Népszava, 1975. március (103. évfolyam, 51–76. sz.)
1975-03-01 / 51. szám
1971 MÁRCIUS - SZOMBAT 103. ÉVFOLYAM 51. SZÁMÁRA 1 FORINT # ^ ima/[&nc — ’iyi'vl/VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA A zutalom és ellenőr,és kik többször is átolvasták már az MSZMP Központi Bizottságának irányelveit, elgondolkozva egyes fejezeteken, bekezdéseken, azoknak bizonyosan feltűnt, milyen gyakran fordul elő a felszólítás, hogy fokozni, erősíteni kell az ellenőrzést. Következetesen, az ismétlés által egyre nagyobb nyomatékot kapva vonul végig ez a követelmény az irányelveknek a közigazgatás tökéletesítéséről, az iparról, a mezőgazdaságról, a termelésről, a vállalati gazdálkodásról, a kulturális életről szóló fejezetein egyaránt. Hatóságoknak, különböző szerveknek, vezetőknek, sőt az egyes állampolgároknak címezve. Habár a Központi Bizottság fogalmazta meg ilyen határozottan, félreérthetetlenül a fokozott, az eddiginél hatékonyabb ellenőrzés követelményét, amely — s ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni — nem új, csak az utóbbi időben kevesebb szó esett róla, voltaképpen mindennapi életünk tűzte napirendre a kérdést és tette halaszthatatlanná a megoldást. Hogy csak a legnyugtalanítóbb jelenségekre emlékeztessünk: bírósági tudósításokban sokszor százezer forintokban mért kárt okozó, rendkívül kezdetleges módon elkövetett sikkasztásokkal, lopásokkal kapcsolatban naponta visszatérő megállapítás, hogy „a bűncselekményt az ellenőrzés teljes hiánya tette lehetővé.” A hatékony ellenőrzés jogosságát, szükségességét ma már kevesen vonják kétségbe- Sokan azonban attól tartanak, hogy az ellenőrzés szigorítása megzavarhatja a bizalom légkörét, amely pedig az eredményes, jó munka éltetője, ihletője.-Mind tegyem mindjárt hozzá: vannak, bár kétségkívül kevesen, akik rosszhiszeműen próbálják • "zembeállítani az ellenőrzést és a bizalmat, azzal a céllal, hogy ha megakadályozni nem képesek, legalább zavarják, késleltessék az ellenőrzés hatékonyságának növelését, ők azok, akik visszaélve vezetőik, feletteseik bizalmával, kihasználva az ellenőrzés hiányát, illetve gyengeségét, kétes manipulációkba bocsátkoznak, vagy — „jobbik” esetben — elhanyagolják kötelességüket, hanyagul, felelőtlenül dolgoznak, ingyen élősködnek, semmittevéssel töltik munkaidejük javát. Ha most félnek attól, hogy feletteseik ezentúl alaposabban utánanéznek, mit és hogyan csinálnak, ennek csak örülhetünk. Azért, mert a lelepleződés veszélye feltehetően magatartásuk megváltoztatására, szorgalmasabb, lelkiismeretesebb munkára serkenti őket. Természetesen nem szabad sehol sem megengedni, hogy az ellenőrzés megmérgezze, gyengítse a bizalom légkörét, mert ez a teljesítmények romlásához vezet. Erre szinte minden munkahely gazdasági, politikai vezetőinek, sőt egész kollektívájának ügyelnie kell. Ilyen feszültség, ellentmondás egyébként csak ott fordulhat elő, ahol az ellenőrzésre hivatott, kijelölt emberek, ingatag talajon állva, a megalapozatlan, a mintfenre és mindenkire kiterjedő gyanakvás „alapállásából” indulnak ki, s hogy feltételezéseiket mindenáron bizonyítsák, a kákán is csomót keresnek, okvetetlenkednek, unos-untalan szőrszálhasogató módon be- és elszámoltatják a legkisebb, a legjelentéktelenebb dolgokról is munkatársaikat. Az ilyen tevékenység többet árt, mint használ. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy ez a fajta módszer nem is ellenőrzésnek, hanem inkább zaklatásnak tekinthető. Az igazi, a mi társadalmi normáinknak megfelelő ellenőrző tevékenység kiindulópontja mindig a bizalom — amely ,akiről csak jót tételez fel mindaddig, amíg az a jmnkezője be nem bizonyosodik —, végcélja pedig a segíteni akarás. És a célszerűen megszervezett, az okos, átgondolt módszerekkel, tapintatosan, ám határozottan működő ellenőrzés csakugyan rengeteget segíthet és segített már eddig is! Például abban, hogy elejét veszi a kis hibák, ügyetlenségek ismétlődésének, esetleg elburjánzásának, megnövekedésének, a tapasztalatok elemzése alapján javaslatokat tesz az egyes dolgozók, vagy kisebb-nagyobb közösségek munkáját nehezítő akadályok leküzdésére; nemegyszer másutt bevált munkamódszereket, megoldásokat is „közvetít”. Ama legfontosabb eredménye, következménye a helyesen végzett ellenőrzésnek éppen az, hogy aierősíti a bizalmat... Ellentmondásnak látszik ? Egyáltalában nem az. Nagyon is természetes ez a kölcsönhatás. Annak, akinek munkáját, tevékenységét bármiféle ellenőrzés rendben találja, jóváhagyja, megnő az önbizalma, önbecsülése, s az ilyen dolgozó jogosan kérhet bizalmat, tarthat számot elismerésre. De ugyanígy megerősíti a beosztottaiknak bizalmat előlegező vezetőket is, mert az ellenőrzés tapasztalatai alapján igazoltnak érzik előzetes feltételezéseiket, véleményüket. Bizalom és ellenőrzés tehát egyáltalán nem ellentétesek, nem zárják ki egymást. Ellenkezőleg. Kiegészítik. Természetesen csak akkor, ha helyesen élünk mind a kettővel Miklós Dezső NLI vagy Genfben megkezdődött az európai szakszervezeti konferencia ' 1 f i lmtispar Sándor felszólalása a beszámolók feletti vitában Pénteken Genfben megkezdődött az európai országok szakszervezeti központjainak konferenciája, amelyen két beszámolódokumentum beterjesztésére került sor: 1. A munkakörnyezet humanizálása, nevezetesen a munka biztonsága, az egészségvédelem és a szociális körülmények a munkahelyen. 2. A dolgozók védelme a veszélyes anyagok hatásai ellen. A munkakörnyezet humanizálásának témája mindenekelőtt elvileg tisztázza a fogalmat és hangsúlyozza: a dolgozók életes munkakörülményeit úgy kell kialakítani, hogy azok a dolgozó személyiségét bontakoztassák ki mind a munkájában, mind a magán- és a társadalmi életében. Ennek legfőbb követelményei: a foglalkoztatottság és a jövedelem biztonsága, egyenlő esélyek és egyenlő bérezés a dolgozók minden csoportja számára. A munkahelyet, a munkakörülményeket, a munka tartalmát, a termelési eljárásokat és a munkaszervezést a dolgozó veleszületett képességeihez és egyéb tulajdonságaihoz kell alkalmazni, tekintettel a fizikai, pszichológiai és szociális, valamint az életkörülményekre. A beszámoló a továbbiakban arra hív fel, hogy a szakszervezetek nemzeti és vállalati síkon az alábbi követelések teljesítését sürgessék: 9 a biztonsággal, egészségvédelemmel, munkahelyekkel, munkaszervezéssel és környezettel kapcsolatos törvényes előírások állandó ellenőrzése és javítása; a normák alkalmazását, különös tekintettel a munkahelyi körülményekre, a munka végzéséhez szükséges térre, az alkalmazott folyamatokra, a munkaszervezésre, a környezet, a klíma, a légkör, a por, a meleg, a zaj, a világítás, a színek, a veszélyes anyagok és a rezgések befolyására; 9 kutatások fejlesztése technikai, szociológiai és termelési téren; 9 beiktatni valamennyi oktatási és képzési programba a munkakörnyezet humanizálásának általános elveit; a megfelelő intézkedések megtétele a szociálpolitika vonatkozásában, különös tekintettel a dolgozók egészségének védelmére, a jövedelem biztonságára munkanélküliség, alulfoglalkoztatottság, rokkantság, betegség vagy nyugdíj esetén; a rendelkezésre álló oktatási és képzési lehetőségekre;a lehetőségek biztosítása ahhoz, hogy a szakszervezetek megfelelő módon kapcsolódjanak be a hatóságok által a munkakörnyezet humanizálása érdekében tett intézkedéseinek a megvalósításába. A szakszervezetek gyakoroljanak hatást a nemzetközi gazdasági és technikai együttműködésre, hogy elháríthassák azok esetleges káros szociális következményeit. A nemzetközi szakszervezeti akció ezen stratégiájának az alábbi kérdésekre kell összpontosulnia: — Nemzetközi szinten Információcserét szervezni a munkakörnyezet humanizálásával kapcsolatos minden problémáról, a lehetséges megoldásokról és a szakszervezeti akcióról. A szakszervezetek minimális normák kidolgozására és összehangolására aktivizálódjanak a munkabiztonság és egészségügy, a munkahelyi feltételek, a munkaszervezés és a munkakörnyezet szabályozása tárgyában. Technikai és strukturális jellegű információkat kellene nemzetközi szinten ---------—-----------kicserélni azokról a káros hatásokról, amelyeket az ipari termelés gyakorol a természetes környezetre. — A szakszervezetek gyakoroljanak hatékony ellenőrzést, vagy kapcsolódjanak be nemzeti vagy nemzetközi szintű ellenőrző szervek munkájába. — Az európai szakszervezetek fokozott mértékben folyamodjanak azokhoz a lehetőségekhez, amelyeket a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet nyújt a munkakörnyezet humanizálása érdekében. A veszélyes anyagok hatásaival szembeni védelemmel kapcsolatos beszámoló hangsúlyozza: Ugyanakkor, amikor a vegyészeti technika rendkívül gyorsan fejlődik és emelkedik, igen kevés figyelmet és erőforrást fordítanak a dolgozók egészségének és a környezetnek a védelmére. Egyes országokban a nemzeti törvénykezés világosan meghatározta ezen anyagok gyártóinak és felhasználóinak a felelősségét. Törvény kötelezi a gyártókat és a felhasználókat arra, hogy ügyeljenek ezen anyagok olyan megfelelő alkalmazására, ami veszélytelen és nem kockáztatja az egészséget. De általános célul kellene kitűzni, hogy egyszer s mindenkorra vessenek véget az iparban a veszélyes anyagok használatának, és ahol ez nem lehetséges, arra törekedni, hogy átmenetileg maximális védelmi intézkedéseket foganatosítsanak. A munkáltatóknak, kormányoknak és nemzetközi szinten is sürgős akcióba kell lépni ezen alapvető cél elérésére. Nemzetközi megállapodásra kellene jutni a veszélyes anyagok betiltása, engedélyezési rendszernek való alávetése és ellenőrzése tárgyában. A beszámoló feletti vitában magyar részről Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára szólalt fel. Köszönet Folytatás a 2. oldalon) Az elmúlt négy-öt esztendő néhány oktatáspolitikai törekvéséről, eredményéről és további lehetőségeiről nyilatkozott dr. Polinszky Károly oktatási miniszter az MTI munkatársának. A miniszter a többi között elmondotta: A tanszerellátás érdekében az általános iskolák számára 1973-ban, 1971- ben és 1975-ben egyaránt 60—60 milliót szavazott meg az országgyűlés, illetve a kormány. A lemaradások pótlására kidolgoztuk az alapvető taneszközök jegyzékét minden intézménytípusra. A hiányok felmérése után úgy látjuk, hogy a rendelkezésre álló pénzösszeg célszerű felhasználásával néhány esztendőn belül megnyugtató helyzet teremthető. A tervezett óvodai helyek számát a vállalatok, az üzemek, a társadalmi összefogás megannyi cselekvő tette révén meszsze túlhaladjuk. A tantermek létesítése már nehezebb ügy, a tervhez képest csekély lemaradás is tapasztalható. A diákotthonok, a kollégiumok építésében azonban már egészen szembetűnő a terv és a megvalósítás közötti különbség. Az óvodai helyzet javulásával, továbbá az iskola-előkészítő tanfolyamok megszervezésével lehetővé vált, hogy az 1973—74-es tanévben az első osztályba beiratkozott kisdákoknak már több mint 90 százaléka részesüljön szervezett iskolai előkészítésben. Az általános iskolás fiatalok létszáma ebben az időszakban 140 ezerrel csökkent. A szakrendszerű oktatásban részesülő felsősök aránya 94,3 százalékról 93,6 százalékra növekedett. Ezzel egy időben — lényegében — megszüntettük a negyvennél nagyobb létszámú tanulócsoportokat. Míg 1969—70-ben az általános iskolás diákoknak 17,3 százaléka lehetett csupán napközis, 1973— 74-ben már 25,1 százalékuk, vagyis átlagosan minden negyedik tanuló. Az általános iskolát befejező fiatalok az úgynevezett középfokú oktatási intézményekben — ebbe a szakmunkásképzők is beletartoznak — 1969—70- ben még csak 83,7 százalékos arányban tanultak tovább, az elmúlt tanévben már 90 százalékuk folytatta tanulmányait. Tovább folytatódott a középiskolák szerkezeti átalakulása, aminek eredményeként az első osztályba felvett szakközépiskolások aránya 46,7 százalékól 51,3 százalékra emelkedett. Ma már az elsős középiskolások sorában több a szakközépiskolás, mint a gimnazista. A pedagógusokat képző intézmények felvételi keretszámát — a lehetőségek határai között — lényzese megemeltük. Ennek ellenére sincs elég pedagógus, különösen az általános iskolák tagozatában, egyes felsős szakokon és az óvodákban. A képesítés nélküli pedagógusok alkalmazását en-intőre nem tudjuk felszámolni. A nyu"dire-o’reaky”-á’á*-ā — ismét'»’ munkába áldása — se*’» hozott jelentős változást. Az eltelt időszakban Apáczai Csere János-díjat alapított a Minisztertanács. Minden eddiginél több pedagógus kapott jutalmat, kitüntetéseket. Bérrendezést hajtottak végre, munkaidő-, illetve óraszámcsökkentést vezettek be. A pedagógusnők helyzetének javítására javasolták a szabadnap biztosítását. A lakásjuttatások, a kedvezményes építési kölcsönök, a letelepedési segélyek emelése, az előnyös gépkocsivásárlási lehetőségek valamelyest javítottak életkörülményeiken. , »fr -Mag Az oktatómunka fejlődése és feladatai, a pedagógusok helyzetének javulása Dr. Polinszky Károly oktatási miniszter nyilatkozata Mint már arról hírt adtunk, Inotán február 25-én reggel bekapcsolták az országot Hálózatba a November 7. Erőmű második 100 megawattos gázturbináját A képen látható nagyteljesítményű gázturbinából Európában — a Szovjetunió után — Magyarországon épült a második (MTI Fotó : Rózsás Sándor felvétele) m A segítség házhoz jön ....... . 3 ! ! Dinasztia Debrecenben............ . 3 Kereskedők a saját tükrükben . 4 ‘ T '1 1 1 ' 1' *' 1 ' 4 Ne mentsük át a hibákat . * * .. . 4‘ Szép Szó .......................... 5-8 Közös akciót indítanak a francia baloldali pártok Dobsa János, az MTI tudósítója jelenti: A francia baloldali pártok összekötő bizottsága ülésén elhatározták, hogy a baloldali pártok — a Francia Kommunista Párt, a Szocialista Párt és a Baloldali Radikálisok Mozgalma — március folyamán széles körű kampányt indítanak, hogy a munkahelyek védelmére és az infláció elleni harcra mozgósítsák a franciákat. Ennek keretében az ország száz városában közös gyűléseket tartanak, és a megyeszékhelyeken közös sajtókonferenciákat rendeznek. Az ülésen a három párt képviselői közös nyilatkozatot fogadtak el. A nyilatkozat részletesen elemzi a jelenlegi helyzetet és rámutat, hogy a válság, amely az egész nemzetközi kapitalista rendszer válsága, egyre súlyosabbá válik. Franciaországban a kormány — a nagy pénzügyi és ipari csoportok érdekeinek védelmében — újabb áldozatok vállalására akarja kényszeríteni a népet. A baloldali pártok harcra szólítják fel a dolgozókat e politika ellen, és konkrét javaslatokat tesznek a munkahelyek védelmére, az infláció megfékezésére. Így a többi között javasolják az árak rögzítését, a mozgó bérskála bevezetését, a közösséget szolgáló gazdasági beruházások előmozdítását és a közös programban javasolt államosítások végrehajtását. Az ülés után Paul Laurent, a Francia Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja kijelentette, hogy a Francia Kommunista Párt nagyon pozitívnak tekinti a most hozott határozatot, amely lehetővé teszi, hogy a baloldal világos és határozott kampányt indíthasson a kormány politikája ellen és mozgósíthassa a dolgozókat a munkanélküliség és az infláció elleni harcra.