Népszava, 1993. szeptember (121. évfolyam, 203–228. sz.)

1993-09-25 / 224. szám

NÉPSZAVA 1­993. SZEPTEMBER 25., SZOMBAT Német vélemény az illegális szemétügyről Nem lelkesednek a visszaszállításért (Munkatársainktól) Mint a hét elején isme­retessé vált, pontosan meg nem határozott időpont­ban, mintegy 500 tonna vegyi hulladékot szállítot­tak törvénybe ütköző mó­don Németországból Ma­gyarországra. A Green­peace nemzetközi környe­zetvédő szervezet értesü­lése szerint a szállítást a hallei Németh und Bött­cher cég intézte. A veszé­lyes rakományt a Duna— Tisza közének több hely­ségében, így Ásotthalmon, Kiskunhalason és Kecelen helyezték el. Bár a vegyi anyagok jelenleg még nem veszé­lyeztetik környezetüket, az elhelyezés törvényellen­l­e­nes­­­ódja miatt az Alsó- Tisza-vidéki Környezetvé­delmi Felügyelőség köte­lezte a szállítmányt foga­dó és elhelyező magyar­­országi céget a vegyi anyagok visszaszállításá­ra. Vajon mit szólnak eh­hez Németországban? Te­lefonon feltett kérdésünk­re a bonni környezetvé­delmi minisztérium szóvi­vője, Day Friemuth vála­szolt. — Magyar részről meg­keresték már önöket ez ügyben? — Igen. A magyar kör­nyezetvédelmi főfelügyelő­ség csütörtökön kért fel bennünket a szükséges lé­pések megtételére. — S önök megteszik ezeket a lépéseket? — Erre még nem tudok határozott választ adni. A visszaszállításnak a baseli jegyzőkönyv alapján kel­lene megtörténnie, ám azt mi még nem ratifikáltuk. Ezért az ügyet továbbítot­tuk Szászország-Anhalt tartománynak. Azért oda, mert állítólag ott van be­jegyezve a szállításért fe­lelős cég. És ez végül is tartományi ügy. — Mit várnak Szászor­szág- Anhalttól ? — Hogy megvizsgálja, fennáll-e a szóban forgó cég felelőssége. Ugyanezt kell tennie egyébként a magyar kormányzatnak is a hulladékot „importáló” magyar céggel szemben. E két vállalkozást kell köte­lezni a törvénysértő hely­zet megszüntetésére. Ha az „exportőr” és „importőr” nem engedelmeskedik, pert kell indítani ellenük. — Ha ez valami okból nem vezet eredményre, például mert a cégek csődbe mennek, lesz lehe­tőség arra, hogy a német állam intézkedjen? Pél­dául úgy, hogy visszaszál­lítassa a rakományt? — Az ezzel kapcsolatos jogi helyzet még tisztázat­lan. Mi egyébként nem azt tartjuk fontosnak, hogy a vegyi anyagokat vissza­szállítsák, hanem azt, hogy azokat — akár Magyaror­szágon, akár Németor­szágban — szakszerűen, a veszélyt véglegesen kikü­szöbölve tárolják. — Adott esetben haj­landó lenne a német állam ehhez anyagilag is hozzá­járulni? — Erről még túl korai lenne beszélni. Kirepülnek Kubából A Kubában lévő guantana­­mói amerikai haditengeré­szeti támaszpontra szökött csütörtökön MÍG—23-as harci gépével egy kubai pi­lóta, alig néhány órával azután, hogy az Egyesült Államok visszaszolgáltatott Havannának egy MÍG—21- est, amelyet kubai pilótája egy héttel ezelőtt Floridá­ba irányított. A Pentagon bejelentése szerint a kubai katonatiszt, akárcsak ko­rábban társa, politikai me­nedékjogot kért az Egyesült Államokban. Pénteken elhagyta Mexi­kó Santo Doming­ó-i nagy­­követségének területét az a 72 kubai menekült, aki egy héten át tartotta meg­, szállva a diplomáciai kép­viseletet. A kubaiak a Do­minikai Köztársaság ható­ságainak és a nagykövet­ségnek a képviselőivel foly­tatott tárgyalások eredmé­nyeként önként, békésen távoztak, anélkül azonban, hogy elérték volna célju­kat, nem kaptak lehetősé­get arra, hogy akár Mexi­kón keresztül, akár közvet­lenül az Egyesült Államok­ba emigrálhassanak. Most egy Santo Domingo köze­lében lévő tengerparti üdü­lőhelyre szállították őket, ahol szállás- és ideiglenes tartózkodási engedélyt kap­nak. (MTI) MEGTÉRT BÁRÁNY Változnak az idők, változnak az emberek... Vagy mégsem? Mint­ha erre utalna a The Times fotója. A felvétel Athénban készült. A Parthenonnál örökítették meg a Gorbacsov házaspárt. A volt szovjet pártfőtitkár, az egykori Szovjetunió utolsó elnöke és (mar­xista-leninista) filozófiatanár felesége, úgy tűnik, mit sem válto­zott, Gorbi remekül tartja magát, a híresen elegáns Raisza asz­­szony pedig éppoly csinos mint „az" előtt. S a hölgy láthatóan változatlanul lépést tart a mindenkori divatirányzatokkal. Még azzal az új módival is, hogy férfiak, nők manapság vallási jelké­peket viselnek a nyakukban. De, ki tudja, tán nem is divatozik, láncán a nagy kereszt esetleg azt jelképezi, hogy Raisza Gor­­bacsova megtért bárány Kevesebb menekült Az Egyesült Államok a kö­vetkező évben 121 ezer me­nekültet szándékozik befo­gadni, 1500-zal kevesebbet, mint idén, s 11 ezerrel ke­vesebbet, mint 1992-ben. Warren Zimmerman, az amerikai menekültügyi iro­da vezetője a Reuternek elmondta, hogy a követke­ző kezdődő pénzügyi évben 55 ezer menekült érkezik majd Kelet-Európából és az egykori szovjet köztár­saságokból, s 45 ezer mene­kültet várnak Vietnamból és Kelet-Ázsiából. Afriká­ból hét-, Latin-Amerikából négyezer menekültre szá­mítanak. 18 év börtön az özvegynek Egy manilai bíróság kor­rupciós vádakban bűnös­nek találta Imelda Marcost, és összesen 18 évi szabad­ságvesztésre ítélte Ferdi­nand Marcos egykori Fü­­löp-szigeteki elnök 64 éves özvegyét. A bíróság két kü­lön vádpontban kétszer ki­­lencesztendőnyi börtönre ítélte az elnöki özvegyet, aki máris bejelentette, hogy fellebbez. A fellebbviteli döntésig szabadlábon ma­radhat Imelda, aki mellett a ■ manilai bíróság épülete előtt egyébként csaknem százan tüntettek. Betörők és alkalmi bankárok U­ngváron A Zakarpatie Szállóban nemrég nyílt meg ukrán—ma­gyar közös vállalkozásban Ungváron a kaszinó, mely­nek játéktermében valutáért és kuponért egyaránt sze­rencsét próbálhatnak azok, akiknek pénzük van, és így akarnak szórakozni. A minap azonban az egyik „ven­dég” a magyar állampolgárságú pénztárost lelőtte, és magához ragadván a páncélszekrényben talált 60 ezer dollárt, az emeleti ablakon át kiugorva, távozott. A bűnüldöző szervek néhány óra múltán a határőrség segítségével az ukrán—magyar határon fogták el a külföldre menekülő tettest, aki, mint kitűnt, kárpátal­jai lakos. Ez csak egy eset a sok közül. (Ungvári tudósítónktól) Néhány hónapja egyik volt kollégám lakását törte fel két férfi. A tetteseket a család fogta el közös erő­vel. Aztán a megyei napi­lap munkatársának ottho­nából vitték el a családi ékszereket és a pénzt fényes nappal. Még nem tudni, hogy kik. No, nem arról van szó, hogy az újságírók hatalmas vagyona vonzza a fosztoga­tókat, hisz a zsurnaliszták fizetése, most, a béremelés után sem éri el — fekete­piaci árfolyamon számítva — az 1800 forintot. Kárpátalján a betörések, lopások, rablások száma az utóbbi években megtöbb­szöröződött. Ez még akkor is rémisztő, ha tudjuk, ko­rábban illett az ilyen sta­tisztikai adatokat­ kozmeti­kázni. A bűnözés terjedésének okai nyilvánvalóak. A la­kosság elszegényedése csak egy, bár kétségtelenül fon­tos tényező. A gazdasági és politikai káosz ideális kö­rülményeket biztosít mind­azok számára, akik a mun­kánál kétségtelenül jobban jövedelmező alvilági életet választják. Hisz egy becsü­letesen dolgozó ember havi fizetése 20 liternyi benzin, vagy 5 kilogrammnyi hús árának felel meg. Egy leányzó ezt az összeget va­lamelyik szálloda környé­kén, vagy éppen a csapi ha­tárátkelőn veszteglő kamio­nok közt percek alatt meg­keresi. Igaz, a piacok kör­nyékén bóklászó alkalmi bankároknak egy nap alatt, ha összejön ennyi. Kevésbé fárasztó a külföldre tartó autóbuszok, személygépko­csik utasainak megzsarolá­­sa, s egyben jövedelmezőbb is, hisz esetenként 20 dol­lárt, vagy 2000 forintot kell fizetni fejenként az út foly­tatásáért. E viszonylag újkeletű foglalatosságok mellett ter­mészetesen virágzik a ha­gyományos bűnözés is. Egy közvélemény-kutatás ada­tai szerint az adócsalást, az árdrágítást, a megvesztege­tést a megkérdezettek több­sége nem is tartja igazán bűncselekménynek. Ugyan­ezen felmérésből derül ki, hogy például a diákok 30 százaléka majdani munka­helyén szívesen fogadna el csúszópénzt. Ez sem igazán biztató a jövőt illetően. A bűnözők és bűnüldözők harcában egyelőre az előb­biek kerekedtek felül. A sokasodó feladatokat a mi­lícia már képtelen ered­ménnyel ellátni. Néhány magán testőrszolgálat után (ezek egyikéről-másikáról az a hír járja, hogy meg­felelő ellenszolgáltatás fe­jében éppen az alvilág meg­rendeléseit teljesíti) meg­alakult az Állami Védelmi Szolgálat. Rossz emlékű elődjével (értsd: KGB) el­lentétben az új szervezet bankok, más intézmények fegyveres őrzését, egyéb védelmi feladatokat vállal — óh, modern idők — pén­zért! Változó időket élünk. Horváth Sándor 3 NAPRÓL NAPRA Ha minis Péter Jönnek a vörösök? Találgathat az olvasó, ki riogatja az embereket azzal, hogy „Lengyelország ismét vörös!”, hogy „Fehér lovon tértek vissza a lengyel kommunis­ták!” Téved, aki régi beidegződéseknek engedve netán azt gondolná, hogy a NATO főtitkára, a Pentagon főnöke, netán valamelyik nyugat-euró­pai politikus ítél ekképpen. Ők nem idegesek a varsói változások láttán, vagy legalábbis nem mu­tatják. Aki viszont ideges, az a hatalomból kibu­kott bolgár Demokratikus Erők Szövetségének parlamenti képviselője. Kétségbeesett felkiáltásá­val nincsen egyedül. A hatalom csúcsain ülők kö­zött is sokan akadnak a kelet-európai térségben, akik szorongva tekintenek a jobboldal és a klérus biztos bástyájának hitt Lengyelország színeválto­zására. Keserű felfedezés számukra, hogy a visz­­szarendeződés rémével való fenyegetés nem hozta meg a várt eredményt. A szavazók sem Litvániá­ban, sem Lengyelországban nem adtak hitelt ne­kik. Most, napokkal a lengyel választások és sok ezer kommentár megjelenése után, meglepve tapasz­talja az ember, milyen egységes Amerika és Nyu­­gat-Európa a varsói változások valódi okainak megnevezésében. A The New York Times vélemé­nye mindenütt visszacseng: „A lengyelországi vá­lasztások eredménye híven tükrözi azt a széles kö­rű elégedetlenséget és elidegenedést, ami az egyik oldalon gazdagságot, a másikon azonban munka­­nélküliséget és szegénységet teremtő reformfolya­matokat kíséri.” Meglepő szociális érzékenységgel állapítja meg a New York Times: nehéz megvaló­sítani egy olyan politikát, amelynek keretei kö­zött az állam gyakorlatilag teljesen figyelmen kí­vül hagyja a polgárok szociális-társadalmi szük­ségleteit. Ezzel a szigorú ítélettel van tele a világsajtó, mintha csak valami új felfedezéssel szembesülne. Mégpedig azzal, amit az osztrák hírügynökség tu­dósítója, amerikai kollégájához hasonlóan, úgy fo­galmazott meg, hogy a kommunizmus bukása ugyan szabadságot és demokráciát hozott, de egy­úttal idáig ismeretlen jelenségeket is: a vásárló­erő csökkenését és az utált újgazdagok rétegének ugrásszerű növekedését. Jól érzékelik azt is, mint a belga Le Soir meg­írta, hogy a lengyelek kiábrándultságában az is szerepet játszott, hogy „az új politikai osztály túl­ságosan és gyakran bizonyult arrogánsnak, túl­zottan magabiztosnak, s közben nem volt képes tényleges párbeszédet folytatni a tömegekkel”. Éppen ezért utasítják vissza Rómától Tokióig azt a Közép-Európában egyesek számára még mindig jól csengő érvelést, hogy a múlt iránti nosztalgiázással nyer teret a baloldal. Az olasz Corriere della Sera sem lehet elég konzervatív ah­hoz, hogy le ne szögezze: a múlt egyedül annak köszönhetően éledt fel, mert a jelen kijózanodást váltott ki. Miközben Európának ebben a szegletében a kor­mánypárti sajtó megkongatta a vészharangot, az amerikai elemzők kizárták a kelet-európai vissza­rendeződés lehetőségét. A prágai tavasz idején ol­vashattunk arról, amiről manapság cikkeznek a tengerentúlon: arra számítanak, hogy a lengyel átalakulást emberarcú módosításokkal fogják vég­rehajtani. Természetesen nem az emberarcú szo­cializmus feltámadására gondolnak. Arra azonban igen, hogy az embereket a piacgazdasággal szem­befordító sokkterápiánál valami jobbat is kitalál­hat a baloldal. A tekintélyes német Frankfurter Allgemeine Zeitung is elismeri, hogy a posztkommunista pár­tok emberarcú reformokat követelnek, meg akar­nak szabadulni a tegnapi szocializmus embertelen gyakorlatára emlékeztető mai gyakorlattól. Attól, amely a gazdaság elsődlegességének jelszavával végtelen áldozatokat követel az emberektől. A Nyugat mintha esélyt adna a formálódó szo­ciáldemokráciának, hogy megmutassa, mit tud. Tőlünk távolabb nem esnek abba a kísértésbe, hogy egyenlőségjelet tegyenek a mai győztesek és a tegnapi kommunista vesztesek közé. A balol­daltól messze eső polgári osztrák Die Presse sze­rint „a győztesek nem a hatvanas-hetvenes évek kommunista kockafejei. Sőt soraikban olyanok vannak, akik nagyon is komolyan gondolják, amit a piacgazdaság útjának folytatásáról mondanak”. Ez lehet az oka annak, hogy a düsseldorfi pénz­ügyi-gazdasági napilap, a Handelsblatt még azt a csodát sem tartja kizártnak, hogy Lengyelország lesz az első állam, amely exkommunisták kor­mányzásával virágzó piacgazdasággá érik. Bonntól Párizsig, a NATO-tól a Világbankig mindenki sietett hírül adni: együttműködik a győztes baloldallal. E higgadt és józan magatar­tásban már annak a számbavétele is szerepet ját­szik, hogy Litvánia és Lengyelország után Ma­gyarországon, sőt, esetleg Németországban is erő­re kaphat a baloldal. Ellentétben a kelet-európai jobboldal politikusaival, a nyugatiak erre nagy­fokú rugalmassággal reagálnak. Ők ugyanis már kijárták azt az iskolát, ahol megtanulhatták: sem­mi sem örök. Még a hatalom sem. (4.

Next