Népszava, 1980. november (108. évfolyam, 257–281. sz.)
1980-11-01 / 257. szám
1980. NOVEMBER 1. SZOMBAT 108. ÉVFOLYAM 257. SZÁM ARA 1,20 FORINTOS VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! NÉPSZAVA A MAGYAR SZAKSZERVEZETEK KÖZPONTI LAPJA Csepp a benzin a tengerbőlAz energiaforrás világszerte egyre drágábban csordogál. A közlekedési és a szállítási vállalatok nagyfogyasztói a folyékony aranynak, különösen a benzinnek, amelynek több mint fele ég el járműveik motorjában. Jó lenne tehát takarékoskodniuk, méghozzá úgy, hogy a szállítási feladatoknak is megfeleljenek, s ne pöfögjenek el a drága hektoliterek. Hogyan lehetne az eddiginél jobban takarékoskodni? A legeredményesebb lenne, ha a közlekedési munkamegosztáson szabadon változtathatnánk. Tudjuk, hogy a vasúti fuvarozás aránylag kevesebb import energiahordozót emészt, mint a közúti. Legyenek hát megpakoltabbak a vagonok — mondhatnánk. Ez azonban nem ilyen egyszerű. A vasút csak annyi áru elszállítására képes, amennyi a kocsija, mozdonya, amilyen erős a pályája. Lehet, hogy energiatakarékosabb vasúton a közeli szállítás is, ám a komplex elemzések kimutatják, hogy amit a réven nyerünk, elveszítjük a vámon. Míg a benzinspórolás bűvöletében élünk, esetleg elfelejtkezünk az átrakások, a pályafelújítás, a biztosítóberendezések költségeiről. Beruházási forintokban pedig nem bővelkedünk, ezért a következő esztendőkben sem számíthatunk a viszonylag olcsóbb vasúti, vízi és csővezetékes szállítás teljesítményének jelentékenyebb növekedésére. Lehetőségünk tehát anynyi, hogy a mostani munkamegosztáson javítsunk, s a közúti fuvarozás költségeit csökkentsük. Az útjainkon futó teherautók sok gázolajat, benzint fogyasztanak. A számunkra gazdaságos beszerzési piacokon még nem követték a gyártmányfejlesztők az energiatakarékossági követelményeket, ezért egyelőre óhaj, hogy külkereskedőink igyekezzenek optimálisabban választani a felkínált járművek között. Külföldi és hazai példák azonban igazolják, hogy az utólagos műszaki változtatások kiig hoznak eredményt, a megtakarítások gyakorta nem bizonyíthatók, a megoldások nem hatékonyak. E megállapítás nem a kutatásoknak, a fejlesztéseknek akar gátat emelni, sokkal inkább arra szeretné ösztönözni a bevezető vállalatokat, hogy széles körű gazdaságossági számítással döntsenek egy-egy „újításról”. E körültekintésre azért is szükségük lesz, mert a jövőben sem az energia-, sem a hitelforrások nem buzognak majd bővebben. Pillanatnyilag — éppen az elmondottak miatt — gyors megtakarítást azok a tervek hoznak, amelyek a meglevő gépekre, vezetési kultúrára építenek. Újabb forintok kérése nélkül is javítani lehet a forgalomirányítást, s a forgalom szervezését. Rájöttek már a vállalatok — így a Volán Tröszt is —, hogy nemcsak az álló gépkocsi drága. Az a legdrágább, ha a motor jár, a pilóta dolgozik, ám a plató üres, vagy félig rakott. (Tudunk olyan esetről, amikor hat székkel „terhelve” küldtek egy jókora teherautót a fővárosba az ország túlsó sarkából.) A számítógépes rendszer ugyan sok hasznos információval szolgál, az embert azonban nem helyettesítheti. A lelkiismeretes embert, aki érti, hogy saját és kisebb közössége érdeke a fuvar megszerzése. Végső soron a nagyobb közösségé is, hiszen az oktalanul elfüstölt benzint nem kell importtal pótolni, illetve az árán más árucikket lehet beszerezni. Hiába megy azonban dugig rakottan a jármű, ha a karbantartók nem állították be jól a fogyasztást, nem mérik állandóan, mennyire takarékosan jár a gépkocsi. Ez eddig lehet, hogy jámbor óhaj volt, de amióta megszűnt a benzinjegy, azóta a gépkocsivezető a legérdekeltebb a takarékos fogyasztásban. Rákényszeríti a vállalatot, hogy tartsa rendben a kocsikat, mert most már a saját zsebe bánja a pazarlást. Van már olyan számítógépes rendszer, amely — sok egyéb mellett — a fogyasztás regisztrálására is képes. Érdemes lenne elgondolkozni a nagyvállalatok vezetőinek, vajon kifizetődő lenne-e megvalósítani ezt a magyar szabadalmat? Szintén nem forintok, hanem szemlélet és begyakorlottság kérdése az, hogyan vezet a pilóta. Lehet lassan gyorsítani — mint ahogy a reklám mondja —, elkerülni a fölösleges fékezést, egyenletes sebességet tartani. Mindehhez a vezetéstechnikai ismeretek elterjesztése szükséges. A cégek többségénél felismerték ezt a tényt, sorra szervezik a tanfolyamokat, mint a járműveken mutatják be a műszerek, mennyi fortélya van a jó vezetésnek. S azt is, hogy a gázpedál megfontoltabb taposásával mennyi benzint lehet megtakarítani. Igaz, ezek az olcsó megoldások viszonylag kevés energiát takarítanak meg. Mégis, mai helyzetünkben minden cseppet érdemes megmenteni a benzintengerből. Fóti Péter Szovjet előterjesztés nyomán ENSZ-határozat a nemzetközi környezetvédelmi együttműködésről Magyar felszólalás a plenáris ülésen A dekolonizációs bizottság döntése ügyében Az ENSZ-közgyűlés 35. ülésszakának plenáris ülésén „Az államok történelmi felelőssége a természet megóvásában a ma élő és a jövő nemzedékek számára” című napirendi pont vitájában felszólalt dr. Domokos Mátyás nagykövet, a magyar küldöttség tagja. Hangsúlyozta, hogy a környezet- és természetvédelmi feladatok napjainkban már egyetlen országban sem oldhatók meg nemzeti keretek között. Utalva arra, hogy a környezetvédelemben a nemzetközi együttműködés a 70-es években, az enyhülés körülményei között érte el a legjelentősebb eredményeket, dr. Domokos Mátyás leszögezte, hogy a környezet védelme politikai kérdés is, mivel szorosan kapcsolódik a békéért, a társadalmi haladásért és a gyarmatosítás felszámolásáért vívott harchoz. A közgyűlés 68 szavazattal, 47 tartózkodás mellett elfogadta azt a szovjet határozati javaslatot, amely felszólítja a világszervezet tagállamait, hozzanak intézkedéseket és törvényeket a környezet védelmére, s vegyenek részt a természeti kincsek megóvását célzó nemzetközi együttműködésben. A határozat felhívja a figyelmet arra a veszélyre, amelyet a fegyverkezés fokozódása jelent az emberi környezetre. Egyúttal felkéri az ENSZ főtitkárát: dolgozzon ki jelentést a fegyverkezési versenynek a környezetre gyakorolt káros hatásairól, s terjessze azt a közgyűlés jövő évi, 36. ülésszaka elé. A közgyűlés dekolonizációs bizottsága csütörtökön első ízben hozott olyan határozatot, amely megbélyegzi Nyugat-Szahara marokkói megszállását, és a terület függetlenségéért küzdő Polisario Frontot ismeri el a nyugat-szaharai nép törvényes képviselőjének. A fejlődő országok tömbjének indítványára 88 ország képviselője szavazott, 6 ország ellenezte a javaslatot, míg 44 ország képviselője tartózkodott a szavazástól. Kádár János fogadta Pjotr Gyemicsevet Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára pénteken a KB székházában fogadta Pjotr Gyemicsevet, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagját, a Szovjetunió kulturális miniszterét, aki a szovjet kultúra napjai magyarországi rendezvényein vesz részt.* Óvári Miklós, a Központi Bizottság titkára és Aczél György miniszterelnök-helyettes, a Politikai Bizottság tagjai ugyancsak pénteken fogadták Pjotr Gyemicsevet és Vaszilij Lavrót, az SZKF KB kulturális osztályának vezetőjét. A szívélyes,, elvtársi légkörben lezajlott megbeszéléseken véleménycserére került sor a magyar —szovjet barátság, a tudományos és kulturális együttműködés fejlődésének tapasztalatairól, és időszerű feladatairól. Megállapodtak a kulturális kapcsolatok elmélyítésében és sokoldalú továbbfejlesztésében. Ülést tartott az Elnöki Tanács A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa pénteken ülést tartott. Losonczi Pál tájékoztatta az Elnöki Tanácsot a szocialista Etiópiában, a Tanzániai Egyesült Köztársaságban, a Mozambiki Népi Köztársaságban és a Zambiai Köztársaságban ez év szeptemberében tett hivatalos látogatásáról és ezen államok vezetőivel folytatott tárgyalásairól. Az Elnöki Tanács a tájékoztató jelentést jóváhagyólag tudomásul vette és megállapította, hogy a látogatások és tárgyalások eredményesek voltak, jelentősen hozzájárultak a Magyar Népköztársaság és a meglátogatott államok politikai, gazdasági és kulturáis kapcsolatainak továbbfejlődéséhez. Törvényerejű rendeletet fogadott el az Elnöki Tanács a földértékelésről. A rendelet értelmében a jelenleginél korszerűbb, a hatékony jövedelemszabályozást jobban szolgáló, a termelést leginkább befolyásoló természeti tényezőkön alapuló földértékelés kerül bevezetésre. Az új földértékelést — amely a mező- és erdőgazdasági művelést szolgáló külterületi és zártkerti, továbbá a nagyüzemi műveléssel hasznosított belterületi földekre vonatkozik — 1981-től folyamatosan hajtják végre. A Polgári Törvénykönyv egyes rendelkezéseinek végrehajtásaként az Elnöki Tanácsra a bányászatról, mint a villamos energiáról szóló törvényt. A jogszabály a kisajátítástól eltérő sajátos kártalanítási szabályokat tartalmaz azokra az esetekre, amikor a bányászati tevékenység vagy az energia továbbítását szolgáló berendezések elhelyezése a használati jogsoik korlátozásával jár. A törvényerejű rendelet a kihirdetéssel lép hatályba. Az Elnöki Tanács bírákat választott meg és mentett fel, továbbá egyéb folyamatban lévő ügyeket tárgyalt. Pénteken délelőtt ünnepélyesen felavatták az M3-as autópálya Budapest —Hatvan közötti szakaszát. Az ünnepségen részt vett Borbándi János, a Minisztertanács elnökhelyettese, s ott volt Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter is. Budapesttől Hatvan, hatvan kilométerre volt. De csak volt, mert ma már 45 kilométerre van. Hogyan? Egyrészt úgy, hogy a távolságot mindig a Lánchídtól számítják, de ez az út most még csak Rákospalotáról, a Felszabadulás útjától „indul”, másrészt, a kanyarok átvágásával közelebb „hozták” a két várost. Cser István miniszterhelyettes megnyitó beszédében joggal emelte ki, hogy határidőre, s kiváló minőségben készítették el a 2-4 nyomú pályát. A kettő nem független egymástól. A magyar útépítők az M7-es első szakaszánál fizették meg az iskolapénzt, s ma már a legkorszerűbb módszerekkel és gépekkel dolgoznak. A generálkivitelező, a Betonútépítő Vállalat, valamint az alvállalkozók, mint például a Hídépítő Vállalat munkásai, mérnökei kitűnőre vizsgáztak. Nem kevesebb, mint 6 millió 800 ezer köbméter földet mozgattak meg, és több mint 550 ezer tonna cementet építettek be. A hidak elsősorban nem építő, hanem szerelő technológiával készültek, és varázslatos gyorsasággal. Az első szakaszon 28 felül- és 17 aluljáró van. Külön említésre méltó a 256 méter hosszú bagivölgyi híd. A burkolat négy rétegből tevődik össze, összesen 42 centiméter, a legnagyobb súlyú kamionokat is könnyen elbírja. Négy csomópontot alakítottak ki, Hatvannál, a 21-es főútnál találkozik a régi 3-as és az új M3-as. Itt automata forgalomirányító lámpák is működnek majd a nagyobb biztonság érdekében. Akik Miskolc felől igyekeznek Budapestre, a 30-as számú főútról a Kerekharasztnál érhetik el az autópályát, azoknak pedig, akik az M3-asról a Mátra felé igyekeznek, azt javasolják, hogy a 21-es főútra érve Pásztón keresztül haladjanak tovább. Az építők, akik közül a legkiválóbbakat kitüntették, jutalomban részesítették, nem sokáig ünnepelnek, folytatják munkájukat. Várhatóan 1983-ig Gyöngyösig elkészül az autópálya, s már dolgoznak a Gyöngyöst elkerülő szakasz kialakításán is. Az új útvonal nemcsak Budapest és Miskolc között javítja az összeköttetést, hanem javítja Zágráb—kassai viszonylatban, valamint a Csehszlovákia és a Szovjetunió irányába lebonyolódó jelentős nemzetközi tranzitforgalom feltételeit is. Átadták az MS-a autópálya újabb szakaszát Budapest—Hatvan: 45 kilométer Megindult a forgalom az M3-as újabb szakaszán (MTI Fotó : Balaton József felvétele) Közszolgálatban........................... 3 Háromarcú változás...................... 3 Pastorale......................................... 4 Válaszol a miniszter...................... 4 Pályaindítás................................... 5 Hiányzó édességek........................ 16 Görögország Közalkalmazottak sztrájkja Pénteken Görögországban több mint 200 ezer közalkalmazott 48 órás figyelmeztető sztrájkot kezdett. A sztrájkolók béremelést követelnek és azt, hogy a fizetésük folyamatosan igazodjék az emelkedő megélhetési költségekhez. A sztrájk következtében a repülőterek nem indítanak és nem fogadnak gépeket. A minisztériumok és az egyéb közintézmények zárva tartanak, szünetel az oktatás az iskolákban és az egyetemeken. Részt vesznek a megmozdulásban az állami kórházak, sőt a diplomáciai szolgálat munkatársai is. A kormány képviselői kijelentették, hogy a követelések teljesítését lehetetlennek tartják.