Népszava, 1967. november (95. évfolyam, 258–283. szám)
1967-11-18 / 273. szám
A módszerek még nem kiforronak Magyar városok:IRÁNY: AHOLNAPMunkások a tervezésben Napokig jártam Kalocsát és most, jegyzeteimet rendezgetve, azzal a jelenséggel találkozom, amelyet a »bőség zavarának« szoktak tisztelni. Még hosszan írhatnék meg egész látogatásokat, hosszú beszélgetéseket — de hát közismertek az újságterjedelem korlátai. Néhány Aláhúzott feljegyzést mégsem hagyhatok ki: például azt, milyen élmény volt az I. István Gimnáziumban a fiatal Lisztóczky László irodalomtörténet-órája, hogyan ismerkedtem meg kollégámmal — már tudniillik a gimnáziumi faliújság szerkesztőjével —, vagy azt a kérést, amelyet az EKA-ból hozok magammal: gépészmérnököt keresnek, lakást is adnak neki, csak menjen. Aztán az ember mégiscsak lemond minden anyag megörökítéséről, a kedves városi parkbeli sétáról is, az üldögélő diákokról, a szép leánykaszoborról, mert hiszen annyi minden kívánkozik papirosra .. . VARÁZSLÓK, HENTESEK, VASASOK EGY BIZOTTSÁG MEGLEPŐDIK Kriston Ferenc tanácselnök felel rá — már Budapesten, ahol mégis öszszetalálkoztunk. A sütőmunkásból lett pártmunkás és tanácsi vezető, ősz, jó kedélyű és a nyugdíjkorhatárt mély utálattal emlegető férfi. A kalocsai változásokat a tanácselnök büszkeségével teszi mérlegre. Úgy érzem, jogosan. Nem tartom kizárólagos mércének a forintértéket, de azért a statisztikát legmakacsabbul ellenzőknek is mond valamit, ha egy városban 1957-ben 140 millió forint értéket termelnek, 1967-ben 800 milliót, 1970-re egymilliárdot terveznek. Mindezt ott, ahol nem volt ipar, és ahol most már a régi gyökerű mezőgazdaság tart ott, hogy eredmény számára, ha eléri az ipar kereseti színvonalát. Mellesleg: eléri. Az Iszkrában (így hívják a tsz-t, bár a kissé nyelvtörő szó helyett némely kalocsaiak az »Iszikrá-*-t használják) 18 000 forint az átlagos jövedelem, háztáji bevételek nélkül. És sok a fiatal a »mezőgazdasági szektorban«. Általában: az elvándorlás megállt. A régi kubikos nagyapák unokái közül alig valaki jár máshová dolgozni. Kalocsa kezd mágnes lenni. Még egy jó és igaz jel: a demográfiai »hullámvölgy« a megyében itt a legkevésbé mély. És, hogy még egyszer visszatérjünk a régi átokra: gyerek-tbc nincs. Így, egyszerűen: nincs. Pelláthy doktor függvényét elintézték — a szociális viszonyok. A »miből?« újra felvetődik. Nem mindig szabályosan történt. Némelyik ipartelepítési eljárásban, gyárlétesítésben több volt a szabálytalan, mint a szabályos Megye és városa engedélyezéséhez ér- tudják: önálló lépéseikkel kező bizottság... kész az új mechanizmus hácsarnokot talált. ■ nyába léptek, kockázatot Hová siettek? Most már is vállalva. A HARMINCÉVES VÁROS A tanácsnál (ahol az elnök nincs is itthon, a tanácsakadémián gyarapítja ismereteit) helyettese, Kaszap Antal szívesörömest mondja el az áttekintést, amely teljessé teszi számomra a kalocsai mozaikot. Azt a feloldódást, amelyet Kalocsán az ipartelepítés is, a honvédség munkája is hozott a »gyüttmentekkel« szemben, s azt a változást, amelyet »gyüttmentek«, azaz máshonnan érkezettek és régi kalocsaiak most már együtt és nagy egyetértésben elértek. Lényegében — mondjuk ki ezt is kertelés nélkül — elsősorban az elmúlt, a legutóbbi 8—10 évben, mert Kalocsa odáig stagnált. 1957 után a változás jelei együtt jelentkeztek a városon és az embereken. Nemcsak a főutca falusias árkai tűntek el, de az indulatok és a kimondatlan mérgek is enyészni kezdtek. És mindenekelőtt megkezdődött az iparosítás: a legnagyobb ilyen jellegű esemény a város történetében a török utáni újjáépítés óta. A Város, ahol a paprikamalmon és néhány kisipari szövetkezeten kívül valóban nem volt munkaalkalom — és kezd felzárkózni. Miből? Semmiből. Persze, olyan semmikből, amelyek azért valamik voltak. A régi Magyar Király Szálló ... amelyből zivataros múlt után lett textilfeldolgozó. Egy vén raktár, amely megyei és városi varázslat révén fémtömegcikküzemmé vedlett, ahol mákdarálótól az armatúráig minden készül. A vágóhidat egyetlen tollvonással megszüntették az ötvenes években, mivel a húsipart Félegyházára profilírozták. Mit csináltak a kalocsai varázslók? Vibrátor gyárat. A telepet, jó ideig, egy volt hentes vezette, és a volt hentesek — nem akarván elköltözni a szülővárosból — átálltak vasasnak. Harmincan kezdték. Most, amikor új telephelyre költöztek, kétszázan vannak, exportgépek kerülnek ki a kezük alól... Hány történet rejlik még a kalocsai falak között? A Mackó Bisztróé például, amely előbb MÉK- üzlet is volt, aztán fodrászat, óra-ékszerbolt, ügyvédi munkaközösség és kéményseprő-iroda. S amely most kedves, ügyes, szeretett színfolt, jó üzem. (Ott láttam pénztáros kislányt »virágokat írni«.) Mi lesz a jövője? Egyáltalán, milyen lesz a kalocsai jövő? Jel együtt »driblizte« ki a korábbi, merev gazdálkodási szabályokat. Volt gyár, amelynek a beruháza ...... És most hogyan tovább? Három kikristályosodási pont köré új városrendezési terv készült, az egyik a műemléknegyed a székesegyház és az érseki palota körül, a második a hivatali centrum, a harmadik a kereskedelem negyede. Nagy művelődési otthon a negyedik ötéves tervben. Tizenhat emeletes, százlakásos ház a pataji út sarkán, csupa üveg üzletszárnnyal, vendéglővel. ABC-áruház... Halászó-horgászó stégek a Vasas partján, új parkocskák, ... 1980-ra harmincezres Kalocsa, fölötte a Duna túloldalán a dunaszentgyörgyi atomerőmű. Ebből a sok tervből ma még kevés látszik, és elsősorban a gondok. Például hogy a csatornázás ugyan elkezdődik, de tíz a sokat emlegetett 12 millió csak egy gerincvezetékre elég, az egész város csatornázása négyszerest igényel, és a »miből?« még itt is kérdés. De az emberekre építeni lehet ebben a tervezésben. A kalocsaiakra. Ezt az elnök mondja, aki »kalocsaiabb lett a kalocsaiaknál«, és régi szervezett munkás létére nemcsak régi ipari munkásokkal, de paprikatermelő gazdákkal, papokkal, az »ántivilágban« is értelmiségi múltú mérnökökkel dolgozik együtt, jól, örömmel, szeretettel. Hogy az életnek vannak zökkenői? Hogy a város régi agrárproletár-törzsbali kommunistáiban sok bizalmatlanságot kellett leküzdeni az ilyen közös munkálkodással szemben? Hogy imitt-amott volt is, aki méltatlan volt az előlegezett bizalomra? Mindez része az életnek, a nagy sodrásnak, amely — ha jól irányítják — csodákra képes. Az épülő új víztorony (A szerző felvétele) A parányi egyszerűsítés, amely néhány hónap óta gyorsítja az ügymenetet a fővárosi tanács szervezési osztályán, első pillanatban inkább mosolyt fakaszt, fejcsóválásra késztet. Hát hogyne, hiszen arról van mindöszsze szó, hogy a panaszügyi csoport dolgozói az egyik előadó javaslatára — aláírási jogot kaptak. Nem kell többé az osztályvezető elé terjeszteniük azokat a leveleket, amelyekben felülvizsgálat végett bekérik az elsőfokú ügyintézőktől a panaszos fél aktáit. Vagyis azonnal megtehetik az első lépést akkor is, ha a »főnök« éppen távol van. Régebben ilyenkor egykét nappal is elhúzódott már maga az indulás. Összeköltözik a hivatal »De hát ez lett volna az ésszerű gyakorlat kezdettől fogva!« — mondhatja az olvasó. Valóban. Csakhogy éppen a hivatali munkában homályosítja el sokszor a megszokás, a beidegződött »ügyrend« a legkézenfekvőbb megoldások lehetőségét. Nyitott szem, a javítani vágyás erős szándéka, ügyszeretet kell ahhoz, hogy idővel mégis az új, jobb módszerek győzzenek. Ezekről az erényekről tanúskodnak a fővárosi tanácsnál az utóbbi időben megvalósult javaslatok. Zömük természetesen jóval nagyobb horderejű a bevezetésben említett apróságnál. Bizonyításként íme egy kis ízelítő. Fővárosunkban a nagyarányú szanálások, építkezések miatt egyre több a kisajátítási eljárás. Ezek intézése az építési osztály teleknyilvántartó csoportjának és az igazgatási osztálynak a feladata. Évekig e két osztály között vándoroltak az akták, amíg legutóbb az egyik dolgozó javaslatára az igazgatási osztály illetékes előadóját »átköltöztették« a teleknyilvántartóba, így, egy helyben, természetesen könynyebb és gyorsabb a döntés — az ügyfél érdekében. »Pofonegyszerű« megoldás? Természetesen, csak látni és kezdeményezni kell. Mint ahogyan a többi területen is, például a gazdaságosság terén. A fővárosi sütőiparban használatos kenyérszállító gépkocsikat például sokáig úgy importáltuk, hogy idehaza szerelték át azokat nagy üggyel-bajjal a célnak megfelelően, hátul »redőnyösítve«. Hála egy javaslatnak, amelynek értelmében elküldték a NDK-beli gyártó cégnek a műszaki dokumentációt, ma már a célnak teljesen megfelelő formában, azonnal forgalomba állíthatóan kapjuk az új gépkocsikat. Tanácsiak a fogyasztókért A csepeli tüzelőelosztó telepen sokáig sártenger övezte a mérleget, tisztítása emiatt kéthetenként 500 forintba került. — Felesleges luxus! — állapította meg a munkaértekezleten az egyik tanácsi dolgozó. — Köveztessük ki inkább a mérleg körül az udvart! Megtörtént. Hasznos következményekkel járt a Fővárosi Házkezelési Igazgatóság munkatársának felszólalása is. Ő azt fejtegette, hogy sokkal gazdaságosabb következetesen figyelemmel kísérni a lakóépületek állapotát s mindjárt kezdetben hozzálátni az apróbb hibák kijavításához, mintsem megvárni, amíg a baj krónikussá válik. Az efféle »tervszerű megelőző karbantartás« általánossá tételéhez egyelőre ugyan kevés a HKI ereje, felkészültsége, kapacitása, ám az egészséges elgondolást kísérletképpen mégis megvalósították néhány kerületben, elsősorban az új lakótelepeken. A javaslatok tömegében tallózva, örömmel nyugtázhatjuk, hogy a tanácsiak nagy figyelemmel kísérik, s lehetőségeikhez képest segítik — gyakran közvetlen hivatali beosztásukon túlmenően is —a lakosság, a vásárlóközönség érdekvédelmét. Indítványozták például, hogy a szakigazgatási szervek a tömegszervezetekkel közösen készítsenek összefoglaló jelentéseket a fogyasztók védelmének tapasztalatairól, s ezeket a végrehajtó bizottságok — fővárosi és kerületi szinten egyaránt — tárgyalják meg. Ugyancsak a tanácsi dolgozók javaslatára szorgalmazza mind erőteljesebben az Élelmiszerkereskedelmi Iroda, hogy a kereskedelmi vállalatok szigorúan követeljék meg az ipartól a szavatossági jelek pontos, közérthető feltüntetését. Még az alkoholizmus elleni küzdelem is helyet kap a munkaértekezletek javaslatai között... Tavaly lapunk szorgalmazta egy cikksorozatban, hogy a Vörös Csillag Traktorgyár környékén szüntessék meg a féldecis pálinkáspalackok árusítását, s a gyár közelében levő italboltok reggeli nyitási idejét helyezzék át műszakkezdés utánra. Ez akkor meg is történt, sőt utána a fővárosi tanács utasítására kerületenként felülvizsgálták és szabályozták a nagyüzemek körüli vendéglátó helyek nyitva tartási idejét. Az intézkedés azonban csak a tanácsi kezelésben levő helyiségekre vonatkozott, ezért javasolta legutóbb a kereskedelmi osztály egyik dolgozója: " figyelmeztessék a kerületi tanácsokat arra, hogy a földművesszövetkezeti italboltokat, kiméréseket is vizsgálják felül. Meg is történt. Törvényekben megtestesülő ötletek Számos esetben azonban a megvalósításhoz nem elegendő a tanácsi szervek hatásköre, ahhoz felsőbb rendelkezés, esetleg új jogszabály is szükséges. Ilyenkor néha egy ideig úgy tűnik az érdekelteknek, mintha »elaludt« volna az ügy. Annál nagyobb azután az elégedettség, amikor később egy-egy felsőbb szintű törvényben, rendeletben viszontlátják saját elgondolásaikat. Mint ahogyan a napokban megjelent döntőbizottsági reformjogszabálynak, meg a vállalatok közötti kooperációt szabályozó szállításiszerződés-törvény módosításának paragrafusai a tanácsi döntőbizottsági dolgozók javaslatainak zömét is magukban foglalják. Végső soron igen kedvező a »hasznosítási mérleg«: a tavalyi munkaértekezleteken jegyzőkönyvbe vett 96 javaslat közül mindössze ötöt utasítottak el. A többi vagy megvalósult, vagy mostanában realizálódik. Persze, nem véletlenül! — Mind a végrehajtó bizottság, mind szakszervezetünk rendszeresen figyelemmel kíséri, ellenőrzi a laasslatok felhasználását, a Minisztertanács és a Szaktanács 1001-es rendeletének megfelelően — állapítja meg dr. Piskolty Sándor, a szakszervezeti munkaszervezési bizottság vezetője. " Időnként minden osztályt beszámoltatunk arról, hogyan sáfárkodott azzal a közkinccsel, amelyet a megvalósítható észrevételek jelentenek. Éppen ez a következetes ellenőrzés a biztosítéka annak, hogy a közeljövőben még inkább megnő a nyitott szemmel járók, az aktívak száma, s még több lesz az olyan ötlet, amely egyszerűsíti, gyorsítja, javítja a tanácsi munkát. Az ügyfelek érdekében, mindannyiunk javára. Miklós Dezső Lehet egyszerűbben, gyorsabban is HA AZ ELNÖK NYUGDÍJBA MEGY . . . — Azt szeretném, ha még úgy 1970-ig el-elnökösködhetnék — mondja az ősz férfi. (Most, hogy Kalocsa múltja, jelene, jövője egybefonódik a beszélgetésben, kissé meghatódott.) — Aztán? Újra Pest? — Hogyhogy? — néz rám bámulva. — Kalocsa, csakis ... Ott akarok élni, amíg élek. Az idén háromszor ijesztette meg a szíve. Jó orvosok javasolgatják, dolgozzon kisebb tempóval. Hadd mondjam meg nekik: nem tud lassítani. De azért vigyáz magára. Kalocsán akar élni. Sokáig. Baktai Ferenc Hogy mi lesz jövőre, mennyi lesz az előállított termékek értéke, mennyi a nyereség, mennyi a munkabérekre és a szociális juttatásokra fordítható összeg, az ettől az évtől is függ, hiszen az 1968. évi vállalati programokat az ez évi eredményekre alapozva kell összeállítani. Ez a véleménye Seregi Lászlónak, az Egyesült Villamosgépgyár vállalati szakszervezeti tanácsa titkárának és Domby Sándor gazdasági igazgatónak is. nek. Sőt, mint mondják, a tervezés mikéntjét a gyár dolgozóinak hangulata is befolyásolja. Megvitatva a dolgozókkal A ceglédi gyáregységükben például hosszabb idő óta türelmetlenkedtek a dolgozók a szűk és elhanyagolt öltöző-fürdő miatt. De nagy szükség volt a gépi beruházásokra is. A helyzet megkövetelte, hogy a munkások elé tárják a tényeket: a rendelkezésre álló öszszeget gépekre, vagy új öltöző-fürdő építésére fordítsák? A tervbe az utóbbi került be, mert a gazdasági vezetők is belátták, hogy a körülményeken feltétlenül változtatni kell. — Nemrégiben nagy vita alakult ki a munkaruhák jövő évi juttatásával kapcsolatban — folytatják. — Többen azt követelték, hogy mindenki kapjon munkaruhát. Kiszámítottuk és a dolgozók elé tártuk, hogy a javaslat elfogadása esetén mennyivel lesz kevesebb a nyereségrészesedés. Ez az érv már hatott, így a jövő évi tervbe az ebben az évben felhasznált összeg került be. Érvek és ellenérvek csaptak össze, amikor az 1968. évi étkeztetési költségeket vitattuk a dolgozókkal. Elmondottuk, hogy ebben az évben 8, 9 milliót fordítunk étkeztetési költségekre, gyermekintézmények támogatására, védőételre ésitalra, egyszóval az úgynevezett szociális juttatásokra. A dolgozók egyetértettek velünk, hogy a jövő évben még ne növeljük az e célokra fordítható összeget, csak azután, ha a tapasztalatok megmutatják, milyen arányú felosztható nyereségre számíthatunk. Felhasználják a kollektív szerződés vitáját is A munkások véleményének összegezése után foglalt állást a vállalati szakszervezeti tanács a jövő évi bérfejlesztés mértékében is. Mindent összevetve, az 1968. évi tervbe az elmúlt évek átlagának emelkedését állították be. A következő évben tehát az átlagbérek 2 százalékkal emelkednek. Az Egyesült Villamosgépgyár vállalati szakszervezeti tanácsa a vállalati tervhez kapcsolódó véleményének kialakításához felhasználja a kollektív szerződés-tervezet vitája során elhangzott javaslatokat is. Ezeken a tanácskozásokon megismerhetik a dolgozók a jövő évre tervezett elgondolások jelentős részét, s véleményüket a szakszervezet útján érvényre juttathatják. Az Egyesült Villamosgépgyárban tehát adva vannak a lehetőségek ahhoz, hogy a dolgozókat részben közvetlen, részben pedig közvetett, tehát képviseleti úton bevonják a tervek készítésébe. A módszerek még nem teljesen kiforrottak. Az azonban feltétlenül igaz, hogy őszinte tájékoztatással, közérthető információval lehet megteremteni az alapját annak, hogy minél több szervezett dolgozó elgondolásának birtokába jussanak. Zsidai Pál Mit kell tenni a feladatok végrehajtása érdekében ? Mi a vállalati terv összeállítását még áprilisban elkezdtük — magyarázzák. — Igaz, akkor csak az előtervekről tárgyaltunk, és csak a vállalat felső szintű vezetőivel, valamint a szakigazgatókkal tanácskoztunk. Ebben a hónapban azonban már konkrétan a jövő évi intézkedési tervről vitatkozhatunk. December első felében pedig rendkívüli termelési tanácskozásokon ismertetjük tennivalóinkat. A feladatok ismertetésének ütemezéséből nem derül ki, hogy a vállalati terv elkészítésébe hogyan vonják be a dolgozókat. Ezért elsősorban ezt vitatom, miközben a két vezető figyelemre méltó álláspontjával ismerkedhetem meg. — A fizikai dolgozók nincsenek olyan helyzetben, hogy a vállalati tervet — elsősorban annak a termelésre vonatkozó részét — bírálni tudnák. Ezért mi nem arra helyezzük a súlyt, hogy dolgozóink a tervszámokat ismerjék meg s azt, hogy mennyit kell gyártanunk vállalati szinten az év végéig. Fontosabbnak tartjuk ennél a folyamatot, hogy mit kell tenni a feladatok végrehajtása érdekében. Fogalmazhatnánk úgy is: ebben az összefüggésben nem az a fontos, hogy mi lesz a jövő évben december 31-én, inkább az, hogy mi lesz 1968. december 31-ig. A tervismertető termelési tanácskozásokon, amikor már konkrétan a műhelyek, illetve a munkacsoportok tennivalóiról lesz szó, természetesen számokat is közölni fogunk, de egy rövidebb terminusra, figyelembe véve a gyártmányok átfutási idejét is. Persze, ezek után a tanácskozások után a dolgozók javaslatai alapján a kivitelezés hogyanjában még változtatásokat eszközlünk. A bírálat első feltétele: a tájékoztatás — A tervismertető termelési tanácskozások tehát csak azt a célt szolgálják, hogy a tényekről tájékoztassák a gyár dolgozóit, tehát informatív jellegűek? — Szó sincs róla. A mi megítélésünk szerint az információ, a tájékoztatás nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy bárki egyáltalán véleményt formálhasson az adott elgondolásról. A munkásokkal tehát elsősorban azért tanácskozunk, hogy megteremtsük a bírálat első feltételét és egyben lehetőségét. Nem tagadjuk viszont, hogy a munkások a gyár jövőjének formálásában, a tervezésben elsősorban képviseleti úton vesznek részt, vagyis a szakszervezeti bizottságok, illetve a vállalati szakszervezeti tanács révén. Domby Sándor és Seregi László konkrét esetekkel bizonyítják, hogy a munkások, a szervezett dolgozók véleményére nem azért építenek, mert az illő dolog. Mindenekelőtt az elhangzott javaslatok tartalmára ügyel. NÉPSZAVA 1967. november 18 .