Népszava, 1982. április (110. évfolyam, 77–100. sz.)

1982-04-25 / 96. szám

NÉPSZAVA 1982. ÁPRILIS 25., VASÁRNAP Lopják a házakat St. Louisban Különös dolog történik mos­tanában az egyesült államok­beli St. Louisban: lopják a házakat. A város északi felén, a négernegyedben reggelente arra ébrednek az emberek, hogy szén öreg épü­letek, amelyek előző este — ha omladozva, málladozva és lakatlanul is — még a helyü­kön állt­ak, nincsenek többé. Nyomukat csak szúette ge­rendaroncsok, padló- és cső­maradványok jelzik. A tégla — néhai olasz és ír beván­dorlók keze munkája —, amelyből a múlt században emelték őket, mind egy szá­lig eltűnik. A város főépítészének szá­mításai szerint az ellmúlt év­ben körülbelül 70—90 régi háztól szabadították meg St. Louist az éjszaka leple alatt dolggozó tégilatolvajok. Valóságos új üzletággá fej­lődött ez a különös banditiz­­mus. A kaliforniai gazdagok körében ugyanis divat a tör­ténelmi stílus és az újonnan épített múlt századi udvar­házaknak a kézi munkával készült régi tégla kölcsönöz hitelességet. Ezért azután rendkívül kelendő az ilyen antik tégla Egy átlagos épü­let anyagáért 2 ezer dollárt is fizetnek a vállakozók, akik azután busás haszonnal ad­ják tovább a zsákmányt a kaliforniai építtetőknek. St. Louis vezetői szinte tel­jesen tehetetlenek a tégla­­tolvajokkal szemben. Előfor­dult már, hogy egy holdvilá­gos éjszakán a rendőrség tetten ért egy bontó bandát, de mivel az elhagyott épü­letek engedély nélküli lebon­tása csupán szabálysértés, a bűnösöket mindössze 100 dol­láros pénzbírsággal sújtották, így persze kifizetődő az üz­let. Egyetlen olyan eset volt, amikor sikerült felkutatni a tulajdonosokat és bíróság elé tudták állítani az épület­rombolókat. De a vádemelő hatóságok csúfos kudarcot vallottak az üggyel. Kiderült, hogy a tulaj sokallta a bon­tási engedélyért a városnak járó 50 dollárt, meg a köz­művek­­kikapcsolása fejében megállapított 200-at és en­nek a feléért maga bérelte fel a bandát, így azután St. Louisban továbbra is lopják a házakat. Már ameddig a készlet tart, ki Babilóniai szótár A szótárak hasznos voltát már az őskorban fölismer­ték. A legrégebbiek közé a babilóniai kézikönyv tarto­zik, amelynek méretéhez egy íróasztal kicsi és egy köny­vespolc nem elég nagy mé­retű. A tudásnak ez az adattá­rolója szabályokat, előíráso­kat tartalmazott a templom­­írnokok számára. Ékírással puha agyagba vésve, függő­leges és vízszintes választó­vonalakkal, címsorokkal és aláírásokkal — a szakértők e műben 2732 évvel ezelőtt pontos munkát végeztek. Eb­ben az időben babilóniai és sumér szótárak is léteztek. A szótárban megtalálhatók az agyagba vésett, sorok­ból álló állat- és eszközképek, amelyek az akkori társadal­mi érintkezés írásjelei vol­tak. Ezeket az írásjeleket geográfiai tankönyvek, csil­lagászati kutatások leírásá­hoz használták. Ezekkel a je­lekkel a királyi rendeleteket írták, kegyetlen büntetőtör­vényeket, Gilgamesről­, Mezo­potámia mitikus hőséről szó­ló történetet, szájról szájra járó regéket, épületrajzokat, időrendi feljegyzéseket örö­kítettek meg. Egy filozófus az akkori osztálytá­rsadalom igazság­talanságát ekképpen pana­szolta: „Azok zsebeit tömik meg, akik maguk is zsivá­­nyok. Elpusztítják a védte­lent, akit üldöz a gazdag.” A legősibb történelem írés­­jelei így üzentek az utókor­nak. (Zoboki) György napjára Se sárkány, se szent... „Süss fel, nap, Szent György nap, kertek alatt a kis bárány, majd megfagy...” — bizony, ránk férne az idei tavaszon is, hogy meg­hallgassa Szent György, a nyilván soha nem élt, sár­­kányölő vitéz a gyerek­mond­óka követelő kérését. Hiszen övé, a képzelet te­remtette hősé a legjelesebb tavaszi névünnep, a legvál­tozatosabb tartalmakkal és szokásokkal teli. György hódítása páratlan az egyházi legendáktól az irodalomig és festészetig, a népi hiedelemtől a gazda­ságtörténetig és közéletig. Majd minden nemzet úgy vélte volna évszázadokon át szívesen. Szent György lovag az ő hagyománykin­­csébő­l, az ő történelméből patent elő. Királyok, fejedelmek próbálták tőle származtat­ni a családfájukat, egyházi vezetők erősítették vele a másokat is térítő hitüket, neki tulajdonították győ­zelmeiket a hadak vezérei, tőle kapták a jó időt, bő termést a földművesek, tő­le kérdezgették a boros gaz­dák: milyen lesz a szüret. Az ő tiszteletére sarjadt le­geltetésre alkalmassá a ta­vaszi gyep, az ő névünne­pén hajtották­­ki a pászto­rok a bent telelő gulyát. A népmesék feneketlen kútjának mélyéről bukkan elő ez a királyszabadító, sárkányölő vitéz. Az egyház — ámbár szinte az első ke­resztény századoktól meg­­megkérdőjelezte létét — György névünnepét telepí­tette a római pásztoristen, Pales ünnepeire — keresz­ténnyé színesítve és szelí­dítve ezzel a pásztorszoká­­sokat. Országok védőszentje, ke­reszteshadak láthatatlan vezére — holott az egyház törölte végül is a szentek hivatalos listájáról a nevét. Külön tanulmányt érde­melne az irodalma, másikat a festészetben és szobrá­szatban betöltött ihlető sze­repe az ikonfestő műhe­lyektől a köztéri szobrokig. Minden nemzet történelmi és művészeti panteonjá­ban a legelőkelőbb helyek egyikén szerepel. Anglia védőszentje, de védőszent­je volt Oroszországinak, s már a magyar államalapí­tásnál is ő „segédkezett”, István nagyobb legendája szerint. Nemcsak a Károly Róbert alapította és Zsig­­mond továbbfejlesztette lo­vagrendeknek, de az alföldi tanyavilágban még a lovak­nak is védőszentje volt. A magyar jelképrendszerben nem is ő szerepel már, ha­nem a sárkányszimbólum — a sámáni idők örökségét átmentőn — akár az ősem­beri barlangi rajzokon a le­­­­győzendő vadállatok, távol­tartandó szellemek. A nevét viselő helynevek számával világszerte alig vetekszik bármelyik név, a közéletben s a szolgálatban is igen tisztes hely jut neki. Nemcsak a pásztorok, ko­csisok, cselédek léptek e napon szolgálatba, de áp­rilis 24-e volt falun és vá­roson a tisztújítás napja is. A budai bíró csakúgy Szent György napkor vette fel a szolgálatot, mint az uradal­mi cseléd. R. N. Amatőr képzőművészek hónapja Dluhopolszky László rajza Ez vicc Az inas így szól a lord­hoz: — Sir, bátorkodom je­lenteni, hogy a konyhá­ban valamiképpen tűz támadt. A házigazda lassú moz­dulattal tetszi a Timest és így szól: — Közölje a ladyvel. Hiszen tudja, Robbins, én nem foglalkozom ház­tartási ügyekkel. * Az előadó így magya­ráz: — A természet rendkí­vül alaposan átgondolta szervezetünk berendezé­sét. Hogy láthassuk, mi­lyen sokat eszünk, a ha­sunk testünknek ugyan­azon az oldalán van, ahol a szemünk. Az égiek kedvencei Az égiek a jelek szerint feltűnően kedvelik a francia lányokat. Ez kö­vetkezik ugyanis a La Talaudiere nevű francia munkástelepülésről érke­zett hírből. Egy 14 éves kislánynak ugyanis a múlt év októ­berétől kezdve 31 alka­lommal jelent meg Szűz Mária. Blandine Prégay azt állítja, hogy hol a kertjükben, hol a szobá­jában találkoztak. Arra szólította fel, hogy hús­vétra nagy tömeget hoz­zon össze imádkozni. En­nek hírére húsvétvasár­­nap olyan tömeg érkezett a településre, hogy a ha­tóságoknak kellett a köz­lekedési problémákat va­lahogyan megoldani. A szám szerint mintegy 8000 ember egyébként Pré­gayék virágoskertjét asz­­faltsimaságúvá taposta le. A kislány szerint a kö­vetkező alkalommal pün­kösdkor kell összesereg­­leniük a hívőknek, akik közül egyesek az első al­kalommal egy „zöldes ko­ronával körülvett napot” figyeltek meg, mások az éjszakai ima alatt „csilla­gokból kiformálódott" ke­resztet láttak. Egy tanú szerint a kis­lány elbeszélése kísérte­tiesen azonos a lourdes-i Bernadette Souburou lá­tomásaival. A másik elő­ző eset Therese Martin­nal történt Lisieux-ben. A mostani tehát a har­madik francia eset. Hivatalos egyházi körök egyébként teljes hallga­tásba burkolóznak. M. F. A humorista látásmódja. Garas Dezső szoborkarikatúrája fából. Készítette a természet és Kürti András Világmozaik A német nyelv — úgy látszik — nemcsak a kül­földieknek, hanem a né­meteknek is nehéz. 200 személyt vetettek alá pró­bának. A 4 lediktált szó közül 27 százalék írta le helyesen mind a négy szót. 29 százalék csak kettőt, 24 százalék egyet, 17 százalék egyet sem. Egy Noel Smith nevű angol férfi 6 éves kora óta rokkantként élt „súlyos szívbajosának nyilvá­nítva. Most a liverpooli Broadgreen kórházban makkegészségesnek talál­ták. Szülei ezért most különleges iskolába küld­ték (!), de más gyerekek­kel nem játszhat (!), mert szülei féltik így a kínai közleke­dési szabályok közül: a gyalogosokat két kategó­riába sorolják. A hetven év alattiak csak a zeb­rán keresztezhetik az út­testet, a 70 év felettiek tetszés szerint, bárhol át­vághatnak az úttesten. A világhírű popénekes, Demis Roussos „idegvé­­konyodott": 147 kilogram­mos testsúlyát 94-re csök­kentette. Most egy könyve jelent meg erről — fran­cia nyelven — „Súly­problémák, avagy hogyan mérsékeltem evésemet” címmel. Hallotta, hogy kártyázni nemcsak játékkártyával lehet? Nem? Arról azonban már sokszor hallhatott — hi­szen évek óta lankadatla­nul küzdünk e rossz szo­kásunk ellen —, hogy új­év táján szívesen aján­dékozzuk meg egymást apróbb-nagyobb tárgyak­kal, reklámcikkekkel, a „figyelmesség" ezernyi más jelével — vállalati, állami költségen. De miért kell ezt idesto­va négy hónappal újév után szóba hozni? Csupán azért, mert a nagy áruházak bejárata előtt, az aluljárókban és még ki tudja hány, for­galmas helyen rágógumit, villamosjegyet, bazárhol­­mit árusító standokon ezekben a napokban tűn­tek fel a pénzért kínált újévi kártyanaptárak. Igen, bizony darabja 2 forint, 4 forint, áruja válogat­ja. (Az írógép majdnem azt írta, kit mennyiért le­het becsapni.) Az üzletmenet kitűnő, vásárló és áru is van bő­ven. A kis asztalkákon kötegekben állnak az or­szágszerte ismert keres­kedelmi cégek, a jónevű iparvállalatok, a tudomá­nyos rangú intézmények és — valljuk be töredel­mesen, de egyáltalán nem örömmel — az újságok, hetilapok naptáras rek­lámkártyái. Honnan és hogyan ke­rültek oda? Jó, tegyük fel, többet csináltattak belőlük a kel­leténél, s végül is nem volt annyi vásárló, üzletfél, partner, amennyit meg­tisztelhettek volna vele, s az efféle szórólapokat sajnálták csak úgy, a vak­világba szétszórni. A MÉH-nek sem adhatták oda, mert igaz ugyan, hogy akkor az előállítási költ­ségek egy része megtérül, no de a számla arról is maradandó nyomot hagy, hogy feleslegesen sokat nyomattak. És ki akar ma­ga ellen ilyen kellemet­len bizonyítékot? An­nak pedig, ugyebár, még a gondolata is erkölcste­len, hogy egy ilyen ingye­nes reklámeszköz mara­dékát pénzért árusítsák ki, mondjuk az áruházak, boltok pénztáraiban? Végül is persze, mind­ez nem érdekes. Van, aki a piacról él, más a piac­ból. Fő, hogy a kereslet és a kínálat összetalálko­zott. Csak az a kár, hogy a feketepiacon. Ezt a kártyanaptárt és gyűjtőiket jól megke­verték! (fehér) Véres figyelmeztetés Hogy mennyire véres való­ság az amerikai bűnözésről szóló hírek tömege, azt a most nyilvánosságra került és húsvéthétfőn lezajlott drá­ma is igazolja. Április 12-én este egy New York-i garázsban három munkába induló tévészerelő arra lett figyelmes, hogy egy férfi egy élettelennek látszó nőt igyekszik egy szállítóko­csiba betuszkolni. A tévések odasiettek, hogy segítsenek a nőnek, a férfi azonban re­volvert fogott rájuk. A há­rom holttest helyzetéből a rendőrség arra a következte­tésre jutott, hogy a három tévészerelő menekülni igye­kezett, s hátulról lőtték le őket. A nő holttestét másnap egy mellékutcában találták meg. A halott nő koronatársó lett volna egy rablási ügy­ben, ahol nem kevesebb, mint 6 millió dollár értékű gyémántról volt szó. A jelek szerint hivatásos gyilkosok tették el a lá­b alól. Úgy véle­kednek, hogy ma­ffiai típusú kivégzésről van szó, amely egyúttal arra is figyelmezteti a New Yorkiakat, hogy az életükkel játszanak, ha „nem reájuk tartozó” ügybe avat­koznak be. A bűnözés ameri­kai légkörében ez — sajnos — sokszor bizonyulhat ered­ményesnek. May Kalózkodó tv-adók Mintegy száz tévéadó kalóz­­kodik Hollandiában. Ezek az adók mozgó autóra szerelve elsősorban az erősítők és az antennák közelében sugároz­zák műsorukat: pornófilme­ket, hirdetéseket, játékfil­meket, saját riportjaikat, show-műsorokat. Eleinte éles konku­rrencias harc dúlt köztük, ám az utóbbi időben már egymást segítik: például figyelmeztetik egymást a posta nyomozókocsijaira, sőt, felosztották egymás közt az adásidőket, egységes hirde­tési tarifarendszerben álla­podtak meg. A tévékalózok a kereske­delmi hirdetések bevételéből tartják fenn magukat. Ez a tévéreklám igen drága. Vi­szont az egy hónapra kötött szerződéseknél akár 40 szá­zalékos engedményt is ad­nak. A rossz fizető pedig számolhat azzal, hogy a ka­lózadó ellenreklámjával ta­lálja magát szemben. A tévékalózkodás szenve­dő alanyai azok a mozitu­lajdonosok is, akik kénytele­nek voltak éjszakai műso­raikat az illegális tévéadások miatt beszüntetni. A hatóságok küzdenek a tévékalózkodás ellen, de nem sok sikerrel, mert minden il­legális adó eleve gondosko­dik pót adásról . —y­rc 9

Next