Népszava, 1958. május (86. évfolyam, 102–127. sz.)

1958-05-28 / 124. szám

A franciaországi helyzet (folytatás az 1. oldalról) mielőbbi átvételére. íme De Gaulle nyilatkozata: »Tegnap megkezdtem a szük­séges és szabályos eljárást olyan köztársasági kormány megalakítására, amely képes biztosítani az ország egységét és függetlenségét. Arra számí­tok, hogy ez az eljárás folyta­tódik, és hogy az ország nyu­galmával és méltóságával mu­tatja meg: óhajtja ennek sike­rét.« A tábornok közleménye hoz­záteszi: »Elvárom az Algériá­ban állomásozó szárazföldi, ha­ditengerészeti és légierőktől, hogy továbbra is példás maga­tartást tanúsítsanak parancs­nokaik: Sátán tábornok, Auboy­­neau tengernagy és Jouhaud tábornok vezetésével. Bízom ezekben a parancsnokokban és az a szándékom, hogy haladék­talanul érintkezésbe lépek ve­lük.« A tábornok tehát máris úgy rendelkezik, mint aki a mi­niszterelnöki székben ül. Olyan jelentések is érkeztek, hogy nyilatkozatát egyenesen Pilim­­lin miniszterelnök kérésére tet­te közzé, azzal, hogy »ennek a feltételnek eleget téve, meg­nyíljon számára az alkotmá­nyos út a hatalomhoz«. A puccsisták széleskörűen szervezkednek Ami nem sikerült az algériai puccsistáknak államcsíny út­ján, azt most a tábornok pá­rizsi, parlamenti és egyéb po­litikai körökben tevékenyke­dő hívei »alkotmányos úton« igyekeznek elérni. Ez nem je­lenti azonban azt, hogy a szél­sőséges militarista és fasiszta körök lemondtak az újabb puccskísérletek előkészítésé­nek módszeréről. Szemmel lát­­ható a de gaulleista hatalom­­átvételt szervező erőknek az a törekvése, hogy egyidejűleg két síkon: egyrészt politikai és parlamenti, másrészt föld alatti titkos szervezkedés, vagy akár az ajacciói puccshoz hasonló erőszakos cselekedetek útján törjenek a hatalom felé. Az Humanité, a Francia Kommunista Párt lapja lelep­lezi, hogy a spanyol határ kö­zelében levő Pau városában a lázító elemek széleskörű tevé­kenységet fejtenek ki, »közüdv bizottságot« alakítottak, a me­gyefőnök azonban nem tesz lé­péseket­ a lázadók letartóztatá­sára. A dél-franciaországi Car­­cassone-ban szélsőjobboldali elemek röpcédulákon felke­lésre szólítanak fel De Gaulle tábornok érdekében. Algériá­ból nap mint nap úgynevezett »szabadságos katonák«, első­sorban a Massu tábornok ejtő­ernyős rohamosztagaihoz tar­tozó alakulatok tagjai érkez­nek a különböző francia váro­sokba. Az algíri rádió továbbra is rejtjeles utasításokat sugá­roz. Minden jel arra mutat, hogy széleskörű és tervszerűen átgondolt, összehangolt ak­ciókról van szó, amelyeket a szélsőjobboldal politikusai a parlamentben és a parlamen­ten kívül a legkülönbözőbb po­litikai manőverekkel támogat­nak. ülése éjfél utánig húzódott el és az ülés után Courtois, a vezető bizottság tagja már enyhítette a képviselőcsoport előző állásfoglalását, kijelent­ve: a sztrájkot szakszervezeti kezdeményezésre határozták el és a szocialista párt, mivel politikai párt, e téren utasí­tás jellegével nem foglalhat állást. (!) A tömegnyomás ere­jét azonban mutatja, hogy még Courtois is kénytelen volt hozzátenni: a párt országos vezető bizottsága azt kívánja, hogy a munkabeszüntetés si­kerrel járjon, s megbízta a szocialista pártszervezeteket, hogy helyi síkon teremtsék meg a kapcsolatokat a sztrájk sikerének érdekében. Jellemző azonban a szocia­lista párt felső köreiben ural­kodó helyzetre, hogy kedd hajnalra már ezt az enyhített formájú támogatást is vissza­vonták a sztrájktól, s a rádió­ban közzétett közlemény sze­rint a szocialista párt megcá­folta azokat a híreket, hogy csatlakozott a CGT által meg­hirdetett sztrájkhoz. Antifasiszta egységbizottságok és tömegakciók A szocialista vezetők történelmi felelőssége A Francia KP felhívása a dolgozókhoz „Alkotmányreform“ — kinek az érdekében ? A baloldali haladó erők ter­mészetesen nem nézik ölhetett kézzel a szélsőjobboldali, fa­siszta erők hatalomátvételének előkészítését. A legnagyobb francia szakszervezet, a CGT sztrájkfelhívást adott ki kedd­re, különböző időpontokra a különböző iparágakban, s az első jelentések szerint a sztrájkfelhíváshoz nagy töme­gekben csatlakoztak a dolgo­zók, annak ellenére, hogy sem a szocialista vezetés alatt álló, sem a Pilimlin minisz­terelnök pártjának befolyása alatt álló keresztény szakszer­vezetek nem csatlakoztak a CGT sztrájkfelhívásához. Franciaországban majdnem minden városban szervezked­nek a köztársaság védelmére Sorolhatnánk még tovább a példákat, amelyek mind azt bizonyítják: a francia dolgo­zók készen állnak a demokra­tikus szabadságjogok védelmé­re, a fasiszta veszély elleni egységes küzdelemre. Minded­dig azonban felső szinten nem sikerült megvalósítani a teljes akcióegységet, amely döntő je­lentőségű lenne ezekben a tör­ténelmi órákban. Óriási fele­lősség hárul ebben a tekintet­ben a szocialista párt veze­tőire, akik mindeddig vona­kodtak elfogadni a kommunis­ta párt akcióegység-felhívását. A jelek szerint magában a szocialista párt vezetőségében is éles ellentétek robbantak ki e kérdés körül. Szemlélte­tően tükrözi ezt a szocialista párt ellentmondó magatartása a CGT és a kommunista párt alakult bizottságok. Számos városban tiltakozó gyűlést tar­tottak a korzikai puccsal kap­csolatban. Az antifasiszta tö­megmozgalom kibontakozásá­val egyidejűleg jelentősen fej­lődik a dolgozók akcióegysége. Nancy-ban a különböző szak­­szervezetek háromszáz felelős vezetője készenléti szervezet felállítását határozta el. La Rochelle-ben a kommunista, radikális és szocialista párt­­szervezetek közös küldöttsége felszólította a megyefőnököt, hogy tegye meg a köztársaság védelmére szükséges intézke­déseket. Lorientban bizottság alakult a köztársaság védel­mére, Toulou­se-ban pedig a városi tanács utcai tüntetésre szólította fel a lakosságot, által szorgalmazott általános tiltakozó sztrákkal kapcsolat­ban. Hétfő éjszaka, amikor híre járt, hogy De Gaulle Párizsba érkezett és »alkotmányos« ha­talomátvételének útját készí­tik elő, a szocialista képviselő­csoport Guy Mollet-nak, a párt főtitkárának távollétében határozatot hozott, amely le­szögezi: a szocialista párt min­dent elkövet a keddi sztrájk sikere érdekében és egy tö­megmegmozdulás előkészítésé­re. A szocialista párt orszá­gos vezető bizottsága e hatá­rozat nyilvánosságra kerülése után ült össze és a jeletések szerint Quy Mollet valóságos dührohamot kapott, amikor tudomást szerzett a képviselő­­csoport határozatáról. Az országos vezető bizottság A Francia Kommunista Párt ebben a bonyolult és rend­kívüli veszélyekkel terhes helyzetben következetesen folytatja mozgósító, szervező és felvilágosító munkáját. A párt politikai bizottsága fel­hívást adott ki, amely a többi között megállapítja: »Dél-Franciaországban fasiszta cso­portok és ejtőernyős ro­hamcsapatok új támadásra készülnek. A kormány szünte­lenül csak hátrál. Az alkudo­zások De Gaulle-lal folytatód­nak.« A párt felhívása ezután rá­mutat a szocialista párt kép-A helyzetkép teljességéhez tartozik még, hogy a nemzet­­gyűlésben tovább folytatódik a vita az alkotmányreform kérdésében. Mint ismeretes, az alkotmányreform felvetése a Pflimlin-kormánynak a jobb­oldal megnyugtatását célzó lé­pése, egyben a kommunisták leválasztási kísérlete a kor­mány mögött álló köztársasági többségről. A kommunista párt ugyanis szembenáll az alkotmányreformmal, mert az eddigi események fényében joggal tart attól, hogy a kor­mány kiterjesztett jogkörét el­sősorban nem a szélsőjobb­­oldal, hanem a haladó erők ellen kívánja felhasználni. A franciaországi helyzet te­hát továbbra is igen bonyo­lult. Jóslásokba bocsátkozni nem lehet. Minden jel arra vall, hogy döntő szakaszba érkezett a sorsdöntő küzdelem a hatalomra törő szélsőjobb­­oldali, fasiszta erők és a de­mokratikus szabadságjogok vé­delmezői között. viselőcsoportjának a sztrájkot támogató állásfoglalása pozi­tív jelentőségére, majd hang­súlyozza: a legfontosabb fel­adat most az egység maradék­talan megvalósítása­­.Testvéri kezek fonódnak egymásba ezekben az órák­ban az üzemekben, a munka­helyeken és az irodákban és elválaszthatatlanok lesznek, hogy a harcot végigvívják — mondja befejezésül az FKP felhívása. — Éljen a munkás­­osztály egysége és a köztársa­ság minden hívének egysége! Éljen a nagy antifasiszta sztrájk! A fasizmus nem juthat diadalra!A tartott tömegtüntetésen egyes tüntetők letépték és darabok­ra szaggatták az új városne­gyed csendőrségi épületén lo­bogó francia zászlót. Az inci­dens előtt több ezer tuniszi vonult fel a város főbb útvo­nalain zászlókkal és feliratos táblákkal. A tüntetők a fran­cia csapatok kivonását és fegy­vereket követeltek. A FASIZMUS ELLEN, A FRANCIA KÖZTÁRSASÁGÉRT! Franciaországban tömeggyűléseken tüntettek De Gaulle tábor­nok hatalomrajutása ellen, a köztársasági intézmények meg­védése érdekében. — Képünk: több mint ezer diák gyűlt össze Párizs egyetemi negyedében, hogy tüntessen a köztársa­ság védelmében G. P. Tiltakozó sztrájk Tuniszban A tuniszi nemzeti szerveze­tek az Új Desztár Párt szék­házában értekezletet tartottak. Az értekezlet után közleményt adtak ki, amely bejelenti, hogy kedd este az egész országban háromórás sztrájkot tartanak, tiltakozásul az ellen, hogy a francia csapatok merénylete­ket követnek el Tunisz szuve­renitása ellen. A hétfőn délután Tuniszban Az európai munkáskonferencia (Folytatás az 1. oldalról) tek állottak a háborús készü­lődések elleni harc élvonalá­ba. Nyugat-Németország szá­mos ipari központjában jelen­tős tiltakozó sztrájkok fejezik ki a nyugatnémet munkásság felháborodását a bonni parla­ment háborús politikája ellen. Dániában ugyancsak élénk nyugtalanság és heves tiltako­zás tapasztalható a szakszerve­zetek tagsága körében. Nor­végiában számos szakszervezet tiltakozott Nyugat-Németor­szág atomfegyverekkel való felszerelése ellen. A francia proletariátus a fasiszta dikta­túra fenyegető rémével szem­ben sem feledkezik meg köte­lességéről az atomháború el­leni nemzetközi harcban.­­ Bizonyos az, hogy a ber­lini szakszervezeti világkonfe­rencia óriási érdeklődést vált ki mind a brüsszeli Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége, mind a keresztény-szocialista szakszervezetek tag­sága körében is, bár a hivata­los felső vezetés részéről mind­eddig semmiféle pozitív rea­gálás nem történt. A magyar szakszervezeti mozgalom — hangsúlyozta Bugár elvtársnő, amely a leg­utóbbi XIX. kongresszusán oly határozottan hitet tett a pro­letárnemzetköziség és az azt megtestesítő Szakszervezeti Vi­lágszövetség mellett, felismer­ték a berlini konferencia je­lentőségét. Minden szakmában jelentős üzemi és tömeggyűlé­seken folyik a konferenciával kapcsolatos tömegmozgósítás munkája. Ezt a konferenciát szakszervezeteink teljes mér­tékben igyekeznek majd fel­használni a már meglevő és igen jelentős nemzetközi kap­csolataink további elmélyíté­sére és fejlesztésére. A ma­gyar szakszervezetek küldött­ségét Gáspár Sándor elvtárs, a Szaktanács főtitkára vezeti a berlini konferencián. Baloldali előretörés az olasz választásokon (Folytatás az 1. oldalról) gátja még a párt listáján be­választott három baloldali füg­getlen szenátor is. A Saragat­­féle szociáldemokratáknak az új szenátusban 5, a jobboldali pártoknak, így a liberálisok­nak 4, a népi monarchistáknak 5, a nemzeti monarchistáknak 2, az újfasisztáknak 8 mandá­tumuk lesz. Az előző választások ada­taival összehasonlítva, meg­állapítható, hogy a szélső­­jobboldali pártok, így különö­sen a nyílt fasiszta program­mal fellépő úgynevezett Olasz Szociális Mozgalom a legtöbb helyen visszaesett. Súlyos ve­reséget szenvedtek a monar­­chisták is. A keresztény­de­mokrata párt új szavazatait az esetek túlnyomó többsége a szélsőjobboldali pártok ro­­í­vására nyerte el. A Kommunista Párt előre- t törése különösen nagymérté­kű Dél-Olaszországban, így Szicíliában, valamint Nápoly­ban. De erősödtek a párt ál­lásai több fontos észak-olasz­országi városban is. Mantová­­ban például a Kommunista Párt szavazóinak aránya az 1953-as 19,65 százalékról 24 százalékra emelkedett. A fenti adatok a szenátusi választásokra vonatkoznak, ahol a választási korhatár 25 év. A képviselőházi választások eredményeiből tűnik majd ki, hogy a legfiatalabb korosztá­lyok hogyan szavaztak. Az el­ső részeredmények — 3 360 000 szavazat a 30 340 000-ból — lényegében hasonló képet mu­tat, mint a szenátusi szavaza­tok megoszlása. Gyümölcsözően fejlődnek a magyar szakszervezetek nemzetközi kapcsolatai Bugár elvtársunő ezután rész­letesen szólott a magyar szak­­szervezetek nemzetközi mun­kájáról. Hangsúlyozta, hogy a magyar szakszervezetek teljes erejükkel fejlesztik kapcsola­taikat a szocialista országok, különösen a Szovjetunió szak­­szervezeteivel. E kapcsolatok rendkívül hasznosnak bizo­nyulnak mind a tapasztalat­­csere, mind a kölcsönös tájé­koztatás szempontjából. Igen jó kapcsolatok alakultak ki — állapította meg a továbbiakban Bugár elvtársnő — a jugo­szláv szakszervezetekkel, s a magyar szakszervezetek e kap­csolatok további fejlesztését szorgalmazzák. A kapitalista országok szak­­szervezeteivel is jól fejlődnek a magyar szakszervezetek kap­csolatai. Elsősorban az SZDSZ- hez tartozó szakszervezetekkel, de igyekszünk fejleszteni kap­csolatainkat az SZDSZ-hez nem tartozó szakszervezetekkel is. Arra törekszünk, hogy mun­kásdelegációk jöjjenek hozzánk a különböző kapitalista orszá­gokból, mert az ilyen látogatá­sok — amint azt 1957—58 szá­mos példája bizonyítja — sok tévhitet oszlatnak el, és kölcsö­nösen hozzájárulnak egymás jobb megismeréséhez. A kapitalista országoknak az SZDSZ-hez nem tartozó szak­­szervezetei közül különösen jól fejlődnek kapcsolataink az osztrák szakszervezetekkel. 1949 óta nem voltak olyan jó kap­csolataink e szakszervezetek­kel, mint jelenleg. A kapcsola­tok fejlesztését egyébként mind magyar, mind osztrák részről kezdeményezték és a a magyar szakszervezetek to­vábbra is fontos feladatuknak tartják a magyar és az osztrák szakszervezetek közötti­­ kap­csolatok további fejlesztését. A nagy nemzetközi szakszer­vezeti szövetségeken kívül álló szakszervezetek közül többel sikerült jó kapcsolatokat ki­alakítani. Japánban éppen most tartózkodik magyar szak­­szervezeti delegáció — az első szakszervezeti delegáció a nem­ demokratikus országok­ból. Gyümölcsözően alakulnak a magyar szakszervezetek kap­csolatai az arab országok szak­­szervezeteivel és van bizonyos kapcsolatunk Fekete-Afrika szakszervezeteivel is. A magyar szakszervezetek — mutatott rá Bugár elvtársunő — továbbra is fontos köteles­ségüknek tartják a nemzetközi kapcsolatok fejlesztését s a sze­mélyes látogatások, delegáció­cserék mellett a nagy nemzet­közi szervezetekben — min­t a Nemzetközi Munkaügyi Szer­vezet és az UNESCO — való tagság és tevékeny részvétel útján is mindent megtesznek e­­kapcsolatok ápolásáért. A magyar szakszervezetek fokozódó mértékben kapcso­lódnak be a hazai és a nemzet­közi békemozgalom­ba is, kö­vetve­ ezzel a IV. szakszervezeti világkongresszus útmutatásait. Szakszervezeteink a népek ba­rátsága hónapja keretében je­lentős tennivalókat vállaltak, és az V. magyar békekongresz­­szus üzemi szinten történő elő­készítése is a szakszervezetek feladata volt. Az értekezlet végén Bugár elvtársnő részletesen válaszolt a sajtó képviselői által feltett számos kérdésre. A magyar szakszervezetek köszönete Románia dolgozóinak Bukarest, május 27. (MTI) A magyar és román nép őszinte barátságának jegyében zajlanak le Romániában azok a nagygyűlések, amelyeken ünnepélyesen átnyújtják a Ma­gyar Szakszervezetek Országos Tanácsának elismerő okleve­leit. Ezekben az oklevelekben a SZOT a magyar dolgozók nevében köszönetét fejezi ki a román nép testvéri segítsé­géért, amelyet az ellenforrada­lom idején nyújtott hazánk­nak. Hétfőn délután Bukarestben a legendás hírű Vörös Grivica vasúti műhelyek egyik hatal­mas csarnokában csaknem há­romezer munkás részvételével tartottak lelkes hangulatú nagygyűlést. T

Next