Népszava, 1983. január (111. évfolyam, 1–25. sz.)
1983-01-03 / 1. szám
NÉPSZAVA 1983. JANUÁR 3., HÉTFŐ Az eurorakéták telepítése ellen tiltakoztak a brit nőmozgalom tagjai. A tüntetők letáboroztak a newbury-i amerikai légitámaszpont előtt, majd behatoltak a bázis területére. A rendőrség 44 nőt őrizetbe vett TELEFOTÓ - MTI Külföldi Képszolgálat A PRAVDA A GENFI TÁRGYALÁSOKRÓL (Folytatás az 1. oldalról.) A Szovjetunió a maga részéről azt javasolja, hogy 1990-ig fokozatosan csökkentsék az interkontinentális ballisztikus rakéták és a tengeralattjáróról indítható ballisztikus rakéták indítóállásait, valamint a nehézbombázók számát olyan szintre, hogy mindkét fél 1800 egységgel rendelkezzék, azaz 25 százalékkal csökkentsék e fegyverek számának plafonját, ahogyan azt a SALT I II. megállapodás is előírja. Egyenlő, közös megállapodásban rögzített szintre csökkentenék a hordozóeszközökön elhelyezett nukleáris töltetek számát is. Elvi jelentőségű, hogy e megállapodás végrehajtása során a csökkentések valamennyi szakaszában a Szovjetunió és az Egyesült Államok azonos helyzetben lenne biztonságát tekintve és megmaradna hadászati téren közöttük a paritás. A szovjet javaslatok nem korlátozódnak a hordozóeszközök és a nukleáris töltetek számának csökkentésére, hanem arra irányulnak, hogy a hadászati fegyverek minőségi korlátozásának útján is sikerüljön előrelépést elérni. A Szovjetunió ezért javasolja néhány új típusú nukleáris fegyver betiltását, többek között mindenfajta telepítésű, hatszáz kilométernél nagyobb hatótávolságú szárnyasrakétáét. A Szovjetunió fellép azért, hogy korlátozzák a már meglevő nukleáris fegyvereknek a megállapodásokban rögzített paramétereken túli fejlesztését. A Szovjetunió egy sor olyan javaslatot terjesztett elő, amely a Szovjetunió és az Egyesült Államok közötti hadászati stabilitás erősítését és a két ország közötti bizalom elmélyítését szolgálja. Az amerikai fél nem hajlandó hasonlóan átfogó módon megközelíteni a kérdéskört. Mindenekelőtt azt állítja, hogy előbb a ballisztikus rakéták csökkentését kell megkezdeni, a többi fegyvertípushoz pedig csak ezután kell hozzálátni. Az az amerikai javaslat, hogy a felek 850 egységre csökkentsék ballisztikus rakétáik számát, első pillantásra úgy tűnik, hogy jelentős csökkentést jelent és figyelembe veszi az egyenlőség elvét is. Valójában azonban a Szovjetuniónak kétszer annyira kellene csökkentenie ballisztikus rakétáinak számát, mint az Egyesült Államoknak. A ballisztikus rakétákon kívül az Egyesült Államok több mint 550 nehézbombázóval is rendelkezik — ezek számának csökkentését az első szakaszra vonatkozó amerikai javaslatok nem irányozzák elő —, miközben a Szovjetunió sokkal kevesebb ilyen fegyverrel rendelkezik. A javaslat végrehajtásának eredményeként megközelítőleg 1400 hadászati hordozóeszköz maradna meg amerikai oldalon, a szovjet fél pedig másfélszer kevesebb ilyen eszközzel rendelkezne. A hordozóeszközökön elhelyezett nukleáris tölteteket tekintve az Egyesült Államok majd háromszoros fölényt érne el. Amennyiben az amerikai javaslatokat teljes egészében elfogadnánk, a Szovjetunió kénytelen lenne leszerelni interkontinentális ballisztikus rakétáinak 90 százalékát, noha ezek a Szovjetunió hadászati védelmi képességének alapját alkotják. Az Egyesült Államok viszont ugyanezeknek az egyoldalúan értelmezett javaslatoknak az alapján módot nyerne arra, hogy jelentős mértékben megnövelje az interkontinentális ballisztikus rakétáin levő robbanótöltetek számát és folytassa hadászati potenciáljának erősítésére irányuló, már kidolgozott programját. Világos, hogy az amerikai megközelítés nem a kölcsönösen elfogadható megegyezéshez vezető utat tartja szem előtt — a „csökkentésekről” szóló amerikai javaslat a Szovjetunió egyoldalú leszerelésére irányul és ezzel egyben az amerikai hadászati fölény megszerzését szolgálja. Az Egyesült Államok elutasította a mindenfajta állomásoztatású, nagy hatótávolságú szárnyasrakéták telepítésének betiltására vonatkozó szovjet javaslatot, mert a ballisztikus rakétákon levő robbanó töltetek számának csökkentését a nukleáris töltetekkel ellátott, nagy hatótávolságú szárnyasrakéták tömeges telepítésével igyekszik pótolni. A közzétett adatok szerint az Egyesült Államok csupán nehézbombázókon 4000 ilyen rakétát szándékozik elhelyezni. Ez egyáltalán nem csökkentést, hanem épp ellenkezőleg, a hadászati hordozóeszközökön elhelyezett nukleáris töltetek számának jelentős fokozását jelenti. Washington folytatja, sőt, fokozza hadászati potenciáljának növelését, különösen a bevallottan első csapás mérésére szolgáló MX és a Trident—2 rakéták fejlesztésével és telepítésével. Ezért utasította el az Egyesült Államok az Ohio típusú tengeralattjárók fejlesztésének, építésének, valamint az ezekkel analóg szovjet tengeralattjárók építésének és fejlesztésének korlátozására irányuló szovjet javaslatot. Nem helytálló, amikor Washington katonai erőfeszítéseinek igazolására azt állítja, hogy „lemaradt” a Szovjetuniótól — ugyanis nincs ilyen „lemaradás”. Az pedig, hogy az Egyesült Államok új fegyverzetrendszerei, például az MX-rakéták célja, „a tárgyalások sikerének elősegítése” —, teljesen komolytalan állítás. Az amerikai megközelítés konstruktív voltának világos hiányán az sem változtat, hogy az amerikai küldöttség a tárgyalások második fordulójának legvégén javaslatot terjesztett elő a ballisztikus rakéták fellövéséről szóló tájékoztatásról. De ezzel egyidőben az amerikai fél komoly alap nélkül elutasította a szovjet fél lényegesen meszszebb menő, korábban előterjesztett javaslatait, amelyek a válsághelyzetek kialakulásának megelőzésére és a bizalom erősítésére irányultak. A Szovjetunió a létrejövő megegyezés keretében a következőkről szeretne megállapodásra jutni: meg kell tiltani a nehézbombázók és a repülőgép-anyahajók közlekedését bizonyos, a másik fél területeivel határos, közösen megállapított területeken, időben értesíteni kell egymást a nehézbombázók és az előretolt állomásoztatású repülőgépek tömeges felszállásáról, a tengeralattjáró rakétahordozók számára olyan övezeteket kell kijelölni, amelyekben tilos lenne a másik fél számára bármilyen akciót kezdeményezni hajókkal szemben. Ezek a javaslatok nagymértékben és hatékonyan hozzájárulnának a válsághelyzetek kialakulásának megelőzéséhez. A genfi tárgyalások menete és az amerikai kormányzat tevékenysége azt mutatja, hogy Washington inkább szeretné fenntartani azt a zsákutcahelyzetet, amelyben a tárgyalások jelenleg vannak, semmint konstruktív módon előmozdítani a megbeszéléseket. Ez összefügg azzal is, hogy Washington a jelek szerint mindenáron szeretné „újrafegyverezni” Nyugat-Európát saját közép-hatótávolságú nukleáris rakétáival. Az amerikai kormányzat továbbra is igyekszik nehézbombázónak minősíteni a szovjet TU—22—M típusú (Backfire) repülőgépet, amely — mint ez a Szovjetunió által rendelkezésre bocsátott adatokból is kiderül —, közepes bombázó és semmi köze nincs a hadászati fegyverzethez. Világos az is, hogy a tárgyalásokon való előrelépés akadályozása elősegítené az MX-rakéták „sűrű telepítésére” vonatkozó, nemrégiben nyilvánosságra került amerikai terv megvalósítását, noha ez ellentmond annak a kötelezettségnek, amelyet a felek a SALT—I. és a SALT—II. szerződésekben vállaltak és amely szerint nem építenek további stacionárius kilövőállásokat —, azaz silókat — interkontinentális ballisztikus, rakéták számára. Az amerikai fél a tárgyalásokon nem óhajtotta megvizsgálni azt a Szovjetunió által előterjesztett javaslatot, amely sűrített formában tartalmazza azokat a tételeket, amelyek a létrehozandó megállapodás vázát alkothatnák. Jurij Andropov, az SZKP KB főtitkára a Szovjetunió megalakulásának 60. évfordulója alkalmából mondott ünnepi beszédében világosan értésre adta: „A fegyverkezés további fokozásának programjai a Szovjetuniót nem kényszeríthetik arra, hogy egyoldalú engedményeket tegyen. Az amerikai kihívásra kénytelenek leszünk saját megfelelő fegyverzetrendszereink kifejlesztésével válaszolni: az amerikai MX- rakétákkal analóg saját rakétáinkat, az amerikai nagy hatótávolságú szárnyasrakétákkal saját hasonló rakétáinkat szembeállítani, amelyekkel a kísérletek egyébként már folynak.” A kérdés most az, vajon hajlandó-e az amerikai fél a megállapodáshoz vezető útra lépni. A világ vezetőinek újévi üdvözletei (Folytatás az 1. oldalról.)lamfő újévi beszédében az ország eredményeit méltatva további sikerekre szólította fel a koreai népet Truong Chinh, a VKP KB PB tagja, a vietnami Államtanács elnöke felhívta a vietnami népet, hogy 1983-ban összpontosítsák erőfeszítéseiket a gazdaság szocialista átszervezésének gyorsítására. Az új évet köszöntő első kínai kommentár arra hívta fel a figyelmet, hogy a jobb élet nem fog az emberek ölébe pottyanni, ha nem dolgoznak meg keményen érte. Az egész nemzetnek neki kell gyürkőznie és hozzá kell járulnia a korszerűsítés nagy ügyéhez — írta a Zsenmin Zsipao. II. János Pál pápa az egyház béke-világnapja és az új év alkalmából tartott imájában állást foglalt a leszerelés és a béke ügye mellett. Reagan amerikai elnök annak a reményének adott hangot, hogy az új esztendőben haladás lesz a Szovjetunióval folytatott fegyverzetkorlátozási tárgyalásokon, és meg lehet kezdeni a nukleáris fegyverkészletek csökkentését. Margaret Thatcher brit miniszterelnök az óév utolsó napján adott televíziós interjújában „a leszerelés őszinte hívének” nevezte magát. Ám nyilatkozatában mindvégig a nagyon megerősödött brit békemozgalom követelései ellen hadakozott. Francois Mitterrand francia elnök szilveszteri rádió- és tévéüzenetében közölte: utasítást adott a francia nukleáris erő növelésére. Kifejezte véleményét, hogy 1983 vagy a két nagyhatalom leszerelési megegyezésének éve lesz, vagy „túlfegyverkeznek”. Alessandro Pertini olasz köztársasági elnök a terrorizmus problémáját állította újévi üzenete középpontjába. Hans-Jochen Vogel, az SPD kancellárjelöltje a Welt am Sonntagnak írt újévi nyilatkozatában a béke biztosítását és a munkanélküliség leküzdését nevezte a nyugatnémetek fő gondjának 1983- ra. Rudolf Kirchschläger osztrák elnök újévi üzenetében hangoztatta, hogy „a két nagyhatalom legfőbb vezetőinek találkozója előnyösen hatna”. Pierre Trudeau kanadai miniszterelnök újévi üzenetében arra buzdította honfitársait, hogy „veselkedjenek neki” a recesszió leküzdésének. A „védelmi” erőfeszítések fokozását, a nyugati szövetségesekkel való kereskedelmi ellentétek elsimítását és a csődbe jutott pénzügyek szanálását jelölte meg az 1983-as esztendő legfontosabb feladataiként Nakaszone Jaszuhiro japán miniszterelnök. Edem Kodjo, az Afrikai Egységszervezet főtitkára újévi üzenetében válságos évnek nevezte 1982-t, de Kodjo „a párbeszéd reménysugaráról” szólt, amely idén helyreállíthatja az afrikai egységet. Sedli Klibi, az Arab Liga főtitkára kifejezte reményét, hogy 1983-ban sikerül rendezni a közel-keleti válságot, és elhárítani az akadályokat a központi probléma — a palesztin nép államalakítása — útjából. A PFSZ folytatja harcát a palesztin nép törvényes jogaiért, az önrendelkezésért és a független nemzeti államért — hangoztatta Jasszer Arafat, a PFSZ V. B. elnöke tuniszi székhelyéről az egész arab nemzethez küldött újévi üdvözletében. (TASZSZ, MTI, UPI, Reuter, AFP) 1993. január 1-től Új jogszabályok léptek életbe a kötvénykibocsátástól az alkoholizmus elleni kvnderentig Előtérben álló társadalompolitikai és népgazdasági törekvéseket tükröznek, a soron levő feladatok megoldását szolgálják azok a legfelsőbb szintű jogszabályok, amelyeket a múlt esztendőben alkotott meg az Elnöki Tanács és a kormány, hatálybalépésük időpontjaként 1983. január elsejét jelölték meg. Ezeket születésükkor folyamatosan ismertettük lapunkban, most az MTI segítségével újra összefoglaljuk a legfontosabb tudnivalókat, keddi számunkban pedig az új lakásjogszabályokról írunk majd részletesen. A társadalombiztosítást újabb rétegekre terjesztették ki, illetve jogszabállyal ösztönözték a nyugdíjasok szélesebb körű foglalkoztatását. Ami az érdekeltek körének bővülését illeti: rendeződött az egyéni gazdálkodók és az eseti megbízás alapján dolgozók társadalombiztosítási helyzete. Az egyéni gazdálkodók például jogot szerezhetnek családi pótlékra, nyugellátásra, baleseti ellátásra. Törvényerejű rendelet született a kötvénykibocsátásról, amely lehetővé teszi a népgazdaságban megtakarított pénzeszközök rugalmas és hatékony felhasználását, szabad áramlását, kiegészítését. A kötvény olyan — átruházható, bemutatóra vagy névre szóló — értékpapír, amely tartalmazza a kibocsátó adósságait, kötelezettségeit, a hitelezőnek járó törlesztést, a kamatot és egyéb járulékokat. Kötvényt — az államon kívül — a tanácsok, a bankok, a pénzintézetek, a biztosító intézmények, a takarékszövetkezetek, valamint a gazdálkodó szervezetek bocsáthatnak ki. A tanácsok kötvénykibocsátása általában a lakosságot érintő fejlesztések vagy lakásépítés céljára történhet. Az alkoholizmus elleni fokozottabb küzdelem társadalmi érdekből fakad, ugyanakkor a mértéktelenül italozók egyéni védelmét is szolgálja. E törekvésekből fogantak azok a rendelkezések, amelyeket az alkoholisták kötelező intézeti gyógykezeléséről szóló új törvényerejű rendelet tartalmaz. Az intézeti kezelés elrendelése iránt az eljárást az alkoholista lakóhelye vagy munkahelye szerint illetékes tanács egészségügyi szakigazgatási szervénél bármely állami szerv, szövetkezet, társadalmi szervezet, illetőleg az alkoholista által veszélyeztetett személy kezdeményezheti. Alapvetően állampolgári, közelebbről személyiségi jogokat is érint, s érvényesítésüket gyorsabbá és egyszerűbbé teszi az a törvényerejű rendelet, amely az anyakönyvekről, a házasságkötési eljárásról és a névviselésről szól. A legfontosabb változás, hogy ezentúl a házasság megkötésére a házasulók egyikének lakóhelye szerinti anyakönyvvezető helyett az lesz illetékes, akinél a házasuló két személy — vagy bármelyikük — a házassági szándékot bejelenti. A névváltoztatás körében újdonság, hogy a volt feleség a házasság megszűnése után egy ízben bármikor bejelentheti névváltoztatási igényét az anyakönyvvezetőnek. A másik könnyítő szabály szerint a 14 éven aluli kiskorúak utóneve egy alkalommal — belügyminisztériumi névváltoztatási eljárás nélkül —megváltoztatható. A lakáselosztás, valamint a lakásépítés állami támogatásának rendszere a kormány rendelete alapján módosul január 1-től. Összegszerű előírások például: lakáscseréknél az átírási illeték 12-ről 7 százalékra mérséklődött; ezután a családi házat építők is kapnak gyermekenként 30 ezer forint, nagykorú eltartottakra pedig 20 ezer forint vissza nem fizetendő támogatást. Kormányhatározat rendelkezik a vállalati irányítás és szervezeti rendszer továbbfejlesztése érdekében a vállalati felügyelő bizottságok tevékenységének, a vállalati igazgató tanácsok jogkörének bővítéséről. A felügyeleti szervek által szervezendő bizottságok veszik át a minisztériumoktól és más alapító szervektől az átfogó felügyeleti ellenőrzést, értékelik a vállalat gazdálkodását, a vezetők tevékenységét; egyes trösztök és vállalatok igazgató tanácsainak jogköre pedig azzal bővül, hogy rájuk bízták a vállalati stratégiai kérdések eldöntését Mód van ezután a vállalati vezetők pályázat útján történő kiválasztására. Korszerűsítette rendeletével a kormány a bér- és keresetszabályozást. Két fő formája közül az egyik a vállalati jövedelmeződés színvonalától függ. A központi bérszabályozást ott alkalmazzák, ahol az előbbi forma nem indokolt. Következetesebbé teszi az új rendszer az ösztönzést, mivel a bérfejlesztési lehetőséget a teljesítmények színvonalához és nem a teljesítménynövekményhez kapcsolja. A mezőgazdaságban is jelentkező anyag-, energiaáremelések, valamint a támogatások mérséklésének következményeként vált szükségessé az a kormányrendelet, amely a felvásárlási árak kisebb mértékű — átlagosan 3,7 százalékos — emelését írta elő. Az árváltozások az egyes ágazatokban eltérő mértékűek. Egy részük központi hatósági intézkedések formájában, más részük a piaci helyzet, a kereslet-kínálat alapján, a vevők-eladók megállapodása szerint valósul meg. Növelték például az étkezési búza, a kukorica, a vágómarha, a vágósertés, a tehéntej, a zsíros gyapjú felvásárlási árát, s hasonlóképpen a termelésben felhasznált egyes munkaeszközök és anyagok beszerzési árát. A kereskedelemben nagyobb önállósággal és ösztönzőbb anyagi érdekeltségi rendszerben működhetnek — kormányhatározat alapján — a hálózat közepes kategóriájába tartozó, általában 10—15 dolgozót foglalkoztató üzletei. Ha e boltok vezetői, kollektívái vállalják — a vállalattal kötött megállapodás alapján — a nagyobb önállóságot például az árubeszerzésben, a beszerzési források megválasztásában, az értékesítés megszervezésében, a létszám- és és bér-, illetve az eszköz- és készletgazdálkodásban, akkor az eddigiektől eltérően nem forgalmi jutalékot kapnak, hanem a vállalat által előírt eredményt teljesítvén, olyan összegű prémiumot, amely az alapbér 50—100 százalékát is elérheti. Az iparirányítás korszerűsítésével összefüggésben a Minisztertanács 1982. december 31-i hatállyal megszüntette a szénbányászati koordinációs központot és a szénbányászati igazgató tanácsot; helyettük január 1-től bányászati egyesülés működik. Kormányhatározat alapján az év első napjával megszűnt az Autófenntartó Ipari Tröszt. A járművek nagyjavításával foglalkozó 14 korábbi AFIT- vállalat mostantól a KPM felügyelete alá tartozó önálló vállalatként működik, s számos autószerviz önálló kisvállalattá alakul. A vevőszolgálatot és a garanciális tevékenységet a Merkur vette át, a központi raktár az Autókerhez került, s annak leányvállalataként látja el a személygépkocsialkatrész-értékesítési feladatokat. 3