Népszava, 1982. július (110. évfolyam, 152–178. sz.)
1982-07-15 / 164. szám
NÉPSZAVA 1982. JÚLIUS 15., CSÜTÖRTÖK Befejeződött a Belga KP küldöttségének magyarországi látogatása Az MSZMP Központi Bizottságának meghívására július 12—14. között látogatást tett hazánkban Lewis van Geyt, a Belga Kommunista Párt elnöke és Daniel Fedrigo, a KB tagja. A vendégeket fogadta Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára. Megbeszéléseket folytatott velük Várkonyi Péter, a Központi Bizottság titkára. A két párt képviselői kölcsönösen tájékoztatták egymást pártjaik tevékenységéről, s eszmecserét folytattak a nemzetközi helyzet, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről. Áttekintették továbbá a két párt közötti kapcsolatokat, azok fejlesztésének lehetőségeit. A belga vendégek szerdán elutaztak Budapestről. Búcsúztatásukra a Ferihegyi repülőtéren megjelent Horn Gyula, a KB külügyi bizottságának helyettes vezetője. Elutazott a szófiai pártküldöttség Elutazott szerdán Budapestről Csudomir Alekszandrov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának titkára, a szófiai pártbizottság első titkára, aki a budapesti pártbizottság meghívására delegáció élén két napot töltött a fővárosban. A küldöttség találkozott Korom Mihállyal, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjával, a Központi Bizottság titkárával. A szófiai vendégek budapesti programjuk során a főváros kenyérgyártásával és a lakosság ellátásával ismerkedtek. A búcsúztatáson a Ferihegyi repülőtéren megjelent Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára. Véget ért a geodéziai vándorgyűlés Az elmúlt negyven évben, amint azt a földhasznosítási és ingatlan-nyilvántartási adatszolgáltatás kimutatta, hazánk mezőgazdaságilag hasznosítható földterülete akkora területtel csökkent, mint egész Bács-Kiskun megye. A fogyatkozásnak ez a mértéke indokolatlan, és a jövőben törekedni kell arra, hogy csak a kevésbé hasznosítható területeket vonják ki a mezőgazdasági művelésből. Ebben a munkában jelentős feladat és felelősség hárul a geodétákra, vagyis a földmérőkre — emelték ki egyebek között azon a vándorgyűlésen, amelyet Szarvason tartottak a geodéziai és kartográfiai egyesület rendezésében. A háromnapos eszmecserén — amely szerdán fejez- te be munkáját —, mintegy háromszáz szakember vett részt, vitatta meg azokat a feladatokat, amelyek a földvédelemben a földügyi szervezetekre, s a geodétákra hárulnak. Szerepük a termőföld korszerű művelésében alig ismert, pedig hozzátartozik ehhez. A földmérő feladata, hogy feltérképezze azt a területet, amelyet meliorációra kívánnak kijelölni, s hogy munkájával támpontot adjon a tereprendezéshez, vízrendezéshez, talajjavításhoz, a táblák, új mezei utak kijelöléséhez. Az általuk szolgáltatott adatok számottevően előmozdítják, hogy újabb területeket tegyenek termővé, gyenge földeket, belvizes határrészeket alkalmassá az intenzív növénytermesztésre. Arborétum a Mecsek lejtőjén A legszebb és legidősebb példányok Eredeti szépségében állítják helyre a híres pécsi Pintérkertet, amelyet botanikai értékeire való tekintettel országos jelentőségű természetvédelmi területté nyilvánítottak. A Mecsek déli lejtőjén fekvő kertet Pintér János műkedvelő botanikus hozta létre 1925 és 1933 között. Az állam megvásárolta a területet, s kezelője — az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal déldunántúli felügyelősége — Pécs első nyilvános arborétumává tette. A 24 ezer négyzetméternyi kertet fokozatosan adják át a közönségnek. A Pintér-kert értéke — gyönyörű fekvésén kívül — a rendkívül gazdag fa- és cserjeállomány, amelynek egyes példányai egyedülállóak hazánkban. A világ minden tájáról 30 fenyőfajtát és 180 lombos fafajt honosított meg a fél évszázada élt természetkedvelő. Az arborétum legfőbb ékessége két faóriás: az arizonai ciprus, Közép-Európa legszebb és legidősebb példánya, valamint Magyarország legnagyobb kék douglas fenyője. Rajtuk kívül számos olyan fa található a mecseki kertben, amelyek hazai ritkaságnak számítanak. Végzés: Demeter Bélát a bíróság mentesíti a büntetett előélethez fűződő hátrányos következmények alól. A név önmagában talán keveset mond. De ha eléteszünk egy jelzőt, alighanem sokan felkapják a fejüket. A „meggymagos” Demeter jogi rehabilitációjáról szól a bírósági papír. (A jogi rehabilitáció — a közhiedelemmel ellentétben — nem a büntetés utólagos eltörlését jelenti, hanem azt, hogy az elítélt korábbi ügye miatt már nem kerülhet kedvezőtlenebb helyzetbe, sőt, erkölcsi bizonyítványt is kaphat.) Demeter Béla személye köré a hetvenes évek elején legendák szövődtek. Esete egy írót könyv megírására ihletett, bírósági ügye a közvélemény szemében szokatlan viharokat kavart, vitára ingerelt. Valószínűleg nem szükséges emlékeztetni az üzérkedésért elítélt Demeter Béla néhány olyan ötletére, amelylyel tulajdonképpen mindenki jól járt. A konzervgyár is, amely a különben leírt, hulladékba dobott magokért pénzt kapott, s a szövetkezet is, amely viszonylag olcsón hozzájutott a neki annyira hiányzó kiválogatott, jó minőségű, csíraképes magokhoz. A meggymagos — ma Demetert — aki korábban előzetes letartóztatásban is volt — 1972-ben ítélték el háromévi és kéthónapi szabadságvesztésre. A börtönkapun — egyharmados kedvezménnyel — 1973 augusztusában lépett ki. A mentesüléséről szóló írást 1980 novemberében keltezték. Büntetést vagy kitüntetést? Vajon ma mi van vele? A kérdés annál is indokoltabbnak látszik, mert az utóbbi időben rendelkezések sora ösztönzi a vállalkozókedv fokozását, a jó értelemben vett ötletemberek szerepének előtérbe kerülését. S a közvélemény is egyre inkább elismeri: nem kell ferde szemmel nézni azt, aki azért tesz szert nagyobb haszonra, mert többet produkál. A 65 éves kertészmérnököt Budakalászon, faluszéli magánkertészetében találom meg. Díszes ezüstfenyők, gondozott facsemeték, sok-sok növény társaságában. Az első benyomásom: nyugodtan letagadhatna az életkorából akár tíz évet is. — Kóstolja meg, milyen finom a meggyem! — nyújt ide egy marokkal. — De a magját, ugye, nem kell lenyelni? ... Viccnek indult a dolog, Demeter napbarnított arca mégis elkomorul: — Az igazság az, hogy nem szívesen beszélek már azokról az eseményekről. Megbűnhődtem érte, bár többen azt mondták, hogy inkább elismerést érdemeltem volna. Csak magával kell elszámolnia Ami azt illeti, a bírósági ítélet indokolásának egyes részei valóban felérnek egy dicsérettel. Például: „...a vádlott jó kereskedelmi érzékkel észlelte a keresletet egyes facsemeték és egyéb kertészeti termékek iránt... felismerte a közületek nehézkességét, nemtörődömségét.” Mindez persze, bármilyen szépen hangzik is, nem változtat azon, hogy Demeter bűncselekményt követett el, az ítélet jogosságát aligha lehet megkérdőjelezni. Mint ahogyan ma is büntetőjogi felelősségrevonásra kell számítania annak, aki egyébként hasznos, jó ötleteit meg nem engedett, törvénybe ütköző módszerekkel valósítja meg. Manapság a gazdaságpolitika határozott törekvése, hogy egyre több legális lehetőséget kapjon a vállalkozókedv kibontakoztatása, az értékes gondolatok minél zökkenőmentesebb megvalósulása, a korábbinál rugalmasabb kereskedés, gazdálkodás. De ez sem jelenthet menlevelet a valamennyiünk érdekeit védő jogszabályok megsértésére, a szükséges tilalmak semmibevételére. — Nézze, én már leszámoltam a múltammal, csak a ma és a holnap érdekel — mondja Demeter Béla, s a hangjában nem érezni semmi rezignáltságot. — Túl sokat tapasztaltam az emberi irigységből ahhoz, hogy újra komolyabb dolgokra vállalkozzak. Megmaradok a saját kertem ápolásánál, így csak magamnak — no, meg az adóhivatalnak — tartozom elszámolással. Egyébként rendszeres szállítója vagyok az ültetvénytervező és szaporítóanyag-forgalmazó vállalatnak. Útravaló a börtönből Demeter Béla végigvezet valóban szép és gazdag magánkertészetén. Lelkesen magyarázza a növények nacionáléját, szívesen beavat a vetésforgó titkaiba, egész művészetébe. — Nincs annál csodálatosabb érzés, mint amikor tavasszal moccanni készül a föld, fényre ágaskodnak az új hajtások. Apám híres kertész volt, a fiamnak is zsebében van már e szakmában a diploma. Ez a mi életünk, a szenvedélyünk. Ahogyan hallgatom, egyre inkább úgy látszik: elégedett emberrel beszélgetek. De aztán valahogy mindig kényesebb témákra terelődik a szó. — Nem tagadom: erkölcsi elégtételt jelentett nekem, ahogyan a környezetem reagált a történtekre. Nem mondhatom, hogy egyértelműen elítélték volna, amit tettem. Sőt, hallottam, hogy valahol a Balaton környékén egy azonos nevű zöldséges a meggymagos Demeternek adta ki magát. Az emberek pénzt gyűjtöttek neki, hogy legyen tehetsége az újrakezdéshez. Ez adott nekem is útravalót. Amikor kijöttem a börtönből, rögtön ide, Budakalászra siettem. Akkor ehhez még egy csizma is kellett: térdig jártam a sárban, a gazban. Abból az elhanyagolt parcellából a szó szoros értelmében virágzó kertészetet teremtett. De soha nem gondolt arra, hogy messzebbre tekintsen a saját kerítésénél? — Még 1975-ben megkérdezték az Óbuda Tsz illetékesei, hogy nem volna-e kedvem elvállalni a faiskola vezetését? Nemmel válaszoltam. Rám néz, látja kérdő tekintetem, de nem vár kérdésre. — Higgye már el, jó ez így nekem. Szeretek kertészkedni, főzni, ki vagyok békülve az életemmel. Deák András Közélet Trautmann Rezső, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke búcsúlátogatáson fogadta Mustafa Kamalt, a Bangladesi Népi Köztársaság magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki végleg elutazott Budapestről. A Sandinista Nemzeti Felszabadítási Front Országos Vezetőségének meghívására Géczi Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága tagjának vezetésével szerdán pártos kormányküldöttség utazott a Nicaraguai Köztársaságba, hogy részt vegyen a forradalom 3. évfordulója alkalmából rendezendő ünnepségeken. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban köszöntötte a Japán Kommunista Párt Központi Bizottságát a párt megalakulásának 60. évfordulója alkalmából. Kitüntetés Az Elnöki Tanács — több évtizedes, eredményes munkásságuk elismeréséül — nyugállományba vonulásuk alkalmából dr. Zádor Györgynek, a Budapesti Vegyiművek igazgatóhelyettesének és Zsoldos Jánosnak, az Alkaloida Vegyészeti Gyár csoportvezetőjének a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta. A kitüntetést szerdán Körtvélyes István ipari miniszterhelyettes adta át. Kollektív újítás Takarékos és biztonságos A Taurus Gumiipari Vállalat abroncsgyárában kollektív újítás alapján hőszigetelték a diagonál és radiál gumiköpenyeket vulkanizáló gépek hőtároló részét, dómját. A szigetelés egymillió forintba került, ami a gépek gőzfogyasztását mérve, típusonként a hőenergia 15—20 százalékának megtakarítását eredményezte. Pénzben kifejezve ez évente 4 millió forint. Az újítás munkavédelmi szempontból is jelentős, mert a 180 Celsius-fok körülire felfűtött, szigetelés nélküli gépek megérintése súlyos baleset forrása lehet, s olyan meleget sugároztak, ami rendkívül igénybe vette a dolgozók szervezetét. Az újítás nyomán valamennyi hőtárolót úgynevezett azbeszt burkolattal láttak el, amit üvegszövettel zártak le, s azok most már megfelelnek a biztonságos munkavégzés követelményeinek. A Pécs kellemes gondjai Pincevilág a város alatt Pécs és Eger pincéi, mint köztudott, nemcsak a bennük érlelt jóféle borokról híresek. A hatvanas évek végén, hetvenes évek elején előbb a mecsekalji városban jelentkezett le nem tagadható módon — beszakadt úttestekkel, megdőlt házfalakkal — a pincegond: az, hogy a városalap föltérképezetlen, jobbára középkori pincerendszere már nem bírta a civilizációs megterhelést. Azután hatalmas robajjal Eger is csatlakozott Pécshez, mikor is ledőlt a híres vár egyik bástyája. Kiderült, hogy a pincék gondja csaknem teljesen megegyezik a dunántúlival. A Minisztertanács külön összeget biztosított a két városnak a pincerendszerek földerítésére, megerősítésére. Néhány esztendeje riporterként, botcsinálta aknászként még magam is ismerkedtem a pécsi pincékkel, másztam térden, közlekedtem helyenként hason csúszva, amikor megnéztünk a város vezetőivel egy-egy félig már megerősített pincét. Mára viszont néhány, bizonyos szempontból kellemesebb, más szempontból még nehéz gondról számolhatunk be. Kitalált pince A Landler Jenő utcában néhány esztendeje rossz állapotú viskók támaszkodtak a föltáratlan várfalhoz; mintha még maga a török ragasztotta volna oda ezeket a kunyhókat. Mára a falat végig föltárták, az utat kiszélesítették, odalátni a közeli, híres körbástyáig, a Barbakánig. A 12. szám alatt díszes faajtó vezet lefelé. Téglás lépcsőház, majd hosszú, tekervényes folyosók előre-hátra, jobbra, balra. Valaha ez is dohos, nyirkos pince volt, amelybe csak a nagyon merész gyerekek mentek be, de ők is krétával jelölve a kanyarokat, nehogy eltévedjenek. Ma itt működik az elegáns, előkelő Taverna borozó. S a sok külföldi vendég nem győz csodálkozni: milyen ötletesek ezek a magyarok, hogy valóságos pincét csináltak ide az ő szórakoztatásukra! — Pedig nem mi csináltuk volt — mondja Laczkó Béla, a városi tanács építésügyi osztályának főelőadója, a pécsi pincék tán legjobb ismerője. — Ez azért már kellemesebb gond, mint amikor naponta attól kellett reszketnünk, hol fedezünk föl ismét egy eddig ismeretlen pincét. Szerencsére a hasznosításnak hányféle módja van, hogy bőven válogathatunk. — Gondolom, itt a Barbakánnál, amerre a most föltárt történelmi városfal halad, szükség is van valamiféle vendéglátócentrumra. — Igen, a turisták, akik a Székesegyháznál, a püspöki palotában, vagy a körbástyánál nézelődnek, megéheznek, megszomjaznak. Ebből a szempontból szinte jó, hogy nem kell építenünk, csak bérbe adni a pincét.Már működik a Taverna, de lesz mellette söröző is. — Persze a több mint száz pincéből nem csinálhatnak kocsmát. Mire jók még ezek a föld alatti létesítmények? — Elsorolni is sok lenne. A Bajcsy-Zsilinszky utca sarkán a Pécsi Állami Gazdaság 3 ezer négyzetméteres pincében gombát termeszt. Mióta elkészült a komposztáló üzemünk, és működik ez a pince, megszűnt Baranyában a gombaellátás addigi gondja. Ráadásul a gazdaság bevonta a magántermelőket is. A cég komposztanyagot ad, mi pedig szerződésbe adjuk a kisebb pincéket. Ezek mind alkalmasak hőmérsékletüknél, páratartalmuknál fogva gombatermesztésre. Azt hiszem, egytől egyig minden pince elkelne, ha kiadnánk. Talán azok kivételével, amelyeknél a nagyobb termet sokszor több mint százméteres, labirintusszerű folyosón kell megközelíteni. Ezek viszont ideálisak ifjúsági klub céljára, nem? — Így van. Jelentkeznek is sokan. A Rákóczi út 65. alatti pincében lesz a felsőoktatási intézmények közös klubja, ezer négyzetméteren. A megerősítés kis híján kész, a jövő évben lesz rajta mintegy egyhónapnyi munka. El kell készíteni a felszíni felépítményt, a vizesblokkot, a világítást. Több mint tízesztendős, feladásra ítélt terv valósul meg ezzel. Tüsszög a kígyós Ugyanilyen pincében létesült a Széchenyi téri Nagy Lajos Gimnázium alatt a modern képeket bemutató galéria. Valahol fölöttünk a gimnázium uszodájában lubickolnak a gyerekek, itt a kellemes megvilágításban, finom hűvösben nézhetjük a képeket. Persze, mivel a pince hőmérséklete tizenhárom fok, valamilyen módon a fűtésről is gondoskodni kellett. Eredeti módszerrel oldották meg: a temperált világítótestek nemcsak fényt, hanem meleget is adnak. Ugyanez segít majd a Perczel utcában, ahol a tervek szerint a Mecseki Kultúrpark Hüllő-, díszhalterráriuma lesz. Fönn a Mecseken persze ma is téliesített a hüllők lakhelye, de az elmúlt tél során egyszer a gázfűtés, egyszer a villanyfűtés romlott el, és ilyenkor sajnos náthás lesz a vipera, tüsszög az óriáskígyó. Pécs ódon utcájában, a Káptalan utcában járunk, amelyet mostanában inkább már Múzeum utcának nevez a köznyelv. Itt kapott helyet a Zsolnay-porcelánmúzeum, a Vasarely- és a Martyn-képtár, s nemrég nyitotta meg kapuit a bányamúzeum. Nyers rönkfákon üveglapok, rajtuk a gyönyörűbbnél gyönyörűbb ásványok, a föld alatti birodalom kincsei, melyeket nem őriznek már lámpás manók, zöld sipkás koboldok, de a nézőt mégiscsak megilletődöttség szorítja torkon, miközben koppanó léptekkel rója a múzeum-pincét. Ez még csak a létesítmény első része. A következő esztendőben folytatják a kiállítás építését. Az már igazi bánya lesz: anyagleadó aknát, kast, népeskocsit hoznak majd a múzeumba, tárnaszerűre formálják a folyosót, hogy az is elmondhassa majd, látott beányát, aki még sosem ereszkedett le a mélybe. Megoldások kerestetnek — keressük a megoldási lehetőségeket — folytatja Laczkó Béla. — A Széchenyi tér alatti egyik pincéből fűtjük a tér közintézményeit, sőt, a pincerendszeren át juttatjuk majd el a meleget az újjáépítés után a színházba, az SZTK-ba is. A legnagyobb gond a pénztelenség. Rengeteg üzem, intézmény jelentkezik, hogy klubot szeretne, akkor azonban csodálkoznak, amikor megtudják, hogy bizony, nem kulcsrakészen adjuk át a pincéket, hanem csak megerősítve, de összkomfort nélkül. — Szó esett régebben a Széchenyi tér alatti sportkombinátról is... — Igen, futófolyosót, súlyzótermet terveztünk. Nem lett belőle semmi, pénzhiány miatt. Az Asztalitenisz Szövetség azután pingpongtermet akart, de el is állt a tervtől, mikor kiderült, hogy edzés után nincs hol tisztálkodni. A minap egy órán át ülésezett tizenhat résztvevő, hogy az egyik pincét az alkoholelvonáson átesett, gyógyultak klubjává kéne alakítani. Végül azon bukott el az ötlet, hogy kiderült: mindenki mindent elkészít társadalmi munkában, de legalább az építőanyagért a szervezetnek kéne fizetnie. Az Országos Műszaki Múzeum áldatlan állapotán segíthetne, ha itt helyiséget adnának nekik. Köszönték, de azt mondták, az ő tárgyaiknak nyirkos ez a hely. — Azt mondhatom: gombászoknak bármikor bármit kiadhatnánk, de mi másfajta megoldást is keresünk — mondja bizakodással Laczkó Béla. Szóval nehéz, de azért kellemes gondokban fő a pécsiek feje. Szántó Péter