a múlt hibái elleni harc ürügyén ► előbb suttyomban, végül nyíltam letagadta az ►osztályellenség létét; a népfront »minden magyart« átfogó, az osztályok mozgását és létezését figyelmen kívül hagyó felfogása így ta► álkozott azzal a »nemzeti egységgel«, amelyre ► nem a magyar népnek, hanem a Pentagonnak ► és a NATO-nak volt szüksége. ► MILYEN NEMZETI EGYSÉGET? Teljesen ► általánosat, mondják az előbb említettek. ► Vagy egység — vagy nem egység. Azért egy► ség, hogy mindenki beleférjem. »Elvégre magyarok vagyunk.« ► Szinte igazolódnak a régi megállapítás sza► vai: »Semmi sem új a nap alatt.« Mert az ► egységnek ez a fogalmazása például nagyonnem új. Annyira nem új, hogy már a Nemzeti ► Egység Pártja — amelynek egy gróf Bethlen, ► meg egy jákfai Gömbös Gyula nevű vezéreire ► sokan emlékeznek —is így képzelte a dolgot. ► Elvégre magyarok vagyunk — micsoda nem► kelletlen dolog szemrehányásokat tennünk ► egymásnak, amiért az egyiknek véletlenül tíz► húszezer hold földje van, a másiknak meg egy ► virágcserépnyi sincs? Fő, hogy magyarok vagyunk, az ősi alkotmány alapján állunk [amely soha, sehova sem volt lerögzítve, és [egyszerűen a földesúri rendszer hagyományainak összessségét jelentette); ez a lényeges. Némelyik ember pedig — isten kegyelméből — a munkaadó, a másiknak tehát munkát, kenyeret ad, amiért az illető hálával tartozik. Nemzeti egységet? Kikkel? — kérdezzük [mi. — Mindenkivel — hallatszik odaátról —, [aki jó magyar. — Ki jó magyar? — Aki szereti a hazát — hallatszik a válasz. S látszólag a fogas ellenérvhez érkeztünk. Mit tegyünk, haegyszer a földbirtokos, a gyáros, a magyar királyi vezérkari ezredes is szereti a hazát? MINDENEKELŐTT eszünk ágában sincs letagadni, hogy az említett urak is szerethetik a hazát. Szerethetik és szerették is a maguk módján. Amikor az nekik volt elsősorban haza. Ki tagadja, hogy az ő torkuk is elszorul, ha az álmodó tiszapartra, a mátrai erdők susogására, a pipacsfoltos aranymezőkre gondolnak. A gyártulajdonosnak is kellemes emlékei vannak Kőbányáról és Csepelről. De ők a kizárólagos tulajdonukként szerették ezt a hazát, s abban a másodpercben, ahogy csak árnyéka is megmutatkozott a lehetőségnek, hogy a föld, a bánya, a gyár (és vele a haza) nem lesz tulajdonuk — kezdték nem sajnálni ezt a hazát és nem szeretni, sőt: a pusztulását kívánni, mindenáron! Túlzás? 1944 őszének és 1945 nyarának felrobbantott hídjai, elhajtott nyájai és csordái, égő városai nem a magyar történelem tényei talán? A Ganz Hajógyár csarnokának égése — az államosítás után: íme, ez a burzsoázia hazaszeretete, amikor a haza a munkások hazája lesz. De hát tegyük fel, hogy csak a harmadik kérdés megválaszolását kérjük. Milyen célért lenne az a bizonyos teljes, általános nemzeti egység? Az ország tavaly keserű leckét kapott ebből az egységből. Csillogó felszín és szépen csendülő, fiatal szíveket hevítő jelszavak mögött megbúvó leckét — de mégiscsak leckét! Érmék egyik epizódja, kis töredéke csak egy sztahanovista kőműves esete. EZ A SZTAHANOVISTA KŐMŰVES nemrégen került kihallgatást végző fórumok elé, mert fegyveres csoportot vezetett valahol a Ferencvárosban. Meglepő katonai képzettséget mutatott, noha a munkakönyve szerint valóban építőmunkás. Elég gyorsan kiderült, hogy Ludovitcát végzett volt m. kir. főhadnagy. Továbbá: a Gömbös-éra egyik miniszterének unokája. A nagypapa földbirtokos is volt mellesleg. Ki hiszi el ennek a főhadnagynak — akinek egyébként a saját osztálya szempontjából nincs vétke —, hogy a szocializmusért fogott fegyvert? Hosszú éveken át fölényes mosollyal nevetgéltünk a kémtörténetek sematikus fordulatairól, amikor az ügynökökről és diverzánsvezérekről mindig kiderült, hogy birtokosgyerekek, kapitalista csemeték, régi világbeli tisztek. Az első puskák megszólalása után kiderült: a sematikus ábrázolásnak lehettek hibái, de a munkáshatalom ellen bizony — ha másokat is meg tud téveszteni — a régi világ fog fegyvert. Ez törvény. S ha a régi világ kalózrobogót akar csinálni a nemzeti egységből, pusztítás és a hatalom visszavétele eszközét, akkor nekünk ez a fajta nemzeti egység nem kell. A nép hatalma várának ostrománál ez az »egység« volt az egyik leghosszabb ostromlóka és a legerősebb ágyúgolyó. S nem vitás, hogy ma is akadnak jóhiszemű, illúziókat kergető becsületes emberek, akik szerint a legtágasabbra kell nyitni a kapukat, és »egyszer már meg kell bocsátani mindent«. S nehezen veszik észre, hogy ezzel ma csak ártanánk a nemzet valóságos érdekeinek. — De hát akkor hogyan lesz nemzeti egység? — kérdezik ezek a jóhiszemű, idealista emberek. (Mert azok.) Lesz. Nagyon kis réteg az, amely javíthatatlanul és makacsul vissza akarja hozni az úri Magyarországot. Bornemissza Géza iparügyi miniszter úr és társai, fegyveres csoportok újra és újra felbukkanó szervezői, ügynökségek beszervezettjei és a legkülönfélébb típusú összeesküvések résztvevői mégiscsak egy csepp az emberek tengerében. Itt vannak — de csak úgy tartoznak hozzánk, mint ahogy a halastóhoz tartozik a csuka, a búzaföldhöz a konkoly. EGYSÉGET CSAK NÉLKÜLÜK lehet teremteni. És csak ellenük — mert minden egység, amelybe ők is beleférnek, a nép ellen irányul. Baktai Ferenc Eredményes hirdetést akar? Közöltesse a NÉPAKARAT-ban! Fogadás a budapesti kínai nagykövetségen Hu Pin-fu, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövetségének katonai attaséja, a kínai népi felszabadító hadsereg megalakulásának harmincadik évfordulója alkalmából ■szerda este fogadást adott. A fogadáson megjelent Bisziku Béla belügyminiszter, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, Sik Endre, a külügyminiszter első helyettese, Tömpe István, a belügyminiszter első helyettese, Úszta Gyula vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, Ugrai Ferenc vezérőrnagy, a néphadsereg vezérkari főnöke, a tábornoki kar több tagja, s a Külügyiminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium több felelős munkatársa. Részt vett a fogadáson a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője, valamint katonai és légügyi attaséja. A fogadáson bemutatták az Elmozdítjuk a hegyeket, feltöltjük a tengereket című, a kínai népi felszabadító hadsereg vasúti-műszaki hadtestének munkájáról szóló filmet. 3