Népszava, 1980. augusztus (108. évfolyam, 179–204. sz.)
1980-08-01 / 179. szám
1980. AUGUSZTUS 1. PÉNTEK 108. ÉVFOLYAM 179. SZÁMÁRA 1,20 FORINT A VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Enyhülés a viharban •Öt évvel ezelőtt, amikor Helsinkiben 33 eu- európai ország, az Egyesült Államok és Kanada vezetői aláírták a történelmi jelentőségű záróokmányt, még keveset sejtettünk a világ előtt álló megpróbáltatásokról. Inkább a legyűrt akadályok, a megvívott politikai csaták figyelmeztettek az enyhüléssel szembeni ellenállás lehetőségére, semmint a tényleges nemzetközi helyzet. Hiszen, ami az országok közötti együttműködés alapelveit illeti, a világ vezető politikusai akkoriban valóban egy nyelven beszéltek. Gerald Ford akkori amerikai elnök a konfrontáció korszakának lezárásaként üdvözölte Helsinkit, Leonyid Brezsnyev pedig a józan ész diadaláról beszélve így fogalmazott: „Mindenki nyert, a keleti és a nyugati országok, a szocialista és a kapitalista államok, a szövetségekben tömörültek és a semlegesek, a kis és a nagy államok népei egyaránt. Mindenki nyert, akinek drága bolygónk békéje és biztonsága.” A világhelyzet túlzott leegyszerűsítése lenne, ha azt mondanánk, csak az fordult el Helsinkitől, akinek nem drága a béke. Nemcsak a szélsőséges tőkés körök igyekeztek más irányt szabni a külkapcsolatoknak. Mint a belgrádi találkozó légköre is tükrözte, a józanabb nyugati politika végrehajtói is megpróbálták kisajátítani Helsinki eredményeit, és egyoldalúan magyarázva a záróokmányt, a szocialista országok ellen fordítani az európai biztonsági értekezlet ajánlásait. Rendkívül furcsa kísérletnek lehetett tanúja a világ. Amit a burzsoázia a legvadabb szovjetellenesség korszakában sem érhetett el, azt az enyhültebb légkörben éppen Helsinkire hivatkozva igyekezett megtenni. A Szovjetunió és a szocialista országok belső építő munkájának megzavarását, a testvérországok megosztását. Az emberi jogok carteri kampánya már előrevetítette a még nagyobb konfrontáció lehetőségét. Helsinki határkövet jelent a nemzetközi kapcsolatokban. Naivitás lett volna azonban feltételezni, hogy Helsinki átformálja az imperializmust, megszelídíti és eltántorítja alapvető céljaitól. Az erőviszonyoknak a szocialista világ számára kedvező változásai tükröződtek a helsinki záróokmány megszületésében, s ezek az erőviszonyok az egész nemzetközi helyzetet a későbbiekben is alapvetően meghatározták. Éppen ezeket a tényleges erőviszonyokat próbálta Washington kijátszani, amikor nyers kampányával frontot nyitott a Szovjetunió ellen. Ez a politika azonban sem a Szovjetuniót nem gyöngítette meg, sem az erőviszonyokon alapuló legfőbb nemzetközi tendenciákat nem változtatta meg. Akármennyire is „sértőnek” tekintették ezt a Fehér Házban, folytatódtak a nemzeti felszabadító harcok, a forradalmak. A tőkés köröknek az a felismerése, hogy az európai enyhülés eredményeit nem sajátíthatják ki és nem torzíthatják el, új külpolitikát szült. Ez legteljesebben talán annak az irányzatnak, a felülkerekedésében jelentkezett, amely az együttműködés helyébe a politikai zsarolást helyezte. A NATO példátlan arányú fegyverkezési programja az eurorakéták letelepítésének elhatározása a SALT 2 ratifikálásának halogatása, az afganisztáni események előtt már azoknak a tőkés csoportoknak a térhódítását jelezte, amelyek nem elégszenek meg a szovjetellenes propaganda felerősítésével, hanem tényleges erőfölényre törekednek. A helsinki értekezlet felemelő napjaiban aligha gondolhattunk arra, hogy öt évvel később egy moszkvai olimpiai részvételért is csatát kell vívniuk a tőkés világ sportolóinak. Hogy az amerikai elnökválasztási kampányban tömegekre ható program lehet a katonai fölény kiharcolásának célkitűzése. Hogy példátlan méreteket ölt Kína és Japán bevonása a szovjetellenes tervekbe. Most, az évfordulón azonban nemcsak az enyhülés útjában tornyosuló akadályokat kell meglátni. Azt is, mit bírt ki az az építmény, amelynek az európai enyhülés nevet adtuk. Látnunk kell, mennyien mozdultak meg — és nemcsak Keleten — ennek az építménynek a megőrzéséért. Le nem becsülhető eredmény, hogy a legnagyobb nyugat-európai országok vezetői, a hallatlan amerikai nyomás ellenére is, fenntartották a kelet—nyugati párbeszédet. S, hogy még ezekben a keserves hónapokban is újabb megállapodások születtek. A szovjetellenes tőkés köröknek Helsinki eredményeit sem kisajátítaniuk nem sikerült, sem eltemetniük. Most látjuk csak igazán, milyen szilárd talajra építették az európai biztonság és együttműködés sok viharnak kitett épületét. Ezért érezzük meggyőzőnek Leonyid Brezsnyev legutóbbi megállapítását: nincs visszaút Helsinkiből. Barabás Pét** Kádár János fogadta a francia külügyminisztert Koszorúzás a Hősök terén — Egyezményaláírás — Közlemény a tárgyalásokról Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára csütörtökön a KB székházában fogadta Jean Francois Poncet francia külügyminisztert. A megbeszélés során áttekintették a két ország közötti kapcsolatokat, valamint a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseit. Aczél György, a Minisztertanács elnökhelyettese szintén délelőtt az Országházban fogadta a francia külügyminisztert. A szívélyes légkörű találkozón részt vett Pója Frigyes külügyminiszter. Jelen volt Bényi József, Hazánk párizsi nagykövete, és Jacques Lecompt, a Francia Köztársaság budapesti nagykövete. Jean Francois Poncet csütörtökön délelőtt megrkoszorúzta a Magyar Hősök Emlékművét a Hősök terén. A koszorúzáson jelen volt Bényi József, Jacques Lecompt és Farkas Mihály vezérőrnagy, a budapesti helyőrség parancsnoka. Ezután a Külügyminisztérium Dísz téri vendégházában Puja Frigyes és Jean Francois Poncet magyar—francia jogsegély és kiadatási szerződést írt alá. Az eseményen jelen volt a Külügyminisztérium több vezető beosztású munkatársa, ott volt Bényi József és Jacques Lecompt. Ezt követően folytatódtak Puja Frigyes és Jean Francois Poncet hivatalos tárgyalásai. (Folytatás a 2. oldalon.) A találkozón (MTI Fotó : Tóth István) Leszállt a Szojuz 30 A csütörtök délután sikeresen végrehajtott leszállással véget ért a nyolcnapos szovjet- vietnami űrkísérlet. Viktor Gorbatko és Pham Tuan utolsó munkanapját a világűrben teljes egészében a legizgalmasabb és legfelelősségteljesebb művelet, a leszállás előkészítése és végrehajtása töltötte ki. Az utolsó közösen elfogyasztott reggeli után Rjumin, Popov, Gorbatko és Pham Tuan együtt ellenőrizte még egyszer a Szojuz 36 fedélzeti rendszereit, majd a két űrpáros búcsút vett egymástól. Gorbatko és Pham Tuan megköszönte vendéglátói sok-sok segítségét, majd elhagydta a Szaljut 6-ot. A két visszatérő űrhajós valamivel 11 óra előtt szállt be a Szojuz 36*-ba, amely a szükséges előkészületek után valamivel 14 óra előtt vált le az űrállomásról, s távolodni kezdett. A fékező hajtóművet az utolsó előtti fordulatnál, magyar idő szerint 16.25-kor kapcsolták be. A megadott időpontban a leszálló kabin levált az űrhajóról és bejutott a légkörbe. Az űrhajó ejtőernyőrendszere a sűrű légrétegekben nyílt ki. Nélkülünk nem megy...................3 Mit ér az adott szó?................... 4 Történetek a néma indiánról . . 4.5 Postaládánkból............................ 7 Jövő heti rádió- és televízióműsor . 10 Piaci jelentés................................12 Kezdjük újra a párbeszédet •La Európai Biztonsági és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottságának ülése a Parlamentben A helsinki záróokmány aláírásának ötödik évfordulóján csütörtökön kibővített ünnepi ülést tartott az Európai Biztonság és Együttműködés Magyar Nemzeti Bizottsága. A Parlament vadásztermében megtartott tanácskozás elnökségében helyet foglalt Sarlós, István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára és a nemzetközi Lenin-békedíjas Raymond Goor kanonok, az Európai Biztonság és Együttműködés Nemzetközi Bizottságának elnöke is. Az ünnepi ülést Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Nemzeti Bizottság elnöke nyitotta meg, a többi között hangsúlyozva: " Az európai biztonság és együttműködés madridi értekezlete előtt feladatunk, hogy közösen, reálisan felmérjük az utóbbi öt évben megtett utat, az elért eredményeket, s megvitassuk azokat a kérdéseket, amelyek a békés egymás mellett élés, az enyhülés megszilárdítását szolgálják,megállítása pedig mélyíti az enyhülést. A Magyar Népköztársaság minden állami és társadalmi testülete részt vett a Helsinki felé vezető út egyengetésében A találkozó után pedig a finn fővárosban elfogadott elvek közös érvényesítésében. A nemzetközi feszültségek növekedésének legelső jeleitől kezdve Magyarország mindent elkövetett az együttműködésért azokkal, akik fékezni szeretnék a feszültségek növekedését és meg kívánják tartani az enyhülés eredményeit. Most pedig, amikor kezdenek bontakozni az enyhülés új lehetőségei, a Magyar Népköztársaság valamenynyi hazai és nemzetközi fórumon a kölcsönös bizalom előfeltételeinek a megteremtésén munkálkodik. A helsinki alapokmány aláírásának évfor-dulóján megtartott ünnepi ülésünknek az MSZMP XII. kongresszusán is megfogalmazott két szó a jelszava: „Béke kell”._ Nem szubjektív vágyakról, hanem korunk objektív követelményéről van szó, amelynek előttünk. (Folytatás a 2. oldalon.) f***tt»v Jim&s : Helyre kell állítani a kölcsönös bizalmat Az elnöki megnyitót követően Péter János, az országgyűlés alelnöke, a Nemzeti Bizottság tagja mondott beszédet. A feszültségek mai hullámverésében is azok az eredmények, amelyekre a helsinki konferencia előkészítése épült, s tapasztalatai a mostani helyzetre vonatkozóan is érvényes útmutatást nyújtanak — hangsúlyozta. Az egyik legdöntőbb tanulság: Helsinkibe a tárgyalások vezettek el. Ma a legégetőbb feladat megoldásához, a kölcsönös bizalom helyreállításához ismét tárgyalásra, sok eszmecserére van szükség. Jelenleg a helsinki konferenciának nem a teljes köre kész a tárgyalások újrakezdésére, s ebben egyes országok belpolitikai helyzete is közrejátszik. Ugyanakkor a kölcsönös bizalom megtapasztalt gyakorlatának olyan eredményei léteznek, amelyeknek féltését a francia köztársasági elnök varsói útja és Leonyid Brezsnyevvel lezajlott találkozója, valamint Helmuth Schmidtnek a Szovjetunióban tett látogatása is bizonyítja. Alapvető és jövőbe mutató tanulság az is, hogy a bizalmatlanság fegyverkezési versenyt, a fegyverkezési verseny pedig bizalmatlanságot szül. Ezt az ördögi kört kell a politikai és a katonai enyhülés egybetartozásának gyakorlatával megtörni. Az enyhülés a fegyverkezési verseny megállításához vezethet, a fegyverkezési verseny A gabona betakarítása az idén próbára teszi az embereket, gépeket. Szerte az országban ezrek és ezrek dolgoznak a földeken harcolnak az időjárással a termésért. Aratási riportunk lapunk 3. oldalán A 12. nap Moszkvában Balla József második lett A Lévai, Váradi és Kovács I. bronzérmes * Nagy Béla az élen * Jó a kajak-kenu mérleg