Népszava, 1979. május (107. évfolyam, 101-125. sz.)
1979-05-03 / 101. szám
LAKÓBIZOTTSÁ DOSSZIÉ forrta az otrua ébredező gyanúját erősíti: „Nem mentem el a lakógyűlésre, hát a lakóbizottságok nem utánam jönnek az újságba is? És csak valami vicc lehet.” Nem is próbálom elhárítani a gyanút, mert az valóban vicc, mennyire nem. ismerjük ezeket a hosszú évek óta értünk (időnként helyettünk) dolgozó társadalmi testületeket, illetve amit mégis tudunk róluk, mennyire a közhely szintjén mozog. Visszanézve, már az is csak derül fakaszt, hogy valamikor a házbizalmi igazdlta: Ausztráliában élő nagynénink nem létezik (..külföldi rokona nincs”); vidékre költözött felnőtt gyermekeinket mi tartjuk el,,közös háztartásban élnek”); és senki sem hunyhatta örök álomra a szemet, ameddig a házi hatóság pecsétje le nem zárta. A testület nem magától volt ilyen rigorózus, csak az akkori elvárásoknak tett eleget Ezekben az időkben hangozhatott el a következő párbeszéd: ..Mint házbizalmi, igazolom, hogy fentnevezett és neje három éve disszidáltak, a bérlemény azóta üresen áll.” .Hm. És mivel tudja ezt igazolni?” Az összekötő kapocs — Ha már megválasztottatok, irány a reumakórház Variációk az irányításra A most zajló választások a lakóbizottságok működésének, irányításának — vagy maguk■nak a választásoknak — néhány figyelemre méltó módszerét hozták felszínre, sokrétűségükkel e bizottságok szerepének esetlegességét, kialakulatlanságát is példázva. Egy népfrontjelentés a veszprémiek szemére veti, hogy a lakóbizottsági választásokat összekapcsolják a tanácstagi beszámolókkal (felő, hogy így egyik aktus sem éri el a célját); a HNK budapesti bizottságának elnökségén viszont ismét azt jelentik be, hogy a választógyűléseken lehetőség szerint a tanácstagok elnökölnek majd, és a szokásos évi beszámoló helyett ezeken a fórumokon adnak számot megbízóiknak munkájuk eredményéről. Az irányítás variációiból Szolnok megyében általános gyakorlattá vált, hogy a lakóbizottságokkal a területileg illetékes népfront bizottság foglalkozik. A tanács és a népfront együttműködésének keretében időnként a lakóbizottsági elnököket is összehívják, tájékoztatják őket a fejlesztési tervekről, megbeszélik a fontosabb feladatokat. Zalaegerszegen a városi tanács KISZ-szervezete vállalt védnökségét a megválasztott lakóbizottságok működése felett. Ugyanitt létrehoztak a városi lakóbizottságok központi vezetőséget is, amely társadalmi szervként koordinálja a lakóbizottságok munkáját, összegyűjti és közérdekű bejelentésként továbbítja észrevételeiket, javaslataikat. Nagyatádon a tanácsi apparátusból jelöltek ki egy-egy ügyintézőt a bizottságok munkájának segítésére, illetve azért, hogy tájékoztassa a tanácsot a lakóterületen felmerülő problémákról Kaposvárott különös gonddal őrködnek a lakóbizottságok tekintélyén, munkájuk akadályozását a helyi tanácsrendelet szabálysértéssé nyílvánította. (Nincs tudomásunk arról, hogy ilyen ügyben szabálysértési eljárást indítottak.) Néhány megye a lakóbizottsági tagokat igazolvánnyal látta el, ennek birtokában soron kívül eljárhatnak a tanács szakigazgatási szerveinél. Más megyékből arral kaptunk ■hírt, hogy az ingatlankezelő vállalatok nem tekintik egyenlő partnernek a lakóbizottságokat. Lentiben és több más településen a népfrontbizottságok megszerezték a beköltözésre várók névjegyzékét, hogy már a lakáskiutaló határozathoz, mellékelhessék a lakóbizottsági választásra szóló meghívót. Idézet egy jelentésből: .A demokratikus vonások erősödését jelzi a lakóbizottságok munkájában, hogy bizottsági tag visszahívására is volt már példa." Egy másik jelentés azt rögzíti, hogy a lakóbizottságokban végzett kiemelkedő munkát még ritkán követi bármiféle elismerés. Summázat helyett: a lakóbizottságok működése lényegében attól függ, mennyire szoros és zökkenőmentes a tanács, a tanácstag, az ingatlankezelő és a népfronti bizottságok kapcsolata Ha a lakóbizottságok azt látják, hogy közreműködésük eredményes, arra „lent” is. ..fent” is számítanak, ez megsokszorozza munkakedvüket. Aki azt hinné — kezdetben ettől félt sok lakóbizottság is —, hogy a hatósági jelleg megszűntével e társadalmi testületeknek nincs mivel foglalkozniuk, az feltétlenül olvassa el az alább következőket meg fog győződni arról, hogy még mindig sokkal több a lakóbizottságokkal szemben támasztott kívánalom, mint amennyit egyáltalán teljesíteni lehet. A Hazafias Népfront és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala még 1973-ban együttes irányelvben fogalmazta meg, mit vár a lakosság öntevékeny társadalmi-érdekképviseleti szerveitől. Nos, egyebek közt, hogy vizsgálják, értékeljék és segítsék a szocialista együttélés szabályainak megtartását, a közéleti tevékenység kibontakoztatását, a lakosság és a tanácstagok, a tanácsi, valamint a nem tanácsi szervek közötti kapcsolatokat, s a házfelügyelői teendők ellátását. A lakóbizottság elnökétől elvárják, hogy képviselje a lakóközösség érdekeit, szervezze meg a helyi társadalmi célkitűzések végrehajtását, segítse a tanácstag tevékenységet és működjék közre a társadalmi tulajdon védelmében. Eléggé jelentős követelmények, különösen, ha meggondoljuk, hogy a lakóbizottsági tagságnak nincsenek pontosan meghatározott — a rátermettséget eleve garantáló — feltételei, s hogy e testületek társadalmi munkában tevékenykednek. Jól érzik az irányelvek alkotói, hogy a lakóbizottságok aktivitása főként rajtuk kívül álló körülményektől függ, ezért került be a máig érvényes dokumentumba ez a mondat: ,,A lakóbizottságoknak véleményezési, kezdeményezési, javaslattételi jogot célszerű biztosítani minden olyan esetben, amely a lakók Amikor még hatóság volt együttélését érinti.” Mindaddig nincs ide baj, amíg az e kérdésekben döntő szervek is így látják célszerűnek. .Jóval egyértelműbb az a rendelkezés, hogy a tanács végrehajtó bizottságának illetékes szakigazgatási szervei és vállalatai, valamint intézményei kötelesek kikérni a lakóbizottság elnökének véleményét minden olyan kérdésben, amely a lakóházat és közvetlen környékét érinti. Olyan, mindenkit érintő feladatok tartoznak ide, mint a lakóház felújítása, tatarozása, karbantartása, új házfelügyelő alkalmazása, a régi felmentése, játszótér kialakítása és a többi. De tudjuk, hogy a vélemény kikérése nem azonos a még oly helyes vélemény elfogadásával, s tudjuk, hogy időnként még a lakóbizottsági elnök megkérdezése is elmarad. Hiába, az irányelv csak ajánlhat javasolhat, de a benne foglaltakat végrehajtani nem kötelező. Márpedig a lakók állandó és tevékeny közreműködésére — amely a lakóbizottságok eredményes munkájának alapvető feltétele — csak akkor lehet számítani, ha a házbeliek látják, hogy érdekképviseleti szervüket házon kívül is komolyan veszik. írta: Kéri Tamás Karikatúra: Szar-Szabó József Nők az eszkimó... A szocialista együttélés őre — Én őt választom Szerkeszti: Faragó István — Nem tudod, ki az elnök, de Kiosac néni mindenhez ért Jogok, köteles végtek — helyisen A lakóbizottságok a legtöbb házban rendkívül fontos, ugyanakkor szinte csak formálisan működő szervek. Hogy e „kettős jellegüknek” melyik oldala kerül előtérbe, az jórészt attól függ, hogy a T. lakótársak akarnak-e tőlük valamit, vagy megfordítva. A lakó, amikor segítségre van szüksége, közösségi emberré válik, s e mivoltában akár az éj közepén is leszölgeti bizalmának letéteményesét, természetesen, csak ha az ügy sürgős, íme, néhány ilyen halaszthatatlan ügy: — A szomszéd szándékosan bömbölteti a rádióját, hogy ne tudjunk aludni tőle. — A szomszéd szándékosan lehalkította a rádióját, és a Szabad Európát fogja. — A felettünk lakók már megint recsegtetik a parkettát. — Az alattunk lakók nem tudják elviselni, hogy a vendégeink jól érzik magukat — Most jöjjön, a társbérlőm így kopácsol egész éjjel! Sőt, a rossznyelvek szerint ez a mondat is elhangzik néha: „Most jöjjön, a férjem a gyárban kopácsol egész éjjel!” Hogy igazuk van-e a pletykálkodóknak, arról magam sem vagyok ugyan meggyőződve, de ebben a műfajban állítólag nem lehet olyan nagyot mondani, amire a valóság rá ne licitálna. Ha pedig így várt teljesen érthető, hogy szegény lakóbizottságok szeretnék tudni, melyik keresnek illik eleget tenniük, vagy hivatalosabban fogalmazva: szeretnék pontosan ismerni a jogaikat és kötelességeiket. Nem pusztán logikai alapon jutottunk e következtetésre. A választások során az alakuló bizottságok több helyütt szóvá teszik: szívesebben vállalnák és jobban látnák el megbízatásukat, ha nemcsak körülbelül, hanem egyértelműen tudnák, hogy mire jogosítja és kötelezi őket. Megtisztelő feladatunk lehetne, gondoltuk, ha a Népszava sietne a segítségükre. És itt kezdődtek a bajok. Kiderült, hogy bár a lakóbizottságokat az egész országban újjáválasztják, jogaik és kötelességeik csak helyileg vannak. Az ősszel például szép kiállítású füzet jelent meg „A lakóbizottságok helye, szerepe és feladatai Veszprémben" címmel, de ez a városon kívül nem érvényes. Ajkán, Baján, Celldömölkön, Dorogon és az ország más nagyobb településein ugyanis a lakóbizottságok működésének részletes szabályait — figyelemmel a helyi sajátosságokra, a kialakult gyakorlatra, a ténylegesen felmerülő igényekre, valamint a lakók és a népfrontbizottságok javaslataira — külön-külön tanácsrendeletben állapítják meg. S e helyi sajátosságokba" az is belefér, hogy egyik-másik tanács, időhiányra hivatkozva, késik a rendelet megalkotásával vagy éppen nem módosítja a még 1973-ban készült, tehát túlhaladott rendeletet. Maradna meg a Házi Jogtanácsadó, amely tudomásunk szerint néhány oldalas röplapban összefoglalja a lakóbizottságok jogait és kötelezettségeit, csak az a kérdés, hogy melyik helyi tanácsi rendeletre támaszkodva. — Az elnök mindennek utánajár Egyhangúlag megválasztva Kevesebb panasz Aki a Lakóbizottságokról valami lényegeset kíván közölni, annak ajánlatos elmélyednie az illetékes nyilatkozatok, szakmai jelentések és nem mindig szakszerű vitaanyagok szerencsére bőséges választékában. Ily módon tudható meg, hogy az ország majd húszezer lakóbizottságában tevékenykedő körülbelül hetvenezer társadalmi aktivista megbízatása tavaly lejárt. Csak így tudható meg az is, hogy — az MTI híre szerint — 1978. október és 1979 márciusa között választják, vagyis hát választották újra őket, pontosabban — amint egy módszertani útmutató rögzíti — 1978 októberétől 1979 május végéig zajlanak e választások; helyesebben — egy másik MTI- hír értelmében — az idén április 15-én vették csak kezdetüket. . Nincs ebben semmi ellentmondás, vagy ha van is, csupán dialektikus, ne ezzel foglalkozzunk. A dolog lényege, hogy e testületeket ötévenként célszerű újjáválasztani, s a legtöbb helyen most érkezett el ez az idő. De például Szegeden már tavaly tavasszal megtörtént az őrségváltás, Fejéz megyében viszont 1980-ban jár le a jelenlegi lakóbizottságok mandátuma, természetes, hogy ott, akkor választják újjá őket. Sokkal kevésbé természetes, hogy néhány településen — csak azért nem nevezzük meg őket, mert egyszerűen nem merünk hinni az erről szóló jelentésnek — „a helyi tanács hozzáállása miatt nem lesz választás Hogy miért olyan hihetetlen ez? Hát mert például az Alkotmány 2. paragrafusának 5-ik bekezdése szerint ..Az állampolgárok munkahelyükön és lakóhelyükön közvetlenül is részt vesznek a közügyek intézésében”. És akkor néhány helyi tanács — ha kimondatlanul is — így vélekedik: nálunk a lakóhelyükön ne vegyenek részt, nincs szükség erre Salgótarjánban legalább nem rejtették véka alá, hogy ezt a kérdést másképp látják. Olvasom, hogy a városban a tanács és az ingatlankezelő vállalat fenntartással fogadja a lakóbizottságok számának tervezett növelését, mert „ha több lesz a lakóbizottság, több lesz a panasz is". Túl azon, hogy a lakóbizottságok fontosságát hoszszú körmondatokban sem lehetne találóbban kifejezni, engedtessék meg továbbgondolni efura okoskodást. Ha ■nem több, ha nem előrelátóan kevesebb lakóbizottságot választunk, ezáltal minden bizonnyal csökkenthető a panaszok száma. Ám ha az IKV netán még mindig sokallana, esetleg megpróbálkozhat a lakosság csökkentésével is: kapacitása erre sem lévén, a Csináld magad mozgalom keretében. A mai lap egy példányát, benne a Lakóbizottságdossziéra — képzeletben — elhelyeztük egy épülő ház alapkövében, hogy utódainknak legyen majd min töprengeni. Száz év múlva talán előkerül, s a fiatal régész elgondolkodva nézegeti: — Érdekes, ezt a kifejezést nem ismerem — de még sok mindent nem ismersz! — feddi meg tapasztaltabb társa — A dosszié az Idegen szavak és kifejezések szótárának 37 kiadása szénát irattárat jelent, vagy valamely ügyre vonatkozó iratok gyűjteményét — Ezt én is sejtem, de mit jelent az hogy lakóbizottság? — Ja, az valami sajtóhiba, tudod a régieknek elegye megbizatatlan nyomdájuk volt. És akkor előáll majd a legidősebb régész, és azt próbálja végtelen türelemmel magyarázni az értetlen fiataloknak, hogy volt idő, amikor a lakóbizottság még tényleg jelentett valamit. Hogy egy-egy ház oroszlánszívű férfiat, nem ritkán amazonlelkű asszonyokkal kiegészülve, egyszeresük elhatároztak, ezentúl ők fognak őrködni a többiek nyugalmán veszekednek helyettük a házfelügyelővel, a házkezelőséggel és más felsőbb hatóságokkal, s riadót fának ha a házat bármi veszély fenyegeti. — És mi hasznuk volt ebből? — önzetlenül tették, valami belülről hajtotta őket. — Bizonyára nagyon tisztelték őket ezért — Tisztelték? — nevet már nem annyira türelmesen az öreg. — A vicefaragók ranglistáján rögtön a kenyér minősége után következtek. — Huszadik század — legyint majd erre a legfiatallbb régész, és a leletet visszahelyezi az alapkőbe.