Népszava, 1972. január (100. évfolyam, 1–25. sz.)
1972-01-09 / 7. szám
2 15 éves a Munkásőrség Ünnepi munkásőr-egységgyűlések Szombaton három helyen, Salgótarjánban, Nagybátonyban és Dunaújvárosban emlékeztek meg a munkásőrség megalakulásának 15. évfordulójáról. A salgótarjáni Kun Béla munkásőr zászlóalj ünnepségén 108 salgótarjáni munkásernök nyújtották át ,,,A haza fegyveres szolgálatáért” érdemérmet A nagybátosiyi munkásőrök ünnepi egységgyűlésén részt vett a csehszlovák munkás milícia küldöttsége is. Dunaújvárosban a Mező Imre munkásőr zászlóalj rendezett ünnepséget. A fegyveres testületek nevében Kálazi József vezérőrnagy köszöntötte az ünneplőket Az ünnepségen kétszáznál több kitüntetést adtak át Tegnap tartotta meg jubileumi ünnepi egységgyűlését a dunaújvárosi „Kállai Éva” munkásőrszázad is. (MTI) Az év közepén kezdik meg a kártérítések kifizetését A Nácizmus Üldözöttei Bizottságának tájékoztatója Mint ismeretes, a Nácizmus Üldözötteinek Bizottsága (NÜB) 1971-ben megállapodást kötött a nácik által elvett anyagi javak kártalanítására azoknak az üldözötteknek igényeire vonatkozóan, akik ezt a NÜB felhívására annak idején a megszabott határidőig bejelentették, és igényük képviseletével a NÜB-öt megbízták. Az NSZK pénzügyminisztériuma a kártérítési összeget 1972- ben, 1973-ban és 1974-ben három egyenlő részben utalja át, ezért kénytelen a kifizetések terén bizonyos sorrendiséget betartani. Az MTI munkatársa tájékoztatást kért a Nácizmus Üldözötteinek Bizottságától arról, hogyan halad a kárigények feldolgozása; meddig kapják meg az érdekeltek a kérdőíveket; mikor kezdődik a kártérítések kifizetése. A NJB /Hetékesei elmondták : a több tízezer igény feldolgozásához szükséges kérdőíveket folyamatosan, a feldolgozás sorrendjében küldik ki, tekintettel arra, hogy az NSZK által 1972-ben átutalandó első részletből a károsultaknak csak egy része elégíthető ki. Ez év április végéig csak azok kapják meg az adatszolgáltatáshoz szükséges nyomtatványokat, akik a kártérítésre saját személyükben jogosultak. A beérkező válaszokat gyors ütemben feldolgozzák, és ha a károsult pontosan válaszolt a kérdésekre, a saját személyére vonatkozó kártalanítást ez év közepén egy összegben megkapja. Ezt követően küldik el az adatszolgáltató lapokat azoknak, akik csak öröklés jogán, vagy Magyarországon szenvedett anyagi kár — hazai kár — miatt igényjogosultak, oly módon, hogy az 1973-ban és 1974-ben érkező részletek kifizetése minél gyorsabban lebonyolítható legyen. — Pótbejelentéseket nem ád módunkban elfogadni, mert a kártalanítási megállapodást csak azok részére köthettük, akik annak idején igényeiket nálunk szabályszerűen bejelentették — hangsúlyozták. A Nácizmus Üldözötteinek Bizottsága ezúton is kéri a károsultakat — bármelyik kategóriába tartoznak is —, hogy legyenek türelemmel, feleslegesen kérdésekkel és kérésekkel ne jelentkezzenek, mert ez hátráltatja a több tízezer ügyirat folyamatos, gyors feldolgozását, s a mostani és a korábbi tájékoztatókban foglaltakon kívül más felvilágosítást amúgy sem tudnak adni. (MTI) KÖZÉLET Kádár János és Losonczi Pál 50. születésnapja alkalmából üdvözölte Ahmed Sékou Tourét, a Guineai Demokrata Párt főtitkárát, a Guineai Köztársaság elnökét. Dr. Biró József külkereskedelmi miniszter vezetésével hazaérkezett a magyar delegáció, amely Moszkvában a KGST külkereskedelmi állandó bizottságának 31. ülésén vett részt. 1972. Szarvas jubileumi éve A város újjátelepítésének 250. évfordulója alkalmából jubileumi évvé nyilvánították az 1972-es esztendőt Szarvason. A városi tanács végrehajtó bizottságának ezzel foglalkozó szombati rendkívüli ülésén elfogadták a jubileumi év programját is. Eszerint országos bélyegkiállítást rendeznek, a városban bonyolítják le a Justh Zsigmond országos szövetkezeti színjátszó napokat, több nemzetiségi napot tartanak, emlékkiállítást rendeznek a szarvasi születésű Ruzicskai György festőművész alkotásaiból, dokumentációs kiállításon elevenítik fel Szarvas történetét, fejlődését. A városi tanács végrehajtó bizottsága határozatot hozott arra is, hogy kisfilmet készítsenek a Körösparti város fejlődéséről. Korszerű technológia — magasabb termelés A Zalai Kőolajipari Vállalatnál befejeződött az olajfinomító berendezések rekonstrukciója. Elkészült a többi között az a modern vákuumberendezés, amely a kőolajból több készárut képes előállítani. . Biztonságtechnikai oktatás az egyetemeken Fegendd-e 24 óra elméleti felkészítés? A SZOT és a Felsőoktatási Munkavédelmi Bizottság sürgős intézkedéseket javasol A Minisztertanács és a SZOT 1952-es határozata kimondja: „A balesetelhárítási tudnivalókat a műegyetemeken és a főiskolákon is oktatni kell.” E rendelkezést követően születtek különböző határozatok, eredményes intézkedések: létrehozták a Felsőoktatási Munkavédelmi Bizottságot; a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen munkatudományi tanszék létesült; a Budapesti Műszáli Egyetemen kis óraszámban ugyan, de az egyes szaktantárgyakba beillesztették a biztonságtechnika oktatását is. Példamutató Miskolci Nehézipari Egyetem tevékenysége, ahol valamenynyi szakon alapos munkavédelmi oktatás folyik. A kecskeméti Gépipari és Automatizálási Műszaki Főiskolán biztonságtechnikát, munkaegészségügyet, munkaegészségtant és munkaszociológiát oktatnak, egyben gyakorlati oktatás keretében az üzemekben vizsgálják ezek alkalmazási lehetőségeit. Az Agrártudományi Egyetemen munkavédelmi kutatóintézetet létesítettek a munkavédelmi szakmérnökképzés elősegítésére. A kezdeti eredmények arra utalnak, hogy a SZOT és a Művelődésügyi Minisztérium rendelkezései alapjaiban helyesnek bizonyultak, meghatározták a felsőfokú oktatásban a munkavédelmi és biztonságtechnikai ismeretek helyét, oktatásának szükségességét. Mindez elegendőnek bizonyult a szervezett oktatás megindításához. Amint azonban a legutóbbi országos biztonságtechnikai konferencián is elmondták — és ez a véleménye a SZOT illetékes szerveinek, a Felsőfokú Munkavédelmi Oktatási Bizottság vezetőjének is — az egyetemeken folyó munkavédelmi oktatás néhány év óta nem tart lépést a technika fejlődésével, a felmerült igényekkel. 1966 óta e téren más országok felsőfokú munkavédelmi oktatásával szemben elmaradtunk. Az egyetemekről kikerülő fiatal szakemberek nem■ ismerik a legfontosabb munkavédelmi feladatokat, vagy a gyakorlatban nem tudják alkalmazni azokat. Ennek elsősorban az az oka, hogy nem elegendő az oktatásra fordított óraszám, nem megfelelő a tematika sem. Jól szemlélteti a különböző aránytalanságokat e téren a következő példa: a Közgazdasági Egyetemen összesen 600 órában foglalkoznak a munkavédelem kérdéseivel, ezzel szemben a műszaki egyetemen, ahonnan évenként több mint 1000 mérnököt bocsátanak ki , egy féléven át mindössze 24 órát fordítanak a munkavédelem és biztonságtechnika kérdéseire, s ez is csak elméleti oktatás. Pedig a SZOT, a minisztériumok, az ipari üzemek nemcsak erkölcsi és tematikai, hanem anyagi segítséget is ajánlanak — laboratóriumokkal együtt — a felsőfokú munkavédelmi oktatás magasabb színvonalra való emeléséhez. (Például a Ganz-MÁVAG.) E lehetőséggel, segítséggel sem élnek. S érdemes megjegyezni: maguk a műszaki egyetem hallgatói is kevésnek tartják a jelenlegi óraszámot és a csak elméleti oktatást. Nem megnyugtató az sem, hogy több felsőoktatási intézményben — így a műszaki egyetemen is — a biztonságtechnikai oktatás fakultatív. Így az előadásokon a hallgatóknak mindössze 5 százaléka vesz részt, s formálisak a vizsgák is. Az elmúlt években történt súlyos üzemi balesetek vizsgálatai alapján az igazságügyi szakértőknek, a minisztériumok és vállalatok vezetőinek is az a véleménye, hogy a balesetek oka leggyakrabban az, hogy a műszaki szakemberek elméletben ismerik ugyan a megelőzés módszereit, a gyakorlatban viszont nem. Az Igazságügyi Minisztérium adatai szerint az elmúlt években történt súlyos balesetek 20 százalékát — a többi között a kazánrobbanásokat is — a műszaki szakemberek biztonságtechnikai tájékozatlansága okozta. Vagyis súlyos hiba, hogy a munkavédelem nem képezi szerves részét a felsőoktatásnak. A Felsőoktatási Munkavédelmi Bizottság és a SZOT ismételt javaslatai a munkavédelmi oktatás reformjára, összehangolására — nagyon időszerűek. Megvalósításuk sürgősségét a baleseti statisztikák adatai indokolják a legjobban. Nagy Tamás NPSZAVA Megodódnak-e a felvonógondok? Az elmúlt esztendőben sokszor hangzott el a panasz: az építők nem tudják átadni a lakásokat, mert nincs lift, ahová pedig beköltöztek, ott meg gyakran romlik el a felvonó és gyalogolni kell a nyolcadik, tizedik emeletre. Szerettük volna kibogozni: tulajdonképpen mi is az igazság liftügyben? Riskó György, a Hajtómű- és Felvonógyár 3-as gyáregységének vezetője elismerte a gondokat, de ezt csupán egyes esetekre korlátozta, és öntvényhiánnyal, anyagellátási gondokkal magyarázta. Most, január 5-én 70 komplett lift áll az udvaron, miért nem szállítja el az építőipar? — kérdezte. Az ellentmondás szembetűnő. Miután a közhit szerint nincs elég lift, az ipar nem készült fel megfelelően a gyártásra — a Kohó- és Gépipari Minisztériumtól kértünk tájékoztatást. Dr.Betler Sándor miniszterhelyettes a többi között elmondotta, hogy felmérték a hazai felvonóigényeket, s megfelelő intézkedéseket tettek a lakásépítési program zavartalan megvalósítása érdekében. A hazai igények kielégítése érdekében tárgyaltunk exportpartnerünkkel a múlt év utolsó negyedében, és sikerült megállapodnunk, hogy kereskedelmi szerződésünktől eltérően, csupán azokat a felvonókat szállítjuk le, amelyekre már magánjogi szerződés van. 1972 elején tehát már való igaz: a lakók Óbudán és máshol épp a felvonó hiányában nem tudtak beköltözni. A 43-as Építőipari Vállalat termeléselőkészítési és termelési osztályvezetőjétől azt a választ kaptuk, hogy a rendelés szerint minden liftet elkészítettek a gyártók, csupán a határidővel volt baj, jelentkezik az eredetileg exportra szánt és visszatartott többlet. Hasonló a helyzet a Fővárosi Felvonójavító Vállalatnál és a Gép- és Felvonószerelő Vállalatnál, ahol ugyan nincs export, de gyártási kapacitásuk sincs kitöltve. A felvonó-megrendelés tehát növelhető, akár évi száz darabbal is. S hozzá kell tennünk, hogy az idén újabb üzem kezdi el a liftgyártást: a Ganz-MÁVAG. A svájci Schiendler cég licencét vásárolták meg még szeptemberben. A Ganz-MÁVAG vezérigazgatója, Csergő János közölte: " A vagongyár mögött rekordgyorsasággal egy év alatt készül el az új gyárrészleg. Már az idén két felvonót készítünk, jövőre háromszázat, 1974-re ötszázat, az ötéves terv utolsó esztendejére ezret. A termelés kétezer darabra növelése sem jelent túlzottan nagy gondot. „Csupán” arról van szó, hogy a meglevő házgyári elemekkel készített lakóépületek bizonyos módosításra szorulnak. Olyan épületeket kell tervezni, amelyekbe ezek a felvonók beépíthetők. ték, de ehelyett inkább javítgatták. A következmény: leszakadt az ellensúly, több lakás falát kiverte, jelentős károk keletkeztek, a lakók pedig csaknem egy éve gyalog járnak az emeletre. Az ÉMI szakemberei pontosan kimutatták, hogy Budapesten mely felvonókat kell „azonnal” kicserélni. Az azonnal azért került idézőjelbe, mert Makovsky Márius azt is közölte, hogy a felvonók ilyen nagyarányú cseréjére az ingatlankezelő vállalatoknak nincs anyagi fedezetük. Ennek ellenére kétezer ilyen felszólítás megy ki az idén a tanácsoknak. Amennyiben a legsürgősebb esetekben nem kezdik meg a munkát, az év végén hozzávetőleg 500 felvonót leállítunk, tekintet nélkül az anyagi körülményekre. A tanácsok, az ingatlankezelő vállalatok húzódozása nehezen érthető. A lakbéreket ugyanis felemelték, épp a jobb lakáskarbantartás érdekében. A felvonó pedig, különösen magas épületekben csaknem olyan fontos, mint a villany vagy a víz. Ha figyelembe vesszük a felújítás igényeit, máris kitűnik, hogy a meglevő gyártási kapacitás kevés, és az új felvonóüzem munkája ellenére is hiánnyal kell számolnunk 1975-ig. A KGM vezetői érzékelték ezt az ellentmondást, ezért csökkentették az exportot, és segítik a Ganz-MÁVAG beruházásainak gyorsítását. Hetven darab az udvaron Kétezer elavult felvonó Mindebből kiderül, hogy máris van szabad kapacitás és ezt tovább bővítjük. Kell-e akkor az új felvonógyár? A válasz egyértelmű: kell. A liftgond ugyanis nem azzal kezdődik, hogy 1970-ben 692 lakóépületbe, 1971-ben mintegy 900-ba építettünk új felvonót, hanem azzal, hogy a jelenleg működő, csaknem 12 ezer lift közül kétezer már elavult. És az Építőipari Minőségvizsgáló Intézet felvonóvizsgáló állomásvezetőjének, Makovsky Máriusnak szavaival: „legalább nyolcszáz azonnali cserére szorul”. Sajnos, az ingatlankezelő vállalatok nem veszik komolyan az ÉMI felszólításait. A Váci utca 42 alatti felvonó cseréjét például többször sürgetÉrdemes azonban egy pillantást vetni arra is, hogy az új liftek menynyire felelnek meg a követelményeknek. Minden új liftet üzembe helyezése előtt megvizsgál az ÉMI. Eszerint az 1971-ben átadott új felvonók hibaszázaléka átlagosan 5,28, míg előző években ez a szám 15 felett volt. A jelentős minőségjavulás annak eredménye, hogy a gyártó vállalatok minőségellenőrző szerveiket nagyobb hatáskörrel, felelősséggel ruházták fel A Hajtómű- és Felvonógyár liftjei az ÉMI szakemberei szerint feleslegesen bonyolultak. Sok olyan alkatrészt építenek a liftekbe, ami könnyen hibásodik, ezért nagy mértékben növekszik a karbantartás igénye. Most állítják össze azoknak az alkatrészeknek a jegyzékét, amelyek beépítését nem javasolják a gyártóknak. Mindebből csupán néhány gondolatot szeretnénk kiragadni. Ha igaz, hogy a HAFE felvonói túlzottan bonyolultak, akkor mi lesz a Schiendlerliftekkel, amelyek még precízebb szerkezetek? Növekszik a karbantartási idő, több, sokkal jobban képzett karbantartó kell, amiből most is nagy hiány van.. Megnövekszik a karbantartás költsége, amit már most nehezen fedeznek az ingatlankezelő vállalatok. S ha senki nem vállalja, ki fogja ezt fizetni? A lakók? Az ÉMI-jelentés szerint a minőség szinte ugrásszerű javulása a vállalati meo-szervek bevonásának következménye. Ez esetben viszont érdemes lenne azon gondolkozni, hogy minden gyártó maga szereljen és kötelezően vállalja is liftjei karbantartását. A felvonót a megrendelőnek csak akkor kellene kifizetnie a gyártónak, ha a lift használatba került. Ez esetben további minőségjavulást lehetne elérni. A KGM vezetői foglalkoznak is ezzel a gondolattal. A felvonógondok tehát mind a gyártásnál, mind a szerelésnél csak látszólag megoldottak. Újabb és újabb lépések szükségesek még ahhoz, hogy véglegesen megszűnjenek a gondok, s a sok emeletes új és régi házak lakóinak ne kelljen hónapokon át, szívük jelentős igénybe vételével, az emeletek lépcsőit koptatni. Pusztai Ferenc Javult a minőség, nő a karbantartási költség A bíróság előtt „Kályhacsászárok" és gépkocsiüzérek Munka nélkül jól élni, szerény tudással, közepesen végzett munkával átlagon felüli keresethez jutni — nálunk csak a tisztességes milliók kárára lehet. Törvényeink azonban előbb-utóbb lesújtanak azokra, akik nagyravágyásuk, élősdi életmódjuk anyagi fedezetét a mi zsebünkből akarják előteremteni. Jött segítségért, Németh György hajthatatlan volt. — Egy évig várnia kell, de ha ad 700 forintot, még a héten befűtheti — mondta. Egy Csengery utcai asszony két kiégett cserépkályhája helyett egyet kért, de azt két szobája közös faluban kívánta elhelyezni. Varga elvállalta a munkát, „mindössze” két feltétele volt: az aszszony fizessen neki 1600 forintot, de meg ne említse művezetőjének, Németh Györgynek. Amikor a sok rászedett lakó között akadt egy, aki rájött a csalásra, szóvá is tette azt, és visszakérte 540 forintját, nagy hangon csak ennyit válaszoltak: — A pénzt megkaphatja, de nem lesz benne öröme. A kályhát még ma lebontatjuk... A „kályhacsászárok” a Pesti Központi Kerületi Bíróság dr. Tímár Lóránt tanácsa előtt felelnek tetteikért. Nem létező értékkülönbözet A cserépkályhák élettartama — mint tapasztalhatjuk — rövid. Ha a kályha kiég, tönkre megy, elkezdődik a kálváriánk. Jó, ha hónapokig tartó kilincselés után új kályhához jutunk. Az embereknek ezt a mindennapi gondját használta ki a VI. kerületi IKV megbízásából tevékenykedő Fővárosi 3. számú Építőipari Vállalat két dolgozója: Varga Lajos 31 éves kályhás és Németh György 42 éves művezető, valamint Balázs László, a Kerámia- és Cserépkályhagyár 27 éves kályhás szakmunkása. A VI. kerület sok házában Varga Lajos irányította a kályhaépítést. Hamar észrevette, hogy a lakóknak jobban tetszik az aranybarna színű, mintás cserépkályha, mint a vajszínű. Miután elhíresztelte, hogy a mintás cserépből emelt kályha a másiknál jobb minőségű és tartósabb, „üzlete” fellendült. Varga és társai 540 forint felár ellenében minden kérést teljesítettek. A kétfajta cserép közötti „értékkülönbözetre” hivatkoztak, s a lakók nem is sejtették, hogy rászedték őket. „Ha ad 700 A nyugdíjasokat, a kiskeresetűeket és a nagycsaládosokat egyaránt szemérmetlenül meglopták. Pénzsóvárságuknak nem volt határa. Az Eötvös utca 29. számú ház egyik lakójával — tekintve, hogy mindkét kályhája tönkrement — duplán megfizettették az „értékkülönbözetet”, még a forintot...A szállítási költséget is felszámolták neki, s nem átallottak majd 200 forint borravalót is f esszedni tőle. Kegyetlenek voltak. A Rudas László utca 91. számú ház egyik lakója, amikor hazatért a kórházból, otthonában rossz kályha, fűtetlen szoba fogadta. Hiába tárta fel helyzetét, hiába könyör Vívóedző az Noha Vass György András 22 éves vívóedző és Varga István József 21 éves autófényező havi 2200, illetve 2350 forintnyi keresetét csak vékony zsebpénznek tekintette, alig érthető, miként tudtak e pénzért járó feladataiknak is eleget tenni. Hiszen évek óta idejük nagy részét a Bosnyák téri autópiacon, valamint a Merkur Vállalat XIII., Röppentyű utcai használt gépkocsitelepén töltötték. Jóllehet iparengedéllyel nem rendelkeztek, gépkocsit vettek és eladtak. Felderített üzelmeik közül csak mutatóba említünk néhányat autópiacon Vass egy alkalommal a Merkur telepén 18 000 forintért Moszkvics autót vásárolt, majd miután, néhány hónap elteltével ráunt, ugyanott 14 000 forint haszonnal tovább adta. Egyéb alkalmakkor egy Volkswagen kocsin, egy évi használat után, 64 000 forintot, egy Fiaton 66 000 forintot keresett. Varga István József egy-egy gépkocsin „csak” 10 000—15 000 forint mellékesre tett szert. Vass és Varga egy ideig hiányozni fog a gépkocsiüzérek alig fogyó táborából, mindkettőjüket a Pesti Központi Kerületi Bíróság dr. Zalai Lászlóné tanácsa vonja felelősségre. Hargitai Pál 1972. Január 9