Népszava, 1982. november (110. évfolyam, 257–281. sz.)
1982-11-17 / 270. szám
2 Újabb magas szintű megbeszélések Moszkvában (Folytatás az 1. oldalról) Kínai Népköztársaság Államtanácsának tagjával, külügyminiszterrel. Gromiko köszönetet mondott a tiszteletért, amelyet a kínai kormány Leonyid Brezsnyev emléke iránt tanúsít. Rövid véleménycserét folytattak a két felet érdeklő kérdésekről. Andrej Gromiko kijelentette, hogy a szovjet vezetés nagy jelentőséget tulajdonít a Kínai Népköztársasággal kialakított k kapcsolatok normalizálásának és a jövőben is arra törekszik, hogy ezeket a kapcsolatokat a jószomszédság talajára helyezzék. A kínai félt tolmácsolta Huang Hua — reméli, hogy közös erőfeszítések segítségével a két ország közötti kapcsolatok fokozatosan normalizálódnak. Egyetértettek abban, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság között a politikai párbeszédet folytatni kell. A találkozón részt vett Leonyid Iljicsov szovjet külügyminiszter-helyettes és Jang Sou-cseng, a Kínai Népköztársaság moszkvai nagykövete. Dmitrij Usztyinov marsall, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, honvédelmi miniszter kedden Moszkvában fogadta Ulio Martinez Vivőt, argentin hadügyminisztert. Usztyinov találkozott Samara Machellel, a Frelimo Párt elnökével, a Mozambiki Népi Köztársaság elnökével is. Dmitrij Usztyinov találkozott Fidel Castróval: a meleg, baráti légkörű megbeszélésen a két felet kölcsönösen érdeklő kérdéseket tekintették át. Leonyid Iljicsov szovjet külügyminiszter-helyettes kedden Moszkvában megbeszélést folytatott Nguyen Co Thach vietnami külügyminiszterrel. Azzal kapcsolatban, hogy Jurij Andropov Moszkvában találkozott a Leonyid Brezsnyev temetésén részt vett George Bush amerikai alelnökkel és George Shultz külügyminiszterrel, fehér házi források Leslie H. Gelbnek, a The New York Times egyik vezető hírelemzőjének kijelentették: Reagan azzal küldte Moszkvába Bush alelnököt és Shultz külügyminisztert, hogy tartózkodjanak az éles szóváltásoktól a szovjet vezetőkkel, de ugyanakkor húzzák alá az amerikai politika változatlanságát. Reagan „jobban fél attól, hogy téves jelzést” ad Moszkvának, mint attól, hogy „elszalasztja a történelmi lehetőséget” a szovjet—amerikai feszültség enyhítésére. A moszkvai találkozó mindazonáltal — jegyzi meg a The Christian Science Monitor — az eddigi legmagasabb szintű kapcsolatfelvétel volt a Reagan-kormányzat és a Szovjetunió között. Gromiko és Huang Hua megbeszélése TELEFOTÓ - MTI Külföldi Képszolgálat Angola : Küldöttségünk tárgyalásai A magyar szolidaritási küldöttség, amely L. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára vezetésével tartózkodik az Angolai Népi Köztársaságban, megbeszélést folytatott a népek közötti barátsági és szolidaritási liga elnöke, Coelho da Cruz által vezetett tárgyaló küldöttséggel. A delegáció ellátogatott a szociális és az együttműködési államtitkárságra, ahol fogadta José Domingos Tuta államtitkár és Rodeth Gil, az MPLA Munkapárt Központi Bizottságának tagja. A küldöttség tárgyalt az ANC és a SWAPO vezető képviselőivel is. A találkozókon értékelték az együttműködés eddigi tapasztalatait és megállapodtak annak további feladataiban. A delegáció részt vett az Angola függetlenségének 7. évfordulója alkalmából rendezett luandai ünnepségen. A küldöttség kedden a Mozambiki Népi Köztársaságba utazott. (MTI) Afrikai Egységszervezet Külügyminiszteri értekezlet Moamer el-Kadhafinak, a vendéglátó Líbia vezetőjének hétfői megnyitója után kedden zárt ajtók mögötti munkaüléssel folytatódott az Afrikai Egységszervezet 39. külügyminiszteri értekezlete. Ezen Edem Kodjo, a szervezet főtitkára beszámolt arról, milyen munkát végzett az AESZ a legutóbbi csúcsértekezlet óta. A jelenlegi tanácskozás fő célja a november 23-ra, szintén Tripoliba összehívott AESZ-csúcs előkészítése. (TASZSZ) Újabb összecsapások Libanonban Újabb fegyveres összetűzések voltak a Suf-hegység térségében muzulmán drúzok és keresztény fegyveresek között. Mint a falangista rádió jelentette, Izrael újabb erősítéseket küldött a Bejrúttól délre fekvő körzetbe. Kedden a bejrúti repülőtér közelében tűzpárbaj zajlott ismeretlen fegyveresek és iz■raeli csapatok között — jelentették izraeli katonai forrásból. A jelentés szerint a fegyveresek megtámadtak egy izraeli konvojt. Francois Mitterrand francia elnök kedden fogadta az Arab Liga héttagú küldöttségét, amely Husszein jordániai király vezetésével érkezett Párizsba, hogy tájékoztassa a francia kormányt a szeptemberi fezi arab csúcsértekezlet határozatairól, az itt kidolgozott arab béketervről, amely a közelkeleti probléma megoldására irányul. (MTI) Választások Albániában Kedden Tiranában közzétették a vasárnapi albániai parlamenti választások végeredményét. A központi választási bizottság közleménye szerint a 250 választási körzetben 1 millió 627 ezer 968 szavazásra jogosult állampolgárt vettek jegyzékbe. A szavazáson 1 millió 627 ezer 968 állampolgár, azaz a szavazásra jogosultak 100 százaléka vett részt. Egymillió 627 ezer 959-en, azaz a választópolgárok több mint 99,99 százaléka az Albán Demokratikus Front jelöltjeire szavazott. Nyolc szavazólapot a választási törvény alapján érvénytelennek nyilvánítottak, egy választópolgár pedig ellenszavazatot adott le. (MTI, ATA) # A Béke-világtanács kezdeményezésére nemzetközi konferenciát rendeztek Kabulban a „társadalmi-gazdasági fejlődés és a katonai fenyegetés” témájáról. # Súlyos gazdasági ellentét robbant ki a nemrég beiktatott bolíviai kormány és az ország legerősebb szakszervezete, az ónbányászokat tömörítő bolíviai Munkásközpont között. # Yamato—82 fedőnévvel kedden huszonöt év óta az első amerikai—japán közös szárazföldi hadgyakorlat kezdődött meg a Japán délnyugati részén fekvő Fudzsijama lábainál. SZERDA, 1982. NOVEMBER 17. NÉPSZAVA Erich Honecker fogadta Korom Mihályt Erich Honecker, a NSZEP KB főtitkára, az NDK Államtanácsának elnöke kedden baráti beszélgetésen fogadta Korom Mihályt, az MSZMP Politikai Bizottságának tagját, a KB titkárát. A szívélyes légkörű, találkozón Korom Mihály átadta Erich Honeckernek Kádár János, az MSZMP KB első titkára üdvözletét. (ADN) Amerikai beismerés Mégsem volt „csereegyezmény” a szankciók feloldása Amerikai hivatalos személyiségek beismerték, hogy mégsem kötöttek „csereegyezményt" a nyugat-európai szövetségesekkel annak fejében, hogy az elnök feloldotta a Szovjetunióban épülő földgázvezetékre kimondott embargót. Reagan szombaton azt állította, hogy a kelet-nyugati kereskedelem feltételeit megszigorító olyan megállapodásra jutottak a szövetségesekkel, amely sokkal erőteljesebb és hatékonyabb intézkedéseket tesz lehetővé, s ezért feloldja a szankciókat. A francia külügyminisztérium még aznap határozottan cáfolta, hogy országa ilyen egyezményt kötött volna, s más nyugat-európai fővárosokban is meglepőnek nyilvánították, hogy Reagan elnök olyan egyezményt jelentett be, amelyet meg sem kötöttek. Larry Speakes, a Fehér Ház helyettes sajtótitkára ezután elismerte, hogy a szankciók feloldása nem „valamit valamiért” alku eredménye, hanem Reagan „egyoldalú döntése” volt. Alan Romberg külügyi szóvivő azzal mentegetőzött, hogy a megállapodás fő vonalaiban kész van, bár írott szövege tényleg nincs. A japán polgári lapok egyetértenek abban, hogy az Egyesült Államok által korábban foganatosított szovjetellenes gazdasági szankciók feloldása elősegítheti a nyugati táboron belüli szakadás felszámolását. Csak a káposzta jó felmelegítve. Ezt a „gourmandbölcsességet” időnként a politika is igazolja. Most éppen Olaszországban, ahol alig több mint két hónap kínlódás után végleg megbukott Spadolini miniszterelnök „újramelegített” kormánya. A végleg szóval persze az itáliai belpolitikában helyes óvatosan bánni — különösen kormányválságok, idején —, hiszen jól tudjuk, hogy a háború óta csak kabinetből már 42 volt, s ami a kabinetkríziseket illeti, hát azt igen nehéz lenne összeszámlálni. A mai helyzet azonban olyan, hogy józan ésszel nem lehet már feltételezni az ötpárti koalíció továbbélését. Legalábbis az eddigi módon semmiképpen. Persze az 1981 júniusa óta irányító öt párt — a Kereszténydemokrata Párt, az Olasz Szocialista Párt, az Olasz Republikánus Párt, az Olasz Szociáldemokrata Párt és az Olasz Liberális Párt — szövetségét születése óta okkal tartották életre kevéssé képes, „beteges gyermeknek”, aztán mégis rácáfolt a várakozásokra és kibírt másfél — hosszú — esztendőt. Igaz, ennek alighanem egyetlen fő oka volt: az, hogy nem nagyon volt más elfogadható hatalmi alternatíva. Ez őszön sincs ez másként, csakhogy mostanra a bajok annyira elborították Spadolini nehezen együttműködő csapatát, hogy már az elmúlt másfél évben egyetlen kötőanyag, a „még ez a legkevésbé rossz” kénytelensége sem tarthatta össze többet. A pártpolitikai érdekek különbözőségén túl — a szocialisták köztudottan nagyobb befolyásra vágynak (akár új választás árán is), a kereszténydemokraták rovására — áthidalhatatlan nézetkülönbségek szabdalták a kormányt a legégetőbb napi politikai, de főleg gazdasági ügyek eldöntésekor. Hogyan szűkítsék a rémisztő (majd 40 milliárd dollárra rúgó) állami deficitet, mit és hogyan faragjanak le a kiadásokból a kivédhetetlenül kényszerítő takarékosság jegyében, miként próbálják mozgásba hozni a gazdaság döcögő-köhögő motorját? A három kis párt tehetetlen asszisztálása mellett a koalícióban folyvást vetélkedő szocialisták és kereszténydemokraták mindebben egyszerűen nem juthattak közös nevezőre. Végtére is nem csoda: mindkét párt a saját bázisának, ha úgy tetszik szavazótáborának tágabb érdekeit nézi, s bizony az olasz gazdaság válságának enyhítésére igencsak különböző recepteket szorgalmaznak. Ugyanakkor kényesen ügyelnek arra, hogy a másik akarata minél kevésbé érvényesülhessen a fontos döntéseknél. Ez a nem éppen együttműködést segítő magatartás Spadolini kormányzásának minden napjára rányomta a bélyegét. A gazdaságban elért bizonyos sikerek — például az infláció leszorítása — ellenére egy percig sem lehetett bizonyos senki Itáliában, hogy másnap nem robban ki újabb vita, majd a kabinetet összedöntő válság az ötök soraiban. Így bizonnyal nevezhetjük szükségszerűnek a bukást, s merhetjük véglegesnek jósolni ennek az ötös felállásnak összeomlását. A kérdés tehát most az: hogyan jut Olaszország ötről hatra? Avagy inkább ötről hányra jut, hiszen valamiféle új koalíció kell. Ugyanis egyetlen pártnak sincs egymagában parlamenti többsége. A legnagyobbak, a kereszténydemokraták szívük szerint élére állnának egy centrista kormányszövetségnek. De ez életképtelen a szocialisták nélkül, akik viszont — vezérük, Craxi közismert személyes ambícióinak és a párt változatlanul növekvő ázsiójának megfelelően — már maguk szeretnének miniszterelnököt adni az országnak. Egyik sem akar engedni a másik óhajának, s Spadolinival alighanem lezárult a kompromisszumos — tehát harmadik (kis)párti miniszterelnök — megoldás időszaka is. A további variációk még nehezebbnek ígérkeznek. Baloldali alternatívát — a kommunistákkal szövetkezve — nem kívánnak a szocialisták, míg az OKP által oly sokszor javasolt széles koalícióra, amelyben minden nagy párt benne lehetne, a kereszténydemokraták nem hajlandók. Mi marad hát? A legnagyobb párt esetleg megpróbálkozhat kisebbségi kabinettel, de annak működése az adott parlamenti erőviszonyok között lehetetlennek tűnik. A végső kiút tehát mégiscsak az új választás, amelyet azonban az olasz belpolitikában szereplők zöme szeretne elkerülni. Nemcsak azért, mert a legtöbb pártnak — így a két nagynak, a kereszténydemokratáknak és a kommunistáknak is — visszaesést ígér, hanem azért is, mert nagy az esélye annak, hogy nem hoz számottevő változást, tehát kormányképes többséget. Akkor pedig nemcsak felesleges — és drága — mulatság, hanem kifejezetten káros is, hiszen elodázza az oly sürgető politikai-gazdasági döntéseket. Itália tehát — mint már annyiszor — kiúttalannak látszó úton keresgéli legújabb hatalmi képletét. Amelyet meglelve sem biztos, hogy közelebb kerül egy járható kiúthoz. Avar Károly* ÖTBŐL MMM ? Genf Kétoldalú tárgyalások Genfben kedden teljes ülést tartott a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttsége a hadászati fegyverrendszerek korlátozásáról és csökkentéséről folyó tárgyalásokon. Ugyancsak kedden Genfben tartott teljes ülést a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttsége az európai nukleáris fegyverzet korlátozásáról folyó tárgyalásokon. (TASZSZ) Lengyelország Fokozatosan javul a politikai légkör Lengyelországban a helyzet folyamatosan normalizálódik, s hamarosan várható a szükségállapot feloldása — jelentette ki Stefan Olszowski, a LEMP KB Politikai Bizottságának tagja, külügyminiszter kuvaiti látogatásának befejeztével tartott sajtóértekezletén. Jerzy Urban, a lengyel kormány szóvivője keddi varsói nemzetközi sajtóértekezletén elmondta, jelentősnek ígérkezik a parlament ülése, amelynek összehívását a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsa javasolta december 13-ra (a szükségállapot bevezetésének első évfordulójára. Emlékeztetett Wojciech Jaruzelski hadseregtábornoknak arra a júliusi kijelentésére, hogy ha a körülmények lehetővé teszik, a szükségállapotot szeretnék még az idén felfüggeszteni, vagy feloldani. Urban határozottan cáfolta azokat az értesüléseket, amelyek szerint akár Jaruzelski hadseregtábornok, akár Rakowski miniszterelnök-helyettes, akár Glemp prímás találkozott volna az elmúlt napokban Walesával. Urban egy kérdésre válaszolva hangsúlyozta, hogy Walesa szabadon bocsátása a lengyel kormány szuverén döntése volt, amelynek meghozatalában semmiféle külső nyomás nem játszott és nem is játszhatott szerepet. A gazdasági reform egyes elemeinek módosításáról, a vállalatok jövő évi működéséről tárgyalt keddi ülésén a lengyel kormány elnöksége. Amint Kelemen István, az MTI tudósítója jelenti: a politikai légkör fokozatos javulása tapasztalható Lengyelországban. A gazdasági helyzet továbbra is nehéz, az emberek egyre nagyobb részében tudatosul, hogy a helyzeten csak nyugodt körülmények között végzett munkával lehet javítani, nem hallgatva a kül- és belföldi felforgatókra, uszítókra. Tart a szakszervezeti mozgalom alapoktól történő újjászervezése. A kezdeményező, illetve alapító bizottságok iránt sok helyen még tartózkodás, vagy egyenesen bizalmatlanság tapasztalható. Mégis kezdeti eredménynek könyvelhető el, hogy a vonatkozó törvény elfogadását követő alig több, mint egy hónap alatt országos viszonylatban a múlt hét végéig 1130 munkahelyi szakszervezeti alapító bizottság juttatott el bejegyzési kérelmet a vajdasági bíróságokhoz. (PAB, MTI) Felszólalások a madridi találkozón Három és fél órás ülésen több felszólalást hallgattak meg kedden délután a madridi találkozó résztvevői, akik ezúttal minden államcsoport véleményével szembesíthették a 35 hatalmi tanácskozás közös céljait. Megfigyelők mindenekelőtt a NATO-hatalmak szereposztását tartották jellemzőnek a keddi ülésre. Az Egyesült Államok delegációvezetője tartózkodott minden szovjetellenes támadástól — igaz, lengyel témakörben már nem volt ilyen mérsékelt — az angol, a kanadai, a belga delegátus viszont klasszikus hidegháborús hangnemben beszélt. Ezzel elmérgesítették az ülés második felét és határozott válaszra kényszerítették a szovjet és a lengyel küldöttséget. Ilja Hulinsky csehszlovák nagykövet olyan záródokumentum mellett szállt síkra, amely megerősítené a népeket afelől, hogy az enyhülésnek van jövője. A bolgár küldöttség vezetője rámutatott, hogy a nemzetközi helyzet alakulását kedvezően befolyásolhatná a madridi találkozó eredményessége. A jugoszláv delegátus pozitív mozzanatokat látott a Genfben folyó szovjet—amerikai tárgyalások fényében, és figyelmeztetett, hogy a leszerelési erőfeszítések semmi mással nem pótolhatók. A madridi találkozó kétéves munkáját elemezte felszólalásában az NSZK és Hollandia képviselője. Az eredeti tervekkel szemben hosszúra nyúlt találkozó türelmes megítélését szorgalmazták. Nem vetették el a semleges és el nem kötelezett országok 1981. december 16-i záróokmány-tervezetét, de megkérdőjelezték egyes tételeinek mai érvényességét. Franz Ceska nagykövet, az osztrák küldöttség vezetője, szóvá téve a lengyelországi szükségállapotot, utalt arra, hogy a tőkés országok táborában is volna helye az önkritikának az emberi jogokat illetően. A brit küldöttség vezetője viszont szinte csakis a szocialista országok elleni vádaskodásokra szorítkozott beszédében. (MTI) Mint az MTI jelentette: a 74 éves Amintore Fanfani, a szenátus kereszténydemokrata elnöke kapott kedden megbízást Pertini államfőtől az új olasz kormány megalakítására.