Népszava, 1980. szeptember (108. évfolyam, 205–229. sz.)
1980-09-02 / 205. szám
1980. szeptember 2. NÉPSZAVA A jó iskola a haladás előfeltétele Pozsgay Imre beszéde az országos tanévnyitó ünnepségen Az 1980—81-es tanév országos megnyitó ünnepségét vasárnap tartották meg Békéscsabán. A megnyitó ünnepség előtt avatták fel az új nyomdaipari szakközépiskolát, amelyben 250 tanuló sajátíthatja el a tipográfia, a könyvkészítés ismereteit. Az iskolát, amelyet Tevan Andorról, a magyar könyvművészet békéscsabai úttörőjéről neveztek el, Pozsgay Imre művelődési miniszter adta át az új intézmény igazgatójának. Az avatáson leleplezték az iskola névadójának az épület falán elhelyezett emlék-* tábláját. Az iskolaavatást követően a békéscsabai iskolacentrumban tartották meg az országos tanévnyitó ünnepséget. Gyulavári Pálnak, a Békés megyei Tanács elnökének bevezető szavai után Pozsgay Imre mondott beszédet. A művelődési kormányzat törekvéseiről, a köznevelés, az iskolák feladatairól szólva többek között a következőket mondta: — Abban a korszakban, amelyben az emberi erőfeszítés, a hozzáértéssel és becsülettel végzett munka a fejlődés legfőbb forrása, nem lehet haladás jó iskola nélkül. Fejlődésünk nagy mértékben attól függ, hogy az emberek — köztük a fiatalok — tehetségét milyen eredménnyel fejlesztjük. Sikeresen termelő, a hazai társadalmi szükségletekre és a világgazdasági változásokra gyorsan, rugalmasan reagálni tudó gazdaság csak művelt munkásokkal, értelmiségiekkel teremthető meg. Olyan fejlett köznevelési rendszer szükséges, amely a szakmai képzés mellett az általános képzést helyezi előtérbe. Minél megalapozottabb az általános műveltség, annál megbízhatóbban épülhetnek rá a szakmai ismeretek. Eszményünk a szocialista nevelő iskola, amely olyan emberekké neveli az ifjú nemzedéket, akiknek célja a munka, az alkotás, akik a szocialista társadalom őszinte hívei lesznek. Ezt követően a tennivalókról szólt. Hangsúlyozta: folytatnunk kell a tankötelezettségi törvény mind teljesebb megvalósítását. El kell érnünk, hogy a tanköteles korban levő hatéves gyermekek időben megkezdjék iskolai tanulmányaikat. Az oktatási intézményekben folytatni kell az egységes követelményrendszer kialakítását. Fontos, hogy következetesen alkalmazzák a nevelési-oktatási terveket, s hasznosítsák e tervek bevezetése során szerzett tapasztalatokat. Az iskola — az úttörő- és KISZ-szervezettel, a családdal együttműködve — kötelességteljesítő, törvénytisztelő, munkaszerető, fejlett igazságérzetű, az igazságért harcolni tudó, a közösségéért, hazájáért áldozatra is kész emberekké nevelje a fiatalokat — hangoztatta. Olyan nemzedékeket bocsásson útra, amelyek a jólétet és a személyes érvényesülést nem szerencsének, hanem a munka eredményének tekintik, s az értelmes, tartalmas életért erőfeszítéseket tesznek. — Olyan tanítókra, tanárokra van szükség — mondotta a továbbiakban —, akik felismerik népünk jó tulajdonságait, erényeit, s azokat kifejlesztik tanítványaikban. A nevelők zöme képes erre, ezért a nép, az egész ország becsülje jobban azokat az intézményeket és embereket, akikre gyermekeik sorsának alakítását bízza. A miniszter beszéde további részében köszöntötte az első osztályosokat és a többi diákot, a munka mellett tanuló felnőtt hallgatókat, a főiskolásokat és az egyetemistákat, a pályakezdő, a pályán dolgozó s a nyugdíjba vonuló pedagógusokat, a szülőket és a köznevelés irányításában dolgozókat. — Kívánom mindnyájuknak — mondotta —, hogy az új tanév örömökben, eredményekben gazdag legyen, terveik valóra váljanak. Legyen minél több szépség és minél több büszkeségre jogosító siker és eredmény az életükben. Az általános és középiskolákban hétfőn ünnepélyesen megnyitották az 1980—81-es tanévet. Az új tanévben — az előzetes statisztikai adatok szerint — az általános iskolákban 1 millió 163 ezer — a tavalyi létszámnál 35 000-rel több — gyermek tanul. Az első osztályosok száma 171 500, a tavalyinál 25 000-rel több. A nyolcadik osztályba mintegy 120 000 tanuló lép, csaknem annyi, mint amennyi az utóbbi tanévben az utolsó osztályban végzett. A középiskolákban 201 ezren folytatják tanulmányaikat, megközelítően annyian, mint tavaly. A gimnáziumok első osztályába 24 500-an, a szakközépiskolák első osztályába 31 ezren jelentkeztek. Az óvodákban 480 000 gyermeket nevelnek-oktatnak, 23 000-rel több gyermeket készítenek elő az iskolai tanulásra, mint az előző tanévben. Összemegy vagy nem megy össze ? Bányászok „kinőtt“ ruhában Az utóbbi években meglehetősen sok rossz véleményt hallottunk a munkaruhákról. Hol a beszerzés nehézségei, hol pedig a ruhák minősége, tartóssága került a figyelem középpontjába. Most, a szakszervezeti választások és beszámolások idején is több helyen panaszkodnak a munkaruhákra, különösen a bányászatban. — A bányászok munkaruháit folyamatosan védőruhára cserélik ki — tájékoztat Kovács László, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitMegkérdeztük a Munkaruházati Kereskedelmi Vállalat kereskedelmi igazgatóját, Márton Tibort, hogy tud-e erről? A válasz szerint a munkaruhák többsége szintetikus alapanyagú, megfelel a célnak, és ha a mosási előírásokat betartják, ezek a ruhák legfeljebb 2—2,5 százalékban változtatják méretüket, tehát tíz centit semmiképpen sem mehetnek össze. A vállalat csak jó minőségű ruhát forgalmaz-forgalmazhat. Ha a munkaruha összemegy, vagy 60 fokosnál melegebb vízben mossák, vagy pedig nem tőlük vásárolják, hanem valahol olcsóbb anyagból készítik. Ezt a véleményt megerősíti Bársony Istvánná, a SZOT Munkavédelmi Tudományos Kutató Intézet munka- és védőruhacsoportjának vezetője is. Elmondta, hogy egy tavalyi rendelet értelmében már az intézet hagyja jóvá a munkaruhák, kára. A védőruharendszer nagy előnye, hogy kéthetenként a vállalatok dolga a ruhacsere és a mosás, tisztítás. A dolgozóknak erre nincs gondja. Annál több gondot okoz ez a bányáknak, mert a ruhák a mosásban tíz centit is összemennek, az emberek igen komikusan néznek ki a „kinőtt” holmikban. Ráadásul a szűk ruházat kényelmetlen, feszül, hamarabb elszakad, tönkremegy. A bizalmi választások során ezt csaknem minden bányában szóvá tették: védőruhák és egyéni védőfelszerelések gyártását, és adja ki a forgalmazási engedélyt. — A rendelet értelmében a múlt év végéig bejelentett termékeket megvizsgáltuk, ezek — köztük a bányászmunkaruhák is — az előírásoknak megfelelnek. A Textilipari Minőségellenőrző Intézet szakvéleménye alapján megadtuk a kezelési útmutatót is, amit minden ruhában kötelező elhelyezni. Ha eszerint mossák, akkor az úgynevezett Evaszetes kikészítésű bányászruha 2 százaléknál nagyobb méhékben nem megy össze. A Munkaruházati csak ilyen anyagból készült bányászruhát forgalmaz. — És ha mégis összemegy, mi lehet az oka? — Két eset van: vagy olcsóbb anyagból készítik a ruhát — és akkor az olcsóbb már nem olcsóbb —, vagy rosszul mossák. Patyolatnál mosatnak, jelenleg nincs panaszuk. Középdunántúli Szénbányák Vállalat. Kiss Károly munkaügyi osztályvezető : — A föld alatti munkahelyeken dolgozók júliustól védőruhát kapnak. Azóta a ruhákat a vállalat tisztíttatja. Korábban, amíg mindenki otthon mosta, sok bajunk volt, mert a ruhák öszszementek. Most a Patyolat vegyileg tisztítja, de ez a megoldás sem a legjobb. Bár a ruhát tisztán és fertőtlenítve kapjuk vissza, esztétikailag nem egészen kifogástalan. A Patyolat szerint a munkaruhát lehet mosni is, ha a hőmérsékletre vigyáznak. Ezért most új mosási technológiát dolgoznak ki. Egyébként, amikor Oroszlányban voltunk tapasztalatcserén, mondták, hogy eleve két számmal nagyobb ruhát rendeljünk, mert úgyis összeméri. — Valóban, mi két számmal nagyobb ruhát veszünk mindenkinek — mondja Vámos Sándorné, az Oroszlányi Szénbányák Vállalat munkásellátási osztályán. — Hiába, ezek a ruháik nagyon szennyezettek, csak vízben, vegyszerrel lehet tisztára mosni. Az olaj másképpen nem jön ki. A székesfehérvári Patyolatnál mosatunk, ott most új eljárással kísérleteznek. Koszik István, a Várpapplatai Szénbányák Vállalat szociálpolitikai csoportvezetője elmondta: nem mosatnak, vegyileg tisztíttatják a ruhát. Ez ugyan jóval drágább, de mégis gazdaságosabb, mert így a Patyolat garantálja, hogy a méretcsökkenés nem haladja meg az egy százalékot. A munkaruhákat a Bányaellátó Vállalattól szerzik be, ugyanazt veszik, mint a többi. A székesfehérvári Patyolat termelési osztályvezetője, Ladányi Istvánné a következő tájékoztatást adja: Amikor a bányaüzemek jelentkeztek, hogy munkaruha-tisztításra szerződjenek, a Patyolat próbamosást végzett. Tény, hogy a mosási javaslat legfeljebb 60 fokos vizet engedélyez, de a próbamosáskor a ruhák ezen a hőmérsékleten is összementek, ráadásul nem is lettek elég tiszták. Ezért úgyis mindegy alapon 85— 90 fokon mosnak, és a ruhák még a negyedik mosás után is összemennek. Most egy kombinált mosási technológiával próbálkoznak, de addig is azt javasolják, hogy a bányák két számmal nagyobb ruhát rendeljenek. Rosszul mossák ? Két számmal nagyobbat Ezután több bányától ugyanabból az alapanyagkértünk tájékoztatástból, mint amiből a ke- A Borsodi Szénbányákreskedelemben kapható Vállalat munkásellátási ruhákat varrják. Ők is fa- és szociális osztályának pasztalták, hogy a ruhák vezetője, Frajka Mátyás összemennek. Volt egy elmondta, hogy a munkaszéria, amelyik nagymézruhákat maguk készítik, téliben zsugorodott. A Mérettartásra törekedve Érdeklődtünk még a Mecseki Szénbányák Vállalatnál is, ahol Polgár Miklós, a szociális ellátási osztály munkatársa pontos adatokkal szolgált. Eszerint a Zobák-bányaüzem saját mosodában tisztítja a munkaruhát, 30 —50 fokos, aztán 50—70 fokos előmosással, 90 fokos mosással. A ruha öszszemegy. A pécsi szénelőkészítő üzem is maga mos, 40—45 fokos vízben, de a ruha itt is össze-* megy. A pécsi Patyolat 60 fokon mos, a ruha öszszemegy. Idáig jutottunk a bányász munka-, illetve védőruhák ügyében. És bevalljuk őszintén, nem tudtuk hitelt érdemlően eldönteni, miért megy öszsze a ruha, kik és hol hibáznak. Ez meghaladja a szerkesztőség erejét, lehetőségét, nem is feladata. De szívesen helyet adnánk olyan hírnek, amelyből kitűnik, hogy a gyártók, a felhasználók és a ruhatisztítók végre közös erővel megoldást találtak a bányászmunkaruhák mérettartó mosására. Tóth Jenő A magyar mezőgazdaságban jelenleg 60 ezren rendelkeznek felsőfokú végzettséggel. Az értelmiségiek szerepe, helyzete és feladata teljesen összeforrott a mezőgazdaság fejlesztésével. A helyzetük speciális, mert ma már a falusi értelmiségiek köre nem szűkül le a gazdászokra. A termelés fejlettségét és bonyolultságát mutatja, hogy együtt dolgoznak mezőgazdászok, gépészek, közgazdászok, vegyészek, számítástechnikusok, jogászok, állatorvosok, növényvédők. Az élelmiszertermelésben végzett eddigi munkájuk és a fejlesztésben megszabott további feladataik pedig valamennyiüket szorosan köti a mezőgazdaságihoz, a környezetükhöz, a falvak lakóihoz. Az állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben, oktatási intézményekben és a kutatóbázisokon dolgozó értelmiségiek együtt nőttek fel a szocialista mezőgazdasággal. Többségük fiatal, magas szakmai, politikai műveltséggel is rendelkezik. Kapcsolatuk — mint ahogyan ezt a közelmúltban a keszthelyi Georgikon Napokon is megállapították a résztvevők —, rendkívül szoros a falu más értelmiségi rétegeivel. Ez nélkülözhetetlen, mert ha szakmai tudásukat érvényesíteni akarják, részt kell vállalniuk sok fiatal munkássá válásának előkészítésében, az új technika, technológia befogadásában és befogadtatásában. Ez már önmagában is azt jelenti, hogy a falu egész társadalmi életében jelen kell lenniük, túllépve a szakmai határokat. A bevezetőben említett hatalmas szám mutatja, hogy milyen szellemi tőke áll a mezőgazdaság rendelkezésére, amelyet, ha okosan „mozgatunk”, rugója lehet a mezőgazdasági termelés továbbfejlesztésének. Egyesek vitáznak azon, hogy kell-e ennyi szakember a mezőgazdaságban, nincs-e túlképzés az agrárértelmiségiek között? Úgy vélem, nem túlképzésről, hanem felhasználásuk tudatos irányításáról, képességük helyes alkalmazásáról kell beszélni. A 124 állami gazdaságban, illetve a mezőgazdasági kombinátban például 1 millió hektáron 80 milliárd termelési értékkel gazdálkodunk. Gazdaságainkban 135 ezer munkás és alkalmazott dolgozik, akik megközelítően 50 milliárd forint termelési értéket állítanak elő. De ez még csupán az állami gazdaságok szerepe. Az 1200—1300 termelőszövetkezet és agráripari egyesülés hatalmas részt vállal a hazai ellátásban, nyersanyagtermelésben és az exportfeladatok teljesítésében. Napjaink különleges feladata az értelmiségi dolgozók számára a helyes vállalati gazdálkodási rendszer formálása, a szabályozók jó alkalmazása. Ez lényegében azt jelenti, hogy figyelmük a népgazdaság legfontosabb céljaira irányuljon, legyen bennük alkotókészség, és alkalmazkodjanak a termelés változó követelményéhez, a piaci igényekhez. Felgyorsult életünkben ugyanis ez a vezető értelmiség egyik legnagyobb feladata. Most például úgy az állami gazdaságokban, mint a téeszekben (ez utóbbiakról a szoros együttműködésen túl, mint a Magyar Agrártudományi Egyesület főtitkára is szólhatok) a legfontosabb tennivalók közé tartozik a meglevő álló- és forgóeszközök kihasználásának fokozása, a technológia korszerűsítése; az anyag- és energia-ráfordítások csökkentése; a termelékenység növelése; a minőségi követelmények megvalósítása és az üzemi nyereség fokozása. összesűrítve, ezek olyan feladatok, amelyekhez a koncepciókat lehet és szükséges központilag körvonalazni, de megvalósítani csak a helyszínen, a termőhelyi adottságoknak megfelelően, a szakmunkások felkészültségének ismeretében, a technikai ellátottság birtokában lehet. Ez az, ami a termelésben dolgozó értelmiségiekre vár a mezőgazdasági üzemekben. Gazdaságaink többségében jó, alkotó légkör alakult ki, amely lehetővé teszi a vállalati önállóság további erősítését, a termelés fejlesztését, koncentrációját, specializálódását. Ma már egy-egy ágazat irányítása, annak jó ellátása megköveteli, hogy a vezetők ne csak a helyi ismeretekkel rendelkezzenek, hanem a világban lefolyó eseményekről is értesüljenek és a területükön felhasználható jó módszereket adaptálni tudják. Ez nem csekély követelmény, de enélkül tartós eredmények reményében mezőgazdasági nagyüzemet vezetni, illetve a vezetésben részt venni nemigen lehet. Állami gazdaságainkban és termelőszövetkezeteinkben mindinkább kialakul a vertikális termelésszervezés, amely az áru pályáját a termelőeszköztől a fogyasztási cikké válásig igyekszik megszervezni vállalati kereteken belül. Mindez magával hoz olyan változásokat, hogy új tevékenységek kialakulnak. A háttéripar vagy a szolgáltatások gyengesége, hiányosságai miatt azonban sokszor ezek a tevékenységek követelően teremtődnek meg a helyszínen, így újabb és újabb speciálisan képzett szakemberek megjelenése válik szükségessé és az irányításban dolgozók mellett a szakmunkások köre is bővül. Ez önmagában jó tendencia, de mégis felvet egy olyan általános problémát, amely napjainkban minduntalan hallható. A hazai háttéripar fejlesztéséről van szó. Egyértelműen látni kell, hogy erre nemcsak a mezőgazdaságnak van szüksége, hanem az ipar előrehaladásának is motorja. A fejlett mezőgazdaság, élelmiszer-termelés ma már a hazai iparnak is a legnagyobb felvevő bázisa. Szakembereink nemcsak óhajok megfogalmazására törekszenek, hanem az együttműködésre is az iparral. Erre serkentjük vállalatainknál dolgozó igazgatókat, s ugyanakkor elvárjuk tőlük, hogy az operatív feladatok mellett készek legyenek az utánpótlás nevelésére. Nem hivatalnokokat várunk, akik az irodában töltik a nyolc órát, hanem a termelés vezetőit, akik képesek eredményesen alkalmazni a rájuk bízott alapvető eszközöket, okosan bánnak a legdrágább értékkel, a földdel, jól szervezik a rájuk bízott gépeket, eszközöket. Gazdaságaink felszereltsége és a gazdálkodás színvonala jó lehetőséget nyújt és biztosítja a szakmai továbbfejlődést. A Magyar Agrártudományi Egyesület mindezek megvalósítását segítendő, számos akciót szervez a falun élő értelmiség látókörének bővítésére, ismereteinek szélesítése érdekében. Útjára indítottuk tavaly Az agrárértelmiség a szocialista faluért elnevezésű akciót, amelyet a MEDOSZ-szal és sok más testülettel együtt folyamatosan valósítunk meg. Célunk, hogy a munkások, a falun élő emberek szellemi felkészültsége bővüljön, élet- és munkakörülménye korszerűsödjön és növekedjék az új iránti igényük. Számításba vesszük, hogy a mezőgazdasági dolgozók közel fele fiatal, igényeik azonosak más munkásokéval és friss az új iránti befogadókészségük is. A nagy hagyományokra épülő mezőgazdaságban fokozott figyelmet kell fordítanunk az évtizedes tapasztalatokkal rendelkező idősebb kollégákra, ők már bebizonyították eddigi munkájukkal a falu és a szocialista mezőgazdaság szeretetét. Készek az új módszerek terjesztésére, a falusi életmód megváltoztatásának támogatására, a fiatalság ismereteinek bővítésére. A VI. ötéves terv a mezőgazdaság számára olyan feladatokat szab meg, amelyek nem nélkülözhetik az együttes alkotói munkát, a termelés hatékony fejlesztését, az ellátás és az export biztosítását. Klenczner András, az Állami Gazdaságok Központjának vezérigazgatója a Magyar Agrártudományi Egyesület főtitkára Az agrárértelmiség A Csepel Művek Szerszámgépgyára nyírbátori fúrógépgyárában elkészült az alapítás óta gyártott kétezredik radiálfúrógép. A nagyüzem termékei három földrészen keresettek (MTI Fotó : Pach László felvétele)