Népszava, 1982. november (110. évfolyam, 257–281. sz.)

1982-11-17 / 270. szám

2 Újabb magas szintű megbeszélések Moszkvában (Folytatás az 1. oldalról) Kínai Népköztársaság Állam­tanácsának tagjával, külügy­miniszterrel. Gromiko köszö­netet mondott a tiszteletért, amelyet a kínai kormány Leonyid Brezsnyev emléke iránt tanúsít. Rövid véleménycserét foly­tattak a két felet érdeklő kérdésekről. Andrej Gromi­ko kijelentette, hogy a szov­jet vezetés nagy jelentőséget tulajdonít a Kínai Népköz­­társasággal kialakított k kap­­csolatok normalizálásának és a jövőben is arra törekszik, hogy ezeket a kapcsolatokat a jószomszédság talajára he­lyezzék. A kínai fél­t tolmácsolta Huang Hua — reméli, hogy közös erőfeszítések segítségé­vel a két ország közötti kap­csolatok fokozatosan norma­lizálódnak. Egyetértettek ab­ban, hogy a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság kö­zött a politikai párbeszédet folytatni kell. A találkozón részt vett Leonyid Iljicsov szovjet külügyminiszter-he­lyettes és Jang Sou-cseng, a Kínai Népköztársaság moszk­vai nagykövete. Dmitrij Usztyinov marsall, az SZKP KB Politikai Bi­zottságának tagja, honvédel­mi miniszter kedden Moszk­vában fogadta Ulio Martinez Vivőt, argentin hadügymi­nisztert. Usztyinov találko­zott Samara Machellel, a Frelimo Párt elnökével, a Mozambiki Népi Köztársaság elnökével is. Dmitrij Usztyinov talál­kozott Fidel Castróval: a me­leg, baráti légkörű megbe­szélésen a két felet kölcsö­nösen érdeklő kérdéseket te­kintették át. Leonyid Iljicsov szovjet külügyminiszter-helyettes kedden Moszkvában megbe­szélést folytatott Nguyen Co Thach vietnami külügymi­niszterrel. Azzal kapcsolatban, hogy Jurij Andropov Moszkvában találkozott a Leonyid Brezs­nyev temetésén részt vett George Bush amerikai alel­­nökkel és George Shultz kül­ügyminiszterrel, fehér házi források Leslie H. Gelbnek, a The New York Times egyik vezető hírelemzőjének kije­lentették: Reagan azzal küld­te Moszkvába Bush alelnököt és Shultz külügyminisztert, hogy tartózkodjanak az éles szóváltásoktól a szovjet ve­zetőkkel, de ugyanakkor húzzák alá az amerikai poli­tika változatlanságát. Rea­gan „jobban fél attól, hogy téves jelzést” ad Moszkvá­nak, mint attól, hogy „elsza­lasztja a történelmi lehető­séget” a szovjet—amerikai feszültség enyhítésére. A moszkvai találkozó mindazonáltal — jegyzi meg a The Christian Science Mo­nitor — az eddigi legmaga­sabb szintű kapcsolatfelvétel volt a Reagan-kormányzat és a Szovjetunió között. Gromiko és Huang Hua megbeszélése TELEFOTÓ - MTI Külföldi Képszolgálat Angola : Küldöttségünk tárgyalásai A magyar szolidaritási kül­döttség, amely L. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára vezetésével tartózkodik az Angolai Népi Köztársaság­ban, megbeszélést folytatott a népek közötti barátsági és szolidaritási liga elnöke, Coelho da Cruz által veze­tett tárgyaló küldöttséggel. A delegáció ellátogatott a szociális és az együttműkö­dési államtitkárságra, ahol fogadta José Domingos Tuta államtitkár és Rodeth Gil, az MPLA­ Munkapárt Központi Bizottságának tagja. A kül­döttség tárgyalt az ANC és a SWAPO vezető képviselőivel is. A találkozókon értékelték az együttműködés eddigi ta­pasztalatait és megállapod­tak annak további feladatai­ban. A delegáció részt vett az Angola függetlenségének 7. évfordulója alkalmából ren­dezett luandai ünnepségen. A küldöttség kedden a Mo­zambiki Népi Köztársaságba utazott. (MTI) Afrikai Egységszervezet Külügyminiszteri értekezlet Moamer el-Kadhafinak, a vendéglátó Líbia vezetőjének hétfői megnyitója után ked­den zárt ajtók mögötti mun­kaüléssel folytatódott az Af­rikai Egységszervezet 39. kül­ügyminiszteri értekezlete. Ezen Edem Kodjo, a szerve­zet főtitkára beszámolt ar­ról, milyen munkát végzett az AESZ a legutóbbi csúcs­­értekezlet óta. A jelenlegi ta­nácskozás fő célja a novem­ber 23-ra, szintén Tripoliba összehívott AESZ-csúcs elő­készítése. (TASZSZ) Újabb összecsapások Libanonban Újabb fegyveres összetűzé­sek voltak a Suf-hegység tér­ségében muzulmán drúzok és keresztény fegyveresek kö­zött. Mint a falangista rádió jelentette, Izrael újabb erő­sítéseket küldött a Bejrúttól délre fekvő körzetbe. Kedden a bejrúti repülőtér közelében tűzpárbaj zajlott ismeretlen fegyveresek és iz­­■­raeli csapatok között — je­lentették izraeli katonai for­rásból. A jelentés szerint a fegyveresek megtámadtak egy izraeli konvojt. Francois Mitterrand fran­cia elnök kedden fogadta az Arab Liga héttagú küldött­ségét, amely Husszein jor­­dániai király vezetésével ér­kezett Párizsba, hogy tájé­koztassa a francia kormányt a szeptemberi fezi arab csúcsértekezlet határozatai­ról, az itt kidolgozott arab béketervről, amely a közel­­keleti probléma megoldására irányul. (MTI) Választások Albániában Kedden Tiranában közzétet­ték a vasárnapi albániai par­lamenti választások végered­ményét. A központi válasz­tási bizottság közleménye szerint a 250­ választási kör­zetben 1 millió 627 ezer 968 szavazásra jogosult állampol­gárt vettek jegyzékbe. A szavazáson 1 millió 627 ezer 968 állampolgár, azaz a szavazásra jogosultak 100 százaléka vett részt. Egymil­lió 627 ezer 959-en, azaz a választópolgárok több mint 99,99 százaléka az Albán De­mokratikus Front jelöltjeire szavazott. Nyolc szavazólapot a választási törvény alapján érvénytelennek nyilvánítot­tak, egy választópolgár pedig ellenszavazatot adott le. (MTI, AT­A) # A Béke-világtanács kez­deményezésére nemzetközi konferenciát rendeztek Ka­bulban a „társadalmi-gazda­sági fejlődés és a katonai fe­nyegetés” témájáról. # Súlyos gazdasági ellen­tét robbant ki a nemrég be­iktatott bolíviai kormány és az ország legerősebb szak­szervezete, az ónbányászokat tömörítő bolíviai Munkásköz­pont között. # Yamato—82 fedőnévvel kedden huszonöt év óta az első amerikai—japán közös szárazföldi hadgyakorlat kez­dődött meg a Japán délnyu­gati részén fekvő Fudzsija­­ma lábainál. SZERDA, 1982. NOVEMBER 17. NÉPSZAVA Erich Honecker fogadta Korom Mihályt Erich Honecker, a NSZEP KB főtitkára, az NDK Ál­lamtanácsának elnöke ked­­­­den baráti beszélgetésen fo­gadta Korom Mihályt, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagját, a KB titkárát. A szívélyes légkörű, találko­zón Korom Mihály átadta Erich Honeckernek Kádár János, az MSZMP KB­ első titkára üdvözletét. (ADN) Amerikai beismerés Mégsem volt „csereegyezmény” a szankciók feloldása Amerikai hivatalos személyi­ségek beismerték, hogy még­sem kötöttek „csereegyez­ményt" a nyugat-európai szö­vetségesekkel annak fejében, hogy az elnök feloldotta a Szovjetunióban épülő föld­­gázvezetékre kimondott em­bargót. Reagan szombaton azt ál­lította, hogy a kelet-nyugati kereskedelem feltételeit meg­szigorító olyan megállapo­dásra jutottak a szövetsége­sekkel, amely sokkal erőtel­jesebb és hatékonyabb intéz­kedéseket tesz lehetővé, s ezért feloldja a szankciókat. A francia külügyminiszté­rium még aznap határozottan cáfolta, hogy országa ilyen egyezményt kötött volna, s más nyugat-európai főváro­sokban is meglepőnek nyil­vánították, hogy Reagan el­nök olyan egyezményt jelen­tett be, amelyet meg sem kö­töttek. Larry Speakes, a Fehér Ház helyettes sajtótitkára ez­után elismerte, hogy a szank­ciók feloldása nem „valamit valamiért” alku eredménye, hanem Reagan „egyoldalú döntése” volt. Alan Romberg külügyi szóvivő azzal mente­getőzött, hogy a megállapo­dás fő vonalaiban kész van, bár írott szövege tényleg nincs. A japán polgári lapok egyetértenek abban, hogy az Egyesült Államok által ko­rábban foganatosított szov­jetellenes gazdasági szank­ciók feloldása elősegítheti a nyugati táboron belüli sza­kadás felszámolását. Csak a káposzta jó felme­legítve. Ezt a „gourmand­­bölcsességet” időnként a po­litika is igazolja. Most éppen Olaszországban, ahol alig több mint két hónap kínló­dás után végleg megbukott Spadolini miniszterelnök „új­ramelegített” kormánya. A végleg szóval persze az itá­liai belpolitikában helyes óvatosan bánni — különösen kormányválságok, idején —, hiszen jól tudjuk, hogy a há­ború óta csak kabinetből már 42 volt, s ami a kabinetkrí­ziseket illeti, hát azt igen nehéz lenne összeszámlálni. A mai helyzet azonban olyan, hogy józan ésszel nem lehet már feltételezni az öt­párti koalíció továbbélését. Legalábbis az eddigi módon semmiképpen. Persze az 1981 júniusa óta irányító öt párt — a Kereszténydemokrata Párt, az Olasz Szocialista Párt, az Olasz Republikánus Párt, az Olasz Szociáldemok­rata Párt és az Olasz Liberá­lis Párt — szövetségét szüle­tése óta okkal tartották élet­re kevéssé képes, „beteges gyermeknek”, aztán mégis rácáfolt a várakozásokra és kibírt másfél — hosszú — esztendőt. Igaz, ennek aligha­nem egyetlen fő oka volt: az, hogy nem nagyon volt más elfogadható hatalmi alterna­tíva. Ez őszön sincs ez más­ként, csakhogy mostanra a bajok annyira elborították Spadolini nehezen együttmű­ködő csapatát, hogy már az elmúlt másfél évben egyetlen kötőanyag, a „még ez a leg­kevésbé rossz” kénytelensé­­ge sem tarthatta össze töb­bet. A pártpolitikai érdekek különbözőségén túl — a szo­cialisták köztudottan na­gyobb befolyásra vágynak (akár új választás árán is), a kereszténydemokraták ro­vására — áthidalhatatlan né­zetkülönbségek szabdalták a kormányt a legégetőbb na­pi politikai, de főleg gazda­sági ügyek eldöntésekor. Ho­gyan szűkítsék a rémisztő (majd 40 milliárd dollárra rú­gó) állami deficitet, mit és hogyan faragjanak le a ki­adásokból a kivédhetetlenül kényszerítő takarékosság je­gyében, miként próbálják mozgásba hozni a gazdaság döcögő-köhögő motorját? A három kis párt tehetetlen asszisztálása mellett a koalí­cióban folyvást vetélkedő szocialisták és keresztényde­mokraták mindebben egysze­rűen nem juthattak közös ne­vezőre. Végtére is nem csoda: mindkét párt a saját bázisá­nak, ha úgy tetszik szavazó­táborának tágabb érdekeit nézi, s bizony az olasz gaz­daság válságának enyhítésé­re igencsak különböző re­cepteket szorgalmaznak. Ugyanakkor kényesen ügyel­nek arra, hogy a másik aka­rata minél kevésbé érvénye­sülhessen a fontos döntések­nél. Ez a nem éppen együtt­működést segítő magatartás Spadolini kormányzásának minden napjára rányomta a bélyegét. A gazdaságban el­ért bizonyos sikerek — pél­dául az infláció leszorítása — ellenére egy percig sem lehetett bizonyos senki Itá­liában, hogy másnap nem robban ki újabb vita, majd a kabinetet összedöntő válság az ötök soraiban. Így bizonnyal nevezhetjük szükségszerűnek a bukást, s merhetjük véglegesnek jó­solni ennek az ötös felállás­nak összeomlását. A kérdés tehát most az: hogyan jut Olaszország ötről hatra? Avagy inkább ötről hányra jut, hiszen valamiféle új koalíció kell. Ugyanis egyet­len pártnak sincs egymagá­ban parlamenti többsége. A legnagyobbak, a keresztény­­demokraták szívük szerint élére állnának egy centrista kormányszövetségnek. De ez életképtelen a szocialisták nélkül, akik viszont — vezé­rük, Craxi közismert szemé­lyes ambícióinak és a párt változatlanul növekvő ázsió­jának megfelelően — már maguk szeretnének minisz­terelnököt adni az országnak. Egyik sem akar engedni a másik óhajának, s Spadolini­­val alighanem lezárult a kompromisszumos — tehát harmadik (kis)párti minisz­terelnök — megoldás idősza­ka is. A további variációk még nehezebbnek ígérkeznek. Baloldali alternatívát — a kommunistákkal szövetkezve — nem kívánnak a szocialis­ták, míg az OKP által oly sokszor javasolt széles koalí­cióra, amelyben minden nagy párt benne lehetne, a ke­reszténydemokraták nem hajlandók. Mi marad hát? A legna­gyobb párt esetleg megpró­bálkozhat kisebbségi kabi­nettel, de annak működése az adott parlamenti erőviszo­nyok között lehetetlennek tű­nik. A végső kiút tehát mégiscsak az új választás, amelyet azonban az olasz belpolitikában szereplők zö­me szeretne elkerülni. Nem­csak azért, mert a legtöbb pártnak — így a két nagy­nak, a kereszténydemokra­táknak és a kommunisták­nak is — visszaesést ígér, hanem azért is, mert nagy az esélye annak, hogy nem hoz számottevő változást, te­hát kormányképes többséget. Akkor pedig nemcsak feles­leges — és drága — mulat­ság, hanem kifejezetten ká­ros is, hiszen elodázza az oly sürgető politikai-gazdasági döntéseket. Itália tehát — mint már annyiszor — kiúttalannak látszó úton keresgéli leg­újabb hatalmi képletét. Amelyet meglelve sem biz­tos, hogy közelebb kerül egy járható kiúthoz. Avar Károly* ÖTBŐL MMM ? Genf Kétoldalú tárgyalások Genfben kedden teljes ülést tartott a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttsé­ge a hadászati fegyverrend­szerek korlátozásáról és csökkentéséről folyó tárgya­lásokon. Ugyancsak kedden Genf­ben tartott teljes ülést a Szovjetunió és az Egyesült Államok küldöttsége az euró­pai nukleáris fegyverzet kor­látozásáról folyó tárgyaláso­kon. (TASZSZ) Lengyelország Fokozatosan javul a politikai légkör Lengyelországban a helyzet folyamatosan normalizálódik, s hamarosan várható a szük­ségállapot feloldása — jelen­tette ki Stefan Olszowski, a LEMP KB Politikai Bizott­ságának tagja, külügyminisz­ter kuvaiti látogatásának be­fejeztével tartott sajtóérte­kezletén. Jerzy Urban, a lengyel kor­mány szóvivője keddi varsói nemzetközi sajtóértekezletén elmondta, jelentősnek ígér­kezik a parlament ülése, amelynek összehívását a Nemzeti Megmentés Katonai Tanácsa javasolta december 13-ra (a szükségállapot be­vezetésének első évforduló­jára­. Emlékeztetett Woj­­ciech Jaruzelski hadseregtá­bornoknak arra a júliusi ki­jelentésére, hogy ha a körül­mények lehetővé teszik, a szükségállapotot szeretnék még az idén felfüggeszteni, vagy feloldani. Urban határozottan cáfolta azokat az értesüléseket, ame­lyek szerint akár Jaruzelski hadseregtábornok, akár Ra­­kowski miniszterelnök-he­lyettes, akár Glemp prímás találkozott volna az elmúlt napokban Walesával. U­rban egy kérdésre válaszolva hangsúlyozta, hogy Walesa szabadon bocsátása a lengyel kormány szuverén döntése volt, amelynek meghozatalá­ban semmiféle külső nyomás nem játszott és nem is játsz­hatott szerepet. A gazdasági reform egyes elemeinek módosításáról, a vállalatok jövő évi működé­séről tárgyalt keddi ülésén a lengyel kormány elnöksége. Amint Kelemen István, az MTI tudósítója jelenti: a po­litikai légkör fokozatos javu­lása tapasztalható Lengyel­­országban. A gazdasági helyzet to­vábbra is nehéz, az emberek egyre nagyobb részében tu­datosul, hogy a helyzeten csak nyugodt körülmények között végzett munkával le­het javítani, nem hallgatva a kül- és belföldi felforga­tókra, uszítókra. Tart a szakszervezeti moz­galom alapoktól történő új­jászervezése. A kezdeménye­ző, illetve alapító bizottsá­gok iránt sok helyen még tartózkodás, vagy egyenesen bizalmatlanság tapasztalható. Mégis kezdeti eredménynek könyvelhető el, hogy a vo­natkozó törvény elfogadását követő alig több, mint egy hónap alatt országos viszony­latban a múlt hét végéig 1130 munkahelyi szakszervezeti alapító bizottság juttatott el bejegyzési kérelmet a vajda­sági bíróságokhoz. (PAB, MTI) Felszólalások a madridi találkozón Három és fél órás ülésen több felszólalást hallgattak meg kedden délután a mad­ridi találkozó résztvevői, akik ezúttal minden államcsoport véleményével szembesíthet­ték a 35 hatalmi tanácskozás közös céljait. Megfigyelők mindenekelőtt a NATO-hatalmak szerep­­osztását tartották jellemző­nek a keddi ülésre. Az Egye­sült Államok delegációveze­tője tartózkodott minden szovjetellenes támadástól — igaz, lengyel témakörben már nem volt ilyen mérsé­kelt — az angol, a kanadai, a belga delegátus viszont klasszikus hidegháborús hangnemben beszélt. Ezzel elmérgesítették az ülés má­sodik felét és határozott vá­laszra kényszerítették a szovjet és a lengyel küldött­séget. Ilja Hulinsky csehszlovák nagykövet olyan záródoku­mentum mellett szállt síkra, amely megerősítené a népe­ket afelől, hogy az enyhülés­nek van jövője. A bolgár küldöttség veze­tője rámutatott, hogy a nem­zetközi helyzet alakulását kedvezően befolyásolhatná a madridi találkozó eredmé­nyessége. A jugoszláv delegátus po­zitív mozzanatokat látott a Genfben folyó szovjet—ame­rikai tárgyalások fényében, és figyelmeztetett, hogy a le­szerelési erőfeszítések semmi mással nem pótolhatók. A madridi találkozó két­éves munkáját elemezte fel­szólalásában az NSZK és Hollandia képviselője. Az eredeti tervekkel szemben hosszúra nyúlt találkozó tü­relmes megítélését szorgal­mazták. Nem vetették el a semleges és el nem kötelezett országok 1981. december 16-i záróokmány-tervezetét, de megkérdőjelezték egyes téte­leinek mai érvényességét. Franz Ceska nagykövet, az osztrák küldöttség vezetője, szóvá téve a lengyelországi szükségállapotot, utalt arra, hogy a tőkés országok tábo­rában is volna helye az ön­kritikának az emberi jogo­kat illetően. A brit küldöttség vezetője viszont szinte csakis a szo­cialista országok elleni vá­daskodásokra szorítkozott beszédében. (MTI) Mint az MTI jelentette: a 74 éves Amin­tore Fanfani, a szenátus keresztényde­mokrata elnöke kapott kedden megbízást Pertini államfőtől az új olasz kor­mány megalakítására.

Next