Népszava, 1970. november (98. évfolyam, 257–280. sz.)
1970-11-21 / 273. szám
10 Kertész Iván Bartók összkiadása magyar lemezeken A magyar hanglemezgyártás Bartók valamennyi , művének tervezett kiadásával eddigi legnagyobb vállalkozásába fogott. A korszakalkotó magyar zeneszerző műveinek megörökítése, propagálása és közkincsesé tétele nehéz, de megtisztelő feladata hazai lemezgyártásunknak. A komponista és az életmű rangja kötelez, a világ zenei közvéleménye elé nem állhatunk ki kétes értékű,, hevenyészett produkciókkal. De a valóban jól sikerült, a művekhez méltó felvételek értékét Bartók nevének nemzetközi tekintélye a többszörösére növelheti és így szinte bevezetheti alkotásain keresztül a legjelentősebb magyar előadóművészeket az internacionális zenei élet legjobbjai közé. A sorozat előadóitól mindenekelőtt a hiteles Bartók-tolmácsolást, az autentikus stílust kell megkövetelnünk. Helyesebben szólva azt a Bartók-stílust kell megörökíteni, amelyet maga a nagy művész alakított ki életében. Nyilvánvaló, hogy ötven év múlva — a kor ízlésének megfelelően — másképp játsszák majd a zeneszerző műveit, mint napjainkban, de most kell és még lehet is felvételen rögzíteni a Bartók korabeli Bartók-stílust. Melyek lehetnek a biztos támpontok huszonöt évvel a komponista halála után? Mindenekelőtt az a néhány lemezfelvétel, melyen Bartók saját alkotásait zongorázza, azután ma is élő tanítványai, ezek között is elsősorban Pásztory Ditta, a művész felesége és évtizedeken át partnere, valamint tanítványainak növendékei közvetítik korunknak a Bartók-művek élő előadási hagyományait. Köztudomású, hogy Bartók kompozícióban milyen központi, szerepet játszott a magyar folklór. Az ilyen népi-nemzeti ihletésű zenék tolmácsolásához különösen fontos a helyi népzene alapos ismerete, ezért a Bartók-összkiadás előadási útmutatóként is szolgál majd a külföldi művészek számára a magyar Bartók-interpretációra vonatkozóan. A kiadási terv öt csoportba osztja a műveket. Zenekari és zongoramuzsika, kamara-, és vokális zene majd végül posztumusz művek. Ez a beosztás némileg vitatható. .például: A kékszakállú herceg vára miért szerepel a zenekari művek között, amikor a Cantata profanát a vokális darabok közé sorolták? Vagy miért posztumusz a kétzongorás szonáta zenekari és a II. szvit zongorás átdolgozása, vagy a Fából faragott királyfi szvit, amikor valamennyit előadták már Bartók életében — és ugyanakkor hogy került a töredékesen elkészült és Serly Tibor által befejezett Brácsaverseny a zenekari opuszok közé? A terv szerint harminckét lemezen jelennek meg Bartók összes művei, ha csak ezenkívül nem gyarapodnak majd ifjúkori zsengékkel és egyéb újonnan felbukkanó és még ki nem adott kompozíciókkal. A harminckét lemez már nagyon tekintélyes mennyiség. Ha egy-egy nagy longplay lemez meghallgatására az átlagos ötven percet számítjuk, akkor a sorozat teljes időtartama meghaladja a 30 órát. A sorozat előreláthatólag 1972 végére lesz komplett. Eddig tizenöt lemez jelent meg vegyesen, a műveknek mind az öt csoportjából. Azért a megjelenések sorrendje kicsit árulkodik előadóművészetünk jelenlegi állapotáról is. A legszorgalmasabban a zongora- és a zenekari művek jönnek ki a piacra: a kamaramuzsika, ezen belül is a hegedűs darabok, ezenkívül a szóló-énekre írt kompozíciók már sokkal ritkábban jelentkeznek, ezzel is mutatva, melyik műfajban egyszerűbb és melyikben problematikusabb az előadók kiválasztása. Az eddig megjelent lemezek borítóin valóban a legkiválóbb magyar Bartók-interpretátorok neveit olvashatjuk. Mindössze egy külföldi művész, a lengyel Wanda Wilkomirska működött közre az összkiadás egyik ciklusának, a 44 hegedű-duónak a felvételén, ő azonban köztudomásúan magyar nevelésű hegedűs, hiszen a Budapesti.. Zeneakadémián végzett, Zathureczky Ede tanítványaként. Az egyes felvételek és előadók méltatására és bírálatára egy rövid cikk keretében nincsen lehetőség, de a vállalkozás nagyságához az sem volna méltó, ha általános, sommás ítéletet próbálnánk mondani az egészről. A sorozatnak ízléses lemeztasakokat terveztek. A fehér-feketearany színezésű boritok közép formájában a változó eleimet Bartók különböző életkorban készült fényképei képviselik. Szerencsés ötlet. Egyáltalán nem szükségszerű, hogy egy-egy ember külső vonásai belső tulajdonságairól árulkodjanak, de elég ránézni Bartók valamelyik , akár fiatal, akár öregkori fényképére, hogy megállapíthassuk: ez a szép, intellektuális férfifej nem mindennapi ember sajátja. A lemezekhez négynyelvű, magyar, angol, német és orosz ismertető szöveget mellékeltek. A sdis tanulmányokat a Bartók-témakörrel foglalkozó zenetörténészek készítették és írásaikból lassan kis Bartókkalauz kerekedik ki. Persze a szövegek nem mind egyenlő értékűek, mint ahogy különböző képességűek irőik is, de a zeneszerző alkotásai szintén különféle lehetőségeket kínálnak az ismertető számára, az egyik hálásabb téma, a másik pedig kevésbé. Természetesen a szövegeket nem lehetegységes egészként tekinteni, mert elkerülhetetlenek benne az átfedések. Ennek oka egyrészt az, hogy az egyes műveket elsősorban műfajok szerint csoportosították, ezért a hozzájuk tartozó életrajzi vonatkozások több helyen is előfordulnak. Másrészt pedig Bartók többfajta átiratot is készített alkotásaiból. A tudományos igényű összkiadásnak valamennyit kell tartalmaznia, így például a Mikrokozmosz három helyen is előfordul: természetesen a zongoramuzsikában, de a vokális és a kamarazenében is, énekhangra, illetve két zongorára átdolgozott darabjai kapcsán. Lehet, hogy a vásárló csak az egyik lemezt veszi meg, nyilvánvaló hát, hogy mindhárom helyen beszélni kell az egész ciklusról. Sajnálatos, hogy a színvonalas ismertető szövegbe néha az illendőnél több sajtóhiba csúszott be, így például a posztumusz műveknek a kétzongorás szonáta zenekari és a II. szvit zongorás átdolgozását magában foglaló lemezén. A borítókban a tanulmányokat sok érdekes fénykép és facsimile színesíti. A Bartók-összkiadás jó úton halad és ha elkészül, a lemezeken valóban ércnél maradandóbb emléket állít a nagy zeneszerzőnek. Benyó Ildikó: Balatoni Poseidon NÉPSZAVA MINILEXIKON ROKOKÓ A XVIII. század második felében általánossá váló korstílusok egyike. Nevét a francia rocaille — kagylódísz szóból kapta, mert díszítéseire a hullámos, kacskaringós kagylóvonalak a legjellemzőbbek. A barokk szilárd, túltömött, rkonumentalitásra törekvő formáit váltja fel. Elsősorban az épületek díszítésében jelentkezik, szerkezeti elemeket nem érint. Szeszélyesen kanyargó ornamentika, sugaras rózsák, áttört mennyezetek, márványt utánzó vakolatok, rózsafüzérek, amorettek díszítik a versailles-i palota termeit. A kompozíció szimmetriáját szándékosan megtöri. Rafinált, mesterkélt stílus a rokokó. Az édeskedő, parókás, selyemnadrágos, szalonspádés lovagok és abroncsszoknyás dámák arisztokrata világában nyílik ki. A való élet problémáitól eltávolodó mitológiai témák jellemzik a művészet minden területén. Pásztoridillek, pásztorjátékok, bizonyos álnépiesség. Marie Antoinette francia királyné és a főrangú hölgyek főrangú lovagjaikkal, hófehérre mosott fehér btránykákat legeltetnek jól gondozott parkokban, rózsafából metszett pásztorbotokkal és szerelmi jeleneteket játszanak. • Mint kor stílus jelentkezik az irodalomban is. A pásztorjátékokból indul ki, és könnyed, dallamos formában rendszerint álérzelmekről énekel. A rokokó stílus az irodalomban általában modoros, finomkodó, érzelgős kifejezésmóddá válik. Túlteng a formák játékossága, a csengő-bongó rímek zenéje, a dallamosság. Mesterkélt, affektált, felszínes. Jó hatású azonban a játékosság, könnyedség, zeneiség azoknál a nagy költőknél, akik egészséges érzelmi világot énekelnek meg, nem díszleteket, hanem friss természeti képeket festenek, eredeti stílusképeket alkotnak. Csokonai sajátosan debreceni rokokat teremtett: bájos, könnyed, kecses, változatos, játékos, zenei, ugyanakkor szelleme és kifejezésmódja az egészséges debreceni népi talajból ágazik ki. H(Tracnyi) Zsoltán) Simon István HAZA, NÉP, IRODALOM Irodalmunk rövid áttekintése 28. Petőfi az újító költő elismertük már eddig ,költészetünk irányzatait a kifejezésmód és stílus szempontjából vizsgálva is. Petőfi föllépése idején a nagy Vörösmarty volt az mérce, az irányadó. Aki tollat fogott akkoriban, az ő mintáit próbálta egyéniségéhez passzítani, vagyis a hangot, nyelvet részben tőle kölcsönözni a fiatalabb pályatárs. Hatását csak a merész egyéniség tudta leküzdeni, aki a világot már nem a romantika szemüvegén át nézte. Petőfi az első hangpróbák után, ahogy lényeges mondanivalóba kezd, máris önmagát állítja versei középpontjába. Vállalja a maga világát. Vagyis az úgynevezett énközpontú, de a személyiséget, mint a legérzékenyebb fókuszt, a nagyobb közösségi érdeknek alárendelve, új típusú lírai látásmódot és életérzést honosít meg. Tegyük hozzá mindjárt: elsőként a magyar irodalomban. Sikere ezért is volt egyszerre oly nagy — olvasóit elragadta a természetes hang, s mégis a teljesen egyéni kifejezés varázsából adódó hitelessége verseinek. Amikor Petőfi népszerűségének hallatlan gyorsaságáról beszélünk, ne feledjük el hangsúlyozni a természetes költői életérzésből eredő szókimondásának a korabeli olvasókra oly felszabadító hatását. Bátran szakít a mesterekkel, sőt 1844-ben már A helység kalapácsa című parodisztikus elbeszélőkölteményében szembe is fordul a kor költői divatjával. A realizmust vallja, a természetes költői beszédet, s ezt az új stílust különösen tájleíró verseiben csillogtatja. Azokban is ő, vagyis az ő érzése a fontos. Gondoljunk csak első ilyen remekére, Az Alföldre. „Mit nekem, te zordon Kárpátoknak — Fenyvesekkel vadregényes tája” — indítja a verset. Nem bújt el tárgyai mögé; még bámulatos életismeretét dokumentáló tökéletes zsánereiben is a középpontban áll. Amikor még teljesen birtokában voltak már a költői eszközök, szinte nem ismert határt a költészet lehetőségeinek szélesítésében. Gáncstalanabbul induló poétát nem ismer a világirodalom története sem. A közösségnek teljes szívét alárendelő ifjú a világegyetem terített asztalához ülhetett. Ha a népet kellett úgy képviselnie, hogy a legigazabb szándékát mondja el a nevében, fantáziája lángra gyúlt. Nemcsak a földi küzdelemben viszi győzelemre Kukorica Jancsi igazát — ugyancsak 1844-ben a János vitézben —, hanem a mesék világába emeli, tündérek asszisztálásával is megtoldva. A 44-es év hirtelen kibontakozása és a költő életének viszonylagos konszolidálódása nem folytatódott úgy, mint gondolhatnánk. A sikereiket támadások kísérik, a finnyás ítélők a fiatal poéta szókimondását gúnyolják, egyenesen a lejáratására törekszenek. ő maga is elégedetlen a világgal, de önmagával is. „Felhők” című világfájdalmas ciklusa kedélyállapota mélypontjának nagy dokumentuma. De e mélypont, után talál igazán magára, társadalmi érzelmeit illetően is. Petőfi a nyomorúságos ifjúkori esztendőkben a saját bőrén tapasztalta az alul levők képtelen helyzetét. S éppen a világnézeti kialakulás legfontosabb és a világ dolgaira való reagálás legérzékenyebb éveiben vette észre, hogy a költők által megfogalmazott sürgős nemzeti feladatok hazai végrehajtása, a cselekvésre érett politikai szándék mennyire bizonytalan még. Itt, szinte ebben a pillanatban lépett működésbe a már annyiszor említett ösztönös anyai gondolkodásra valló titokzatos nemzeti felkészültség, mely előtte fél évszázad óta gyűjtögette erőit, hogy világra segítse legjobb akaratának véghezvivőit. Legelsősorban is Petőfi lett a jelölt erre a posztra. Fordulópont volt tehát a pályáján, amikor népszeretete és népismerete összeforrott a tudatos forradalmár cselekvésre kész politikai akaratával. Hajlandó volna az ember Petőfi pályájának szédületes emelkedésében a kor adottságait elsődleges oknak föltüntetni, hogy ti. szerencsésen minden a költő kezére játszott. Ám életműve — s amelyben ez a nagy mű létrejött — a negyvenes évtized ismeretében sokkal inkább azon töprenghetünk el ma is, milyen zseniálisan érzett rá kora eseményeire, mennyire képes volt e szédületes gyorsasággal játszódó eseményeket befolyásolni, sőt irányítani! Versei egymásutániságában ettől fogva egyetlen láncszemkihagyást se találhatunk. 1848 márciusa előtti másfél-két esztendejének költői termésében minden vers valamiképp a forradalomba torkoll; legyen az finoman szőtt szerelmi költemény — mint A négyökrös szekér —, vagy a Tiszánál eltöltött nap, a tájleírás remeklése szempontjából talán legszebb költői leírása, avagy A nép nevében szenvedélyesen követelő jóslata. 1846 ősze után — épp akkoriban ismeri meg későbbi feleségét, Szendrey Júliát is — már egymás után látnak napvilágot nagy táj leíró és szerelmi költeményei (Kutyakaparó, Szeptember végén), s mellettük a hatalmas programadó versek, mint például A XIX. század költői, vagy az Arany Jánoshoz. Az ellenfelek is meghátrálni kényszerülnek, a költő népszerűsége szinte elsöpri a finnyáskodókat. Nemcsak úgynevezett aktuális témavilága, hanem friss, romolhatatlan költői nyelvéből patakzóan áradó természetessége, üde képgazdagságais lenyűgözte olvasóit. Ahogy a világ legjelentéktelenebbnek látszó mozzanataiból is az általános, emberi igazságot tudjafölmutatni, s nem ismert költőietlen témát, ha egy-egy emberi vagy társadalmi igazság kibontásához kell — a költői eredetiségre ad példát. S valahogy a hitelesség kritériumát is megfogalmazza vele. Nagy eszmei mondanivalóját is hitelesíti ugyanis bátor és a kis dolgokban is mindig precíz realizmusával, az egyéniség mindenben való következetességével. Írja le akortesak a kutyakaparó csárda pontos helyrajzát, vagy az Anyám tyúkja című remekében a falusi konyhát. A természetesség logikáját érezzük így aztán hitelesnek akkor is, amikor a ma már közhelyigazságnak tartott, akkor viszont először kimondott nagy gondolatot olvassuk, hogy ..Ha majd minden rabszolganép „ láncát megunva síkra lép”, vagyis csak akkor lehet világszabadság, ha a külön-külön szabad népek egyesülhetnek. Petőfi életművét ezért a teljességet kimeríteni akaró törekvésért mondhatjuk irodalmunk legegyetemesebb költői oueuvre-jének. Bármilyen vonatkozásban nézzük, a magyarságról mind ez ideig az ő költészete adott legátfogóbb képet. Nem lehet véletlen, hogy a külföld, ha bennünket reálisan akart látni, Petőfihez nyúlt, a legtöbbet ő mondta neki meg rólunk. Bámulatos, hogy forradalmi lírája szinte a létezést, de mindenképpen a korabeli társadalmi lét egészét átfogta. (A XIX. század nagy kérdései közül talán csak az egy nemzetiségi problémát nem vette észre. De mivel maga is egy alkor még elnyomott nemzetiség nevében szólt, komplexen nem is érezhette át Ám fél évszázad múlva az ő zászlajával harcba induló Ady nem véletlenül látott a legtisztábban ebben a kérdésben, először a Duna mentén. Petőfi eszmei örökségéből egyenesen következett ez is.) A forradalom költője tudatosan is készült a feladatokra. A nagy francia forradalom történetét tanulmányozza, s a jakobinus esz ’mék híve lesz. Szinte századok érzését és akaratát kell egyszerre összefoglalni — sejti meg zsenialitásával. Szerepe lett, hogy a nagy szellemi építményt egyszerre betetőzze, hiszen eddig minden erő errefelé tört, s ide összpontosult. A romantikusok a múlt dicsőségének meglobogtatásával, Kölcsey, Vörösmarty nagy történelmi víziókkal a nemzeti tudatot ébresztgették, majd félig-meddig meg is teremtették. Az ifjú forradalmár nemzedék e kettős örökség roppant súlyával a vállán, és ugyanakkor az idő sürgetését is érezve égett szinte a föladatoktól: Úgy állok itt, mint a tüzes ló, Mely föl vagyon nyergelve már, S prüsszögve és tombolva ott benn Fecsegő gazdájára vár — írja maga a költő is a „Megint beszélünk, csak beszélünk” című versében, már 1848 kora nyarán. Petőfi föllépése és néhány esztendős szerepe idején a nemzeti függetlenség kicsikarására, a majd három és fél évszázados Habsburg-elnyomás alól való felszabadulásra már nyíltan hangoztatott össznemzeti igény volt. Költőnk ezt az igényt fejezte ki mind következetesebben, aztán eljött az az idő is, mikor egy ideig az események gyújtópontjában állt Erről tesz szó a következő fejezetben. 1970. november 11