Népszava, 1974. május (102. évfolyam, 100–125. sz.)
1974-05-01 / 100. szám
1074. május 1. Munkahelyi segítség Ötmilliárd forint 428 ezer új családi otthon A negyedik ötéves terv időszakában az előirányzottnál több, várhatóan 420 ezer új otthon készül el. Évente most már ezer lakosra számítottan 8,7 új lakást építünk, s ezzel elértük a fejlett országok színvonalát. Mégis sokan küszködnek lakásgondokkal. A magyarázat: szegényes az örökség, a háború előtt épült bérkaszárnyák többsége komfort nélküli, évente százezer párt adnak össze, s nemcsak ők, hanem azok is, akik elválnak — sajnos, nincsenek kevesen —, külön otthont szeretnének, éppen úgy, mint a társbérlők. A tanácsok csaknem 220 ezer sorban állót tartanak nyilván, de ismerve a bérlemények műszaki állapotát, a tényleges várakozók számát sokkal többre becsülik. Jó helyre kerül — Az állami költségvetés is tükrözi: politikai kérdésnek tekintjük a lakásépítkezések támogatását, gyorsítását — mondja Gerebenics Imre, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője. — A lakások 40 százaléka tanácsi, 60 százaléka pedig magánerőből épül. De a magánerős építkezéseknél is rendkívül nagy támogatást nyújt az állam, hoszszú lejáratú kölcsönökkel és egyéb módon. A lakásügyi jogszabályokat, az építkezések támogatási módszereit 1971 -ben, majd az MSZMP KB határozatát követően, többször is megváltoztattuk. Ezek az intézkedések már teljes összhangban vannak a demográfiai, társadalompolitikai célkitűzéseinkkel. A szociálpolitikai kedvezményekkel a családokat akarjuk támogatni, a munkáskedvezmények és az ehhez kapcsolódó munkáltatói támogatás pedig közvetlenül a munkásosztály érdekeit szolgálja. Csak egy példa: az állam a munkáltatói támogatás esetén ii munkások lakásépítéséhez a szociálpolitikai kedvezményeken túl a szobaszámtól függően 40—80 ezer forintos támogatást ad. Egy háromszobás, 420 ezer forint értékű lakásnál, ha három gyerek van, a szociálpolitikai kedvezmény 90 ezer, az állami hozzájárulás 80 ezer, a munkáltatói támogatás pedig 50 ezer forint, tehát mindössze 25 ezer forintot kell indulópénzként befizetni, a fennmaradó összeget 35 évig törleszthetik. A szociálpolitikai kedvezmények és a munkáslakás-építések támogatása csak 1975-ig 10 milliárd forintos kiadást jelentenek. De úgy gondolom, hogy mindenki egyetért velem abban, jó helyre kerül ez a pénz. Az eddigi felméréseink szerint a vállalatok a negyedik ötéves terv időszakában 5 milliárd forintos alapot képeznek a lakásépítések támogatására, ezzel 28 ezer családot juttatnak új otthonhoz. Akiket előnyben részesítenek — 1969-ig a vállalatok szinte kizárólag szolgálati lakásokat építettek, s az első rendelkezések megjelenése után is csak arra volt mód, hogy az R-alap 10 százalékát használják fel erre a célra — kezdi a beszélgetést Krözsel Károlyné, a Ganz-MÁVAG szakszervezeti bizottságának munkatársa. Az elmúlt három évben megjelent intézkedések lehetővé tették a többi között például azt, hogy a munkásoknak a kezdéshez ne kelljen több pénzt befizetniük a vállalati társasház-építkezéseknél, mint ha tanácsi értékesítésű lakást kapnának. Jelenleg három vállalati házunk is épül, a Harmat utcában, 225 lakással. Az érintettek már tudják, mikor költözhetnek, tehát módjuk van előtakarékosságra. — A gyár közelében építkezünk, jelenleg 209 lakás kivitelezésén dolgoznak — mondja Tanai Jánosné, a Csepel Vas- és Fémművek szakszervezeti bizottságának munkatársa. — Az elosztási és támogatási feltételeket a kollektív szerződésben szabályoztuk. A javaslatokat a gyáregységekben állítják össze, majd a végleges elosztásról, a törzsgárda tagjait, a nagy családosokat, a fiatal házasokat előnyben részesítve, bizottság dönt. Sok a várakozó, de összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet, mint néhány éve, hiszen a gyár egyre több embert tud lakáshoz juttatni. Baugarten Elemér foglalkozik az Egyesült Izzóban a lakáskérdésekkel. Jelenleg 600-nál több kérelmet tartunk nyilván, többet, mint korábban bármikor. Az igények száma a korábbi évekhez képest emelkedett, de ez érthető, hiszen most már, mivel kevesebb pénzt kell az indulásnál befizetni, könnyebben össze tudják gyűjteni a családok a pénzt. Évente 100—110 lakást adunk át, Újpesten a gyár közelében. Az elosztásnál a legteljesebb nyilvánosságot biztosítjuk. — Évekig laktam munkásszállón, a feleségem pedig albérletben — mondja Csépke Sándor, az 1-es számú házgyár szocialista brigád vezetője. — A Tétényi úton kaptunk lakást, kétszobásat, az eladási ára 223 ezer forint, jóval olcsóbb, mintha bárhol beszálltunk volna egy építkezésbe. A gyárból akkor kapott lakást Budai Zoli, a villanyszerelő és egy másik munkásunk, Bessenyei József is. Aki kért, a kedvezményeken túl még kölcsönt is kaphatott, tízévi visszafizetésre. Nálunk a kollektív szerződés vitájánál mindenki helyeselte a lakástámogatást: egy-egy személytől forintokat visz el, ugyanakkor valamennyien tudjuk, mit jelent, ha nincs az embernek otthona. A vállalati lakásépítések hozzájárulnak a törzsgárda erősítéséhez. Az összkép kedvező — Az intézkedések hatása egyértelműen kedvező — kapcsolódik a beszélgetésbe Kerepesi Ferenc, a SZOT munkatársa. — Az új támogatási formákkal, a vállalatokon belüli lehetőségek növelésével az ország legfontosabb ipari településein sikerült eltérni, hogy az üzemek és hivatalok nem mellékes, hanem egyik fontos feladatuknak tekintik a lakásépítések támogatását. A szakszervezeti bizottságokra is felelősség hárul. A gazdasági vezetők sehol nem döntenek önállóan, csak a társadalmi szervekkel együtt. Egy-egy kiutalásnál a bizalmitól az szb-ig érvényesül a beleszólási jog. — Csak néhány kedvezőtlen jelenséggel találkoztunk. Van, ahol túl nagy kölcsönöket adnak, egy-két évre, hogy a pénz minél hamarabb visszakerüljön, s újabb embereket lehessen támogatni. Ezt a módszert mi nem támogatjuk, mert aránytalanul nagy megterhelés a kölcsönben részesített számára. A nagyvállalatoknál nincs baj, a kisebbek nem élnek a lehetőséggel, közös lakásépítő szövetkezeteket alakíthatnának. Ehelyett sokszor bérlő-kijelölési jogot vásárolnak, 300—400 ezer forintért, noha ebből három-négy dolgozót támogathatnának, s ez nem is többletlakás, hiszen egy tanácsit vesznek át. De az összkép kedvező. Negyedmillió ember jut az idén új lakáshoz. Moldován Tamás Reprezentatív étterem nyílt Pécsett a Misina-tetőn, a tv-torony tövében. A város új éttermét — ahonnan a Mecsek és a város csodálatos panorámája látható — sokan és szívesen keresik fel (MTI Fotó : Bajkor József felvétele) NÉPSZAVA 3 4 C élok és módszerekMegfigyeltem néhány helyen a munkások és műszakiak készülődését, s mindenütt felelősséget, nagymértékű szakszerűséget és hozzáértést tapasztaltam a kongresszusi munkaverseny megindításának előkészületeiben. Olyan módszerek, közgazdasági és műszaki célok megfogalmazását hallottam, ami nemcsak az én számomra új. Alig vettem észre formális elgondolást, üres dikciót. Kezdtem azután értelmezni, hogy tulajdonképpen mi is történt az elmúlt négy évben, mert ez a versenykészülődés sok tekintetben nem azonos a régebbi időkével. Magasabb szintű, konkrét, tömegesebb és természetesebb. Igen nagy erők mozdultak meg mellette. Túlzás nélkül: a politikai megértésnek lelkes megnyilatkozásait láttam. A párt politikájának munkás és paraszt tömegbázisa egészséges és erős, s mihelyt konkrét cselekvést kívánó igénnyel lép eléjük e politika — tudatos tíz- és százezrek állnak elő és magukkal visznek két-hárommillió embert. Meggyőződésem szerint az elmúlt négy évről ennél érdemesebbet mondani hatalmi politika számára aligha lehet. Mert itt is — most igen nagy erővel — a politika valódi tömegereje nyilatkozik meg. S ilyenkor az ember, nem is nagy képzelőerővel, elvégzi az okok és összefüggések láncszemeinek egyberakását. A párt X. kongresszusának jó határozatai játsszák itt a fő szerepet, de ezeknek az elgondolásoknak a gyakorlati érvényesítéséhez nagy segítség volt az 1972. novemberi, majd az 1973. novemberi és az 1974. márciusi KB-üléseknek a politikai munkája, amelyek kivétel nélkül nagyon erőteljes visszhangot keltettek az alapvető társadalmi közegben. Mintegy igazolásául annak is, hogy a tömegek támogatásáért mindig és állandóan, újra és újra meg kell küzdeni. Újra és újra cselekvő egyetértésre kell jutni, kis és nagy érdekekben egyaránt Ha most a kongresszusi verseny előkészületeit sokkal alaposabbnak tartjuk, ebben a gazdaságirányítási rendszernek két szempontból is nagy szerep jutott. Mozgásba hozta a helyi érdekeket, objektíve bevezette a helyi gondolkodást és a belső és külső piaci igények szerinti produkciót lehetővé tette az azonnal ható anyagi érdekeltséget. Ebben az irányítási rendszerben olyan nagyot nőttek gazdasági, műszaki szakembereink — és szakmunkásaink is —, mint azelőtt talán két évtized alatt, s most felelősség, szakszerűség, széles körű termelési, kereskedelmi, gazdasági, politikai ismeret sűrítve csapódik ki a kongresszusi munkaverseny értelmének, valós céljának üzemenkénti összegezésében. Ez még akkor is így van, hogy ha számon tartjuk, vannak gazdasági vezetők, akik nem érik el a mai követelményszintet. A másik ok, hogy sikerült időben — néha talán valamit késve — a gazdasági fejlődés kedvezőtlen hajtásait lenyesegetni, s ezzel gazdaságunkat kedvező irányba vinni. Olyanokra gondolok, mint például a túlfeszített beruházások csillapítása; az árak és a bérek összehangolására irányuló közös erőfeszítések mai eredményei; a kis keresetek és jövedelmek valamelyes emelése; az indokolatlanul nagy jövedelmek megállítása és megadóztatása; a polgári mentalitás elleni politikai és morális fellépés; az üzemi törzsgárda megbecsülése ; a nagyüzemi munkásság bérezésében a viszonylagos elmaradás pótlása, amely jótékonyan hatott az egészségtelen munkaerőmozgásra; a nagycsaládosok, fiatalok lakáshoz juttatásának anyagi és jogi könnyítése, s a kiterebélyesedő vállalati munkáslakás-építési akció, az üzemi demokrácia fejlesztésére irányuló kormányzati és szakszervezeti törekvések (amelyek azonban még nem elég hatásosak); a munkások, parasztok, értelmiségiek életszínvonalának terv szerinti fejlesztése stb. Ez a találomra történt rapszodikus jelzés mutatja az említett KB-ülések széles körű politikai hatását, az állam szervezőmunkáját, a kormány irányító, jogalkotó tevékenységét. Ezekben a kérdésekben igen nagy szerepet játszottak a szakszervezetek. Mint a dolgozók legnagyobb szervezete, következetesen ellátta kettős feladatát: az egész társadalom s az egyén érdekeinek védelmét. A politika kialakításában és magyarázatában a végrehajtás eredményessége érdekében, a visszásságok ,komoly és felelős bírálatában — mindenütt a X. kongresszuson elhatározott (és reáháruló) teendőket végezte. Ennélfogva az elmúlt években tovább erősödött befolyása és elismerése a tagság körében és hazánk közéletében. Most azonban az előretekintés igényével jelentkeznek a politika a gazdaság és a társadalom megoldásra váró dolgai, amelyek minden szervtől nagyobb erőfeszítést kívánnak. Mert politikánk állandó vonásait megőrizni és továbbfejleszteni, még szélesebb körű tömeg támogatását elősegíteni csak azáltal lehet, ha egyértelműbbé tesszük a gyakorlat számára: nyugalmas munkánk, kiegyensúlyozott, jó életünk megőrzése, gyarapítása — szocialista viszonyok között — megkívánja a forradalmi módszerek alkalmazását. S mint forradalmi módszerről, nemcsak a kongresszusi munkaversenyről beszélhetünk. Mit takar ez a kifejezés? Azokat a módszereket, elgondolásokat, amelyek a szocialista társadalmi viszonyok között jelentkeznek, mert hiszen a szocializmust a tömegek cselekvő egyetértése tartja fenn, alakítja és formálja erősebbé. A mi társadalmunk, ellentétben a kapitalista rendszerrel, nem arra rendezkedett be, hogy jelenlegi állapotát konzerválja. Akár a X. kongresszus elhatározásait, akár a most végrehajtás alatt álló ötéves tervet, vagy a márciusi KB-ülés közleményét nézzük, mindenütt meghatározott fejlődési és fejlesztési igényről s azok végrehajtásáról van szó. Ezekhez pedig olyan állandó és változó, a fejlődő, konkrét periódushoz alkalmazkodó módszerekre van szükség, amelyek a legcélszerűbbek. Tegnapi eszközökkel nem valósíthatók meg holnapi igények. Holnapi eszközökre van szükség. Ezt értem a módszerek formálásán, s ezt a politika tömegkapcsolatának, az eredményesebb építőmunkának három időszerű kérdésével bizonyítom. Vegyük a szocialista demokráciát — ezen belül az üzemi demokráciát —, amelynek a minél hatásosabb működését akarjuk elérni. Ehhez jobb politikai, gazdasági, társadalmi és jogi feltételek kellenek, mert ezáltal újabb tíz- és százezreket vonunk be cselekvően az üzemi közéletbe. Ha azt akarjuk, hogy például az üzemi folyamatokat szélesebb körű társadalmi ellenőrzés alá helyezzük, akkor jobban kell gyakorolni az üzemi demokrácia adta jogokat mindenhol, mert hiszen ez a munkás demokrácia valóságos létformája. Mint ahogyan a tsz-tagság képes megítélni az éves gazdálkodást, s minősíteni a vezetőség munkáját, ugyanolyan jól elvégzi ezt a munkás is, ha látja, érzi és tudja, hogy ez is a feladatai közé tartozik. Egészen addig, hogy az éves (ötéves) fejlesztés, gazdálkodás, termelés alapvető elveinek összegezéséből megállapítja, hogyan érvényesültek a központi elgondolások és a partikuláris (helyi) érdekek, nincs-e elbillenés, torzulás stb. Az éves nyereség miből tevődik össze? Milyen módon osztják el és használják fel? Hogyan működött az egyszemélyi felelősséggel dolgozó vezető stb. Persze, hogy nem lesz könnyű ez a munka, sok gonddal-bajjal jár (ittott esetleg szélsőségekkel is), de a mainál is nagyobb teremtő erőt állít a szocialista társadalom szolgálatába. De gondoljunk csak az 1973. évi egyszeri központi bérintézkedésre. Ez a rendkívül fontos politikai lépés egyben azt is jelzi, hogy olyan automatizmusok beiktatását igényli az élet, amelyek a jövőben kizárják az elmaradások lehetőségét. Természetesen nemcsak a munkásoknál, hanem a többi társadalmi rétegnél is. Ma- mradva a kérdésnél: az országos bértáblázat bevezetését követően újabb tíz- és tízezer ember kerül kapcsolatba — javaslati és döntési jogkörrel — a bérek, a bérügyek formálásával, mert ott határoznak, ahol jól megítélhetik, ki mit kér és mit érdemel. Az is nagy jelentőségű megállapítás, hogy alaposabb jogvédelemre, jogi támogatásra van szükségük az embereknek a szocialista társadalomban is, munkaügyi, munkajogi, közigazgatási, szolgáltatási stb. ügyekben keletkezett viták, jogsérelmek esetén. (A Szaktanács múlt heti ülésén hangzott el: a dolgozó elkéredzkedik a munkahelyéről, mert jelezték, hogy viszik a tüzelőjét, és ezért egész nap otthon várakozik. A tüzelőt azonban nem szállítják, de nem is értesítik a szállítás elmaradásáról. Hová forduljon panaszával, mert kiesett a munkából, egynapi keresetveszteség érte vagy egy napi szabadsága elveszett? Ki téríti meg neki? Szemléleti és módszerbeli változtatás objektív igényeiről és lehetőségéről van szó. Szocialista jogpolitikai elveink alapján joggyakorlatunknak jobban kell szolgálni az egyéni érdekeket ezeken a területeken is. S ezáltal joggyakorlatunk jobban belesimul életünk valóságos sodrába. De a közigazgatási, szolgáltatási, munkajogi stb. bürokrácia mérséklésére is nagy hatású lehet, ha jogi következménye van a huzavonával járó, rossz intézkedéseknek. Ezáltal módosul a helyenkénti hibás felfogás és személyes magatartás, hogy az ügyintéző van birtokon belül s az ügyfélbirtokon kívül. Csökken a kiszolgáltatottság érzése is. Ezzel a három példával érzékeltetni akarom, hogy változatlan céljaink végrehajtását változó módszerekkel érhetjük el, változatlan forradalmi célokat változó forradalmi módszerekkel. Nagyon jól tudom, hogy e szóhasználat — forradalmi módszerek — nem új, de olvastán, hallatán itt-ott keletkezhet egy olyanfajta ellenérzés, hogy: tán a régi idők hangja szól? Sietek gyorsan leírni, hogy a mi viszonyaink között az úgynevezett régi időnek (amelyen az ötvenes évek hibás, rossz módszerei értendők) még csak a képzelt árnyéka sem térhet vissza. Azért sem, mert politikánkat húszesztendős küzdelemmel formálta és formálja, fejleszti a párt, a tömegek egyetértésével és támogatásával. Az MSZMP politikája — túlzás és frázis nélkül — a tudatosan élő, cselekvő milliók részvételével alakult. Megszokták, hogy a jó, eredményes és szép mellett elmondják a nem jót, az eredménytelent és a rosszat is, azt tehát, amivel elégedetlenek. S hogy mindkettőt elmondják, azt az elmúlt évek igen erőteljesen bizonyították. A jó elgondolások jó végrehajtásának olyan társadalmi biztosítékai fejlődtek ki, mint a Hazafias Népfront átfogó tevékenysége és a szakszervezetek nagy társadalmi szerepe; a társadalmi irányításban eszközölt munkamegosztás gyakorlati működése — a párt vezetésével, az állam s a szakszervezetek között ,é s ennek ésszerű továbbfejlesztése; a demokrácia bővítése, a munkások, parasztok, értelmiségiek szövetségének erősítése, az alkotó, teremtő erők nagyobb aktivitásának igénye stb. Ezek mind-mind olyan tényezők, amelyek ennek az egészséges politikának a kiteljesedését szolgálják és erősítik. Van azonban itt egy lényeges elem, amely a párt X. kongreszszusából adódik: a kispolgáriság visszaszorítására; a szocializmus szabadságát elvtelen liberalizmussal; a demokráciát rendetlenséggel; a nép hatalmát személyes hatalommal összekeverő, a nép vagyonát saját tulajdonaként kezelő ; a tiszta, igaz, humánus szándékot „dörzsöltséggel”, ravaszkodással helyettesítő motívumok megszüntetésére vonatkozó kongreszszusi álláspont végrehajtására gondolok. Az elmúlt két évben több észszerű, eredményes intézkedést hoztak párt-, állami, kormányzati szervek. Ezeknek és a szocialista töltetű közszellemnek a hatására visszaszorultak ezek az egészségtelen motívumok. Nagyobb mértékű térvesztésük és hatáscsökkenésük egyenes arányban áll e kongresszusi álláspont erőteljesebb érvényesülésével. Az előfordulhat, hogy e káros motívumok hordozóinál némi meglepetést okoz az említett kongresszusi álláspont bátrabb számonkérése. S talán még az is feltételezhető, hogy lesznek felhangok: „visszatér a régi”. Holott éppen fordítva áll a helyzet, a még meglevő rossz vonásoktól való szabadulás érdekében válik erőteljesebbé a társadalom jó, egészséges erkölcsi hatása. Azért, mert ez az álláspont több mint hétmillió felnőtt politikai, erkölcsi támogatását élvezi, s mert az egyszerű emberek a szocializmus erkölcseiben, s a személyes magatartásformákban az önmaguk világát keresik és persze meg is találják. Ily módon kerestem az okok és összefüggések láncszemeiben az összerakhatók Nyugodt korszakunk magában hordozza forradalmi céljait s a hozzá illőmódszereket is. S ebben nem a hangerő s nem a nagy szavak, hanem a cselekvés, a tudatos és eredményes munka a lényeg, mert ez a forradalmiság értékmérője mindannyiunk számára. SIKLÓS JÁNOS