Népszava, 1985. február (113. évfolyam, 26–49. sz.)
1985-02-01 / 26. szám
NÉPSZAVA 1985. FEBRUÁR 1., PÉNTEK Az amerikai csillagháborús tervek fokozzák a fegyverkezési versenyt A „csillagháborús tervek” amerikai pártfogóinak egyik érvelése az, hogy az Egyesült Államok területe csaknem száz százalékig sebezhetetlenné válna a megtorló ellencsapással szemben, ha rendszerbe állítják a kozmikus elemeket is magába foglaló rakétaelhárító védelmi rendszert — állapítja meg Vlagyimir Bogacsov, a TASZSZ szovjet hírügynökség szemleírója. Az úgynevezett hadászati védelmi kezdeményezés megindoklásakor Washington abból indult ki, hogy az Egyesült Államok katonai fölényének elérésére irányuló gyakorlati lépések láttán a Szovjetunió karba tett kézzel ül majd. Csakhogy az Egyesült Államok által megbontott egyensúly helyreállítása érdekében a Szovjetunió hadászati potenciáljának növelése értelmében kénytelen lenne ellenlépéseket tenni — szögezi le a szovjet katonai hírmagyarázó. Ezt vagy támadó erőinek fokozásával, vagy védelmi eszközeinek kibővítésével érhetné el. Mindkét esetben az amerikai „hadászati védelmi kezdeményezés” tervének megvalósítása korlátlan fegyverkezési versenyhez, a katonai szembenállás szintjének emelkedéséhez vezetne. A rakétaelhárító rakétarendszerek korlátozását előíró szovjet—amerikai szerződés (SALTOI) értelmetlenné tette a rakétavédelem áttörésére képes, egymástól függetlenül manőverező, különböző célpontokra beprogramozott robbanótöltetekkel (MARV) végzett munkálatokat. A „hadászati védelmi kezdeményezés” megvalósítása, az 1972-ben kötött szerződés washingtoni elutasítása esetén a helyzet megváltozik: a két fél erőteljesen hozzálát a fent említett robbanótöltet-típusok fejlesztéséhez — vonja le a következtetést a TASZSZ hírmagyarázója. Az amerikai hadiipar már gyártja a „gondolkodó" robotfegyvereket, a Pentagon pedig ezek harctéri bevetésére készül — írja csütörtökön a moszkvai Pravda amerikai lapjelentésekre hivatkozva. A kaliforniai Robot Defense Systems cég egyik alkalmazottja újságírókkal közölte, hogy vállalatánál katonai robotok sorozatgyártásának megkezdésére készülnek. Várhatóan még ez év végéig megkapják az első rendeléseket a cég által kifejlesztett „ember nélküli felderítőgépre”. A Grumman Corporation „robot-harckocsik” létrehozásán dolgozik, amelyeket hatmérföldes körzetben távvezérléssel irányítanak. Ez az óránként 60 mérföldes sebességgel haladó robot felderíti és megtámadja a páncélozott eszközöket — írja a Pravda hírmagyarázója. (MTI, TASZSZ) Varsói Szerződés — 30. élvforduló Elméleti tanácskozás A béke és a szocializmus megbízható pajzsa címmel elméleti konferenciát tartottak a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erőinek törzsében. A Varsói Szerződés aláírásának közelgő, harmincadik évfordulója alkalmából tartott tanácskozáson Viktor Kulikov marsall, a tagállamok egyesített fegyveres erőinek főparancsnoka azt hangsúlyozta, hogy a Varsói Szerződés Szervezetének egész harmincéves történetét az európai szocialista országoknak a békéért és az atomháborús fenyegetés ellen folytatott harca töltötte ki. A konferencián felszólalt Anatolij Gribkov hadseregtábornok, a Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői törzsének főnöke és a tagállamok hadseregeinek több képviselője. (TASZSZ) Összecsapások Szomáliában Szomáliából érkezett jelentések szerint az ország északkeleti részén található Togder település körzetében a Szomáliai kormányerők öszszecsaptak a mogadishui rendszer ellen harcoló gerillaegységekkel. A felkelők rádióadója szerint tizenöt kormánykatona és tiszt halt meg a harcokban. Az ország északkeleti részén lezajlott összecsapást megelőzően a felkelők támadásokat hajtottak végre Szomália középső részén, harcképtelenné tettek kétszáz katonát és leromboltak két parancsnokságot. A gerillacsapatok megütköztek a kormány egységeivel Berbera kikötő körzetében is — amerikai támaszpont működik ott. Harcok voltak Hargeisa térségben is. (TASZSZ) Reagan „kemény” útbaigazításai a genfi küldöttségvezetőknek Reagan elnök igyekszik nyomást gyakorolni az amerikai törvényhozás tagjaira a katonai költségvetés elfogadtatása érdekében. Szerdán a képviselőház megajánlási bizottságának tagjait hívta meg tanácskozásra, csütörtökön pedig a fegyveres erők bizottságának tagjaival találkozott. Az elnök a tanácskozásokon kifejtette elképzeléseit a genfi tárgyalásokról is. Azt mondotta például, hogy közölte az amerikai küldöttség vezetőivel: „ha nem tudnak jó megegyezést elérni, keljenek fel a tárgyalóasztaltól és menjenek haza", mivel „a megegyezés hiányánál csak egy rosszabb dolog van: a rossz megegyezés”. Ennek jegyében követelte például a törvényhozóktól, hogy támogassák az MX-rakéta építésének folytatására irányuló programot. A The New York Times véleménye szerint az elnöknek a genfi tárgyalásokra vonatkozó megállapításai ugyan nem jelentenek új elemet, de „keményebbek" korábbi állásfoglalásainál. Vietnami cáfolat A VNA vietnami hírügynökség közleményt hozott nyilvánosságra, amelyben Hanoi visszautasítja a thaiföldi katonai parancsnokság állításait, miszerint január 28-án a vietnami csapatok átlépték a kambodzsai—thaiföldi határt és behatoltak Thaiföld területére. A közlemény szerint rosszindulatú koholmányról van szó. A Krasznaja Zvezda a revansizmnsrol A militarizmus és a revansizmus szócsöveként az NSZK katonai és neonáci sajtója háborús és szovjetellenes légkört teremt az országban, milliárdos profithoz segíti a katonai-ipari komplexumot — állapítja meg a Krasznaja Zvezda, a szovjet Honvédelmi Minisztérium lapja. A katonai szervezetek Nyugat-Németországban napjainkban több újságot, hetilapot jelentetnek meg, mint amennyi Hitler idejében megjelent. E sajtó révén azt igyekeznek elhitetni az olvasókkal, hogy a Bundeswehr és a többi NATO-tagállam hadseregei a „kommunizmus feltartóztatását”, a „népi érdekek” védelmét szolgálják. A hazafiság köntösében a nacionalizmus, a sovinizmus és a revansizmus eszméit terjesztik, dicsérik a Nyugat katonai erejét, miközben a „szovjet fenyegetéssel” rémítgetik a lakosságot. (TASZSZ) Elnapolták a BT vitáját Csádról A csádi külügyminiszter az ENSZ Biztonsági Tanácsának rendkívüli ülésén szerdán azzal vádolta meg Líbiát, hogy terrorcselekmény elkövetésére készül Nadzsamenában. Állítása szerint a líbiai csapatok több mint ötszázezer négyzetkilométernyi csádi területet tartanak megszállva. A Biztonsági Tanács a New Yorkban tartózkodó Gouara Lassou csádi külügyminiszter kérésére ült össze, hogy kivizsgálja a nadzsamenai kormány előterjesztette panaszt. Radzsab Azzaruk, Líbia állandó ENSZ-képviselője a csádi külügyminiszter állításait határozottan visszautasította. Leszögezte, hogy Csádban nincsenek líbiai katonák, a Nadzsamenában tervezett állítólagos merénylet értelmi szerzőit Hisszen Habré hatalmon levő csádi elnök belső ellenfeleinek körében kell keresni, mondta. Országa a csádi konfliktus rendezéséért száll síkra, azt kívánja, hogy álljon helyre déli szomszédjának békéje, rendje és egysége. A líbiai diplomata kijelentette, hogy Tripoli támogatja az Afrikai Egységszervezet erőfeszítéseit a csádi probléma rendezésére. Szerinte a csádi vádaskodás célja, hogy kisebbítse az ország jelentős részét ellenőrző ideiglenes nemzeti egységkormány (GMT) szerepének jelentőségét és megtévessze a nemzetközi közvéleményt. A Biztonsági Tanács rendkívüli ülését meghatározatlan időre elnapolták. (MTI, AP) Miközben a nemzetközi fórumokon folyik a vita Csődről, a lakosság zöme menekülésre kényszerült az éhínség miatt. Képünk az ország déli részén, Giundikeyin falu határában készült az üres gabonatárolókról TELEFOTÓ : MTI Külföldi Képszerkesztőség Életműveink Életmű. Milyen fennkölten hangzik! Nagy magasságokkal és mélységekkel párosítjuk e méltóságbeli fogalmait. Ha valami módon szóba kerül, írókra, művészekre, tudósokra gondolunk, az emberi kultúra kiemelkedő alakjaira, és bár megannyi kifejezést megfosztott a XX. század a magasztosság érzetétől, az életmű megőrizte eredeti atmoszféráját. De hogyan őrzi meg, gondozza az életművek sokaságát az utókor, no meg a jelenkor? Mi maradt meg mondjuk abból, amit a századelő zseniális bohóca, Charlie Rivals csinált, aki életveszélyes játékait évtizedeken át Chaplin-maszkban a trapézon végezte. Világszemléletté, filozófiai tétellé csiszolta azt az egyetlen számot, amivel nevettetett, és nevelt... Vagy mi a fiatalon elhunyt Nagy Etel művészetéből, aki pillanatokig tartó, majd elillanó mozdulatokból, a táncból építette fel életművét, és rábízta azt a nézők halványuló, megbízhatatlan emlékezetére. A magyar népi táncművészet úttörője — Bálint György szavaival élve — gyönyörű üzenetet írt „illanó írással illanó anyagba”. De említhetem a remek tollú publicistát, a pályatársat, Baktai Ferencet is. A szerkesztőség archívumában vaskos dossziék őrzik szellemének indulatos lobogását, a szépségre és az igazságra egyaránt fogékony elme ezernyi megnyilatkozását. Ám a tizenegy esztendővel ezelőtti látogató, a halál, palackba zárta az életművet, és nyilván, a sajtótörténetre vár, hogy majd felnyissa a palackot. De hát akkor hogyan is van ez az életmű dolog? Mi indokolja, hogy az utókor ünnepélyes arcot öltsön, és frissen mosott érzésekkel dekorálja a felemlegetett fogalmat, akkor, amikor magát az életmű megalkotóját hajlamos egyik napról a másikra elfeledni? Úgy gondolom, több ok miatt is az lenne a tisztességes, ha az életművet meghagynánk annak, ami. Trónfosztásával ugyanis többé, nemesebbé, értékesebbé lehetne tenni. Egyszerűen arra gondolok, hogy minden tisztességes, becsületes munkát végző ember létrehozza, megalkotja a maga életművét. Kétségtelen, hogy az aktív tevékenységtől elköszönő bányász és Illyés Gyula életműve öszszehasonlíthatatlan. És természetesen más elemekből építkezik az asztalos, a pedagógus, a pincér vagy a kazánkovács életműve is. Ám van valami, ami azonos a nagy tehetségű zongoraművészben és a hétköznapok szorgalmas, szürke embereiben. Együtt alkotják a társadalom életművét. S ennek a műnek a jobbá, tökéletesebbé tételéhez az egyéni minőségek, ha úgy tetszik, az életművek millióira van szükség. Meg arra, hogy a jelenkor becsben tartsa a hétköznapi életművek alkotóit. A lakatost, aki minduntalan kitalál valami jobbat. Az állattenyésztőt, aki csak azért nézi az óráját, hogy időben kapjon enni a jószág. Az üvegfúvót, aki nyáron hetven fokos melegben varázsolja elő a szebbnél szebb tárgyakat a pódiumon járkálva. Az igazgatót, akit a család csak késő este lát, mert a vezetés szellemi súlya felér a legnehebb fizikai munka terhével. Igaz, mostanában egyre objektívebb és igazságosabb a mérce, amivel a teljesítmények megméretnek. S így az életmű keletkezése tulajdonképpen folyamatos egyéni és társadalmi gyarapodás. Másképpen fogalmazva: ott, ahol hálás a jelenkor, jelentőségét veszti az, hogy hálás-e az utókor. Következésképpen az a fontos, hogy mindenkit az a közösség méltányoljon, amelyben él, amelyben közös ügyünk szolgálatát bármely poszton tudása szerint ellátja. Sikeres ember, megbecsült dolgozó. Erre a státusra életünk során tartunk igényt. Az utókor emlékezete is csak oly módon fontos, hogy megmentse, átmentse az értékeket. Felhasználja az életművek gyarapító adományát. A megbecsülés tehát nagyon is hétköznapi dolog. Ha jó az értékrend, és ha jól működik a minősítés rendszere, az a pálya lesz sikeres, amelyik a közösséget is sikerre viszi. Kétségtelen, hogy az újságíró tarsolyában az esetek sokasága között mindig akadnak ellenpéldák. Emlékszem arra a Somogy megyei igazgatóra, akit tizenkét év után megengedhetetlen módon váltottak le, mondván, alkalmatlan a mai feladatok ellátására. Az idegenből hozott új igazgató bicskája ugyan szintén beletört a problémákba, így azután a csúfos leváltásnak két áldozata lett. A régi ember, aki a kirúgás után meghasonlott, és az új ember, akit a rárakott teher megbuktatott. A közelmúltban Nógrád megyében is történt egy eset, mely belekerülhet, az ahogy nem szabad az emberekkel bánni című jelképes könyvbe. Ott egy üzemi szb-titkárt menesztettek pánikszerű gyorsasággal. Ez a fizikai munkásból lett szakszervezeti funkcionárius 15 évig megfelelt a titkári posztra, majd hirtelen kiderült róla, hogy nem tud lépést tartani a korral. Érdekes módon mindezt akkor rótták fel hibájául, amikor a gyár enyhén szólva mélypontra jutott. Nyilván, nem ő volt egyedül az oka. Példáim szerencsére nem jellemzőek. De mert van ilyen, s mert ez korántsem olyan bocsánatos bűn, mint az utókor hálátlansága, nem lehet szó nélkül hagyni. És akkor sem lehet elfogadni a megbuktatás otromba módszereit, ha a pozíciócsere egyébként indokolt. Nem bukott emberekre van szükségünk, hanem olyanokra, akik ha egy valamire alkalmatlanok, azokat átsegítsük az alkalmatlanság tényének lelki krízisén, s megtaláljuk a nekik legmegfelelőbb posztot. Azt, ahol a képességeiket kamatoztatni tudják. Valójában persze nem a felismeréssel, hanem a gyakorlattal van probléma. És egy különös szemlélettel, amely az életmű építésére még csak-csak figyel, de a gondozására már nem. Mi ugyanis társadalmi méretekben „bukott embert” csinálunk abból, aki 30—40—50 éves munkálkodás után leteszi a lantot. Nyugdíjassá „degradáljuk”. Kvázi, haszontalan, valamiféle havi összegből élő állampolgárrá, és vele éppúgy el akarjuk feledtetni valamikori szakmáját, hivatását, mint a környezetével. Csak írjuk a személyi igazolványába az egyetemi tanárnak, az orvosnak, a tetőfedőnek, a harangöntőnek és az adminisztrátornak is, hogy nyugdíjas. Kitöröljük az életéből az életét. Eltüntetjük pályájuk színterét. Foglalkozás nélkülivé téve azokat, akiket egy-egy foglalkozás tett fáradttá, elégedetté, avagy keserűvé. Kitépjük szívükből azt, amit szerettek. Megfosztjuk őket attól az életműtől, amit beépítettünk a társadalom vérkeringésébe, fejlődésébe. Ha túl drámaian hangzik is, ne feledjék, kétmillió emberről van szó. Már ami az úgynevezett nyugdíjasokat illeti. De az életmű építése és gondozása tízmilliós ügy. Népünk jelenkorának egyik legnagyobb ügye, amelyet nem bízhatunk illanó írással illanó anyagra! Szabó Irén: 3 a minisiteritmnács tárgyalta Hosszú távú program a Balatonért A Minisztertanács 1979-ben hagyta jóvá a Balaton üdülőkörzetének rendezési tervét. Két évvel ezelőtt újabb határozattal rendelte el e terv korszerűsítését, elsősorban a tervszerűbb területfelhasználás és az építésügyi hatósági munka hatékonyabbá tétele érdekében. A módosított hosszú távú fejlesztési programot a kormány már tavaly márciusban elfogadta, véglegesítésére azonban csak most, a Minisztertanács csütörtöki ülésén került sor. Az újratárgyalást egyfelől az indokolta, hogy így már bizonyos tapasztalatok birtokában lehetett dönteni, másfelől pedig az, hogy meg kellett vizsgálni: a Balaton üdülőkörzetére kidolgozott tervek összhangban vannak-e a terület- és településfejlesztés hosszú távú elképzeléseivel. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium vizsgálatai szerint nincs szükség a terv átfogó módosítására, csak kisebb változtatásokra. A Minisztertanács a fentieknek megfelelően elfogadta a Balaton üdülőkörzetére vonatkozó hosszú távú fejlesztési programot, amely az ezredfordulóig határozza meg a legfőbb tennivalókat. A kormány tájékoztatót hallgatott meg és fogadott el a két évvel ezelőtti határozatának végrehajtásáról. Megállapította, hogy a határozat érvénybe lépése óta az illetékes hatóságok nem engedélyeztek olyan fejlesztést, amely a Balaton terhelését fokozta volna. Hozzájárult a vízminőség javításához az építésügyi és városfejlesztési miniszter 1983 tavaszán kelt rendelete, amely megtiltotta a szállásférőhelyek bővítését, valamint magánszemélyeknek gazdasági épületek és állattartás céljára szolgáló építmények létesítését. Jelentős lépés volt az is, hogy az Országos Vízügyi Hivatal intézkedése alapján a közműves vízellátásba szállásférőhelyeket csak akkor kötnek be, ha a szennyvíz elvezetése közcsatornán biztosított. Ennek az intézkedésnek a végrehajtását segíti, hogy 1983 után lényegesen felgyorsult a part menti települések csatornahálózatának fejlesztése, s két év alatt 16 településen fektettek le új szennyvízvezetéket. A vízminőség javítására a tervezettnél eddig mintegy 440 millió forinttal többet biztosítottak az érintett tárcák és a megyei tanácsok. Ebben az évben további 600 millió forint átcsoportosításával fokozzák a munkák ütemét. A tervezettet meghaladó ütemben folyik a Kis-Balaton vízvédelmi rendszer kiépítése. Az első ütem befejezéseként már tavaly tavasszal elárasztották a mesterségesen kialakított nádas területet, a második ütem kivitelezése az idén kezdődik. Tervszerűen halad a Balaton medertisztító kotrása. E munkák eredménye, hogy tavaly mintegy 14 tonna foszfortól tisztították meg a vizet. A kijelölt, 21 hígtrágyás állattartó telep közül öt telepen felszámolták az állattartást, a többin megvalósult a környezetkímélő trágyaelhelyezés. A szippantott szennyvizek megfelelő elhelyezésére csak Somogy megye tudott kielégítő lépéseket tenni, Veszprém és Zala megyében — az érzékelhető előrehaladás ellenére —, az ürítőhelyek egy része még nem megfelelő. A Keszthelyen megépült gyorskomposztáló berendezés jól szolgálja a térség környezetvédelmét, de kihasználtsága csak 50 százalékos. Elmaradás tapasztalható a hulladékgyűjtésben és az ártalmatlanító telepek kiépítésében is. A szükségesnél lassúbb ütemben halad a part menti települések belterületének vízrendezése. A Minisztertanács azt is megállapította, hogy az üdülőkörzetben a szálláshelyek száma és a vendégforgalom már évekkel ezelőn meghaladta az ezredfordulóig tervezett mértéket. Ezért a növekedést továbbra is mérsékelni kell. A terv szerint a most érvényben lévő korlátozásokat még hosszú ideig fenn kell tartani. V. 8.