Népszava, 1958. március (86. évfolyam, 51–76. sz.)
1958-03-01 / 51. szám
A magyar szakszervezetek feladatai a munkáshatalom erősítésében, az életszínvonal alakításában, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításában Megkezdődött a magyar szakszervezetek XIX. kongresszusa Péntek reggel megkezdte tanácskozását az Építők Rózsa Ferenc Kultúrotthonának nagytermében a Magyar Szakszervezetek XIX. Kongresszusa. A kongresszus elnökségében helyet foglalt dr. Münnich Ferenc, a minisztertanács elnöke, Marosán György, Fock Jenő, Biszku Béla, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint az állami és társadalmi élet számos vezetője. A Szakszervezeti Világszövetség Végrehajtó Bizottságát Louis Saillant, az SZVSZ főtitkára, a szovjet szakszervezetek küldöttségét Korobova elvtársnő, a Szovjet Szakszervezeti Tanács titkára, az Arab Országos Szakszervezeti Szövetséget Fathy Kamel főtitkár képviselte. Az elnökségben helyet foglalt még Gaston Monmouneau, a Francia Általános Munkás Szövetség titkára, Walter Sacchetti, az olasz szakszervezetek küldötte, Gottfrted Fiala, az osztrák szakszervezetek képviselője, Piotr Gajewski, a Lengyel Szakszervezeti Tanács alelnöke, Vaclav Pasek, a Csehszlovák Szakszervezeti Tanács titkára, Han Dobre, a Román Szakszervezetek Központi Tanácsának titkára, Kurt Meier, a Szabad Német Szakszervezeti Szövetség titkára, Timo Kocani, az Albán Szakszervevezeti Tanács titkára, Dragon Sztamenkovics, a Jugoszláv Szakszervezetek Központi Tanácsának alelnöke, Zu In Sen, a Koreai Szakszervezeti Szo-3 vetség elnökségének tagja, 1 Tran-Bao, a Vietnami Szak-3 szervezeti Szövetség Ellen- 3 őrző Bizottságának elnöke, 3 Sztoján Abadzsiev, a Bolgár Szakszervezetek Központi Ta-3 nácsának titkára és a Vegy-3 ipari Nemzetközi Szövetség küldöttségének tagjai, Geor- 3 ges Vahaute és V. Makelski elvtársak. Magyar-román barátsági nagygyűlés Bukarestben A magyar párt- és kormányküldöttség tagjai csütörtökön délután a bukaresti Köztársaság Stadionban találkoztak a román főváros dolgozóival. Az ünnepi nagygyűlést a Román Munkáspárt bukaresti bizottságának titkára nyitotta meg, majd hosszas taps közepette Gh. Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt központi bizottságának első titkára emelkedett szólásra. Gh. Gheorghiu-Dej: A szocialista országok egysége államaink fejlődésének, békéjének és szuverenitásának biztos záloga — Hazánk dolgozó népe — mondotta a többi között —, a Román Munkáspárt és a Román Népköztársaság kormánya kifejezi nagy megbecsülését a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány és a Magyar Szocialista Munkáspárt helyes politikája iránt, s meleg együttérzéséről biztosítja azokat a magyar munkásokat, parasztokat és értelmiségieket, akik a párt vezetésével erősítik a népi hatalmat és egyre jelentősebb sikereket aratnak a szocialista társadalom építésében. — A román és a magyar dolgozók nagy vívmánya — mondotta a továbbiakban — a román—magyar barátság. — Ez a barátság különös erőivel nyilvánult meg akkor, ami- I kor a magyar népnek az ellen- I forradalmi felkelés nehéz meg- I próbáltatásaival kellett szem- sbeszállnia. A román nép ki-fejezésre juttatta, hogy teljesen szolidáris a magyarországi ► dolgozók harcával, amelyet a ► Magyar Szocialista Mumkás► párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány vezetésével vívtak az ellenforradalom leveréséért és a dolgozó nép forradalmi vívmányainak megvédéséért. — A Magyar Népköztársaság párt- és kormányküldöttségének látogatása hazánkban — állapította meg Gheorghiu- Dej —, valamint azok a határozatok, amelyeket ez alkalommal közösen hoztunk, jelentős határkövek a magyar és a román nép törhetetlen barátsága szüntelen fejlesztésének, erősítésének és testvéri együttműködésének útján. A két kormány és a két párt között az összes megvitatott kérdésekben teljes az egyetértés és a nézetek azonossága, s ez a szerdán aláírt közös nyilatkozatban kifejezésre jut. Gheorghiu-Dej elvtárs rámutatott, hogy a két ország baráti kapcsolatai szüntelen elmélyítésének és fejlesztésének legszebb biztosítékát pártjaik gyümölcsöző testvéri együttműködése alkotja. A magyarországi ellenforradalom tanulságai újból megmutatták a szocialista országok munkáspártjainak, hogy legfontosabb kötelességük harcolni minden olyan kísérlet ellen, amelynek az a célja, hogy gyengítse a pártnak a társadalmi élet minden területén érvényesülő vezető szerepét. — A kommunista és munkáspártok — hangoztatta Gheorghiu-Dej elvtárs — szerte a világon sikeresen harcolnak a revizionizmus, a mai munkásmozgalmat fenyegető legfőbb veszély ellen, valamint a dogmatizmus és a szekta-szellem ellen. Gheorghiu-Dej elvtárs kijelentette, hogy figyelembe véve az imperialisták fegyverkezési hajszáját, a Román és a Magyar Népköztársaság teljes erejével hozzájárul a varsói szerződés szervezetének megszilárdításához. Gheorghiu-Dej elvtárs beszéde végén a román és a magyar nép testvéri barátságát és együttműködését, a Szovjetunió vezette legyőzhetetlen szocialista tábor megingathatatlan egységét és a népek békéjét éltette. Kádár János: Barátságunk kölcsönösen teljes bizalmat fejez ki ma. Gheorghiu-Dejnek, a Román Munkáspárt központi bizottsága elsőtitkárának nagy tapssal fogadott beszéde után Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára emelkedett szólásra. — Teljes meggyőződéssel I állíthatjuk — mondotta be Iszédében a többi között I Kádár János —, hogy barátságunk ma, mind párt- és I állami kapcsolatunk, mind né- I peink közvetlen kapcsoltainak vonalán tiszta, igaz, felhátién barátság. | Kádár elvtárs ezután a magyarországi ellenforradalmi eseményekről szólott. — 1956-ban — mondotta — , az ellenforradalmár burzsoá , nagybirtokos osztály, valamint : imperialista és megvetésre méltó revizionista áruló segítőik kiaknázták a régebbi magyar vezetők csoportjának súlyos hibáit és meg akarták dönteni a Magyar Népköztársaságot. Átmeneti sikereiket annak köszönhették, hogy az áruló Nagy Imre-féle csoport átállt oldalukra és kinyitotta számukra a kaput. A továbbiakban az ellenforradalom leverését ismertette Kádár elvtárs, majd így folytatta: — Harc közben olyan tapasztalatokat szereztünk, hogy a jószándékú tévedőket türelemmel és jó szóval kell meggyőzni, de az ellenség táborába átment árulókat nem agitálni, hanem ütni kell az ellenséggel együtt. — A múlt hibái nyomán levont egyik legfőbb tanulságunk, hogy a párt és a dolgozók széles tömegei között élő kapcsolat, kölcsönös bizalom a párt, a népi rendszer legfőbb és nélkülözhetetlen ereje. Népünk az ellenforradalom felett aratott győzelmét is a szocialista országok népes egységének és támogatásának köszönheti. örülünk, hogy most a bukaresti dolgozók képviselői előtt személyesen van alkalmunk megköszönni azt az értékes segítséget, amelyet nekünk a nehéz napokban a Román Munkáspárt, a Román Népköztársaság kormánya és népei nyújtottak. Gondolnunk kell arra, hogy még nem haltak ki azok az emberek, akik a burzsoánacionalizmus mérgezett nyilával készen állnak mindig arra, hogy megkíséreljék népeink viszonyát megzavarni. De ezeknek mi nem engedünk teret és zavart keltő kísérleteiket az igazság erejével és világos hirdetésével lehetetlenné teszszük — mondotta Kádár elvtáns. — Ebben a szellemben mondjuk, hogy a Magyar Népköztársaságnak nincs egy országgal szemben sem területi, sem más igénye. Aki ilyet felvet, nemcsak a velünk testvéri barátságban élő szomszéd népköztársaságok ellensége, hanem halálos ellensége elsősorban a Magyar Népköztársaságnak és az urak miatt oly sokat szenvedett magyar dolgozó népnek. — Ma népeink vállvetve harcolnak a béke megszilárdításáért és biztosításáért, a szocializmus felépítéséért, egész táborunk egységének további erősítéséért. Kormányaink támogatják azt a politikát, amely e célok megvalósítását szolgálja. Helyeseljük a nemzetközi tárgyalások és megegyezések módszerét és hisszük, hogy a kormányfők találkozója, amit a Szovjetunió kormánya javasolt, létrejön és minden nép érdekében szükséges és fontos eredményeket tud elérni. Támogatjuk azt a követelést, amely a tömegpusztító fegyverekkel való kísérletek megtiltását kívánja. Támogatást nyújtunk minden javaslatnak, amely a leszerelést, a külföldi csapatok kivonását, általában a békés együttélést, a békés gazdasági versengést szolgálja. Kádár elvtárs a nemzetközi helyzetről szólva rámutatott, hogy a magyar kormány minden pozitív javaslatot támogat, ezek közül is különösen azokat, amelyek közvetlenül érintik a magyar nép életbevágó érdekeit. Ilyen például az NDK javaslata a két német állam egyesítésére, a lengyel kormány javaslata az atommentes zóna létesítésére, a román kormány javaslata Románia, Bulgária, Albánia, Jugoszlávia, Görögország és Törökország jó viszonyának és a Balkán tartós békéjének megteremtésére. A hatalmas éljenzéssel fogadott beszédek után Kádár János és Gheorghiu-Dej a nagygyűlés több tízezer résztvevőjének viharos tapsa közepette megölelte egymást. 4 / Somogyi Miklósnak, a Szaktanács elnökének 3 megnyitó beszéde A tanácskozást Somogyi Miklós, az MSZMP politikai bizottságának tagja, a Szaktanács elnöke nyitotta meg. — Nagy és felelősségteljes munka vár valamennyiünkre — mondotta. — Megkezdi tanácskozásait a Magyar Szak- szervezetek XIX. Kongresszusa. E kongresszus elé várakozással tekint a magyar nép, sőt a kongresszussal kapcsolatban hazánk felé fordul a nemzetközi közvélemény, elsősorban a munkásközvélemény figyelme is. Ez a figyelem, ez a várakozás érthető. Érthető, mert a kongresszusok a szakszervezeti mozgalomnak, a szakszervezeti életnek kiemelkedő, ünnepélyes eseményei. A kongresszus, mint a szakszervezti mozgalom legmagasabb szerve, arra hivatott, hogy megítélje a végzett munkát, megjelölje a követendő célt. Ilyen értelemben ülésezik a mi kongresszusunk is. A kongresszus a számadás Ünnepe és a magyar szakszervezetek XIX. kongresszusa ilyen értelemben is jelentős esemény. Büszkén jelenthetjük a kongresszusnak és egész népünknek, hogy a magyar szakszervezetek az elmúlt öt évben sikereket értek el munkájuk fejlesztésében, a reájuk háruló nagy társadalmi hivatás betöltésében. A megtett út azonban nem volt nyílegyenes. A XVIII. kongresszus után csak lassan indult meg a fejlődés, amely csak 1956-ban vált általánosabbá, gyorsabb üteművé. Ekkor azonban az ellenforradalom megzavarta a mi sorainkat is. Ebben a kritikus időszakban komoly hibákat is vétettünk. De a hibákon a Magyar Szocialista Munkáspárt vezetésével néhány hónap alatt úrrá lettünk, és szakszervezeteink a munkáshatalom még szilárdabb támaszává, a gazdasági és politikai konszolidációért folyó harc számottevő erejévé váltak. Felbecsülhetetlen volt az a segítség, amelyet ebben, az időszakban a Szakszervezeti Világszövetségtől és a nemzetközi proletariátustól, mindenek előtt a felszabadító Szovjetuniótól és a többi baráti szocialista országok népeitől kaptunk. Ez alkalommal is hálás köszönetünket fejezzük ki e testvéri segítségért, amely lehetővé tette, hogy gyorsan begyógyítsuk az ellenforradalom ütötte sebeket. — Azt mondottuk az előbb, hogy a kongresszus a számadás időszaka. Ez így is van. Kongresszusunk azonban a tervezés időszaka is. Nagy és jelentőségteljes feladatok állnak a magyar munkásosztály, a magyar nép előtt, s a szakszervezeti mozgalomnak segíteni kell népünket, segíteni kell munkás-paraszt kormányunkat az országépítő feladatok megoldásában. Segítenünk kell népünket egész tevékenységében. Ez azt jelenti, hogy minden eszközzel szolgáljuk azt a harcot, amely a munkáshatalom erősítéséért, népgazdaságunk fejlesztéséért folyik. Ugyanakkor egy pillanatra sem hanyagolhatjuk el azt a kötelességünket, hogy megvédjük az egyes munkásokat (Folytatás a 2. oldalon) Somogyi Miklós megnyitó beszédét mondja A magyar szakszervezetek XIX. kongresszusának elnöksége