Népszava, 1974. március (102. évfolyam, 50–76. sz.)
1974-03-01 / 50. szám
1974. március . NÉPSZAVA A Minisztertanácst tárgyalta A munkások, kisegítők, színházi és kutatóintézeti dolgozók béremeléséről Herczeg Károlynak, a Szaktanács titkárának nyilatkozata A Központi Bizottság 1973 novemberi ülése az életszínvonal növelése érdekében szükségesnek tartotta, hogy az idén — az automatikus bérnövekedésen felül — olyan központi intézkedések szülessenek, amelyek lehetővé teszik, hogy az egy főre jutó reáljövedelem 5 százalékot meghaladó mértékben, az egy keresőre jutó reálbér 3,7 százalékkal, a lakosság összes fogyasztása pedig m mintegy 6 százalékkal emelkedjen. A népgazdaság 1974. évi tervében egy sor olyan intézkedés szerepel, melyek — A bérpolitikai intézkedés által érintett munkások körének meghatározásánál abból indultunk ki — kezdte Herczeg Károly —, hogy szervesen kapcsolódnia kell a tartály márciusi ipari, építőipari munkásbéremeléshez. Ezért a kormánnyal egyetértésben a központi béremelést csak az olyan vállalatokra terjesztettük ki, amelyekben — bár nem tartoznak az ipariépítőipari ágazatokba — ilyen tevékenységet folytatnak, s ez a létszám szempontjából is jelentős. — Azokra a vállalatokra, üzemegységekre, melyek tavaly márciusban részesültek központi béremelésben, az idei intézkedés nem terjed ki. A költségvetési üzemekben dolgozó munkások bérét ez alkalommal nem emelik, erre — a Minisztertanács korábbi állásfoglalása alapján — az egyéb költségvetési intézmények dolgozóinak bérrendezésével egy időben, július elsején kerül sor. A felsorolt területeken az ipari tevékenységet folytató szakmunkások és művezetők (termelésirányító XII—IV—V.) bérét átlagosan 8 százalékkal, a betanított és segédmunkásokét átlagosan 4 százalékkal, az építőipari szakmunkások és az építőipari egységek közvetlen termelésirányítóinak bérét átlagosan 6,5 százalékkal, az építőipari egységek betanított és segédmunkásainak bérét átlagosan 3 százalékkal kell emelni. E keretösszegeket a vállalatoknak saját erőből legalább 1 százalékkal kell kiegészíteniük. A vállalatok rendelkezésére bocsátott központi keretösszegből minden érintett dolgozónak részesülnie kell, de a személyi béremelés mértékének meghatározásánál a végzett munka jellege, minősége és mennyisége alapján indokolt kereseti arányokat kell figyelembe venni. Azaz: az intéző célok megvalósulását szolgálják. A Minisztertanács csütörtökön elfogadott határozatai már a végrehajtás részét képezik. Központi bérpolitikai intézkedésekre 1974-ben két lépcsőben kerül sor: április elsején és július elsején. A Minisztertanács tegnapi ülésén az április 1-től végrehajtandó béremelésekről döntött. Minthogy a kormányhatározat előkészítésében a SZOT is részt vett, megkértük Herczeg Károlyt, a Szaktanács titkárát: tájékoztassa olvasóinkat az intézkedés részleteiről, kedéssel érintett egyes dolgozók béremelésének mértékét a vállalatok — a szakszervezettel közösen — állapítják meg. A jelenlegi bérrendezés politikai és gazdasági jelentősége kisebb a tavalyinál. Ezért a személyi bérek emelésének eldöntésekor — az érintett körön belül — nagyobb lehetőséget biztosíthatunk a helyes kereseti arányok kialakítására irányuló vállalati elképzeléseknek. Mi indokolja az ipar és kivitelező építőipar állami szektorában dolgozó kisegítő alkalmazottak béremelését? — A tavaly márciusi munkásbér-politikai intézkedés kapcsán nemcsak a különböző ágazatok munkásai között, hanem az állami iparon és építőiparon belül is kiéleződtek a bérfeszültségek a különböző foglalkozási csoportok között. Ilyen feszültség volt tapasztalható a kisegítő állományba tartozó dolgozók esetében is. E feszültség feloldását azért is indokoltnak tartjuk, mert nagy részük alacsony keresetű, így bérük emelése ilyen szempontból is kívánatos. A kisegítő állománycsoportba tartozók egy része (a konzerv-, hús-, tej-, sütő- és söriparban) már tavaly kapott béremelést, rájuk a mostani intézkedés nem terjed ki. Szintén nem kapnak központi béremelést a kisegítő állománycsoportba tartozó gépkocsivezetők és fegyveres őrök, mert többségük nem az iparban, építőiparban dolgozik, és béremelésük bérfeszültséget hozna létre. Az érintett kisegítő dolgozók átlagosan 5 százalékos, de legalább havi 80 forintnak megfelelő béremelést kapnak. A kereseti arányok torzulásának elkerülése érdekében Itt sem célszerű személyre szólóan, kötelezően előírni a béremelés általános mértékét. sőt szolgáló jutalmak kifizetésére ad lehetőséget. A béremelés nemcsak a színészeket, hanem az érintett intézmények egyéb dolgozóit is érinti E területekre átlagosan az alapbér 25 százalékának megfelelő mértékű, differenciált béremelést hagyott jóvá a kormány. A kormány elmúlt évi decemberi határozatának megfelelően, a munkaügyi miniszter ez év februárjában rendeletet adott ki a kutatóintézeti dolgozók alapbérének megállapítására. A kormány említett határozata nemcsak az új bérrendszer bevezetéséről, hanem az ezzel egy időben végrehajtásra kerülő központi béremelésről is intézkedett. Ezek szerint a tudományos kutatóintézeteknél átlagosan 10 százalékos, ezen belül a kutatói munkakörökben átlagosan 20 százalékos, és az egyéb alkalmazottaknál átlagosan . Az említett bérintézkedések jó végrehajtása alapos és körültekintő munkát kíván meg az illetékes állami és szakszervezeti szervektől. Nem szabad megengedni, hogy a jelentős intézkedések az esetleg nemkellő előkészítés miatt jelentőségükből valamit is veszítsenek. Az idei bérintézkedésekről szólva nem szabad megfeledkezni arról sem — és erre a vállalatok gazdasági és szakszervezeti szerveinek a figyelmét ezúton is felhívom —, 10 százalékos béremelést kell végrehajtani. A béremelésnél differenciálni kell az egyes tudományágak és a különböző gazdálkodási formában működő intézetek között úgy, hogy mérséklődjenek az indokolatlan keresetkülönbségek. A kutatóintézetek új alapbérrendszerének kialakításakor az érintett állami és szakszervezeti szervek arra törekednek, hogy az új bértételek megfelelő perspektívát biztosítsanak. A személyi bérek emelésének differenciálásánál figyelembe kell venni a végzett munka hatékonyságát, a tudományos munkában szerzett tapasztalatokat, valamint segíteni kell a tehetséges, fiatal kutatókat Az új kutatói bérrendszerrel megszűnt a korpótlékrendszer, mivel az az alapbérekbe épül be. A kérpótlék helyett az érintett dolgozók 1975-től 3 évenkénti fix összegű, kötelező béremelést kapnak, hogy ügyeljenek a tavalyi munkásbér-intézkedés tartósságának biztosítására is. Sem most, sem a következő években nem szabad megengedni, hogy a munkásoknak a vállalatok saját bérfejlesztési eszközeikből számottevően alacsonyabb mértékű béremelést adjanak, s ezzel „eltüntessék” a tavalyi munkásbéremelés kedvező politikai, társadalmi, gazdasági hatását — mondta befejezésül Herczeg Károly. M.K. Átlagosan és nem személy szerint A művészi munka elismerése A színházak és színház jellegű zenei intézmények dolgozói — egyes, kisebb csoportoktól eltekintve — 1957-ben kaptak utoljára béremelést. — A színházi dolgozók jelenleg az úgynevezett alsó -felső határos bérrendszer szerint kapják 12 éve bérüket. Bár a bértételek két ízben módosultak, azóta a nomenklatúra teljesen elavult, nem teszi lehetővé a művészi teljesítmény szerinti differenciált bérezést. — A művészi dolgozók egyes csoportjainál 1906- ban bevezetett úgynevezett ,,szolgálatszám-rendszer” — amely egy-egy egnházi évadra előírja a kötelező fellépések, rendezések számát, s ezen felül lehetővé teszi a túlszolgálati díj fizetését — jelenlegi formájában nem vált be, mert az előírások túlságosan magasak, csak kevesen képesek teljesíteni, a túlteljesítésért járó összeg pedig viszonylag alacsony. Ez a rendszer az anyaszínházakon kívüli fellépésekre ösztönzött. — A színészi munkakörben a kormányhatározat olyan béremelést szorgalmaz, amely az alapbérek differenciált emelésén túl, a tényleges teljesítményeknek megfelelő mozgóbér, azaz túlfellépési díj és a kiemelkedő művészi munka elismeré- A tavalyi intézkedés védelme Az ifjúsági törvény végrehajtásáról Csaknem három esztendő tapasztalatait vizsgáló, az 1971-ben elfogadott ifjúsági törvény végrehajtásának eredményeit és gondjait összegező jelentést terjesztett a Minisztertanács elé az Országos Ifjúságpolitikai és Oktatási Tanács. A felsorakoztatott tények, adatok alapján azt állapította meg a kormány, hogy a törvény fogadtatása pozitív volt, nagy társadalmi visszhangot váltott ki mind az ifjúság, mind a felnőttek körében. Az ifjúsági törvényt követően napvilágot láttak a végrehajtásról rendelkező kormányhatározatok és sor került több, az ifjúság szélesebb rétegeit érintő kormányintézkedésre is. A társadalmi gondoskodást bizonyító rendeletek között szerepel például az ifjúsági turizmusról, a fiatalok kulturális ellátottságáról, a fizikai dolgozók gyermekeinek továbbtanulásáról és az ifjúsági objektumok állami kezelésbe vételéről szóló határozat. Az ifjúsági törvény végrehajtását segítették emellett az olyan intézkedések, mint az állami iparban foglalkoztatott munkások béremeléséről, a munkáslakás-építésről, az állami oktatás továbbfejlesztéséről, a pályaválasztási tanácsadásról, vagy a népesedéspolitikai feladatokról hozott rendelkezések. Húsz minisztérium és országos hatáskörű szerv fűzte hozzá az ágazat sajátosságaihoz igazodó végrehajtási jogszabályát az ifjúsági törvényhez, kötelezve a vállalatokat, intézményeket és szövetkezeteket, hogy intézkedési tervben határozzák meg az ifjúságról való gondoskodás helyi, konkrét feladatait. Az ifjúsági törvényben foglaltak erősítették a fiatalok elkötelezettségét szocialista társadalmunk iránt, javult az új generáció öntevékenysége, politikai aktivitása. A törvény hatása — az eredmények ellenére — az ifjúság nevelésében még elmarad a követelményektől, a lehetőségektől. Jóllehet a vállalatok, szövetkezetek vezetői az eddigieknél jobban törekszenek a fiatalok bevonására, a különböző döntések előkészítését szolgáló fórumok munkájába, a munkahelyek egy részénél megelégszenek az ifjú dolgozók anyagi helyzetét javító intézkedésekkel, elhanyagolják a nevelő munkát, a fiatalokkal való rendszeres foglalkozást. Hasonló kettősséget jelez, hogy sikerült előbbre lépni a fiatalok életkörülményeinek javításában, ugyanakkor néhány égető gond enyhítésében — elsősorban a lakáshoz jutás és a családalapítás, a tömeges testedzés és a szabadidő lakóterületi eltöltése lehetőségeinek javításában — csak lassú előrehaladás tapasztalható. Az állami ifjúságpolitikai tevékenység alapját — szögezte le a Minisztertanács — a következő esztendőkben is az ifjúsági törvény jelenti. Az ötödik ötéves terv kidolgozásánál törekedni kell arra, hogy az ezzel kapcsolatos feladatok helyet kapjanak a népgazdasági tervben is. A kormány irányelvekben rögzítette a törvény végrehajtását ,Toigál a főbb feladatokat., Elő kell segíteni a fiatalok családalapítását, megfelelő intézkedésekkel kell enyhíteni a fiatalok „indulási” nehézségein. (A családalapítást elősegítő gazdasági-szociális intézkedések közül változatlanul a lakáskérdés megoldása a legfontosabb. Törekedni kell a népgazdaság munkaerőigénye és a fiatalok elképzelései közötti összhang megteremtésére, a pályakezdés feltételeinek javítására. Szorosan összefügg az ifjúsági törvénnyel a Minisztertanács ülésén tárgyalt másik téma is, a felsőoktatási intézményekben tanuló házaspárok szociális helyzetéről szóló jelentés. Az egyetemek, főiskolák nappali tagozatán körülbelül 600 olyan házaspár tanul, ahol a férj is, feleség is felsőoktatási intézmény hallgatója A gyermekes házaspárok száma 131. A Minisztertanács döntése alapján a felsőoktatási intézmények nappali tagozatos hallgatói a betegségi biztosítás szolgáltatásaira — a táppénz és a terhességi-gyermekágyi segély kivételével —, valamint a családi pótlékra ezentúl ugyanolyan feltételekkel és mértékben jogosultak, mint a munkaviszonyban álló dolgozó. A gyermekes diákházaspárokat a szociális támogatás összegének meghatározásakor kedvezmény illeti meg, s gyermeküket az egy családtagra jutó jövedelem megállapításánál mind a férj, mind a feleség eltartóinál számításba kell venni. A szülési szabadságon lévő hallgatók részére a tanulmányi ösztöndíj, a «sor.ii.k. támogatás a jelenlegi öt hónap helyett ezentúl 12 hónapig folyósítható. A gyermekes, albérletben lakó házaspárok — indokolt esetben a gyermektelenek is — a szociális juttatáson felül további 150 forintos támogatásban részesülnek, ha együttlakásuk a kollégiumban nem biztosítható. (A Minisztertanács egyébként felhívta a figyelmet arra, hogy a kollégiumok — lehetőség szerint — oldják meg a hallgató házaspárok közös elhelyezését.) A közszolgálati alkalmazottak egyetemre, főiskolára járó gyermekei korábban házasságkötéskor elveszítették féláru utazási kedvezményüket — ezt ezentúl a házasságkötés után is megtarthatják. Helyreigazítás A „Népszava” 1973. október 13-i „Praktice vagyontalan?" című cikke egyebek között beszámolt a társadalombiztosítási szervek dr. Balogh Sándor gyömrői körzeti főorvos ügyében lefolytatott vizsgálatáról, amelynek során több személy olyan vallomást tett, hogy őket — bár nem voltak betegek — dr. Balogh Sándor „hálapénz” ellenében táppénzes állományba helyezte. A cikkben szó volt arról is, hogy dr. Balogh Sándor a kifizetőhelyek megtévesztésére alkalmas bélyegzőt készíttetett. Említést tett a közlemény arról is, hogy dr. Balogh Sándor gyomról, ötszobás „kúriáját” tavaly fiai nevére íratta, s hoesemeletes villája van a Rózsadombon. Dr. Balogh Sándor a fentiek — s más kifogásolt szövegrészek — helyreigazítása iránt indított keresetet a Népszava ellen. A Legfelsőbb Bíróság a helyreigazítási eljárás során Pf. I 20. 149/ 1974 10. tsz. ítéletével megállapította, hogy a Népszava nem bizonyította maradéktalanul a kifogásolt tényállítások valóságát, nevezetesen a cikkben említett gyömrői házat nem a felperes, hanem felesége ajándékozta gyermekeinek, a rózsadombi villa pedig a felperesnek és feleségének közös tulajdonában ált . Egyebekben a Legfelsőbb Bíróság a felperes keresetét elutasította. Az áruszállításban, elsősorban a rövidebb, 30— 50 kilométeres távolságokon egyre inkább háttérbe szorult a vasút és előtérbe került a gépjárműközlekedés. Ez a váltás összhangban áll az országgyűlés által jóváhagyott közlekedéspolitikai koncepcióval is, hiszen a rövidebb távolságon a vasúti fuvarozás mindig többszöri átrakást követel s így gazdaságtalan. A teherautók viszont gyorsak, háztól-házig fuvarozást biztosítanak. A mezőgazdaság is lassan búcsút mond a lovas kocsiknak, a termékek többségét vontatókkal, teherautókkal továbbítják. A fejlődésre jellemző, hogy az idén már 430 millió tonna áru „utazik’ a közutakon. A harmadik ötéves terv időszakában 21 ezerrel emelkedett a tehergépke, esik száma, s jelenleg már meghaladja a 100 ezret. Ez az előretörés indokolt és szükséges, azonban a teherautó-matuzsálemek miatt állandóan emelkedtek a karbantartási és üzemeltetési költségek. A vállalatok, szövetkezetek 1971-ben például több mint 200-féle típust üzemeltettek, sok olyat, amelynek gyártása már öt-tíz évvel korábban befejeződött, az alkatrészutánpótlás nem volt biztosított, így egyegy javításnál kisipari módszerekkel állították elő a szükséges alkatrészeket. A felújított tehergépkocsik üzemeltetése általában 40—50 százalékkal kerül többe, mint az újaké. A szakemberek 1971-ben országos felmérést végeztek, s megállapították, hogy ha nem történik változás, öt-hat milliárd forint üzemeltetési és javítási többletköltséggel kell számolni a negyedik ötéves terv időszakában. Az összeg nagyságára jellemző, hogy az egész tehergépkocsiállomány értéke 13 milliárd forint körül van. A kormány 1972 novemberében határozatot hozott a teherautók soron kívüli műszaki felülvizsgálatára s a minőségi csere azonnali megkezdésére. Az elmúlt időszak, a vizsgálatok tapasztalatai azt igazolták, hogy mintegy 30—35 ezer olyan teherautó van az országban, amelynek selejtezése nem tűr haladékot. Ahhoz azonban, hogy a kedvező minőségi, összetételbeli változásról gondoskodni tudjanak, meg kellett változtatni a pénzügyi feltételeket. A vállalatok korábban azért ragaszkodtak az öreg gépkocsik többszöri felújításához, mert ezt felújítási keretekből fedezték. Ugyanakkor az új teherautók vásárlása a fejlesztési, a beruházási összegekből történt. A kormány intézkedése nyomán megváltoztatták a pénzügyifeltételeket, s most már az új autók árába beszámíthatják a felújítás költségét, amely sokszor anynyi volt, mint egy új ára. A minőségi cserét a KGST-n belüli munkamegosztás, több szocialista ország, így elsősorban a Szovjetunió, az NDK, valamint Csehszlovákia tehergépkocsi gyártásának felfutása, a csaknem korlátlan kínálat is lehetővé tette. Most már megfelelő a típusválaszték is, a legkisebbtől a legnagyobb teherautókigg, s az importált járművek ára olesóbb, mint a hazai gyártmányúaké volt Az állami gépkocsik felülvizsgálata befejeződött, a termelőszövetkezetiek pedig 1974. június 30-ig kerülnek a bizottságok elé. Részletesen szabályozták, hogy a műszaki állapotot figyelembe véve a tehergépjárművek közül melyiket, mikor kell leselejtezni. Egyébként a szakértők véleménye szerint a kisebb kategóriáknál 5—6, a nagyobbaknál 6—8 év a megengedhető, a szükséges üzemeltetési idő. Az intézkedések hatására — ezt állapították meg a Minisztertanács mostani ülésén — meggyorsult a selejtezés és növekedett az új gépkocsik beszerzése. 1971-ben mindössze 3300 tehergépkocsit selejteztek, 1972- ben 7300-at, 1973-ban 10 ezret s az idén, várhatóan, 12 400-at. Egyre több új teherautót vásárolnak: 1972-ben 9500-at, 1973-ban 15 ezret adtak el, s az idén 19 ezret állítanak forgalomba. Az AUTOKER feladata, hogy folyamatosan gondoskodjon a megfelelő választékról, mert a hatóságok csak akkor tudják a cseréket elrendelni, ha elegendő teherautó áll rendelkezésre a keresett típusokból. Közvetve ez az intézkedés hozzájárult és a jövőben még inkább hozzájárul a lakossági szolgáltatási lehetőségek bővítéséhez. Két évvel ezelőtt még 6100-an foglalkoztak a teherautók karbantartásával, javításával. Azóta ez a szám ezerrel csökkent, évi 900 ezer órával több jut személygépkocsi javításra. Több száz millió forinttal csökkent a teherautóalkatrészfelhasználás. Az elmúlt év tapasztalata azonban arra is figyelmeztet, hogy a szervizekben az átállás anyagi, technikai és elsősorban a személyi feltételeit biztosítani kell A teherautófőjavításokat végzők többsége betanított munkás, csak néhány művelet elvégzésére alkalmas. Meg kell oldani betanításukat, átképzésüket Ellentmondásos viszont, hogy a főjavítások nyereséget hoztak, az átállás nehézségei miatt viszont az új területen nehezebb ezt elérni. A KPM intézkedéseket tett e kérdés rendezésére, összességében a rendelkezésekkel jelentős változást értek el, amely milliárdokban, gyorsabb áruszállításban, nagyobb üzembiztonságban is kimutatható. Moldován Tamás Búcsú az öreg tehergépkocsiktól Többet selejteznek, még többet vásárolnak — Megteremtették a pénzügyi előfeltételeket — kevesebb javítás, jobb szolgáltatás