Népszava, 1989. május (117. évfolyam, 101–126. sz.)
1989-05-11 / 109. szám
4 (Folytatás a 3. oldalról) Az Országgyűlés ezután — az Elnöki Tanács javaslata alapján — a Minisztertanács tagjainak felmentéséről nyílt szavazással döntött: Berecz Frigyest, Czibere Tibort, Hoós Jánost, Váncsa Jenőt, Várkonyi Pétert és Villányi Miklóst felmentette tisztségéből. Szűrös Mátyás maga és képviselőtársai nevében köszönetet mondott a Minisztertanács felmentett tagjainak tevékenységükért. A törvényhozó testület tagjai titkos szavazással döntöttek Békesi László pénzügyminiszterré, Glatz Ferenc művelődési miniszterré, Horn Gyula külügyminiszterré, Horváth Ferenc ipari miniszterré, Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszterré, valamint Kemenes Ernő tervhivatali elnökké választásáról. A szünet után Pesta László, az Országgyűlés jegyzője ismertette a titkos szavazás eredményét, amelyet mellékelt táblázatunkban közlünk. Elmondta, hogy mások is kaptak szavazatot: Villányi Miklós, Czibere Tibor és Szűrös Mátyás egyetegyet, Váncsa Jenő hármat. Szűrös Mátyás felkérte az újonnan megválasztott minisztereket, hogy a magyar parlamenti gyakorlatban elsőként az Országgyűlés plénuma előtt tegyék le ünnepélyes esküjüket. A miniszteri eskütételt követően Szűrös Mátyás tájékoztatta a képviselőket arról, hogy a parlamenti bizottságokkal kapcsolatos kérdéseket — mivel a konzultációk elhúzódtak — a következő, május 30-ai ülésszakon terjesztik az Országgyűlés elé. Határoztak viszont a képviselők annak az ideiglenes bizottságnak a felállításáról, amelyre a legutóbbi ülésszakon tett javaslatot Técsy László. Az ad hoc bizottság feladatköre a ciklus végéig hátralévő országgyűlési munkaprogram felülvizsgálata. Az ideiglenes bizottság elnökévé — három tartózkodás mellett — Jakab Róbertnét, az Országgyűlés alelnökét választották meg. Ezek után Szűrös Mátyás felkérte Gyuricza Lászlót, a Vida Miklós lemondásával megüresedett alelnöki tisztség betöltésére javaslatot tevő jelölőbizottság elnökét, hogy tájékoztassa az Országgyűlést az eddigi konzultációk eredményeiről. Gyuricza László elmondta: a jelölőbizottság munkáját még nem fejezte be, és tovább folytatja a konzultációkat. Az Országgyűlés ezután — a soros elnök, Horváth Lajos indítványával együtt tárgyalt az Alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslatról, valamint a Minisztertanács tagjainak és az államtitkárok jogállásáról és felelősségéről szóló törvénymódosító javaslatról. TANÁCSKOZIK az országgyűlés .V . . ■ - SZAVAZATRANGSOR Név Mellette Ellene dr. Kemenes Ernő 339 13 Glatz Ferenc 336 22 Horn Gyula 326 26 dr. Békési László 313 39 dr. Hütter Csaba 313 39 Horváth Ferenc 292 60 Az új miniszterek, életrajzai Dr. Békési László pénzügyminiszter 1942-ben született Győrött. Diplomáját a Pénzügyi és Számviteli Főiskolán, majd a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerezte meg, 1971-ben egyetemi doktori címet kapott. Szakmai pályafutását a közigazgatásban kezdte; különböző községi és járási tanácsoknál dolgozott, majd a Pest Megyei Tanácshoz, onnan pedig a Budapest Főváros Tanácsához került. 1975 és 1981 között a Fővárosi Tanács elnökhelyettese volt. Ezután a főváros pártbizottságának titkáraként tevékenykedett, s 1985 óta pénzügyminiszter-helyettes. Az utóbbi 20 évben rendszeresen publikált, főleg pénzügyi és közgazdasági témájú tanulmányokat. Tagja az MSZMP- nek, nős és egy gyermeke van.Glatz Ferenc művelődési miniszter 1941-ben született Csepelen. Diplomáját az ELTE Bölcsészettudományi Karán szerezte meg. Titkárként dolgozott a Századok szerkesztőségében, s ott jelentek meg első tanulmányai. 1968 óta dolgozik az MTA Történettudományi Intézetében, ahol 1986-ban tudományos igazgatóhelyettessé, majd igazgatóvá nevezték ki. Emellett a Történelmi Szemle egyik szerkesztője volt hat éven át, majd 1979-től felelős szerkesztője a História című folyóiratnak. Tanulmányaiban a XIX—XX. századi magyar és európai kultúrtörténetet vizsgálta. Szerepet vállalt a közművelődési, valamint az oktatási törvény előkészítésében. Több országban ösztöndíjasként tanulmányozta az európai kultúra és kultúrtörténet összefüggéseit, s erről tanulmányokat is publikált, s megszerezte a történelemtudomány kandidátusa címet. Több idegen nyelven beszél. Az MSZMP-nek tagja; nős, két gyermeke van. Horn Gyula külügyminiszter 1932-ben Budapesten született. Felsőfokú iskolai tanulmányait a Szovjetunióban, Rosztovban végezte, ott szerzett pénzügyi, közgazdasági végzettséget. Pályájának kezdetén a Pénzügyminisztériumban dolgozott, majd a Külügyminisztérium állományába került. A 60-as évek elején Szófiában és Belgrádban diplomataként teljesített szolgálatot, ezt követően több mint 15 éven át az MSZMP KB külügyi osztályának munkatársa, osztályvezető-helyettese, majd vezetője volt. 1985 óta külügyminisztériumi államtitkár. Időközben a közgazdaságtudomány kandidátusa lett. Eddig 120 publikációja, közöttük három könyve jelent meg. Több nyelven beszél. Az MSZMP-nek tagja, 1985 óta a KB tagja. Nős, két gyermeke van. Horváth Ferenc ipari miniszter 1942-ben Zalaegerszegen született. Diplomáját a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerezte, tanulmányai befejezése után ugyanott tanársegédként dolgozott. Oktatóként társszerzője volt a népgazdasági tervezéssel foglalkozó tankönyvnek. Közgazdászként a beruházások tervezését és általában a beruházási rendszer problémáit kutatta. Az 1970-es években az MSZMP Központi Bizottságának apparátusában dolgozott, kezdetben munkatársként, majd alosztályvezetőként, illetve osztályvezetőhelyettesként. 1984-től ipari minisztériumi államtitkár. Az MSZMP-nek tagja, nős és egy gyermeke van. Dr. Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 1943-ban született Moholon. A Gödöllői Agrártudományi Egyetemen agrármérnöki diplomát, majd 1977-ben egyetemi doktori címet szerzett. Vezető mezőgazdászként Mátranovákon, Homokterenyén és Cedervölgyén dolgozott a helyi termelőszövetkezetekben. 1973 óta a Szécsényi II. Rákóczi Ferenc Mgtsz-ben tevékenykedik, ahol termelési főmérnök volt, tíz éve pedig a termelőszövetkezet elnöke. Tevékenyen részt vett mezőgazdasági energiatakarékos rendszerek kifejlesztésében, a melléktermékek, hulladékok korszerű feldolgozásának megszervezésében. Az MSZMP-nek tagja, országgyűlési képviselő. Német nyelven beszél. Nős és három gyermeke van. Dr. Kemenes Ernő miniszter, az Országos Tervhivatal elnöke 1940-ben Budapesten született. Diplomáját a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen szerezte, ahol később tanársegédként, majd adjunktusként oktatott. 1964 óta részt vesz az Országos Tervhivatal munkájában. Az 1970-es években az OT Tervgazdasági Intézetének munkatársa, később a Művelődési Minisztériumban főosztályvezető volt. Ezután a Társadalomtudományi Koordinációs Bizottság titkáraként részt vett a kormányzati tudománypolitika kidolgozásában és megszervezésében. 1983—87 között a tervhivatal Tervgazdasági Intézetének igazgatója volt. 1987 óta az OT államtitkára. Időközben közgazdász egyetemi doktori címet szerzett, orosz nyelven beszél. Kemenes Ernő pártonkívüli. Az új miniszter nőtlen. Kabinetkérdések Ezúttal egyáltalán nem frázis: óriási érdeklődés előzte meg az új miniszterek sajtótájékoztatóját. Németh Miklós kormányfő bevezetőjében hangsúlyozta: az új miniszterek hívei és elkötelezett harcosai a magyar politikai és gazdasági reformnak, felkészültségük alapján állítja: ütőképesebbé teszik majd a kormányt. Hozzáfűzte: kiválasztásukért minden felelősség őt terheli. Bár csak két tárca vezetője — Horn Gyula külügyminiszter és dr. Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter — nyilatkozott úgy: sikerágazatot vesz át. A sajtótájékoztató hangulata és a válaszok optimizmusról tanúskodtak. Dr. Békesi László pénzügyminiszter elmondotta, három-négy hónap múlva több nagy előterjesztést tesz majd a tárca, többek között adó-korszerűsítési programot dolgoznak majd ki. Dr. Kemenes Ernő, az Országos Tervhivatal elnöke legfontosabbnak a kormány átfogó programjának kidolgozását vélte, Horváth Ferenc ipari miniszter pedig azt hangsúlyozta: meg kell őrizni, sőt, segíteni kell a vállalkozókészséget. Dr. Hütter Csaba elmondotta, a közeli jövőben új agrárkereskedelmi koncepció kidolgozását tervezi. Glatz Ferenc művelődési miniszter kifejtette: mint történész és tanár, úgy gondolja, végre meg kell találni a magyar művelődéspolitika helyét. Radikálisan szakítani kell a sztálini „maradékelvvel”, s ha csak ennek az elvnek a felülvizsgálatát el lehet végezni minisztersége ideje alatt, akkor elégedett lehet majd tevékenységével. A sajtótájékoztató után a Népszava munkatársa villámkérdést tett fel Glatz Ferencnek: pusztán elvben, vagy a gyakorlatban is képes lesz-e a kormány szakítani a maradékelvvel, magyarán, kap-e több pénzt a tárca? Glatz Ferenc tömören azt felelte: ez jelenleg harci kérdés. Majd hozzáfűzte: pillanatnyilag még nem ül a Szalay utcában, de máris úgy látja, a meglevő pénzt is nagyon pazarlóan használják föl. Az új művelődési miniszter úgy nyilatkozott az újságíróknak, hogy nagyon fontos a szürkeállomány eddiginél jobb menedzselése. Reméljük, a kormányban is ez történt most. CSÜTÖRTÖK, 1989. MÁJUS 11. NÉPSZAVA Indítványok a bizalmatlanságról Hogyan váltható le a kormány? Ki, hogyan vonható személyesen is felelősségre? Meddig tart a bizalom? Csupa olyan húsbavágó kérdés, ami napjainkban izgatja a közvéleményt. Horváth Jenő budapesti képviselő, az Országgyűlés jogi és igazgatási bizottságának előadója szenvedélyes hangú beszédében egy évtizedek óta elhalt jogintézmény újraélesztéséről szólt. Ez a bizalmatlansági és bizalmi indítvány, amelynek jogi kereteit megteremtő alkotmánymódosítását tárgyalta a parlament. Horváth Jenő utalt rá, hogy a hatalom megosztását elméletben már régen hirdetik, de a gyakorlatban még nem sikerült megvalósítani. Ezért szükség van a bizalom felvetésének intézményére, amely a parlament és a kormány közötti bizalom megrendülése esetén alkalmazható. A miniszterek felelősségre vonása az eddigi egy centrumú hatalomgyakorlás keretei között egyáltalán nem funkcionált. Horváth Jenő elmondta: a bizalmatlansági indítvány végleges szabályozása természetesen majd az új alkotmány keretében történik meg, de már a jelenlegi politikai viszonyaink között is feltétlenül szükség van rá. A vitában felszólaló képviselők (Bognár Rezső hajdú-bihari, Biacs Péter budapesti és Huber Jenő Baranya megyei) mind elégedettségüket fejezték ki, hogy végre felelős kormánya lesz a Parlamentnek. Moldvay István Szabolcs-Szatmár megyei képviselő bizonytalanságának adott hangot: hogyan legyen bizalma az állampolgárnak akkor, ha azt látja, hogy a kormány kapkod, s csak megszorító intézkedéseket hoz. Ez a kérdés már önmagában felért egy kisebb fajta bizalmatlansági indítvánnyal. Ezután ritkán látott vita robbant ki akörül, hány képviselő szavazata kell ahhoz, hogy a bizalmatlansági indítványt napirendre tűzzék. A többször megismételt szavazás sok egyéb tanulságot is tartalmazott. Az egyik javaslat szerint ugyanis a képviselőknek csak 20 százalékára volna szükség a bizalmatlansági indítvány előterjesztéséhez, a másik viszont 25 százalékban határozza meg a mértéket. A képviselők az első és a második nekirugaszkodásra is amellett voksoltak, hogy legalább 25 százalékuk írásos előterjesztésére legyen szükség. Az első menetben 196-an, a másodikban 170-en gondolkoztak így. (Tudni kell, hogy alkotmánymódosításkor a képviselők kétharmados többségére, azaz 255 szavazatra van szükség.) A harmadik alkalommal már azok voltak többségben, akik egyszerűsítenék a kormány felelősségre vonásának lehetőségét. Mivel ebben a drámai helyzetben úgy látszott, hogy a képviselők nem jutnak dűlőre, a kisebbség védelmében többen is hozzászóltak. Filló Pál, Novák János budapesti, Varga János Tolna megyei, és Berecz János Szabolcs-Szatmár megyei képviselő is azt hangoztatta, hogy untig elég a képviselők 20 százaléka az indítvány előterjesztéséhez. Belefáradtak a tusakodásba vagy igazat adtak az érvelőknek: tény, hogy negyedjére már végképp megfordult a kocka, és 275 szavazattal a 20 százalékos változat került ki győztesen. Nagyot lélegzett ekkor a parlament, de még nem volt vége a procedúrának. Végül arról kellett szavazniuk a képviselőknek, hogy a módosításokkal együtt elfogadják-e a bizalmatlansági és bizalmi indítványt. Ekörül már szinte teljes volt az egyetértés: három tartózkodás mellett az Országgyűlés elfogadta az alkotmánymódosítást. A Minisztertanács tagjainak és az államtitkároknak a jogállásáról és felelősségéről szóló 1973. évi III. törvény módosítását egyhangúlag szavazták meg a képviselők. Módosított házszabályok Az Országgyűlés ezután — az elfogadott napirendnek megfelelően — rátért a parlamenti házszabályok módosításáról szóló határozattervezet megvitatására. A tervezetet az ad hoc bizottság nevében dr. Kereszty Csaba terjesztette elő. Mint mondta, ebben a parlamenti ciklusban nem ez az első módosítása a házszabálynak, valószínűleg nem is az utolsó, hiszen a társadalmi és politikai változások felgyorsultak, s a parlament történelmi feladata, hogy biztosítsa a megfelelő átmenetet a diktatórikus szocializmusból a demokratikus szocializmusba. Megnőtt a parlament és a képviselők felelőssége is, ami szintén a házszabály folyamatos változtatását igényli, követve azokat a törvényi módosításokat, amelyek a hatalmi struktúra demokratizálására és felelősségének növelésére irányulnak. A hatályos házszabály és folyamatos módosításának a rendeltetése mindenekelőtt az, hogy biztosítsa a parlamenti munka szakszerűségét és folyamatosságát az új Alkotmány meghozataláig. A mostani módosítások négy feladatra irányulnak. A bizalmatlansági és bizalmi indítvány alkotmányos szabályozásának ügyrendi átvételére, a képviselői munka szakszerűségének segítését szolgáló szabályok beiktatására, ezzel összefüggésben az Országgyűlés hivatalának szabályozási elveire és egyéb módosításokra. A változtatásokat indokolva dr. Kereszty Csaba először arról szólt, hogy eddig még nem szabályozták azt az esetet, amikor az MSZMP Központi Bizottsága és a Hazafias Népfront Országos Tanácsa a Minisztertanács elnökének és tagjainak megválasztására nem kíván kezdeményezési jogával élni. A bizottság úgy ítélte meg, hogy a kormány elnökének és tagjainak megválasztására irányuló politikai érdekegyeztetés mechanizmusának ügyrendi újraszabályozása túlmutat a házszabály keretein. Amúgy is figyelembe kell venni a közeljövőben hozandó, a politikai pártokról, a köztársasági elnök jogállásáról és a választásokról szóló törvényeket is, s meghozataluk után ismét felül kell vizsgálni az említett testületek kezdeményezési jogát. A bizottság most úgy döntött, hogy a házszabály kisebb kiegészítésével a most kialakult megoldást javasolja átmenetileg meghonosítani. A parlamenti főtitkár funkciójának bevezetését az aktív képviselői vita, és az intenzívebb törvényalkotótevékenység indokolja. Ezért szükségessé vált a főtitkár irányításával parlamenti jogászapparátus létrehozása is, amely egyebek között gondoskodik a bizottságok működésének feltételeiről, szakértők igénybevételének lehetőségeiről, előkészíti a törvények és az országgyűlési határozatok kihirdetését. Így a bizottságok és a képviselők ezentúl nem szorulnak kizárólag a minisztériumok segítségére jogi és szakmai kérdésekben. Az előterjesztő szerint a bizottságban élénk vita volt a funkció elnevezéséről is. Egyesek a háznagy elnevezést kívánták feléleszteni, amellyel a bizottság végül is nem értett egyet. A Magyar Országgyűlés hajdani háznagya ugyanis képviselő volt, és feladata az Országgyűlés Hivatala vezetőjének hatáskörével volt rokon, másrészt a nemzetközi gyakorlatban a főtitkári elnevezés vált általánossá e munkakörre. Az Országgyűlés Hivatala, mint a másik ilyen szerv, nem jogi, szakmai jellegű szervezet, hanem az Országgyűlés működéséhez szükséges műszaki, technikai, gazdasági, igazgatási, ügyviteli feladatokat ellátó apparátus. A módosítás szerint az Elnöki Titkárság biztosítja a sajtó működési feltételeit, és a Sajtóirodával gondoskodik az Országgyűlés tevékenységéről szóló tájékoztatásról, szervezi a parlament nemzetközi kapcsolatait. Miután az Országgyűlés hivatali szervei vezetőinek kinevezése, munkakörük részletesebb meghatározása az Országgyűlés elnökének jogköre, ezért indokolt a házszabály idevonatkozó bekezdésének a kiegészítése is. A Házszabályok módosítása feletti vitában két képviselő jelentkezett szólásra. HUSZÁR ISTVÁN (országos lista), a Hazafias Népfront elnök-főtitkára szövegmódosítási javaslatot tett, miszerint töröljék az MSZMP és a HNF kezdeményezési jogát a kormánytagok megválasztására vonatkozóan. Ehelyett viszont foglalják a Házszabályba: a Minisztertanács tagjainál a kezdeményezés joga a Minisztertanács elnökét illeti meg. HUBER JENŐ (Baranya megye), a Pécsi Dohánygyár műszaki osztályvezetője arra az anomáliára hívta fel a képviselők figyelmét, hogy jelenleg a parlament anyagilag függ az általa ellenőrzött kormánytól. Ezt követően az elnöklő Horváth Lajos elrendelte, hogy Huszár István módosító javaslatát vitassa meg az Ügyrend-előkészítő Bizottság. A rövid szünet elteltével ismét egybegyűlő képviselők egyhangúlag elfogadták Huszár István szövegmódosítását, majd pedig ugyancsak egyhangúlag a Házszabályok módosítását. Ezután GYURICZA LÁSZLÓ (Veszprém megye) kapott szót, aki ismertette az Országgyűlés alelnöke jelölésére kiküldött bizottság jelentését. Összegezésképpen elmondta: a bizottság többségének az volt a véleménye, hogy nem javasolják a harmadik alelnöki tisztség betöltését. EKE KÁROLY (Csongrád megye) a bizottság jelentésével kapcsolatban azt a véleményét fejtette ki, hogy az Országgyűlés tisztikariösszetétele nem fejezi ki a testület valóságos összetételét. Sok párton kívüli képviselő is van. Indítványozta, amennyiben nem töltik be a harmadik alelnöki helyet, indokolt és igazságos lenne, ha az alelnökök közül egy MSZMP-tag alelnök lemondana. Ezáltal lehetővé válna, hogy egy párton kívüli képviselő is bekerüljön a tisztikarba. Az elnök szavazásra bocsátotta a bizottság jelentését. A képviselők közül 114-en értettek egyet azzal, hogy nincs szükség harmadik alelnökre, 128-an nem fogadták el a jelentést, 15-en pedig tartózkodtak a véleménynyilvánítástól. Az elnök így arra kérte a bizottságot: folytassa munkáját. Ezzel az Országgyűlés májusi ülésszakának első munkanapja — amelyen Szűrös Mátyás és Horváth Lajos felváltva elnökölt — befejeződött. Az elfogadott napirendnek megfelelően az ülésszak csütörtökön 9 órakor folytatódik. A Parlamentből tudósítottak: Csarnai Attila, Deák András, Horváth K. József, Kovács Ildikó, Molnár Pál, Peredi Ágnes, Török Katalin, Varga Zsuzsa és az MTI. A fotókat készítette: Batha László.