Népszava, 1983. augusztus (111. évfolyam, 180–205. sz.)
1983-08-10 / 188. szám
NÉPSZAVA 1983. AUGUSZTUS 10., SZERDA Spanyol pártküldöttség látogatása hazánkban Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a KB székházában fogadta a Spanyol Kommunista Párt valenciai tartományi bizottságának küldöttségét, amely Juan Pedro Zamorának, az SKP Központi Bizottsága tagjának vezetésével augusztus 2—9. között tartózkodott hazánkban. A spanyol pártküldöttség az MSZMP Csongrád megyei bizottságának vendégeként megismerkedett a megye politikai és gazdasági életének néhány kérdésével. Az SKP valenciai tartományi bizottságának delegációjával megbeszélést folytatott Komócsin Mihály, az MSZMP KB tagja, a Csongrád megyei PB első titkára. (MTI) Közélet Ecuador nemzeti ünnepe alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban üdvözölte dr. Osvildo Hurtado Larrea köztársasági elnököt. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága táviratban üdvözölte a Mexikói Egyesült Szocialista Párt II. kongreszszusát. Területfejlesztés közakarattal A népfrontmozgalom egyik kiemelt feladata, hogy alkalmat teremtsen az állampolgárokat leginkább foglalkoztató kérdések széles körű megvitatására. A közeljövőben a terület- és településfejlesztés időszerű feladatairól, a helységek közötti gyakorta indokolatlan különbségek felszámolásának előfeltételeiről, lehetőségeiről rendeznek társadalmi vitákat. L. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára a politikai mozgalom vezető testületének álláspontjáról, az eddigi fórumok tapasztalatairól nyilatkozott Seregi Lászlónak, az MTI munkatársának. — Országos tanácsunk idén januárban tűzte napirendjére a terület- és településfejlesztés kérdéseit. Javaslatainkat eljuttattuk az MSZMP Központi Bizottságához és a Minisztertanácshoz, kérve, hogy azokat a hosszú távú tervek kidolgozásakor vegyék figyelembe. Egyúttal megfogalmaztuk azt is, hogy az országgyűlés, amely a közeljövőben tárgyalja meg a terület- és településfejlesztés helyzetét, csak akkor dolgozhat közmegelégedésre, ha az elfogadandó dokumentumban tükrözteti az állampolgári véleményeket. Hazánk térségeinek fejlettségi színvonala rendkívül eltérő. Alapvető jelentőségű, hogy az állampolgár a lakóhelyén, vagy annak közelében találjon munkaalkalmat. Ma ez még sokfelé megoldatlan probéma. Éppen ezért amellett foglalunk állást, hogy a termelőerők elhelyezését az eddiginél lényegesen jobban befolyásolják a társadalmi érdekek. Arra törekszünk, hogy a jelenleg szűkös munkalehetőségeket kínáló területeken kapjon otthont, honosodjék meg a feldolgozóipar és a fogyasztási szolgáltatás. Úgy látjuk, hogy éppen infrastruktúránk viszonylagos elmaradottsága akadályozza a meglevő termelőerők gazdaságosabb kihasználását. Ahhoz, hogy ebben a lakosság érdekeltsége kellőképpen kifejezésre juthasson, indokoltnak tartjuk a beleszólás lehetőségeinek és garanciáinak megteremtését. A népfrontmozgalom határozott törekvése, hogy javuljon a tájékoztatás minősége, s a lakosság időben és rendszeresen tudomást szerezhessen az életkörülményeit alapvetően befolyásoló tervekről, szándékokról. Vitáinkon minden bizonynyal sok szó esik majd a településpolitika időszerű kérdéseiről, a továbblépés követendő módozatairól. El kell érni, hogy az állampolgári egyenlőség ebben a vonatkozásban is érvényesüljön. Magyarán: ne legyenek akkora különbségek a települések között, a lakosság mindenütt — faluban és városban — egyaránt találja meg az emberi élet nélkülözhetetlen előfeltételeit, intézményi rendszereit — mondotta L. Hegedűs László. Olvasom, hogy továbbra is óriási az építőanyagok iránti kereslet. Azt is olvasom: az építőanyagipari munkások hónapok óta feláldozzák hétvégi pihenőjüket, hogy a magánépítőknek megkönynyítsék az anyagbeszerzés fáradalmait. Valóban, az áremelések sem változtatnak azon, hogy az építési kedv tovább növekszik. Sőt, sok helyütt az országban üres telken áll a tégla, mert aki teheti, beszerzi, hátha előbb-utóbb drágább lesz. Több fogy a tervezettnél, a vártnál amiatt is, mert az állami beruházás jóval kevesebb ugyan, de ami van, inkább igényel téglát, mint panelt, gondoljunk csak a sokasodó felújításokra. Aztán: válaszfalat lehet modern, könnyű, TÉNY - VÉLEMÉNY Áldozat? nagy elemekből szerelni, nemcsak téglából rakni, de miért tenné, aki tudja, hogy a tégla olcsóbb a panelnél? Mindezek miatt a téglaipartól a szezonban az importlehetőség is „meghal" — az idén több mint hetvenmillió darab téglával többet várnak, mint amennyit a terv előír. Ezért aztán valóban elismerésre méltó teljesítmény a munkásoktól, hogy hétvégeken is dolgoznak, sok helyen még ma is embertelenül nehéz körülmények között. De vajon áldozat-e ez? Ha igen, legalább ennyire áldozat, amit a magánépítő százezrek hoznak, akik nem várnak állami lakásra, hanem — anyagi és fizikai erejüket megfeszítve — maguk vállalkoztak arra, hogy a fejük fölé tetőt kerítsenek. Mégis, ha megkérdezzük őket, a legtöbbjük nem áldozatnak érzi, amit tesz, hanem az erőfeszítésekkel együtt is — természetesnek. Így tehát az is természetes: a téglagyárakban terven felül dolgoznak — többet, több bérért —, hogy aki téglát keres, meg is találja. Munkájuk valóban áldozatos. De nem áldozat. V. Zs. — Fenéket. Minden az ő pénzéből van. De az én erőmből. — Ez is egyfajta munkamegosztás — válaszolom. Az asszony eközben újra iszik. És egyre jobban nem tetszem neki. — Mondja, egyáltalán mi a csudát akar maga tőlem? — mereszti rám elhomályosult szemét. — Csak annyit akartam megtudni asszonyom, hogy maga szerint miért halt meg a férje? — Mert bolond volt! Érti? Kötöznivaló bolond. A szeretővel a Belváros egyik presszójában találkozom. Könnyű blúz és vászonnadrág van rajta. Kézfogása erős. Barna haja rövidre vágva. Arca szelíd és kedves. Fagylaltot kér, majd várakozóan figyel. Harminc körülinek saccolom. — Elmondaná az utolsó találkozásukat? — Az nagyon szomorú volt. Beállított hozzám öt órakor, megölelt és azt mondta, fáradt vagyok, Kati. Mondtam neki, azért, mert nagyon sokat dolgozom Vegyél ki szabit, szívesen elkísérlek egy békés, csöndes helyre, akaszd szögre a gondjaidat. Aztán amikor elkezdtem főzni a teát, ő meg várakozva ült a széken, arról beszélt, hogy ezt az egész civilizációt nem neki találták ki. Hiába jelent ez fürdőszobát, televíziót, repülőgépet és távfűtést, annyi a rossz emberi indulat, amivel ő nem tud mit kezdeni. Emlegette a nagyapját. Meg a vidéki gyerekkorát. És amikor összebújtunk, megéreztem az arcán a könnyeket. Istenem, hányszor elmondta, te is megváltozol, ha nem vagy erős és nem vigyázol. A szépség, ami belül van, az kopik el. A megértés, ami belül van, az válik kígyóméreggé. Azon az estén megéreztem, hogy baj van vele. Csak nem tudtam megfogalmazni, mi az a baj. Nekem a házasságáról sosem beszélt. De tudtam, hogy felesége és két nagy lánya van. — Mit jelentett magának ez az ember? — kérdezem a fagylalttal foglalatoskodó lányt. — A kedvességet és a boldogtalanságot — válaszolja. — Nem akart hozzámenni? — A kedvességéért talán igen. De a boldogtalansága miatt nem. Attól féltem. Az olyan volt számomra, mint a mindennapi temetkezés és a gyász. — Azt tudta-e, miért boldogtalan? — Nem. Nem tudtam. Valójában nem tudtam róla semmit... Az édesanyára az újpesti kertes ház udvarán várakozom, bár a szomszédasszony invitál, jöjjek be hozzá, amíg Bözsi néni megjön a piacról, megiszunk együtt egy kávét. Az idős özvegy a fia iránti kegyeletből visel fekete ruhát. A kosár szinte nem is illik mély gyászához, mert vidám paradicsom, harsogó zöld kelkáposzta és nedvektől duzzadó répa kandikál ki belőle. És az idegen, a látogató csak attól az egy mondattól lesz nyomban kedves, hogy a fia után érdeklődik. Ettől a kemény, fehér arc barátságos lesz. Mert az anya a halott fiáról is úgy beszél, mintha élne. — Nem zavar kedves. Hogy zavarna. Csak tegye magát kényelembe. Az a fiam fotelja. Üljön abba. Szegényem ott szokott pihenni. Hetente kétszer is. Bözsi néni a szoba-konyhás lakás falai között játszik az idővel. Egyszerre idézimeg a 14 esztendős kamaszt, a járni kezdő csöppnyi lurkót és a családot alapító fiatal férfit. Benne mindegyik ugyanazt jelenti. A szeretést. A gondoskodást. A féltést. — Mondja Bözsi néni, miért halt meg a fia? — Ezt én kedvesem nem tudom. De az biztos, hogy védtelen volt. Szegény uram természetét örökölte. Csak semmi panasz. Semmi önsajnáltatás. Mindent lenyelni. Mindennel egyedül birkózni. Csakhát én mindig kitaláltam, hogyan lehet kinyitni azokat az ajtókat, amelyeket a büszkeség lakatjai zártak. Addig próbálkoztam kedves, míg lehunyta a szemét, és szinte elimádkozta, kiimádkozta magából a keserűséget. Igaz, nekem a férjem volt az istenem. Bözsi néni felteszi a kávét. A konyhaszekrényből előszedi a csészéket. Aztán vár. Elmondhatatlan türelem van ebben a várakozásban. Az át nem adható. Az meg nem tanítható. Az örökölhetetlen. — Én sose tudtam, miből lesz a villám. Ma sem értem, mi repíti az országúton az autót. Anyám megtanított mosni, főzni, vasalni, kézimunkázni, stoppolni és gomblyukat kivarrni. Én kedvesem együgyű asszony vagyok. De a fiamat beírattam főiskolára. És azt mondtam neki, te egyetlen magzatom, járj mindennek a végére. Az én fiam villanyt szerelt, megmagyarázta az aerodinamikát, és tudta, mi a valószínűségszámítás, sőt, két nyelven tűrhetően beszélt. És tele volt kérdésekkel, mert az értelem minduntalan csiszolja magát, az minduntalan kérdez. És az én fiamnak ilyen volt a felesége is. Ilyenné lettek a lányai is. Csak kérdésük volt. Fixpontjuk nem. Csak gondolkoztak, de az érzéseiket még önmaguk előtt is szégyellték. És tudja-e kedvesem, mi volt az én fiam nagy baja? Az, hogy mindenkinél jobban tudta, nem asszony az olyan, aki nem ismeri az odaadást. És nem ember az olyan, akinek a vállára borulva nem lehet néha-néha zokogni. Csak úgy. Értelmetlenül. Magyarázkodás nélkül. Tíz óra után huszonhárom perccel a postabontó kislány bekopogtatott a férfi szobájába. S mert válasz nem jött, benyitott. Látta, hogy a csoportvezető az asztalra borulva alszik. Lábujjhegyen belépkedett. Lerakta a karja mellé a közlönyöket és néhány levelet. Majd végigjárva a többi szobát, vihogva elújságolta, a „skisfőnök” már nem jól bírja a strapát. Hiába, a két asszony kikészíti. Az egész osztály pukkadozott... Szabó Iréné Nemzetközi öntözési konferencia Szarvason A vízgazdálkodás és a mezőgazdasági termelékenység összefüggéseivel foglalkozó négynapos nemzetközi tudományos tanácskozás kezdődött kedden Szarvason. A mintegy kétszáz hazai és külföldi szakember részvételével lezajló konferenciát Láng István akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia főtitkárhelyettese nyitotta meg, majd megkezdődtek az előadások. H. Martin Horning, a FAO vízgazdálkodási szolgálatának vezetője a többi között azt hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági termelés világméretű fejlesztésének feltétlen szükségessége fontos feladattá teszi a vízgazdálkodás ésszerűsítését, a vízrendezést és az öntözést. Az ezredfordulóra ugyanis az egész világon elfogy a művelésbe vonható föld, a gyarapodó emberiség élelmezését csak a hatékonyabb földhasználat oldja meg. A termésnövelés egyik legfontosabb tényezője az öntözés. A magyar előadók arra hívták fel a figyelmet, hogy hazánkban viszonylag gyakran alakul úgy az időjárás, mint az idén is, hogy a termőföldek kétharmadánál csak mesterséges úton biztosítható a vízháztartás egyensúlya. Az öntözés költségeinek a megnövekedése miatt ennek ellenére sok gazdaság felszámolta vagy nem használja öntözőberendezéseit. A szakemberek véleménye szerint át kell értékelni az öntözéspolitikát. A szarvasi konferencia első két napján összesen 80 előadás hangzik el, csütörtökön és pénteken pedig országjárásra indulnak a résztvevők. Régi fölé épül az új Ij crossbar rendszer a Balaton északi partján Ritka építészeti megoldáss úgy épül Balatonfüreden az új nagy kapacitású automata telefonközpont, hogy közben alatta folyamatosan működik a régi. A hatalmas vaslábakra épülő szerkezet ugyanis nem zavarhatja működésében a meglevő régi központot, amely elavult már, bővítésére nincs mód. A Balaton északi partját Almáditól Zánkáig közös rendszerbe fogó mintegy 306 millió forintos beruházás révén közel háromezerrel több állomás telepítésére nyílik majd lehetőség, ami azt is jelenti, hogy ebben a körzetben — a nyilvántartott igénylések alapján — háromszor akkora lesz a telefonkínálat, mint a kereslet. Irigykedhetnek a fővárosi és némely, túlterhelt hálózattal bíró város lakói. Takács Imre, a posta vezetékes távközlési szakosztályának főelőadója hangsúlyozza : a rekonstrukcióra azért volt szükség, mert a most üzemelő automata telefonrendszer már elavult, s ami további baj, nem bővíthető. A beruházás során Balatonfüreden kétezer állomás kapacitással épül ki az úgynevezett gócközpont, a hozzá tartozó 600 tranzit összeköttetési lehetőséggel. Ehhez kapcsolódnak a végközpontok Almáditól Zánkáig, a vízparttól távolabb eső települések bevonásával. Akasi és Dörgicse 90 állomást, Udvari, Örvényesi és Kiliántelep 90 állomást, Aszófő, Pécsely és Vázszoly 90 állomást, Alsóörs, Lovas és Paloznak 200 állomást, Csopak és Felsőőrs 400 állomást, Zánka, Balatonszepezd és Monoszló 400 állomást, Almádi és Vörösberény 1200 állomást, Tihany pedig 800 állomást kap majd a beruházás befejeztével. Amíg Balatonfüreden 1100 nyilvántartott telefonigénylő van, a körzetben még 1790- en várnak telefonra. — Valószínűleg több a potenciális telefonigénylő, de bizonyára jócskán akadnak olyanok, akik nem számítva arra, hogy telefonhoz juthatnak, be sem adták az igénylésüket — mondja Takács Imre. — Mindenki kap az érintett településeken telefont, aki kér, hiszen jócskán lesz majd tartalék, ha a beruházás befejeződik. Ez talán a legfontosabb kérdés: mikor? — A munkálatokat tavaly ősszel kezdtük és 1985 végére üzembe szeretnénk állítani az új hálózatot. — Mondjuk, abban az évben ez karácsonyi ajándéknak is tekinthető? — Annál egy kicsit még hamarább is elkészülünk. Augusztusban kapcsoljuk majd rá az új hálózatra a régi előfizetőket és a negyedik negyedévben kerül sor az új állomások bekapcsolására. Egyelőre minden a terv szerint halad, s már láthatók Füred központjában a leendő automata központ körvonalai. Maga a beruházás egy ennél is nagyobb korszerűsítés része, amely egész Veszprém megyét érinti. Jelenleg a megyeszékhelyen és Füreden is túlterhelt a hálózat és ebből az előfizetőknek számos kellemetlensége akad. Ha a tóparti beruházás elkészül, ezt az új hálózatot a nagyobb teherbírású győri központba kapcsoljuk, s csak akkor kerül vissza a veszprémi központba, ha már ott is befejeződik a korszerűsítés, működésbe lép az új rendszer. Akkor egyébként még további 17 végközpontot szerelünk föl a Balaton partján, Almáditól északra. Akik tehát az említett két tóparti település között laknak, szintén reménykedhetnek. Ha néhány évvel később, de ott is lesz telefon. Az egész Veszprém megyét érintő nagyberuházás másfél milliárd forintba kerül és a tervek szerint 1987-re kell befejeződnie. Az új crossbar rendszer a BHG gyártmánya. A híradástechnikai gyárban immár tíz éve készítik svéd licenc alapján ezt a fajta berendezést. A munkák sajátossága, hogy az építőknek figyelembe kell venniük azt a tényt, hogy errefelé igen nagy az idegenforgalom. A telefonhálózat építésével ugyanis szükségszerűen együtt jár, hogy a kábeleket a földbe kell fektetni, s annak érdekében sajnos, gödröt kell ásni. A posta illetékesei úgy döntöttek, hogy a környezetet ideiglenesen csúfító munkát az üdülési idényen kívül végzik el. Hazai telefonviszonyainkat ismerve, vélhetően ez lesz az ország egyik legnépszerűbb környezetcsúfítása, feltéve, hogy továbbra is teljesíthető marad a vállalt — és nem is túl távoli — határidő. Bencsik András A hatalmas acéloszlopok között és alatt álló, kicsinek látszó épület a működő füredi telefonközpont. Az új a vasoszlopokra épül, a régi fölé Batha László felvétele