Népszava, 1993. szeptember (121. évfolyam, 203–228. sz.)
1993-09-25 / 224. szám
NÉPSZAVA 1993. SZEPTEMBER 25., SZOMBAT Német vélemény az illegális szemétügyről Nem lelkesednek a visszaszállításért (Munkatársainktól) Mint a hét elején ismeretessé vált, pontosan meg nem határozott időpontban, mintegy 500 tonna vegyi hulladékot szállítottak törvénybe ütköző módon Németországból Magyarországra. A Greenpeace nemzetközi környezetvédő szervezet értesülése szerint a szállítást a hallei Németh und Böttcher cég intézte. A veszélyes rakományt a Duna— Tisza közének több helységében, így Ásotthalmon, Kiskunhalason és Kecelen helyezték el. Bár a vegyi anyagok jelenleg még nem veszélyeztetik környezetüket, az elhelyezés törvényellenlenesódja miatt az Alsó- Tisza-vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség kötelezte a szállítmányt fogadó és elhelyező magyarországi céget a vegyi anyagok visszaszállítására. Vajon mit szólnak ehhez Németországban? Telefonon feltett kérdésünkre a bonni környezetvédelmi minisztérium szóvivője, Day Friemuth válaszolt. — Magyar részről megkeresték már önöket ez ügyben? — Igen. A magyar környezetvédelmi főfelügyelőség csütörtökön kért fel bennünket a szükséges lépések megtételére. — S önök megteszik ezeket a lépéseket? — Erre még nem tudok határozott választ adni. A visszaszállításnak a baseli jegyzőkönyv alapján kellene megtörténnie, ám azt mi még nem ratifikáltuk. Ezért az ügyet továbbítottuk Szászország-Anhalt tartománynak. Azért oda, mert állítólag ott van bejegyezve a szállításért felelős cég. És ez végül is tartományi ügy. — Mit várnak Szászország- Anhalttól ? — Hogy megvizsgálja, fennáll-e a szóban forgó cég felelőssége. Ugyanezt kell tennie egyébként a magyar kormányzatnak is a hulladékot „importáló” magyar céggel szemben. E két vállalkozást kell kötelezni a törvénysértő helyzet megszüntetésére. Ha az „exportőr” és „importőr” nem engedelmeskedik, pert kell indítani ellenük. — Ha ez valami okból nem vezet eredményre, például mert a cégek csődbe mennek, lesz lehetőség arra, hogy a német állam intézkedjen? Például úgy, hogy visszaszállítassa a rakományt? — Az ezzel kapcsolatos jogi helyzet még tisztázatlan. Mi egyébként nem azt tartjuk fontosnak, hogy a vegyi anyagokat visszaszállítsák, hanem azt, hogy azokat — akár Magyarországon, akár Németországban — szakszerűen, a veszélyt véglegesen kiküszöbölve tárolják. — Adott esetben hajlandó lenne a német állam ehhez anyagilag is hozzájárulni? — Erről még túl korai lenne beszélni. Kirepülnek Kubából A Kubában lévő guantanamói amerikai haditengerészeti támaszpontra szökött csütörtökön MÍG—23-as harci gépével egy kubai pilóta, alig néhány órával azután, hogy az Egyesült Államok visszaszolgáltatott Havannának egy MÍG—21- est, amelyet kubai pilótája egy héttel ezelőtt Floridába irányított. A Pentagon bejelentése szerint a kubai katonatiszt, akárcsak korábban társa, politikai menedékjogot kért az Egyesült Államokban. Pénteken elhagyta Mexikó Santo Domingó-i nagykövetségének területét az a 72 kubai menekült, aki egy héten át tartotta meg, szállva a diplomáciai képviseletet. A kubaiak a Dominikai Köztársaság hatóságainak és a nagykövetségnek a képviselőivel folytatott tárgyalások eredményeként önként, békésen távoztak, anélkül azonban, hogy elérték volna céljukat, nem kaptak lehetőséget arra, hogy akár Mexikón keresztül, akár közvetlenül az Egyesült Államokba emigrálhassanak. Most egy Santo Domingo közelében lévő tengerparti üdülőhelyre szállították őket, ahol szállás- és ideiglenes tartózkodási engedélyt kapnak. (MTI) MEGTÉRT BÁRÁNY Változnak az idők, változnak az emberek... Vagy mégsem? Mintha erre utalna a The Times fotója. A felvétel Athénban készült. A Parthenonnál örökítették meg a Gorbacsov házaspárt. A volt szovjet pártfőtitkár, az egykori Szovjetunió utolsó elnöke és (marxista-leninista) filozófiatanár felesége, úgy tűnik, mit sem változott, Gorbi remekül tartja magát, a híresen elegáns Raisza aszszony pedig éppoly csinos mint „az" előtt. S a hölgy láthatóan változatlanul lépést tart a mindenkori divatirányzatokkal. Még azzal az új módival is, hogy férfiak, nők manapság vallási jelképeket viselnek a nyakukban. De, ki tudja, tán nem is divatozik, láncán a nagy kereszt esetleg azt jelképezi, hogy Raisza Gorbacsova megtért bárány Kevesebb menekült Az Egyesült Államok a következő évben 121 ezer menekültet szándékozik befogadni, 1500-zal kevesebbet, mint idén, s 11 ezerrel kevesebbet, mint 1992-ben. Warren Zimmerman, az amerikai menekültügyi iroda vezetője a Reuternek elmondta, hogy a következő kezdődő pénzügyi évben 55 ezer menekült érkezik majd Kelet-Európából és az egykori szovjet köztársaságokból, s 45 ezer menekültet várnak Vietnamból és Kelet-Ázsiából. Afrikából hét-, Latin-Amerikából négyezer menekültre számítanak. 18 év börtön az özvegynek Egy manilai bíróság korrupciós vádakban bűnösnek találta Imelda Marcost, és összesen 18 évi szabadságvesztésre ítélte Ferdinand Marcos egykori Fülöp-szigeteki elnök 64 éves özvegyét. A bíróság két külön vádpontban kétszer kilencesztendőnyi börtönre ítélte az elnöki özvegyet, aki máris bejelentette, hogy fellebbez. A fellebbviteli döntésig szabadlábon maradhat Imelda, aki mellett a ■ manilai bíróság épülete előtt egyébként csaknem százan tüntettek. Betörők és alkalmi bankárok Ungváron A Zakarpatie Szállóban nemrég nyílt meg ukrán—magyar közös vállalkozásban Ungváron a kaszinó, melynek játéktermében valutáért és kuponért egyaránt szerencsét próbálhatnak azok, akiknek pénzük van, és így akarnak szórakozni. A minap azonban az egyik „vendég” a magyar állampolgárságú pénztárost lelőtte, és magához ragadván a páncélszekrényben talált 60 ezer dollárt, az emeleti ablakon át kiugorva, távozott. A bűnüldöző szervek néhány óra múltán a határőrség segítségével az ukrán—magyar határon fogták el a külföldre menekülő tettest, aki, mint kitűnt, kárpátaljai lakos. Ez csak egy eset a sok közül. (Ungvári tudósítónktól) Néhány hónapja egyik volt kollégám lakását törte fel két férfi. A tetteseket a család fogta el közös erővel. Aztán a megyei napilap munkatársának otthonából vitték el a családi ékszereket és a pénzt fényes nappal. Még nem tudni, hogy kik. No, nem arról van szó, hogy az újságírók hatalmas vagyona vonzza a fosztogatókat, hisz a zsurnaliszták fizetése, most, a béremelés után sem éri el — feketepiaci árfolyamon számítva — az 1800 forintot. Kárpátalján a betörések, lopások, rablások száma az utóbbi években megtöbbszöröződött. Ez még akkor is rémisztő, ha tudjuk, korábban illett az ilyen statisztikai adatokat kozmetikázni. A bűnözés terjedésének okai nyilvánvalóak. A lakosság elszegényedése csak egy, bár kétségtelenül fontos tényező. A gazdasági és politikai káosz ideális körülményeket biztosít mindazok számára, akik a munkánál kétségtelenül jobban jövedelmező alvilági életet választják. Hisz egy becsületesen dolgozó ember havi fizetése 20 liternyi benzin, vagy 5 kilogrammnyi hús árának felel meg. Egy leányzó ezt az összeget valamelyik szálloda környékén, vagy éppen a csapi határátkelőn veszteglő kamionok közt percek alatt megkeresi. Igaz, a piacok környékén bóklászó alkalmi bankároknak egy nap alatt, ha összejön ennyi. Kevésbé fárasztó a külföldre tartó autóbuszok, személygépkocsik utasainak megzsarolása, s egyben jövedelmezőbb is, hisz esetenként 20 dollárt, vagy 2000 forintot kell fizetni fejenként az út folytatásáért. E viszonylag újkeletű foglalatosságok mellett természetesen virágzik a hagyományos bűnözés is. Egy közvélemény-kutatás adatai szerint az adócsalást, az árdrágítást, a megvesztegetést a megkérdezettek többsége nem is tartja igazán bűncselekménynek. Ugyanezen felmérésből derül ki, hogy például a diákok 30 százaléka majdani munkahelyén szívesen fogadna el csúszópénzt. Ez sem igazán biztató a jövőt illetően. A bűnözők és bűnüldözők harcában egyelőre az előbbiek kerekedtek felül. A sokasodó feladatokat a milícia már képtelen eredménnyel ellátni. Néhány magán testőrszolgálat után (ezek egyikéről-másikáról az a hír járja, hogy megfelelő ellenszolgáltatás fejében éppen az alvilág megrendeléseit teljesíti) megalakult az Állami Védelmi Szolgálat. Rossz emlékű elődjével (értsd: KGB) ellentétben az új szervezet bankok, más intézmények fegyveres őrzését, egyéb védelmi feladatokat vállal — óh, modern idők — pénzért! Változó időket élünk. Horváth Sándor 3 NAPRÓL NAPRA Ha minis Péter Jönnek a vörösök? Találgathat az olvasó, ki riogatja az embereket azzal, hogy „Lengyelország ismét vörös!”, hogy „Fehér lovon tértek vissza a lengyel kommunisták!” Téved, aki régi beidegződéseknek engedve netán azt gondolná, hogy a NATO főtitkára, a Pentagon főnöke, netán valamelyik nyugat-európai politikus ítél ekképpen. Ők nem idegesek a varsói változások láttán, vagy legalábbis nem mutatják. Aki viszont ideges, az a hatalomból kibukott bolgár Demokratikus Erők Szövetségének parlamenti képviselője. Kétségbeesett felkiáltásával nincsen egyedül. A hatalom csúcsain ülők között is sokan akadnak a kelet-európai térségben, akik szorongva tekintenek a jobboldal és a klérus biztos bástyájának hitt Lengyelország színeváltozására. Keserű felfedezés számukra, hogy a viszszarendeződés rémével való fenyegetés nem hozta meg a várt eredményt. A szavazók sem Litvániában, sem Lengyelországban nem adtak hitelt nekik. Most, napokkal a lengyel választások és sok ezer kommentár megjelenése után, meglepve tapasztalja az ember, milyen egységes Amerika és Nyugat-Európa a varsói változások valódi okainak megnevezésében. A The New York Times véleménye mindenütt visszacseng: „A lengyelországi választások eredménye híven tükrözi azt a széles körű elégedetlenséget és elidegenedést, ami az egyik oldalon gazdagságot, a másikon azonban munkanélküliséget és szegénységet teremtő reformfolyamatokat kíséri.” Meglepő szociális érzékenységgel állapítja meg a New York Times: nehéz megvalósítani egy olyan politikát, amelynek keretei között az állam gyakorlatilag teljesen figyelmen kívül hagyja a polgárok szociális-társadalmi szükségleteit. Ezzel a szigorú ítélettel van tele a világsajtó, mintha csak valami új felfedezéssel szembesülne. Mégpedig azzal, amit az osztrák hírügynökség tudósítója, amerikai kollégájához hasonlóan, úgy fogalmazott meg, hogy a kommunizmus bukása ugyan szabadságot és demokráciát hozott, de egyúttal idáig ismeretlen jelenségeket is: a vásárlóerő csökkenését és az utált újgazdagok rétegének ugrásszerű növekedését. Jól érzékelik azt is, mint a belga Le Soir megírta, hogy a lengyelek kiábrándultságában az is szerepet játszott, hogy „az új politikai osztály túlságosan és gyakran bizonyult arrogánsnak, túlzottan magabiztosnak, s közben nem volt képes tényleges párbeszédet folytatni a tömegekkel”. Éppen ezért utasítják vissza Rómától Tokióig azt a Közép-Európában egyesek számára még mindig jól csengő érvelést, hogy a múlt iránti nosztalgiázással nyer teret a baloldal. Az olasz Corriere della Sera sem lehet elég konzervatív ahhoz, hogy le ne szögezze: a múlt egyedül annak köszönhetően éledt fel, mert a jelen kijózanodást váltott ki. Miközben Európának ebben a szegletében a kormánypárti sajtó megkongatta a vészharangot, az amerikai elemzők kizárták a kelet-európai visszarendeződés lehetőségét. A prágai tavasz idején olvashattunk arról, amiről manapság cikkeznek a tengerentúlon: arra számítanak, hogy a lengyel átalakulást emberarcú módosításokkal fogják végrehajtani. Természetesen nem az emberarcú szocializmus feltámadására gondolnak. Arra azonban igen, hogy az embereket a piacgazdasággal szembefordító sokkterápiánál valami jobbat is kitalálhat a baloldal. A tekintélyes német Frankfurter Allgemeine Zeitung is elismeri, hogy a posztkommunista pártok emberarcú reformokat követelnek, meg akarnak szabadulni a tegnapi szocializmus embertelen gyakorlatára emlékeztető mai gyakorlattól. Attól, amely a gazdaság elsődlegességének jelszavával végtelen áldozatokat követel az emberektől. A Nyugat mintha esélyt adna a formálódó szociáldemokráciának, hogy megmutassa, mit tud. Tőlünk távolabb nem esnek abba a kísértésbe, hogy egyenlőségjelet tegyenek a mai győztesek és a tegnapi kommunista vesztesek közé. A baloldaltól messze eső polgári osztrák Die Presse szerint „a győztesek nem a hatvanas-hetvenes évek kommunista kockafejei. Sőt soraikban olyanok vannak, akik nagyon is komolyan gondolják, amit a piacgazdaság útjának folytatásáról mondanak”. Ez lehet az oka annak, hogy a düsseldorfi pénzügyi-gazdasági napilap, a Handelsblatt még azt a csodát sem tartja kizártnak, hogy Lengyelország lesz az első állam, amely exkommunisták kormányzásával virágzó piacgazdasággá érik. Bonntól Párizsig, a NATO-tól a Világbankig mindenki sietett hírül adni: együttműködik a győztes baloldallal. E higgadt és józan magatartásban már annak a számbavétele is szerepet játszik, hogy Litvánia és Lengyelország után Magyarországon, sőt, esetleg Németországban is erőre kaphat a baloldal. Ellentétben a kelet-európai jobboldal politikusaival, a nyugatiak erre nagyfokú rugalmassággal reagálnak. Ők ugyanis már kijárták azt az iskolát, ahol megtanulhatták: semmi sem örök. Még a hatalom sem. (4.