Népszava, 1958. június (86. évfolyam, 128–152. sz.)

1958-06-15 / 140. szám

Szovjet emlékirat az Egyesült Államokhoz Genfin­ jiúlius elsején megtvzdfillet a nulleáris szakértők értekeznse Június 13-án Gromiko, a Szovjetunió külügyminisztere fogadta Thomson amerikai nagykövetet és átadta neki a szovjet kormány emlékiratát arra a levélre, amelyet Eisen­hower, az Egyesült Államok elnöke június 10-én­­ intézett Hruscsovhoz, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöké­hez. A szovjet kormány — mond­ja a többi között az emlék­irat — megelégedéssel álla­pítja meg: a szovjet kormány­nak és az Egyesült Államok kormányának álláspontja egye­zik a tekintetben, hogy a kö­zeljövőben össze kell hívni az atomrobbantások felderítési módjait tanulmányozó szak­értők értekezletét, s hogy a szakértőknek az értekezlet megkezdésétől számított há­rom-négy hét alatt be kell fejezniük munkájukat. A szov­jet kormány egyetért azzal, hogy a szakértők július 1-én Genfben kezdjék meg értekez­letüket. A szovjet kormány abból indul ki, hogy a szakértők munkájának eredményeképpen megegyezés jön létre az atom­fegyverkísérletek beszünteté­séről. A szovjet kormány tudomá­sul veszi az Egyesült Államok kormányának azt a kedvező válaszát, hogy az említett ér­tekezleten vegyenek részt egy­felől az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, Franciaor­szág, másfelől a Szovjetunió, Csehszlovákia és Lengyelor­szág szakértői, s ezzel az érte­kezleten részt vevő szakértők kérdését egyetértésben elinté­­zettnek lehet tekinteni. Az algériai puccsisták „kivételesen meleg fogadtatásban“ részesítették de Gaulle rádióbeszédét, mert követeléseik szellemében nyilatkozott Algír június 14. (AFP) Az algíri főkormányzósági palota folyosóin péntek este »kivételesen meleg« fogadta­tásban részesítették de Gaulle tábornok rádióbeszédét. Úgy látszik, a közüdv-bizottság tag­jai különösen nagyra értékelik azt, hogy a tábornok szigo­rúan elítélte »a pártok rend­szerét­«, s hogy megértéssel be­szélt az általa »nemzeti vál­ságnak« minősített algériai eseményekről. A közüdv-bizottság tagjai Az Humanité de Gaulle péntek esti rádióbeszédét »a gondosan kiszámított demagó­gia fesztiváljának« nevezi. Pierre Courtade a lap ve­zércikkében megcáfolja de Gaulle-nak azt az állítását, amellyel a demokráciára hárí­totta az utóbbi esztendők ku­darcáért és hibájáért a felelős­séget. Valójában ezek a de­mokrácia elárulásának követ­kezményei voltak — írja Cour­tade — és ugyanazok az embe­rek árulták el a demokráciát, akik ma de Gaulle kormányá­ban ülnek. Ha 1956 januárjá­ban a demokrácia törvényét végül igen kedvezően fogadták a tábornok beszédének azt a részét is, amelyben elismerés­sel adózott a hadseregnek, s megerősítette, hogy Algériának »mindörökre egy testet és egy lelket kell alkotnia Franciaor­szággal.« Szombat délelőtt de Gaulle tábornok fogadta a csütörtö­kön Párizsba érkezett Jacques Soustelle-t, az algíri esemé­nyek egyik »főhősét«. Távozó­ban Soustelle kijelentette: Megbeszélésünk központjában az algériai helyzet ala alkalmazták volna, ha egy köz­­társasági kormány jött volna létre, amely a népre támasz­kodott volna — amint erre meg is volt a lehetőség — de Gaulle ma nem lenne a Matig­­non-palotában, a miniszter­elnökség épületében. Nem a »pártok rendszere« veszítette el a köztársaságot, hanem az a rendszer, amelyből az ország legnagyobb pártját, a kommu­nista pártot kivetették a nem­zeti közösségből, az a rend­szer, amelyben a baloldal által megválasztott emberek a jobb­oldallal együtt kormányoztak és hanyatt-homlok vetették bele magukat egy olyan kom­­munistaellenességbe, amely a köztársaságot a fasiszta fel­­forgatásnak szolgáltatta ki. Etienne Fajon az Humanité második vezércikkében »mér­ték utáni alkotmányról­ ír és hangoztatja, hogy az alkot­mány tervezete — amennyit már ismerni lehet belőle — megállapíthatóan de Gaulle személyi hatalmát van hivatva biztosítani. Fajon aláhúzza, hogy az al­kotmányreform szerint az el­nöknek óriási hatalma lenne. A lehető legantidemokratiku­­sabb módon választanák, ké­­nye-kedve szerint joga lenne feloszlatni a nemzetgyűlést, amely egyébként amúgyis le­csökkentett szerepre lenne kárhoztatva. A szenátus az új alkotmány tervezete szerint Mussolini és Salazar korpora­tív kamaráit választotta mo­­delljéül.­­A mérték utáni vá­lasztási rendszer« egészítené ki mindezt, s a lehető legna­gyobb mértékben csökkentené a munkásosztály képviseletét a nemzetgyűlésben — állapí­totta meg Fajon. A francia diákok megvédik a köztársaságot A francia diákok országos antifasiszta bizottsága egy köz­leményében kijelenti, hogy a francia egyetemek szilárd el­határozása a köztársaság és a demokratikus szabadságjogok megvédése. Az antifasiszta diákbizottság felhívja a diáko­kat, tömörüljenek a köztársa­ság védelmére alakult diákbi­zottság körül, hogy szembe tudjanak helyezkedni minden fasiszta mesterkedéssel. „A gondosan kiszámított demagógia fesztiválja” Az Humanité kommentárja de Gaulle beszédéről Zsíralkoholszál­fo­natot és optikai fehérítőt tartal­maznak és ezért sem kékítőt, sem szappant nem használunk a mosáshoz Nylon, selyem, gyapjú és finom holmik mosásához A ruhaneműek visszakapják eredeti élénk színüket 1958. június 15 ­De Gaulle fogadta Vinogradov szovjet nagykövetet De Gaulle tábornok, francia miniszterelnök szombaton dél­ben kihallgatáson fogadta Sz. Vinogrado­vot, a Szovjetunió párizsi nagykövetét. A megbe­szélés 20 percig tartott. A szovjet diplomata a Metig­­non-palotából távozóban kö­zölte az újságírókkal, hogy átadta de Gaulle-nak Hruscsov üzenetét. Az üzenet tárgya azonos az Eisenhowerhez és Macmillanhez intézett üzenete­kével. "­­ A nagykövet továbbá rámu­tatott, hogy az okmány átadá­sa után kivételes jellegű szó­beli közlést tett de Gaulle tá­bornoknak. Az ezt követő megbeszélésen — fűzte hozzá — a Szovjetunió és Franciaor­szág viszonyának fejlesztésé­ről és a két ország érdekeiről volt szó. Kétarcú bizalom A Szocialista Internacionálé Brüsszelben ülésező kongresz­­szusa pénteken elhatározta, hogy bizalmát fejezi ki a fran­cia szocialisták iránt, beleért­ve azokat, akik támogatják de Gaulle tábornok új kormá­nyát. Nehéz helyzetben az államkincstár A francia sajtó a jövő hét elején kibocsátásra kerülő ál­­lamkölcsönnel kapcsolatban megállapítja, hogy a kormány eredetileg csak az őszre ter­vezte az államkölcsönt, de az államkincstár nehéz helyzete a kölcsön kibocsátásának előre­hozatalát tette szükségessé. A májusi algériai események idején a betevők sorra kivet­ték betétjeiket s így a betét­­állomány rendkívüli mérték­ben lecsökkent, az államkincs­tár tartalékai kimerülőben van­nak. A június végi kifizetése­ket a francia államkincstár csak úgy tudja teljesíteni, ha a de Gaulle-Pinay-féle ál­lamkölcsön meghozza első eredményeit. Európa munkásai A NEMZETKÖZI ESEMÉNYEK forgatagá­­*á­ban sokszor ellentmondó hírek torlódnak egymásra. Mindez megnehezíti a tájékozódást. Nehézzé és bonyolulttá teszi az egyszerű em­berek legszélesebb tömegei számára, hogy megragadják, felismerjék azt a sorsdöntő kér­dést, amelyre minden erőfeszítésüket összpon­tosítaniuk kell. Berlin öt nap múlva olyan értekezlet szín­helye lesz, amely rendkívüli segítséget nyújt majd ebben a harci tájékozódásban, s a leg­fontosabb kérdésekre irányítja a közvélemény, mindenekelőtt pedig a munkásosztály figyel­mét. Háromnapos találkozásra ül össze az európai országok szakszervezeteinek és dolgo­zóinak konferenciája, hogy harcra hívja a két világháborúban legtöbbet szenvedett vil­ág­­rész munkásait az atompolitika , s­ ezen be­lül mindenekelőtt a nyugatnémet atomfelfegy­verzés politikája ellen. A tárgy megválasztásával a konferenciát szervező Szakszervezeti Világszövetség a hal­latlanul bonyolult és szövevényes európai helyzet lényegéhez nyúlt. Nyugat-Németország hosszú esztendők óta az amerikai atompolitika első számú európai elődjének számít. Fel­fegyverzése és különösen atomfegyverekkel való ellátása ezért messze túlmutat a német probléma hatalmi keretein. Valójában az ame­rikai politika agresszív irányzatának vetülete ez. Most és a közeljövőben Európa valamennyi népe számára a háborús veszély legközvetle­nebb és leggyakorlatibb megtestesülését a nyugatnémet atomfelfegyverzés jelenti. A legutóbbi napok eseményei is mutatják, hogy az amerikai politika a mind szélesebb­­körű ellenállással szemben gátlástalanul erő­szakolja a nyugatnémet atomfelfegyverzési tervek végrehajtását, s hogy Bonn a legtelje­sebben lekötötte magát emellett. A nyugatné­met repülőgépipar képviselőinek Bad Godes­­bergben tartott gyűlésén Strauss bonni had­ügyminiszter kijelentette, hogy 1964-ig a nyu­gatnémet hadügyminisztérium csa­k a rakéta­fegyverekkel kapcsolatos kutatási, fejlesztési és termelési problémák megoldására egymil­­liárd nyugatnémet márkát fog költeni. Azt is közölte, hogy nagyrészt mintegy 900 kilomé­teres hatósugarú rakétáikat terveznek, ami ön­magában is jelzi az offenzív célokat. Strauss azonban emellett azt is elárulta, hogy — mint mondotta — »a támadó védekezés« céljaira előirányozzák az úgynevezett Matador irányít­ható lövedék gyártását. Ennek hatósugara többezer kilométer, s ebből körülbelül ki lehet számítani, hogy Strauss szerint hol vannak a »támadó védelem« határai.., A NEMZETKÖZI MUNKÁSOSZTÁLYNAK­­ arra is fel kell ügyelnie, hogy a Francia­­országban lezajlott események katonapolitikai­­lag megkönnyíthetik a nyugatnémet atomfel­ - f­egy­verzés kiterjesztését, végső soron az ag­resszív bonni államot atom-, sőt hidrogénha­­talommá tehetik. A dolog lényege ugyanis az, hogy de Gaulle tábornok a korábbi francia kormányfői mél is határozottabban követeli Franciaország atomhatalommá tételét, a fran­cia atombomba előállításának befejezését. Ez részben a tábornok francia nagyhatalmi poli­tikai koncepciójával függ össze. Részben pedig azzal, hogy de Gaulle elsőrendű politikai tá­masza a hadsereg, s ezért bel- és külpolitiká­jának ezt a bázisát minél erősebbnek alkarja látni.. Strauss nyugatnémet hadügyminiszter viszont már jóval de Gaulle hatalomra kerü­lése előtt megmondotta egyik nyilatkozatában: ha Franciaország atombombát gyárt , Nyu­­gat-Németorszá­g is követelni fogja a maga számára azt a jogot, hogy nyissák meg előtte a tömegpusztító bombához vezető utat. »Fran­ciaországé lehet az a szerep — írta akkoriban a Le Monde —, hogy megnyitja Nyugat-Né­­metország és más országok előtt is az atom­klub kapuját.« Látnivaló, hogy a nyugatnémet atomfelfegy­verzés ellen folytatott harc ezen a ponton már az atompolitika ellen folytatott általános küz­delembe, gyakorlatilag pedig az atomkísérle­tek felfüggesztésének kikényszerítéséért ví­vott harcba torkollik. A­Z EURÓPAI MUNKÁSKONFERENCIÁ­­NAK döntő szerepe lehet éppen a világ­részünket legközvetlenebbül, legégetőbb mó­don érintő problémák megoldásában. Hosszú évek óta ez az első eset, hogy ilyen típusú ta­nácskozásra az összes európai szakszervezete­ket meghívták — tekintet nélkül arra, hogy a Szakszervezeti Világszövetséghez, az úgyne­vezett »Szabad Szakszervezetek« Szövetségé­­hez vagy a Keresztény Szakszervezetek Nem­zetközi Szövetségéhez tartoznak-e. A Szak­­szervezeti Világszövetségnek ez a gesztusa a legmélyebb politikai realitásokon alapszik. Hi­szen a nyugatnémet szakszervezeteknek az atomfelfegyverzés ellen folytatott küzdelme, a Nyugat-Németo­rszág ipari centrumait végig­söprő nagyszabású sztrájkok és tömegtünteté­sek, valamint az angol és a skandináviai szak­szervezeteknek az atomkísérletek felfüggeszté­sét követelő felhívásai­­ megfelelő gyakorl­­ati alapot teremtenek ilyen közös fellépés számára. Persze, a legtöbb fontos nyugat-euró­pai szakszervezet hallatlanul erős politikai kötöttsége, s főleg vezetőik egy részének a hi­vatalos kormánypolitikát támogató politikája rendkívül komoly akadályt jelent a közös ak­ció útjában. Így is a különböző nemzetközi szövetségek számos szakszervezete jelentette már be részvételét a berlini konferencián), amely rendkívül fontos lépés lesz az európai munkásosztály hatalmas erejű közös akció­jának megszervezése felé. (G. E.) Georgi Damjanov kitüntetése Szófia, június 14. (TASZSZ) Georgi Damjanovot, a bolgár nemzetgyűlés elnökségének el­nökét 65. születésnapja alkalmá­ból a Bolgár Kommunista Párt és a nép önzetlen szolgálatá­ban szerzett érdemeiért, a szo­cializmus építése érdekében kifejtett lankadatlan munkás­ságáért a Szocialista Munka Hőse aranyérmével és a Georgi Dimitrov érdemrenddel tüntették ki. Üzembe helyezték az első lengyel atomreaktort Varsó, június 14. (PAP) Június 14-én Varsó közelé­ben ünnepélyesen üzembe he­lyezték az első lengyel atom­reaktort. Az avatáson meg­jelentek a Lengyel Egyesült Munkáspárt és a lengyel kor­mány vezetői, tudósok. A 2000 kilowattos reaktor kísérleti és tudományos célo­kon kívül biztosítja Lengyel­­ország rádióaktív izotópszük­ségletét. Az új reaktor közelé­ben levő laboratóriumban már szerelik a lineáris gyorsítót és a Van de Graaf-féle gyorsítót. A lengyel mérnökök rövidesen megkezdik a lengyel atomerő­mű céljára szolgáló reaktor prototípusának kidolgozását. FRANKFURT TÜNTET AZ ATOMHALÁL ELLEN. Június 4-én délután ötvenezren gyűltek össze Frankfurtban, a Römers­bergben, hogy tiltakozzanak a nyugatnémet hadsereg atom­fegyverekkel való felszerelése ellen A Kommunyiszt cikke a mai revizionizmus elleni harcról Moszkva, június 14. A Kommunyiszt, az SZKP Központi Bizottságának elmé­leti és politikai lapja most megjelent 8. számában Pono­­marjov cikkét közli »A revi­zionizmus ellen vívott harc alapvető kérdései a jelenlegi szakaszban« címmel. Pono­­marjov kifejti, milyen körül­mények következtében eleve­nedett fel újra a revizioniz­mus az utóbbi években és me­lyek a mai revizionizmus el­len vívott harc feladatai. A cikk több fejezetre oszlik. Az egyes fejezetek címe: »A mai kapitalizmus védelmezői«, »A revizionisták megtagadják a proletárdiktatúrát«, »Csődöt mondott a revizionistáknak az kommunista pártok felszámo­lására irányuló törekvése«, »A proletár nemzetköziség elvé­nek tagadása«, »Harc a revízio­­­nisták ellen a szocialista or­szágokban«, »A revizionizmus teljes ideológiai és politikai szétzúzása sürgős feladat.« — A mai revizionizmus ellen vívott harc — vonja le cikké­ben a következtetést Fonomar­­jov — közvetlenül összefügg a béke és a népek biztonsága megvédésének legidőszerűbb feladataival, az imperialista reakció és agresszió politikájá­nak leleplezésével. Ez minden ország legszélesebb néptöme­geinek alapvető érdeke. Közli a lap Csen Po-ta cik­két is a JKSZ politikájáról. Idéz egy fejezetet Varga Jenő »A kapitalizmus politikai gaz­daságtanának problémái« cí­mű, még kéziratban levő mun­kájából. Az idézett fejezet megvilágítja a kapitalista or­szágok háború utáni ipari fej­lődésének és újabb túlterme­lési válságának problémáit. A nyugati kormányok féltik a NATO-t a ciprusi kérdés kiéleződésétől Mint illetékes forrás közölte, az amerikai és néhány más szövetséges kormány a napok­ban »baráti lépéseket« tett a görög kormánynál, hogy fogad­ja el a ciprusi kérdés rendezé­sének angol tervét. E kormá­nyok — hírek szerint — külö­nösképpen kiemelték, ha a ciprusi problémát továbbra sem bírják megoldani, akkor ez mindinkább súlyosbodó vál­ságot okozhat az Atlanti Szö­vetségben is, s hogy a jelen­legi helyzetnél még a ciprusi lakosság korlátozott önkor­mányzatát kilátásba helyező formula is előnyösebb. . # A londoni kikötő 20 000 munkásának négy hete tartó sztrájkja hétfőn valószínűleg befejeződik, miután a munkál­tatók visszavonják a beállított szervezetlen munkásokat. Le­hetséges azonban, hogy a Tooley-street-i dokkok 3500 munkása megtagadja az enge­delmességet a szakszervezetek­nek. Ez esetben a sztrájk foly­tatódik. NÉPSZAVA . 7

Next