Népszava, 1981. október (109. évfolyam, 230–256. sz.)

1981-10-11 / 239. szám

NÉPSZAVA 1981. OKTÓBER 11., VASÁRNAP Sport Meranóban Korcsnoj halasztást kért A sak­kvi­l­á­gbaj­nok­i címért folyó páros mérkőzésen, az olaszországi Meranóban, a címvédő Karpov kihívója, Korcsnoj, az elveszített ne­gyedik parti után halasztást kért. Ezt a lehetőséget most használta ki először, és még két alkalommal élhet vele a továbbiakban. Így a szombatra kiírt ötö­dik játszma hétfőn kerül megrendezésre. A páros mér­kőzés állása 3—0 Karpov ja­vára (a döntetleneket nem számítják). VB-selejtezők Svájc—Románia 2—1, Lengyelország— NDK 3—2 Szombaton délután a buka­resti Augusztus 23. Stadion­ban 65 ezer néző előtt ját­szották le a magyar szem­pontból rendkívül fontos Ro­mánia—Sváj labdarúgó vi­lágbajnoki selejtezőt az euró­pai 4. számú csoportban. A ve­zetést mindenesetre a romá­nok szerezték meg az 57. perc­ben Balaci nagyszerű szabad­rúgásgóljával, a svájciak azon­ban jól cseréltek, s előbb a 69. percben Zappa révén egyenlítettek, majd az újonc Lüt­hi góljával a 77. percben a győzelmet is kiharcolták (2-1). Meglepetésszerű vendéggyő­zelemmel zárult a Lipcsében lejátszott NDK—Lengyelor­szág összecsapás is, amely a lengyeleknek a csoportban hátralevő mérkőzések ered­ményétől függetlenül a to­vábbjutást, a világbajnoki döntős részvételt jelentette. A vendégek a rutinos Szarmach góljával már a má­sodik percben vezetést sze­reztek, s hiába biztatta 85 ezer néző a hazaiakat, Smo­­larek az 5. percben 2-0-ra alakította az eredményt. A második játékrészben az 54. percben Schupkase szépített, de aztán a 62. percben ismét Smolarek következett. A vég­eredmény a 66. percben ala­kult ki, Streich talált a há­lóba, ezzel lett 3—2 a lengye­lek javára. A VII. csoport állása: A IV. csoport állása: 1. Anglia 2. Románia 3. Svájc 4. Magyaro. 5. Norvégia 7 3 1 3 12- 8 7 7 2 3 2 5- 5 7 6 2 2 2 9- 9 6 5 2 2 1 6- 6 6 7 2 2 3 7-11 6 1. Lengyelország 3 3------6-2 6 2. NDK 3 1 — 2 4*-5 2 3. Málta 2-------2 1-4 — Vízilabda OB I-es vízilabda-eredmé­nyek: Bp. Spartacus—Tata­bánya 9—9, V. Dózsa—OSC 9—6, Eger—SZEOL 11—10, FTC—Szolnok 12—11,­­ Szen­tes—Hódmezővásárhely 10— 8, BVSC—Vasas 11—10. ­ A barcelonai nemzetkö­zi versenyen a férfipáros elő­döntőjében Taróczy Balázs, oldalán megszokott partne­rével, a svájci Günthardttal, két sima játszmában veresé­get szenvedett a Simonsson— Jan­d (svéd) kettőstől. A másik ágon: Gildemeister, Gomez (chilei, ecuadori)— Slozil, Smid (csehszlovák) 7-6, 6-2. Egy nap a válogatott labdarúgókkal Tatán Védőőrizetet Botteronnak! Október 10-én, szombaton, a felkelő nap először 5 óra 55 perckor pillanthatta meg magát a tatai tó tük­rében. Az olimpiai edzőtá­borban ekkor még békésen aludtak a válogatott lab­darúgók ... . 7.30: Vinkovics Lajos gyúró végigmegy az A-épü­­let II. emeleti szárnyán és keményen cseng a hangja a folyosón: ébresztő! — A hasunkra süt a nap. Kár minden percért, amit nem használunk ki — mon­­ja félig zsémbesen, félig kö­­telességszerűen. 7.45s a svájciak ellen készülő labdarúgó világbaj­noki keret tagjai melegítőben elindulnak a tó körüli „sé­tára”. Ez, természetesen, fu­tást jelent. S az élen Mészöly Kálmán halad. Ő diktálja a tempót. Máskor Mezei György is mellette fut, de most ő éppen Bukarestben van, a Románia—Svájc világbajnoki selejtező megfigyelőjeként. 8.00: Az étteremben bő­séges reggeli. Aki megéhezett — akár az éj folyamán, akár a tempós , futástól (egy kör volt mindössze, ami alig ne­gyed óra), az most megtöm­heti a bendőjét. Amit szem­száj kíván, és reggelihez il­lik, rendelkezésre áll. — így már valamivel szebb a napsütés... — jegyzi meg Kiss László, aki köztudottan nem nagy híve a futásnak, bár futógyorsasága szinte utolérhetetlen. 9.00: Rövid technikai eligazítás a Tatabányai Bá­nyász második csapata elleni edzőmérkőzés előtt. A pálya szélén, kívül a magas vaske­rítésen, a jól értesültek már várják, hogy feltűnjenek a zöld gyepen — a fiúk, azaz a játékosok. A fiú szót azért hangsúlyoztam, mert láthatók nagyon csinos lányok is, a művészi tornászválogatott tagjai, akik lélegzetvételnyi szünetükben szurkolni jöttek ki a levegőre. 10.00: Kezdődik a mér­kőzés, amely három harmad­ból áll, s lehetőséget nyújt a „csiki-csuki”-ra is, azaz egyik-másik játékos miután lehívták, később még visz­­szatérhet. Mint, például, Tö­rőcsik, aki az első és az utol­só harmadban játszott. Az idegenlégiós Fazekas viszont végig. — Jó itthon lenni, egészen más a hangulat, mint Bel­giumban az edzéseken — jegyzi meg Fazekas, akit a profi életmód nemcsak ko­molyabbá és keményebbé, hanem bölcsebbé is tett. — Az embernek tudnia kell, mi az érdeke! S aszerint kell cse­lekednie ... 11.30: A válogatott ke­ret Izsó (2), Nyilasi és Faze­kas góljaival 4—0 arányban nyert a játékot komolyan ve­vő bányászegyüttes ellen. Természetesen a teljesítmé­nyeket nem lehet válogatott mércével bírálni, de azért... — Ezeknek az edzőmérkő­zéseknek valójában csak az a jelentősége, hogy játékle­hetőséget nyújtson a szerve­zett csapatmozgásra. Ennyi volt. Megjegyzés: ahogy elnéz­tük (kollégákkal és más ér­deklődőkkel együtt, voltunk jó néhányan), egyöntetű volt az összegezés — a Fazekas, Törőcsik, Kiss csatárhármas­nál jobbat, többet ígérőbbet, aligha lehetne összeállítani. 12.00: Ebéd. Halászlé, túróscsuszával, almával vagy zöldségleves, rántott hal bur­gonyapürével, utána alma. Igen, almából bőven jut min­denkinek. A jó ebédhez pe­dig nem nóta, hanem gratu­láció szól. A válogatott ke­ret tagjai közül ugyanis há­rom játékos ezekben a na­pokban ünnepli születésnap­ját... 13.00: A tó partján, a Hotel Pálma halljában a „vendéglátók” már sührög­­nek-forognak, mire odasétál a csapat és a meghívottak. Poharak csendülnek, koc­cintások követik egymást, majd a hangos derű tetőfo­kán pár percnyi csend. — Kedves fiúk, engedjétek meg, hogy valamennyiünk nevében köszöntsem Fazekas Lászlót, aki 34., Varga Jó­zsefet és Moldván Miklóst, akik 27. születésnapjukat ér­ték meg. Azt kívánom, hogy szerdán este így, ahogy va­gyunk, a svájciak elleni győ­zelemmel együtt ünnepeljük meg ezt az örvendetes ese­ményt. 14.00: A tv-szalonban már negyed órával a ro­mán—svájci mérkőzés kez­dete előtt minden hely el­kelt. A közvetítés fekete-fe­hérben és színesben is látha­tó. A játékosok, és a veze­tők, no meg, aki él és mo­zog, az olimpiai edzőtábor­ban, ott szorong, hogy „Lás­suk a medvét!” Elő is bújt!... Sőt, két góllal válaszolt a románok bevezető góljára, s ez egy­értelműen azt jelenti, hogy azoknak van igazuk, akik Paul Wolfisberg csapatát változatlanul a továbbjutás­ra esélyesnek tekintik. De nem a mi rovásunkra! — Nem lepett meg az eredmény — jelentette ki Mészöly Kálmán. — Ugyan­is tudtam, hogy bárhogy, is végződjék a bukaresti talál­kozó, nekünk a Népstadion­ban győznünk kell, így leg­alább mindenki láthatta, hogy milyen jó csapattal kell sikerrel megküzdenünk, s nem lesz senki elbizakodott. Még valaki tudta ezt: a debreceni Kerekes György, aki el is vitte az 500 fo­rintos helyi totófőnyere­ményt. 16.00: A csapat tag­jai még mindig a tv előtt ülnek, de most már az NDK —Lengyelország VB-selejte­­zőt nézik. Nem lankadnak, s az emberben meginog a sokszor elhatalmasodó ér­zés: ezek a labdarúgók már utálják a futballt Dehogy! Inkább azt kellene mondani, hogy a mai labdarúgás már inkább munka-, mint já­tékigényes. — Svájc tetszett eddig a legjobban — állapítja meg a csapat „vezére”, Nyilasi Tibor, a mérkőzés végén és még hozzáfűzi: — A széle­ken roppant veszélyesek, de hogy Botteront ne fogja senki, azt nem értem ... Reméljük, nekünk lesz rá gondunk! 18.00: Itt megszakad a „helyszíni közvetítés”. De ha a bejelentett esti műsor nem változott, akkor a válo­gatott keret ezt a napot or­vosi ellenőrzéssel, hideg va­csorával, majd tv- és leg­végül filmvetítéssel fejezte be. S remélhetően jól aludtak — ma kivételesen negyed 9-ig —, hogy pihenten és jóked­vűen tölthessék a napot — a családtagokkal. Vándor Kálmán V . Nyilasi indít támadást Koppány György felvétele Papírforma minap történt az egyik, úgynevezett alapsportág szövetségében... A kiemelt klub vezető edzője átigazo­lási lapot lengetve érkezett, a főtitkárt kereste. Szerin­te ugyanis a komplikált ügy jóváhagyása a sportágat irányító legfelsőbb adminisztratív vezető dolga. Nagyon meglepődött, amikor kiderült: dehogy kellett neki a vá­ros másik végéből egy aláírásért és egy bélyegzőért ide eljönnie, ezekre semmi szükség sincs az átigazolás­hoz ... Búsan elballagott, s közben — okkal, joggal — szidta egyesületének azt az adminisztrátorát, aki őt fél­revezette ... Mert félrevezette, elvonta az edzésektől, a munkájától, azért, mert nem volt tisztában saját mun­kakörének „ügyrendjével”... A másik esetet csak hallomásból ismerem. Ebben is egy népszerű sportklubról van szó, amelynek legfelsőbb vezetése éppen akkor találta alkalmasnak az időpontot egyik szakosztályának „élveboncolására”, amikor az első csapatuk meglehetősen fontos bajnoki rangadón szerepelt... Azt is egy sportvezető mesélte, hogy visszatérve kül­földi útjáról, jelentést kellett írnia az általa vezetett túra részleteiről. A jelentés címzettje néhány nap múl­va rátelefonált, s kérte: mondja meg, hogyan reagálja­nak az ő „dolgozatára”? Papírforma... Egyre több a papírmunka, a felesleges íróasztal a ma­gyar sportéletben, egyre inkább túltengenék a pálya szélén (csak képletesen, mert a szó szoros értelmében legfeljebb elvétve tévednek oda!) az olyan hivatalno­kok, akik kitűnően élnek a sportból, pedig a sportért kellene élniük. Régi sztori: az egykori sokszoros világbajnok edző lett. Egyesületének vezetése minden év végén (elején?, mindegy...) terjedelmes papírmunkára kárhoztatta: tervet, jelentést, feljegyzést stb.-t kellett írnia. Gondolt egyet a mester, és irományának, mondjuk, 17. oldalára, a 2. bekezdés alá — igaz, zárójelben — odaírta: aki idáig jut az oltasásban, annak fizet egy láda sört. Ta­lán mondanom sem kellene: mind a mai napig az ég­világon senki sem jelentkezett ezért az igencsak ked­vező ajándékért... Ennyit a papírformáról! De még hosszasan sorolhatnám az érzékletes példá­kat annak bizonyítására, hogy mennyien feleslegesek manapság sportvezetésünkben. Sokan maguk is mint­ha így éreznék, hiszen évek telnek el, amíg egy-egy klub alkalmazottja és sportolója egyáltalán találkozik, nyolcnapos vívóbajnokság zajlik le, anélkül, hogy úgy­nevezett illusztris látogató megtisztelné jelenlétével va­lamelyik finálét... Szólhatnék a felduzzasztott egyesületi vezetésről is, ahol — tisztelet a kevés kivételnek! — módszertani munkatársak serege felügyeli a szakosztályokat... Pa­píron ... Mert hogyan bírálhat el egy — már elnézést a szókimondódért — „egyszerű”, TF-et végzett személy egy mesteredzőt, sportágát világszinten ismerő tré­nert? Sehogy! Ezt — vélhetően — pontosan tudják azok is, akik a nevezett „intézményt” kitalálták, hiszen a módszertan is fizetése meg sem közelíti a mesterét, s azért ebben az anyagi hierarchiában benne rejlik az alapigazság is... Ma, amikor az élet minden területén visszaköszön a hatékonyság, az erők jobb kihasználása, s társadalmunk kezd egyre jobban hozzászokni ezekhez a gyakorlatba átültetett fogalmakhoz, akkor a sport már-már anakro­nisztikus jelenségeivel „tüntet”. Vajon meddig? Serényi Péter Az év végéig elkészül a Budapesti Nagy Sportcsarnok A Budapesti Nagy Sportcsar­nok megvalósításában jelen­leg közreműködő szervezetek gazdasági, politikai és társa­dalmi vezetői — a Szakszer­vezetek Budapesti Tanácsa kezdeményezésére — az ér­dekelt fővárosi szervezetek­kel közösen október 9-én a SZOT-székházban értékelték a nagyberuházás megvalósí­tására kötött szocialista szer­ződésben vállalt kötelezettsé­gek eddigi teljesítését, s egyeztették a további tenni­valókat. A tanácskozáson az érde­kelt szervek felelős vezetői megállapodtak: a kivitelezés során felmerült, korábban nem érzékelhető gondok elle­nére vállalják, hogy a Buda­pesti Nagy Sportcsarnokot az év végéig — az Állami Tervbizottság által előírt ha­táridőre — átadják. Ennek érdekében­ fokozottabban koordinálják feladataikat, a helyszíni vezetést megerősí­tik, szükség esetén több mű­szakot szerveznek, egymás munkájának eredményeit gondosan megóvják, kiszűr­ve ezzel az utólagos javítá­sokat, minőségi kifogásokat. A megbeszélés résztvevői­nek egyöntetű véleménye: a nagyberuházás mielőbbi megvalósításáért kötött szo­cialista szerződések teljesíté­se során az érdekelt vállala­tok dolgozói és vez­etői maxi­mális erőfeszítése­ket tettek. Igaz ugyan, hogy a szocialis­ta szerződésben vállalt határ­időre — ez év november ele­jére — nem fejeződnek be a munkálatok, de a vállalatok szocialista szellemű együtt­­m­űködése lehetővé teszi, hogy a főváros lakossága az év végén birtokba vehesse a Bu­dapesti Nagy Sportcsarnokot. 13 Csak hölgyek Kabátcsere a Szivárvány Áruházakban október 17-ig Régi, megunt kabátját 300 Ft-ért átvesszük, ha újat vásárol a Szivárvány Áruházak konfekció osztályain. Bővebb felvilágosítás a vevőszolgálat 66-44-66-os telefonszámán min­­szyú*

Next