Népszava, 1970. szeptember (98. évfolyam, 204–229. sz.)
1970-09-16 / 217. szám
Akik az egyszázalék többletet megtermelik Asszonyok „menetrendje“ „Ha jól megy a munka, az asszonyokkal madarat lehet fogatni. Bezzeg, kapjanak csak valami kisebb tételt, szakadjon a szál, hozzájuk sem lehet szólni. Pedig a szövőnő is válogat, ha a boltban odaáll a pult elé... Ezért meg kell érteniük, hogy divatirány. Semmi sem megy verejték és vita nélkül. Nyugtatjuk az embereket, nem kell pánikba esniük, a jövő héten majd jobban alakul... Pedig most kedvező a helyzetünk. Jól zártuk az első félévet, s a nyereségtervet is túlteljesítettük. A dolgozóknak nem mindegy, miképp szalad a vállalat szekere. És az sem közömbös, hogy az első félévben 300 ezer forint nyereségjutalmat osztottunk ki... — Mit vállaltak a nemzeti jövedelem egyszázalékos emeléséért indult mozgalomban? — A múlt hónapban indítottuk a versenyt. A dolgozók elfogadták a javaslatokat. Nem akarok dicshimnuszt zengedezni, mint mindennapos probléme szélhetnénk. De a nyolcmillió és a másfél millió sorsa alapvetően a gépek mellett dől el. Pontosabban fogalmazva azokon, akik naponta több kilométert gyalogolva, fülsiketítő zúgásban lesik a gyorsan pergő fonalat. Gellei Erzsébet bronzkoszorús szocialista brigádvezető: — Nem mérem, menynyit gyalogolok egy műszakban. Nem is lenne rá időm. De az tény, hogy elfáradok ... Nem igaz az, hogy egy idő után megszokja az ember. Húsz éve állok a szövőgép mellett, de most még jobban fájnak a lábaim, mint azelőtt. — Nem gondolt arra, hogy munkahelyet változtat? — De. Sokszor. Akad itt gond elég, s a munka is sok. Ennél többet talán már nem is bírhat az ember, így aztán sokan azt mondják, elég volt, s kilépnek. Van, aki inkább a vasiparba megy. De én szeretem a fonást, és ez mindig dönt: maradok... „Szeretem a fonást?" Vajon, mit jelent ez a mondat, miért visszatartó erő? — Egyszerűen csak szeretem, másképp ezt nem tudom megmagyarázni... Talán azért, mert többet vagyok itt, mint odahaza. Nem tudom . . . Meg a lányoktól is nehéz lenne megválnom. Aztán beszél a „hajtás miatt elmaradt ebédekről”, a hőn óhajtott szövetkezeti lakásról, és hogy sokszor csak azt várja, mikor ér véget a munkaidő. És ha délután elhagyja a gyárat, a „napirend” nem sokat változik. — Vásárlás, főzés, takarítás, tévénézés. Valahogy mindig így következik. Legfeljebb a sorrend változik. De a csavargás nagyon szórakoztat. Mondhatná valaki, hogy most panaszkodtam a sok járkálásról. De ez más. Egyedül, csak önmagammal és céltalanul a várost járni, jó kikapcsolódás ... Sorolom a brigádtagok nevét: Torna Mária, Kadarkúti Róbertné, Kiss Ferencné, Tajti Mária, Dusenka Bálintné. A brigádvezetővel együtt hat asszony, a hozzájuk tartozó hat géppel. Javaslom, játsszunk, mi jut eszébe a nevekről ? — Szorgalmas, rendes emberek ... Mást nem tudok mondani. Ismét rákérdezek, de az eredmény nem változik. Csak annyit mond róluk: „Szorgalmas, rendes emberek”. A Hazaiban jó brigádzatot szolgálunk ki. Különböző mintákból kisebb tételek — ez is a mi munkánk.” A Hazai Fésüsfonó és Szövőgyár kicsempézett irodájába is betör a gépek zaja. Simon Istvánnászktitkár szenvedélyesen beszél, már most is akadnak. De ennyire egyértelműen ritkán mozdultak meg a dolgozók ... Az erre az évre tervezett 812 millió termelési értéket nyolcmillió forinttal túlteljesítik... A nyereséget másfél millió forinttal növelik... Az üzemeket — az elért helyezések alapján — tíz-, hat-, illetve négyezer forinttal jutalmazzák ... És mindezt úgy, hogy a gyárban a meglevő 180 szövőgépből általában csak 150—155 üzemel. Beszélhetnénk az egyre növekvő munkaerőhiányról is, de szólhatnánk a jól sikerült műszaki fejlesztésről, s munkaszervezésről. Vagyis gondokról és eredményekrőlként tartják számon őket. Az elmúlt hónapban 104 százalékot teljesítettek, előtte meg 105-öt. Ahogy a brigádvezető mondta: „Amit vállaltunk, azt hoztuk. Talán azért is, mert nagyon rossz mások nyomában kullogni.” Minden nap ilyen... A gyár hozzájárul a nemzeti jövedelem egyszázalékos növeléséhez. Ezen belül — a maga kis részével — Gellei Erzsébet és brigádja is. És Dusenka Bálintné is. — Tegnap az éjszakás úgy hagyta itt a gépet, hogy mindent szanaszét találtam. Ilyenkor aztán ideges vagyok. Meg az is rossz, ha szakad és csavarodik a fonal. De megcsináltam, mert nem állhatunk ... Enni is csak úgy tudtam, hogy a Tajti Mari vigyázott a gépemre. Alig vártam a két órát... De igazán csak akkor éreztem a kimerültséget, amikor megfürödtem, s letettem magam a padra. A lábaim ... Mert amikor a gépek közt szaladgál az ember, akkor csak az izzadságot törli le a homlokáról. Meg néha mindenfélére gondol. A családra, meg a gyerekére is ... — Tegnap, amikor kifújtam magam, és megebédeltünk a férjemmel — ő is itt dolgozik —, szaladjunk a kislányért a bölcsődébe. Aztán a közért következett: tej, kenyér, felvágott. Fél hat volt, mire végeztünk. Ja, egy cipőt is vettem kétszáz forintért, mert lassan itt a hideg idő. Aztán haza az albérletbe. Vacsora, mosogatás, és megfürdettük a gyereket. Az nagyon jó érzés... így néz ki a délelőttös műszak. És általában minden nap ilyen ... Dusenka Bálintné nemrég töltötte be a 20. életévét!* Dr. Burkus Egon üzemgazdasági főosztályvezető: — Az idén nagyon jó eredményeket értünk el. Az elmúlt évhez képest a termelékenység 7,6 százalékkal emelkedett. Remekül sikerült a műszaki fejlesztés és a munkaerő átcsoportosítása is ... De ha az asszonyok a gépek mellett nem dolgoznának ilyen nagyszerűen, most minderről aligha számolhatnék be. Sokszor már el sem akartuk hinni, hogy mennyit vállalnak. És hogy mennyit teljesítenek !... Mélykúti Attila Egyértelmű állásfoglalás :Szeretem a fonást?" Gyöngyös városkapujában épül a felhőkarcoló (Jentetics László felvétele) — Hát a pipája? — Ki is verne az aszszony! Persze, igaza van Vidák Jánosnak, a Beloiannisz kapitányának: tengerész mesékbe illő ma már a kapitány szakálla, pipája. S legfeljebb MAHART nyugdíjas nagypapák tetszeleghetnek ilyesféle kapitányi pózban délután négy-öt óra körül a siófoki, vagy a füredi mólón, csúcsforgalomban és mondhatják, hogy: „Jól vette az irányt!...” Nos,Vidák János jól vette az irányt. Nem is most, régebben, még valamikor 1953-ban, amikor alig tizenhét évesen kijelentette: „Kapitány leszek! A Beloiannisz kapitánya!” Nagy szó volt ez akkor, kiváltképp matróz szájából, hiszen a hajó nemcsak a legújabb volt, hanem a legnagyobb is a Balaton vizén. — Hát, legnagyobbnak még most is a legnagyobb. Mondhatnám azt is: luxushajó. Mert mi csináljuk a coctailutakat, SZOT-csoportokat is szállítunk, meg aztán a mi fedélzetünkről, ha lenéz az ember, nem olyan mint a vízibusz utastere... Áll a kapitányi hídon, és úgy mondja: — Amikor megláttam srác koromban ezt a hajót, hát... azt mondtam, ezen akarok dolgozni. Együtt kezdtük jóformán. No, én egy kicsit előbb, mert ötvenhárom január elsejével léptem a hajózásba. „Ő” meg később, úgy április, május táján. Most meg összekerültünk. Harmincnégy éves koromra megkaptam az „ajándékot”. — Akkor már nem kérdezem meg, hogy hány éves a kapitány ... — Hivatalosan hajóvezető vagyok, parancsnoka a hajónak. — Hogyan lesz valaki parancsnok? — Matrózság, gépészség, kormányosság, tanfolyamok, hát így ... — Mikor lett a Beloiannisz parancsnoka? — Áprilisban. Akkor ment nyugdíjba az elődöm. De mondták már előbb is, hogy én leszek, csak nem tudtam elhinni. Amikor megkaptam a kinevezést, nem mentem haza: a parancsnoki kabinban aludtam. A Beloiannisznak Siófok a kikötője. Tihanyból indul minden hajnalban Vidák János, hogy utasítás szerint járjon hajójával. — Még egy párat fordulunk, aztán vége a nyárnak. — Sajnáld? — Igen is, meg nem is. Télen több az idő a családra, két kis gyerekem van... A hajók télen pihennek. Javítás a kikötőben, jégvágás. De amikor fényesre mosva, sikálva, először kifutunk, utassal..., akkor másként dorombol még a motor is. — Most, pár napja jött az őszi menetrend. Szomorú a hajó, ha kevesen vannak rajta. A szócsőbe szól, alattunk erősebben dorombol a motor, indulunk a szabad vízre. Most nem törődik velem. Megadja az irányt a kormányosnak, közben egy pillantást vet a sétafedélzetre: minden rendben... S. Boda András MINDEN RENDBEN (Borbás János felvétele) Napirenden: az ifjúsági törvény Lehetőségek és elvárások Beszélgetés dr. Vajó Péterrel, a KISZ KB titkárával Talán soha ilyen komoly szándékkal, lelket melengető buzgalommal nem ragadtak tollat állampolgáraink, mint nemrégiben az ifjúsági törvényjavaslatok kapcsán. A beérkező igények, kívánságok sokoldalú rend Persze, hozzátehetjük — folytatta dr. Vajó Péter —, hogy a törvény nem lesz csodaszer, nem várható tőle, hogy mindenkinek minden problémáját azonnal megoldja. Azonkívül lesz egy olyan Az előkészítés munkáiról, a fiatalok jelentős gondjait megoldó törvény születésének körülményeiről dr. Vajó Péterrel, a KISZ KB titkárával beszélgettünk. Először arról, mi tette szükségessé a törvényalkotást? — Hazánkban sokféle törvény, rendelet, határozat, miniszteri utasítás foglalkozik az ifjúsággal — hangoztatta —, például a családjogi törvény, a Munka Törvénykönyve, a szakmunkástanuló törvény, az oktatási reform, a kismamákat védő rendelet, az 1016-os kormányrendelet stb. De feltétlenül szükség van ezek összehangolására, összefoglalására és részben kiegészítésére; másrészt közülük jó pár — különösen az MSZMP Központi Bizottságának 1970. február 18—19-i határozata óta — korszerűsítésre szorul. Hogy miért ez a megkülönböztetett figyelem, amikor az ifjú dettevésre, szabályozásra hívták fel a törvényalkotók figyelmét. A javaslatokat az ifjúsági mozgalom vezetői továbbították az Igazságügyminisztérium illetékeseihez, akik nemrégiben már tárgyalóasztalhoz is ültek, része, amely az ifjúság kötelességeivel foglalkozik. Nemcsak lehetőségeket nyújt számukra, hanem elvárásokat is. Első alkalom talán, hogy a közvélemény ennyire intenzív beleszólásával készül törvénytervezet. Érdemes ízelítőül néhányat elolvasni a beérkezett sok ezer javaslatból: „Legyen a VII-VIII. osztályos kislányoknak tantárgy a gyermekek szeretete és az új embertípus nevelése." (Lendvai Pál.) „Törvény kötelezze az üzemeket, hogy a kezdő mérnököket szakmájukban foglalkoztassák.” (Mérei Zsuzsa.) „Emeljék meg a családi pótlékot gyermekenként havi 300 forintra és ennek fedezetét a 2 éven túli gyermektelen családok fizette adóból fedezzék.” (Bodrogi György). „A három éven aluli kisgyermek anyja akkor is kapja a 600 forintos gyermekgondozási segélyt, ha dolgozik, de nem adja be gyermekét bölcsődébe. Ezzel párhuzamosan, a nyugdíjasok a nyugdíj teljes megtartása mellett vállalhassák a kisgyermekek gondozását és legyenek adómentes bölcsődék.” (Takács Miklósné.) „A szakmunkások bérezésének felső határa ne legyen megszabva." (Fekete István.) „Legyen a fiataloknak külön parlamenti képviselete, akit, vagy akiket lakóhelytől függetlenül a 30 éven aluliak választanak." (Szekeres Marianna... „Addig adjanak családi pótlékot a szülőknek, amíg a gyerek keresőképtelen." (Dávid Ferencné.) „Azok a fiatal házaspárok, akik 400—500 forintos albérletben laknak, munkahelyüktől kapjanak lakbérhozzájárulást, ugyanúgy, mint a komfortos főbérlők fognak kapni." (Verebényi Györgyné.) „Szabad szombatot minden gyermeknek és iskolásnak... Azonos vakációt minden tanuló fiatalnak." (Dr. Szabó Gyula.) „A készülő ifjúsági törvény hasson oda, hogy a párt KB és a KISZ KB ifjúságpolitikai határozatait minden szinten hajtsák végre." (Klepah Ottomár.) „ Gyakorlatilag milyen segítséget jelentett a rengeteg, nemegyszer bizarrnak tűnő javaslat az előkészítésben? Mág is a társadalom szerves része? Azért, mert vannak olyan speciális problémáik, mint például a pályakezdés, továbbtanulás, munkába állás, családalapítás stb., amelyek intenzíven csak fiatal életkorban jelentkeznek, s amelyek elemi erővel igénylik a társadalom öszszefogását. Ezért reméljük, hogy jó szolgálatot teszünk az új törvény megalkotásával. — Milyen lesz, milyen célokat tűz maga elé az ifjúsági törvény? — Elsősorban a jelenleg is élő törvényeket „értékesítjük”. Másodsorban a jelenleg jogi szempontból feltáratlan gondokat, az ifjúsággal való törődés fehér foltjait szüntetnénk meg. Lesz olyan része, amely inkább a jövőnek szól, végül szeretnénk, ha olyan döntéseket is tartalmazna, amelyek azonnal éreztetnék hatásukat. — Mindjárt megkérdem: lesznek-e „szankciói" az új törvénynek. A fiatalokat védő 1016-os rendelet ugyanis, általános utasításokat, javaslatokat tartalmazott, de hiába tesszük szóvá ma is, nem bír kötelező erővel .. . — Az új törvény szándékaink szerint végrehajtási utasítással készül, máskülönben valóban nem várhatunk sikert tőle. — Milyen szerepe volt a KISZ-nek a törvény előkészítésében, végrehajtásában? — Mi voltunk az egyik kezdeményezői, de ez talán nem is érdem, ez természetes, ez a feladatunk. Az Igazságügyminisztérium készíti elő tárgyalásra, elfogadásra, s a vitában mi is részt veszünk. Megvitatják megyei bizottságaink, a rétegtanácsaink és központi bizottságunk s csak azután kerül a kormány elé. — Milyen gyökeres változás várható a törvény életbelépésétől? — Amit a legfontosabbnak látok: ráirányítja majd az egész társadalom figyelmét a fiatalokra; üzemek, vállalatok, intézmények, szövetkezetek, minden munkáltató és állampolgár részére félreérthetetlenül szabályozza a tennivalókat. Olyan lehetőségeket teremt, amelyek — jelen elképzeléseink szerint — eddig nem voltak, például az Ifjúsági Alap létrehozását, az ifjúsági üdülés, turizmus szélesebb körű megszervezését és így tovább. Jogilag és pénzügyileg megnyílik annak a lehetősége, hogy társadalmi, anyagi erőforrásokat biztosítson a fiataloknak. A fiatalok üdülését például eddig senki sem érezte különösebb feladatának, most erre is felelősöket és törvényes lehetőséget teremtünk. Már előzőleg is rengeteg megértést tapasztaltunk a különböző szervek részéről, sok olyan intézkedés született, amely már e törvény szellemében fogant. Történetesen a fővárosi tanácstól egyik ötéves tervnél sem tapasztaltunk akkora támogatást, mint most. 1970— 1975-re vonatkozóan elfogadták, hogy a tömegsport, az iskolai sport kibontakoztatása érdekében minden kerületben uszoda épüljön, növelik az úttörőtáborok számát és újabb ifjúsági parkok létesítésére is lehetőséget nyújtanak. A Pénzügyminisztérium a jövő évtől kezdve „ifjúsági keretet” biztosít a minisztériumoknak, illetve erre lehetőséget ad a különféle intézményeknek, tanácsoknak. — Ha csak az lett volna az eredménye — válaszolta dr. Vajó Péter —, hogy felkeltettük a közvélemény érdeklődését, aktivizáltuk, gondolkodásra sarkalltuk az embereket, már önmagában ez is hasznos lenne. Sok javaslat olyan, amely nem törvénybe való, de nagyon sok felhasználható is érkezett. Számomra a legnagyobb élmény mégis az, hogy mennyire sokszínűen, sok oldalról közelítették meg az ifjúsági problematikát, mi minden jut eszükbe az embereknek — munkásoknak, egyetemi tanároknak, fiataloknak és öregeknek — a fiatalokról. A javaslatok az élet minden apró és nagyobb kérdését átfogják, érezni, hogy beküldőik szívüket, lelküket tették a sorokba. Mindenesetre feladták a leckét: ekkora reflektorfényben nem könnyű megfelelni a várakozásnak, igyekezni kell, hogy ne okozzunk csalódást. Milyen ifjúságot kíván a szocializmus ? Milyen állami és társadalmi szervek vesznek részt, segítenek a törvény előkészítésében? — A kormány az igazságügy-minisztert bízta meg a törvény előterjesztésével, de a munkában természetesen részt vesz a Művelődésügyi, a Munkaügyi, az Egészségügyi, a Honvédelmi, a Pénzügyminisztérium, az Országos Ifjúsági Tanács, a SZOT, a Tervhivatal, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala, az MTI és így tovább, mindenki, akinek köze lehet a fiatalokhoz. — Milyen fejezeteket tartalmaz, milyen feladatok megoldására készül az ifjúsági törvény? — Amennyire ez most még egyáltalán látható, elsősorban leszögezi, hogy milyen ifjúságot kíván a szocializmus, kommunizmus építéséhez ez a társadalom. Előírja, mi az állami szervek, az állampolgárok feladata és mi az ifjúság feladata. Foglalkozik a tanulóifjúság gondjaival, a munkába lépő rétegek problémáival, a pályakezdéssel. Nagy részt kap benne az ifjúságvédelem. Az állami gondozás, az utógondozás, a hátrányos helyzetű fiatalok védelme, a fiatalok minden irányú érdekvédelme. Szerepelnek egészségügyi és családvédelmi problémák a tervezetben, és foglalkozik az ifjúság közéletbe való bevonásával, érvényesülésének további lehetőségeivel is. — „Ifjúság", „fiatalok" — tulajdonképpen hány éveseket ért ezalatt a törvény? — Nem lesz definiálva, de úgy érezzük, hogy nem nevezhető ki a 14—26 évesek törvényévé. Nem az életkor, hanem tartalmi oldaláról közelítjük meg a problémákat, hiszen a fiatalok különböző rétegeinél életük másmás időpontjában csúcsosodnak ki a már említett ellentmondások. A munkába állás nehézségei például szakmunkásoknál 17 éves korban, egyetemistáknál majdnem egy évtizeddel későbben jelentkeznek. — Végül egy utolsó kérdés: a törvény mikor lép életbe? — Szeretnénk, ha már jövő ősztől ez a törvény segítene könnyebbé tenni fiataljaink életét — válaszolta a KISZ központi bizottságának titkára. Jakab Ágnes Félreérthetetlen szabályozás Nem könnyű megfelelni a várakozásnak NÉPSZAVA 1970. szeptember 18