Népszava, 1985. július (113. évfolyam, 152–178. sz.)
1985-07-16 / 165. szám
NÉPSZAVA 1985. JÚLIUS 16., KEDD Fiatalok gondjai az egészségügyben Ülést tartott az EDSZ-nek központi vezetősége Hétfőn ülést tartott az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége. A tanácskozásban részt vett Sólyom Ferenc, a SZOT titkára is. Az első napirendi pontban dr. Füzi István főtitkár előterjesztésében — az EDSZ központi vezetőségének feladattervével foglalkoztak az alap- és középszervi vezető testületek és tisztségviselők újjáválasztásával, valamint a IX. kongresszus előkészítésével kapcsolatban. Ezután a testület az 1984. évi munkahelyi ifjúsági parlamentek tapasztalatait értékelte. Dr. Hutás Imre államtitkár bevezetőjében hangsúlyozta, hogy az ötszáz tanácskozás közül azok voltak eredményesek, ahol a munkahelyi vezetés nemcsak ilyenkor, hanem rendszeresen foglalkozik ifjúságpolitikával. Ahol úgy fogják fel, hogy ez a véleménynyilvánításnak egyik fóruma, amely beépül a munkahelyi demokratizmus folyamatába. A parlamentek általában jó légkörben zajlottak, bár néhol panasznappá is váltak, és nemcsak ifjúsági problémákat érintettek. Egyes alapvető kérdésekben — lakáskérdés, szakmai fejlődés, szakmai önállóság — különösen kemények voltak a hozzászólások. Annál is inkább, mert a pályán dolgozó fiatalok lakáshelyzete lényegében változatlanul megoldatlan és amennyiben a feltételek így maradnak, a lakáshoz jutás esélyei egyre kisebb réteg számára reálisak. Hasonló kritikai éllel tették szóvá a fiatalok bérjövedelem-gondjait. Bár örömmel fogadták az ügyeleti díjak rendezését, a műszakpótlék bevezetését, keresetük elmaradt a népgazdaság más ágazatától, hiszen például az orvosok átlagkeresete 1980. óta mindössze évi 2 százalékkal nő. Fiatal orvosok panasza, hogy sok helyütt nem érzik magukat önálló, döntésre jogosult szakembernek, nem kapnak megfelelő feladatokat, ami előrehaladásukat korlátozza. Hasonlóképpen sok gondot okoz a módosított szakvizsgarendelet. Az egészségügyi szakdolgozók a képzés, továbbképzés lehetőségeit, az ápolási munka alacsony presztízsét kifogásolják. A munkahelyi vezetők a fiatalok szakmai igényességének növelését, a tudományos munkában való intenzívebb részvételük, nyelvtudásuk fejlesztésének szükségességét hangsúlyozták. Többnyire érdemben válaszoltak a hatáskörükbe tartozó kérdésekre, partnerként kezelve az ifjúságot. Megfigyelhető azonban, hogy a kritikus észrevételek iránt csak bizonyos határon belül toleránsak, és elégséges indok nélkül is hajlamosak a gazdasági helyzetre hivatkozni. Általános tanulságként vonta le az államtitkár a következtetést, hogy igényelje a vezetés a fiatalok támogatását, rendszeres véleménynyilvánítását, mert ezt az ifjúsági parlament nem pótolja. Dr. Kormos Miklós, az EDSZ titkára egészében szintén pozitívan értékelte az ifjúsági parlamentek tapasztalatait. A beérkezett írásos jelentések alapján azonban megállapítható, hogy a szakszervezeti szervek nem minden tekintetben tudtak eleget tenni az ifjúsági parlamentek szervezésével és lebonyolításával kapcsolatos kötelezettségeiknek, mert az állami, gazdasági vezetők nem készítettek írásbeli dokumentumokat, és egyes helyeken a KISZ-szervezetek sem törekedtek a helyes munkamegosztás és a közös feladatvállalás kialakítására. A demokratikus fórumok előkészítésében ugyan a szakszervezeti bizottságok a bizalmiak többségének bevonásával segítették az ifjúsági parlamentek szervezetési, tartalmi munkáját, de a beszámolók reális, kritikus elemzésében és a konkrétabb feladatok megfogalmazásában bizonytalanság volt tapasztalható. Miután az ifjúság korhatárát közösen 35 évben állapították meg, a felvetődött problémák nemcsak a pályakezdőket érintették, hanem a gyógyító-megelőző ellátás számtalan szakmai kérdését is előtérbe hozták, amelyek megoldásához az ifjúsági parlamentek több esetben nem adhattak érdemben választ. A pályakezdők és az újonnan belépő dolgozók fogadása, munkában való elindítása az előző években tapasztaltaknál szervezettebb, a foglalkozási tervek is eredményesebben segítik elő szakmai munkájukat. Az ifjúsági parlamentek vitáiban a korábbiakhoz képest élesebben és határozottabban fogalmazódtak meg az élet- és munkakörülményekkel kapcsolatos problémák. De érdemi választ több kérdésben sajnos sem ott, sem a helyi vitafórumokon nem kaptak. A szakszervezet titkára is szólt a bérkérdésekről, a lakásgondról, a továbbképzés nehézségeiről, az ifjúság céljait szolgáló pénzeszközök nem mindig célszerű felhasználásáról. Hangsúlyozta a parlamentek szerepét a munkahelyi demokratizmus erősödésében, és felhívta a figyelmet a szakszervezet ezzel kapcsolatos tennivalóira. A vitában felszólalók többek között rámutattak, hogy a parlamenteken való részvétel csak 60 százalékos volt. Mindez a problémákkal való kampányszerű foglalkozásnak tulajdonítható. Lóska Szilárd, az Állami Ifjúsági Bizottság megbízott titkára felhívta a figyelmet a pályakezdők gondjaira, amelyek különösen a szülői támogatást nélkülözőket nyomasztják. Szorgalmazta a fiatalok fejlődését szolgáló tapasztalatcserék rendszeresítését, a szakmai beilleszkedést gátló szubjektív elemek csökkentését. A továbbiakban a központi vezetőség jóváhagyta a szakszervezet tavalyi gazdálkodását, irányító és ellenőrző tevékenységét, elfogadta a második félévi munkatervet és döntött személyi kérdésekben. Bodnár Árpádnét más, fontos megbízatása miatt titkári funkciójából felmentette, jó munkája elismeréseképpen a Szakszervezeti Munkáért kitüntetés arany fokozatában részesítette. Titkárrá választotta dr. Gulyás Juditot és Vass Tibornét. Lukács Mária Csongrádból új vasúti híd épül a Tiszán a régi, elavult mellett. A folyó bal oldalán elkészültek az ártéri pillérek, amelyekre megkezdték az előre összeszerelt acélszerkezeti elemek - egy hídszakasz - ráhúzását. Ugyanakkor jó ütemben készül a mederpillér is a folyóra telepített munkahelyen. A hidat a jövő év második felében adják át rendeltetésének MTI Fotó : Tóth Béla felvételei It ».* » Széles a Balaton Vízvezeték és közcsatorna. Alapvető infrastrukturális létesítmények, illetve szolgáltatások, amelyekre minden régi és újonnan épülő lakás tulajdonosa, vagy bérlője igényt tart. A kettőre együtt, mégpedig teljes joggal. Jelenleg azonban - s előreláthatóan még jó néhány évig — a vezetékes vízellátás szélesítésének ütemével nem tud lépést tartani a csatornahálózat építése, így egyelőre nem várható a „közműolló" szorosabbra zárása. Ez nem egyszerűen szolgálati kérdés, hanem egyre nagyobb környezetvédelmi gond, mivel a szennyvizek csatorna híján a talajba jutnak, s veszélyes mértékben ronthatják az ivóvíz minőségét is. Persze, nem kizárólag az ivóvíbázisokat veszélyezteti a szennyvíz, hanem olyan idegenforgalmi, üdülési szempontból pótolhatatlan vízterületet, mint a Balaton. A tó szennyezésének csökkentése, illetve megelőzése sokirányú feladat, ezek között azonban a szennyvízelvezetés és -tisztítás megoldásának kulcsszerepe lehet a vízminőség javításában. Dupla hulladék — Mit tettek eddig, s mit terveznek a közeljövőben a tó védelméért, a víz minőségének megóvásáért? — kérdeztük Ignáczy Györgynét, a Somogy megyei Településtisztasági és Kertészeti Vállalat igazgatóját, aki a Rákospalotán rendezett környezetvédelmi fórumon sürgette a településtisztasági szolgáltatás szakmai, műszaki és anyagi feltételeinek javítását, illetve az arányosabb közteherviselés megvalósítását e területen. A Balatonnál végzett településtisztasági szolgáltatás iránt az átlagosnál jóval magasabb az igény, mivel kiemelt idegenforgalmi vonzáskörzetről van szó, ahol az üdülő népesség a nyári hónapokban többszöröse az állandó lakosságnak. Ennek az egyik nemkívánatos következménye, hogy az utóbbi években kétszeresére emelkedett a hulladékmennyiség a tóparti övezetben, ugyanakkor a települések csatornázottsági aránya kisebb, mint a vezetékes vízellátásé. Ezért a mi vállalatunk a szennyvizek összegyűjtésével, elhelyezésével és ártalmatlanításával közműpótló tevékenységet végez. Elsődleges feladatunk a települési folyékony hulladékok, a kommunális szennyvizek környezetkímélő elhelyezése. Ennek érdekében az utóbbi két év során négy helyen — a vízparttól távol — kazettás rendszerű ártalmatlanító telepeket alakítottunk ki, ahol a környezetvédelmi és közegészségügyi előírásoknak megfelelően helyezzük el a szippantott szennyvizet. Ezzel párhuzamosan a megyei tanács döntése értelmében megszüntettük az alkalmatlan ürítőhelyeket. Tavaly minden meglevő ürítőhelyet CB-rádióval láttunk el, ezzel is javítottuk az ellenőrzés és a feladatok gyors, rugalmas ellátásának feltételeit. Korábban az is gondot okozott, hogy több vállalat, szövetkezet is foglalkozott szennyvízszippantással és felhelyezéssel. A parti sávban tizenhat gazdálkodó szervezet végzett ilyen munkát, s olyan leeresztő helyeket is használtak, amelyek nem feleltek meg a vízvédelmi előírásoknak. A megyei tanács 1983- ban rendeletet hozott arról, hogy az említett közműpótló szolgáltatást a mi vállalatunknak kell teljesíteni. Közteherviselés — A környezetvédelmi fórumon elmondta, hogy ennek ellenére nem elégedettek. — Nem lehetünk megelégedettek, hiszen a szolgáltatás iránti igény állandóan nő, viszont a feladatok ellátásához szükséges gazdasági feltételek nehezebbé váltak. Például az egy köbméter szennyvízre eső eszköz-, illetve gépköltség több mint a duplájára emelkedett, s a korszerű ártalmatlanító telepek üzemeltetése sokba kerül. Ugyanakkor pénzügyi forrásaink nem bővültek. Ezért javasoltam a fórumon is, hogy meg kellene teremteni a településen üzemelő és hasznot húzó szervezetek érdekeltségét a szippantott szennyvizek összegyűjtésében és ártalmatlanításában. Ha a csatornázásnál természetes a közműhozzájárulás, akkor legyen természetes a szennyvizek esetén is, mert úgy méltányos, ha mindenki, aki hulladékot „termel”, részesüljön a hulladékelhelyezés terheiből is. Persze, az lenne a legjobb megoldás, ha az állami támogatás mértéke a következő években a költségnövekedéssel egyenes arányban növelhető lenne. Ha több pénzük lenne — Ha több pénzük lenne, mire fordítanák? — A szennyvizek fogadására alkalmas előkezelőkkel kellene ellátni a szennyvíztisztító telepeket. Siófokon nemrég helyeztük üzembe a végleges előkezelőt, de a most épülő balatonboglári és a tervezett keresztúri telepen egyelőre úgy tűnik, nem létesítenek a szippantott szennyvíznek előkezelőt. Pedig a végleges megoldást ez jelentené. Emellett egyre nagyobb gondot jelent a szippantókocsik karbantartása, üzemeltetése, ezért célszerű volna regionális javítóbázisokat kiépíteni, ezt azonban vállalatunk saját forrásból nem tudja megoldani. A szippantókocsikat kezelő dolgozók számára meg kellene teremteni az intézményes szakmunkásképzés feltételeit. A távlati terv szerint a Balaton körzetében a szennyvízcsatorna-hálózat teljes hossza 570 kilométer lesz, a kommunális szennyvíztisztító telepek számát pedig 28- ra növelik majd. Addig is, amíg a közműollót sikerül szorosabbra zárni, talán nagyobb ütemben fejlődik a szippantott szennyvizek gyűjtése, ha beválnak azok a jelenleg kísérleti stádiumban levő kezdeményezések, hogy termőföldön talajjavító anyagként hasznosítanák az ártalmatlanított települési folyékony hulladékokat és szennyvíziszapokat. F. S. Bioenergiahasznosítás Flexiko néven műszaki fejlesztő leányvállalatot hozott létre a Taurus Gumiipari Vállalat, termékeinek komplett rendszerben való alkalmazására. Az alig néhány hónapja működő leányvállalat máris jelentős sikereket ért el a különféle természetes energiaforrások kiaknázásában. A Taurus gumitartályaiból, tárolóiból és vezetékeiből kialakítottak egy olyan rendszert, amely alkalmas a bioenergia hasznosítására. Az állattartó telepeken keletkező atomtrágyából erjesztés útján nyert gázokat fűtésre lehet felhasználni, míg a viszszamaradt, és a fertőző anyagoktól megtisztított, magas tápértékű massza kiválóan alkalmas a talajerő pótlására. A bioenergia hasznosításának újabb lehetőségeit is keresik a Flexiko szakemberei. Azon dolgoznak, hogy az eddig fűtésre elégetett biogázt miképpen lehetne — áramfejlesztő berendezés közbeiktatásával — villamosenergia-termelés szolgálatába állítani. Több termelőszövetkezettől is érkezett már megrendelés a Taurusnál készített napkollektorokra. A leginkább nagy méretű gumimatrachoz hasonló termékkel egyaránt megoldható a levegő és a víz felmelegítése. Ezeket a kollektorokat a gazdaságok általában a termény szárításához vásárolják, de több helyen fűtésre is hasznosítják ily módon a nap energiáját. I A fiatal geológus, név szerint Vaszilij Dmitrijevics Sackij Közép-Ázsia sivatagos területein és a hegyek között végezte munkáját, nagy ambícióktól és gondolatoktól fűtve. Aztán rászakadt a nagy veszedelem: az expedíció, ellenforradalmi banda kezébe került akik foglyaikat naponta szinte ötletszerűen megtizedelték, olykor harmadolták, mikor milyen hangulata volt az atamánnak. Sackijt is mindennap kivezették e szörnyű procedúrára, de szerencséje volt. Amikor minden tizediket lőtték agyon, ő kilencedik volt, amikor minden harmadikat, őmásodik. Az agyonlövést megúszta, de megőrült. A bandát aztán a polgárháború kiemelkedő tehetségű kirgiz származású hadvezérének, Frunzénak az alakulatai szétverték és megsemmisítették. Sackijra a nővére akadt rá. Krasznovodszkban tengődött egy szétroncsolt tehervagonban. Nővére hazavitte szülővárosukba, Livnibe. A geológus egyvalamit változatlanul megőrzött magában: a sivataggyűlöletet. A sivatag csak ölni tud — hajtogatta eszelősen. A sivatag maga a halál! A sivatagot üldözni kell és pillanatnyi szünet nélkül gyilkolni, nyúvasztani, kíméletlenül, fáradhatatlanul, míg meg nem döglik és testéből dús édenkert nem sarjad. Ha az emberek a sivatag kiirtására felannyi pénzt és erőt áldoznának, mint egymás kiirtására, már régen nem lenne sivatag. Egy fiatal író, név szerint Konsztantyin Pausztovkij, épp a városkában időzött, megismerte Sackijt , és halhatatlanná tette az alakját. Miért mondtam el mindezt? A minap egy APN-hírre figyeltem fel. Kazahsztán sivatagos területein és az északi Tien-San hegyeiben (ott ahol annak idején Sackij működött) befejeződött az első 1000 hektár szőlő telepítése. Ezeket a területeket — bár a franciaországi Champagne körzettel azonos szélességi körön fekszenek — szélsőséges hőmérséklet-ingadozások jellemzik. A növénynemesítők ennek figyelembevételével nemesítették ki azt a négy szőlőfajtát, amelyek már bekerültek a nemzetközi nyilvántartásba. Költőien szép nevük van: Karakoz (fekete szemek), Arman (álom), Álam Ata (főváros tiszteletére) és az Alma-Atyinszkij ramnij (Alma Ata-i korai). E szőlők fagyállóak, 100 nap alatt érnek be, nagy a terméshozamuk és kitűnő a zamatuk. E jeles tulajdonságukon túl jól tűrik a nappalok és éjszakák közötti nagy hőmérséklet-ingadozásokat is. A munka tovább folyik, s néhány év múlva az idáig halott vidék a Szovjetunió intenzív ipari szőlőtermelésének egyik fontos övezetévé válik. A sivatagnak tehát hadat üzentek és elkezdték a legyűrését. Ennyi az egész. Lehet, hogy túlzás, amit mondok, de hír engem már régen nem hatott és rendített meg, mint ez. Mint hosszú szikkasztó vándorlás után egy apró, de ígéretes oázis. Ezért osztom meg önökkel. — tisza — 7