Népszava, 1993. március (121. évfolyam, 50–75. sz.)
1993-03-15 / 62. szám
4 Békés, szép március A vasárnapi Charta-séta után tegnap is több ezren mentek el a Petőfi-szoborhoz Charta-felvonulás A politikai szabadság nem automatikusan tesz szabaddá mindenkit Több tízezren vettek részt a Demokratikus Charta vasárnapi ünnepi megemlékezésén, amely a Petőfi-szobornál vette kezdetét délután fél hatkor. Hegyi Gyula szóvivő mindenekelőtt felhívást intézett a tömeghez, hogy ezentúl minden év március 14-én tegyenek egy csokor virágot a világszabadság költőjének szobra elé. Mint hangsúlyozta: ma is időszerű oltalmazni a nemzeti és polgári szabadságjogokat, s különösen a sajtószabadságot. A szóvivő azt is leszögezte, hogy a Charta erőszaknak nyilvánítja a nyomtatott és az elektronikus sajtó központi ellenőrzés alá helyezését, s mint mondta, megbízni csak olyan politikusban lehet, aki a közvéleménytől nem hízelgést, hanem igazságot vár el. A Charta felhívásában azt is deklarálták, hogy nem szerveződnek párttá, s nem kívánnak a jövőben sem a kormányhatalom részeseivé válni. Az ünnepi nagygyűlés szónokaként lépett a mikrofonhoz Hankiss Elemér, aki arra a kérdésre próbált választ keresni: vajon mit szólna Petőfi, ha most körülnézne Magyarországon? Hankiss a továbbiakban kifejtette: a politikai szabadság nem automatikusan tesz mindenkit szabaddá, ehhez szükséges a demokrácia intézményrendszerének kiépítése is. Véleménye szerint könnyen elveszítheti szabadságát az az ország, ahol elhatalmasodik a közöny, jellemzővé válik a bűnbakkeresés, a vezetők nem tudnak értelmes és elérhető célokat a társadalom elé tűzni. A beszéd után az egybegyűltek a Batthyány-örökmécseshez vonultak, ahol többek között Pomogáts Béla irodalomtörténész szólalt fel. Mint mondta, az egykori 12 pont egyike az Unió, ma elsősorban Európával, a közép-európai régióval értelmezendő. Felhívta a figyelmet arra, hogy a magyaroknak a közép-európai gondolat választott népének kell lenniük, kettős célt szem előtt tartva. Egyrészt védelmezni a határainkon túl élő magyarok érdekeit, másrészt elősegíteni a regionális megbékélést és az európai integrációt. . A Múzeum-kertben A megemlékezésből erőt merítünk A sűrű ködön akkor tört át a napfény, amikor a Himnusz hangjaira kezdték felhúzni a Kossuth téren az országzászlót, amely előtt Göncz Árpád köztársasági elnök, Antall József miniszterelnök és Szabad György, az Országgyűlés elnöke állt. A protokolláris ceremónia zavartalanságát a biztonsági emberek sokasága, valamint a teret teljes egészében lezáró kordon garantálta. A szép számmal összegyűlt polgárok tisztes távolságból szemlélhették a zászlófelvonás és a szoborkoszorúzás aktusát, amelyet a díszszázad katonáinak felvonulása és a lovas huszárok csapata élénkített. Ez utóbbiak vezették fel a bandériummal együtt a Múzeum-kertbe induló politikusokat, attasékat és a tóduló tömeget a forgalom elől lezárt Károly körúton. A műsort és az ünnepi szónokot ott sem zavarta meg senki és semmi. Für Lajos honvédelmi miniszter történelmi visszapillantással kezdte beszédét. Utalt a 145 évvel ezelőtti események irányaira, a pozsonyi országgyűlés honatyáinak bölcsességére, a pesti Pilvax Kávéházban gyülekező ifjak lelkesedésére és a forradalom Európából érkező, hatásaira. A szónok hangsúlyozta, a rájuk való megemlékezés nemcsak tisztelgés. Erőt kell ugyanis merítenünk forradalmár elődeink cselekedeteiből, megtalálva azokat a pontokat, amelyek összekötik korunkat 1848 dicső napjaival. A Petőfi-szobornál Nem átrakni, hanem lebontani akarjuk a kerítéseket Virágok borították el a Petőfi-szobor talapzatát, a fagytól felengedett földbe parányi zászlókat szúrtak le a gyerekek. A különböző politikai csoportok rendzavaró előjátéka után, a Március 15-e téren összegyűlt több ezer érdeklődő előtt Demszky Gábor, Budapest főpolgármestere emlékezett meg a 145 évvel ezelőtti eseményről. Petőfit idézve mondta: „A nemzet lelke a sajtószabadság”, s hozzátette: „Mi is elsőül emelünk szót érte.” 1989-et nagy leckeként említette. Ekkor derült ki, hogy a polgárok csendes, fegyvertelen ereje mindennél többet ér, a közös akarat előtt meghajlik az állig felfegyverzett hatalom. Demszky kijelentette, hogy ez a nép hűséges a 145 évvel ezelőtti napokhoz, s most már az a dolgunk, hogy vigyázzunk a kivívott szabadságunkra. „Szabadok maradunk, amíg minden üldözött kisebbségért kiállunk, amíg érvet, és nem erőszakot szegezünk a másik érvvel szembe. Szabadságot és jogot akarunk Kolozsvárott és Újvidéken is. Nem a határok megváltoztatását akarjuk, hanem olyan világot, amelyben a határok nem választanak el bennünket. A kerítéseket nem átrakni, hanem lebontani akarjuk” — mondta egyebek között a főpolgármester, s ez utóbbi mondatait élénk taps kísérte. Budapestről szólva úgy fogalmazott, hogy a főváros színesedik, kezdi mutatni polgári erejét, s arra kérte a kormányt, hogy tanúsítson nagyobb partneri együttműködést Budapest érdekében. Végül a márciusi ifjakra emlékezett, akik, mint mondta, mértéket szabtak számunkra. mmmmmmmmmmm m s rnmmm „Éljen Csurka!”, „Nem kell Demszky!” — hangzott a Március 15. teret ellepő tömegből, még jóval a déli harangszó előtt, pedig a fővárosi önkormányzat ünnepségét csak délután egy órára hirdették meg. A zűrzavarban végül kiderült, Csurkát kezdte éltetni, majd felbukkantak egy harmadik hogy a fővárosi ünnepségig a Tamási Áron Társaság szerezte meg a terepet, méghozzá hivatalos engedéllyel. Ők nem akartak mást, csak Petőfit. Átszellemülten hallgatták verseit a langymeleg napon, mígnem rájöttek, hogy nincsenek egyedül. A Magyar Út Alapítvány néhány idevonult képviselője a Ki beszél busmanul? csoport tagjai is. A magukat az ’56-os Szövetség képviselőjének nevező férfiak ünnepi beszédet akartak tartani a Petőfi-szobor tövében. Azonban néhány artikulálatlan üvöltésre futotta csak, mert mind a Tamási Áron Társaság tagjai, mind a rendezők finoman, de határozottan eltessékelték őket a pódiumról. Egy mondat a rögtönzött „ünnepi” beszédekből: „Hankiss nem magyar, mert busmanul beszél. . .” Egy Nagy-Magyarországot ábrázoló transzparens is felmagasodott a tömeg fölé, azonban azt láthatatlan kezek azonnal lerántották. „Vissza a zászlót, vissza a zászlót!” — hörögték a transzparensüktől megfosztottak, majd valaki ezt kiabálta: „Biztos a TGM (Tamás Gáspár Miklós — a szerk.) vitte el. Vagy Tel-Avivból valaki . . .” A fővárosi ünnepség rendezői a botrányt elkerülendő hangos zenével árasztották el a teret, ám ekkor valaki elvágta az egyik erősítő kábelját. Végül lassan kicserélődtek az arcok, s egy órára többnyire csak azok maradtak, illetve jöttek el — legalább négy-ötezren —, akik Demszky Gábor főpolgármestert akarták hallani. mmmgm 1993. MÁRCIUS 16., KEDD NÉPSZAVA A Gesztenyés-kertben A hóhér nem foghat össze az áldozattal „Nem akartam ma itt beszélni, de a szónok, a kormány tisztviselője, lemondta részvételét ünnepi megemlékezésünkön” — jelentette ki elöljáróban Csurka István, a budai gesztenyésben tartott ünnepségen. Bár nem árulta el — mint mondta: maradjon az ő titka —, kiről beszél, de mint megtudtuk, e tisztségviselő Fekete György, a Művelődésügyi Minisztérium helyettes államtitkára. Így a Magyar Út szervezője, Csurka István kénytelen volt fél óra alatt felkészülni arra, hogy híveinek méltó megemlékezést tartson ő, aki „a demokrácia harmadik évében űzött vadként él ebben a hazában, s mint mondta: „újra itt van közöttünk a félelem, s újra itt vannak a félelemtől megkeseredett emberek.” A márciusi ünnepségekre utalva Csurka feltette a kérdést: „hihetünk-e a hirtelen támadt összefogásnak, mely ezen a napon megnyilvánult?”, szerinte minden alap nélkül... „Mi lesz ebből a nemzetből, ha hagyjuk, hogy továbbra is métely legyen az úr.” Mert Csurka szerint „nem foghatunk össze mindenkivel, a hóhér nem foghat össze az áldozattal, mert abból semmi jó nem származik, mert ebből csak megint elnyomás lesz. Kinek az érdeke, hogy ekkora zűrzavar legyen ebben a társadalomban? — tette fel végül a szónoki kérdést a Magyar Út vezéralakja, majd felszólította ünneplő hallgatóságát, a helyszínt biztosító rendőrök szerint 4-5 ezer embert: „ne várjunk csodára, külső segítségre, csak magunkra számíthatunk.” Aranytoll-átadás a RIVOSL-ban Akkora a sajtószabadság, hotgy nem láttuk a rácsokat Magyarrá nem szerveződtünk, hanem születtünk, és neveltettünk. Magyarokká olvastuk, töprengtük és kínoztuk magunkat. Magyarokká kínoztak bennünket mások. A nemzeti ünnep akkor az, ha emlékeztet mindarra, ami gyász, seb és szomorúság volt. Az ünnep árára kell emlékeztetnie — mondta sajtónapi beszédében Bodor Pál. A Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke a szervezet székházában rendezett hétfői összejövetelen, a sajtószabadság ünnepén. Hozzátette: „sajtószabadság pillanatnyilag nagyon is sok van, méghozzá oly sok, hogy abból talán félre kellene tenni egy keveset rosszabb időkre”. Örvendenünk kell, akkora a sajtószabadság, hogy most nem is látjuk a „ketrec” rácsait. Az elnök beszéde után Nagy Erzsébet, az újságírószervezet örökös tagja, átadta Lázs Sándornak a MÚOSZ örökös tagságáról szóló oklevelet. Aranytollal tíz kollégát tüntettek ki: Barabás Tamást, Csatár Imrét, Fekete Sándort, Földi Ivánt, Lőcsei Pált, Nagy Lajost, Nyárády Gábort, Rigó János Györgyöt, Zay Lászlót és Zsigmondi Máriát. A kitüntetéseket a MÚOSZ tiszteletbeli elnöke, a 90 éves Ritter Aladár adta át. A megemlékezések külföldön A nacionalizmus vészelve Moravicán, az egyik legmagyarabb vajdasági nagyközségben vasárnap megrendezték a március 15-e alkalmából tartott vajdasági ünnepségek első öt rendezvényét, amelyen magyar kormányküldöttség és parlamenti delegáció képviseltette magát. Szabadkán, a Népkörben a vasárnapi ünnepi esten is megjelent a magyar kormány küldöttsége Martonyi János külügyi államtitkár vezetésével, valamint a magyar parlament delegációja, élén Dornbach Alajossal, az Országgyűlés alelnökével. Ágoston András, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közösségének elnöke beszédében rámutatott, hogy idén először ünnepelhettek Szabadkán március 15. alkalmából. Vasárnap és hétfőn Szlovákia magyarlakta településein számos helyen emlékeztek meg március 15-e hőseiről, az egyetemes magyarság nemzeti ünnepéről, Kárpátalján, Beregszászon, a vasárnap esti ünnepi estet követően hétfőn koszorúzási ünnepséget tartottak a Petőfi-szobornál és Kossuth Lajos mellszobránál. A koszorúzási ünnepségen Szűrös Mátyás, a magyar Országgyűlés alelnöke mondott beszédet. Aradtól Csíkszeredáig és Szatmárnémetitől Bukarestig a romániai magyarság mindenütt ünnepélyes keretek között — koszorúzásokon, ünnepi gyűléseken, a templomokban, díszelőadásokon, ünnepi esteken, bálokon, összejöveteleken — emlékezett meg az 1848-as forradalom 145. évfordulójáról. A New York-i magyarok március 15-e alkalmából ünnepségen emlékeztek meg vasárnap a szabadságharc évfordulójáról, míg a washingtoni magyarok ünnepségét a rendkívüli időjárás Tudósította: Demény Dóra, Gy. Balázs Béla, Hegedűs Gábor, Horváth Ildikó, Sámán Ildikó, Szabó Iréné és az MTI miatt egy héttel el kellett halasztani. A New York-i rendezvény egyik szónoka ifjabb Horthy István, az egykori kormányzó unokája volt, aki beszédében egyebek között arról szólt, hogy milyen károkat okoz a magyarságnak a nacionalizmus. Az angliai magyarság hagyományosan a londoni Ukrán Klubban ünnepelte március 15-ét. A Kossuth téri ünnepséget követően Szabad György, Göncz Árpád és Antall József a díszszázad tisztelgését fogadta . Kossuth-díjasok Antal Károly Munkácsy Mihály-díjas szobrászművész, művészi életművéért, Bartha László Munkácsy Mihály-díjas festőművész, kiváló művész, életművéért, amely a XX. századi magyar (kortárs) művészet kiemelkedő teljesítménye, Básti Juli, a Katona József Színház Jászai Mari-díjas színművésze, színpadi és filmszerepeinek kimagasló megformálásáért, Cserny József ipari formatervező, érdemes művész, az ipari formatervezés magas szintű iskolateremtő műveléséért, nemzetközi méretű szervező tevékenységéért, Deim Pál festő- és grafikusművész, kiváló művész, a szentendrei hagyományokat folytató magas szintű életművéért, Jurcsik Károly állami díjas építész, címzetes egyetemi tanár, a Győr-Moson- Sopron Megyei Tervező Kft. ügyvezető főépítésze, nemzetközileg is elismert, példaértékű építészeti életművéért, Kányádi Sándor romániai magyar író, költő, műfordító, az egész magyar nyelvterületen ismert nagyszabású életművéért, Novák Ferenc koreográfus, a Honvéd Együttes művészeti vezetője, érdemes művész, több évtizedes táncművészi, néptáncgyűjtői tevékenységéért, és a hazai néptáncmozgalom szervezésében, irányításában kifejtett kiemelkedő munkásságáért, Onczay Csaba csellóművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanára, érdemes művész, hazai és külföldi sikereiért, különösen Bach és Kodály szólószonátáinak megszólaltatásáért, Páskándi Géza József Attila-díjas író, költő, kivételesen magas színvonalú, példaértékű, nemzetközileg is elismert munkásságáért, Reisenbüchler Sándor kiváló művész, a Pannónia Film Vállalat animációs filmrendezője, a magyar rajzfilmművészetet megújító alkotásaiért, Ruszt József rendező, a Független Színpad művészeti vezetője, kiváló művész, egyéni hangú, stílusteremtő színházrendezői munkásságáért, Sándor Judit operaénekes, érdemes művész, a dal- és operakultúra terén kifejtett művészi munkájáért. Szóért én fi-díjasok Dr. Balogh János Kossuthdíjas zoológus, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, nyugalmazott egyetemi tanár életművéért, nemzetközileg is kiemelkedő produkció-biológiai munkásságáért, tudományos népszerűsítő tevékenységéért,