Népszava, 1996. május (124. évfolyam, 102–126. sz.)
1996-05-22 / 119. szám
ÉDESSÉGPIAC 1996. MÁJUS 22., SZERDA 17 A jégkrém diadala Még vannak, akik emlékeznek az ötvenfilléres gombócra. Ez később egy forintba került, és megjelentek az első olasz fagyiautomaták - Carpigiani -, amiből fodrosan jött ki a csoki és vanília. A gépi fagyit sokan előnybe részesítették az egyszerű gombócokkal szemben, mivel ez tejszínnel készült és sokkal krémesebb volt. A gombóc árát 1,50 forintra emelték, és két jégkrémmárkanév is bevonult a köztudatba: Leo és Roll. Majd a gombócos fagyi is szabadáras lett, a maszek cukrászdások nemritkán gelatónak nevezték, és az addig megszokott csoki, vanília, puncs és eper kvartett mellé mindenféle egzotikus hangzású fagyifajta is feliratkozott az árlistára. „Sztracsi”, pisztácia és capuccino, aki valóban szerette a fagylaltot, ezekből is rakatott a tölcsérbe, és legfeljebb azon dühöngött, hogy a gombóc ára hétről hétre drágább lesz. Kertész György NÉPSZAVA A rendszerváltás idején úgy tűnt, hogy a mindig népszerű tölcséres fagyi az új fajtákkal gazdagodva örök időkig a magyarok nyári ínyencsége lesz. Hogy ez nem így van, annak két magyarázata van: Schöller és Eskimo. A két jégkrémmárka megjelenése a magyar piacon szinte egyik napról a másikra megváltoztatta a hazai szokásokat, s bár kimutatásokat még nem készítettek, de valószínű, hogy lényegesen több jégkrém fogy ma már, mint hagyományos gombócos fagyi. A Schöller nemcsak Magyarországra jött, nemcsak gyártást indított be, hanem egy olyan marketingstratégiát is magával hozott, amivel szemben a kis cukrászdák fagyisai nemigen tudták felvenni a versenyt. A nürnbergi székhelyű cég behozott az országba - ráadásul vámmentesen - több ezer mélyhűtő berendezést, amit aztán a vele szerződő vállalkozóknak ingyen rendelkezésre bocsátott. Persze nemcsak a hűtőt, hanem az összes többi tartozékot: napernyőt, szemetest és plakátot. Vállalkozó pedig 1990-91-ben rengeteg volt, egymás után nyíltak meg a kis csemegeboltok, büfék és háztartási-vegyi árut árusító üzletek. De még az újságoskioszkokban is megjelentek a hűtőládák. Ahol áram volt, volt jégkrém is. A cukrászdák helyzetét aztán 1992-ben az Eskimo megjelenése pecsételte meg. A jégkrémek palettája bővült, és bár az első időben csak exkluzívan szerződött a két cég, hamar belátták, nem árt egyikőjük üzletének sem, ha a ládák egymás mellett állnak az boltokban. „Soha korábban nem foglalkoztam fagyival” - mondja László István, akit újabban csak Bagamérinek ismernek standja környékén. „Noha a saját fagylaltomat mérem, de egyik napról a másikra jégkrémárus lettem, és nagyon jól megtaláltam a számításomat.” De azok a cukrászdák is, ahol korábban gombócban mérték a hideg édességet, beállítottak egy, de inkább két jégkrémesládát, hiszen ez szinte rizikó nélküli üzlet. A reklámot a gyártó fizeti, a terméket időre helybe viszik, és a berendezést is ők adják, bolond lennék, ha nem vágnék bele ilyen üzletbe - árulja el a cukis néni. Igaz, továbbra sem állítottam le a saját fagyigépemet, mert a környéken hosszú évek óta ismerik és szeretik, de a kisgyerekek egyre inkább jégkrémet kérnek - mondja. Amíg megéri a gombócos fagyi, párhuzamosan csinálja a kettőt, de minthogy a fagyigyártás nagyon „macerás”, hiszen közel labortisztaságra van szükség, rögtön abbahagyja a saját termék előállítását, mihelyt lankad az érdeklődés - árulja el üzleti stratégiáját. Valóban már csak azok a fagylaltozók üzemelnek, amelyek híre olyan, hogy még a szomszéd városból is át-átruccannak egy családi nyalakodásra. Az ilyen fagyizók mindig is megmaradnak - lehet nagy biztonsággal megjósolni. Az azonban tény, az eszpresszók sarkában csendben kevergető fagyigép már a múlté. A jégkrém Magyarországon legyőzte a kommersz gombócot. Nyert a pálcás Cseke Csilla felvétele Valamit a kéznek és a szájnak A luganói csokimúzeumban fogdosni és kóstolgatni is lehet a kiállított tárgyakat Kertész György NÉPSZAVA „Ha Luganóban jársz, feltétlenül el kell menned a csokimúzeumba” - tanácsolták nekem ismerőseim, akik tisztában vannak vonzódásommal az édességek iránt. Bár Észak-Olaszországban és Tesszinben is vannak híresebb és régibb kiállítótermek, való igaz, hogy élmény a látogatás a Lugano melletti Cassanóban megtalálható múzeumgyárban, ami az Alpesi Rózsa elnevezésre hallgat. Nyugat-Európában és különösen olasz nyelvterületen népszerű bevásárlási forma, hogy a gyárak az üzem mellett direkt értékesítik portékájukat. Bútor, ruha és csempe az a termék, ami az ilyen kereskedelemben nagy mennyiségben lelvásárlóra, de az élelmiszergyárak is egyre inkább megpróbálják így kiszolgálni a vevőket, hiszen a kereskedők kikapcsolásával a normális fogyasztói árnál lényegesen olcsóbban lehet túladni a portékán. A vásárlóknak persze csak akkor éri meg az ilyen üzlet, ha az utazási költségeknél nagyobb megtakarítást tudnak elérni a direkt vásárlásban. Ez egy-két tábla csokoládé esetében nem igazán lehetséges, viszont a turisták, akik az útikasszából mindig sokat költenek ajándékokra, könnyen megnyerhető vevők, hiszen az édességnél nincs jobb ajándék. A kérdés csupán annyi, hogyan lehet a turistákat a gyárhoz csalogatni. Ha turista, akkor múzem - ez szinte kézenfekvő. Tehát megnyitott egy múzeumot a Stollwerck érdekeltségébe tartozó gyár, ahol „mellesleg” lehet egy kis vásárfiát is vásárolni. A betérő vásárló semmiképpen nem érzi magát becsapva, mert ha csak vásárolni akar, akkor megtalálja a számítását, ha csak múzeumot akar látogatni, akkor sem jár rosszul, és ha mindkét szenvedélynek - a vásárlásnak és múzeumba járásnak - szeretne adózni, akkor duplán jár jól. A múzeum belépődíja nem kevés, egy felnőttnek közel négyszáz forintnyi svájci frankot kell kifizetnie, de a múzeumi őrök — akik mellesleg a shopban eladóként is dolgoznak - nem veszik túl komolyan a jegyeladást, és széles mosollyal betessékelik a habozó látogatót. A belépés után a múzeum egyik fő attrakcióját pillanthatja meg az érdeklődő, ott áll ugyanis a világ egyetlen csokoládé szökőkútja. Aztán olyan képeket is meg lehet csodálni, amelyek minden alkotóeleme - keret, vászon és festék - édességből van. A „műremekek” persze kuriózumok, a múzeum sokkal inkább a csokoládégyártás és -forgalmazás iránt érdeklődőknek jelent szórakozást. A legkülönbözőbb kakaóbabfajták megtekintése mellett olyan kardinális kérdésekre is választ lehet kapni, hogy miként kerül a meggy- vagy a nugáztöltelék a pralinébe, vagy miként lesz nyuszi és Mikulás formája a barna folyadéknak. Azt is meg lehet tudni, miként ültetik, gondozzák, szedik, szárítják és hajózzák be a kakaóbabot. A kakaó az azték és inka kultúrákban isteni ital volt, Dél- és Közép-Amerikában egy időben váltópénzként is használták a babot. A múzeumi séta során meg lehet figyelni a gyártási folyamatot is, hiszen a gépsorok mellett és felett vezet az út. A bemutató az üzletben ér véget, ahol azonban nemcsak vásárolni, hanem kóstolgatni is lehet. Vagyis ebben a múzeumban nem az a szabály érvényesül, hogy mindent a szemnek és semmit a kéznek, hanem az, hogy mindent a szemnek és orrnak, és valamit a kéznek és szájnak. A kóstoló azonban már az üzleti fogás egyik része, aki megkóstolja a finomabbnál finomabb drazsékat és csokikat, nem tud a vásárlási ingernek ellenállni. Mindent a szemnek... Knap Zoltán felvétele Az édesipar készül a gyermeknapra (Folytatás a 14. oldalról) Idén azonban a magyarországi édességgyártók együttesen rendezik meg gyermeknapi fogadásukat. Május 26-án a Petneházy Klub Hotelban várják a gyerekeket. Már a rendezvény címe is sokat elárul: Édes gyermeknap ’96 - kézen fogva a Coca-Colával. Az Édességgyártók Szövetsége több támogatót is meg tudott nyerni a rendezvényhez. A Kézenfogva Alapítvány igyekszik azokat a gyerekeket a helyszínre juttatni, akik hátrányos helyzetben vannak. A Calypso Rádió műsorral kapcsolódik a rendezvényhez, s az adásidőben zajló játék során is rengeteg édességet lehet majd nyerni. A szervezők tízezer vendégre számítanak. A Kézenfogva Alapítványtól kezdve a nagycsaládosokig mindenki segít résztvevőket toborozni. Jönnek szervezett csoportok autóbuszszal, egyénileg. Ezenkívül bárkit szívesen látnak azok közül, akik gyermekeikkel a édesipar gyermeknapján ott szeretnének lenni. A Petneházy Klub Hotelben szórakoztató műsorok várják a gyerekeket. Vágvölgyi László, az Édességgyártók Szövetségének megbízottja elmondta, hogy a gyerekek édességcsomagot kapnak ajándékba. Egyetlen feltétele van csak annak, hogy a csomagot megkaphassák: jelen kell lenni a rendezvényen. Az Édességgyártók Szövetsége precedensértékű rendezvénynek szánja a május 26-i gyermeknapot. Vágvölgyi László elmondta, hogy hagyományteremtő rendezvényt szeretnének május 26-án lebonyolítani. A szövetség, összefogva tagvállalatait, a szakmának, az édesiparnak szeretne híveket szerezni. Bár azok a cégek, melyek előre bejelentették árusítási szándékukat, lehetőséget kapnak arra, hogy a rendezvény idején nagykereskedelmi, kedvezményes áron értékesítsék termékeiket, a szakma egységes fellépését demonstráló rendezvényen végül is a gyerekek járnak jól. A szervezők mintegy hatmillió forint értékű árut várnak a gyártóktól, melyeket majd szétosztanak a rendezvényen. Vágvölgyi László elmondta, akkor adják oda az előre elkészített, édességet tartalmazó ajándékcsomagot, amikor már elmennek a vendégek. Mikor szeretnének távozni, akkor a kijelölt helyen megkapják az ajándékcsomagot. Amíg a helyszínen tartózkodnak, addig elsősorban szórakozásukról szeretnének gondoskodni. A délelőtt tíztől délután ötig tartó szórakoztató műsorban mindenki talál kedvére való időtöltést. Az Édességgyártók Szövetségének jelenleg 30 tagja van, közülük 22 tagszervezet tett felajánlást a gyermeknapra. Ez nagyjából lefedi a Magyarországon édességet gyártó cégek többségét. Bár a cégek között a piacon konkurenciaharc folyik, vélhetően a gyermeknapon nem lesz rivalizálás, hanem mindenki a gyerekekért lesz, akik majd a hétköznapokon eldöntik, melyik édességet is szeretik valójában. Magyarországon megközelítően 1800-2400- féle édességet gyártanak, ennek 15-20 százaléka csokoládé. Az édesipar fogyasztói között a gyerekek 35-40 százalékot tesztnek ki. ____ Nosztalgikus üzletpolitika A Stollwerck név már a századfordulón ismert volt, de a második világhárború után éppúgy eltűnt, mint a Kotányi vagy a Dr. Oetker. Azonban a rendszerváltás után ismét megjelentek, megvették a Budapesti Édesipari Vállalatot, és jelenleg az édességek piacának az egyharmadát mondhatják magukénak. Ebben az évben igen jó eredményeket értek el, dacára annak, hogy a piac egyre inkább megoszlik, és a vásárlóerő apad. A Stollwerck a régi magyar márkákat futtatta fel a piacon, véleményük szerint a nosztalgia jelentősen befolyásolja a vásárlók szokásait. Hőnyi Gyula NÉPSZAVA A csokoládépiac egyre tagoltabb, jelenleg 35 szereplője van az édességiparnak. A konkurenciaharc éles, azonban nem látszik annyira, mint bármely más területén a gazdaságnak. Nincsenek nagy árháborúk, és a legfőbb ellenségnek az ismeretlen csempészt tartják az édességipar szereplői. Sokan úgy érzik, hogy a magyar édességfogyasztás csökkent, mert a fizetőképes kereslet is apad. Azonban ugyanannyi csokoládét fogyasztanak a magyarok, mint régen, csak a piaci torta tagolódik egyre jobban, így természetes, hogy egyes cégek kevesebb terméket adnak el, mint régebben. A csokipiac egyik nagy szereplője a Stollwerck, amely jelenleg közel 100 termékkel van jelen a piacon, azonban ez a tizede a Budapesti Édesipari Vállalat által forgalmazott termékeknek. A Stollwerck 1992-ben jelent meg ismét a magyar piacon, négy nagyvállalatot vettek meg, és ezzel megvetették itthon a lábukat. A piac egyharmadát mondhatják magukénak. A csokigyártó társaság neve már a századforduló előtt is ismert volt a vásárlóközönség számára, 1906-ban pedig az akkori magyar gazdasági élet szereplőjévé váltak. A Fehérvári úton, ahol most a BHG áll, termelt a csokoládégyáruk. Akkoriban még csak három terméket kínáltak a vásárlóknak, az Arany, Ezüst csokit és a Stollwerck tejkaramellát, ami a leghíresebb termékük volt. Ezeknek a nyalánkságoknak automatát is készítettek, majd a nagy gépet lekicsinyítették, amivel a legkisebbeknek kedveztek. Az üzletekben lehetett megvásárolni a kis automatákat, és csak akkor lehetett kivenni belőlük az édességet, ha beledobtak egy krajcárt. Ezzel a gyerek megtanult spórolni, és mikor kifogyott a gép, a Stollwercknél ki lehett cserélni kedvezményes áron. „Azt hiszem, ezt az ötletet ismét fel fogjuk használni, nem tudom, mikor, de hamarosan ismét lehet majd kapni Stollwerck-automatát” - mondja dr. Zentai László, a Stollwerck magyarországi vezérigazgatója. Én azt hiszem, hogy nem csak a nevünk miatt tudtunk ilyen gyorsan ismét a csúcsra kerülni. A Stollwerck arról híres, hogy mindig megfizethető minőségben a hazai ízeket képviseli, itthon sem a külföldi csokoládékkal hódítottuk meg a piacot, hanem a régi, jól ismert termékeket újítottuk meg, mint például a Tibi csokit. Azonban tendencia, hogy az egész világon egyfajta nosztalgia van, mindenki a régit szeretné újra látni. Az embereknek elegük van már az ultramodern holmikból, így van ez a csokoládékkal is, hiszen a Tibi csokoládé a legismertebb és a legkedveltebb csokik egyike. Zentai László azt is elmondta, hogy a külföldi multinacionális vállalat egyik hibája, hogy nem foglalkoznak a környezetük formálásával, a termékeik előállításához importálják az alapanyagokat, sőt még a csomagolópapírt is. A Stollwerck vigyáz arra, hogy az édességiparhoz tartozó magyar vállalatokat részesítse előnyben, ezzel is lendítve a gazdaság helyzetén. A kakaóbabon kívül minden alapanyag, amelyet felhasználnak, magyar. A Stollwerck legismertebb és legkedveltebb termékei közé a konyakmeggy és a szaloncukor tartozik, ezekben piacvezető szerepet töltenek be. Sőt annyira jól megy az üzlet, hogy ezekből sokat exportálnak, külföldön is jól ismertek a magyar Stollwerck-termékek. Annak ellenére, hogy a piac egyre jobban tagolódik, a Stollwerck kiugróan jó eredményeket ért el ez év első negyedévében, negyven százalékkal növelték az értékesítésüket a múlt év azonos időszakához képest, de természetesen ehhez hozzátartozik az is, hogy Kelet-Európában Budapesten, a Vágóhíd utcában van a legnagyobb táblás csokigyártó gép. Még 1992-ben 35 millió márkát ruházott itthon be a német Stollwerck, 1995-ben pedig további 35 milliót. De mint Zentai László mondta, azóta jóval többet költöttek már, mert minden egyes kis beruházás további költekezést jelent. Ám a beruházásoknak köszönhető, hogy a német Stollwerck termékei helyett kialakult egy színes magyar termékpaletta, amelyet már külföldön is ismernek, mert a Stollwerck forgalmának egynegyede az exportból származik.