Népszava, 1959. szeptember (87. évfolyam, 204–229. sz.)
1959-09-13 / 215. szám
................................................ Laboratóriumok, kutatóintézetek, műszervásárlók, figyelem! Univerzális technikai és hőkompenzátor raktárról kapható FELHASZNÁLÁSI TERÜLETE: Egyenfeszültségek és áramok mérésére szolgál. Beépített különleges normáleleme és segédkör-telepe lehetővé teszi kompenzációs mérés végrehajtását bárhol az üzemen belül. Nagy előnye, hogy 0,1 mV nagyságrendű feszültségek, így hőtechnikai mérések végrehajtására is használható . MŰSZAKI ADATAI: Méréshatárok: 0,1—1100 mV 1 ftA—10 A Segédárama: 0,01—0,1 mA Beépített ellenállások pontossága: 10 Ohm és nagyobb + 0,05% 10 Ohm alatt + 0,1 % Ellenállások terhelhetősége: 1 W Mérete: 370X270X190 mm Kapható: Műszer- és Irodagépértékesítő Vállalat Műszermintatermében Budapest VI., Népköztársaság útja 2. sz. 2 Baráti küldetésben Japánban írta: Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára A SOHYO, Japán legnagyobb szakszervezeti szövetsége, már több alkalommal küldött Magyarországra delegációt. Ebben az évben a magyar szakszervezetek képviseletében mi is ellátogattunk Japánba. Küldetésünknek kettős célja volt: egyrészt részt venni a hirosimai atombombaellenes világkongresszuson, másrészt megbeszéléseket folytatni a SOHYO vezetőivel. Japánban több mint két hetet töltöttünk, ebből csaknem egy hetet a hirosimai világértekezleten, amiről a magyar sajtó annak idején részletesen beszámolt. Küldetésünk második célja — a japán hivatalos szakszervezeti vezetőkkel és a japán dolgozókkal folytatott tanácskozás — a magyar—japán szakszervezeti kapcsolatok fejlődésének fontos állomása volt. Külön ki szeretném emelni azt a szívélyes fogadtatást, amelyben bennünket részesítettek. A SOHYO vezetői hivatalukban fogadtak bennünket, élükön Akira Iwai főtitkárral és hosszas szívélyes eszmecserét folytattunk. Módot kapartunk arra is, hogy a japán dolgozók előtt széles keretekben ismertessük a magyar munkásosztály helyzetét, a magyarországi helyzetet. Két nagygyűlésen szólaltunk fel. Hirosimában egyik munkáskerületben, mintegy háromszáz ember előtt, a másik nagygyűlésen szintén Hirosimában több mint ötezer dolgozó előtt számoltunk be a magyar munkásosztály, a magyar dolgozók helyzetéről, feladatairól. A beszámolókat széleskörű vita követte. A nagygyűlések szinte valamennyi résztvevője szót kért, bár felszólalásra idő hiányában természetesen nem mindenki számára jutott alkalom. A japán dolgozók részéről nagyfokú érdeklődés nyilvánult meg a magyarországi helyzet alakulása iránt. Amikor tájékoztattuk őket szakszervezeti mozgalmunk és a munkásmozgalom helyzetéről, minden esetben meleg együttérzésükről biztosították a magyar munkásosztályt. Japán barátaink és elvtársaink ugyanakkor a japán dolgozók és a japán szakszervezetek harcáról, feladatairól adtak ismertetést. A munkásgyűléseken kívül alkalmunk volt nyilatkozatot tenni a tokiói rádióban is, és több üzemben tettünk látogatást. Hirosimában felkerestük az autógyárat és Osakában az elektroberendezések gyárát, ahol nemcsak a gyárral ismerkedtünk meg, hanem hoszszasan elbeszélgettünk a munkásokkal és a helyi szakszervezeti vezetőkkel. Látogatást tettünk továbbá Kiotóban és Narában, Japán 1200 év előtti fővárosában is. A japán munkásokkal és szakszervezeti vezetőkkel lefolyt találkozásaink és megbeszéléseink egyik legfőbb eredményének lehet elkönyvelni, hogy a japán dolgozók ezúttal első alkalommal kaptak hivatalos tájékoztatást a magyar részről arról, hogyan zajlottak le hazánkban az 1956-os ellenforradalmi események, milyen következtetéseket vontunk le az ellenforradalomból, és hogyan alakul a helyzet ma Magyarországon. A japán munkások mélységes szolidaritásukat nyilvánították ki a magyar dolgozók harca iránt és különösen a lelkünkre kötötték, mondjuk el odahaza magyar munkástársaiknak a japán dolgozók üzenetét: óvják és erősítsék a magyar dolgozók a munkáshatalmat, mint a szemük fényét. A SOHYO vezetőivel folytatott megbeszélések eredményeképpen tovább szélesednek a magyar—japán szakszervezeti kapcsolatok. A SOHYO még ebben az évben hivatalos delegációt küld Magyarországra, a magyar szakszervezetek küldöttségét pedig meghívták a SOHYO jövő évi kongresszusára. A SOHYO és a magyar szakszervezetek kapcsolatának a fejlődése különösen azért jelentős, mert ma a SOHYO jelenti a legnagyobb szervezett politikai erőt a japán munkásmozgalomban. A 16 millió bérből és fizetésből élő munkás közül 6 millió szervezett, s ebből 3,5 millió a SOHYO-hoz tartozik. Mintegy 1,5 millió a jobboldali szakszervezeti szövetség tagja, a többi pedig független szakszervezetekbe tömörült. A SOHYO egyébként az iparági elven épül fel, akárcsak a mi szakszervezeteink. Bár nem nagy múltra tekinthet vissza, mert csak a második világháború utáni években alakult, mégis komoly sikereket ért el a japán dolgozók sorainak tömörítésében, a munkásosztály szervezésében. Miben van a SOHYO ereje? Elsősorban abban, hogy behatóan és tevékenyen foglalkozik azokkal a mindennapos kérdésekkel, amelyek a japán dolgozók létérdekeit érintik. Bár a politikai kérdések nem mindegyikét állítja munkájának középpontjába, mégis sikeresen tudja szervezni a legfontosabb harci kérdések megoldására a japán munkásság széles tömegeit. A japán szakszervezetek előtt álló legfontosabb harci feladat ma — amint a SOHYO vezetői elmondották —, az amerikai—japán úgynevezett biztonsági szerződés kibővítésének megakadályozása. Washington és Tokió ugyanis olyan szerződést tervez, amelynek értelmében a japán hadsereget atomfegyverekkel szerelnék fel. Ez ellen a terv ellen a japán dolgozók állhatatos és intenzív harcot folytatnak, a SOHYO pedig jelentős szerepet vállalt e tömegharc megszervezésében. Az atomfelfegyverzés elleni tömegharcban a szakszervezeteik a legszélesebb néprétegekre támaszkodnak: munkásokra, alkalmazottakra, parasztokra, értelmiségiekre egyaránt. Ez a nagy tömegellenállás, persze érthető, mert, ha valahol, akkor Japánban saját tapasztalatai alapján tanulta meg a nép, mit jelent az atomháború. Hirosimában elmondották nekünk, hogy az amerikai atomtámadásnak a város 600 000 lakosából 240 000 esett áldozatául. A Japánban eltöltött rövid idő alatt is láttuk, milyen erős a népi ellenállás az atomfelfegyverzés ellen. Szemtanúi voltunk a hirosimai világkongresszus alkalmából megrendezett atomfegyverellenes menetelésnek, amelyben egész Japánban mintegy 10 millió ember vett részt. A japán szakszervezetek előtt álló másik jelentős harci kérdés, a bérek emeléséért és a nagyobb foglalkoztatottságért vívott küzdelem. Ez a küzdelem nagy tömegeket érint, mivel jelentős munkásrétegeket fenyeget a részleges, vagy az állandó munkanélküliség veszélye, s ugyancsak nagy tömegeket érintenek a különböző bérmozgalmak. A helyzet megértéséhez tudni kell, hogy a kereslek Japánban elég eltérőek nemcsak iparáganként, hanem egyes üzemenként is. Ahol a dolgozók szervezettek, ott magasabb, ahol szervezetlenek, ott alacsonyabb a kereset. Még nagyobb az, eltérés a fiatalkorúaknál és a nőknél. Az ifjúmunkások 18 éves korig, szakképzettségükre és a végzett munkára való tekintet nélkül legfeljebb 8000 jent (kb. 800 forint) kaphatnak, a nők keresete pedig — ugyancsak a végzett munkára és szakképzettségre való tekintet nélkül — az azonos munkakörökben is 30—40 százalékkal kevesebb mint a férfiaké. A szervezettség fokával függ össze az is, hogy a dolgozóik milyen szociális és egyéb juttatásokat tudnak kivívni. Ahol a szervezettség erős és a vezetés jó kézben van, a dolgozók ki tudják harcolni a munkaruha-, védőruhajuttatást, persze csak megfelelő térítés ellenében. A harmadik nagy jelentőségű feladat, amely a japán szakszervezetek előtt áll, az erők egyesítése, a szervezeti egység megteremtése. Az elmondottakból is kitűnik, hogy a japán munkásosztály jelenleg meglehetősen szétforgácsolja erőit. Igen nagy a szervezetlen dolgozók száma még a szervezett dolgozók is különböző szövetségekben és szakszervezetekben, oszlanak meg. Éppen ezért a SOHYO egyik fő célkitűzése a harc az erők összefogásáért, az egység megvalósításáért. " Japánban tett látogatásunk jelentőségét összefoglalva megállapíthatjuk, hogy baráti küldetésünk eredménnyel járt A kölcsönös megbeszélések és tájékoztatók mindkét fél számára igen hasznosak voltak, s jó kiindulópontját jelentik a magyar—japán szakszervezeti kapcsolatok további, gyümölcsöző fejlődésnek. Mindennek nemcsak a magyar és a japán munkásmozgalom, hanem a nemzetközi munkásmozgalom is feltétlenül hasznát látja. Japánban igazi barátokkal, igazi internacionalistákkal találkoztunk, akik tudatában vannak hivatásuk fontosságának és így is végzik munkájukat. A magyar szakszervezetek üdvözlik a magyar—japán szakszervezeti kapcsolatok további szélesedését, mint a proletár nemzetköziség újabb tanúbizonyságát. a fővárosi XIII. KÉZMŰIPARI VÁLLALAT FELVESZ azonnali belépéssel bedolgozó és bentdolgozó masamódokat, valamint műanyag fröccsentőket. Jelentkezés: masamódok részére Budapest XIII., Angyalföldi út 24/B fröccsentők részére Budapest XIII., Hegedűs Gyula u. 4. munkaügyi osztály Az óriásrakéta jelentősége (Folytatás az 1. oldalról) jó mozdítani a nemzetközi feszültség további enyhülését és a béke megszilárdulását. A TASZSZ összehasonlításul közli, hogy az 1959. január 2-án felbocsátott első szovjet kozmikus rakéta utolsó szakasza ugyancsak üzemanyag nélkül 1472 kilogramm volt. A második szovjet űrrakéta nagyobb kutatási programot hajt végre, amennyiben vizsgálni fogja a Föld körül elhelyezkedő sugárzási övezeteket, valamint a kozmikus sugárzásban levő nehéz atommagokat. Az első szovjet űrrakétát amely a naprendszer mesterséges bolygója lett, már több mint fél milliárd kilométert tett meg. Detre László professzor: Bámulatos új eredményekre számítunk Detre László professzor, a Magyar Tudományos Akadémia Csillagvizsgáló Intézetének igazgatója kérdésünkre válaszolva, a következő nyilatkozatot adta a Népszavának: — Nekünk, csillagászoknak különösen nagy esemény a legújabb szovjet rakéta felbocsátása és örömmel gratulálunk a sikerhez szovjet kollégáinknak. A csillagászok számára rendkívül nagy perspektívát nyitnak a rakéták és a mesterséges holdak, de különösen az ilyen nagy távolságra küldött kozmikus rakéták. Mindeddig csak abból, a távoli bolygókról érkező fényből következtethettünk, amelyet a Föld kiterjedt légköre meghagy, illetve el nem változtat. Akármilyen nagy távcsövet építettünk és akármilyen magas hegyre helyeztük, a légkör alján maradtunk, s csak az ide eljutó fényt észlelhettük. Most azonban legyőztük a légkört, kívülről, az igazi űrből figyelhetjük a világot. És csakugyan, úgy is áll a dolog, ahogyan sejtettük: nagyon sok olyan jelenségről szereztünk máris tudomást, amelyről eddig fogalmunk sem volt. A legújabb s minden eddigit felülmúló szovjet rakéta bizonyosan bámulatos új eredményeket hoz majd, hiszen nagyobb felszerelése még nagyobb lehetőségeket biztosít, mint az előző szovjet űrrakétáé. Nagy István György: A rakéta felderíti, milyen sugárveszélyt kell leküzdenie az űrutazónak — Mi a jelentősége azoknak a feladatoknak, amelyek megoldását a második szovjet űrrakéta céljául tűzték ki? — kértünk tájékoztatást Nagy István Györgytől, a Magyar Űrhajózási Bizottság tagjától. A földet atomi részecskékből álló erős sugárövezet veszi körül. Ez az úgynevezett Van Allen-övezet olyan erős sugárzási szintű, hogy komoly problémát jelent a később megvalósítandó tervek szempontjából, amikor már ember utazik a földről az űrbe. E sugárzási övezet létezésére már régebben gyanakodtak, s az eddigi mesterséges holdak be is bizonyították annak létezését. Az eddigi kísérletek, jelentős részben az első szovjet űrrakéta segítségével, sikerült részletismereteket nyerni arról, hogyan helyezkedik el ez a sugárövezet. Ennek vizsgálatát szolgálták a legutóbbi amerikai Explorer-kísérletek is. Az új szovjet űrrakétától, amelynek hasznos terhe körülbelül 10 százalékkal nagyobb, mint elődjéé volt, egész súlya pedig 400 tonnával több, újabb értékes adatokat várunk a Van Allen-övezetről. Ezek birtokában ismét jelentős lépést tehet majd előre a tudomány és a technika az ember űrutazásának megvalósítása felé. Sinka József: 600 millió kilométer távolságról is vehetők a rakéta rádiójelzései A TASZSZ-jelentés közli, hogy az új űrrakéta utolsó lépcsőjén üzemanyag nélkül 1511 kilogramm súlyú, tehát 39 kilóval több, mint a januárban felbocsátott rakéta. Milyen problémákat kellett megoldani e súlytöbblettel kapcsolatban? — kérdeztük meg Sinka Józsefet, a Magyar Űrhajózási Bizottság titkárát. — Ez a súlykülönbség, úgy látjuk, nem jelent lényeges problémát a fejlett szovjet rakétatechnika számára. Az új rakéta feltehetően hasonló a januárihoz, valószínűleg négylépcsős rakétáról van szó. Mi a szerepe a műszertartályt megtöltő gáznak és az automatikus hőszabályozó rendszernek? — A gáztartalom biztosítja azt az adott hőmérsékletet, amely a műszerek működéséhez szükséges, az automatikus hőszabályozó rendszer pedig a felületen kisugárzott hőt szabályozza. Meddig vehetők az űrrakéta rádióadóinak jelzései? — A gyári szovjet űrrakétához hasonlóan az új rakéta adóinak jelzései is az áramforrás kimerüléséig vehetők, ami azt jelenti, hogy körülbelül 600 millió kilométer távolságról ■ is érkeznek még jelzések, s ez körülbelül a legnagyobb távolság, amenynyire az űrrakéta eltávolodik a földtől. NÉPSZAVA „Lenin“ atomjégtörő kifutott a Névára Moszkva, szeptember 12. (TASZSZ) A TASZSZ gyorshíre szerint a »Lenin« atommeghajtású , szovjet jégtörő szombat reggel kifutott a leningrádi admiralitási hajógyárból, hogy a Néva folyón elfoglalja ugyanazt a helyet, ahonnan 1917 októberében az Auróra cirkáló leadta történelmi jelentőségű ágyúlövéseit a Téli Palotára. A jégtörő két napot tölt ezen a helyen, majd próbaútra indul. A moszkvai lapok behatóandémikus ugyancsak az Izvesz; foglalkoznak a »Lenin« atomi meghajtású jégtörő első útjával. Cikkeket és nyilatkozatokat közölnek azoknak a tudóiknak a tollából, akik részt Ivettek a hajó építésében. B. Klopotov, az admiralitási hajógyár igazgatója az Izvesztyija szombati számában rámutat, hogy a »Lenin« jég- I törőt nemcsak atomerő-meg- I hajtása és nagyfokú hajó- Izási önállósága teszi érdekessé, hanem azok az új szerkezeti megoldások is, amelyeketa hajótest kidolgozására találtak. A hajó vízkiszorítása 16 000 tonna, hosszúsága 134 méter, szélessége 27,6 méter, legnagyobb merülése 9,2 méter, s meghajtóműveinek ereje 44 ezer lóerő, haladási sebessége : 18 csomó. Klopotov igazgató emlékeztet rá, hogy a jégtörő védőpáncélja a középső szakaszon 36 milliméter, az orrrészen 52 milliméter és a hajó hátsó szakaszain 44 milliméter vastag. Ezt a páncélzatot különleges, magasszilárdságú acélfajtából készítették. A jégtörő hajóteste I egyébként teljes egészében hegesztett. A hajótest felépítésénél a Szovjetunióban elő-ször alkalmazták a rozsdamentes acél automatikus és I félautomatikus hegesztését, autogén-vágásának és a csö- ívek összekapcsolásának új I módszereit. Anatolij Alekszandrov akatyija hasábjain rámutat, hogy a Szovjetunió azért épített atommeghajtású jégtörőt, mert éppen ennél a hajótípusnál érvényesülnek legjobban az atomenergia óriási előnyei. Az atommeghajtású jégtörő több mint egy éven át hajózhat anélkül, hogy kikötőt kellene érintenie, üzemanyagcserére pedig valószínűleg két éve. A szovjet sajtó a jégtörő berendezéséről Anatolij Alekszandrov akadémikus az Izvesztyijában ismerteti a »Lenin« atommeghajtású jégtörő reaktorait. A hajóban három reaktor van elhelyezve, ezek közül kettő van üzemben, egy pedig tartalékban. A reaktorok terjedelme viszonylag nem nagy, üzemeltetésük biztonságos. Bármilyen szerencsétlenség esetén, a rádióaktív anyagok elterjedése annyira korlátozott és lassú, hogy a hajó környezetében ezek az anyagok sohasem érhetnek el veszélyes koncentrációt. Nyikolaj Kukochkin főmérnök a Komszomolszkaja Pravdában rámutat, hogy a szellemes megszerkesztés révén a reaktorok teljesítőképessége egyszerű fogantyúval szabályozható. A reaktorokban kétszer desztillált vizet használnak, mivel a legkisebb szenynyeződés is akadályozhatja a berendezés munkáját. Ez a 200 atmoszférára összenyomott víz az atomkazánban 325 Celsius fokra hevül. A kétszer desztillált víz egy gőzgenerátorban másik víznek adja át hőjét, s az innen származó gőz hajtja a turbinákat. Ami a jégtörő műszereit illeti, ezek közül ki kell emelni a lokátort. E műszerbe behelyezik a környező tengerrész térképét, s ha a hajó éjszaka, vagy nagy ködben halad, a lokátor képernyőjén sorra megjelennek azok az adatok, amelyek a hajó helyzetére és környezetére vonatkoznak. A »Lenin« atommeghajtású jégtörő belső áramvezetékeinek hossza összesen több mint 700 kilométer. A hajó személyzetének egyharmada főiskolai képesítésű szakember. G. Slenov, a kapitány első helyettese a műszaki tudományok kandidátusa és a legutóbbi időkig a hajóépítési főiskolán docensként dolgozott, kint kerül majd sor. A jégtörő folyamatosan haladhat akár 2—2,5 méteres jégréteg-vastagság mellett is. Az akadémikus a három hajóreaktort jellemezve, azt írja, hogy azok semmiféle különösebb gondot nem okoznak és a hajón már mindenki hozzászokott munkájukhoz. A hajó 900 szolgálati és lakófülkéjében a legnagyobb kényelmet teremtették meg a személyzet számára. Az atomberendezésekkel foglalkozó személyzet be- és kijárata különleges fülkéken keresztül történik, ahol ruházatuk és testük megfelelő ellenőrzés alá kerül. 1959. szeptember 13