Népszava, 1984. augusztus (112. évfolyam, 179–204. sz.)
1984-08-25 / 199. szám
2 NDK—NSZK megbeszélés Az ADN hírügynökség jelentése szerint Herbert Haber, az NSZEP KB PB tagja, a KB titkára csütörtökön fogadta Volker Rühét, a CDU/ CSU parlamenti frakciójának elnökhelyettesét. A felek kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdéseket vitattak meg. Herbert Haber a leghatározottabban visszautasította a Springer-sajtóban csütörtökön megjelent támadást, amelyet a CDU/CSU parlamenti frakciójának elnöke, Alfred Dregger intézett az NDK és annak államfője ellen. Ezek a támadások — mondotta — az NDK és az NSZK közötti kapcsolatok fejlődése ellen irányulnak, és csak arra jók, hogy megterheljék a két német állam viszonyát. Dregger úr botrányos megnyilatkozásai általános felháborodást keltettek. Senkinek sem szabad magát abban a hitben ringatnia, mintha az NDK Államtanácsának elnöke mindenáron el akarna látogatni az NSZK-ba. Az MTI bonni tudósítójának jelentése szerint nyugatnémet kormánykörök csütörtökön este közvetve elhatárolták magukat Alfred Dregger minősíthetetlenül udvariatlan megnyilatkozásától. Dregger a Die Weltnek adott interjújában elhangzott mondatát („Az NSZK jövője nem attól függ, hogy Honecker úr megtisztel-e bennünket látogatásával”) nem egyeztette Helmut Kohl kancellárral, aki a látogatásra Erich Honeckert meghívta — hangoztatták Bonnban. A Szociáldemokrata Párt vezetése a történtekből azt a következtetést vonta le, hogy a bonni kormánykoalíció nem egységes a szeptember végére tervezett látogatás megítélésében, a CDU bizonyos konzervatív körei szeretnék megakadályozni azt. Az SPD vezetői felszólították a Kohl-kormányt: ne engedje, hogy nyugatnémet provokációk meghiúsítsák Erich Honecker nagy jelentőségű útját. Reagan záróbeszéde a dallasi republikánus konvención A Demokrata Párt és az előző kormányzat elleni éles támadások, saját kormányzata eredményeinek felmagasztalása volt a lényege Reagan elnök beszédének, amelyet csütörtökön este — magyar idő szerint péntek hajnalban — tartott Dallasban, a Republikánus Párt elnökjelölő tanácskozásán. Reagan eddigi politikájának folytatását ígérte és ennek támogatására szólította fel az amerikai választókat. Az elnök beszédében csak röviden és általánosságban foglalkozott külpolitikai kérdésekkel. Kijelentette, hogy „a jövő legnagyobb kihívása a nukleáris háború veszélyének csökkentése, a nukleáris fegyverek szintjének csökkentése útján”. „Csak két olyan ország van, amely közös megállapodással megszabadíthatja a világot a végítélet e fegyvereitől, az Egyesült Államok és a Szovjetunió. Gyermekeinkért és a világ biztonságáért arra kérjük a szovjeteket, hogy csatlakozzanak hozzánk, csökkentsük e fegyvereket és szabadítsuk meg a világot ettől a szörnyű fenyegetéstől” — mondotta az elnök, de ugyanakkor azzal vádolta a Szovjetuniót, hogy „kivonult a tárgyalásokról”, és kijelentette, hogy az előző kormányzat idején „egyik ország a másik után került szovjet iga alá”. Latin-Amerikáról szólva Reagan kijelentette, hogy az Egyesült Államok szövetségesei ebben a térségben „fennmaradásukért küzdenek, azért, hogy megakadályozzák a kommunista hatalomátvételt, amelyet a Szovjetunió és Kuba fűt”. Reagan állást foglalt az Egyesült Államok fegyverkezési politikájának folytatása mellett, azzal az indoklással, hogy „a gyengeség téves ítéletekre ösztönözheti a kalandor ellenfeleket”. „Nem szabad összetéveszteni mértéktartásunkat az eltökéltség hiányával” — hangsúlyozta, azzal büszkélkedve, hogy kormányzata idején az amerikai fegyveres erők harcértéke jelentősen megnőtt. Bár Reagan óvakodott attól, hogy pontos programot adjon a belpolitikai és gazdaságpolitikai kérdések megoldására, azt ígérte, hogy a választások megnyerése után folytatódik az országban a gazdasági fellendülés, mindenekelőtt a magántőke beruházásai révén. A TASZSZ kommentárja A Reagan-féle párt platformja semmi kétséget sem hagy afelől, hogy az Egyesült Államok jelenlegi vezetői továbbra is csendőrként szándékoznak fellépni, és mindenütt, ahol csak lehetségesnek tartják, a számukra megfelelő rendszert akarják megteremteni — írja a TASZSZ hírmagyarázója. Jurij Kornyilov, az amerikai Republikánus Párt Dallasban elfogadott programját elemezve rámutat: ez a politikai platform hajszálpontosan megvilágítja a jelenlegi washingtoni kormányzat külpolitikájának agresszív lényegét és hegemonisztikus irányzatát. A kommentár megállapítja, hogy a világot veszélyeztető nukleáris katasztrófa fő forrása Washington, amely a világ politikai térképének átrajzolására törekszik, és kísérleteket tesz a világon kialakult hadászati paritás mérlegének felborítására. Kornyilov a világ különböző részeiben található veszélygócokat említve, rámutat, hogy Washington az, amely a terrorizmust az állami politika rangjára emelte. Washington idéz elő újabb konfliktusokat, feszültséggócokat Afganisztántól Közép- Amerikáig és Libanontól a Csendes-óceánig. Washington az — fejeződik be a kommentár —, amely durván beavatkozik szuverén országok ügyeibe, szankciókkal, blokádokkal, intervenciókkal igyekszik elnyomni világszerte a forradalmi és a felszabadító mozgalmakat. (MTI) Ifjabb meghallgatás az indián polgárjogi harcos ügyében A Leonard Peltierre szabadon bocsátásáért küzdő demokratikus erőknek sikerült elérniük, hogy az egyesült államokbeli Saint Louis város (Missouri állam) fellebbviteli bírósága újabb meghallgatásokat rendelt el az indián polgárjogi harcos ügyében. Peltierre-t 1976-ban azzal a koholt váddal juttatták börtönbe, hogy meggyilkolta az FBI két ügynökét. A bíróság kétszeres életfogytiglani börtönbüntetést szabott ki reá. A börtönben eddig letöltött nyolc év nem törte meg az indián polgárjogi harcost, nemrég két hónapig éhségsztrájkot folytatott, tiltakozva törvénytelen fogva tartása ellen. Az ügyvédje újabb bizonyítékokat kíván bemutatni a bíróságnak, többek között egy ballisztikai vizsgálat eredményét, amely megdönti azt az állítást, hogy Peltierre fegyveréből lőtték ki a gyilkos golyókat. — Meggyőződésem, hogy csak azért börtönözték be őt, mert cselekvően síkraszállt az amerikai indiánok politikai,szociális és gazdasági jogainak érvényesítéséért — mondta a TASZSZ tudósítójának az ügyvédnő. Letartóztatások Dél-Afrikában Mély aggodalmának adott hangot Javier Pérez de Cuellar, a dél-afrikai eseményekkel kapcsolatban. Az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának állásfoglalása szerint dél-afrikai politikai vezetők egy csoportjának letartóztatása csak tovább súlyosbítja az ottani helyzetet. Az új alkotmány értelmében a félvérek számára megrendezett választás előtt a dél-afrikai hatóságok letartóztatták a szavazás bojkottjára felszólító, a faji megkülönböztetésen alapuló rendszerrel szemben fellépő politikai szervezetek számos vezetőjét. Pérez de Cuellar, az ENSZ-titkárság által közzétett nyilatkozatában emlékeztetett rá: a Biztonsági Tanács az új alkotmányt úgy ítélte meg, hogy az „az őslakos afrikai többség nemzeti létének megsemmisítésére irányuló folyamat része” — nem más, mint az apartheidrendszer megerősítése. A testület álláspontja szerint a módosított alaptörvény ellentmond a világszervezet chartájában lefektetett elveknek. Johannesburgi jelentések szerint csütörtökön robbanás rongálta meg egy kormányhivatal épületét a délafrikai nagyvárosban. Személyi sérülés nem törént. A rendőrség pokolgépes akciót gyanít a robbanás mögött. Látszatválasztásnak minősítette a dél-afrikai félvérek számára rendezett választásokat az Afrikai Egységszervezet Felszabadítási Bizottsága. Desmond Tutu anglikán püspök, a Dél-afrikai Egyházak Tanácsának főtitkára csalásnak nevezte az említett választásokat egy Nairobiban megrendezett konferencián, amelyen ötven ország egyházainak vezetői vettek részt. A fajüldöző dél-afrikai rezsim felelős a namíbiai rendezés elhúzódásáért. Felelősség terheli a pretoriai kormányzatot támogató országokat, mindenekelőtt az Egyesült Államokat is — állapítja meg a Béke-világtanács nyilatkozatában, amelyet Namíbia napja (augusztus 26.) alkalmából adott ki. A dél-afrikai rendszer vezetői minden erejükkel csökkenteni próbálják a namíbiai nép felszabadító harcának erejét, késleltetni akarják a fajgyűlölő, gyarmati rendszer összeomlását — állapította meg Sam Nujoma, a Délnyugat-afrikai Népi Szervezet (SWAPO) elnöke Namíbia napja alkalmából nyilvánosságra hozott nyilatkozatában. (TASZSZ, ADN, Reuter) Nicaragua és Costa Rica határán ifjabb ellenforradalmi frontot készít elő a CIA Az amerikai titkosszolgálat, a CIA több száz nicaraguai fegyveres ellenforradalmárt szállított át Hondurasból Costa Ricába, hogy Nicaragua déli határán újabb frontot nyisson a sandinista rendszer ellen — jelentette be csütörtökön Daniel Ortega, a nicaraguai kormányzó tanács koordinátora. Daniel Ortega hangsúlyozta, hogy a washingtoni kormány egyre szélesíti a Nicaragua elleni agressziót és a helyzet csak romlani fog, ha Ronald Reagant újra elnökké választják. A Republikánus Párt választási programjából egyértelműen kiderül, hogy Reagan-kormány egyik fontos külpolitikai céljának tekinti a sandinista forradalom megsemmisítését — mondta a politikus. Hozzátette, hogy az Egyesült Államok már minden előkészületet megtett egy Nicaragua elleni katonai akció megindításához. Nicaraguában a „Politikai Pártok Országos Tanácsa” (CNPP) úgy döntött, hogy megfosztja jogi státusuktól azokat a pártokat, amelyek nem állítottak jelölteket a november 4-én megtartandó általános választásokra. A döntés a jobboldali ellenzék három csoportosulását: a keresztényszocialista, az alkotmányos liberális és a szociáldemokrata pártot érinti. A választási törvény kimondja, hogy megszűnnek politikai pártként létezni azok a szervezetek, amelyek nem állítanak jelölteket a választásokra. Hugo Mejia, a CNPP elnöke a döntést ismertetve közölte, hogy a három megszüntetett párt megtarthatja anyagi javait és változatlan néven, de csak politikai mozgalomként működhet tovább. Ugyanakkor elvesztik jogukat a választási kampányban való részvételre, és nem vonatkoznak rájuk a politikai pártok tevékenységét megkönnyítő rendelkezések. Elbocsátások lesznek a Citroennél A francia munkaügyi minisztérium engedélyezte a Citroen gépkocsigyár igazgatósága által tervezett elbocsátásokat. Az igazgatóság legutóbb olyan tervet terjesztett elő, amely szerint 1909 munkást bocsátanak majd el, és azok előbb tízhónapos átképző tanfolyamon vehetnek részt, hogy esetleg másutt el tudjanak helyezkedni. A CST szakszervezet a terv ellen tiltakozott, mert az semmiféle biztosítékot nem tartalmaz arra, hogy az átképzendő dolgozók, akik túlnyomórészt segédmunkások, valóban munkához is jutnak majd. A CGT arra kérte a kormányt, hogy a minisztérium egyelőre ne döntsön e tervről, hanem előbb azt vitassák meg a dolgozókkal. A munkaügyi minisztérium azonban nem tett eleget e kérésnek, hanem haladék nélkül hozzájárult az igazgatóság tervéhez. André Sainton, a CGT-hez tartozó Fémipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, elfogadhatatlannak minősítette a munkaügyi minisztérium döntését, s hangsúlyozta, hogy az nagy elégedetlenséget kelt a dolgozók körében. (MTI) Nemzetközi hírek Itt A Honvédő Háború Érdemrend első fokozatát tűzte pénteken Kisinyov város jelvényére Vaszilij Kuznyecov, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, a Legfelsőbb Tanács Elnöksége elnökének első helyettese. Számos üzem munkásai sztrájkolnak Bolíviában szélsőjobboldali elemek kezdeményezésére — jelenti a TASZSZ hírügynökség. Megbénult a közlekedés, bezártak a kórházak és a postahivatalok. A jobboldali ellenzék arra használja föl a helyzetet, hogy nagyszabású támadást indítson a demokratikus népi egység kormánya ellen. Lemondott a chilei munkaügyi és szociálisügyi miniszter, miután komoly nézeteltérése támadt a munkaügyi törvényreformok kérdésében a haditengerészet főparancsnokával. A reformokat a munkaügyi miniszter a szakszervezetek javaslatait figyelembe véve próbálta megvalósítani. 'ijf- Hét tömegsírban nyolcvankilenc holttestet találtak a perui hatóságok csütörtökön Ayacucho megye egy településén. A tömeggyilkosságról beszámoló AFP hírügynökség utal rá, hogy Ayacucho megye a Sendero Luminoso (Fényes ösvény) nevű maoista gerillaszervezet fellegvára. SZOMBAT, 1984. AUGUSZTUS 25. NÉPSZAVA Nem mi írjuk... hanem a hamburgi Der Spiegel a PS 2 ügyét vizsgáló olasz parlamenti bizottság elnökével, Tina Anselmivel a minap készített interjújában. SPIEGEL: — Anselmi aszszony, Itáliában a legutóbbi évek sok sötét ügyét kivizsgálták a különböző parlamenti bizottságok. Mégis legtöbbször akkor maradt el a teljes magyarázat, amikor a nyomok közvetlenül a politikai központokhoz vezettek. Lett légyen a maffiáról, pénzügyi botrányokról, avagy a Moro-gyilkosságról szó. Másként lesz-e most? 30 hónapon át vizsgálódtak, míg megszületett a világos politikai ítélet: a P— 2 titkos irányítási centrum volt, amely az olasz demokrácia ellen operált. Mi volt a páholy politikai célja? ANSELMI: — A P—2 politikai célja nem a rendszer megdöntése volt. Nem katonai megoldás lebegett a szemük előtt. Az államapparátust belülről akarták ellenőrizni, de a demokratikus rendszer formális fenntartása mellett. A legveszélyesebb terveikben az szerepelt, hogy az államapparátus legfontosabb vezető pozícióinak meghódításával meghatározzák a politikai döntéseket. Ezért ültek a PS 2 tagok a titkosszolgálat kulcspozícióiban, vezető posztokon a minisztériumokban, az igazságszolgáltatásban, a pénzügyi irányításban, a tömegtájékoztatásban. Befolyásolták a kormányt és meghatározták a köztársaság életét. — SPIEGEL: — Ott ültek, avagy még mindig ott ülnek a kulcspozíciókban, jóllehet a titkos páholyt 1982-ben illegálisnak minősítették és a titkosszolgálat új vezetést kapott? ANSELMI: — A P—2 taglistáját véletlenül találták meg a hatóságok Gelli páholyfőnök házának átkutatásakor. A lista kétségkívül valódi. A 962 név tulajdonosa — tábornokok, bírók, diplomaták, bankárok, újságírók, képviselők és pártemberek — bejegyzett tagjai voltak a PS 2-nek. Azonban tudjuk, hogy a páholy jóval szerteágazóbb volt ennél is, lényegesen több tagja volt, mint amit a lista mutat. SPIEGEL: — Mennyi? ANSELMI: A rendelkezésünkre álló adatokból arra következtetünk, hogy mintegy 2500. SPIEGEL: — Ez azt jelenti, hogy a páholytestvérek több mint a fele még nem lepleződött le. ANSELMI: A másfél ezernyi tag, akiket név szerint még nem ismerünk, természetesen mindent elkövet, hogy rejtve maradjon. SPIEGEL: — 1500 taggal, akik a politikai élet vezetésében vannak, még mindig, egy ilyen szervezet továbbra is elég jól működhet. ANSELMI: — A szolidaritás, amely a leleplezett és a még megbúvó tagokat öszszeköti, változatlanul azzal a jelszóval működik, hogy „én védelek téged, te védsz engem”. SPIEGEL: — Tapasztaltak önök munkájuk során ellenállást a vizsgálattal szemben? ANSELMI: — Igen. Voltak olyan bűncselekmények is az eltérítésünkre, amelyekről okkal feltételeztük, hogy közük van a P—2-höz. A munkánkat leginkább az nehezítette, hogy egy bizonyos mértékig „élő tárgy” után nyomoztunk — hiszen a „páholytestvérek” még közöttünk vannak. SPIEGEL: — Találkozott ön ilyen konkrét eltérítési kísérletekkel? ANSELMI: — A legutolsó választások előtt a P—2 egész apparátusát bevetette — bár hiába — hogy engem választókörzetemben kibuktasson. SPIEGEL: — Bár Pietro Longo miniszter, a P—2 bejegyzett tagja visszalépett, úgy véli-e ön, hogy Itália végleg leszámolt a P—2-vel? ANSELMI: — Elsősorban arról kell gondoskodnunk, hogy a titkosszolgálatunk újra korrektül dolgozzon. Biztosítanunk kell, hogy a politikai rendszert illegálisan ne kontrollálhassák. Az állami karriereket — tábornokok, főhivatalnokok kinevezését — nem szabad egy titkos szervezetnek megszabnia. SPIEGEL: — Jelenleg azonban látható jelei vannak annak, hogy Craxi ötpárti koalíciója nem képes közös magatartást kialakítani a páholytestvérek ellen. ANSELMI: — A P—2 tagokat a hivatalokból és a pártokból el kell bocsátani. Pártom, a Kereszténydemokrata Párt már tett lépéseket, hogy minden P—2 tag képviselőt eltávolítson. SPIEGEL: — Hogyan lehetséges, hogy egy demokratikus állam két és fél ezer vezető embere kész legyen egy matrackereskedő parancsainak engedelmeskedni? ANSELMI: — Vizsgálatunk szerint Gelli nem volt egyéb egy ügyvezető igazgatónál, a politikai koncepciót nem ő szabta meg. SPIEGEL: — Hát ki? ANSELMI: — Gelli és a PS 2 eszköz volt a titkosszolgálati frakciók kezében, bár bizonyos önállósággal dolgoztak. És biztosíthatom önöket, hogy nem csak az olasz titkosszolgálat rejtőzik a páholy mögött. Már a taglistán is sok argentin és uruguayi tábornok és diplomata nevét találtuk. A páholy bank- és üzleti ügyeinek szálai is Észak- és Dél-Amerikába vezetnek. A P—2 azt akarta Itáliában, amit Gelli Dél- Amerikában már elért. SPIEGEL: — Részt vett-e a páholy az ultrajobboldal számtalan itáliai merényletének rendezésében ? ANSELMI: — A súlyos fasiszta merényletek hátteréről még nem tudunk mindent. Nem állíthatjuk ezért, hogy a hetvenes évek közepéig történt véres ultrajobboldali akciókban a P—2 szerepet játszott volna. De tény, hogy a hetvenes évek elejétől a közepéig szoros kapcsolat állt fenn a P—2 és a neofasiszta terroristák között. A P—2 emberei politikailag ott álltak a szélsőjobboldali bomlasztás mögött és finanszíroztak neofasiszta merénylőket. SPIEGEL: — Vannak spekulációk, amelyek szerint a Moro-ügy idején a Vörös Brigádokat is befolyásolta volna a P—2. ANSELMI: — A Moro-ügy még ma sem teljesen tisztázott. Például, hogy végül is ki rendelte el Moro lelövését, amikor a vörösbrigádosok nem voltak egységesek ebben. SPIEGEL: — Nem tudnak erről valami közelebbit a titkosszolgálat akkori vezetői, a P—2 tagjai? ANSELMI: — Magam is feltettem a kérdést, hogy a nyomozás csődjében nem játszott-e szerepet, hogy az irányító bizottság öt tagja — köztük mindkét titkosszolgálati főnök — is a P—2 embere volt. De bizonyítékunk nincs erre. A P—2 nagymestere, Gelli, akit megszöktettek egy genfi, szuperbiztosnak mondott börtönből