Népszava, 1985. február (113. évfolyam, 26–49. sz.)

1985-02-01 / 26. szám

NÉPSZAVA 1985. FEBRUÁR 1., PÉNTEK Az amerikai csillagháborús tervek fokozzák a fegyverkezési versenyt A „csillagháborús tervek” amerikai pártfogóinak egyik érvelése az, hogy az Egye­sült Államok területe csak­nem száz százalékig sebezhe­­tetlenné válna a megtorló el­lencsapással szemben, ha rendszerbe állítják a koz­mikus elemeket is magába foglaló rakétaelhárító védel­mi rendszert — állapítja meg Vlagyimir Bogacsov, a TASZSZ szovjet hírügynök­ség szemleírója. Az úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezés meg­­indoklásakor Washington abból indult ki, hogy az Egyesült Államok katonai fö­lényének elérésére irányuló gyakorlati lépések láttán a Szovjetunió karba tett kéz­zel ül majd. Csakhogy az Egyesült Államok által meg­bontott egyensúly helyreál­lítása érdekében a Szovjet­unió hadászati potenciáljá­nak növelése értelmében kénytelen lenne ellenlépése­ket tenni — szögezi le a szov­jet katonai hírmagyarázó. Ezt vagy támadó erőinek fo­kozásával, vagy védelmi esz­közeinek kibővítésével ér­hetné el. Mindkét esetben az amerikai „hadászati védelmi kezdeményezés” tervének megvalósítása korlátlan fegy­verkezési versenyhez, a ka­tonai szembenállás szintjé­nek emelkedéséhez vezetne. A rakétaelhárító rakéta­­rendszerek korlátozását elő­író szovjet—amerikai szerző­dés (SALTOI) értelmetlenné tette a rakétavédelem áttö­résére képes, egymástól füg­getlenül manőverező, külön­böző célpontokra beprogra­mozott robbanótöltetekkel (MARV) végzett munkálato­kat. A „hadászati védelmi kezdeményezés” megvalósí­tása, az 1972-ben kötött szer­ződés washingtoni elutasítá­sa esetén a helyzet megválto­zik: a két fél erőteljesen hoz­zálát a fent említett robba­nótöltet-típusok fejlesztésé­hez — vonja le a következ­tetést a TASZSZ hírmagya­rázója. Az amerikai hadiipar már gyártja a „gondolkodó" ro­botfegyvereket, a Pentagon pedig ezek harctéri beveté­sére készül — írja csütörtö­kön a moszkvai Pravda ame­rikai lapjelentésekre hivat­kozva. A kaliforniai Robot De­fense Systems cég egyik al­kalmazottja újságírókkal kö­zölte, hogy vállalatánál ka­tonai robotok sorozatgyártá­sának megkezdésére készül­nek. Várhatóan még ez év végéig megkapják az első rendeléseket a cég által ki­fejlesztett „ember nélküli felderítőgépre”. A Grumman Corporation „robot-harckocsik” létreho­zásán dolgozik, amelyeket hatmérföldes körzetben táv­vezérléssel irányítanak. Ez az óránként 60 mérföldes se­bességgel haladó robot fel­deríti és megtámadja a pán­célozott eszközöket — írja a Pravda hírmagyarázója. (MTI, TASZSZ) Varsói Szerződés — 30. élvforduló Elméleti tanácskozás A béke és a szocializmus megbízható pajzsa címmel elméleti konferenciát tartot­tak a Varsói Szerződés tag­államai egyesített fegyveres erőinek törzsében. A Varsói Szerződés alá­írásának közelgő, harminca­dik évfordulója alkalmából tartott tanácskozáson Viktor Kulikov marsall, a tagálla­mok egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka azt hangsúlyozta, hogy a Var­sói Szerződés Szervezetének egész harmincéves történetét az európai szocialista orszá­goknak a békéért és az atom­háborús fenyegetés ellen folytatott harca töltötte ki. A konferencián felszólalt Anatolij Gribkov hadsereg­tábornok, a Varsói Szerző­dés tagállamai egyesített fegyveres erői törzsének fő­nöke és a tagállamok hadse­regeinek több képviselője. (TASZSZ) Összecsapások Szomáliában Szomáliából érkezett jelenté­sek szerint az ország észak­keleti részén található Tog­­der település körzetében a Szomáliai kormányerők ösz­­szecsaptak a mogadishui rendszer ellen harcoló ge­­rillaegységekkel. A felkelők rádióadója szerint tizenöt kormánykatona és tiszt halt meg a harcokban. Az ország északkeleti ré­szén lezajlott összecsapást megelőzően a felkelők tá­madásokat hajtottak végre Szomália középső részén, harcképtelenné tettek két­száz katonát és leromboltak két parancsnokságot. A ge­­rillacsapatok megütköztek a kormány egységeivel Berbe­ra kikötő körzetében is — amerikai támaszpont műkö­dik ott. Harcok voltak Har­­geisa térségben is. (TASZSZ) Reagan „kemény” útbaigazításai a genfi küldöttségvezetőknek Reagan elnök igyekszik nyomást gyakorolni az ame­rikai törvényhozás tagjaira a katonai költségvetés elfo­gadtatása érdekében. Szerdán a képviselőház megajánlási bizottságának tagjait hívta meg tanácsko­zásra, csütörtökön pedig a fegyveres erők bizottságának tagjaival találkozott. Az elnök a tanácskozáso­kon kifejtette elképzeléseit a genfi tárgyalásokról is. Azt mondotta például, hogy kö­zölte az amerikai küldöttség vezetőivel: „ha nem tudnak jó megegyezést elérni, kelje­nek fel a tárgyalóasztaltól és menjenek haza", mivel „a megegyezés hiányánál csak egy rosszabb dolog van: a rossz megegyezés”. Ennek je­gyében követelte például a törvényhozóktól, hogy támo­gassák az MX-rakéta építé­sének folytatására irányuló programot. A The New York Times véleménye szerint az elnöknek a genfi tárgyalá­sokra vonatkozó megállapí­tásai ugyan nem jelentenek új elemet, de „keményebbek" korábbi állásfoglalásainál. Vietnami cáfolat A VNA vietnami hírügynök­ség közleményt hozott nyil­vánosságra, amelyben Hanoi visszautasítja a thaiföldi ka­tonai parancsnokság állítá­sait, miszerint január 28-án a vietnami csapatok átlép­ték a kambodzsai—thaiföldi határt és behatoltak Thai­föld területére. A közlemény szerint rossz­indulatú koholmányról van szó. A Krasznaja Zvezda a revansizmnsrol A militarizmus és a revan­­sizmus szócsöveként az NSZK katonai és neonáci sajtója háborús és szovjet­­ellenes légkört teremt az or­szágban, milliárdos profithoz segíti a katonai-ipari komp­lexumot — állapítja meg a Krasznaja Zvezda, a szovjet Honvédelmi Minisztérium lapja. A katonai szervezetek Nyu­­gat-Németországban nap­jainkban több újságot, heti­lapot jelentetnek meg, mint amennyi Hitler idejében megjelent. E sajtó révén azt igyekeznek elhitetni az olva­sókkal, hogy a Bundeswehr és a többi NATO-tagállam hadseregei a „kommunizmus feltartóztatását”, a „népi ér­dekek” védelmét szolgálják. A hazafiság köntösében a na­cionalizmus, a sovinizmus és a revansizmus eszméit ter­jesztik, dicsérik a Nyugat katonai erejét, miközben a „szovjet fenyegetéssel” ré­­mítgetik a lakosságot. (TASZSZ) Elnapolták a BT vitáját Csád­ról A csádi külügyminiszter az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendkívüli ülésén szerdán az­zal vádolta meg Líbiát, hogy terrorcselekmény elköveté­sére készül Nadzsamenában. Állítása szerint a líbiai csa­patok több mint ötszázezer négyzetkilométernyi csádi területet tartanak megszáll­va. A Biztonsági Tanács a New Yorkban tartózkodó Gouara Lassou csádi kül­ügyminiszter kérésére ült össze, hogy kivizsgálja a nadzsamenai kormány előter­jesztette panaszt. Radzsab Azzaruk, Líbia ál­landó ENSZ-képviselője a csádi külügyminiszter állítá­sait határozottan visszauta­sította. Leszögezte, hogy Csádban nincsenek líbiai ka­tonák, a Nadzsamenában ter­vezett állítólagos merénylet értelmi szerzőit Hisszen Hab­ré hatalmon levő csádi el­nök belső ellenfeleinek kö­rében kell keresni, mondta. Országa a csádi konfliktus rendezéséért száll síkra, azt kívánja, hogy álljon helyre déli szomszédjának békéje, rendje és egysége. A líbiai diplomata kijelentette, hogy Tripoli támogatja az Afrikai Egységszervezet erőfeszíté­seit a csádi probléma ren­dezésére. Szerinte a csádi vádas­kodás célja, hogy kisebbítse az ország jelentős részét el­lenőrző ideiglenes nemzeti egységkormány (GM­T) sze­repének jelentőségét és meg­tévessze a nemzetközi köz­véleményt. A Biztonsági Tanács rend­kívüli ülését meghatározat­lan időre elnapolták. (MTI, AP) Miközben a nemzetközi fórumokon folyik a vita Csődről, a lakos­ság zöme menekülésre kényszerült az éhínség miatt. Képünk az or­szág déli részén, Giundikeyin falu határában készült az üres ga­bonatárolókról TELEFOTÓ : MTI Külföldi Képszerkesztőség Életműveink Életmű. Milyen fennkölten hangzik! Nagy magasságokkal és mélységekkel párosítjuk e méltóságbeli fogalmait. Ha valami módon szóba kerül, írókra, művészekre, tudósok­ra gondolunk, az emberi kultúra kiemelke­dő alakjaira, és bár megannyi kifejezést megfosztott a XX. század a magasztosság érzetétől, az életmű megőrizte eredeti at­moszféráját. De hogyan őrzi meg, gondozza az életművek sokaságát az utókor, no meg a jelenkor? Mi maradt meg mondjuk abból, amit a századelő zseniális bohóca, Charlie Rivals csinált, aki életveszélyes játékait évtizede­ken át Chaplin-maszkban a trapézon végez­te. Világszemléletté, filozófiai tétellé csiszol­ta azt az egyetlen számot, amivel nevette­tett, és nevelt... Vagy mi a fiatalon el­hunyt Nagy Etel művészetéből, aki pillanato­kig tartó, majd elillanó mozdulatokból, a táncból építette fel életművét, és rábízta azt a nézők halványuló, megbízhatatlan emlé­kezetére. A magyar népi táncművészet út­törője — Bálint György szavaival élve — gyönyörű üzenetet írt „illanó írással illanó anyagba”. De említhetem a remek tollú publicistát, a pályatársat, Baktai Ferencet is. A szerkesz­tőség archívumában vaskos dossziék őrzik szellemének indulatos lobogását, a szépség­re és az igazságra egyaránt fogékony elme ezernyi megnyilatkozását. Ám a tizenegy esztendővel ezelőtti látogató, a halál, pa­lackba zárta az életművet, és nyilván, a saj­tótörténetre vár, hogy majd felnyissa a pa­lackot. De hát akkor hogyan is van ez az életmű dolog? Mi indokolja, hogy az utókor ünne­pélyes arcot öltsön, és frissen mosott érzé­sekkel dekorálja a felemlegetett fogalmat, akkor, amikor magát az életmű megalkotó­ját hajlamos egyik napról a másikra elfe­ledni? Úgy gondolom, több ok miatt is az lenne a tisztességes, ha az életművet meghagynánk annak, ami. Trónfosztásával ugyanis többé, nemesebbé, értékesebbé lehetne tenni. Egy­szerűen arra gondolok, hogy minden tisztes­séges, becsületes munkát végző ember lét­rehozza, megalkotja a maga életművét. Két­ségtelen, hogy az aktív tevékenységtől elkö­szönő bányász és Illyés Gyula életműve ösz­­szehasonlí­thatatlan. És természetesen más elemekből építkezik az asztalos, a pedagó­gus, a pincér vagy a kazánkovács életműve is. Ám van valami, ami azonos a nagy tehet­ségű zongoraművészben és a hétköznapok szorgalmas, szürke embereiben. Együtt al­kotják a társadalom életművét. S ennek a műnek a jobbá, tökéletesebbé tételéhez az egyéni minőségek, ha úgy tetszik, az élet­művek millióira van szükség. Meg arra, hogy a jelenkor becsben tartsa a hétköznapi életművek alkotóit. A lakatost, aki minduntalan kitalál valami jobbat. Az állattenyésztőt, aki csak azért nézi az óráját, hogy időben kapjon enni a jószág. Az üveg­fúvót, aki nyáron hetven fokos melegben varázsolja elő a szebbnél szebb tárgyakat a pódiumon járkálva. Az igazgatót, akit a csa­lád csak késő este lát, mert a vezetés szelle­mi súlya felér a legnehebb fizikai munka terhével. Igaz, mos­tanában egyre objektívebb és igazságosabb a mérce, amivel a teljesítmé­nyek megméretnek. S így az életmű kelet­kezése tulajdonképpen folyamatos egyéni és társadalmi gyarapodás. Másképpen fogal­mazva: ott, ahol hálás a jelenkor, jelentősé­gét veszti az, hogy hálás-e az utókor. Következésképpen az a fontos, hogy min­denkit az a közösség méltányoljon, amelyben él, amelyben közös ügyünk szolgálatát bár­mely poszton tudása szerint ellátja. Sikeres ember, megbecsült dolgozó. Erre a státusra életünk során tartunk igényt. Az utókor em­lékezete is­ csak oly módon fontos, hogy meg­mentse, átmentse az értékeket. Felhasználja az életművek gyarapító adományát. A megbecsülés tehát nagyon is hétköznapi dolog. Ha jó az értékrend, és ha jól működik a minősítés rendszere, az a pálya lesz sike­res, amelyik a közösséget is sikerre viszi. Kétségtelen, hogy az újságíró tarsolyában az esetek sokasága között mindig akadnak el­lenpéldák. Emlékszem arra a Somogy me­gyei igazgatóra, akit tizenkét év után meg­engedhetetlen módon váltottak le, mondván, alkalmatlan a mai feladatok ellátására. Az idegenből hozott új igazgató bicskája ugyan szintén beletört a problémákba, így azután a csúfos leváltásnak két áldozata lett. A régi ember, aki a kirúgás után meghasonlott, és az új ember, akit a rárakott teher megbuk­tatott. A közelmúltban Nógrád megyében is tör­tént egy eset, mely belekerülhet, az ahogy nem szabad az emberekkel bánni című jel­képes könyvbe. Ott egy üzemi szb-titkárt menesztettek pánikszerű gyorsasággal. Ez a fizikai munkásból lett szakszervezeti funk­cionárius 15 évig megfelelt a titkári posztra, majd hirtelen kiderült róla, hogy nem tud lépést tartani a korral. Érdekes módon mindezt akkor rótták fel hibájául, amikor a gyár enyhén szólva mélypontra jutott. Nyilván, nem ő volt egyedül az oka. Példáim szerencsére nem jellemzőek. De mert van ilyen, s mert ez korántsem olyan bocsánatos bűn, mint az utókor hálátlansá­ga, nem lehet szó nélkül hagyni. És akkor sem lehet elfogadni a megbuktatás otromba módszereit, ha a pozíciócsere egyébként in­dokolt. Nem bukott emberekre van szüksé­günk, hanem olyanokra, akik ha egy vala­mire alkalmatlanok, azokat átsegítsük az al­kalmatlanság tényének lelki krízisén, s meg­találjuk a nekik legmegfelelőbb posztot. Azt, ahol a képességeiket kamatoztatni tudják. Valójában persze nem a felismeréssel, ha­nem a gyakorlattal van probléma. És egy különös szemlélettel, amely az életmű építé­sére még csak-csak figyel, de a gondozására már nem. Mi ugyanis társadalmi méretek­ben „bukott embert” csinálunk abból, aki 30—40—50 éves munkálkodás után leteszi a lantot. Nyugdíjassá „degradáljuk”. Kvázi, haszontalan, valamiféle havi összegből élő állampolgárrá, és vel­e éppúgy el akarjuk feledtetni valamikori szakmáját, hivatását, mint a környezetével. Csak írjuk a személyi igazolványába az egyetemi tanárnak, az or­vosnak, a tetőfedőnek, a harangöntőnek és az adminisztrátornak is, hogy nyugdíjas. Ki­töröljük­ az életéből az életét. Eltüntetjük pályájuk színterét. Foglalko­zás nélkülivé téve azokat, akiket egy-egy fog­lalkozás tett fáradttá, elégedetté, avagy ke­serűvé. Kitépjük szívükből azt, amit szeret­tek. Megfosztjuk őket attól az életműtől, amit beépítettünk a társadalom vérkeringé­sébe, fejlődésébe. Ha túl drámaian hangzik is, ne feledjék, kétmillió emberről van szó. Már ami az úgy­nevezett nyugdíjasokat illeti. De az életmű építése és gondozása tízmilliós ügy. Népünk jelenkorának egyik legnagyobb ügye, ame­lyet nem bízhatunk illanó írással illanó anyagra! Szabó Irén: 3 a minisiteritmnács tárgyalta Hosszú távú program a Balatonért A Minisztertanács 1979-ben hagyta jóvá a Balaton üdülő­körzetének rendezési tervét. Két évvel ezelőtt újabb ha­tározattal rendelte el e terv korszerűsítését, elsősorban a tervszerűbb területfelhaszná­lás és az építésügyi hatósági munka hatékonyabbá tétele érdekében. A módosított hosszú távú fejlesztési prog­ramot a kormány már tavaly márciusban elfogadta, végle­gesítésére azonban csak most, a Minisztertanács csü­törtöki ülésén került sor. Az újratárgyalást egyfelől az indokolta, hogy így már bizonyos tapasztalatok bir­tokában lehetett dönteni, másfelől pedig az, hogy meg kellett vizsgálni: a Balaton üdülőkörzetére kidolgozott tervek összhangban van­nak-e a terület- és település­­fejlesztés hosszú távú el­képzeléseivel. Az Építésügyi és Városfej­lesztési Minisztérium vizsgá­latai szerint nincs szükség a terv átfogó módosítására, csak kisebb változtatásokra. A Minisztertanács a fentiek­nek megfelelően elfogadta a Balaton üdülőkörzetére vo­natkozó hosszú távú fejlesz­tési programot, amely az ez­redfordulóig határozza meg a legfőbb tennivalókat. A kormány tájékoztatót hallgatott meg és fogadott el a két évvel ezelőtti határo­zatának végrehajtásáról. Megállapította, hogy a hatá­rozat érvénybe lépése óta az illetékes hatóságok nem en­gedélyeztek olyan fejlesztést, amely a Balaton terhelését fokozta volna. Hozzájárult a vízminőség javításához az építésügyi és városfejlesztési miniszter 1983 tavaszán kelt rendelete, amely megtiltotta a szállásférőhelyek bővítését, valamint magánszemélyek­nek gazdasági épületek és ál­lattartás céljára szolgáló építmények létesítését. Je­lentős lépés volt az is, hogy az Országos Vízügyi Hivatal intézkedése alapján a köz­műves vízellátásba szállás­­férőhelyeket csak akkor köt­nek be, ha a szennyvíz elve­zetése közcsatornán biztosí­tott. Ennek az intézkedésnek a végrehajtását segíti, hogy 1983 után lényegesen fel­gyorsult a part menti telepü­lések csatornahálózatának fejlesztése, s két év alatt 16 településen fektettek le új szennyvízvezetéket. A vízminőség javítására a tervezettnél eddig mintegy 440 millió forinttal többet biztosítottak az érintett tár­cák és a megyei tanácsok. Ebben az évben további 600 millió forint átcsoportosításá­val fokozzák a munkák üte­mét. A tervezettet meghala­dó ütemben folyik a Kis-Ba­­laton vízvédelmi rendszer kiépítése. Az első ütem befe­jezéseként már tavaly ta­vasszal elárasztották a mes­terségesen kialakított nádas területet, a második ütem kivitelezése az idén kezdő­dik. Tervszerűen halad a Ba­laton medertisztító kotrása. E munkák eredménye, hogy tavaly mintegy 14 ton­na foszfortól tisztították meg a vizet. A kijelölt, 21 hígtrá­gyás állattartó telep közül öt telepen felszámolták az állat­tartást, a többin megvalósult a környezetkímélő trágyael­helyezés. A szippantott szennyvizek megfelelő elhelyezésére csak Somogy megye tudott kielé­gítő lépéseket tenni, Veszp­rém és Zala megyében — az érzékelhető előrehaladás el­lenére —, az ürítőhelyek egy része még nem megfelelő. A Keszthelyen megépült gyors­komposztáló berendezés jól szolgálja a térség környezet­­védelmét, de kihasználtsága csak 50 százalékos. Elmara­dás tapasztalható a hulladék­­gyűjtésben és az ártalmatla­nító telepek kiépítésében is. A szükségesnél lassúbb ütem­ben halad a part menti te­lepülések belterületének víz­rendezése. A Minisztertanács azt is megállapította, hogy az üdülőkörzetben a szállás­helyek száma és a vendég­­forgalom már évekkel ezelőn meghaladta az ezredfordu­lóig tervezett mértéket. Ezért a növekedést továbbra is mérsékelni kell. A terv sze­rint a most érvényben lévő korlátozásokat még hosszú ideig fenn kell tartani. V. 8.

Next