Népszava, 1980. május (108. évfolyam, 101-126. sz.)
1980-05-01 / 101. szám
1980. MÁJUS 1., CSÜTÖRTÖK 108. ÉVFOLYAM 101. SZÁM ARA 1,60 FORINT • 100 VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA MÁJUSI KÖSZÖNTŐ Jakab Sándornak, a SZOT főtitkárhelyettesének rádió- és tévébessége Tisztelt Nézők! Tisztelt Hallgatók! A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága. Népköztársaságunk kormánya és a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepének előestéjén tisztelettel köszöntöm mindannyiukat, munkásokat, termelőszövetkezeti parasztokat, értelmiségeteket, hazánk minden dolgozóját. Kilencven esztendővel ezelőtt 1890-ben, a magyar proletárok budapesti első májusi harcos tüntetésének szónoka mondotta: „A társadalom leghasznosabb tagjai vagyunk, de nekünk nincs abból hasznunk: az államnak polgárai vagyunk, de védtelenül állunk: vérben és pénzben adózunk, de nekünk nincsenek jogaink!” Azóta a májusi menetben nemzedékek sokasodó seregei indultak harcba az őket megillető jogokért Az első győztes állomás: 1919 a Tanácsköztársaság. A dolgozók bizakodva köszöntötték 1919. május 1-ét, mert érezték oroszországi és európai testvéreik szolidaritását. A proletárdiktatúra példája negyedszázadon át erőt adott, lelkesített az elnyomók elleni harcban. József Attila így fogalmazta meg milliók vágyát: ..Bátorság! Lesz még olyan munkád, amelyben kedved lelheted.” A kor, amelyről a költő szólt, 1945 tavaszán elérkezett. 35 esztendeje az alkotás, a munka ünneplé, a dolgozók nagyszerű megmozdulása minden május elseje A fejlett szocializmust építő társadalmunkban több nemzedék munkálkodik együtt. Köztük vannak még azok, akik nagy áldozatvállalással, forradalmi hittel utat törtek mai, szabad életünknek. Növekvő számban, mind gazdagabb tudással folytatják ezt a munkát a fiatalok. Az egymást követő nemzedékek bensőséges kapcsolata szoros összetartó erő, amelyben benne van az elődök alkotásainak tisztelete, s az idősebbek őszinte öröme a méltó utódok láttán. Kedves Elvtársak! Közismert, hogy csak a pontosan szervezett, szívvel-lélekkel végzett munkával fejlődhetünk tovább, csak minden erőnk latba vetésével juthatunk előbbre. Munkásosztályunk, szövetkezeti parasztságunk, értelmiségünk döntő többsége tehetségének és képességeinek legjavát adva dolgozik céljainkért. Ma, amikor gazdasági építőmunkánk külső feltételei a korábbinál kedvezőtlenebbek, hazai feladataink pedig bonyolultabbaik, különösen fontos, hogy lehetőségeinket jól hasznosítsuk, adottságainkkal megfelelően éljünk. Csakis a munkában becsülettel helytállókra, a jószellemű közvéleményre támaszkodva teremthetjük meg azt a közérzetet, amely újabb lendületet ad további fejlődésünkhöz, a szocialista demokrácia gazdagításához. A hazához, a szocialista rendszerünkhöz való hűségünk, az országunk boldogulásáért érzett felelősségünk mércéje napjainkban a jobb, eredményesebb munka, a hatékonyabb, jövedelmezőbb gazdálkodás. Gondoskodnunk kell arról, hogy társadalmunk figyelme, teljes elismerése övezze a jó munkát, és életünk minden területén érvényesüljön az elv: aki többet s jobbat ad, többet is kapjon, mert ez nemeseik a társadalom előrehaladásának a meghatározója, hanem az egyén boldogulásának is forrása. A közös tevékenységben érdekelt, a jó munkáért elismert ember jól érzi magát. A közös munka a társadalmi egyenlőtlenségek feloldásával közelebb hozza egymáshoz az embereket, s a Válaszfalak maradékát is lebontja az osztályok, rétegek között. Május elseje, ez a munkásünnep, ezért vált egész népünk sajátjává, ünnepévé. Meggyőződésem, hogy június 8-a, az országgyűlési képviselők és tanácstag választások is népünk, nemzetünk egységének méltó megnyilvánulása lesz, kifejezi rendszerünk demokratizmusát és azt, hogy a szocializmus építése nemcsak a kommunisták ügye, hanem a népfront programja, minden állampolgár sajátja. Így válik a nemzeti összefogás, a szocialista nemzeti egység nagy tettekforrásává. A továbbiakban is erre alapozva oldjuk meg feladtainkat, amelyeket társadalmunk vezető ereje pártunk XII kongresszusán megjelölt. Kedves Elvtársak! Szaktársak! Május 1-e évről évre országonként, és világméretekben demonstrálja annak az osztálynak a növekvő súlyát, amelynek történelmi küldetése a kizsákmányolás, az elnyomás végérvényes felszámolása, a szocialista társadalom megteremtése. Földünk egynegyedén a hatalomra jutott munkásosztály eredményesen építi az új társadalmat. A szocialista országok dolgozó tömegei büszkén tekinthetnek vissza a megtett hatalmas útra, és hittel, bizalommal nézhetnek a jövőbe. A tőkés és a fejlődő országok munkásosztálya, dolgozói számára ez a nap harci szemle a nép jogaiért és érdekeiért, a nemzetközi monopoltőke uralmának visszaszorításáért és megtöréséért, a nemzeti és a társadalmi felemelkedésért vívott küzdelemben. Nem változott azonban a világ dolgozóinak legalapvetőbb érdekazonossága, s ma különösen nélkülözhetetlen széles körű összefogásuk az emberiség boldogabb jövőjéért. A munkáskezek alkotásait a tőkés elsajátítók a világ több pontján a fenyegetés, a pusztítás eszközeivé változtatják. Történelmi felelősség hárul ma a nemzetközi munkásosztályra, az emberi haladás legfőbb letéteményesére. Meg kell akadályozni, hogy megsemmisüljenek a munkásgenerációk alkotásai, hogy pusztulásba sodródjon a civilizáció, az emberiség. Ehhez ideológiai ellentétektől és politikai különbségektől függetlenül össze kell fognia a kommunista, szocialista, szociáldemokrata, keresztény és más pártállású munkásoknak, dolgozóknak csakúgy, mint a pártokhoz nem tartozóknak. Együtt kell fellépniük a fegyverkezési verseny megállításáért, a tömegpusztító eszközök mielőbbi korlátozásáért, a leszerelésért. Az elmúlt években kibontakozott a kommunista és a szociáldemokrata pártok, illetve a különböző irányzatú európai szakszervezetek közötti párbeszéd. Előrehaladt az egy irányba ható, együttes cselekvés lehetőségeinek feltárása, módszereinek kimunkálása. Meggyőződésünk, hogy a munkásmozgalomban erősödő együttműködés hasznosan mozdíthatja elő a nemzetközi feszültség enyhülését, a különböző társadalmi rendszerű országok kölcsönösen előnyös kapcsolatainak kiszélesedését, végső soron az emberiség közös gondjainak megoldását. A magyar munkásosztály — népünk egyetértésével — együtt halad a világ különböző országaiban élő osztálytestvéreivel, az emberiség jövőjét fenyegető erők elleni harcban. Tevékeny részt vállal a nemzetközi munkásosztály a haladó, demokratikus, békeszerető erők céljainak valóraváltásában, saját feladatainak megoldásában pedig számít a nemzetközi szolidaritás erejére. Pártunk XII. kongresszusának szellemében munkálkodjunk tovább a szocialista építés külső feltételeinek javításán. Szilárdítsuk tovább testvéri barátságunkat, összefogásunkat a Szovjetunióval, a szocialista közösség országaival. Erősítsük internacionalista szolidaritásunkat a tőkés és a fejlődő országok dolgozóinak, népeinek imperialistaellenes küzdelmével. Járuljunk hozzá hazánk további felvirágoztatásához, az egyetemes béke, a társadalmi haladás ügyéhez. Átadták az 1980. Szerdán a SZOT-szállóban ünnepélyesen kiosztották az 1980. évi SZOT-díjakat Az ünnepségen részt vett Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese, Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja és Pozsgay Imre kulturális miniszter. Vinizlay Gyula, a SZOT titkára, üdvözölte a kitüntetetteket, hangoztatva, hogy a szakszervezeti mozgalom messzemenően támogatja a művészetet, amely az embert, a munkát ábrázolja, a dolgozók tudatát formálja. Mint mondotta, a művész alkotómunkája nem öncélú tevékenység, értékét azon lehet lemérni, hogy azt mennyire tudják befogadni a dolgozók tömegei, hogyan formálja gondolkodásukat, magatartásukat, szemléletüket." Az ilyen művészet nélkülözhetetlen társadalmunk számára, s ezért a szakszervezeti mozgalom ezt továbbra is támogatja. Amikor a művészetek szocialista vonásainak erősítéséről, életközelségéről beszélünk — hangoztatta a SZOT titkára —, amikor azt akarjuk, hogy a művészet érthetően beszéljen, akkor nem kívánunk se többet, se kevesebbet, mint hogy nézzen szembe életünk bonyolultságával, azokkal a nehézségekkel, amelyekkel a kétkezi emberek milliói is küzdenek. Ne helyettük, de velük együtt vállalja az eligazodás nehézségeit. Szívükkel érezve, eszükkel gondolkodva, felelősséggel és elkötelezettséggel nevezze meg mindazt, ami — az akadályokon át — a holnap felé mutat. Csak így szólhat rólunk és hozzánk, csak így lehet híd a művészet és a közönség eddiginél sokrétűbb és mélyebb találkozásához is. Az író, a képzőművész, a zeneszerző, az előadóművész nem pusztán a maga kedvére, a maga szórakoztatására alkot. Az önkifejezési kényszer önmagában kevés az igazi, értékes művek megszületéséhez. Az is kell, hogy azt a művészt a közönséghez szólás, a befogadtatás vágya is vezesse alkotás köziben. A szakszervezeti mozgalom mindig megtisztelő feladatának tekintette a dolgozók műveltségének emelését Arra törekszünk, hogy mind több emberben tudatosodjék a művelődés fontossága, mind szélesebb tömegekben belső igénynyé váljék az olvasás, a színházba járás, a filmnézés, a művészi alkotások befogadása, a művészet szeretete és élvezete — mondotta végül. A SZOT-díjakat Gáspár Sándor, a SZOT főtitkára adta át (A díjazottakat lapunk 8—9. oldalánmutatjuk be.)