Népszava, 1983. augusztus (111. évfolyam, 180–205. sz.)

1983-08-10 / 188. szám

NÉPSZAVA 1983. AUGUSZTUS 10., SZERDA Spanyol pártküldöttség látogatása hazánkban Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tag­ja, a Központi Bizottság tit­kára, a KB székházában fo­gadta a Spanyol Kommunis­ta Párt valenciai tartomá­nyi bizottságának küldöttsé­gét, amely Juan Pedro Za­­morának, az SKP Központi Bizottsága tagjának vezeté­sével augusztus 2—9. között tartózkodott hazánkban. A spanyol pártküldöttség az MSZMP Csongrád me­gyei bizottságának vendége­ként megismerkedett a me­gye politikai és gazdasági életének néhány kérdésével. Az SKP valenciai tartomá­nyi bizottságának delegáció­jával megbeszélést folyta­tott Komócsin Mihály, az MSZMP KB tagja, a Csong­rád megyei PB első titkára. (MTI) Közélet Ecuador nemzeti ünnepe alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táv­iratban üdvözölte dr. Osvil­­do Hurtado Larrea köztár­sasági elnököt. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottsága táviratban üdvözöl­te a Mexikói Egyesült Szo­cialista Párt II. kongresz­­szusát. Területfejlesztés közakarattal A népfrontmozgalom egyik kiemelt feladata, hogy al­kalmat teremtsen az állam­polgárokat leginkább foglal­koztató kérdések széles körű megvitatására. A közeljövő­ben a terület- és település­­fejlesztés időszerű feladatai­ról, a helységek közötti gya­korta indokolatlan különb­ségek felszámolásának elő­feltételeiről, lehetőségeiről rendeznek társadalmi vitá­kat. L. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára a poli­tikai mozgalom vezető tes­tületének álláspontjáról, az eddigi fórumok tapasztala­tairól nyilatkozott Seregi Lászlónak, az MTI munka­társának. — Országos tanácsunk idén januárban tűzte napi­rendjére a terület- és telepü­lésfejlesztés kérdéseit. Ja­vaslatainkat eljuttattuk az MSZMP Központi Bizottsá­gához és a Minisztertanács­hoz, kérve, hogy azokat a hosszú távú tervek kidolgo­zásakor vegyék figyelembe. Egyúttal megfogalmaztuk azt is, hogy az országgyű­lés, amely a közeljövőben tárgyalja meg a terület- és településfejlesztés helyzetét, csak akkor dolgozhat köz­­megelégedésre, ha az elfo­gadandó dokumentumban tükrözteti az állampolgári véleményeket. Hazánk térségeinek fej­lettségi színvonala rendkívül eltérő. Alapvető jelentőségű, hogy az állampolgár a lakó­helyén, vagy annak közelé­ben találjon munkaalkalmat. Ma ez még sokfelé megol­datlan probéma. Éppen ezért amellett foglalunk ál­lást, hogy a termelőerők el­helyezését az eddiginél lé­nyegesen jobban befolyásol­ják a társadalmi érdekek. Arra törekszünk, hogy a jelenleg szűkös munkalehe­tőségeket kínáló területeken kapjon otthont, honosodjék meg a feldolgozóipar és a fogyasztási szolgáltatás.­­ Úgy látjuk, hogy ép­pen infrastruktúránk vi­szonylagos elmaradottsága akadályozza a meglevő ter­melőerők gazdaságosabb ki­használását. Ahhoz, hogy ebben a lakosság érdekelt­sége kellőképpen kifejezés­re juthasson, indokoltnak tartjuk a beleszólás lehető­ségeinek és garanciáinak megteremtését. A népfrontmozgalom ha­tározott törekvése, hogy ja­vuljon a tájékoztatás minő­sége, s a lakosság időben és rendszeresen tudomást sze­rezhessen az életkörülmé­nyeit alapvetően befolyásoló tervekről, szándékokról. Vitáinkon minden bizony­nyal sok szó esik majd a településpolitika időszerű kérdéseiről, a továbblépés követendő módozatairól. El kell érni, hogy az állampol­gári egyenlőség ebben a vo­natkozásban is érvényesül­jön. Magyarán: ne legyenek akkora különbségek a tele­pülések között, a lakosság mindenütt — faluban és vá­rosban — egyaránt találja meg az emberi élet nélkü­lözhetetlen előfeltételeit, in­tézményi rendszereit — mondotta L. Hegedűs László. Olvasom, hogy továbbra is óriási az építőanyagok irán­ti kereslet. Azt is olvasom: az építőanyagipari munká­sok hónapok óta feláldozzák hétvégi pihenőjüket, hogy a magánépítőknek megköny­­nyítsék az anyagbeszerzés fáradalmait. Valóban, az áremelések­­ sem változtatnak azon, hogy az építési kedv tovább nö­vekszik. Sőt, sok helyütt az országban üres telken áll a tégla, mert aki teheti, be­szerzi,­­ hátha előbb-utóbb drágább lesz. Több fogy a tervezettnél, a vártnál ami­att is, mert az állami beru­házás jóval kevesebb ugyan, de ami van, inkább igényel téglát, mint panelt, gondol­junk csak a sokasodó fel­újításokra. Aztán: válasz­falat lehet modern, könnyű, TÉNY - VÉLEMÉNY Áldozat? nagy elemekből szerelni, nemcsak téglából rakni, de miért tenné, aki tudja, hogy a tégla olcsóbb a panelnél? Mindezek miatt a tégla­ipartól a szezonban az im­portlehetőség is „meghal" — az idén több mint hetven­­millió darab téglával többet várnak, mint amennyit a terv előír. Ezért aztán való­ban elismerésre méltó telje­sítmény a munkásoktól, hogy hétvégeken is dolgoz­nak, sok helyen még ma is embertelenül nehéz körül­mények között. De vajon áldozat-e ez? Ha igen, legalább ennyire áldozat, amit a magánépítő százezrek hoznak, akik nem várnak állami lakásra, ha­nem — anyagi és fizikai erejüket megfeszítve — ma­guk vállalkoztak arra, hogy a fejük fölé tetőt kerítsenek. Mégis, ha megkérdezzük őket, a legtöbbjük nem ál­dozatnak érzi, amit tesz, ha­nem az erőfeszítésekkel együtt is — természetesnek. Így tehát az is természe­tes: a téglagyárakban terven felül dolgoznak — többet, több bérért —, hogy aki téglát keres, meg is találja. Munkájuk valóban áldo­zatos. De nem áldozat. V. Zs. — Fenéket. Minden az ő pénzéből van. De az én erőm­ből. — Ez is egyfajta munka­­megosztás — válaszolom. Az asszony eközben újra iszik. És egyre jobban nem tet­szem neki. — Mondja, egyáltalán mi a csudát akar maga tőlem? — mereszti rám elhomályo­sult szemét. — Csak annyit akartam megtudni asszonyom, hogy maga szerint miért halt meg a férje? — Mert bolond volt! Érti? Kötöznivaló bolond. A szeretővel a Belváros egyik presszójában találko­zom. Könnyű blúz és vá­szonnadrág van rajta. Kézfo­gása erős. Barna haja rövid­re vágva. Arca szelíd és ked­ves. Fagylaltot kér, majd várakozóan figyel. Harminc körülinek saccolom. — Elmondaná az utolsó találkozásukat? — Az nagyon szomorú volt. Beállított hozzám öt órakor, megölelt és azt mondta, fáradt vagyok, Kati. Mondtam neki, azért, mert nagyon sokat dolgozom Ve­gyél ki szabit, szívesen elkí­sérlek egy békés, csöndes helyre, akaszd szögre a gond­jaidat. Aztán amikor el­kezdtem főzni a teát, ő meg várakozva ült a széken, ar­ról beszélt, hogy ezt az egész civilizációt nem neki talál­ták ki. Hiába jelent ez für­dőszobát, televíziót, repülő­gépet és távfűtést, annyi a rossz emberi indulat, amivel ő nem tud mit kezdeni. Em­legette a nagyapját. Meg a vidéki gyerekkorát. És ami­kor összebújtunk, megérez­­tem az arcán a könnyeket. Istenem, hányszor elmond­ta, te is megváltozol, ha nem vagy erős és nem vigyázol. A szépség, ami belül van, az kopik el. A megértés, ami belül van, az válik kígyómé­reggé. Azon az estén meg­­éreztem, hogy baj van vele. Csak nem tudtam megfogal­mazni, mi az a baj. Nekem a házasságáról sosem beszélt. De tudtam, hogy felesége és két nagy lánya van. — Mit jelentett magának ez az ember? — kérdezem a fagylalttal foglalatoskodó lányt. — A kedvességet és a bol­dogtalanságot — válaszolja. — Nem akart hozzámenni? — A kedvességéért talán igen. De a boldogtalansága miatt nem. Attól féltem. Az olyan volt számomra, mint a mindennapi temetkezés és a gyász. —­ Azt tudta-e, miért bol­dogtalan? — Nem. Nem tudtam. Va­lójában nem tudtam róla semmit... Az édesanyára az újpesti kertes ház udvarán várako­zom, bár a szomszédasszony invitál, jöjjek be hozzá, amíg Bözsi néni megjön a piacról, megiszunk együtt egy kávét. Az idős özvegy a fia iránti kegyeletből visel fekete ruhát. A kosár szinte nem is illik mély gyászához, mert vidám paradicsom, har­sogó zöld kelkáposzta és nedvektől duzzadó répa kan­dikál ki belőle. És az idegen, a látogató csak attól az egy mondattól lesz nyomban kedves, hogy a fia után ér­deklődik. Ettől a kemény, fe­hér arc barátságos lesz. Mert az anya a halott fiáról is úgy beszél, mintha élne. — Nem zavar kedves. Hogy zavarna. Csak tegye magát kényelembe. Az a fiam fotelja. Üljön abba. Szegényem ott szokott pi­henni. Hetente kétszer is. Bözsi néni a szoba-kony­­hás lakás falai között játszik az idővel. Egyszerre idézi­­meg a 14 esztendős kamaszt, a járni kezdő csöppnyi lur­kót és a családot alapító fia­tal férfit. Benne mindegyik ugyanazt jelenti. A szeretést. A gondoskodást. A féltést. — Mondja Bözsi néni, mi­ért halt meg a fia? — Ezt én kedvesem nem tudom. De az biztos, hogy védtelen volt. Szegény uram természetét örökölte. Csak semmi panasz. Semmi önsaj­­náltatás. Mindent lenyelni. Mindennel egyedül birkózni. Csakhát én mindig kitalál­tam, hogyan lehet kinyitni azokat az ajtókat, amelyeket a büszkeség lakatjai zártak. Addig próbálkoztam kedves, míg lehunyta a szemét, és szinte elimádkozta, kiimád­kozta magából a keserűséget. Igaz, nekem a férjem volt az istenem. Bözsi néni felteszi a kávét. A konyhaszekrényből elő­szedi a csészéket. Aztán vár. Elmondhatatlan türelem van ebben a várakozásban. Az át nem adható. Az meg nem ta­nítható. Az örökölhetetlen. — Én sose tudtam, miből lesz a villám. Ma sem értem, mi repíti az országúton az autót. Anyám megtanított mosni, főzni, vasalni, kézi­munkázni, stoppolni és gomblyukat kivarrni. Én kedvesem együgyű asszony vagyok. De a fiamat beírat­tam főiskolára. És azt mond­tam neki, te egyetlen mag­zatom, járj mindennek a vé­gére. Az én fiam villanyt sze­relt, megmagyarázta az aero­dinamikát, és tudta, mi a va­lószínűségszámítás, sőt, két nyelven tűrhetően beszélt. És tele volt kérdésekkel, mert az értelem minduntalan csi­szolja magát, az mindunta­lan kérdez. És az én fiamnak ilyen volt a felesége is. Ilyen­né lettek a lányai is. Csak kérdésük volt. Fixpontjuk nem. Csak gondolkoztak, de az érzéseiket még önmaguk előtt is szégyellték. És tud­­ja-e kedvesem, mi volt az én fiam nagy baja? Az, hogy mindenkinél jobban tudta, nem asszony az olyan, aki nem ismeri az odaadást. És nem ember az olyan, akinek a vállára borulva nem lehet néha-néha zokogni. Csak úgy. Értelmetlenül. Magya­rázkodás nélkül. Tíz óra után huszonhárom perccel a postabontó kislány bekopogtatott a férfi szobá­jába. S mert válasz nem jött, benyitott. Látta, hogy a cso­portvezető az asztalra borul­va alszik. Lábujjhegyen be­­lépkedett. Lerakta a karja mellé a közlönyöket és né­hány levelet. Majd végigjár­va a többi szobát, vihogva elújságolta, a „skisfőnök” már nem jól bírja a strapát. Hiába, a két asszony kiké­szíti. Az egész osztály puk­­kadozott... Szabó Iréné Nemzetközi öntözési konferencia Szarvason A vízgazdálkodás és a me­zőgazdasági termelékenység összefüggéseivel foglalkozó négynapos nemzetközi tudo­mányos tanácskozás kezdő­dött kedden Szarvason. A mintegy kétszáz hazai és külföldi szakember részvé­telével lezajló konferenciát Láng István akadémikus, a Magyar Tudományos Aka­démia főtitkárhelyettese nyi­totta meg, majd megkezdőd­tek az előadások. H. Martin Horning, a FAO vízgazdálkodási szolgálatá­nak vezetője a többi között azt hangsúlyozta, hogy a me­zőgazdasági termelés világ­méretű fejlesztésének feltét­len szükségessége fontos fel­adattá teszi a vízgazdálkodás ésszerűsítését, a vízrende­zést és az öntözést. Az ez­redfordulóra ugyanis az egész világon elfogy a műve­lésbe vonható föld, a gyara­podó­ emberiség élelmezését csak a hatékonyabb föld­­használat oldja meg. A ter­mésnövelés egyik legfonto­sabb tényezője az öntözés. A magyar előadók arra hívták fel a figyelmet, hogy hazánkban viszonylag gyak­ran alakul úgy az időjárás, mint az idén is, hogy a ter­mőföldek kétharmadánál csak mesterséges úton bizto­sítható a vízháztartás egyen­súlya. Az öntözés költségei­nek a megnövekedése miatt ennek ellenére sok gazdaság felszámolta vagy nem hasz­nálja öntözőberendezéseit. A szakemberek véleménye sze­rint át kell értékelni az ön­tözéspolitikát. A szarvasi konferencia el­ső két napján összesen 80 előadás hangzik el, csütör­tökön és pénteken pedig or­szágjárásra indulnak a részt­vevők. ­ Régi fölé épül az új I­­j crossbar rendszer a Balaton északi partján Ritka építészeti megoldás­­s úgy épül Balatonfüreden az új nagy kapacitású automa­ta telefonközpont, hogy köz­ben alatta folyamatosan működik a régi. A hatalmas vaslábakra épülő szerkezet ugyanis nem zavarhatja mű­ködésében a meglevő régi központot, amely elavult már, bővítésére nincs mód. A Balaton északi partját Almáditól Zánkáig közös rendszerbe fogó mintegy 306 millió forintos beruházás révén közel háromezerrel több állomás telepítésére nyílik majd lehetőség, ami azt is jelenti, hogy ebben a körzetben — a nyilvántar­tott igénylések alapján — háromszor akkora lesz a te­lefonkínálat, mint a keres­let. Irigykedhetnek a fővá­rosi és némely, túlterhelt hálózattal bíró város lakói. Takács Imre, a posta veze­tékes távközlési szakosztá­lyának főelőadója hangsú­lyozza : a rekonstrukcióra azért volt szükség, mert a most üzemelő automata te­lefonrendszer már elavult, s ami további baj, nem bő­­víthető.­­ A beruházás során Ba­latonfüreden kétezer állomás kapacitással épül ki az úgy­nevezett gócközpont, a hoz­zá tartozó 600 tranzit össze­köttetési lehetőséggel. Ehhez kapcsolódnak a végközpon­tok Almáditól Zánkáig, a vízparttól távolabb eső tele­pülések bevonásával. Akasi és Dörgicse 90 állo­mást, Udvari, Örvényesi és Kiliántelep 90 állomást, Aszófő, Pécsely és Vázszoly 90 állomást, Alsóörs, Lo­vas és Paloznak 200 állo­mást, Csopak és Felsőőrs 400 állomást, Zánka, Bala­tonszepezd és Monoszló 400 állomást, Almádi és Vörös­­berény 1200 állomást, Ti­hany pedig 800 állomást kap majd a beruházás befejez­tével. Amíg Balatonfüreden 1100 nyilvántartott telefonigénylő van, a körzetben még 1790- en várnak telefonra. — Valószínűleg több a po­tenciális telefonigénylő, de bizonyára jócskán akadnak olyanok, akik nem számítva arra, hogy telefonhoz jut­hatnak, be sem adták az igénylésüket — mondja Ta­kács Imre. — Mindenki kap az érintett településeken te­lefont, aki kér, hiszen jócs­kán lesz majd tartalék, ha a beruházás befejeződik. Ez talán a legfontosabb kér­dés: mikor? — A munkálatokat tavaly ősszel kezdtük és 1985 végé­re üzembe szeretnénk állí­tani az új hálózatot. — Mondjuk, abban az év­ben ez karácsonyi ajándék­nak is tekinthető? — Annál egy kicsit még hamarább is elkészülünk. Augusztusban kapcsoljuk majd rá az új hálózatra a régi előfizetőket és a negye­dik negyedévben kerül sor az új állomások bekapcso­lására. Egyelőre minden a terv szerint halad, s már látha­tók Füred központjában a leendő automata központ körvonalai. Maga a beruhá­zás egy ennél is nagyobb korszerűsítés része, amely egész Veszprém megyét érinti.­­ Jelenleg a megyeszék­helyen és Füreden is túl­terhelt a hálózat és ebből az előfizetőknek számos kelle­metlensége akad. Ha a tó­parti beruházás elkészül, ezt az új hálózatot a nagyobb teherbírású győri központba kapcsoljuk, s csak akkor kerül vissza a veszprémi központba, ha már ott is be­fejeződik a korszerűsítés, működésbe lép az új rend­szer. Akkor egyébként még további 17 végközpontot szerelünk föl a Balaton part­ján, Almáditól északra. Akik tehát az említett két tóparti település között lak­nak, szintén reménykedhet­nek. Ha néhány évvel ké­sőbb, de ott is lesz telefon. Az egész Veszprém megyét érintő nagyberuházás más­fél milliárd forintba kerül és a tervek szerint 1987-re kell befejeződnie. Az új crossbar rendszer a BHG gyártmánya. A híradástech­nikai gyárban­ immár tíz éve készítik svéd licenc alapján ezt a fajta berende­zést. A munkák sajátossága, hogy az építőknek figye­lembe kell venniük azt a tényt, hogy errefelé igen nagy az idegenforgalom. A telefonhálózat építésével ugyanis szükségszerűen együtt jár, hogy a kábele­ket a földbe kell fektetni, s annak érdekében sajnos, gödröt kell ásni. A posta illetékesei úgy döntöttek, hogy a környezetet ideigle­nesen csúfító munkát az üdülési idényen kívül vég­zik el. Hazai telefonviszonyain­kat ismerve, vélhetően ez lesz az ország egyik legnép­szerűbb környezetcsúfítása, feltéve,­ hogy továbbra is teljesíthető marad a vállalt — és nem is túl távoli — határidő. Bencsik András A hatalmas acéloszlopok között­­ és alatt­­ álló, kicsinek látszó épület a működő füredi telefon­­központ. Az új a vasoszlopokra épül, a régi fölé Batha László felvétele

Next