Népszava, 1968. március (96. évfolyam, 51–77. szám)

1968-03-22 / 69. szám

Világ proletárja egyesüljetek! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA 96. ÉVFOLYAM, 69. SZÁM­ÁRA 80 FILLÉR 1968. MÁRCIUS 22. PÉNTEK KÖZLEMÉNY a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának üléséről A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága 1968. március 21-én kibővített ülést tartott. Az ülésen a Központi Bizottság tagjain kívül részt vettek: a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke, a Köz­ponti Bizottság osztályvezetői, a megyei pártbizottsá­gok első titkárai és a budapesti pártbizottság titkárai. Az ülés megnyitásakor az elnöklő Kádár János elvtárs ünnepélyesen megemlékezett a Magyar Ta­nácsköztársaság kikiáltásának évfordulójáról. A Központi Bizottság megtárgyalta: — a kommunista és munkáspártok budapesti konzultatív találkozójáról szóló jelentést és más időszerű nemzetközi kérdésekről szóló tájékozta­tót; — a Varsói Szerződés politikai tanácskozó tes­tületének szófiai üléséről szóló jelentést; — a párt munkamódszereiről, a pártépítés egyes kérdéseiről, a tagfelvétel és a tagkönyvcsere tapasztalatairól szóló jelentést. I. KOMÓCSIN ZOLTÁN elvtárs, a Politikai Bizott­ság tagja, a Központi Bi­zottság titkára jelentést adott a kommunista és munkáspártok budapesti konzultatív találkozójáról és más időszerű nemzet­közi kérdésekről. A Köz­ponti Bizottság tudomá­sul vette pártunk küldött­ségének jelentését, és jó­váhagyta a kommunista és munkáspártok buda­pesti konzultatív talál­kozóján végzett munká­ját. A Központi Bizottság üdvözli és teljes mérték­ben helyesli a konzulta­tív találkozó állásfoglalá­sát a kommunista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásának összehí­vásáról és előkészítéséről. Egyetértését fejezi ki az­zal, hogy­­ összehívják a kommu­nista és munkáspártok nemzetközi tanácsko­zását, és hogy az 1968 novemberében vagy decemberében legyen Moszkvában; — a tanácskozás napi­rendjének Az imperia­lizmus elleni harc fel­adatai a jelenlegi sza­kaszban, és a kommu­nista és munkáspár­tok, valamint az összes antiimperialista erők akcióegysége című té­ma megvitatását java­solják; — a moszkvai tanácsko­zásra az összes kom­munista és munkás­pártot meghívják; — valamennyi kommu­nista és munkáspárt számára biztosítják a részvétel lehetőségét a tanácskozást előkészítő bizottságban. A Központi Bizottság megállapítja, hogy a kom­munista és munkáspártok konzultatív tanácskozása nagy jelentőségű, ered­ményes munkát végzett. A találkozón az egység megerősítésére irányuló őszinte törekvés eredmé­nyeként a napirenden sze­replő legfontosabb kérdé­sekben közös állásfoglalás született. A találkozón részt vevő delegációk je­lentősen hozzájárultak a kommunista és munkás­pártok nemzetközi tanács­kozásának előkészítéséhez. Ezzel a nemzetközi kom­munista mozgalom egysé­gének megerősítéséért folytatott sokirányú te­vékenységnek új szakasza kezdődött. A Magyar Szocialista Munkáspárt mint eddig, ezután is következetesen harcol a kommunista és munkáspártok egységéért. Különösen fontos feladat ez a jelenlegi időszakban, amikor az évek óta meg­nyilvánuló szakadár tevé­kenység, valamint a nem­zeti elkülönülésre irányu­ló más tendenciák ellené­re a nemzetközi kommu­nista mozgalomban to­vább növekszenek és erő­södnek az egység megszi­lárdítására irányuló tö­rekvések. A Központi Bi­zottság az egységért foly­tatott harc jelentős állo­másának tekinti a nem­zetközi tanácskozás össze­hívását, és a maga részé­ről mindent megtesz an­nak sikeres munkájáért. A Központi Bizottság üdvözli a konzultatív ta­lálkozó egységes állásfog­lalását a kegyetlen ellen­séggel szemben hősiesen és sikeresen harcoló viet­nami nép igaz ügye mel­lett, s amelyet a találko­zó részvevői a Vietnami D­olgozók Pártja és a Dél-vietnami Nemzeti Felszabadítási Front Köz­ponti Bizottságának kül­dött üdvözletükben kife­jezték. A konzultatív ta­nácskozás, a testvérpár­tok nyilatkozataiban is kifejeződött eltökéltség újabb lehetőségeket te­remtett a haladó erők tö­mörítéséhez az imperia­lizmus elleni harcban, amely a népek felszaba­dításáért, nemzeti függet­lenségük biztosításáért, a világbéke megvédéséért folyik. A Központi Bizottság megelégedéssel vette tu­domásul, hogy a konzul­tatív találkozó munkáját nyílt, elvtársi légkör jel­lemezte. A tanácskozáson demokratikus, alkotó vé­leménycsere folyt a prole­tár internacionalizmus szellemében, a pártok ön­állóságának és egyenjogú­ságának tiszteletben tar­tásával. A Központi Bi­zottság üdvözli, hogy a találkozó részvevői bizto­sították és megvédték minden pártnak azt az elidegeníthetetlen jogát, hogy saját véleményét szabadon kifejtse, és ugyanakkor visszautasí­tották, hogy önálló állás­­foglalása miatt testvér­pártot, küldöttséget vagy bárkit is közösen, testüle­tileg elmarasztaljanak. A Magyar Szocialista Munkáspárt továbbra is aktívan részt vesz a kom­munista és munkáspártok nemzetközi tanácskozásá­nak előkészítésében, min­dent megtesz annak sike­réért, és a létrehozott előkészítő bizottságban képviselteti magát. A Központi Bizottság megtisztelőnek tekinti a testvérpártoknak azt az egyhangú állásfoglalását, hogy az előkészítő bizott­ság Budapesten működ­jön, és megbízza a Poli­tikai Bizottságot, hogy te­remtse meg az előkészítő bizottság sikeres munká­jának összes feltételeit. A Központi Bizottság bizto­sítja a testvérpártokat, hogy a Magyar Szocialis­ta Munkáspárt a közös ügy szolgálatában a reá háruló feladatok tőle tel­hető legjobb megoldására törekszik. A Magyar Szocialista Munkáspárt, híven a mar­xizmus-leninizmus esz­méjéhez, az internaciona­lizmus elvéhez, a jövőben is síkraszáll a nemzetközi kommunista mozgalom egységéért és összeforrott­FOCIK JENŐ elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a kormány elnöke a Var­sói Szerződés politikai ta­nácskozó testületének 1968. március 6—7-i, szófiai ülé­sén részt vett küldöttség munkájáról tett jelentést. A Központi Bizottság a jelentést tudomásul vette és megállapította: Az atomsorompó-szer­­ződés időszerű és fontos kérdés általában a népek, s közelebbről a Magyar Népköztársaság biztonsá­ga szempontjából. Az el­múlt évtizedekben a Szov­jetunió nemegyszer ter­jesztett elő konkrét javas­latokat az általános és teljes leszerelésre, az atom- és hidrogénfegyve­rek, valamint azok hor­dozóeszközeinek megsem­misítésére, a hagyomá­nyos fegyverzetek több szakaszban történő csök­kentésére, majd felszámo­lására. A tapasztalatok azt mutatják, hogy célun­kat, az általános és teljes leszerelést csak lépésről lépésre, részleges előreha­ladás útján érthetjük el. A nukleáris fegyverek elterjedése reális veszély, amelynek súlyos követ­kezményei lehetnek a nemzetközi viszonyok to­vábbi alakulására. A Né­met Szövetségi Köztársa­ság revansista erőinek tö­rekvése, hogy a nukleáris fegyverek birtokába jus­sanak. A különböző föld­részeken léteznek más ka­pitalista országok is, ame­ságáért. Pártunk a ma­gyar munkásosztály és né­pünk érdekeinek megfele­lően, hazánkban egész te­vékenységével a szocialis­ta társadalom felépítésén, nemzetközileg a társadal­mi haladás és a béke elő­mozdításán munkálkodik. Ennek megfelelően a jelen történelmi szakaszban a Központi Bizottság, a párt egész tagsága összes lehe­tőségeivel és minden ere­jével részt vesz vala­mennyi haladó erő tömö­rítésében a demokrá­ciáért, a nemzeti felsza­badulásért és függetlensé­gért, a békéért és a szo­cializmusért folytatott imperialistaellenes harc­ban.­lyek számára elérhető kö­zelségben van a nukleáris fegyverek előállításának lehetősége, s közülük egyesek politikai céljaik érdekében nukleáris hata­lommá kívánnak válni. Ez a folyamat — amennyi­ben nem sikerül eléje gá­tat emelni — kiszámítha­tatlanul veszélyessé teszi a nemzetközi helyzetet s odavezethet, hogy bármi­lyen helyi fegyveres konf­liktus az emberiség létét veszélyeztető termonuk­leáris háborúba torkoll­hat. Éppen ezért úgy ítél­jük meg, hogy politikai erőinket mozgósítva és együttműködést keresve különböző rendszerű or­szágok kormányával is, elősegítjük a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozására alkal­mas nemzetközi szerződés létrehozását és életbe lép­tetését. A Központi Bizottság helyesli, hogy a Magyar Népköztársaság küldöttsé­ge állást foglalt az atom­­sorompó-szerződés megkö­tése mellett a tanácsülé­sen. Üdvözli a Magyar Népköztársaság képvise­lőinek a Bolgár Népköz­­társaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Német Demokratikus Köz­társaság és a Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövetsége küldöttségeivel e tárgyban közösen nyil­vánosságra hozott nyilat­kozatát­ ­L in. BISZKU BÉLA elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a Központi Bizottság tit­kárának előadói beszéde alapján a Központi Bi­zottság egyhangú határo­zatot hozott a párt mun­kamódszerének fejleszté­­séről Tóth Mátyás elvtárs, a Központi Bizottság párt­os tömegszervezetek osz­tályának vezetője beszá­molt a pártépítő munka, a tagjelöltség megszünteté­se, a tagfelvétel és a tag­­könyvcserével kapcsolatos tapasztalatokról. A pártbizottságok és pártszervezetek a tagjelöl­tek párttaggá minősítését nagy politikai felelősség­gel, körültekintéssel, a kommunisták aktív rész­vételével, a IX. kongresz­­szus határozatának meg­felelően végezték el. A tagjelöltek 93 százalékát, több mint 35 000 főt tar­tottak alkalmasnak a párttagságra. A pártszervezetek mind a pártba jelentkezőkkel, mind az ajánlókkal szem­ben a kongresszus által megszabott követelmé­nyeket támasztották. A pártépítő munka eredmé­nyesebbé vált, és a tö­megszervezetek aktívái és a szocialista brigádok dolgozói közül egyre több tagot vesznek fel a párt­ba. Az új, fiatal pártta­goknak több mint felét a Kommunista Ifjúsági Szö­vetség ajánlotta felvétel­re. A pártszervezetek 1967-ben 28 560 új párt­tagot vettek fel, akiknek több mint fele fizikai dol­gozó. A pártba felvett szellemi dolgozók mint­egy 30 százaléka műszaki értelmiségi. A párt tag­létszáma egészségesen, egyenletesen fejlődik, és 1963 elején meghaladta a 600 000 főt. A Központi Bizottság megállapította, hogy a pártbizottságok és párt­szervezetek, a pártakti­visták a tagjelöltek ügyé­nek rendezését és a tag­­könyvcserét politikailag, szervezetileg megfelelően oldották meg, és ezért el­ismerését fejezi ki. A Köz­ponti Bizottság megbízza végrehajtó szerveit és a pártszervezeteket, hogy a tagfelvétel és tagkönyv­csere figyelemre méltó tapasztalatait a munká­ban hasznosítsák, a párt­építő munkát az eddigi irányelvek alapján foly­tassák. (MTI) Újabb Israeli ellen A támadók súlyos veszteségeket szenvedtek és visszavonulnak Összeült a Biztonsági Tanács Az izraeli haderő csü­törtök hajnalban a Jordán folyón átkelve, támadást intézett Jordánia ellen. Az izraeli csapatok magyar idő szerint 4.30 órakor keltek át az Avenby- és a Damia-hídon harckocsik és helikopterek támogatá­sával. Izraeli közlemény szerint a támadás célja feltételezett jordániai »szabotázs támaszpontok« felszámolása. Ammanban csütörtök délután hivatalos közle­ményt adtak ki. Ez beje­lenti, hogy az izraeli csa­patok súlyos anyagi s emberveszteségeket szen­vedtek és a front egész vonalán megkezdték visz­­szavonulásukat a Jordán folyó irányába. A jordá­niai hadsereg egységei a visszavonuló ellenséget üldözőbe vették. A közlemény hangsú­lyozza, hogy a harcok első szakaszában a jordániai egységek a Tiberias-tó és a Holt-tenger között levő 110 kilométeres fronton védelmi harcokat vívtak. Az izraeliek a csatákban összesen 200 halottat, 25 páncélkocsit és katonai járművet, valamint három repülőgépet vesztettek. A Tanjug szemtanúkra hivatkozva azt jelenti, hogy az izraeli légierő bombákkal szórta tele Karame városát. Itt talál­ható a jordániai menekül­tek egyik tábora, akiket az izraeli hatóságok ta­valy, a júniusi háborút követőleg űztek el ottho­naikból. A Reuter szerint Lévi Eskol csütörtök délután beszédet mondott az iz­raeli parlamentben. A miniszterelnök azt állítot­ta, hogy »Izrael előtt nem állt más alternatíva, mint hogy támadást indítson Jordánia ellen«. Egy jordániai szóvivő közölte, hogy helyi idő szerint 19 órakor a har­cok folytatódtak. Az ammani rádió az esti órákban sugározta a főparancsnokság 10-es számú közleményét. Ez bejelenti: »az ellenség tü­zérségi fegyverekkel lövi és repülőgépekről bom­bázza a jordániai álláso­kat, hogy ily módon fe­dezze az izraeli erők visszavonulását a Jordán folyó irányába.« A közlemény hozzáfűzi,­­ hogy a jordániai erők Al Sura térségében folytat­ják az ellenséges ellen­állás felszámolására indí­tott akciókat. Szíria készültségbe he­lyezte fegyveres erőit, és állandó kapcsolatot tart fenn Egyiptommal, Irak­kal és Algériával egy esetleges egységes katonai akció céljából. Vinogradov, a Szovjet­unió kairói nagykövete csütörtökön megtárgyalta a jordániai helyzetet az egyiptomi külügyminisz­terrel. A szovjet nagykö­vet csütörtök este Moszk­vába utazik, hogy tájé­koztassa a szovjet kor­mányt. Hírügynökségi jelenté­sekből kitűnik, hogy a csütörtök hajnali agresz­­sziót 15 000 főnyi izraeli hadsereg hajtotta végre. A délutáni órákban egyéb­ként izraeli és egyiptomi csapatok között tűzpárbaj folyt a Szuezi-csatorna térségében. Az összecsa­pás húsz percig tartott. * A nemzetközi közvéle­ményre való tekintettel­ még Washington is kény­telen volt elítélni a lep­lezetlen izraeli agressziót... McCloskey, a külügymi­nisztérium szóvivője a sajtó képviselőinek kije­lentette: az Egyesült Ál­lamok felkérte Izraelt, hogy vonja vissza csapa­tait Jordániából és mind­két félhez tűzszüneti fel­hívást intézett. A Biztonsági Tanács ülése Kis Csaba, az MTI ki­küldött tudósítója jelenti: Az ENSZ Biztonsági Tanácsának ülését Jordá­nia sürgős kérésére össze­hívták. El Ferra jordániai delegátus, aki már szer­dán tájékoztatta a világ­­szervezetet a küszöbönál­ló izraeli agresszió veszé­lyéről, csütörtök reggel sürgős levélben kérte a tanács szenegáli elnökét az ülés összehívására. A sürgető fejlemények miatt a Biztonsági Tanács bi­zonytalan időre elhalasz­totta a rhodesiai kérdés vitáját. Az ülésen hazánk képviseletében Csatorday Károly nagykövet, a ma­gyar ENSZ-képviselet ve­zetője vesz részt El Farra nagykövet be­vezetőben tájékoztatta a tanács tagjait az izraeli csapatok agressziójáról. Kiemelte: miközben az arab államok bíznak ab­ban, hogy Jarring nagy­követ, a világszervezet különmegbízottja sikerrel teljesíti feladatát, és elő­segíti a válság megoldá­sát addig az izraeli kor­mány újabb és újabb ag­­ressziós tettekkel ássa alá a közvetítési kísérleteket és nyíltan semmibe veszi a világszervezet követelé­sét, a Biztonsági Tanács határozatát. Jordánia képviselője sürgette a Biztonsági Ta­nácsot, hogy a világszer­vezet alapokmányának megfelelően, haladéktala­nul hozzon hatékony in­tézkedéseket az izraeli ag­resszió elítélésére, a to­vábbi agressziós cselek­mények meggátlására. Az izraeli delegátus felszóla­lásában Jordániát pró­bálta felelőssé tenni a ki­alakult helyzetért. A ta­nács ülése lapzártakor tart Grecsko marsall Irakban A hivatalos látogatáson Irakban tartózkodó Grecs­ko marsall, szovjet hon­védelmi minisztert csü­törtökön fogadta Aref iraki államelnök. Aref és szovjet vendége szívélyes, baráti eszmecserét folyta­tott. A Baghdad Observer többek között megállapít­ja: a látogatás a szovjet —iraki barátság további elmélyítését szolgálja. Az agresszorok felelőssége Az izraeli militarista körök újabb agresszív lé­pését néhány közvetlen esemény előzte meg. Amikor Gunnar Jarring, az ENSZ főtitkárának közel-keleti megbízottja, diplomáciai küldetésként még ez év elején igyekezett az izraeli—jordániai probléma megoldását elősegíteni, az izraeli hadsereg ágyútüzet zúdított egy jordániai menekülttáborra. Ezt követően pedig a hírügynökségek rendszeresen tudósítottak izraeli—jordániai tűzpárbajokról — a Jordán folyó partján. Az eseményekkel párhuzamosan az Egyesült Ál­lamok bejelentette, hogy beszünteti a Jordániának nyújtott pénzügyi támogatást. Nyilvánvaló, hogy nyomást gyakorolt ezzel a kis arab országra, mely megszállt nyugati területeinek elvesztése miatt sú­lyos gazdasági helyzetbe került. Eskol izraeli mi­niszterelnök ugyanakkor amerikai fegyverszállítá­sokról tárgyalt. Nem sokkal rá, Eskol kijelentette, hogy a Jor­dán folyó »Izrael természetes határa«, majd bekövet­kezett az újabb agresszív lépés, merénylet a tűzszü­net és a Közel-Kelet békéje ellen. Jarring már két nappal ezelőtt Husszein jordán királytól részletes felvilágosítást kapott arról: az iz­raeli csapatok támadásra készülnek, azzal az ürügy­­gyel, hogy Jordánia támogatja az elfoglalt területe­ken tevékenykedő arab hazafiakat... Most ez szolgált Izraelnek palástul arra, hogy lábbal tiporja a Biztonsági Tanács tűzszüneti hatá­rozatát. A BT határozatának semmibe vételéért, a közel-keleti háború tüzét felszító, provokatív cselek­ményekért a felelősség kizárólag az izraeli kor­mányt terheli. Tel Aviv nem törődött és nem törődik a világ­­szervezet békére irányuló erőfeszítéseivel, fittyet hány a nemzetközi közvéleménynek, s ismét kihívja­­ maga ellen a haladó erők, a békeszerető emberiség erélyes tiltakozását. (­.)3

Next