Népszava, 1985. október (113. évfolyam, 230–256. sz.)
1985-10-16 / 243. szám
6 Mi újság a televízióban? Történelmi riport. Éles szemű, biztos ítéletű visszaemlékezés." A Népszava kritikusa értékelte ekképpen — vagy két évtizeddel ezelőtt — Lengyel József híres Visegrádi utcáját, amelynek cselekménye az 1912. május 23-i véres tüntetéssel kezdődik, s amelyben izgalmas fejezetek, megható történetek, kedves epizódok, érdekes drámai dokumentumok idézik meg a Magyar Tanácsköztársaság napjait s a korszak kiemelkedő figuráit. Mosolygó Antal és a többiek Most tévéfilm készül Lengyel József Visegrádi utcájából, Ruszt József rendezésében és Szalay Z. László operatőr fotografálásában. (A két főszereplő: Némethy Ferenc és Zsótér Sándor.) S így azok is, akik még nem olvasták a regényt , megismerkedhetnek az akkori irodalmi körök, asztaltársaságok, ideológiai viták sok szereplőjével, az érlelődő forradalom képviselőivel (Mosolygó Antallal, Lékai Jánossal, Nyisztor Györggyel) és nem utolsósorban a magyar kommunista párt megalakulásának izgalmas történetével. Ugyancsak tévéfilm készül Gorkij egyik legismertebb, legtöbbet játszott darabjából a Kispolgárokból is. A dráma története az 1905-ös orosz forradalmat megelőző korszakot idézi. Illetve a Gorkij-kritikusok véleménye szerint az író a kispolgárokban nemcsak az orosz élet egyegy mozzanatát vagy néhány epizódját dolgozta fel, hanem három generáció sorsát, változásait, útirányát sűrítette egyetlen család panorámájába. A csehovi fogantatású dráma tévéváltozatát — melynek felvételei a napokban kezdődnek — Havas Péter rendezi. Az afrikai E készülő tévéjáték címe viszont Maigret felügyelő szülőatyját, Georges Simenont jelöli, akit egyébként „agg papucs-zsarnokként”, a „szex megszállottjaként" aposztrofált nemrégiben a volt hitves, Odile Dessane álnéven ... Papucs-zsarnok? Meglehet. Mindenesetre Georges Simenon érdekes történeteivel meghódította az olvasók millióit. Népszerűségének titkát például így értékelte Marcel Aymé: „Balzac,hosszadalmasság nélkül.” A megállapítás — talán túlzó. Maradjunk annyiban: Simenon — sok egyéb mellett — értett a krimiíráshoz is. Ezt bizonyíthatja — remélhetőleg — Az afrikai című története is, amelyből NSZK-közreműködéssel készül tévéfilm — Egon Eis forgatókönyve alapján, Lutz Büscher rendezésében, ifj. Jancsó Miklós fényképezésével. (A történet röviden így rögzíthető: valamelyik francia kisvárosban halva találnak egy afrikai férfit. Kicsoda, honnan jött, s miért kellett meghalnia? — Ezt részletezi a bonyolult örökségi história.) Nyolc évszak Szabó György és Miskolczi Miklós készülő Nyolc évszak című tévéfilmjének hősnője: Brigitta. A vidéki tanár leánykája elhatározza — a szülői tiltás ellenére —, hogy felcsap színésznőnek. Megszökik a szülői házból és jelentkezik a színművészeti főiskolára. De nem veszik fel... Brigitta hányattatásait, kalandjait, kósza szerelmeit ismert színészek részletezik. Götz Anna, Hámori Ildikó, Moór Mariann, Horváth Sándor, Csomós Mari, Bubik István, Pápai Erika, Cseke Péter, Somorjai Emese és Meszléri Judit. A rendezés feladatát Várkonyi Gábor vállalta. Operatőr: Illés János. Zene — innen, onnan Több, érdekes zenei műsorterv sorakozik a Teleinfo legújabb számában. Az egyik érdekesség: a kulturális fórum gálája. Mert ott lehetünk — a televízió segítségével — az európai kulturális fórum október 28-i gálaestjén is, melynek helyszíne: az Operaház. A Szervusz, Budapest főszereplője, alanya és tárgya: fővárosunk. Pontosabban: a fővárosunkról szóló dalok, sanzonok. Csenterics Ágnes készülő show-műsorában Zerkovitz, Fényes, Eisemann, Horváth és sok más szerző nótái szólalnak meg — kiváló művészek, például Gregor József, Almási Éva, Bessenyei Ferenc, Ruttkai Éva, Benkő Gyula, Galambos Erzsi, Felföldi Anikó, Haumann Péter Sztankay István előadásában. S valamennyi dal eredeti helyszínen rögzítődik — a Lánchídon, a Citadellán, a János-hegyen, a Duna-parton —, Darvas Máté operatőr kamerája előtt. G. I. Emlékülés Kecskeméten A magyar felnőttoktatás negyven éve A „tudatlanság elleni társadalmi méretű harc” céljából 1945. november huszonhetedikén közzétették azt a rendeletet, amelyéletre hívta Magyarországon a dolgozók általános iskoláit. A negyvennedik évforduló alkalmából ma emlékülést rendeznek Kecskeméten. Az emlékülés nemcsak az eddig elért eredményeket tekinti át, hanem arra törekszik, hogy megfogalmazza a hazai felnőttnevelés mai és jövőbeni feladatait. A múlt eredményei imponálóak: a felnőttoktatás valóban hozzájárult a tudatlanság leküzdéséhez, a dolgozó emberek általános műveltségének emeléséhez. 1946-tól napjainkig közel 600 ezer ember fejezte be tanulmányait a dolgozók általános iskoláiban, a középiskolát végzettek közül pedig minden harmadik ember esti vagy levelező tagozaton jutott el az érettségihez. A felnőttoktatás funkciója ma némiképpen módosult. Már nemcsak a hiánypótlás, a mulasztások korrigálása a cél, hanem az új ismeretek tömegméretű terjesztése és a társadalomban folyamatosan újratermelődő esélyegyenlőtlenség mérséklése is. A szakszervezetek a dolgozók szellemi érdekvédelmét feladatuknak tartottáka múltban, s annnak tartják ma is. A kulturáltság, a műveltség, a tájékozottság nemcsak önmagukban való, elvont humánus értékek, hanem az érvényesülés, a létbiztonság nélkülözhetetlen feltételei is. Az ismeretek kiegészítésében és felújításában, a műveltség folyamatos gyarapításában kulcsszerepe van az iskolarendszerű felnőttoktatásnak. A szakszervezetek ezért nagy fontosságot tulajdonítanánk fejlesztésének, kiemelten támogatják. . Az utóbbi években megszaporodtak a kedvezőtlen jelenségek, ezekről is szólni kell. Nem sikerült felszámolni az iskolázatlanságot, ugyanakkor a dolgozók iskoláiba beiratkozók száma csökken. Hogyan célszerű továbbfejleszteni a felnőttoktatás rendszerét, milyen akadályokat kell leküzdeni, miben állnak a legsürgősebb és a távlati hatású teendők — többek között erről van szó a kecskeméti emlékülésen, amelyen előadást tart Országh Ferencné, a SZOT alelnöke, Gazsó Ferenc művelődési miniszterhelyettes, dr. Simon Gyula, a Magyar Pedagógiai Társaság elnöke és dr. Csoma Gyula, az Országos Pedagógiai Intézet igazgatója is. Az emlékülés a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresszusán elhangzott gondolatot választotta mottójául: „A felnőttoktatásnak változatlanul jelentős a szerepe a lakosság műveltségéinek gyarapításában.” A feladatra orientált szemlélet jellemzi mind a pedagógiai kutatómunkát, mind pedig a felnőttoktatás gyakorlati tevékenységét. Ez a feladatra orientáltság tükröződik a mai kecskeméti konferencia munkaprogramjában is. A gondok, a fejlődést, a továbblépést gátló akadályok számbavétele után elsősorban a „mi a teendő?” kérdésére keresnek választ a tanácskozás résztvevői, azzala céllal, hogy így is hozzájáruljanak a felnőttoktatás, s így közvetve az egész hazai társadalmi fejlődés ügyéhez. Sz. Sz. Grafikai kiállítás Mosonmagyaróváron Grafikai kiállítás nyílt kedden Mosonmagyaróváron, a Hansági Múzeumban. A tárlat válogatás Palkó Imre gyűjteményéből, s képet ad a 20. századi magyar grafika különféle irányzatairól. A kiállítás tizenöt alkotó csaknem negyven munkáját: rézkarcokat, krétarajzokat, ceruzarajzokat és kollázsokat tár az érdeklődők elé. A nemrég elhunyt Patkó Imre hagyatéka a győri Xantus János Múzeum gyűjteményét gazdagítja. A művészettörténész publicista azonban nemcsak a magyar grafikusok tevékenységét kísérte figyelemmel, hanem gyűjtötte a hazai és a külföldön élő magyar festőművészek alkotásait is. Emellett értékes kollekciót alakított ki a 20. századi nyugat-európai képzőművészek munkáiból. Képzőművészeti gyűjteményét különleges értékű néprajzi anyaggal, az afrikai és az óceániai iparművészet reprezentatív darabjaival egészítette ki. A teljes hagyatékot a győri belvárosban állandó kiállításon mutatják majd be. Horizont — Erdős László nagykanizsai festő tájképeiből nyílik kiállítás október 17-én, 6 órakor a Ferencvárosi Pincetárlat (IX. Mester u. 5.) helyiségében. — A Dömösi Galériában láthatjuk október—novemberben Kollár György képeit. Az Esztergomban élő fiatal mester lírai-kolorisztikus festészete napjaink életérzéséből meríti témáit. A Tóköz népi építészete címmel nyílt kiállítás kedden a győri Xantus János Múzeum képtárában. Gazdag anyagát a hanságszéli falvakból: Rétiből, Kapiból, Cakóházáról, Kényből, Reziből és Sövényházáról gyűjtötték a néprajzkutatók. A Villány közelében magasodó Szársomlyó-hegyen bezárt az ország legnagyobb szobrászműterme, kedden véget ért a XVII. nemzetközi szobrászszimpózium. A nyár folyamán angol, holland, japán, lengyel, magyar, NSZK-beli, román és szovjet művészek dolgoztak a karéjos ívű kőbányában. — Bonnba érkeztek a magyar felsőoktatási intézmények rektorai hétfőn, ahol a nyugatnémet rektori konferencia tagjaival folytatnak majd megbeszéléseket. A magyar küldöttség látogatást tesz a freiburgi egyetemen és a karlsruhei műszaki főiskolán. A Népszínház operatársulata Kodály Háry Jánosának előadássorozatával kezdte meg az idei évadot. Nevezetes esemény a hajdúböszörményi, október végi előadás, amely a 175. Külön figyelemre méltó eredmény, hogy egyedül Szombathely városában több mint hússzor adta elő a társulat a Háry Jánost. A lengyel könyvkiadók tevékenységét bemutató könyvkiállítás nyílt kedden Budapesten, a Lengyel Kulturális és Tájékoztatási Központban. Az európai kulturális fórum alkalmából összeállított tárlaton több mint félezer kötet látható. SZERDA, 1985. OKTÓBER 16. NÉPSZAVA A Képcsarnok Váci utcai Dürer Termében október 16-26. között Egresi Zsuzsanna grafikusművész munkáival találkozhat a közönség. A fiatal, Olaszországban élő alkotó 1974 óta szerepel a hazai és külföldi tárlatokon, sőt 1984-ben a spanyolországi El Ferrolban első díjat nyert egy nemzetközi grafikai biennálén. Színes rézkarcain szürrealista szimbólumokkal telített világ jelenik meg; előszeretettel szól korunk emberi visszáságairól, a lelki életet befolyásoló, ellentmondásos tényezőkről. Képünkön a művésznő Múló idő című kompozíciója A rádió mellett A SZKOPJEI RÁDIÓ NAPJA Kedves szokása a rádiónak, hogy a környező országok hasonló intézményeit egy-egy műsornap keretében mutatja be. Nemrégiben, a Szkopjei Rádió napján, több érdekes műsort hallhattunk, ismétlésben egy színmű rádióváltozatát, népzenét Szkopjéból, és késő este Obsina Béla szerkesztésében Ohrid címmel egy nagyszerű, utazást népszerűsítő beszámolót. Az ősz amúgy is az utazási élmények begyűjtésének időszaka, ilyenkor több útinapló, színes riport lát napvilágot a rádióban is. Az Ohrid kiemelkedika szokványos műsorok közül, már csak azért is, mert egy, a magyar turista számára nehezen megközelíthető, kevéssé látogatott helyszínt, a jugoszláv—albán határon fekvő szép tavat és környékét mutat be. Szívesen állna az ember a vidék felfedezői közé, olyan vonzóan ecsetelte a riporter Dénes Gábor a tájat és népét, a különleges klímát és a hely szépségeit. Érvei mellé sorolható az is, hogy aki e szép szomszéd ország tájait szeretné megismerni, ne a legrövidebb úton vágjon nekia tavaknak, vagy a tengernek — áldozzon egy kicsivel több fáradságot, tegyen kitérőt Ohrid felé, úgy véljük, ahallottak alapján, megéri. UTAZÓ KUTATÓK Másfajta utazást népszerűsítettek az Utazó kutatók című vasárnapi úti beszámoló készítői: arról beszéltek igen szuggesztíven, hogy milyen a magyar kutatók ázsiója külföldön, keleten és nyugaton, mennyire tudják hasznosítani a magyar egyetemen tanultakat kint. A szerkesztő-műsorvezető, Bán László igen hatásos példákat tudott felsoroltatni arra nézve, mennyire becsülik meg az egyes szakágak neves kutatóit. Maguk a tudósok mondták el közvetlen hangon, népszerűsítő modorban munkásságuk lényegét: a tudomány mai állása szerint mennyire képesek hozzájárulni kutatási területük nemzetközi fejlődéséhez. „ROSTÁL MINKET AZ IDŐ” Döbbenetesen szép élményben lehetett része annak, aki meghallgatta Kolozsvári Grandpierre Emil A rosta című könyvéből (az idei könyvnapra jelent meg a szerző korai munkája először) készült rádiójátékot. A vaskos kötet sok száz oldalas hömpölygő folyamát rádiószerű partok közé kellett irányítani, feszessé, szerkezetileg stabillá rendszabályoznii. E nem kis munkát Turián György végezte, aki egyszersmind a mű rendezője is. A darab tartalmáról röviden csak annyit, hogy a húszas évek vége felé játszódik Kolozsvárott, egy elszegényedő volt úri család széthullását ábrázolja. A múlthoz, a hagyományokhoz görcsösen ragaszkodó szülők kezéből kihull a gyerekek irányítása, Laci link kópé, amolyan tanulgató naplopó lesz, a lány pedig idegen nemzetiségű férfit választ férjül, egy snájdig román kapitányt. A szülők megtagadják, pedig a lány sorsa azt jelképezné, menynyire lehetséges a többnemzetiségű országban az egymás mellett élés. Szomorú, majdhogynem tragikus felhangokkal ér véget a dráma. Az epikus családregényből készült jellegzetes magyar kisebbségi sors bemutatása remekül sikerült. A történelmileg hiteles környezet, helyszínrajz, a kitűnő jellemek és a különös cselekmény egyaránt hozzájárult a hatásossághoz, de tegyük hozzá, a színészek játéka is élményszerű volt. Különösen Tanay Bella sokszínű, mindent átélő-érző anyája (abszolút tragikus hősszerep) nyűgözte le a hallgatót, de Kubik Anna élesen cinikus színei, Tomanek Nándor rezignált bölcsessége és Hirtling István oldott derűje egyaránt „kellett” a mű láttatásához. A regény rádióváltozata fölött tűnődő hallgató ilyen élmény után bizonyára kézbe veszi az eredeti művet is. SZOVJET RÁDIÓDRÁMA-BEMUTATÓ A szovjet drámák szemléjén újabb bemutatónak örülhettünk: Oleg Szoszin A levél című darabjának rádióváltozatát mutatták be, Vajda István rendezésében. A vidám mű két férfihősét Koroknál Géza és Józsa Imre alakította. A helyszín: egy gyár diszpécserirodája. A cselekmény: nem valami termelésről szóló történet, hanem éppen egy, a helyzetkomikum diktálta eset. A termelési naplóban találtanonim szerelmes levél íróját próbálja kideríteni a két vidám fickó, s eközben megismerjük a gyár hétköznapi vagy különlegesebb jellemű figuráit, főleg a nőket. No meg a két vidám fickót, akikről kiderül, valójában eléggé megkeseredettek, s ezt főleg maguknak köszönhetik. Az író kitűnően ábrázolja a férfi—nő viszony sokféle előfordulási típusát, és mindről megvan a maga súlyos véleménye. Ítélete elmarasztaló, a sok tréfa, bohóckodás mögött kiábrándult, üres életek húzódnak meg. A kissé hangosra sikerült rendezés nem takarja a darab érdemeit, jellemföltáró, valóságot rajzoló erejét. Háry Márta Emlékszel még... Egykori színházi és családi fényképfelvételekkel illusztrálva, Meller V. Ágnes ritmusos, olvasmányos nyelvezetű fordításában jelentette meg a Zeneműkiadó Kálmán Vera Emlékszel még ... című könyvét. A szerző Kálmán Imre felesége, tizenhat esztendősen, statisztalányként ismerte meg a nála harminc évvel idősebb férfit, aki akkor már világhírű operettzeneszerző volt. Operettjeit ismerjük, dallamait dúdoljuk, énekeljük. A magánéletéről — amely, mint az a könyvből kiderül, nehezen elválasztható a munkásságától — viszont vajmi keveset tudtunk eddig. Ez a könyv segít, hogy abba is belepillanthassunk, a jóízlés határáig, s ezáltal jobban tiszteljük-értsük az alkotót. Kálmán Vera könyve őszinte, szép írás. Igazi erénye, hogy elsősorban önmaga megítélésében őszinte. De ez az önmegítélés mindig a férjéhez, annak egyéniségéhez, cselekedeteihez, művészetéhez viszonyított, s így őt hozza közelebb hozzánk. Van még egy erénye: tud mesélni. Igazán, őszintén, humorral. Olvasmányos könyv Kálmán Veráé. Az már Kálmán Imre „érdeme”, hogy tanulságos is. M. I. Liszt, Bartók, Kodály Amerikában. A Magyar Állami Hangversenyzenekar egy hónapos hangversenykörútra utazik az Amerikai Egyesült Államokba. November 7. és december 8. között — 5000 mérföldnyi turnéján — 25 hangversenyt ad. A zenekarral utazik szólistaként Jandó Jenő zongoraművész, a karnagy Fischer Ádám lesz. A koncerteken elsősorban Liszt, Bartók és Kodály művei csendülnek fel.