Népszava, 1989. november (117. évfolyam, 258–283. sz.)

1989-11-17 / 272. szám

NÉPSZAVA 1989. NOVEMBER 17., PÉNTEK ORSZÁGGYŰLÉSI BIZOTTSÁGOK ÜLÉSEI Az adórendszer továbbra is teljesítmény-visszafogó Az adótörvény módosításáról, illetve a jövő évi költségve­tés irányelveiről tartott vi­tát csütörtökön a Parlament­ben az országgyűlés kereske­delmi bizottsága. Az adórendszer elfogadá­sával és bevezetésével nem követett el hibát a parlament, hiszen maga a rendszer jó­nak tekinthető és szükséges feltétele a piacgazdaság meg­teremtésének — mondta Nagy István pénzügyminisz­ter-helyettes. Nem megfelelő azonban az adózás mértéke. A képviselők nem értettek egyet a tervezett módosítá­sokkal, többen is indítvá­nyozták, hogy változtassanak az adózási kulcsokon. Első­sorban az alacsony kerese­tűek adóztatásán kellene vál­toztatni. A képviselők véle­ménye szerint ugyanis a tör­vénymódosító javaslat to­vábbra sem javít helyzetü­kön. Az adórendszer — még ha el is fogadja a parlament a törvénymódosítást — to­vábbra is teljesítmény-vis­­­­szafogó marad. Dr. Búzás Józsefné Szol­nok megyei képviselő indít­ványozta, hogy a népművé­szeti termékek adókulcsát csökkentsék nullára. Félő, hogy megszűnik a magyar fol­klórművészet. A képviselők elégedetlenek amiatt is, hogy a költségve­tési irányelvek között nem szerepelnek olyan intézkedé­sek, amelyek a költségvetési gazdálkodás takarékosságát szolgálnák. Berényi Lajos, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese elmondta, hogy 1990-ben a rubelkereskedelemben az ak­tívum nem haladhatja meg a 300 millió rubelt. (Az idén 1 milliárd rubel lesz az ak­tívum.) Ennek érdekében jö­vőre 12—15 százalékkal csök­kenteni kell a nem konver­tibilis exportot. (Kocsis) A jogi bizottság javaslatai Számos törvénymódosítási javaslatot és képviselői ön­álló indítványt tűzött napi­rendjére — a novemberi ülésszakra készülve — az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága csütörtökön kezdődött ülé­sén, amelyen megjelent Fo­dor István, az Országgyűlés megbízott elnöke is. Megtárgyalta a bizottság Roszik Gábor önálló indít­ványát, amelyben a Pest megyei képviselő a Polgári Törvénykönyvnek az alapít­ványokra vonatkozó rendel­kezéseit javasolja módosíta­ni. A jogi bizottság támo­gatta a javaslatot, azzal, hogy az előterjesztő a végre­hajtáshoz szükséges szabá­lyokkal egészítse ki módosí­tó indítványát. Egyetértettek a munka törvénykönyvének módosításával is. Délután került napirendre az illetéktörvény, amelynek módosítását a közelmúltban elfogadott, január 1-jén ha­tályba lépő, a ki- és beván­dorlásról, valamint az útle­vélről szóló törvény tette szükségessé. A javaslat ér­telmében az útlevél kiadásá­nak illetéke 500 forint, a ki­­vándorlási szándék bejelen­tésekor 200, annak útlevél­be történő bejegyzésekor 800, a bevándorlás kezdeménye­zésekor 1000, az engedély érvényességének meghosz­­szabbításakor 500 forint ille­téket kell leróni. Ezután meglehetősen hosz­­szadalmas vitára került sor, a képviselők végül is elna­polták a döntést. Áss államtitktot állít, a miniszter cáfol­ Raft Miklós már nem akar alkotmánybíró lenni Kötélidegzetet és rendkívüli időérzéket követel minden politikai ambíció. Ezt aligha­nem Raft Miklós miniszter­tanácsi államtitkár is tudja. Mégis, az Országgyűlés jogi bizottságának ülésén a mintegy másfél órás vitát hallgatva, végül fölállt, és visszavonulót fújt. Lemon­dott arról, hogy esetleg al­kotmánybírónak jelöljék. Tette mindezt azok után, hogy Kulcsár Kálmán igaz­ságügy-miniszter szakértői véleménye szerint az Alkot­mánybíróság tagjaira szóló jogszabály szűken értelmezve nem engedi meg államigazga­tásban dolgozó szakember jelölését. S tette mindezt azok után, hogy a hosszú és nehézkes vita közben Roszik Gábor képviselő úgy vélte, az Alkotmánybíróság tekintélyét csorbítaná, ha egyik lehetsé­ges tagja továbbra is ragasz­kodna jelöléséhez, bár vitat­ható, hogy megfelel a felté­teleknek. Rajt Miklós ekkor jelentette be, hogy lemond, s mintegy tíz perc múlva a tovább gyűrűző vitától távol tartva magát, elhagyta a ter­met. Nem várva meg a bizottság végső döntését, amely utóbb, elméletileg kedvezőnek bizo­nyult volna számára, hiszen a honatyák Szilbereky Jenő, a Legfelsőbb Bíróság elnöké­nek szakértői véleménye felé hajolva, úgy foglaltak állást, hogy a jogszabály nem zárja ki közigazgatási szakember jelölését. Távozása után a Parla­ment folyosóján Rajt Miklós a Népszava számára a követ­kező nyilatkozatot adta: — Már az előző ülésen ér­lelődött bennem az elhatáro­zás, akkor, amikor az Igaz­ságügyi Minisztérium egyik szakértője kétségbe vonta az alkalmasságomat — mondta az államtitkár. — Akkor azért nem léptem vissza, elkerü­lendő a most mégis bekövet­kezett kínos szituációt, mert bíztam benne, hogy a jogsza­bály nem zárja ki, hogy köz­­igazgatási tapasztalattal ren­delkező szakember is tagja lehessen az Alkotmánybíró­ságnak, s vártam, hogy a bi­zottság ebben a szellemben döntsön. — Most mégis kijött, meg sem várva a bizottság állás­­foglalását.­­ Az alkotmánybíróság felállításához méltatlannak tartottam a helyzetet. Kul­csár Kálmán, aki ráadásul mellettem ül a Miniszterta­nács ülésén, ha csak egy mondattal is, de figyelmez­tethetett volna arra, hogy az ő jogértelmezése megválto­zott. Ez lett volna korrekt. Egy héttel ezelőtt ugyanis még azt mondta, nyugodjak meg, a jogértelmezés nekem kedvez, illetve annak, hogy nincs kizáró oka a jelölésem­nek. Megváltoztathatja Kul­csár úr a véleményét, mint ahogy meg is tette, hiszen egy jogértelmezési problé­mában nem kötelezhet senkit az adott szó, ám úgy vélem, mielőtt a nyilvánosság előtt fordított véleményén, azt jeleznie kellett volna nekem, hiszen én éppen a korábbi biztatása alapján tartottam magam a jelöltséghez. — Látszólag személytele­nül, jogi problémáról vitat­kozott a bizottság, ám ez végül is az ön személyes ku­darcát idézte elő. — Úgy vélem, hogy jelölt­társaim egyszerűen betolako­dónak tartottak. Mert az utol­só pillanatban derült ki, hogy az MSZP Kilényi Géza mel­lett nem Ficzere Lajost, ha­nem engem jelölt az Alkot­mánybíróságba. Roszik Gá­bornak, elismerem, igaza volt: az Alkotmánybíróság tekintélyére intő szava lett az utolsó momentum, amely visszavonulásra késztetett. Beszélgetésünk közben a bizottság tovább folytatta munkáját, s meghozta állás­foglalását. Csakhogy addigra már Rajt Miklóst senki sem tekintette jelöltnek. A szü­netben Kulcsár Kálmán igaz­ságügy-minisztert arról kér­deztem: miként vélekedik az államtitkár állításáról, amely nem tartotta morálisnak az ő viselkedését.­­ Információm szerint, Rajt Miklóssal megfelelő he­lyen, még jóval az ülés előtt közölték, hogy várhatóan megváltozik a jogszabály ér­telmezése — mondta Kulcsár Kálmán a Minisztertanács ülésterme felé sietve. — Sőt, tudomásom szerint ő ennek ellenére határozott úgy, hogy nem lép vissza, jelöltsége mellett kitart, legyen bármi is a végeredmény. — Igen ám, de a bizottság végül mégsem az ön állás­pontját, hanem a tágabb ér­telmezést vallotta magáénak. — Azt hiszem, Rajt Mik­lósnak meg kellett volna vár­nia a vita végkifejletét, kissé elhamarkodottan szólalt fel s jelentette be elhatározását — válaszolta lakonikusan a miniszter. Mezővári Gyula Támogatják az új nagyköveti kinevezéseket Az Országgyűlés külügyi bi­zottsága csütörtöki ülésén egyhangúlag támogatásáról biztosította a Külügyminisz­térium javaslatát, hogy Ma­gyarország moszkvai nagy­­követségének vezetésével Györke Sándort bízzák meg. Györke Sándort Kovács László külügyminisztériumi államtitkár mutatta be a testület tagjainak. Elmond­ta róla, hogy 1932-ben szü­letett Zalaszentgróton. 1956- ban a leningrádi állami egyetemen közgazdászdiplo­mát szerzett. 1956-tól tarto­zik a Külügyminisztérium állományába. Szófiában, Var­sóban, Prágában és Belgrád­ban teljesített külszolgálatot. 1985 óta hazánk belgrádi nagykövetségének vezetője. A nagykövet orosz, angol, szerbhorvát és cseh nyelven beszél. Az MSZP tagja. Ugyancsak csütörtökön mutatkozott be a testület előtt Magyarország izraeli nagyköveti posztjának je­löltje, Görög János is, aki 1936-ban szü­letett Zsámbé­­kon. 1960-ban az ELTE-n jo­gi diplomát szerzett. 1974 óta a Külügyminisztérium kötelékében tevékenykedik. Teljesített külszolgálatot Ot­tawában, majd a Külügymi­nisztérium jogi főosztályá­nak vezetője volt. Angolul és németül beszél. Az MSZP tagja. A bizottság Görög Já­nos jelölését is egyhangúlag támogatásáról biztosította. A jelöltek a külügyi bi­zottság tagjai előtt összegez­ték leendő nagyköveti tisz­tük fontosabb tennivalóit. Király Zoltán Csongrád megyei képviselő kisebb vi­tát robbantott ki azzal a megjegyzésével,­­hogy bár a jelöltek személye ellen nincs kifogása, véleménye szerint ideje lenne más pártokból, illetve pártonkívüliekből is kádereket bevonni a külkép­viseleti munkába. Pártok az Ellenzéki Kerekasztalról „Az úgynevezett Ellenzéki Kerekasztal betöltötte eddigi szerepét, további fenntartása már akadályozná a társadal­mi közmegegyezést” — rög­zítette közös állásfoglalásá­ban hat párt, illetve a Ma­gyar Politikai Foglyok Szö­vetsége. A dokumentumot aláírók — a Független Kis­gazda-, Földmunkás- és Pol­gári Párt, a Magyar Függet­lenségi Párt, a Független Magyar Demokrata Párt, a Magyar Néppárt, a Szociál­demokrata Párt és a Magyar­­országi Szociáldemokrata Párt, illetve a Magyar Poli­tikai Foglyok Szövetsége — természetesnek tartják, hogy az EKA megszűnését csak az abban részt vevők mondhat­ják ki. Kővár Gyula, a Független Magyar Demokrata Párt szóvivője — az aláírók meg­bízásából és nevében — a dokumentumot ismertetve elmondta azt is az MTI-nek: az állásfoglalást Szűrös Má­tyásnak, a Magyar Köztár­saság ideiglenes elnökének megküldték, kérve a jelenle­gi legmagasabb közjogi mél­tóságot betöltő személyt, hogy az állásfoglalást ismer­tesse az érintettekkel. A szóvivő történelmi je­lentőségűnek ítélte a hat párt és a Politikai Foglyok Szövetségének együttes fel­lépését, mert véleménye sze­rint képesek voltak félreten­ni vélt vagy valós sérelmei­ket, egymás iránti bizalmat­lanságukat. Nadrágszíjmeghúzás helyett a növekedést Az inflációnak, az áremel­kedésnek elejét kell venni. Nagyobb teret kell engedni a magántulajdonnak, föl kell oldani a fölösleges gazdasági kötöttségeket... E jól ismert teendőket ezúttal nem ma­gyar kormányhivatalnok, ha­­nem amerikai üzletember fo­galmazta meg tegnap a Ma­gyar Gazdasági Kamarában. Richard Rahn, az Egyesült Államok Kereskedelmi Ka­marájának alelnöke napokon át tanulmányozta a magyar gazdaság helyzetét, s megál­lapításait rövid sajtótájékoz­tatón foglalta össze. „Nem a nadrágszíjmeghú­­zást, hanem a gazdasági nö­vekedést ajánljuk” — öntötte formába a mindenkinek tet­sző gondolatot Rahn úr. Irigylésre méltó derűlátással megjövendölte: húsz év múl­va a magyar átlagpolgár úgy élhet, mint egy akkori nyu­gatnémet átlagpolgár, termé­szetesen abban az esetben, ha a ma szükséges intézke­déseket a kormány megteszi. Érvelése szerint az évi 3 szá­zalékos gazdasági növekedés az NSZK-nak jó, de Magyar­­országnak 7 százalékot ke­­ll­ene) növekedni évente. Dolgunkat megkönnyíti, hogy nekünk e növekedéshez nem kell új technológiákat kidol­gozni — mint az NSZK-nak —, elegendő, ha importáljuk azokat. A jó tanácsokon kívül konkrét üzleti lehetőségeket is hozott-e magával? — kér­dezte az üzletembertől a Népszava munkatársa. Ilye­neket nem hozott — derült ki válaszából —, ám a jö­vőben ez lehetségessé válik, hiszen az óceán túlpartján sokan érdeklődnek a ma­gyarországi befektetés lehe­tőségei iránt. Mindenekelőtt stabilabb politikai és gazda­sági állapotok kellenek azon­ban. Stabilizálná-e a zilált pénzügyi helyzetet az a kez­deményezés, mellyel Richard Rahn kirukkolt? A forinton kívül új pénzeszközt is kel­lene működtetni a magyar gazdaságban, melynek érté­két fontos árucikkek — bú­za, olaj stb. — határozná meg. Ezt a pénzeszközt be­ruházásokra kellene felhasz­nálni. A beruházásokat ter­helő adókat egyébként lénye­gesen mérsékelni kellene. A sajtótájékoztatón Fodor László, a kamara ideiglenes főtitkára rávilágított: amíg a honi kamara és a kormány között alapvető nézetkülönb­ségek vannak, a Magyar Gazdasági Kamara és az Amerikai Kereskedelmi Ka­mara között — meglepetésre — teljes az egyetértés ... (molnár) Választás volt, kinevezés lett a szentesi kórházban A véleményalkotó kutatás eredményének ellenére nem dr. Papp Lehel György bal­eseti sebészfőorvost, hanem dr. Vajdovich István eddigi igazgatóhelyettest nevezte ki kórházigazgatónak a Szente­si Tanács Végrehajtó Bizott­sága csütörtöki ülésén. Ezzel pont­ került a hetek óta tar­tó, s a közvéleményt alapo­san felkavaró ügy végére. A városi kórház igazgató­főorvosi állása december 25- ével megüresedik, a tanács által kiírt pályázatra dr. Pet­ri István osztályvezető főor­vos és dr. Papp Lehel György baleseti sebész jelentkezett. Formailag mindkettő megfe­lelt az előírásoknak. A vég­rehajtó bizottság ezután vé­leménykutató szavazást ren­dezett a kórházban. A titko­san leadott voksok 56,5 szá­zalékát kapta Papp doktor, igaz viszont, hogy a szavazó 42 főorvos közül csak 17-en támogatták. Az eredmény­­hirdetés után Petri doktor visszavonta pályázatát, ám ekkor nyilvánosságra került egy több hónappal ezelőtti eset, amely Papp doktorra nézve etikai hátrányt okozott. A bírálóbizottság a kórház dolgozóinak és főorvosainak megoszló véleményére hivat­kozva javasolta, hogy tekint­sék a pályázatot eredmény­telennek. Javasolták továb­bá, hogy dr. Vajdovich Ist­vánt nevezzék ki igazgató­nak. A Szentesi Tanács V. B. zártkörű szavazásának ered­ménye: a megbízott igazgató december 31-ig dr. Vajdo­vich István, akinek véglege­sítésére utasítást kapott az egészségügyi osztály a testü­lettől. (MTI) 5 illést tartott a Minisztertanács Önálló munkaügyi minisztériumra lenne szükség Leállítják a paksi atomerőmű bővítését Több mint egy tucat ügyet tárgyalt meg tegnap a Mi­nisztertanács, amelyeknek csak egy részét tudta ismer­tetni Bajnok Zsolt, a kor­mány szóvivője a délutáni sajtótájékoztatón. A kormány áttekintette és elfogadta a miniszterelnök jugoszláviai látogatásáról és a spanyol kormányfő ma­gyarországi látogatásáról szóló beszámolót, s mindkét látogatást rendkívül hasz­nosnak minősítette. Megvitatták a tanácsi pénzügyi szabályozás 1990- re vonatkozó tervezetét, amely szoros kapcsolatban áll a tanácsi gazdálkodás tervezett reformjával. Főbb elemei között szerepel, hogy a tanácsok bevételét gyara­pítsa az összes személyi jö­vedelemadó, valamint a nor­matív támogatások. Ez utób­biak mértéke jövőre a 650 forint fő helyett megyén­ként 250 millió forintra, va­lamint 500 forint,főre vál­tozik a javaslat szerint. Előterjesztést fogadott el a kormány a közigazgatási de­regulációról, azaz a jogi túl­szabályozás csökkentéséről. Ettől azt várják, hogy egy év alatt mintegy 800 ezerrel csökkenne a hatósági hatá­rozatok száma, mintegy fél­millióval kevesebb igazolást kelljen kiadni a hivatalok­ban, és 3 millióval keve­sebbszer kelljen megjelenni az állampolgároknak a ható­ságok előtt. A kormány tárgyalt az energiapolitika hosszú távú koncepciójáról, is. A számí­tások szerint az ország ener­giafogyasztása évente 0,6— 0,8 százalékkal, villamos­­energia-fogyasztása pedig 1,5 százalékkal növekszik majd. Ez az igény hosszú tá­von csak úgy elégíthető ki, ha a technológiák korszerű­sítésével és a felhasználás ésszerűsítésével a fajlagos energiafelhasználás csökken. Előreláthatólag az energia­­import a jelenlegi 51 száza­lékról 64—65 százalékra nö­vekszik majd. Az igényeket három forrásból gondolják kielégíteni: hazai termelés­ből, a hagyományos szocia­lista importból, és a nyugat­európai energiarendszerek­hez való kapcsolódással. A kormány kezdeményezi a paksi atomerőmű bővítésére vonatkozó egyezmény fel­függesztését, és minden, a bővítéssel kapcsolatos mun­ka leállítását. Az egyéni vállalkozások­ról szóló törvényjavaslat de­cemberben kerül az Ország­­gyűlés elé. Célja, a vállal­kozók szabadságának és az azonos versenyhelyzet meg­teremtésének, valamint az egyéni vállalkozók részará­nyának növelése a gazdasá­gon belül. Fontosabb elemei között szerepel, hogy vállal­kozhat minden magyar ál­lampolgár,­­kivéve, akik el­len büntetőeljárás van fo­lyamatban) egy-egy vállal­kozónak több üzlete és te­lephelye is lehet, s bármi­lyen üzleti tevékenységet le­het folytatni, amelyek nagy­sága nincs korlátozva. Ezért a kormány kezdeményezni fogja, hogy a társasági tör­vénybe se szerepeljen az 500 fős határ. Napirendre került a pos­tatörvény módosítása is, bár készül az átfogó törvényter­vezet, a kormány szükséges­nek tartja, hogy már január elsejétől életbe lépjen a pos­ta monopóliumát oldó módo­sítás. Ezek szerint jövőre a postán kívül már mások is foglalkozhatnak hírközlési tevékenységgel, figyelembe véve az országos érdekeket. Tehát postai távbeszélő- és távírórendszer lehet állami tulajdonban, vagy állami részvétellel működő társasá­gok tulajdonában, de ilyen esetben az állami tulajdon­hányadnak meg kell halad­nia az 50 százalékot. A kormány áttekintette a népi ellenőrzés jogutód nél­küli megszüntetésének követ­kezményeiből adódó teendő­ket. A növekvő foglalkoztatási feszültségek indokolják első­sorban, hogy a munkaügyért felelős önálló minisztériumot hozzanak létre, amely felada­ta közül a legfontosabb az érdekegyeztetés, az érdekvé­delem, a szakképzés és a to­vábbképzés megoldása. A Nemzetközi Valutaalap­pal folytatott tárgyalások ed­digi eredményeit a kormány meg kívánja ismertetni a po­litikai pártokkal, s kéri a véleményüket. A kormány nevében Vere­­bélyi Imre belügyminiszter­helyettes tájékoztatta az új­ságírókat az önkormányzati törvény szabályozási koncep­ciójáról. Egy kérdésre válaszolva a kormányszóvivő elmondta, hogy a rádió és televízió fel­ügyeleti kérdéséről a Minisz­tertanács hétfői, rendkívüli ülésén tárgyal, s a döntésük­ről azonnal tájékoztatják a nyilvánosságot. (peredi)

Next