Népszava, 1988. november (116. évfolyam, 261–285. sz.)
1988-11-09 / 267. szám
1988. NOVEMBER 9., SZERDA Szóvivői tájékoztató (Folytatás az 1. oldalról) majd utána a szakszervezetek országos értekezlete fog vitatkozni, s arról érdemben döntést hozni. Mindemellett a megújulási szándékot a Politikai Bizottság üdvözli, mert a párt érdekelt az erős, tekintélyes szakszervezeti mozgalom létében és működésében. És ami ehhez szükséges: a világos profil, az érdemi önállóság, a szervezeti átalakítás, a viszonyok tisztázása a párttal, a kormánynyal, és a tulajdonosi érdekek megtestesítőivel — mindezekben a párt egyetért a SZOT elnökségének elgondolásaival. Egyáltalán azt tudom, mondani, hogy az elnökség tájékoztatójában vázolt megújulási szándék teljesen egyértelmű, és feltétlenül támogatást kapott a Politikai Bizottság részéről — hangsúlyozta Kovács Jenő. A szakszervezet és a párt jövőbeni viszonyával kapcsolatban elmondotta, hogy ez két alapvető dologgal van összefüggésben. Az egyik, hogy a pártértekezlet amellé a folyamat mellé állt, amely a társadalomban meglevő különböző érdekek képviseletére szerveződik. Ez alatt nemcsak fogyasztói vagy munkavállalói érdekeket célszerű érteni, hanem például a gazdasági racionalitást megtestesítő vállalkozói érdekeket is. Ebbe a folyamatba illeszthető bele a szakszervezetek világosabb és tisztább profiljának kialakítása. A másik, hogy a párt politikai pártként kíván működni, és a maga részéről, az úgynevezett ügyintézői szerep mellett, le fogja vetni érdekkijáró és érdekképviseleti vonásait is. Ebből nyilvánvaló, hogy a párt és a szakszervezetek viszonya két különböző típusú, önálló szervezet partneri viszonya. Az egyik politikai szervezet, a másik érdekképviseleti szervezet. Ez a politikai intézményrendszerben azonban sajnálatos módon hosszú időn át összekeveredett. A politikai intézményrendszer továbbfejlesztése többek között azt a célt is szolgálja, hogy ezek a viszonyok tisztábbak és világosabbak legyenek, hogy mindenki az legyen, aminek hívják. Így a párt és a szakszervezet viszonyát a közös társadalmi célok mellett az eltérő jelleg, és ebből adódóan két szervezet létének önállósága határozza meg. A Népszavának arra a további kérdésére, hogy az érdekvédelmi munka végső eszközével, a sztrájkkal kapcsolatban kialakított-e álláspontot a Politikai Bizottság, Kovács Jenő elmondta: mindenki természetesnek és kívánatosnak tartja, hogy a különböző munkahelyi és munkaügyi konfliktusok rendezésére civilizált, törvényekben szabályozott megoldásokat találjanak, mint ahogy erről a Központi Bizottság megelőző ülésén is szó volt. Ebbe a Központi Bizottság beleérti a munkabeszüntetés, a sztrájk jogának szabályozását is. Arról, hogy a SZOT és a kormány között milyen viszony legyen, erről a Politikai Bizottság — tartva magát a saját szerepéről vallott felfogásához — nem foglalt állást. A vitában inkább az merült fel, hogy úgy tűnik, a szakszervezeteken belül a munkavállalói érdekeknek a jövőben viszonylag jó képviseleti esélye van, meglehetősen zavaros azonban a tulajdonosi érdekeknek a képviselete és felmerült a gondolat, hogy ennek a szervezésére, kialakítására legalább olyan energiát lenne célszerű fordítani, mint a munkavállalói érdekek képviseletére. Arra a kérdésre válaszolva, hogy milyen vélemény hangzott el a SZOT-on kívüli szakszervezeti szerveződésekről, Kovács Jenő utalt a Központi Bizottság állásfoglalására általában az alternatív szerveződésekkel kapcsolatban, miszerint a párt tudomásul veszi a realitásokat és nem tesz úgy, hogy nincs az, ami van. Mint mondotta: a szakszervezeten belüli viszonyok rendezése kifejezetten az érdekképviseleti szervezetek ügye. Mi azt tapasztaljuk — mondotta —, hogy a SZOT és a SZOT-ban tömörült szakszervezetek nagyfokú nyitottságról tesznek tanúbizonyságot az utóbbi időszakban. Ez üdvözlendő és kívánatos. Úgy gondoljuk, hogy a munkavállalói érdekképviselet javára válna, ha ez a nyitottság viszonzásra találna. Erre utaló jeleket látni ugyan, de ezek a jelek egyelőre bizonytalanok. D. L.. ársonyi Péter beszéde Bécsben (Folytatás az 1. oldalról) mi tárgyalások még ez évi megkezdését. A magyar külügyminiszter szólt arról, hogy megítélésünk szerint a bécsi találkozón most már a kormányok politikai döntésein alapuló erőfeszítésekre van szükség végső kompromisszumok kimunkálásához, a záródokumentum szövegének véglegesítéséhez. Magyarország a megegyezés irányába tett jelentős lépésként üdvözli, hogy az egyes témakörök koordinátorai elkészítették a záródokumentum vonatkozó fejezeteinek továbbgondolt változatát. Értékelésünk szerint a koordinátori tervezetek jól tükrözik a semleges és el nem kötelezett országok által elkészített záródokumentum-tervezet márciusi beterjesztése óta folytatott konzultációk, megbeszélések tapasztalatait. Ezért most arra kellene összpontosítani figyelmünket és törekvéseinket, hogy elkerüljük a kialakulóban lévő érzékeny kompromisszumos egyensúly megbontását, vagy felborítását egyoldalú megközelítésekkel, a konszenzusra esélytelen törekvések érvényesítésére tett kísérletekkel. A bécsi találkozó mielőbbi sikeres befejezéséhez elengedhetetlen, hogy minden részt vevő állam nagyfokú felelősségtudatról és önmérsékletről tegyen tanúbizonyságot és érdemi módosítások nélkül fogadja el a koordinátorok által készített tervezeteket, amelyeket magyar részről komoly megegyezési alapnak tekintünk és támogatjuk azokat — szögezte le beszédében a magyar külügyminiszter. Szabilról a peresztrojka támogatására szólítja fel a nyugati államokat A peresztrojka támogatására szólította fel a nyugati államokat és az amerikai csillagháborús tervek ellen foglalt állást hétfőn Bostonban Andrej Szaharov Nobel-békedíjas szovjet atomfizikus. A világhírű tudós — aki vasárnap érkezett az Egyesült Államokba — az Amerikai Művészeti és Irodalmi Akadémián tartott sajtóértekezletén fejtette ki nézeteit. Szaharov megállapította: az átépítés szovjetunióbeli politikája nem kirakat a Nyugat számára, hanem rendkívül komoly, valós folyamat. A tudós szerint a nyugati világnak „nem szabad félnie a peresztrojkától”, sőt — mint hangsúlyozta — érdeke a szovjet átalakítási politika sikere. A fizikus azzal érvelt hallgatósága előtt, hogy a világ számára éppen a peresztrojka kudarca jelentené a legfőbb veszélyt, mert „egy belpolitikai kudarc a Szovjetunió külső terjeszkedésével járna együtt”. Márpedig ez a külső stabilitás gyengüléséhez vezetne, nagy veszélybe sodorva az egész emberiséget. (AP, Reuter, AFP, MTI) Szaharov a Massachusetts állambeli Sommerville-ben dr. Wiesnerrel, a massachusettsi Technológiai Intézet nyugalmazott elnökével, az Emberiség Túlélése és Fejlődése Nemzetközi Alapítvány elnökével beszélget TELEFOTÓ / MTI Külföldi Képszerkesztőség A KNDK átfogó békejavaslata A KNDK átfogó béketervet hozott nyilvánosságra kedden. A terv a Koreai-félszigeten általános leszerelést javasol, s kezdeményezi Dél- Koreával a magas szintű politikai és katonai szakértői párbeszédet, amelybe az Egyesült Államokat is bevonnák. A koncepciót és a javaslatokat a Központi Népi Bizottság (a legfelsőbb államhatalmi szerv), valamint a Legfelsőbb Népi Gyűlés és a kormány hétfői együttes ülésén fogadták el. Az átfogó tervet kedden Tokióban nyilvánosságra hozó Korea News Service — a Japánban élő észak-koreai származásúak hírügynöksége — egyebek között megállapítja: A javaslat magában foglalja a Dél-Koreában állomásozó amerikai haderő 1991-ig három lépcsőben, és — az okmány szerint — Dél-Koreában elhelyezett nukleáris fegyverek 1990 végéig két lépcsőben történő kivonását, továbbá az észak- és dél-koreai haderő kölcsönösen 100 ezer főre való csökkentését, három lépcsőben, 1992-re. A hétfői phenjani ülésen elfogadott javaslatokról a KNDK kormánya levélben tájékoztatja a szöuli és a washingtoni kormányt. (MTI) 3 A munkavédelem , érdekvédelem )ism új a jogeoeszélyos munka beszüntetésében A dolgozó ember védelmében címmel ma egyhetes munkavédelmi kiállítás nyílik Budapesten, a Rákóczi úti Ipari Bemutatóházban, ahol csütörtökön és pénteken szakmai előadássorozatot is rendeznek a munkavédelem időszerű kérdéseinek és feladatainak áttekintésére. Az előadók között lesz Horváth Béla, a SZOT osztályvezető-helyettese is, akivel arról beszélgettünk: a szakszervezetek hogyan ítélik meg a munkavédelmi helyzetet és a munkakörülmények alakulását, s mi a teendő a munkavállalók ezzel összefüggő érdekeinek erőteljesebb védelméért, illetve érvényesítéséért? — A szakszervezeti mozgalom napjainkban folyó megújulásának talán legmarkánsabb jellemzője, hogy a tagság igényeinek megfelelő érdekvédelem vált a fő kérdéssé és feladattá — kezdte beszélgetésünket Horváth Béla. — A munkavállalói érdekek közé nemcsak az anyagi, gazdasági és szociális érdekek tartoznak — noha ma kétségkívül ezek állnak a figyelem és az érdeklődés fókuszában —, hanem a munkakörülmények is. Egyre határozottabban erősödik az a tendencia, amit úgy lehet tömören kifejezni: társadalmi méretekben felértékelődik a biztonság és az egészség, s ezekhez kapcsolódóan a munkaképesség megőrzése. Ez teljesen érthető és jogos igény, mivel a munkaerő újratermeléséhez nemcsak anyagi és kulturális javak, hanem egészséges és biztonságos munkakörülmények is kellenek. A szakszervezeti mozgalom eddig is fontos érdekvédelmi feladatának tekintette a munka- és környezetvédelmet, a munkakörülmények javítását, de úgy vélem, ezek a kérdések a jövőben még nagyobb hangsúlyt kapnak érdekvédelmi munkánkban, hiszen tagságunk ezt igényli, sürgeti tőlünk. Nincs ez az erősödő igény összefüggésben azzal, hogy sok helyen nemhogy nem javulnak, hanem romlanak a munkakörülmények? Hiszen, például a SZOT februári ülésén is egyértelműen megfogalmazódott az az aggodalom, hogy gazdálkodási nehézségek miatt a vállalatok jelentős részénél veszélybe került a munkavédelem korábban elért színvonala, sőt, több helyen alapvető életvédelmi eszközök is hiányoznak. Valóban, az a tapasztalatunk, és ebben hasonló a véleményünk az állami munkavédelmi felügyeletével, hogy a legutóbbi időszakban több iparágban riasztó mértékben romlottak a munkakörülmények, többek között a gépek, berendezések nagyarányú elavulása és a legszükségesebb karbantartási munkák gyakori elmaradása miatt. A rendelkezésre álló — korántsem teljes — adatok szerint a fizikai dolgozók egyharmada és sok termelésirányító dolgozik veszélyes és egészségre ártalmas körülmények között. Ez legalább egymillió embert jelent. Az elavult technológiák, a veszélyes és ártalmas termelési tényezők legtöbbször nemcsak az ott dolgozók egészségét, testi épségét, hanem a környezetet is veszélyeztetik, illetve károsítják, tehát a munka- és környezetvédelem, sőt, az egészségmegőrzés társadalmi programja is szorosan összefügg egymással. Mivel az alkotmány hazánk minden állampolgárának biztosítja a jogot az élet, a testi épség és az egészség védelméhez, meggyőződésem szerint kétség sem férhet ahhoz, hogy az egészséges és biztonságos munkakörülmények megteremtése nem képezheti anyagi megfontolás tárgyát. Márpedig a munkakörülmények javítása, a munka- és környezetvédelmi célú fejlesztések többnyire olyan sok pénzt igényelnek, amennyi a mai gazdasági helyzetben kevés vállalatnak áll a rendelkezésére. Vagyis, hiába van meg a jog, ha érvényesítéséhez hiányoznak az anyagi eszközök. Természetesen elismerem, hogy minden fejlesztésnek, beruházásnak van anyagi feltétele. De ha abból a szempontból vizsgáljuk a kérdést, hogy az országnak mennyibe kerülnek a rossz munkakörülmények, a munkahelyi ártalmak, a balesetek, akkor óvatos becslések szerint is évente több tízmilliárd forint kárról beszélhetünk, nem szólva a pénzben ki nem fejezhető emberi veszteségekről és gondokról. Ezért az a véleményem, hogy a korszerű, tehát egészséges, biztonságos és kulturált munkakörnyezet kialakítása nem annyira forrásigénylő, mint inkább forrásteremtő tényező, mivel nélkülözhetetlen a munkaerő újratermeléséhez és a jövedelemtermelő képesség javításához. A műszaki fejlesztés, a korszerű termelés- és termékszerkezetre történő átállás elválaszthatatlan a munkakörülmények javításától, a munkakultúra fejlesztésétől, ezért tisztán gazdasági szempontból is értelmetlen arra hivatkozni, hogy a munka- és környezetvédelem sokba kerül, tehát ezen lehet takarékoskodni. Bebizonyosodott, hogy nem lehet, mert az ilyen ésszerűtlen „takarékosság” végül is sokkal többe kerül az országnak. Szocialista társadalmunk évtizedek óta deklarált és megerősített alapelve, hogy legfőbb érték az ember. Az egyes ember érdeke mégis gyakran háttérbe szorul a sokszor elvont — nem is mindig megalapozott — közösségi vagy termelési érdekek mögött... — Ezzel kapcsolatban szeretnék emlékeztetni arra, hogy a Szakszervezetek Országos Tanácsa éppen tíz évvel ezelőtt, 1978 novemberében hozott határozatot a munkavédelem fejlesztésének fő irányairól, s az akkori megállapítások többsége ma is érvényes, így például, hogy a munkavédelem társadalompolitikai kérdés, és állami feladat, de koordinálása és ellenőrzése a szakszervezetek érdekvédelmi munkájának jelentős eleme. A határozat azt is kimondta, hogy a munkavédelem a termelés szerves része, és a munkavédelem, a munkakörülmények fejlesztését a közvetlen termelési feltételek sorában, a műszaki-technikai színvonallal összhangban szükséges tervezni. A SZOT- határozat fő elemeit egyébként a Minisztertanács 47 1979-es, a munkavédelemről szóló rendelete megerősítette, tehát sem erkölcsi, sem jogi alapja nincs annak, ha a munkavállalók egészségét, biztonságát egyoldalú gazdasági szempontok veszélyeztetik. A deklarált elven és a jogi szabályozáson felül milyen gazdasági szabályozók szükségesek ahhoz, hogy a munkakörülmények javítása valóban a termelés, gazdálkodás szerves része legyen? — Nyilvánvalóan olyan szabályozók, amelyek elősegítik a műszaki fejlesztést, a szerkezetváltást, és nem sújtják a munka- és környezetvédelmet (is) szolgáló fejlesztéseket, beruházásokat. Az adórendszerben és a hitelpolitikában is biztosítani kellene olyan kedvezményeket, amelyek arra ösztönzik a munkáltatókat, hogy több figyelmet és gondot fordítsanak a korszerű technológiák bevezetésére, a veszélyes és ártalmas munkakörök felszámolására. Szerintem is csak akkor lehet előrelépni a munka- és környezetvédelemben, a munkakörülmények fejlesztésében, ha a munkáltatók számára ez nem „szükséges rossz”, hanem gazdaságilag is kifizetődő tevékenység lesz. Egyértelművé kell tennünk, hogy a biztonság és az egészség nemcsak erkölcsi, hanem egyben alapvető anyagi érték és érdek is. Ezért a munkavállalók egészségét, munkaképességét védő minden tevékenység társadalmilag hasznos, értékképző, forrásteremtő tényező. Ez teljesen logikusnak látszik. De, ha abból indulunk ki, hogy a munkavédelem állami feladat, illetve a munkaadók dolga biztosítani az egészséges és biztonságos munkakörülményeket, akkor hogyan foglalná össze a szakszervezetek teendőit? — Ismert, hogy 1984-ben megtörtént a munkavédelem állami irányításának és hatósági felügyeletének kialakítása, s ezzel új munkamegosztás alakult ki az állami szervek és a szakszervezetek között. A szakszervezeteknek ma kettős feladatuk van a munka- és környezetvédelemben: erősíteni az érdekfeltárást, érdekképviseletet, érdekvédelmet, s egyfajta társadalmi kontroll szerepet is be kívánnak tölteni. Megvannak-e ehhez a felkészült emberek és a szükséges jogosítványok? — Az elmúlt években széles körű, felkészült társadalmi aktivista-hálózatot alakítottunk ki, s ezekre az emberekre ma is lehet számítani. Ugyanakkor a munkahelyi alapszervezetek érdekvédelmi munkáját feltétlenül erősíteni kell, s ehhez megvannak az eszközök, hiszen a munkavédelem átszervezésével nem csökkent a szakszervezetek jog- és hatásköre. Az alapszervezetek javaslattételi, egyetértési, ellenőrzési és kifogásolási jogot gyakorolnak a partnergazdasági vezetőknek az élet- és munkakörülményeket érintő intézkedései kiadásában, illetve végrehajtásában. A készülő szakszervezeti törvényben indokolt megerősíteni ezeket a jogokat, és felbővíteni a sztrájkjoggal, mint végső érdekérvényesítési eszközzel. Ez azt jelenti, hogy a munkavállalók akkor is sztrájkolhatnak, ha a munkaadó nem biztosít számukra biztonságos és egészséges munkakörülményeket? — Ha a szakszervezet többszöri jelzése, követelése ellenére nem történik intézkedés a dolgozók jelentős részének egészségét, testi épségét súlyosan veszélyeztető ártalmas tényezők megszüntetésére, akkor a szakszervezet élhessen a vétó-, illetve a sztrájkjog eszközével. Egyébként a Munka Törvénykönyvében 1967 óta szerepel, hogy a dolgozó nem köteles teljesíteni feladatát, ha annak végrehajtása közvetlenül és súlyosan veszélyeztetné egészségét vagy testi épségét. A tapasztalatok szerint azonban nemigen éltek ezzel a joggal. Vajon miért nem? — Részben azért, mert az az egyoldalú szemlélet uralkodott, hogy gazdasági érdekekre hivatkozva a termelés napi feladatai alá rendelték a munkakörülmények javítását, a dolgozók érdekeit. Ezt a hibás és káros szemléletet a szakszervezetek ma már nem fogadják el, mert a munkavállalók érdekeinek védelmébe, érvényesítésébe a biztonságos, egészséges munkakörülmények kialakítása, illetve kikényszerítése is beletartozik. De azért sem fogadható el az elavult termeléscentrikus szemlélet, mert a jól karbantartott munkaképesség, az egészség megőrzése nemcsak egyéni, hanem egyúttal alapvető társadalmi és gazdasági érdek is, a kibontakozás nélkülözhetetlen feltétele. Faggyas Sándor