Népszava, 1980. május (108. évfolyam, 101-126. sz.)
1980-05-14 / 111. szám
1980. május 14. A külkereskedelem feladatai a KPVDSZ központi vezetősége előtt a rádió mellett) Kedden délelőtt a szakszervezet székházában ülést tartott a Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége. A tanácskozás munkájában részt vett Gál László, a SZOT főtitkárhelyettese, Balogh Károlyné, az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének főtitkárra és Dajka Ferenc, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára. Tausz János elnöki megnyitóját követően Veress Péter külkereskedelmi miniszter tartott beszámolót a külkereskedelem eddigi eredményeiről és megoldásra váró feladatairól. Magyarország mindig is a külkereskedelemre érzékeny államok csoportjába tartozott, külgazdasági kapcsolataink, s a nemzetközi munkamegosztásban való részvételünk az utóbbi években különösen fokozódott. A magyar népgazdaság importigénye 30 év alatt megháromszorozódott. A behozott fogyasztási cikkeket, gépeket, termelőeszközöket a magyar iparnak és a mezőgazdaságnak mindjobban növekvő mértékben gazdaságosan előállítható termékekkel kell ellensúlyoznia. Ami a hitelforgalmat illeti, lehetőségeinket részben adósságállományunk, részben pedig a pénzpiacokon kialakult magas kamatterhek korlátozzák. Az általános politikai helyzet összességében nem kedvez a nemzetközi munkamegosztás fokozódásának, a nyugat-európai fejlett ipari államok azonban arra törekednek, hogy ne romoljanak a szocialista országokkal kialakított gazdasági kapcsolataik. Ilyen külső gazdasági és politikai feltételek közepette külkereskedelmünk 1979. évi eredményei jónak mondhatók. Tavaly a dollárelszámolású export dinamikus növekedésének következtében adósságállományunk a tervezettnél kisebb mértékben nőtt. A szocialista partnerekkel lebonyolított áruforgalom viszont valamelyest alatta maradt az előirányzottnak, a kölcsönös szállítási lemaradások érzékenyen érintették a gazdaságokat 1980 első negyedévében a behozatal kisebb, a kivitel nagyobb volt, mint 1979 hasonló időszakában, áprilisban azonban megfordult az addigi kedvező tendencia. Ami az üres szabályozórendszer módosításával kapcsolatos tapasztalatokat illeti, elmondható, hogy a külkereskedelmi vállalatok munkájában az eddiginél is nagyobb hangsúlyt kapott a nem rubelelszámolású forgalom növelése. Veress Péter a következőkben a termelő és a külkereskedelmi vállalatok kapcsolatának, a külkereskedelmi szervezetek korszerűsítésének szükségességéről, majd a VI. ötéves tervidőszak főbb feladatairól, illetve a külkereskedelemben dolgozók munkakörülményeiről szólt. A miniszter beszámolóját vita követte. A vita után a központi vezetőség megtárgyalta a KPVDSZ XXXIII. kongresszusának előkészítésére, lebonyolítására és költségvetésére tett javaslatot. M. P. A bányagépgyártásról és a bizalmi választásokról tárgyalt a bányászszakszervezet központi vezetősége Az Országos Bányagépgyártó Vállalat V. ötéves tervének eddigi teljesítéséről, a dolgozók élet- és munkakörülményeinek alakulásáról tárgyalt kedden délelőtt Simon Antal elnökletével a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége. Majorosi József vezérigazgató jelentésébenrámutatott, hogy az Országos Bányagépgyártó Vállalat termelése négy esztendő alatt több mint 110 százalékkal növekedett. Noha az állandó létszámcsökkenés sok gondot okozott, a termelékenység jelentős fokozásával végül is teljesítették feladataikat Eredményes volt a vállalat exporttevékenysége is, különösen a nem rubelelszámolású kivitel növekedett az utóbbi évek során. A bányagépgyártók több kiemelt állami nagyberuházáshoz készítettek különféle termelőberendezéseket. A Mecseki Ércbánya Vállalat valamint a recski rézércbánya fejlesztése mellett részt vettek a Tiszai Hőerőmű és a Paksi Atomerőmű beruházásában is. Az utóbbi években a vállalat megkezdte az eocénprogram keretében épülő új, korszerű bányákhoz szükséges gépek szállítását és üzembe helyezését. Jelentős erőfeszítéseket tett a vállalat a termékszerkezet korszerűsítése, a gazdaságosság javítása érdekében, a jövedelmezően értékesíthető termékek gyártásának bővítése mellett részletes ütemtervet készítettek a korszerűtlen gyártmányok megszüntetésére. Az egyik legfontosabb törekvésük a nehéz fizikai munka csökkentése volt, melynek eredményeként nagymértékben javították a dolgozók munkakörülményeit. A feladatok sikeres teljesítésében kiemelkedő szerepet vállaltak a szocialista brigádok. Az ő erőfeszítéseiknek is nagy részük volt abban hogy az elért nyereség évente több mint 6 százalékos bérfejlesztést tett lehetővé. A központi vezetőség vitájában Lajer László, a szakszervezet titkára, elismeréssel szólt az Országos Bányagépgyártó Vállalat eddigi eredményeiről. Szóvá tette azonban, hogy a termelés ütemességén még sokat kell javítani, ugyanis a vállalat az utóbbi időben általában év végi túlórákkal teljesítette terveit. Ilyenkor nagy öszszegben fizettek jó célprémiumokat és jutalmakat, ezekkel ösztönözték a kollektívát az év eleji lemaradások pótlására. A központi vezetőség állásfoglalásában javasolta a vállalatnak, hogy a bérpolitikai tervekben egész évre szabályozzák a bérfejlesztési lehetőségeket annak érdekében, hogy a dolgozók keresete egyenletesebben és a termeléssel arányosan növekedjék. A napirend vitája után Orosz József osztályvezető beszámolt a szakszervezeti bizalmi választások tapasztalatairól. Kovács László főtitkár, a Dorogi Szénbányák lencse-hegyi bányájában pénteken bekövetkezett omlásról és a mentési munkálatok körülményeiről tájékoztatta a központi vezetőséget. Elmondta, hogy kedd reggelig a bentrekedt hat bányász közül ötnek a holttestét találták meg, s négyet a felszínre hoztak. Az ötödik holttest omladékból történő kiemelésén most dolgoznak. A dorogi és a tatabányai bányamentők együttes erővel keresik a hatodik, orrvadék alatt rekedt bányászt. F. T. MSZMP-küldöttség utazott Mexikóba A Mexikói Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására kedden Mexikóba utazott a Magyar Szocialista Munkáspárt küldöttsége, Somogyi Sándornak, a Központi Bizottság tagjának vezetésével. A delegáció részt vesz a párt központi lapjának, az Oposicionnak IV. fesztiválján, és megbeszélést folytat a párt vezetőivel. Aláírták a magyar-csehszlovák tervkoordináció záró jegyzőkönyvét Václav Huba, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnökhelyettese, az Állami Tervbizottság elnöke Huszár Istvánnal, a Minisztertanács elnökhelyettesével, az Országos Tervhivatal elnökével május 12 —13-án Budapesten tárgyalásokat folytatott az 1931—1985. közötti tervidőszak gazdasági együttműködési kérdéseiről. A tárgyalások befejezésekor aláírták az 1981— 1985. évi magyar—csehszlovák tervkoordináció záró jegyzőkönyvét. IDOTÜNTETÉS Mészáros Andrásné főszerkesztőnek és dr. Lukács Józsefné munkaügyi vezetőnek a Táncsics Szakszervezeti Könyv- és Folyóirat Kiadó Vállalat dolgozójának nyugállományba vonulása alkalmából a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetést adományozta. A kitüntetéseket Virizlay Gyula, a SZOT titkára adta át. Magyar—szovjet vízügyi tanácskozás A határvizek minőségének védelmét szolgáló közös tennivalókat vitatják meg a vízügyi szakemberek a kedden, Nyíregyházán kezdődött háromnapos magyar—szovjet szakértői találkozón. A két ország vízügyi szerveinek, képviselői értékelik a Tiszabecs és Záhony térségében negyedévenkénti rendszerességgel vett vízminták laboratóriumi vizsgálatainak eredményeit, minősítik a közös határvizeket, s áttekintik a minőség megóvását célzó további teendőket. NÉPSZAVA SZÁGULDÁS Száguld egy elszabadult tehervonat valahol a csehszlovákiai hegyek között, megállítani nem lehet, mivel a fékek elromlottak, és a pálya is lejtős. A mozdonyon két kipróbált ember, az öreg, tapasztalt mozdonyvezető, aki tudja, hogy „a fiúk majd csak csinálnak valamit”, és társa, a fiatalabb, aki nem bízik a megmenekülésben, ezért kiugrik a robogó vonatból. Embert, jellemet, idegeket próbáztató helyzet ritkábban adódik ennél békés időkben különleges, fokozódó feszültsége, és az emberi konfliktusok kibontakozó láncolata, valamint a dráma rádiószerűsége lebilincseli a hallgatót. Noha tudjuk, az öreg marad életben, mert bízni tud a társakban, és a fiatalabb, a kétkedő veszik oda a rohanásban, mégis szurkolunk, ezúttal ne a kötelező séma szerint folytatódjék a játék. Ám Ondrej Shacky és Fügen Gindl hangjátéka csupán ennyiben számítható jó — a klasszikus szabályok szerint —, vagyis a tragikus vétségnek meg kell lennie ahhoz, hogy a tragédia bekövetkezzék . Váratlan helyzetek, a véletlen többszöri beleszólása a drámába, apró epizódok a forgalmistairodák békés, majd felborzolódó légköréből, gyors helyszínváltások jellemzik a darabot, amelyet gyors ritmusban, a címnek megfelelő modorban rendezett a pozsonyi rádió vendégrendezője, Vladimír Rusko. Szirtes Ádám és Papp Zoltán alakította a két kritikus helyzetben oly különbözően viselkedő szereplőt, megfelelő belső feszültséggel, ihletett átéléssel. TESSÉK VÁLASZTANI! A rádió kabarészínházának választási bemutatóját hétfőn sugározták a Fővárosi Tanács dolgozóinak klubjából, majd vasárnap délelőtt megismételték. A műsor címe, a Tessék választani! arra ösztökéli az embert, hogy a kabaré stílusának megfelelően, mi is megkérdezzük: abból az egy kabarészínházból? Abból válasszunk? Hát jó, ezúttal szavazok Marton Frigyes, Farkasházy Tivadar és Sinkó Péter műsorára, nyugodtan bevallhatom, én megválasztom őket újra, egy újabb időszakra. Nem tudni pontosan, mennyire, tizenötre, húszra, mindegy. És igen, Peterdi Pál pattogóan gyors hangú, és ettől poéndúsabb konferálása, vagyis szóvivése is jöhet még többször, rá is adom a voksomat. Meg a műsor tréfaszerzőire, jelenet- és vicckomponálóira, és hát a színészekre is. Jellemző a rádió kabaréra, hogy úgy csinál, mintha igencsak bírálna, kritizálna valamit, de aztán utóbb kiderül, éppen hogy dicsérték azt, amiről szó volt. Feldobnak kényes kérdéseket, közben sandán figyelik, mit szólunk hozzá. Aztán kiderül, a kényes kérdések nem is olyan lélegzetelállítóan kényesek, mert mindenki arról beszél, csak éppen, no, csak éppen Martonék mondták ki. Elsőként. Először. Aztán már mindenki mesélheti a villamoson, a metrón meg a munkahelyén, mintha ő találta volna rá, pedig plagizálást folytat, mert a kabaré már megmondta, bejelentette, kommentálta. Most is, még éppen csak hogy megkapta a választópolgár a cédulát a szavazásra való jogosultságáról, máris kiderült. Martonék egy hónappal a szavazás előtt elkezdtek viccelődni. Naná, júniusban már úgy érezhették volna, lekéstek valamiről. Most viszont ők a fő kortesek (Lehet, hogy a szilveszter is egy hónappal hamarább lesz náluk?) A kabarészínház stábja nyugodtan dolgozhat a következő műsorán, megszavazom nekik a bizalmat, gondolom, nemcsak a magam nevében. BEMUTATÓ ÉS EMLÉKMŰSOR A most vasárnapi rádióműsor valamilyen furcsa tervezett, vagy nem tervezett műsorösszeállítási rend szerint kivételesen jól sikerült. Alig győztem a Kossuthról a Petőfire átkapcsolni, majd vissza, néha pusztán csak egy-egy zeneszám kedvéért. Visszafelé kezdve: egy tekintélyes rádiószínházi bemutató volt az est fénypontja, Oldrich Danek drámáját Kelemen Pál alkalmazta rádióra és rendezte is. A történelmi parabola Heródes korába megy vissza, témája a csecsemőgyilkosságok elkövetőinek bűnössége, illetve ártatlansága. A ..parancsra tettem" örök mosakodói és a lelkiismeretük szavát követők közti konfliktus persze, bármikor játszódhat a történelem folyamán, a bűn és ártatlanság megítélése sohasem lehet igazán objektív. A mindenkori hatalom szempontjából e darabban kétszer is változik a szereplők nézőpontja, de sok csavarás nincs a műben. Sokat tehát nem kellett a hallgatónak töprengenie, a kézenfekvő megfejtések mellett élvezhette a kitűnő színészi alakításokat. Moór Marianna, Tábori Nóra, Jani Ildikó, Szilágyi Tibor, Balkay Géza, Horváth Sándor, Szacsvay László, Szombathy Gyula, Oszter Sándor, Tahi Tóth László, Harkányi Endre, Velenczei István és — elnézést a nem teljes névsorért — valamennyi közreműködő játékát. Ezen a vasárnapon is sokat mondó, sőt, sokat kimondó volt az A2t beszélik (Bolgár György és Szalay Zsolt), és nagyon tetszett az ismétlésben adott Ének a városról. Barát Apollónia műsora a leningrádi szimfónia születésének körülményeiről szólt, Sosztakovics művét magyarázta. Precíz és tárgyszerű, mégis lírai, megható volt ez a nem mindennapi műsor. Háry Márta A Társadalmi Szemle új száma A folyóirat új számának élén Katona Imre cikkét olvashatjuk Országgyűlési és tanácsi választások küszöbén címmel. Ballai László írása soron levő gazdaságs életszínvonal-politikai feladatainkról szól. Új kérdések a magyar mezőgazdaság előtt című cikkében Romány Pál a tartalékok feltárását, a hatékonyabb munkát szorgalmazza. Köpeczi Béla áttekintést és mérleget ad a társadalomtudományi kutatások újabb eredményeiről. Berecz János önállóság és szolidaritás, közös felelősség a békéért címmel az európai kommunista és munkáspártok párizsi tanácskozásáról és békefelhívásáról írt cikket. Az Évforduló rovatban a második világháború történetét, eleveníti fel Sípos Péter. S. Vinze Edit pedig a magyarországi általános munkáspárt megalakulásának előzményeit, körülményeit és jelentőségét elemzi. SZÍNHÁZI Operaház: Spartacus (H. b., 7. ea., 7), Erkel Színház: Othello (Főisk. b. XI. s. 6. ea., 7.), Nemzeti Színház: Danton halála (7), Játékszín: Emigránsok (7), Madách Színház: Tüll és bársony (a Pécsi Nemzeti Színház vendégjátéka, 7), Vígszínház: A 17. baba nyara (a Veszprémi Petőfi Színház vendégjátéka( 7), Pesti Színház: Macskajáték (7), Operettszínház: Florentin kalap (7), József Attila Színház: Nagytakarítás (7), Várszínház: XV. Henrik király (7), Thália Színház: A japán szalon (7), Vidám Színpad: Így élni jó... (7), Mikroszkóp Színpad: PAKS: Minek néz engem? (fél 6 és fél 9), Radnóti Miklós Színpad: Kései MŰSOROK sirató (du. 3), Minden másképpen van. .. (8), Egyetemi Színpad: Jean Vigo Filmklub (6), az utca másik oldalán. Bródy János műsora (9), Korona-Pódium: „Az úgynevezett régi jó világban” Paudits Béla előadóestje (7), Ódry Színpad: Tizenkét dühös ember (7), Bp-i Gyermekszínház: Gábriel és Gabriella: Vendégek (du. 3), Stúdió: Profán ballada; Patt (7), Bábszínház: Népköztársaság útja: Szentivánéji álom (du. 3), Jókai tér: Irány az Ezeregyéjszaka! (de. 10), Főv. Nagycirkusz: Egész nyáron cirkusz (fél 8). Zeneakadémia: Az MRT Szimfonikus Zenekara és Énekkara (Tavaszi b. E/5., fél 8). 5 0• A LÉHASÁG ÚTJA Stravinsky műve az Operaházban Hosszú volna sorolni az okokat, miként történt, miért történt, hogy századunk nagy zeneszerzőjét, Igor Stravinskyt olyan szokatlan mód, töredezetten ismerjük meg. Fiatalkori, „orosz”-periódusának világsikerű művei szinte születésük óta személyes ismerősei a magyar hallgatóságnak és nézőközönségnek. Az utóbbival jelezve, hogy a Petruska, a Tűzmadár és a Tavaszünnep évtizedek, illetve másfél évtized óta már nemcsak hangversenyteremben hallható, hanem színpadon is látható nálunk — a későbbi, kivált az új klasszikus periódus darabjaival csak mostanában ismerkedünk. "Az okok elemzése meszsze vezetne. Itt csak anynyit: véleményem szerint a már mindentudó, stílusfajták sokaságán végigment Stravinskyt világhíre, a század zenéjére tett hatása tetőpontján már inkább lehet csodálni, mintsem úgy élvezni, mint a viharosan beköszöntőt, a mesterét, Rimszkij-Korszakovot folytatót, fejlesztőt, a Gyagilevvel, az Orosz Balettel felszárnyalót. Új klasszicizmusa elképesztő tudást mutat, mintát kínál az új zene alkotóinak, konstrukcióban bámulatos — a zene azonban nem bámulatot hivatott kiváltani, hanem hangzásélményt. Mint mondjuk a kicsivel később indult Prokofjevé, ebben a stílusfajtában. A fenti gondolatsorban természetesen sok az egyéni ízlésvilágból eredő — ez olykor elkerülhetetlen. „A léhaság útja" (..The Rake’s Progress” fordítása magyar névelő nélkül, mint ezúttal, Róna Frigyes fordításában, legalábbis plakáton, az ismertetőben, egyszerűen hiba) — a modern operairodalom fontos, élvezetes darabja, terve a nagyklasszikus elődök, mindenekelőtt Mozart és a mai hangzás, szerkesztés nagyszerű, frappáns ötvözésének meglepetéseivel, szépségeivel. Zenekarunk — a modern zenében fölényesen otthonos Mihály András irányításával — még küzd ezekkel a szokatlan szerkezeti és hangzásnehézségekkel. (Érdekes: a küzdelem nehezebb, mint azóta bemutatott újabb művek, hangzáskövetelmények esetében. Az énekkar (karigazgató: Nagy Ferenc) közelebb áll a mű zsáneréhez. Mikó András rendezése, Forray Gábor és Makai Péter színpadi munkája érdekes, jó, a huszonhét éve született mű lényegéből fakadó, hangulatát sugárzó, Stravinsky festmények hatására, a XVIII. század nagy angol piktora, William Hogarth sorozatának a láttán jutott művének a gondolatára (akárcsak Muszorgszkij híres művéére, háromnegyed századdal előbb, amikor az Egy kiállítás képeit alkotta V. Hartmann akvarelljei és rajzai nyomán). Operai színpadunkon az óriásra nagyított metszetek között, gunyorosan csiri-csárs, naiv színekben, tárgyakkal játszó közegben megy végbe a cselekmény, vezet ..a léhaság útja”.. A pokolban nem titkolt Faust-reminiszcenciákat is ébresztve. A szereplők, kicsit a zenekarral együtt, gyakorolják a nem könnyen meghatározható, a regényes és a képtelen egyeztetését kívánó stílust. Ez közepesen sikerül a zenei igényeknek jól megfelelő Gulyás Dénesnek, Polgár Lászlónak, Seregélly Katalinnak, Mersei Miklósnak, jobban Csengery Adrienne-nek (holott ebben a legnehezebb a dolga), kimagaslóan Gáti István'i'''c. Korcsmáros Péternek S Komlóssy Erzsébe'v'k. Kicsiny, de fontos szepének az elsőrendű énekesi és színészi me'm'dása alapján azt remélhetjük, hogy nagy alténekesnőnk ismét képes lesz '"eljutni tehetségének a magasára. A léhaság útja — olyan út, amelyet egy mására adó mai operai együttes nem kerülhet ki. Beszámolása korunkról, továbbhaladása általa is biztosí-'tokokat kap. A közönségnek az élmény mellett a horizontja tágul, a zenei ízlése gazdagodik. Rajk András tb Gulyás Dénes és Komlóssy (MTI Fotó : Erzsébet Ruzsonyi Gábor felvétele)