Népszava, 1976. augusztus (104. évfolyam, 181–205. sz.)

1976-08-07 / 186. szám

­ Nemes Dezső az V. kerületben Nemes Dezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Politikai Főiskola rektora pénteken látoga­tást tett az V. kerületben. A látogatásra elkísérte Király Andrásáé, a buda­pesti pártbizottság titká­ra. A vendégeket dr. Ku­­rucz Imre első titkár, dr. Bernáth István tanácsel­nök és más vezető szemé­lyiségek tájékoztatták a kerületi pártmozgalom helyzetéről, a kerület munkásságának, lakossá­gának életéről. Ezután üzemlátogatás követke­zett: az Akadémiai Nyom­dában dr. Sémát György, az Akadémiai Kiadó és Nyomda igazgatója, vala­mint a nyomda és a ki­adóvállalat politikai ve­zetői kalauzolták a ven­dégeket, a program befe­jezéseként Nemes Dezső a Nehézipari Minisztérium­ban pártaktívát tartott a kerületi pártszervezetek titkárai, aktivistái részé­re. 197­6. augusztus 7. Algériai ifjúsági küldöttség látogatása hazánkban A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség Köz­ponti Bizottságának meg­hívására az Algériai Nem­zeti Ifjúsági Szövetség delegációja Mohamed Bourzam főtitkár vezeté­sével augusztus 4—6 kö­zött hivatalos baráti lá­togatást tett Magyaror­szágon. A delegációt fogadta dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizott­ságának tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára és dr. Berecz János, a Magyar Szocia­lista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának osz­tályvezetője. Az algériai ifjúsági küldöttség meg­beszéléseket folytatott a KISZ KB delegációjával, amelyet Borbély Gábor, a KB titkára vezetett. A két küldöttség kölcsönösen tá­jékoztatta egymást a Magyar­ Kommunista If­júsági Szövetség és az Al­gériai Nemzeti Ifjúsági Szövetség tevékenységé­ről, a két ország helyze­téről, a magyar és algériai nép építőmunkájának si­kereiről. A tárgyalások során áttekintették és megvitatták a két szerve­zet közötti együttműkö­­dés kialakításával és to­vábbfejlesztésével kap­csolatos kérdéseket és el­határozták, hogy közösen munkálkodnak szerveze­teik, valamint az Algériai Demokratikus és Népi Köztársaság és a Magyar Népköztársaság barátsá­gának és szolidaritásának erősítésén. Kapcsolataik elmélyítése és rendszere­sebbé tétele érdekében két évre szóló együttmű­ködési megállapodást ír­tak alá. (MTI / Győri lakásépítkezés Győrött az első lakók 1969-ben költöztek be az Ady Endre lakótelep la­kásaiba. A tervezett 6500 lakás már megépült. A lakónegyed építése azon­ban még nem fejeződött be, mert az építkezést ■újabb ütemekkel toldot­ták meg. Jelenleg az ötödik és a hatodik ütem terveinek megvalósításán dolgoznak az építők. Négy utca keresztező­désénél teret alakítanak ki, amelyet magas házak öveznek. Itt helyet kap­nak a különböző közin­tézmények, 1000 négyzet­­méter alapterületű ABC­áruház, eszpresszó, vásár­­csarnok és postaműszaki épület. ről”, akik még csupán a házaspár álmaiban, sza­vaiban élve — megköny­­nyítik az otthonteremtést jó néhány fiatal ember számára ... — Lakás gyerekek? ... így is lehet nevezni őket. Igaz, mi még „adósok” vagyunk velük, de talán nem hangzik túl szenti­mentálisnak, ha azt mon­dom: már benne van a szívünkben, a gondola­tainkban az a két gyerek, akire — ha úgy tetszik — „szerződést’’ kötöttünk. S őszintén: nem kizárólag a pénz, s az olcsóbb lakás miatt írtuk alá annak ide­jén, úgy két éve, a pa­pírt. Házasságkötésünk óta — van annak több mint hat éve — férjem­mel a nagymamám rá­koskeresztúri házában laktunk. Nagy szeretet­­ben ugyan, de mégsem magunkban, ahogyan azt egy fiatal pár szeretné. S méghozzá nedves, egész­ségtelen lakásban, ahol örökösen valami betegség támadt rám. Amikor a mátyásföldi centenáriumi lakótelepen lehetőség kí­nálkozott önálló lakásra, töprengtünk: lesz-e elég pénzünk? Volt egy ko­­­­csink, eladtuk. Befizet­tünk csaknem 13 ezer fo­rintot, a lakásszövetkeze­ti tagság díjával együtt. Aztán 1974 novemberében újabb negyvenezret­ ösz­­szekavartuk. A beköltö­zésnél újabb hatezer fo­rintot. Harmincévi tör­lesztésre kaptunk 150 ez­ret. És — vállaltunk két­­ gyereket! — És várjuk­­ őket! Örökös reménység­ben. Kezdem kiheverni a szép új lakásban a bajai­mat. Az orvos biztat: még egy kis kezelés és lesz gyerek! És minket csak ez az egy érdekel. Ha lehet, hármat is szülök. Az ut­cán nézem a terhes nőket. A babakocsikat, amelyek­ben alszik vagy rúgka­­pál, cumizik vagy sírdo­­gál egy-egy kisbaba ... A sz­álloda halljában, a tompított fények között hazai, külföldi vendégek üldögélnek. Vajon ki lát­ja azt a meleg, wattok­ban nem mérhető sugár­zást, amely a fiatalasz­­szony szívéből, szavából árad szét, s melynek vilá­gában már ott látni halo­ványan, édesen a „szer­ződésben”, de lélekben is válalt gyermekeket? . .. Molnár Ferenc­né, a Be­loiannisz Gyár híradás­­ipari technikusa már két gyerek édesanyja. Kati még albérletben (de már „szerződésben") született. Anikó pedig az új lakás­ban. — A férjem karosszé­rialakatos, a BKV troli­busz-üzemegységében. Az NDK-ban ismerkedtünk össze (én a berlini nyom­dában dolgoztam, ő az IFA autógyárban) író-ol­vasó találkozón. Megsze­rettük egymást, összehá­zasodtunk. Persze — al­bérletre! Igaz, rokoni al­bérlet volt mindegyik, ahol laktunk, de azért mégis az önálló otthon az igazi. Hogy jött össze eh­hez a pénz? Az NDK-ban gyűjtöttünk közösen húsz­ezret. Itthon a BHG-tól kaptam tizet, egyévi tör­lesztésre. Szüleink is hoz­zátettek valamit. Vállal­tuk a két gyereket. S kap­tuk persze az OTP-köl­­csönt, ami 2006-ban jár majd le. De furcsa is ki­mondani ezt a kétezret. Hiszen mind a két kis­lány olyan picike még. Elgondolom, mit hoznak a következő esztendők? Mi­lyen lesz az életük? A felnőttkoruk? — Egy biztos: nekem és a férjemnek ők ket­ten ez a két kis csipogó, nevető, síró gyerek, nem a lakásért születtek. Szü­lettek, mert — akartuk, mert nélkülük ez az egész összkomfort — ha sokban is van, ha 2500 forint ki­adás is havonta — fél ga­rast nem érne! Ha nagyon nyersen fogalmaznánk: a gyerekek megspóroltak a lakás árából hatvanezret. Néha eltöprengtem: ez lenne a megoldás, hogy egy fiatal házaspár arány­lag hamar, kevesebb költ­séggel jusson hozzá ott­honának megteremtésé­hez? Annak, aki amúgy is szeretne gyermeket (márpedig egy egészséges, szerelemből született há­zasságban a gyermekvá­gyás természetes!) — bi­zonyosan nagyon jó. Vég­zetes hiba a szerződés­­kötés, a vállalkozás ott, ahol csak a lakás ked­véért ígérnek új életet a világra. A Centenárium-lakóte­­lepen, az ifjú családok otthonteremtő világában, amelyben rendre-sorra gyökeret eresztettek — még ma is újra és újra átélve a saját birodalom a villogó névtábla örö­mét — úgy tűnik, nem törlesztésül születnek gyerekek. Molnárék, Ko­vács Miklósék, Sudár At­tildék — s még hosszú listáját sorolhatnám a la­kástulajdonosoknak — boldog szülők, akiknek eszük ágában sincs „la­kásgyerekként” számon tartani a mosolygó, ti­pegő babát. I­j gondolkozni a la­­káshoz jutó házaspárok között aránylag kis lét­számú, ha úgy tetszik szerencsés, lakásszövetke­zeti kategórián még­sem árt. Vannak néhányan, akik gyors házasságot kötve, rövid ismeretség után írják alá a nagy le­hetőséggel kecsegtető pa­pirost Akik tán végig sem gondolták, mi az: két gyereket a világra hozni, felnevelni. Vagy­ akik tán akarják a gyereket, de mielőtt megszületne, vagy éppen születése után jön­nek rá nem illenek egy­máshoz, nem tudják le­élni egymás mellett az életüket. (A lakótelepen is akad fiatalasszony, aki férjével együtt vágott be­le a lakásvásárlásba, de az új otthonba­­ elvált asszonyként költözött be.) A saját otthon vágya jogos, emberi óhaj. Azon a számlán azonban, amelyre rákerül az OTP- törlesztés, a rezsi, a hét­köznapok apró-cseprő ki­adása, egyik legfontosabb „tétel” a harmonikus há­zastársi kapcsolat. S ha ez megvan , jöhet a gye­rek is. Bíró Teréz lk­(f«ÉLET Jamaica nemzeti ünnepe alkalmából Lázár György, a Minisztertanács elnöke üdvözlő táviratot küldött Michael Manley minisz­terelnöknek. Megnyílt a Népek Barátsága nemzetközi nyári egyetem második „szemesztere” Pécsett A XVIII. Népek Barát­sága nemzetközi nyári egyetem második ,,sze­meszterét” nyitották meg pénteken Pécsett. A TIT nyári egyetemei közül a pécsi az egyetlen kifejezetten politikai jel­legű. Nincs meghatáro­zott szakmai profilja, ha­nem — nevének megfele­lően — elsődlegesen a bé­két és a barátságot, a né­pek közötti egyetértést szolgálja. E tevékenysé­gért az Országos Béketa­nács elnöksége tavaly békekitüntetést adomá­­nyozott az 1958 óta mű­ködő pécsi universitas­­nak.* A Népek Barátsága nyári egyetem a legnepe­­sebbek közé tartozik Ma­­gyarországon. Az idén is 41 fi vendéget fogadtak Pécsett tizenegy európai és tengeren túli ország­ból: Algériából. Bulgáriá­ból. Csehszlovákiából, az Egyesült Államokból. Finnországból. Jugoszlá­viából. Lengyel orszá®bóV Magyarországról a Német Demokratikus Köztársa­ságból, a Német­­szövet­ségi Köztársaságból és Olaszországból..“sokan kö­zülük nagy érdeklődést tanúsítanak nyelvünk iránt, ezért ..kétszáz szó magyarul” címmel kis nyelvtanfolyamot szer­veztek számukra a nyári egyetem keretében. (MTI) Végső búcsú Tokár Pétertől Péntek délelőtt a Far­kasréti temetőben mély részvéttel búcsúztatták Tokár Pétert (Bényei Gé­zát), az Újítók Lapja fő­­szerkesztőjét, a Szocialis­ta Hazáért Érdemrend tu­lajdonosát, aki 63 éves korában hunyt el. A hamvasztás előtti bú­csúztatáson a Lapkiadó Vállalat pártszervezete, a vállalat vezetősége, a VII. kerületi pártbizottság, a Minisztertanács Tájékoz­tatási Hivatala, a Magyar Újságírók Országos Szö­vetsége és a Magyar Ipar­­jogvédelmi Egyesület ne­vében Perlai Rezső, a Szovjetunió és a Lányok Asszonyok folyóirat fő­szerkesztő-helyettese, a pártalapszervezet képvi­seletében Tóth Gábor, a Szövetkezet című lap fő­­szerkesztője méltatta To­kár Péter életútját. NÉPSZAVA Szeptember 18—26. képző­mű­vésze­ti világh­ét Az ember és művészeti környezete jegyében ren­dezik meg az idén szep­tember 18. és 26. között immáron második alka­lommal a képzőművészeti világhetet. A magyaror­szági eseménysorozat köz­ponti megnyitóját szep­tember 18-án délután Szentendrén tartják, Kiss István szobrászművész, a Magyar Képzőművészek Szövetségének elnöke nyitja meg itt az országos rajzkiállítást. A központi rendezvények kiemelkedő eseményének ígérkezik­­ a Nemzeti Galériában szept­­ember 24-én megnyíló textilgrafikai kiállítás. A Magyar Képzőművészeti Főiskola hallgatói a Rá­­kóczi-pályázat anyagát mutatják be a II. kerületi tanács Marczibányi téri művelődési központjában, az Iparművészeti Főisko­la hallgatóinak diploma­­munkáiból a FIM bemu­tatótermében, a Magyar Képzőművészek Szövet­sége textiltervezőinek munkáiból pedig Kőbá­nyán nyílik kiállítás. Nagy érdeklődésre tart­hat számot a komlói zenei általános iskola növendé­keinek bemutatója a Jó­zsefvárosi Kiállítóterem­ben; a zene és a képző­művészet kapcsolatairól Kurtág György zeneszer­ző és Lantos Ferenc fes­tőművész tart előadást. A Műcsarnokban szep­temberben Varga Imre, illetve Veszprémi Imre szobrászművészek, Perez János ötvösművész mun­káiban és a bolgár képző­­művészeti kiállítás anya­gában gyönyörködhetnek a látogatók. Szeptember 22-én nyílik meg a BNV területén a Műcsarnok és a Hungexpo közös rende­zésében a szobor- és ke­rámiaplasztikai szabadté­ri tárlat. Szombathelyen augusz­tus 7-től szeptember 26-ig látható a IV. fal- és tér­­textil-biennálé, Pécsett pedig szeptember 22-én nyílik az V. országos kis­­plasztikai biennálé. A képzőművészeti vi­lághét alkalmából nyitja meg kapuit Kecskeméten a Naiv Művészek Múzeu­ma, Zalaegerszegen a Gö­cseji Múzeumban Kisfa­ludy Stróbl Zsigmond ál­landó kiállítása nyílik. Különleges bemutató színhelye lesz Kaposvár, ahol a Somogy megyei Tanács a képzőművészeti világhét idejére a Magyar Képzőművészek Szövet­sége rendelkezésére bo­csátott három különböző méretű lakótelepi lakást. A lakásokat a szövetség belsőépítészei a lakótele­pi viszonyoknak — véle­ményük szerint — leg­megfelelőbben, legideáli­­sabban rendezik be. A különleges kiállítást Afisca Sándor belsőépítész, a szövetség főtitkára szep­tember 18-án nyitja meg. A Magyar Képzőművé­szek Szövetsége szerveze­tei a főváros kerületeiben és a vidéki településeken rendkívül sokoldalúan, nagy fantáziával töreked­nek a világhét alapgon­dolatának megvalósításá­ra. A kiállítások mellett sok helyen képzőművé­szeti előadásokat, vitaes­teket, vetélkedőket tarta­nak. A világhéten ingyene­sek lesznek a képző- és iparművészeti múzeumok, és az egyéb, e hétre ren­dezet budapesti és vidéki kiállítások. A TIT tárlat­­vezetésekkel, a MOKÉP képzőművészeti kisfilmek vetítésével járul hozzá a program gazdagításához. A könyvesboltokban ün­nepi kirakatok, a könyv­tárakban képzőművészeti könyvkiállítások készül­nek. A hétre számos ki­­adányt jelentetnek meg a képzőművészeti kiadók. ­ Megkésett kibontakozás a komáromi néma üzemekben Az olajiparban 8—10 esztendő is eltelik, míg igazi szakmunkássá lesz az ember. Olyanná, mint mondjuk itt Szőnyben Schmelcz János, aki több mint három évtizede dol­gozik a Komáromi Kő­olajipari Vállalatnál. Három évtized tapasz­talatait három szakmun­kás­ bizonyítványa erősíti: vegyipari szakmunkás, la­katos és vegyipari gépész. A legjobb műszakvezet— Nem játszhatunk fe­lelőtlenül az emberek életével — vallja Talmá­­csi Ferenc, a Komáromi Kőolajipari Vállalat igaz­gatója. — A benzin­reformáló berendezéseit egy holland cég szállítot­ta, tízéves garanciával. Az idő eltelt. Mi megvizs­gáltuk az üzemet. Külső, egyetemi szakértői vizs­gálatot is kértünk, s a megállapítás az volt: nem mehet tovább. A benzinreformáló leál­lítása maga után vonta két fiatalabb, műszakilag még kifogástalan állapo­tú, de az előbbivel szoros egységet alkotó üzemrész: a gázolaj-kénmentesítő és a kénelőállító termelésé­nek beszüntetését is. Az almásfüzitői gyáregység­ben ugyancsak balesetve­szély miatt kellett leállí­tani a paraffinüzemet, amely Közép-Európában egyedül tudott élelmiszer­­ipari tisztaságú paraffint előállítani. Svájci, svéd és NSZK-beli cégek is vá­sároltak innen azelőtt. — Az élelmiszeripari paraffin világpiaci ára azóta négyszeresére emel­kedett — mondja Le­­hotzky Csaba, a VSZB — Most már jó, hogy bontjuk a reformálót — mondja Schmelcz János. — Végre történik valami. De igazán akkor lesz jó, ha majd szerelhetjük az újat. Nagyon lesújtott bennünket a leállás. Már régen arra számítottunk, hogy idejében meglesz a rekonstrukció, nyolc hó­nap vagy egy év alatt fel­tek, a legjobb táblakeze­lők egyikének tartották még nem is olyan régen. Most a karbantartóknál dolgozik. Egykori társai közül többen a Budapest­ről letelepített kenőzsír­üzemben, mások a válla­lat többi üzemrészeiben találtak munkát. A jól képzett szakmunkások — sokan közülük techniku­sok — nemegyszer árkot ásnak, hordókat guríta­nak, szervező titkára. — Majd­nem sírtam, amikor lát­tam, hogy szétbontják az üzemet. — A következő évek­ben a műszaki elhaszná­lódás miatt újabb üzeme­ket, két atmoszférikus és két vákuumdesztillálót kell leállítanunk — teszi hozzá az igazgató. — Ezek pótlására az V. öt­éves tervben rekonstruk­ciót hajtunk végre, egy 1,4 millió tonnás atmosz­férikus és egy 700 ezer tonnás vákuumüzemet hozunk létre. Sor kerül a benzin­reformáló rekonstrukció­jára is. Végre megköthet­ték a szerződést a hollan­dokkal, és a berendezések kicserélése után, valami­kor 1977 második felében újra megkezdődhet Szőny­ben a nagy oktánszámú szuperbenzinek előállí­tása. Ami a paraffinüze­met illeti: a szovjet part­nerek már jó négy eszten­deje ideszállították a megrendelt berendezése­ket. De — több mint har­mincmillió forintos ér­tékben — még most is ponyva alatt várják jobb sorsukat, újítják az egészet, és ter­melhetünk tovább. Saj­nos, nem így történt. A komáromiak már évekkel ezelőtt jelezték az Országos Kőolaj- és Gázipari Trösztnek, hogy időszerű lenne a rekonst­rukció. Mégsem történt semmi. Az OKGT-nek nem volt rá pénze. A szakszervezet és a vállalat vezetői egyetér­tettek: a munkásokat nem érheti kár. Meg kel­lett tartani az embereket és hitet önteni beléjük: szükség van rájuk, mert egyszer újra indul az üzem. A leállított üzem­részek munkásai számára — bármely posztra kerül­tek is átmenetileg — biz­tosították korábbi kerese­tüket. Mindenkivel sze­mélyesen beszéltek. És el­érték, hogy a többség ma­radt. Komáromban ma, különösen, hogy látják a kezdődő kibontakozást, nincs már rossz hangulat.­­ Az emberek fegyel­mezetten tudomásul vet­ték, hogy most ilyen kö­rülmények között kell helytállniuk — állapítja meg az igazgató. — Igye­keztünk hasznos és lehe­tőleg a­­ képzettségükkel is arányban álló feladato­kat bízni rájuk. — Persze, ha igazi olaj­ipari munkát végeznének, az évi 3 millió forintot is elérné az egy főre jutó termelés — jegyzi meg Lehotzky Csaba. — A komáromi válla­latnál kialakult helyzetért feltétlenül felelősség ter­— Nem olyan egyszerű ez — magyarázza Vörös László, az­ OKGT beruhá­zási főosztályvezetője, s hosszan sorolja, mi min­dent kellett a trösztnek saját fejlesztési alapjából megvalósítania. — A ko­máromiak egyébként ön­gólt lőttek, amikor meg­kérték a szakértői véle­ményt. Mi úgy ítéltük meg, hogy a szőnyi refor­máló elmehet még egy darabig. — Tehát nem volt meg­alapozott a szakértői vé­lemény? — Ezt csak akkor tud­nánk eldönteni, ha tovább ment volna az üzem. — És ha felrobban? Erre már Vörös László is csak annyit felelhet: — A szakértői véle­mény kézhezvétele után a tröszt vezetése sem tehe­tett más: elrendelte az üzem leállítását. Az állami nagyberuhá­zások és a célcsoportos beruházások mellett a tröszt saját beruházásai­nak összege a IV. ötéves terv időszakában a terve­lteli a trösztöt — hangsú­lyozza dr. Kiss Mihály, a Vegyipari Dolgozók Szak­­szervezetének osztályve­zetője. — Nemcsak a vál­lalat, hanem a mi mun­kavédelmi felügyelőnk is többször felhívta a figyel­met, hogy el kell kezdeni a rekonstrukciót. Amit most tesznek, azt már az előző tervidőszakban meg kellett volna csinálni, mert az OKGT jó ered­ményeket ért el, és a ter­vezettnél több fejlesztési alapja volt. Hasonlóan vélekedik Bencsik István, az OKGT vegyipari szakszervezeti trösztbizottságának titká­ra is.­­ A Komáromi Kő­olajipari Vállalat a tröszt egyik vállalata, és a fej­lesztési alapokat a köz­pont vonja össze. Az ál­lami és a célcsoportos be­ruházások összegéhez ter­mészetesen nem lehet hozzányúlni, de a saját fejlesztési alapból úgy kell megvalósítani a be­ruházásokat, hogy az üze­mek szinttartása is bizto­sított legyen. tett 8 milliárd helyett több mint 10 milliárd fo­rint volt. A szőnyi refor­máló rekonstrukciója kö­rülbelül 150 millió forint­ba kerül, tehát az előbbi összegnek alig másfél szá­zaléka. Szóval, átgondol­tabb tröszti beruházási politikával alighanem elő lehetett volna teremteni ezt a 150 milliót. Mert hiába születnek egyre­­másra az impozáns léte­sítmények, ha közben a meglevők némelyike tönkremegy. Komáromban már — magas szintű párt-, szak­­szervezeti és állami szer­vek közbelépése után — látszik a kibontakozás. De ha az illetékesek nem vonják le a tanulságot, holnap talán Százhalom­battán, holnapután me­gint másutt adódhatnak elő hasonló gondok. Eze­ket csak átgondolt, taka­rékos, az összes szempon­tot mérlegelő beruházási politikával lehet megelőz­ni. Mert a huszonötödik órában­­ biztosan többe kerül. Franck Tibor Nem mehetett tovább A munkásokat nem érheti kár Levonni a tanulságot

Next