Népszava, 1967. szeptember (95. évfolyam, 206–231. szám)
1967-09-01 / 206. szám
A 44 órás munkaidő bevezetése, a csökkent munkaképességűek helyzete, gondjai, a kollektív szerződések előkészítése A szervezett vasmunkások élet- és munkakörülményeit érintő legfontosabb kérdések a szakszervezet vezető szerveinek napirendjén . Ebben a kérdésben visszalépni nem lehet. Csak előre. Ha valahol hibát követtek el, annak terhét nemcsak a vállalat kollektívája, hanem az egész társadalmunk viseli. — És a felelősség? — A felelősség nagyon fontos. De ha egy nagyüzemben megfelelő felkészülés nélkül csökkentik a munkaidőt, ha csökken a időben kes Ezért vizsgáltak meg már most és vizsgáljuk a jövőben is ismételten az általános, 44 órás, csökkentett munkaidőre való felkészülés helyzetét — tájékoztat Sáry István, a vasasszakszervezet titkára. — És a vizsgálat alapján milyen következtetésre jutottak? — A legtöbb vállalatnál ebből a szempontból nincs baj. Nagyobb veszély az, hogy egyes helyeken az új gazdasági mechanizmusra való készülődés mellett, a gazdasági, s a szakszervezeti szervek is megfeledkeznek a munkaidő csökkentéséről. »Lássuk, mit hoz az új gazdasági mechanizmus* — mondják — s majd aztán ráérünk a munkaidő-rövidítéssel törődni. Ezért az üzemi szerveinknek felhívtuk a figyelmét azokra a konkrét teendőkre, amelyekkel elősegíthetik, hogy minél előbb — lehetőleg még 1970 előtt, sor kerülhessen az adókedvezmény bevezetésére. Sok vállalatunknak egyébként is »tartozása« van az egészségre ártalmas munkakörben dolgozókkal szemben. — Milyen tartozásuk? — Még az 1964. évi kormányrendelet lehetővé tette egy sor egészségre ártalmas munkakörben a munkaidő-csökkentést. Ezzel a lehetőséggel azonban csak kevés vállalat élt. Még mindig 26 ezer egészségre ártalmas munkakörben dolgozót foglalkoztatnak 48 órás, vagy még ennél is hosszabb munkaidőben. Elnökségünk állást foglalt, hogy elsősorban az egészségre ártalmas munkakörökben kell meggyorsítani a heti 36, 40, illetve 42 órás munkaidő bevezetését. termelés — akkor már hiába vonjuk felelősségre a társadalmi szervek vezetőit, hiába váltjuk le az igazgatót, a főmérnököt — visszalépni, a munkaidőt ismét meghosszabbítani, már véleményünk szerint, nem lehet. A bérek csökkentése pedig megingatná a bizalmat politikánk iránt, tehát ezt sem tehetjük. felkészülni fog beszámolója alapján vizsgáljuk a balesetek alakulását, hogy erre milyen . A vasipari dolgozók körében is igen nagy az érdeklődés a kollektív szerződések elkészítése iránt Hogyan tudja a szakszervezet elnöksége ezt a munkát segíteni? — Több üzemben szerzett észrevételeket összegezve, kívánjuk a leghelyesebb elveket, elképzeléseket kimunkálni. Ezekről részletes tájékoztatást adunk majd az üzemi szakszakszervezeti tisztségviselőknek és a kollektív szerződéseket előkészítő társadalmi munkásoknak. Úgy látjuk, hogy a tapasztalatok széles körű hatással vannak a különféle védőfelszerelések, a megelőző intézkedések és a munkásvédelmi célokra fordított összegek. — Miért éppen a Csepeli Vasművek munkásvédelmi helyzetét vitatják meg? — Azért, mert ez a vasipar legnagyobb létszámú egysége. Ugyanakkor a vasipar csaknem minden szakmája, szakágazata megtalálható, tehát az itt szerzett tapasztalatok hasznosan általánosíthatók, tanulságosak lehetnek más üzemek számára is. Ismertetése sok fáradságtól, fejtöréstől kímélheti meg a kollektív szerződések készítőit. — Nem fordulhat elő, hogy így a vállalatoknál a különböző munkajogi kérdésekben azonos elveket rögzítenek majd? — Nem, hiszen majd minden vállalatnál mások az adottságok, amelyek meghatározzák, hogy mit hogyan rögzítsenek az üzem »alkotmányában*«. De akár az anyagi ösztönzés különböző formáiról, a munkaidő szabályozásáról, vagy egyebekről legyen is szó, bizonyára sok új gondolatot tárhatunk majd a vállalati szervek elé, amelyekkel könnyebben készíthetik el az üzemi élet minden mozzanatára kiterjedő vállalati törvényeket. — Milyen jelentősebb kérdésekkel foglalkoznak még? — Jelenleg egy bizottságunk készíti azt az előterjesztést, amelynek alapján megvitatjuk, hogy az új gazdasági mechanizmus szellemében a vállalatoknál és intézményeknél milyen tennivalók várnak a szakszervezeti bizottságokra a tervezéssel, a beruházásokkal, a jövő évi munkaverseny-szervezéssel stb. kapcsolatban. A többi kérdések is — amelyeket az idén megtárgyal szakszervezetünk elnöksége és központi vezetősége — szorosan összefüggnek a szervezett dolgozók mindennapi életével. Mint ahogyan a munkások élet- és munkakörülményeinek további javítása az ezt szolgáló szakszervezeti teendők kialakítása lesz a fő kérdés a szeptember 28 —29-én tartandó kongreszszusnak is — mondotta befejezésül a szakszervezet titkára. Taray László A tapasztalatok közkinccsé tétele Nőtt a súlyos balesetek száma — Milyen kérdésekkel foglalkozik még a szakszervezet elnöksége az év hátralevő részében? — Rövidesen napirendre tűzzük a csökkent munkaképességű dolgozók helyzetét. Élet- és munkakörülményeik alakulása nem mellékes dolog szakszervezeti mozgalmunknak. Ezért megvizsgáljuk: miképpen vannak foglalkoztatva az üzemekben? Vajon nem kívánnak-e tőlük erejüket meghaladó tevékenységet? Helyesek-e a rájuk vonatkozó törvényes rendelkezések, ezek nem szorulnak-e esetleg módosításra, kiigazításra? Ha igen, akkor az ezzel kapcsolatos javaslatok kidolgozása a mi feladatunk lesz. Természetesen, sok érintett dolgozóval történt beszélgetés alapján döntjük majd el, hogy miképpen segíthetünk leginkább helyzetükön. — Úgy hallottuk, a baleseti statisztika elemzése is szerepel az elnökség munkatervében. A munkabiztonság rendszeresen szerepel tanácskozásainkon. Ennek megvitatását most különösképpen sürgetővé teszi hogy az első fél évben nőtt a súlyos balesetek száma. Ezért a csepeli szakszervezeti trösztbizott Ajándék lónak ne nézd a fogát — tartja a közmondás. — De milyen legyen a magatartás olyan esetben, amikor egyik állami szerv a másikat »ajándékozza*« meg »foghíjas lóval*«? Ez a dilemmája a Fővárosi Sütőipari Vállalat vezetőinek, akiket a szerencse a felsőbb szervek gondoskodása révén 30 darab vadonatúj gépkocsival örvendeztetett meg. A valutáért vásárolt szállítóeszközök ugyanis korszerűtlenek, nem felelnek meg a célnak. Egyebek között rakodóteret a kocsik padlózata kínál, ami nem tesz jót az egymásra rakott meleg kenyérnek. Szellőzővel sem látták el, pedig a kenyér még gőzölög, amikor a kocsik zárt gyomrába kerül. Befülled, megsavanyodik. Ellenben ajtóval felszerelték bőven. Az egyik oldalon öt is van, a másik felére is került egy, nem tudni, milyen célból. Nem gondoskodtak pótülésről sem a kocsikísérők részére. Vagyis a négy és fél millió forintot érő »guruló jószágok«« csak átalakítva felelnek meg rendeltetésüknek. Az átalakítás viszont darabonként újabb 50 ezer forintba kerülne. A vállalat ezt nem szívesen vállalja, mert ez a másfél millió forint már a saját zsebére menne. Egyébként is, az új kocsik túlságosan drágák, darabonként 150 000 forintra becsülhetők. Még rá is költeni, már nem kifizetődő. Már csak azért sem, mert az átalakítás költségén 15 darab, a célnak megfelelő gépkocsit vásárolhat a vállalat, így hát a központi ellátmány »ajándékát« — mert hiányában vannak a szállítóeszköznek — úgy használják, ahogy kapták. Hogy aztán mindezt a kenyér sínyli meg, az — más kérdés? De többről van szó. A vállalat saját pénzén ugyanis ilyen drága és korszerűtlen eszközöket nem vásárolt volna. Ilyen »vásárló« úgy látszik, csak a »központi ellátmány« terhére engedhetünk meg magunknak. Csakhogy a hasonló bevásárlások nagyon is drága árát mi, a dolgozó közösség fizetjük meg. Tehát az ilyenfajta ajándék lovaknak a fogai nekünk fájnak. Nyilván jobb lenne, ha azokat késztetnék jajgatásra, akik mindannyiunk bőrére, az ország javaival így bánnak. (fekete) Nem ajándék ló Ha az asztalra dobott két új 5 forintos közül az egyik másképpen csendül, bizonyosak lehetünk benne, hogy valamelyik hamis. A csepeli alpakkából készülő új 5 forintosok mind egyforma hangot adnak. Az idén 248 tonna, milligrammra egyező minőségű alpakkát gyártanak e célra a Csepeli Fémműben, s ebből 24 millió 800 ezer érme készülhet. A recept egyszerű, de... Miből áll egy 5 forintos? Hatvan százalék rézből, 20—22 százalék nikkelből, 0,35 százalék mangánból s a többi cinkből. Mindezt 1300 Celsius fokon olvasztják, majd hengerelik. A recept egyszerűnek tűnik. De kisipari előállítását nem ajánljuk. Nemcsak azért, mert bűncselekmény, hanem a fémmű dolgozói tapasztalatból mondják, az ilyen minőségű alpakkát még nagyipari módszerek között is nehéz előállítani. Nem csupán azért, mert kemény az anyag, hanem mert a fémmű lehetőségeinek, az ott dolgozók szaktudásának birtokában i® nehéz az Állami Pénzverő 5 forintossal kapcsolatos igényeit kielégíteni. A fémműben büszkék is az 5 forintos anyagára. Ilyen minőségű alpakkát most öntenek, hengerelnek először Magyarországon. Az a tény, hogy ilyen tömegben tudnak rendkívüli minőségű anyagot előállítani a fémműben, azt is jelzi, hogy ez az üzem az utóbbi évek során jelentősen lépett előre műszaki állapotát, szakemberei felkészültségét illetően. Tíz éve történt — 1958—1959-ben felmerült az az igény, hogy a fejlesztésre kerülő híradástechnikai ipart lássuk el alapanyaggal, finomkohászati termékekkel. Ennek megvalósítása azonban nem egyszerű elhatározáson múlott. Meg kellett teremteni a feltételeit. Gépek kellettek, új épületek és ehhez nagyobb szaktudással rendelkező mérnökök, technikusok, fizikaiak — mondta dr. Stefán Mihály műszaki igazgatóhelyettes. — Akkor történt, hogy a termelőüzem közepében kialakítottuk a kísérleti üzemet, amely a későbbiek folyamán rendkívül jelentősnek bizonyult — kapcsolódik a beszélgetésbe Nokia Zoltán termelési osztályvezető. A kísérleti üzemen túl a fémmű néhány más üzemrésszel is bővült. A modern épületben a legkorszerűbb gépek, berendezések kaptak helyet Közülük is kiemelkedik az elektronsugaras vákuumkemence. Ilyen berendezésből az országban mindössze kettő van. Az egyik a Központi Fizikai Kutató Intézetben, a másik a fémmű laboratóriumában. A kohászatban addig ismeretlen berendezések váltak a mindennapos munka eszközeivé. Ilyen például az elektronmikroszkóp. A Csepeli Fémmű személyzeti lapjai is hasonló fejlődésről árulkodnak. Ili Hat tudományos aspiráns tevékenykedik a fémműben. Hárman rendelkeznek tudományos fokozattal. Csak a meóban 52 technikus, 28 mérnök dolgozik. A kísérleti osztály 80 fős létszámából 28 an önálló kutatással megbízott mérnökök. És ugyanilyen színvonalon állnak a kialakított technológiák, a munkaszervezési intézkedések. — Arra törekszünk — mondotta dr. Stefán Mihály —, hogy a kutatómérnökök részt vegyenek a nagyüzemi gyártásban is. Egy-egy kutatási téma nálunk akkor fejeződik be, amikor nagyüzemi gyártása megkezdődött. A fémműben az 5 forintos alpakkája az összes termelési értéknek alig egytized százalékát jelenti. De mércéje annak, milyen magas színvonalon képesek finomkohászati termékeket gyártani. Az elmúlt évek során ugyanilyen mértékben javították a híradástechnikai ipar részére szolgáltatott anyagok minőségét is. A telefonközpontok automatáihoz szükséges alpakka rugók a legkényesebb igényeket is kielégítik. Egy indiai rádió- és telefongyár a jövő évre ezekből 250 tonnát rendelt. És a gyár egyéb termékei is nagy keresletnek örvendenek. Az évi 80 000 ezer tonnás termelés önmagában is sokat mond. És miközben termelnek, ismét előre néznek. A gyár kutatólaboratóriumában az anyag szerkezetét, atomjainak, elektronjainak tulajdonságát kutatják olyan felkészültségű csepeli kutatók, akik együtt dolgoznak a KFKI tudósaival, együtt vesznek részt a KGST kutatási terveinek megvalósításában szovjet, csehszlovák, NDK tudósokkal. S ezek a fémmű »tudósai« Csepelről kerültek ki, 80 százalékuk a gyár neveltje. S ez így összességében még szebben csendül, mint az új alpakka 5 forintos. Lepies György Tanévnyitós előtt a Halászbástya alatt Ahol még van szabad hely Az igazgató: mérnökember. Két helyettese: az egyik matematika-fizikaszakos, a másik kémiatanár. A »triumvirátus«« Budapest egyik legszebb pontján készül a tanévnyitásra. Fölöttük (a szó szoros értelmében kőhajításnyira) a Halászbástya turistái fotóznak és látcsöveznek. Nézik a láthatárt. Juhász Jenő, Páldi Vince és Kiss István is a láthatárt nézi: az új tanév horizontját. Iskolájuk speciális profilja és helyzete sok napfényt villant meg ezen a horizonton. De azért van »helyenként csapadék«« is. Ferde kép 3 közvéleményben Az iskola pecsétjén ez áll: »Felsőfokú Építő- és Építőanyagipari Gépészeti Technikum, Budapest. 1., Szabó Ilonka utca 2—4««. Ebből a szövegből azonban nem mindenki okosodik ki. A járatlan (pontosabban a magyar nyelv átlagos logikájával gondolkodó) olvasó bizonyára az iskola profiljához számítja az építőipari gépeket, mondjuk az exkavátorokat vagy a toronydarukat is. Ezekhez az iskolának semmi köze, de egyszer így keresztelték el és azóta a név maradt. A valóságban épületgépészeket képeznek itt felsőfokon, de ez az épületgépészet az épülethez tartozó gépek, a légkondicionálás, a gáz, a fűtés, a vízvezetékek csőrendszerét és készülékeit jelenti. Másik nagy szakuk az épületvillamosítási, a harmadik pedig a szilikátipari gépész. Ezt se árt lefordítani a szülők és a diákok nyelvére: innen az építőnyagipari üzemek, az üveggyárak, a porcelánüzemek, a téglagyártás gépeinek üzemeltető gazdái,jó vegyészeti tudással rendelkező szilikátgépészek kerülnek ki. Felsőfokú szinten, ismételjük. Aki innen három esztendő után kikerül, üzemmérnöki beosztásba mehet, ha a címet jelenleg még nem is kapja meg. — A közvéleményben egyszerűen ferde kép él a felsőfokú technikumok helyzetéről, lehetőségeiről, az itt elérhető szakmai színvonalról és ez a ferde kép furcsa vetületben jelentkezik ilyenkor, augusztus végén, szeptember elején — mondják a pedagógusok. Mi ez a vetület? A hároméves, magas szintű képzettséget adó felsőfokú technikumban még van hely. Azt mondhatni, bőven! Miközben más főiskolákon, az úgynevezett »divatos szakmákban« a háromszoros túljelentkezés sem ritka, miközben 17—18 pontos felvételi eredménnyel ki lehet szorulni, évet lehet veszíteni, a Halászbástya alatt van szabad kapacitás. Kinek jó ez? A következő kérdés, nagyon logikusan, az lenne, hogy kinek jó ez? A fiataloknak, akik nem tudnak eléggé a lehetőségekről (mellesleg szólva ez bizonyos iskolatípusok gyenge propagandáján is múlik) bizonyosan nem. Az építőiparnak, ahol a gépeket üzemeltető, beépítő, jól értő és gyakorlati munkában is otthonos vezetőkre, irányítókra nagy a szükség, megint csak nem. Nem lehet tartós ez az állapot. Már csak azért sem, mert így a hosszú nevű iskola kapacitását sohasem használjuk ki elég jól. Tanári kara — 27 főállású pedagógus és több mint hetven óraadó tanár, köztük országos hírű műszaki vezetők, kitűnő mérnökök, akik közül némelyik vidékről jár fel, elsősorban nem az igen csekély honoráriumért, de szakmája, hivatása szeretetéből — többet szeretne adni a jelenleginél, a korábbi évek átlagánál. Ehhez pedig van is néhány kitűnő adottság. Az első mindjárt az, hogy az építésügyi tárca, amelyhez tartoznak, géppel, laboratóriumi felszereléssel, műhelyekkel egyetemi szinten szerelte fel az iskolát. Végigjárjuk a műhelyeket: még csak ki sem csomagolt vezérlőpultok, elektromos berendezések, vadonatúj szerszámgépek, kísérleti eszközök sorakoznak, milliós értékben. Az épületet is csinosítják és bővítik: festékszag és a frissen gyalult fa illata mindenütt, a kiköltöztetett kollégium helyén remek, csinosan berendezett könyvtár, klubszobák, olvasóterem, az udvaron frissen salakozott kézilabda- és kosárlabdapálya, modern Alma Mater az építés szolgálatában. Páratlan lehetőségek és távlatok Csak éppen nem mindegy, kiknek, milyen képességű fiataloknak lesz »tápláló anyja” a tudomány modern otthona. Ezekben a napokban felvételi vizsga nélkül jelentkezhetnének mindazok, akik más főiskolákon elérték a megfelelő pontszámot, de »nem fértek be«. Hogy nem egyetem? Az igazgatói szoba asztalán ott hever néhány igen szép, nagyformátumú fénykép. Makettekről készült fotók, az igaz. De már kivitelezési tervek makettjéről... A Pécsett épülő főiskola terveiről. Mert — minden elfogadott elgondolás szerint 1970-re — a Halászbástya alól a Mecsek alá költöznek. Már főiskola néven. 800 személyes kollégium, laboratóriumok, rektori hivatal... A jövő. Amikor már valószínűleg cím szerint is üzemmérnököket bocsátanak ki az építőipar és az építőanyagipar egyre szélesedő feladatainak megoldására. Addig is, aki nemcsak a címekre ügyel, írja fel: a Halászbástya alján van még szabad kapacitás. Baktai Ferenc „Társadalmi munkáért“ kitüntetés szovjet katonáknak A Szolnok megyei tanács csütörtöki ülésén határozatot hozott, hogy a »Társadalmi munkáért« kitüntető plakett arany fokozatát adományozza az ideiglenesen Magyarországon állomásozó szovjet katonai alakulatok egyik egységének, az egység parancsnokát pedig aTársadalmi munkáért- jelvény arany fokozatával tünteti ki. A szovjet katonák részt vettek három Szolnok megyei falu községfejlesztési tervének végrehajtásában. fl UdZEIEf HEmiflVEl Sz. P. Pavlov, a Komszomol központi bizottságának első titkára és Méhes Lajos, a KISZ központi bizottságának első titkára, a KISZ központi bizottsága több más vezetőjének társaságában csütörtökön meglátogatta Balatonföldváron a magyar és a szovjet fiatalok Barátság-táborát. Csütörtök délután a Kispesti Textilgyárban Borbándi János, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezetője számolt be az idén tavasszal Vietnamban és Koreában járt magyar katonai küldöttség útjáról. A Kereskedelmi- Pénzügyi- és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének meghívására Budapestre érkezett a közelmúltban leégett brüsszeli Innovation áruház hat nő dolgozója. A tűzvész okozta tragédia során sokat szenvedett belga áruházi dolgozókat a szakszervezet kéthetes balatonföldvári üdülésre hívta meg. A Pedagógus Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége (FISE) és az UNESCO megbízásából — a magyar pedagógusszakszervezet meghívására — csütörtökön Budapestre érkezett Miguel Campos Yanez, a chilei pedagógus-szakszervezet titkára. Apró Antal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese, csütörtökön ellátogatott az Országos Mezőgazdasági Kiállítás és Vásárra. NÉPSZAVA 1968. szeptember 1 .