Népszava, 1967. július (95. évfolyam, 153–178. szám)

1967-07-26 / 174. szám

A Szaktanács új szabályzata az üzemi balesetek kivizsgálásáról (A 4. oldalon) Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 95. ÉVFOLYAM, 174. SZÁMÁRA 60 FILLÉR 1967. JÚLIUS 26. SZERDA A hőmérő, a láz és a recept KI CSAK MOZOG, ARRA LŐJ!« — ezt az utasítást kapták a Detroitba bevonult ejtőernyős alakulatok. Az Egyesült Államok egyik legnagyobb iparvárosában utcai harcok dúlnak. Egész épülettömbök lángolnak. Páncélautók indulnak rohamra, és válogatás nélkül géppuskázzák a néger lakosságot. Washingtonban a »forró nyárra« hivatkoznak. A kánikulára. A hivatalos indokolások szerint a hőhullám az oka a súlyos faji összecsapásoknak Detroittól Harlemig, Newarktól Philadelphiáig. Nagyon sántít ez a magyarázat. Olyan, mintha a beteg hőemelkedését a hőmérőnek tulajdonítaná, amely csak jelzi a lázat. A rekkenő hőség legfeljebb annyiban játszik szerepet, hogy forrpontig hevíti az iparvárosok fekete gettóinak amúgy is szinte elviselhetetlen szociális feszültségeit. A kánikula csak a lappangó kórt hozza felszínre. Az amerikai társadalom lázas állapotát hUSZONEGYMILLIÓ NÉGER él az Egyesült Államokban. És a lakosság több mint tíz százalékát kitevő amerikai állampolgárok túlnyomó többsége a »szabad világ« fellegvára, az agyonreklámozott amerikai demokrácia dicsőségére a teljes gazdasági, erkölcsi, politikai és társadalmi kisemmizettség állapotában tengődik. Most nem is akarjuk a különböző amerikai államok szégyenteljes és elképesztő faji megkülönböztető törvényeit idézni. Nem is beszélünk a rengeteg tilalomfáról, amely a közlekedéstől a közoktatásig, a társadalmi együttéléstől a munkavállalásig lényegében a jogfosztottság és a kirívó egyenlőtlenség országává teszi a négerek számára az Egyesült Államokat, ahol oly kenetteljes szólamokkal prédikálnak jogról, szabadságról, egyenlőségről. Ha csak a puszta szociográfiai tényeket nézzük , a helyzet akkor is azonnali orvoslásért kisüt. SAK NÉHÁNY ADAT a Washingtonnal szembeni elfogultsággal aligha gyanúsítható nyugatnémet lap, a Der Spiegel egyik legutóbbi felméréséből: ■ a munkaképes néger férfiak egyötöde munkanélküli; ■ a csecsemőhalandóság az amerikai átlag kétszerese, a néger családok átlagos jövedelme viszont csak a fele a fehér családokénak; ■ Harlemben, a New York-i néger gettóban olyan a zsúfoltság, hogy hasonló sűrűségben az Egyesült Államok egész 198 millió lakossága elférne Hamburgban. U. S. NEWS AND WORLD REPORT, az amerikikai nagytőke lapjának statisztikai adatai szerint is a dolgozó néger lakosság 56 százaléka végez olyan •** munkát, amelyet a fehér munkások alig vagy egyáltalán nem vállalnak. Ugyanez a lap állapítja meg, hogy az iskoláztatásban a négy középiskolát végzettek arányszáma csak feleannyi, mint a fehéreké, az egyetemi és főiskolai végzettségnél pedig még annyi sem. A négerek 45 százaléka — közli a lap — düledező, ócska viskókban, nyomortanyákon lakik. Ami pedig a négerek társadalmi helyzetét illeti, arról jobb nem beszélni. Az Egyesült Államokban a néger még ma is szabad préda. Lehetne emlékeztetni a legutóbbi évek számos esetére, amikor a négerek gyilkosait »zeneszóval« mentették fel az amerikai »jogállamra« oly kényes bíróságok. De idézhetünk a Newsweekből, az amerikai imperializmus egyik vezető folyóiratából is. A lap közvélemény-kutatása szerint az amerikai fehérek 71 százaléka vallja, hogy a négerek »büdösek«. 79 százalék tiltakoznék az ellen, hogy rokona vagy barátja négert válasszon házastársul. 50 százalék hallani sem akar a néger szomszédságról. A túlnyomó többség azt hangoztatja, hogy a négerek számára a legmegfelelőbb foglalkozás a háziszolgaság, a cipőpucolás és a bordárság. Az egyik legtekintélyesebb amerikai hetilap, a Saturday Evening Post az amerikai négerzendülések okait kutatva körkérdéssel fordult a néger fiatalokhoz és véleményüket így summázza: »A gettóban mondotta nekem az egyik fiatal: nem megyek be a belvárosba, hogy halálom napjáig mint boy, padlót sikáljak.AZ AMERIKAI SAJTÓ ismétlődő cikkei a vezető körök növekvő aggodalmát jelzik. A rossz közérzetet és a bűntudatot. Az amerikai közélet felelős tényezői nagyon jól tudják, hogy az utóbbi években fokozódó hevességgel ismétlődő néger zendülésekben nem a nyár a ludas. Az idén már harminc városban robbantak ki véres összecsapások. A négerek nem akarnak többé a régi módon élni. Megunták, hogy Johnson a »nagy társadalomról« és az állampolgárok jogegyenlőségéről szónokol, miközben a legkirívóbb szociális egyenlőtlenségek enyhítéséhez szükséges dollármilliárdokat a vietnami szennyes háború feneketlen hordójába önti. Az amerikai néger lakosság létrehozta önvédelmi szervezeteit, és a kormányzat szép szavai helyett most már tetteket követel. »A fekete gettókban tovább erősödik a lázadás szelleme. Fehér-Amerika megrökönyödve figyel és döbbenten kérdezi: mit akarnak ezek az emberek?« (The Saturday Evening Post.) Mit akarnak? Emberhez méltó életet! Z AMERIKAI TÁRSADALOM lázas állapotára nem lehet gépfegyverekkel, páncélkocsikkal és gumibotokkal receptet írni. A »forró nyarat« sem lehet felelőssé tenni. A megoldást nem meteorológiai, hanem társadalmi és politikai változások hozhatják csak meg. Gedeon Pál H C .1 A . Detroitiban tombol a harc Barikádok a városban, házról házra harcoló ejtőernyősök • Johnson elrendelte a rohamalakulatok bevetését A zavargások több városra átterjedtek A kétmillió lakosú Detroitban a harcok a hétfő esti órákban erősödtek fel és különös hevességgel folytatódnak a város keleti negyedében. Mivel a helyi hatóságok nem tudtak megbirkózni a megbolydult néger tömegekkel, Johnson elnök utasítására 5000 főnyi ejtőernyős rohamalakulat érkezett a városba és csatlakozott az ott már harcban álló 13 000 rendőrhöz és milicistához. Az elnök nyilatkozatot tett közzé, és ebben utasította a hadügyminisztériumot, hogy minden szükséges intézkedést tegyen meg a rend helyreállítására. A polgármester megállapítása szerint Detroit hasonló az 1945-ös Berlinhez, vagy pedig a gettólázadás után lerombolt Varsóhoz. Az üzletek, bankok, iskolák bezártak, a gyárakban akadozva folyik a munka, az éjszakai műszakot leállították. Detroitra hatalmas füstfelhő borult, ötszáznál több ház égett le. Több helyen két-háromemeletes épületek dőltek romba. A károk megközelítik a 200 millió dollárt. A zavargások nemcsak Detroitra korlátozódtak, hanem más városokra is átterjedtek. Detroittól 40 kilométernyire északra, Pontiacban szintén lövöldözés kezdődött, és 12 épület lángokban áll. Az Ohio állambeli Toledóban hétfőn az éjszakai órákban száz néger tüntetett. A rendőrök négyet közülük letartóztattak. A marylandi Cambridge-ben egy néger gyűlésen rálőttek Rapp Brown polgárjogi vezetőre és megsebesítették a fején. A New York állambeli Rochesterben szintén összecsapások voltak a négerek és a rendőrök között, egy négert agyonlőttek. New Yorkban Harlem Puerto Ricó-i negyedében robbantak ki újabb incidensek. Lövöldözés kezdődött, két Puerto Ricó-it meggyilkoltak. A kétezer tüntető üvegekkel és kövekkel dobálta meg a rendőröket és felgyújtott egy benzinkutat. Detroitban a helyzet kedden mit sem változott, a harcok változatlanul tartanak. Az utcákon több helyen barikádokat emeltek, a városba vezényelt ejtőernyősöknek helyenként házról házra kell harcot vívniuk. A katonaságnak és a rendőrségnek harckocsik és páncélautók bevetésével sikerült csak megtörniük az ostromzárat például egy rendőrőrs körül. Magyar idő szerint kedd reggel a halottak száma elérte a huszonhármat, a sebesülteké pedig 1500 fölé emelkedett. A letartóztatottak száma 2100. Legújabb jelentések szerint a michigani Grand Rapidsben is összecsapások voltak. A 200 000 lakosú városban néger tüntetők kézitusát vívtak a rendőrökkel. (Reuter, AP, UPI, AFP) Barátsági gyűlés Kuba nemzeti ünnepén Kedden délután a MÁV Északi Járóműjavító művelődési termében barátsági gyűlést rendeztek a Kubai Köztársaság nem. A haladó emberiség ezekben a napokban ünnepli a Kubai Köztársaság nemzeti ünnepét, július 26-át. 14 évvel ezelőtt Fidel Castro maroknyi csapatával megostromolta a Moncada erődöt — emlékeztetett a szónok, s rámutatott, hogy bár 1953-ban ez a bátor támadás még nem járt sikerrel, a rettenthetetlen kubai forradalmárok tovább folytatták heroikus küzdelmüket, amely néhány év alatt a nép felszabadulásához vezetett. A felkelő hadsereg 1959. január 1-jén bevonult Havannába és megdöntötte a népet sanyargató, az amerikai imperializmust kiszolgáló, gyűlölt Batista-diktatúrát. A kubai forradalom a latin-amerikai népek eddigi legnagyobb diadala az imperializmus ellen vívott harcukban, és e földrészen is megnyitotta az amerikai imperializmus vereségének szakaszát. Ez a forradalom ismételten bizonyította, hogy a szocialista világ zeti ünnepe alkalmából. A gyűlésen Szabó Antal, a Vasutasok Szakszervezetének főtitkára mondott ünnepi beszédet. rendszer az emberi társadalom fejlődésének döntő tényezőjévé válik. Bebizonyította, hogy a haladó erők az Egyesült Államok közvetlen közelében is véghezvihetnek mélyreható társadalmi változásokat. Az imperializmus elleni nemzeti forradalom 1959—61 között tovább fejlődött szocialista forradalommá. Ma már a földek 70 százaléka, az ipar 95 százaléka, a nagykereskedelem teljes egészében és a kiskereskedelem 75 százaléka szocialista tulajdon. Az amerikai imperializmus mindent elkövetett — és ezt a célját ma sem adja fel —, hogy gazdasági blokádjával megfojtsa a fiatal Kubai Köztársaságot, tönkretegye és a néptömegek szemében lejárassa a kubai forradalmat. A szocialista országok segítsége azonban meghiúsította ezeket a törekvéseket — mondotta a szónok. A kubai együttműködésről beszélt ezután, végül kijelentette: — A népek forradalmi harca az az erő, amely ellent tud állni az imperialista agressziónak. Szolidárisak vagyunk a hős vietnami néppel, Bolívia, Venezuela, Columbia felszabadító mozgalmaival és az arab népekkel, mindazokkal, akik a közös ellenséggel, az amerikai imperializmussal állnak szemben — mondotta, majd ismételten megköszönte a magyar nép szolidaritását Szabó Antal beszéde Rafael Farinas . Rafael Farinas Lumpuy, a Kubai Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője bevezetőben szívélyesen köszöntötte a magyar népet, a párt- és társadalmi szervezeteket, és mindazokat, akik kifejezték szolidaritásukat, elismerésüket a kubai nép forradalma iránt, majd arról beszélt, hogy a kubai nép is támogat minden felszabadító mozgal- Lumpuy beszéde kat, a világ bármely táján legyen is. Megemlítette, hogy a latin-amerikai szolidaritási szervezet e hónap 31-én Havannában tartja első konferenciáját Itt jön össze az a 31 delegáció, amely Amerika 27 országát képviseli és megfigyelőként jelen lesznek a szocialista országok és a haladó nemzetközi szervezetek delegátusai. A kubai nép eredményeiről, majd a magyar A nemzeti gárda egyik katonája feltűzött szuronnyal áll őrt a detroiti utcán, miközben a tűzoltók egy felgyújtott épület lángjaival küzdenek (MTI — Külföldi Képszolgálat — VP1) Az SZVSZ nyilatkozata a közel-keleti helyzetről A Szakszervezeti Világszövetség kedden Prágában nyilatkozatot adott ki a közel-keleti helyzetről. Az SZVSZ határozottan elítéli az izraeli kormány cselekedeteit. Felszólította a világ dolgozóit és szakmai szervezeteit, az eddiginél még határozottabban lépjenek fel az izraeli kormány agresszív terjeszkedési politikája következtében támadt időszev~delmes helyzetmegszün- tetése érdekében. A nyilatkozat rámutat: a közel-keleti események szorosan összefonódnak azzal az állandó imperialista kísérlettel, hogy Európában, Ázsiában, Afrikában és Latin-Amerikában minden áron megakadályozzák a népek fokozatos fejlődését, beavatkozzanak belügyeikbe. Az SZVSZ — aláhúzva, hogy a jelenlegi közel-keleti helyzet rendkívül feszült és következményeiben vészterhes — kijelenti: határozottan ellenzi az izraeli kormány hódító szándékait. A katonai erő alkalmazása nem teszi lehetővé az ellentétek rendezését a közel-keleti államok között. Előidézheti viszont a harmadikvilágháború kirobbanását, amit az egész emberiség el akar kerülni. Csandra, a Béke-világtanács főtitkára sajtóértekezletén kijelentette, hogy mindaddig, amíg Izrael nem vonja ki csapatait az arab országok területéről, nem lehet szó semmiféle békés rendezésről a Közel-Keleten. A főtitkár rámutatott, hogy Izrael az agressziót az Egyesült Államok, Anglia és Nyugat-Németország kormányának támogatásával és felbujtására indította, s megállapította, hogy az izraeli agreszsziót minden haladó kormány és nép elítélte. Az indiai közéleti személyiség végezetül hangsúlyozta, hogy milliók és mit(Folytatás az 5. oldalon) Pénteken vesztik át a martonvásári kápolnásnyéki autóút szakaszt Négy és fél kilométerrel csökken a Budapest és Székesfehérvár közötti út Az ország legjelentősebb útépítkezésének színhelyén, az M17-esen pénteken műszaki szakemberek, a rendőrség és a tanácsok képviselői tartanak helyszíni szemlét. Ezen a napon kerül sor a Martonvásár és a Kápolnásnyék közötti szakasz átvételére. Ha jó bizonyítványt kap az út, szombattól ezt a szakaszt is megnyitják. A minőségi vizsgálat szigorúbb lesz, mint korábban, ugyanis el akarják kerülni a betontest utólagos javítását, a bosszantó és költséges foltozgatásokat. Előreláthatólag szombaton reggeltől indul meg itt a forgalom. Az autósok több útvonal között is válogathatnak: igénybe vehetik a jelenlegi martonvásári elterelést, vagy Kápolnásnyéknél térnek rá a régi 7-es útra, illetve Pákozd irányában a Velencei-tó északi partján közlekednek. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztériumban elmondották, hogy a jóváhagyott program szerint ez év végére Székesfehérvárig elkészül az autóút. A legkorszerűbb építési módszereket alkalmazzák itt, a földmunkákat teljesen gépesítették, a szállítást láncrendszerben oldják meg, az irányítást pedig URH adóvevők segítik. Az autóút teljes koronaszélessége 15,50 méter, a pálya 7,5 méter és a két szélen félméteres fehér optikai vagy más néven vezetősáv van. A szintbeli kereszteződéseket mindenütt megszüntetik. A vasútvonalakat, utakat hidakkal ívelik át. Kápolnásnyék és Martonvásár között például 14 hídszerkezet van beépítve. Az út kiképzésére jellemző, hogy a »legélesebb« kanyar is 100 km-nél gyorsabb közlekedésre alkalmas. A félautomatikus betongyárat Martonvásárról Székesfehérvárra költöztetik át, itt augusztusban kezd termelni. Az autóút elkészülte után Budapest és Székesfehérvár között 4,5 kmrel csökken a távolság. Egyébként Székesfehérvár és Siófok között is megkezdték a munkát, eddig már 200 000 köbméter földet mozgattak meg. A budapest—székesfehérvári szakasz költségei meghaladják a 630 millió forintot. (m. t.)