Népszava, 1977. november (105. évfolyam, 257-281. sz.)
1977-11-20 / 273. szám
1977. november 20. Béreez János belgrádi látogatása Dr. Berecz János, az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője, a JKSZ KB Elnöksége meghívására november 17—19. között jugoszláviai látogatáson tartózkodott. Belgrádi tartózkodása idején dr. Berecz Jánost fogadta Alekszandar Grlicskov, a JKSZ KB Elnöksége Végrehajtó Bizottságának osztálytitkára. Az MSZMP KB külügyi osztályának vezetője őszinte, baráti légkörben eszmecserét folytatott Vladiszlav Obradoviccsal, a JKSZ KB Elnöksége nemzetközi kapcsolatok osztályának vezetőjével a nemzetközi élet, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről s a két párt együttműködéséről. Találkozott Dobriloje Boskoviccsal, a Szerb Kommunisták Szövetsége KB Elnöksége Végrehajtó Bizottságának tagjával. Győre József kitüntetése A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Győré Józsefnek 75. születésnapja alkalmából, a munkásmozgalomban és az állami életben kifejtett több évtizedes eredményes tevékenysége elismeréseként a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést adományozta. A kitüntetést Borbély Sándor, az MSZMP KB titkára, szombaton adta át. Jelen volt az átadásnál Jakab Sándor, az MSZMP KB osztályvezetője és dr. Kamara János belügyminisztériumi államtitkár. Az FDGB határozata a jubileumi versenyről Az NDK Szabad Szakszervezeteinek (FDGB) elnöksége határozatban foglalt állást a NSZEP Központi Bizottsága, az NDK Államtanácsa, kormánya és a Nemzeti Front nemzeti tanácsának pénteken kibocsátott jubileumi felhívása mellett, amely az NDK megalapítása 1979-ben esedékes 30. évfordulójának méltó megünneplésére szólít. A szakszervezetek szombaton nyilvánosságra hozott határozata alapvető fontosságot tulajdonít annak, hogy a résztvevők minden esetben reális, mérhető, a társadalomnak hasznot hajtó feladatokat tűzzenek maguk elé. A munkaverseny fő jelszava: ,Nagyobb hatékonysággal hasznosítsunk minden egyes márkát, minden munkaórát, minden grammnyi anyagot". A verseny fő célját az FDGB abban szabta meg, hogy a vállalások ösztönözzenek a tudományosműszaki haladásra és az új eredmények gyors alkalmazására a termelésben. Timföldesmportszerződés A Mineralimpex Külkereskedelmi Vállalat és a Raznoimport szovjet egyesülés képviselői Budapesten szerződést írtak alá, amelynek értelmében a magyar vállalat 1978-ban 420 ezer tonna timföldet szállít a Szovjetunióba, 1,4 milliárd forint értékben. A timföld jelentős részét a magyar—szovjettimföldalumínium egyezmény keretében szállítják. máshova. Biztos, hogy jó iskolában tanítani. De ott csöngetnek, s hazamennek a gyerekek. Ez más. Itt az óra csak a tanrend betartásához szükséges. Este 10-kor és reggel 6-kor is szolgálatban vagyunk. Egy anya sem mondhatja, hogy lejárt a munkaideje. Meg kell tanulni, hogy mit vegyen észre az ember, s mit nem. A „lányokra” néz, mosolyog. „Azt hiszitek, betyárok, nem tudom, hogy egyszer elloptátok a cigimet? Ha akkor észreveszem, büntetnem kellett volna.” Váltóik a kép, fekete fiatalember. Egyik asztaltól a másikhoz csalogatják, időnként eltűnik, aztán visszajön, majd felugrik, mint aki elfelejtett valamit, hogy öttíz perc múlva megint egy másik asztalnál beszélgessen. Szlobodnyik Lajos autómérnök. „Sohasem voltam jeles, csak az ' ó^ma. « Autószerelő' *■ kaptam, s felelt az egyetemre. Nem féltem, és bizonyítani is akartam. Sikerült. Viszonylag későn nősültem, mert hát, mi fótiak meggondoljuk, hogy kit veszünk el. Nem magunk miatt A gyerekért. Egy kétéves lányom van, szeretnénk még gyereket. Egyébként a feleségem most tesz szakorvosi vizsgát. Tavaly sikerült egy 32négyzetméteres kis lakrészt kialakítani. Nem valami luxustanya. Szeretnénk végleges otthont, jövőre remélem már építkezünk is. A Közlekedési Tudományos Kutató Intézetben dolgozom, különböző műszerekkel foglalkozom. Én különben nem várok ünnepélyes alkalmakra, lejárok Fótra, hozok olyan könyveket, amilyenekhez nehezen jutnának hozzá, és itt vitatkozunk a szakmáról. Klassz műhelyük van. Sok autójavító megirigyelhetné. Hol voltam intézetekben? Ne beszéljünk róla. Én csak Fótra emlékezem." Törősné Rutka Márta pedagógusokkal beszélget, a kollégákkal, ő is nevelő. Természetesen nevelőintézetben. Vörös hajú, alacsony asszonyka, kislánya úgy követi, mint az árnyék. — Borzasztó hideg volt, amikor Zamárdiból 11 évesen elindultam. Alig érkeztem meg, vödröt adtak a kezembe, takarítottuk a kastélyt. Több mint húszan voltunk egy szobában. Mindent mi csináltunk. Vaságyat szereltünk, festettünk, gézből függönyt csináltunk s az istállók helyén magunknak alakítottuk ki az iskolát. Imádtam az erdőt, szerettem a tó partjára kijárni. Két hét után már annyi barátnőm volt, hogy alig győztem a nevüket megjegyezni. S most sorra jártam a termeket, mindenütt ragyogó tisztaság, a gyerekek mintha most léptek volna ki a divatlapból. És sohasem unatkozhatnak. Annyi a program, a szórakozási lehetőség, hogy csak győzzenek választani. — Hol dolgozik? — Kisújszálláson, egy leányotthonban felügyelő vagyok. De egyszer szeretnék itt, Fölön nevelő le nyit. — Mi a véleménye a pofonról? -- Ugye jól hangzana, ha azt mondanám, egy tanár soha ne üsse meg a gyereket. Csak annak van joga pofont adni, aki imádja a gyereket és akit imád a gyerek. Én a sajátomat sem akarom meg,ütni. De nem mernék rá megesküdni, hogy nem fogom. Sok pofont kaptam életemben. Fóton csak egyet. De azért örökké hálás leszek. Egymás szavába vágnak, magukról, családjukról beszélnek. Sikerült és félresikerült házasságok. Nincsenek törvények. Egy Fótról kikerült fiú modor házhoz nősült. Két gyereke van. Egy lány is jómódú családba került. Neki egy gyereke van. Mindkettőjükhöz hozzávágták, senki voltál, lelencként nevelkedtél. Elváltak. S a két fóti házasságot kötött. Megtalálták egymást. Hosszú, fekete hajú nő. Az ő története épp az ellenkező. Jómódú házból vette el egy fiú, öt testvér van, de a család kedvence a fóti lány. Bajuszos, bőrkabátos férfi. Mintha egész életében mosolyogna. Csecsemőként egy orvos előszobájában felejtették. Nevelőszülőkhöz került, ahol szerették, de tovább vitték. Egy trafikos fogadta pártfogásba. Ütötte, verte. Gyalog szökött vissza — négyéves volt — Geráékhoz, a Szeged melletti tanyára. Aztán intézetekbe került. Székesfehérváron behívatta a nevelő: „Fiam, neked mától nem Kovács János, hanem Beregszászi János a neved." Napokig nem tudott aludni. Hogy lehet, hogy neki nincs igazi, tisztességes neve? Csak úgy eldöntik, hogyan hívják. Megkérte Geráékat, hozzák fel Pestre, mert úgy hallotta, az anyja a József utcában lakott. Azt mondták, elköltözött már innen az az asszony, akit keres, tanítónő volt. A tanítónők többsége fiatal és szép. a barnának, a világ legszebb asszonyának képzelte. Amikor végre Fótra került, oktatójának, Tóth Elemérnek elmondta, mi bántja. Az addig levelezett, amíg nem kiderítette: Tiszadadán született. Ketten elutaztak. De csak az anyja rokonait találták meg. Azok örökbe akarták fogadni, de neki az anyja kellett. Végre megtalálták, de azt mondja, Fót volt az otthona, Gerdák a szülei. Asztalos lett, mégis bányában kezdte. Négy-ötszáz méter, mélységben, a föld gyomrában dolgozott, aztán közlekedési rendőr lett. Nem szeret büntetni, inkább magyaráz, csak azt jelenti fel, aki magát és másokat veszélybe hoz. S ha valaki ittasan vezet, ne számítson a jóindulatára. — Amikor kicsi voltam, dinnyehéjból csináltam cséplőgépet. Nekem nem voltak vásárolt játékaim. A gyerekeknek, persze, mindent megveszek, de azt szeretik a legjobban, amit együtt csinálunk. Most több százezer gyufaszálból palotát építünk, papírból repülőgépet hajtogatunk, fából csónakot faragunk. Négy évig jártam a MÉH-telepekre, s végre elkészült egy 1720- ban gyártott óra pontos másolata. Nem késik az egy percet sem. Többet ér nekem, mint egy arany Matrwin. A feleségemnek is elég hányatott élete volt. Mi a két gyerekünket úgy neveljük, mint engem Fóton: tudjanak dönteni, álljanak meg a lábukon. A márványteremben gyönyörű szöszke kislány áll meg Bori tanító néni előtt. Kezében két szál vörös szegfű. Nyújtja a virágot s csak ennyit mond: „Köszönöm, hogy felnevelted az anyukámat.” S a kislány máris továbbfut a felnőttekhez, akik az elmúlt húsz év emlékeit megörökítő fotóalbumokat lapozgatják, a régi újságcikkeket olvassák. A teremben ketten sírnak: Bori néni,s anyuka, aki amikor ide került, alig volt nagyobb, mint most szöszke lánya. Anyuka, aki talán a világon mindenkinél jobban tudja, mit jelent az, amikor a pici lány odaszól: anyucikén tényleg szép ez a Fót. Moklován Tamás Elutazott a bolgár pártmunkásküldöttség Szombaton elutazott Budapestről a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának pártmunkásküldöttsége, amely az MSZMP KB meghívására Ilija Volkovval, a KB szervezési osztályának helyettes vezetőjével az élen, november 14—19. között a pártdemokrácia fejlesztésének és a párt irányító munkájának egyes kérdéseit tanulmányozta hazánkban. A küldöttséget fogadta Borbély Sándor, a KB titkára. KÖZÉLET Moszkvából szombaton hazaérkezett az a küldöttség, amely dr. Korom Mihály igazságügy miniszter vezetésével — V. I. Tyerebilov, a Szovjetunió igazságügyminiszterének meghívására — tett hivatalos látogatást a Szovjetunióban. Keserű Jánosné könynyűipari miniszter, aki küldöttség élén részt vett a KGST könnyűipari állandó bizottságának 29. ülésén, szombaton hazaérkezett Lipcséből. Nora Frometa Silva miniszter vezetésével szombaton kubai könnyűipari küldöttség érkezett hazánkba. Megbeszélésein áttekinti a magyar—kubai könnyűipari kapcsolatokat és meghatározzák a gazdasági és műszaki-tudományos együttműködés fejlesztésének további feladatait is. Szombaton magyar— bolgár belkereskedelmi választékcsere- és műszaki-tudományos együttműködési megállapodást írtak alá Budapesten. Az aláírt jegyzőkönyv szerint jövőre összesen 600 millió forint értékű fogyasztási cikk gazdagítja majd a magyar és a bolgár üzletek választékát. Kommunista műszak Kommunista műszakot tartottak szombaton az Északdunántúli Áramszolgáltató Vállalat dolgozói Szombathelyen. A város valamennyi utcájának, közterének világítását ellenőrizték. Ahol kellett, kicserélték az izzókat, lemosták a lámpatesteket, az épülő Borostyánkő áruház területén árkot ástak, kábeleketfektettek. Ugyancsak kommunista műszakot tartottak szombaton a Paksi Konzervgyárban. Reggel 6 órától délután 2-ig 415-en dolgoztak az üzemben. A munkájukért járó bért a bölcsődék, óvodák felújítására fordítják. Szombaton kommunista műszakot tartott a Csepel Autógyár 4500 dolgozója is. Megkeresett bérüket a gyár szociális és kulturális alapjának bővítésére, a dolgozók lakásépítési kölcsönének növelésére ajánlják fel. NÉPSZAVA Mindenki kötelessége Ezért még most, ideig „kapcsolódók” építéseiben szeretnénk felhívni a jövőben sem csak az emfigyelmet arra, hogy a kitett három vállalat ki_________________________________________________ Az SZBT javaslata Mindezek egyelőre csak számok. De aki ott él azokon a bizony hiányosan átadott lakótelepeken, az a saját bőrén érzi, mit is mondanak ezek a száraz adatok. Nem ok nélkül hívja fel arra a figyelmet a Szakszervezetek Budapesti Tanácsa: a főváros mintegy másfél ezer kisiskolásának nincs lehetősége arra, hogy az otthonához legközelebb eső iskolában tanuljon, mintegy négyszáz óvodáskorú gyereket csak a lakásokból kialakított átmeneti óvodákban lehetett elhelyezni. Célszerű volna tehát megfontolni a Szakszervezetek Budapesti Tanácsának javaslatait a vállalati szórványkapacitások „bekapcsolására". S nemcsak megfontolni... Mivel az építőipar teljesítőképessége véges, az SZBT már évekkel ezelőtt azt ajánlotta: fogjanak össze a nem építőipari jellegű vállalatok, s kőműveseik, vízvezeték-, villany- és egyéb szerelőik és más szakiparosaik és szakmunkásaik bevonásával vegyenek részt ők is a lakásépítési programban. Az is köztudott, hogy Kőbányán és bányászvárosunkban, Komlón megfogadták ezt a tanácsot. S Komlón például már javában épül is 120 lakás a város tíz nem építőipari jellegű vállalata, illetve — mint gene- rálkivitelező — a Tolna megyei ÁÉV összefogásával. (Az utóbbi csak a falakat húzza fel, utána átadja a terepet a többi vállalatnak.) Ha a lakásépítésben bevált — és tegyük hozzá: mind népszerűbb — ez a módszer, miért ne lehetne alkalmazni akkor is, ha mondjuk, új iskolát, vagy más „kapcsolódó” létesítményt kell felépíteni? Például az ország legnagyobb munkáslakás-építkezésén, a XVI. kerületi Centenárium lakótelepen, ahol ugyancsak iskolahiánnyal küszködnek. ,,Aki szerel — lakást kap” — írtuk a kőbányai és komlói kezdeményezés kapcsán. „Aki szerel, iskolát, óvodát, üzletet is kap” — tehetnénk hozzá. Csak ki kellene dolgozni, hogy milyen építési technológiáknál alkalmazható ez a megoldás. Ha a sokat emlegetett Clasp előre gyártott iparosított építési rendszer belső munkáinál esetleg nem „megy”, akkor milyen építési rendszer, módszer kerülhet még szóba? A legfontosabb lépést a Minisztertanács már megtette. Most már a vállalatokon a sor. Ha a kapcsolódó beruházások ügye társadalmi üggyé válik, akkor néhány éven belül elérhető a fordulat. Magyar László Kedves kezdeményezés Szombaton délután alkalmi „óvoda” nyílt a kecskeméti Katona József Színház balett-termében. Azok a fiatal szülök vitték oda kisgyermekeiket játékos foglalkozásra, akik az újonnan kibocsátott, „Lakótelepi” elnevezésű bérlettel a zsebükben ültek a színház nézőterén. Az újszerű kedvezménnyel és kezdeményezéssel a kisgyermekes szülők színházba járási gondjait próbálják megoldani. Ily módon az évadban bemutatott valamennyi színművet láthatják majd szombat délutánonként az új. ,,lakótelepi” bérletesek. A gyermekfoglalkozásokon a színház KISZ- szervezete, a város Vasvirág bábegyüttese, az Óvónőképző Intézet és a Pannónia Filmstúdió kecskeméti műtermének kollektívája vállalt szerepet. . Hogyan készülhetne több iskola, óvoda, üzlet? Mikor lesz már elég iskolánk, óvodánk és üzletünk?... Nem lehetne egyszer már olyan vállalatot létrehozni, amely csak ilyesmiket épít? . . . ■ Sokan és sokszor teszik fel ezt a kérdést ma is az ország épülőfélben levő, úi lakótelepein. A kormány is változtatni kíván a mai helyzeten: még a múlt év novemberében kimondta, hogy az ország építőiparának két éven belül törlesztenie kell az ezzel kapcsolatos adósságait, és a kapcsolódó beruházások építésére kijelölt 23-as számú Állami Építőipari Vállalatnál jó ütemben halad az átállás erre a programra. Hasonlókat mondhatunk a Beton- és Vasbetonipari Művekről, illetve a Fejér megyei ÁÉV-ről is, amelyek — a „23-asokkal” összefogva — ugyancsak részesei ennek a nagy kezdeményezésnek. Az eddigi előkészületekből ítélve jogosan reménykedhetünk abban, hogy a BVM-mel, illetve a Fejér megyeiekkel „kisegített” 23-as AEV néhány év múlva már valósággal „ontja magából” az iskolákat, ABC-áruházakat és másokat, s 1981-től már 130 ezer négyzetméter alapterületű „kapcsolódó beruházást” termel — évente. De talán még a mutatós számoknál is több optimizmusra ad okot az a tény, hogy a három előbb említett vállalat a legkorszerűbb hazai és külföldi technológiákfelhasználásával a „kapcsolódó" létesítményeknél is áttér, a „futószalagszerű” termelésre. Mert valljuk meg, nem az építőipari vállalatok vezetőinek és munkásainak premizálási rendszere volt az alapvető magyarázata annak, hogy kisebb vagy nagyobb ....... 1978-tól kezdődően csak komplexen üzemeltethető lakótelepek építésére és tervezésére kerüljön sor”. S hogy mindez ne maradjon puszta óhaj, a Minisztertanács már említett határozata azt is leszögezi: olyan építőipari vállalatot kell létrehozni, amelynek csak az lesz a dolga, hogy iskolákat, bölcsődéket, üzleteket, orvosi rendelőket meg hasonlókat építsen. A kormány több száz millió forintot adott erre a célra, mértékben vonakodtak az óvodák, egyebek építésétől. (Bár nyilvánvalóan az anyagi ösztönzés hibái is közrejátszottak ebben.) Mégis, nem a ,,nem akarás” volt az alapvető hiba, hanem az a — ma már közhelynek számító — igazság, hogy miközben valóságos forradalom zajlott le a lakásépítésben, s a téglát téglára rakó ősi, majdhogynem „babiloni’ módszert felváltották a nagyipari módszerrel dolgozó házgyárak, a „kapcsolódóknál” a kevés szirény könnyűszerkezetes meg hasonló kezdeményezéstől eltekintve — minden maradt a régiben. Márpedig — ez is közhely — marhár nincs elég kőművesünk és más szakmunkásunk arra, hogy a „babiloni” módszerekkel is elég iskolát meg óvodát tudjunk létesíteni. Az új építési rendszerrel elégedettek lehetnénk és megnyugodhatnánk, ha nem kellene attól a veszélytől tartani, hogy a főváros építőipari vállalatai az egész „kapcsolódó programot” a már említett három vállalatra, vagyis a 23-as, illetve Fejér megyei ÁÉV-re és persze a BVM-re akarják „rátestálni”, zárólagos feladata. Először is azért nem, mert bármilyen nagy számnak is látszik az évi 130 ezer négyzetméter összteljesítmény, még ez sem fedezi a szükségletet. Ez ugyanis — Csala Gábor, a 23-as sz. ÁÉV termelési főmérnökének szemléletes példáival élve — „csupán” 13 ezer óvodai helynek, vagy pedig „mindössze” 520 iskolai tanteremnek felel meg évenként. Márpedig Budapest 1977. évi terve 214 iskolai tanterem. 1450 bölcsődei, 3750 óvodai hely felépítését követeli meg a vállalatoktól. És akkor hol vannak még a különféle üzletek, szolgáltatóházak, orvosi rendelők? Másodszor azért is indokolatlan volna az említett három vállalatra ,,rátestálni” az egész „kapcsolódó programot”, mert amikor az a három vállalat már évi 130 ezer négyzetméter alapterületet „termel”, akkor is — érthetően és indokoltan — a célcsoportos lakásépítkezéseké az elsőbbség. Más szavakkal: mindenekelőtt az olyan nagy lakótelepeket látják el óvodákkal, egyebekkel, mint napjainkban például Békásmegyer, Újpest, Pesterzsébet. Mindez nem zárja ki ugyan, hogy a „magánerős” programba is „besegíthet” a három vállalat, hiszen már a közeljövőben is megteszi ezt például a XII. kerületi Diana utcában. Mégis, az az igazság, hogy a „magánerős" lakótelepek ellátását még nem rendezték megnyugtatóan. Márpedig — némi nagyvonalúsággal — a „magánerős” programba lehetne sorolni az ötödik ötéves terv előirányzatában szereplő 17—18 ezer munkáslakást is Budapesten, nem beszélve más telepszerű, de „saját zsebből” születő építkezésekről. A 130 ezer négyzetméteres teljesítményre való felkészülés gondjait növeli, hogy az építőiparnak közben törlesztenie kell a negyedik ötéves terv idejéből maradt adósságait is. Budapest ötödik ötéves tervre előirányzott mintegy ezer általános iskolai tanterméből 200 a korábbi tervidőszakból „áthozott” tartozás. S annak minősül, hogy az ötödik ötéves terv 14— 13 ezer óvodai helyéből is 1700—1800 hiányzik. S hasonló számokra, arányokra lelnénk akkor is, ha a „kapcsolódók” többi területét kezdenénk vizsgálni. Hogy csak egy példát mondjunk még: 1978 végéig — a Minisztertanács határozatának megfelelően — mintegy 15 ezer négyzetméternyi elmaradt kereskedelmi létesítményt is át kell adni Budapesten. Ez a 15 ezer négyzetméter — a Fővárosi Tanács terv- és közgazdasági főosztályának számításai szerint 25—30 „darab” ABC-áruháznak felel meg. Külön vállalat