Népszava, 1983. március (111. évfolyam, 50–76. sz.)
1983-03-17 / 64. szám
Felelősség a dolgozók műveltségének növeléséért Ha valami olyasmivel akarnám kezdeni, amire sokan felkapják a fejüket, azt mondhatnám: a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének a budapesti, még közelebbről zuglói Thököly úttól az Indiai-óceánig, ellenkező irányban az Atlanti-óceánig kell szervezniük a művelődést. De miért a feltételes mód? Nincs ebben semmiféle kegyes hazugság, így igaz. Az oktatást szorgalmazza Sajátos, egyedi feladatok adódnak ezen a területen. A szakszervezethez tartozók egy része koncentráltan, más csoportok szétszórt munkahelyeken dolgoznak. Hogy jönnek ide az óceánok? A MAHART kis könyvtárakat telepített a tengerjáró hajókra, amelyek állományát időről időre cseréli, hogy a nagy vizeken úton levők se maradjanak el az újabb irodalomtól, a magyar nyelven hozzáférhető ismeretektől. Ugyanígy ellátta a hajókat magnetofonokkal és műsoros kazettákkal is. Nagyon helyesen. Természetesen ez mint példa, lehetne kuriózum is, de nem az. Egyik szükséges tevékenység a szakszervezethez tartozó vállalatok művelődési életében. Ellenkező végletnek mondhatom a Budapesti Közlekedési Vállalatot, amelynél tízezres nagyságrendben mérhető embertömeg dolgozik, egy városban. Természetesen azért az ő művelődési életük megszervezése sem olyan egyszerű, hiszen fővárosunk meglehetősen nagy területén ők is elszórtan dolgoznak. Csak mégis könnyebb összefogni őket, mint az úton levőket. Az említettek bizonyos szempontból szélsőségek. Mik az általánosabb jellemzői a Közlekedési és Szállítási dolgozók Szakszervezete művelődési életének? Mik a lehetőségek? Milyen formák a kedveltek? Művelődési intézményekben nem bővelkedik ez a szakszervezet. Van négy művelődési otthona, abból is három a fővárosban. Ezek, amit csak tudnak, megtesznek. A zuglói „Szabó Pál” Művelődési Otthon például igyekszik a lehető legteljesebben kiszolgálni a munkahelyek művelődési igényeit. Eredményeket felmutató kapcsolatot alakított ki a szocialista brigádokkal. Az angyalföldi „Poscher János” Művelődési Otthon az oktatást szorgalmazza. Közreműködésével évente negyven—ötven ember befejezi, ha életkorban később is, általános iskolai tanulmányait. S ez egyáltalán nem lényegtelen, hiszen az iskolai végzettségre épülhet csak az egyéb jellegű művelődés. A hagyomány ereje Ha az intézményeket nézzük, a klubokra, s nagyon nagy részben a könyvtárakra építhet a szakszervezet. A könyvtárak különösen jól látják el feladataikat. Sőt, átvállalják részben a hiányzó művelődési otthonokét is. Pedig néha csak egy-két helyiség áll rendelkezésükre. Ott azonban — s ahol van, a helyi klubbal karöltve, annak rezidenciáján is — élénk művelődési élet folyik. Találkozók, vitaestek, műsorok, vetélkedők. S ezzel az intézményeken belül — és általában is — a formáknál tartunk. A művelődés lehetséges, a szakszervezethez tartozó dolgozók körében elfogadott, kedvelt, kért formáinál. A vetélkedőket, bizalmiaktól brigádokig, mindenütt kedvelik. Az adott lakó- és munkahelyen fel lehet készülni rájuk, s ez előny a szerteszét dolgozóknál. Tavaly augusztusban megrendezte a szakszervezet az amatőr alkotók országos kiállítását. Festménnyel, fotóval, rajzzal, kisplasztikával, bármivel lehetett jelentkezni. Nagy sikere volt. Érthető, mert ez is olyan dolog, amit egyénien csinálhat bárki, ha képességei engedik, s csak a kész alkotással kell a többiek elé állnia. Akkor pedig mindjárt lehet tanulni is egymástól. Az amatőr együttesekről külön is szólni kell. Panaszokat hallottam sok helyen, hogy számuk és tagságuk csökken. Itt pedig ennek az ellenkezőjét tapasztaltam. A közlekedés és szállítás dolgozóinak körében ma is értelmet, célt, rangot jelent valamely együttesben részt venni. Különösen a kórusok erősek. Hagyománya van a szakszervezetnél a kórusmozgalomnak. Kétévenként megrendezik számukra az országos találkozót. A hagyomány erejével magyarázható valószínűleg, hogy az utóbbi években még egy-két új kórus is alakult. A szakszervezethez tartozók harminckét százaléka fiatal. Érthető, hogy az éves és a középtávú művelődési tervekben is jelentős helyet kap a velük való foglalkozás, illetve igényeik kielégítése. A közelmúltban például már a második közművelődési tábort rendezték meg nekik. A szakmunkástanulók művelődésére külön is figyelmet fordítanak. A legfrissebb példa: külön pályázatot hirdettek nekik, hogy ki-ki bemutathassa, minek az elkészítésében, megalkotásában jeleskedik, miben tudja a legjobban, legművészibben kifejezni önmagát. Mindezek után nem tekinthető véletlennek, hogy a szakszervezet közeljövőben tervezett központi vezetőségi ülésén — és nem először! — a munkahelyi művelődés helyzete lesz a téma. S mert a továbbfejlesztés feladatait is meg kívánják határozni a közlekedés és szállítás vállalatainál, a valós képet igyekeznek megrajzolni. Napra késsen örülve az eredményeknek, támaszkodva az eddigi tapasztalatokra, figyelnek arra is, mi nem megy még úgy, ahogy kellene, jó lenne. Például több vállalatnál nem érzékelik még eléggé a munka és a művelődés kapcsolatának lényegét. S ez máris megszab néhány további feladatot. Sajátosságokkal kezdtem, hadd fejezzem be egy ugyancsak meglehetősen egyedi dologgal! A Közlekedés- és Postaügyi Minisztériummal párját ritkítóan jó kapcsolata van a szakszervezetnek kulturális területen is. A minisztérium és a szakszervezet közösen, minden évben négy-négy vállalatot beszámoltat, miként tettek eleget annak a kötelezettségüknek, amelyet röviden úgy fogalmazhatunk meg, hogy felelősség dolgozóik műveltségének növekedéséért. Beszámoltatás, ellenőrzés, a segítés módjainak meghatározása, másutt is hasznosítható tapasztalatok gyűjtése, ez a megoldás egyszerre. S ami a lényeg: a szakmai és a szakszervezeti ágazat egyaránt folyamatosan, közhellyel szólva naprakészen, ismeri így az egész terület művelődési helyzetét. Tudja, hol kell buzdítani, segíteni, közbelépni. Ajánlható megoldás minden területen, ahol még nem élnek vele. Mátyás István Műsorrendezési joggal * Új tervek, programok a Vigadóban — A Vigadó fő hivatása, hogy nyitott kultúrpalota legyen — hangsúlyozta tegnapi sajtótájékoztatóján Rigó László, a Vigadó igazgatója. — Új vonás azonban, hogy megkapta a műsorrendezés jogát is, mostantól tehát nem pusztán befogadó intézmény, hanem lehetősége van arra, hogy markáns művészeti arculata is legyen. Ennek jegyében is természetes, hogy a Vigadó továbbra is az idegenforgalmi élet kellős közepében él. Műsoraik, rendezvényeik egy része külföldieknek készül, az ő — esetenként speciális — igényeiket is figyelembe véve. A magyar — és elsősorban a fővárosi — közönség számára pedig olyan, komplex szórakoztatási intézmény lesz a Vigadó, ahol a közönség a tárlattól az alkalmankénti vásárokon át a színházig és a divatbemutatókig mindent megtalálhat. A programok egyik pillére továbbra is a komolyzene, főleg azok a művek, amelyek közkedveltek, közismertek, könnyen befogadhatók. Április 1-én például orosz klasszikus szerzők műveiből állítanak össze hangversenyt, a MÁV Szimfonikusok, valamint Tokody Ilona, Miller Lajos, Berczelly István közreműködésével. Májusban Mozart—Beethoven koncert lesz, júliusban Verdi- és Puccini-operarészletek. A sanzon és az operett továbbra is helyet kap majd, ugyanúgy, mint a jazz. A hangversenyteremben — a Játékszín analógiájára — kamaradarabok befogadószínháza jön létre. Április 15-én mutatják be Kertész Ákos Huszonegy című drámáját a tévével közösen, Gát György rendezésében. Május végén Popper Péter Színes pokol című művét , és rendszeresen játsszák majd Kellér Dezső estjét is. A tervek szerint kamarabalettet és kamaraoperát is bemutatnak majd, júniusban lesz az első kamarabalett premierje. Az egykori Vigadó fő profiljához, s a hajdani közönség fő szórakozásához visszatérve rangos bálok, elegáns öszszejövetelek is lesznek a Vigadóban. Ugyanakkor az intézmény szívesen kapcsolódik majd jelentős évfordulók, művészeti-társadalmi események megünnepléséhez. A Vigadó legújabb korszaka egyelőre nagymértékben az útkeresés, a tapogatózás jeleit mutatja. A tegnap hallott új program valóra váltásához és értékeléséhez még némi türelem és idő szükségeltetik. (cs) A hét könyves CORVINA KIADÓ Luther Márton végrendelete EURÓPA KÖNYVKIADÓ Mihail Bakunyin: Gyónás, Tankred Dorst: Merlin, avagy a puszta ország, Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij: Megalázottak és megszomorítottak. Feljegyzések a holtak házából, Napraforgók, Orbán Balázs: A Székelyföld XIX. századi német elbeszélők HELIKON KIADÓ Radnóti Miklós költeményei / KOSSUTH KÖNYVKIADÓ Grigorij Baklanov: Örökre tizenkilenc évesek, V. M. Berezskov: Teherántól Potsdamig, Lakáspolitikánkról, A népesedés és a népesedéspolitika, Reflektor, Szeli István: A magyar kultúra útjai Jugoszláviában, Mihail Ivanovics Trus: Lenin és a szovjet külpolitika MAGVETŐ KÖNYVKIADÓ Asztalos István: Író a Hadak útján, Jurij Bondarev: Választás, Kalász Márton: Hozzánk a hóbagoly, Maróti Lajos: Liszt Ferenc élete, Werner Toelcke: A nagy lehetőség MÓRA FERENC IFJÚSÁGI KÖNYVKIADÓ Ágai Ágnes: A titkokat az ujjaimnak mondom el, Benkő Mihály: Új törvény Spártában, A. Dridzo—L. Mincz: Emberek és szokásaik, Roskad a kormos hó ... SZÉPIRODALMI KÖNYVKIADÓ Zilahy Lajos: A fegyverek visszanéznek TANKÖNYVKIADÓ Az antik Róma napjai ZRÍNYI KATONAI RADÓ Baranyi Ferenc: Szerelem és háború, Karl Marx a háborúról és hadseregről ■ Horizont — Húsznyelvű szakszótár. A budapesti Múzeumi Restaurátor- és Módszertani Központ munkatársai — az UNESCO múzeumi szakszövetségének megbízására — több nyelvű muzeológiai szakszótárat szerkesztenek nemzetközi összefogással. A szakemberek eddig 1700 szakkifejezés francia, angol, német, magyar, orosz, spanyol, dán, román, svéd, eszperantó, cseh, lengyel és portugál nyelvű jelentését gyűjtötték össze. A német nyelvű Unser Bildschirm és a szerb-horvát nyelvű Nasekran (A mi képernyőnk) nemzetiségi tévéműsorok szerkesztéspolitikáját vitatta meg szerdán a Baranya megyei Tanács nemzetiségi bizottsága a Magyar Televízió pécsi stúdiójában tartott kihelyezett ülésén. CSÜTÖRTÖK, 1983. MÁRCIUS 17. NÉPSZAVA Szétszórt munkahelyeken Színházi plakátok Szentendrén Szentendrén, a Pest megyei Művelődési Központ Galériája ad otthont Varga Győző grafikusművész színházi plakátjainak. Varga 1954-ben fejezte be a Képzőművészeti Főiskolát, Kádár György, Hincz Gyula és Koffán Károly növendékeként, s azóta főként alkalmazott grafikával foglalkozik. Eddig mintegy 30 önálló kiállítása volt, s számos hazai és nemzetközi művészeti elismerésben részesült. A Pest megyei Művelődési Központ a Bartók— Kodály centenárium alkalmából a művész idevonatkozó hanglemezborító-grafikáit is bemutatja. A hét filmjei HUSSZEIN VÉRE A könyveknek megvan a maguk sorsa — tartja az évszázadok tapasztalatára épülő mondás. Hozzátehetjük: a filmeknek is. Jamil Dehlavi alkotásának — a Husszein vérének — különleges a története. Elkészülését követően nyomban betiltották, mert az 1977-es katonai hatalomátvétel Pakisztánban tilosra állította a sorompót az ilyesfajta szellemiségű művek,előtt. Dehlavi — akárcsak Chaplin, az immár halhatatlan Diktátorban — szinte prófétaként megjósolta a drámai eseményeket : a nagy nevettető a hitlerizmus későbbi tébolyának vízióját elevenítette meg a vásznon, a fiatal pakisztáni művész pedig hazájának nem sokkal a forgatás után kiteljesedő fekete krónikáját. Husszein, a film legendás hőse, a zsarnokság ellen folytatott küzdelem apostola. Noha származása alapján — Pakisztán egyik legtehetősebb családjának sarja — a kizsákmányolók oldalán kellene állnia, ő a megalázottakkal és megszomorítottakkal tart együtt. Fivére, Szelim, gátlástalanul kiszolgálja a diktatúrát, Husszein azonban kitart elvei és eszményei mellett. A konfliktust érzelmi bonyodalmak színezik, végül pedig a véres mese az ellenállás apoteózisává alakul át. A Husszein vére cselekményének kettős a hangszerelése: a síita folklór a modern dráma fordulataiba ágyazott. Időnként elválik egymástól az egymást nem mindig erősítő, inkább csak motiváló két réteg, a megragadó szimbólumok mégis költőiek, és az egyértelműen forradalmi gondolat kibontását szolgálják. „Nem vagyok politikus filmrendező" — bizonygatta a hazájából elűzött művész, majd hozzátette: „csak az államcsíny után magyarázták bele filmembe a politikát.” Nekünk más a véleményünk: a Husszein vére ízig-vérig elkötelezett, optimista tragédia, mely helyenkénti terjengőssége és didaktikussága ellenére az ellenállás értelmét, az utolsó csepp vérig folytatott harc programjának magasztosságát hirdeti. A Huszszein vérében nem a kuriózumok érdekesek, hanem az egyetemes mondanivaló igazsága. (s. l.) BOMBANŐ A negyedik évtized, az a bizonyos kritikus születésnap nemcsak a hiú asszonyok életében jelent „tragédiát”, hanem olykor megviseli a kudarcra hajlamos férfiakat is. Legalábbis Blake Edwards mérsékelt szexkomédiájának főhőse — most, hogy túljutott a negyedik X-en — retteg a jövőtől. Bár élete kiemelt jólétben pereg — az elegáns Bel Air-i lakás, a csodás Rolls Royce és a zeneszerzői siker között —, mégis elégedetlen önmagával. Kivált szexuális vonatkozásokban érzi úgy, hogy ereje oda, megcsappant... Mindehhez hozzájárul az is, hogy kissé unja élettársát, a hűvös, elegáns énekesnőt... Így aztán érthető, hogy képzeletben a „világ legszebb asszonyára” vágyik (George ifjúkorában tíz pontban foglalta össze a legszebb nő kritériumait) — szabad idejében pedig távcsőn „leskelődik” — át a szomszéd házba. Irigykedve, nosztalgiával. De hát George szorongó alkat. Amikor végre megkapja az igazi nőt — az átlagon felüli Bolereket —, minden másképpen történik, mint ahogy elképzelte... (A nő drogot szed, és teljesen mindegy, hogy kivel osztja meg az ágyát. Csak szóljon a Boleró.) S mit tehet ilyenkor a csalódott férfi?! Azonnal visszakullog élettársához, hogy bebizonyítsa férfiasságát. De előbb felteszi a lemezjátszóra Ravel Boleróját... Blake Edwars amerikai író-rendező — igen találóan — „a felszínen leskelődő” vígjátéknak nevezte művét. S hogy a játék mégis valamivel több a „szimpla leskelődésnél” — az elsősorban Dudley Moore-nak köszönhető, aki finom iróniával jellemzi a kudarcoktól rettegő, a fizikai rosszullétekkel küszködő negyvenes férfiú szexuális egyensúlyzavarait.. Egyébként a film jól szerkesztett, ügyes komédia. S bizonyára előkelő helyezést ér el a közönség sikerlistáján. G. I. Budapest, Szentendre, Szeged, Gyula Szabadtéri műsorok Szabadtéri színpadaink művészeti vezetőitől tájékozódtunk az idei műsorokról. Budapest, Szentendre, Szeged és Gyula főbb műsorairól máris tájékoztathatjuk olvasóinkat. Budapesten a margitszigeti színpad az idén még nem üzemel. A Zichy-kastély udvarán operai erőkkel mutatják be Lehár operettjét, A mosoly országát. A Budai Parkszínpadon kolumbiai együttes folytatja az előző évek folklórsorozatát. Vendégünk lesz a berlini Friedrichstadt Palast eredeti revüegyüttese, a Kirov Balett Leningrádból és egy egzotikus revü a Fülöp-szigetekről. Itt mutatja be revüműsorát Medveczky Ilona. Többször fellép az Állami Népi Együttes. A könnyűzene valamenynyi válfajában tartanak hangversenyeket. A Városmajorban francia báltozatot mutatnak be. 1924- ben az időszak legnagyobb művészeivel játszották nálunk a darabot (Muouzy- Bou: Uraim, csak egymás után). Most is elsőrendű színészek lépnek fel, Rátkai Márton egykori szerepében Haumann Péter. A bohózathoz Fényes Szabolcs készített zenét, Szenes Iván dalszövegeket. A Hilton Dominikánus udvarán folytatják a tavalyi nagy sikerű sorozatokat, és kosztümös barokk koncerteket. Heltai verses játéka, a Néma levente lesz műsoron, Haydn: Halászlányok című operája, valamint Pergolesi: Úrhatnám szolgálója — az utóbbi immár a hatodik évadban, ötvenedik előadásához jut. Szentendre főterén az idén is a Schubert zenéje révén világszerte népszerű Három a kislányt játsszák sorozatban, fővárosi művészekkel. Szegeden a centenárium évében felújítják azt a művet, amely megalapozta az itteni szabadtéri játékok haladó hagyományát, Madách remekét, Az ember tragédiáját. Műsoron lesz Kodály daljátéka, a Háry János, és Erkel operája, a Hunyadi László. A leningrádi Kirov Balett a Giselle előadásával és változatos műsorú Balettesttel vendégszerepel. A nagyszínpadon kerül sorra az idén is megrendezésre kerülő nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivál gálaestje. Gyulán folytatódik az új (illetve újonnan bemutatott) magyar drámák sorozata. Az idei — immár huszadik — évadban Németh László: Sámson című drámáját mutatják be (csak operaváltozatát játszottuk korábban). Színre kerül a Várban Hubay Miklós drámája. Búcsú a csodáktól, a Nemzeti Színházzal közös kezdeményezésként a jövő évadban sorra kerülő román dráma hetének nyitányaként Musatescu műve, a Titanic keringő. A Pécsi Balett „Rómeó és Júlia”változatát mutatja be, ugyancsak a Várban. Erre kiválasztott műemléki udvaron mutatják be Kolozsvári Grandpierre Emil század eleji miliőben játszódó szatíráját: Párbaj az árnyékkal. Különböző zenés műsorok, hangversenyek gazdagítják az idei gyulai műsort. R. A.