Népszava, 2002. február (130. évfolyam, 27–50. sz.)
2002-02-04 / 29. szám
NÉPSZAVA Száz perc vállalásról és elhallgatásról, gyökerekről és önazonosságról Minket még nem kérdezett senki Szakmai önéletrajzában több kisfilm sorakozik, amelyek sikerrel mutatkoztak be itthon és külföldi fesztiválokon. Túl a főiskolán készült munkáin, Groó Diana ma debütál a filmszemlén első önálló rendezésével. Másfél száz benevezett mű közül válogatták be a versenybe Córesz című százperces dokumentumfilmjét. Bársony Éva NÉPSZAVA - Pontosan mit jelent a cím? - Jiddis szó, annyit tesz: bú, baj, szenvedés. A rendszerváltás után ezzel a címmel indult, s az én generációm, a húszas-harmincas éveikben járó zsidó fiatalok lapja, a zsidó vallás, a hagyományok, a kultúra, a közös származás kapcsán felvetődő gondolatok és vélemények fóruma volt, ahol beszélni lehetett arról, amiről korábban mint _______ denki hallgatott. Nevezetesen az identitás kérdéséről. Akkoriban sok kortársam kiment Izraelbe, volt, aki ottmaradt, volt, aki visszajött. A filmben arra voltam kiváncsi, hogyan határozzák meg zsidóságukat a mi nemzedékünk tagjai, akiket már nem érintett közvetlenül a holokauszt, mint a szüleinket és nagyszüleinket. Erről a nemzedékről még sohasem készült film, minket még nem kérdezett meg senki. - Kiket kérdezett meg? - Minél többféle életútból, gondolkodásból, szemléletből akartam felrakni egy tablót, amely sajnos nem lehet teljes, hisz ahhoz száz perc sem elég. A filmben azok a fiatalok szólalnak meg, akik nyíltan vállalják zsidóságukat. Ha nem is minden árnyalatot felmutatva, de árnyaltan igyekszik bemutatni a film, hogy kinek miért fontosak és mit jelentenek a gyökerek, milyen utak vezetnek az identitás meghatározásához. Itthoni ismerőseimhez és barátaimhoz vittek először a szálak, de megszólalnak Izraelbe települt kortársaink is, és olyanok, akik visszajöttek, mert bebizonyosodott előttük, hogy minden idő köti őket, a neveltetésük, a kultúra, az emlékeik, az ismerős emberek és ismerős utcák. - Kikhez akar szólni? - A film mindenkihez szól. Bármely csoport tagjairól elkészíthető hasonló tabló, mert semmi másról nincs szó, mint a gyökerek felkutatásáról, a hovatartozás tisztázásáról, az önazonosság kereséséről. Részben a múlt felkutatásáról is, hiszen a múlt nagyon fontos az ember életében. Minden ember életében. Nem azért, hogy a múltnál leragadjon, hanem hogy építkezzen belőle. Az azonban feltétlenül hozzá tartozik, hogy az én filmemben felvetett kérdés nem létezne, ha nem történt volna meg a holokauszt. Miközben készültek a beszélgetések, mindvégig éreztem, hogy ezekben a fiatalokban, akik már csak a nagyszüleiken keresztül érintettek a zsidók kiirtásának témájában, még mindig olyan trauma, fájdalom és hiányérzet él, amit két nemzedék után sem tudott kiheverni ez a generáció. Az egyéni és a társadalmi elhallgatásnak ebben nagy szerepe van. Nem egy riportalanyom például úgy tudta meg az igazságot, hogy egy osztálytársa lezsidózta az iskolában. A film arra is felhívja a figyelmet, hogy amiről nem beszélünk, az nyomasztóan felerősödik, és akár egy életen át tartó traumához is vezethet Túlmutat a témán, hogy az elhallgatás gyakorlatával szemben beszélni kell, tisztázni minden kényesnek gondolt kérdést. - Simó Sándor fél osztálya idén mutatkozik be önálló rendezőként a szemlén. Ön ma a dokumentumfilmjével, hárman pedig nagyjátékfilmmel. - Azt a veszteséget, amely a halálával ért minket, máig nem tudjuk feldolgozni. Az együtt töltött hat év alatt nemcsak a tanárunk volt, hanem mintha a családja lettünk volna. A hiányát is az ő segítségével tudjuk valahogy elviselni. A vezetése alatt a nyolc ember összetartó csapat lett, ami ritka már ebben a szakmában. Napi kapcsolatban vagyunk, dolgozunk egymás filmjében, tudom, ha nekem nincs filmem, a másikéban fogok dolgozni, nem maradok munka nélkül. Jó tudni, hogy Sanyi álma valóra válik, mindannyian eljutunk az első nagyjátékfilmünkig. Tavaly Hajdú Szabolcs és Török Feri mutatta be az első játékfilmjét, idén Miklauzic Bence, Pálfi Gyuri és Erdélyi Dani, jövőre maradtak a mi játékfilmjeink Fazekas Csabával és Fischer Gáborral. A tavalyi fekete ősz elvitte Schiffer Pált is, aki a mostani dokumentumfilmemet útjára indította. Nyolc évig voltam az asszisztense, neki köszönhetem, hogy szeretem a dokumentumfilmezést. Miközben jelen voltam az összes Videoton-filmjénél, megtanultam egy olyanfajta módszert, amiért hálás vagyok neki. Fantasztikus volt megfigyelni, ahogyan közel tudott kerülni a riportalanyaihoz. Bennünk mindannyiunkban most az él, hogy be kell bizonyítanunk, a sok energia és szerető törődés, amit ránk fordítottak, meghozza a gyümölcsét. A film befejezését Pali már nem érhette meg, és Garami Gábor koproducernek köszönhetem, hogy elkészíthettem ezt a dokumentumfilmet. - Hol tart a nagyjátékfilmjével? - Ha minden jól megy, ősszel talán elkezdhetünk forgatni, magyar-lengyel koprodukcióban. A címe Csoda Krakkóban, a történet jó része Krakkóban játszódik és egy magyar-lengyel származású fiú és egy magyar lány szerelméről szól. Még nincs meg a teljes összeg, pályáznunk kell vele, de tavaly ősszel egy nemzetközi workshopon nyertünk egy európai támogatást a Szekér Andrással közösen írt forgatókönyvünkkel. Optimista vagyok, van egy jó csapat, van remek operatőrör is Szobrász András, aki a főiskola óta a „jobbkezem”, csupa olyan ember, akik bátorítanak. Minél többféle életútból, gondolkodásmódból, szemléletből akartam felrakni egy tablót Bennünk mindannyiunkban most az él, hogy bizonyítanunk kell Demecs Zsolt felvétele Gyorsmérleg a filmszemléről Elkészült az első gyorsmérleg a 33. Magyar Filmszemle nézőszámairól. A Corvin Budapest Filmpalotában az első három nap 66 előadására a szakmai közönség 21 865 jegyet váltott, 25 további előadáson a sajtó munkatársai, illetve a külföldi vendégek nézőszáma mintegy háromezer volt. A nagyközönség a szemlebemutató után egy nappal láthatja a filmeket a Puskin moziban, ahol az előadások telt házakkal mennek. Bársony Éva NÉPSZAVA A szemle eddigi leglátogatottabb alkotása a nyitófilmként bemutatott Ének a csodaszarvasról című rajzfilm volt, öt előadásban 1122 néző látta, ezt követi a Chacho Rom négy előadásban 1053 nézővel, majd a Valami Amerika négy előadása 1046 érdeklődővel. A Kísértések hivatalos díszbemutatóját tegnap este tartották, de négy előadására vasárnap délig elővételben 889 jegy talált gazdára, míg a Szép napok három előadására 880 néző volt eddig kíváncsi. A fesztiválok természetéből adódóan, amikor is minden újabb nap az újabb bemutatók kerülnek az érdeklődés előterébe, biztos sikernek látszik az a film, amelyről még másnap is folyik a szó a szakmai széksorok között. Ilyen premier volt a hét végén a dokumentumfilmes kategóriában Almási Tamás Sejtjeink című 108 perces munkája, amelynek bemutatójára a rendező meglepetésül vendégeket is hozott, filmjének szereplőit. Almási két és fél éven át követte három házaspár sorsát, akik a reménytelennek látszó küzdelem után a lombikbébiprogramba vetették minden bizalmukat, s vállalták a nem kevés lelkierőt és kitartást követelő eljárást, hogy végre beteljesüljön a gyermek utáni vágyuk. Almási ezúttal is, ismét nagy, megrázó emberi drámákat mutat fel, igazi embertörténetet formál a valóságanyagból. Amellett, hogy eddigi munkáihoz hasonlóan, ez a rendkívül intim kérdéseket is érintő filmje is a tapintat, az alkotói felelősség és a riportalanyai iránti mélységes tisztelet filmje. Csak sajnálhatjuk, hogy - mint ezt korábban lapunk is megírta - nem talált egyetlen olyan támogatót sem, hogy filmjét videóról filmre írhassa át, s így módja nyíljon akár az Oscar-jelölésért is versenybe állni. És olyan külföldi mustrákon is megmutatni magát, ahol kizárólag mozifilmként vetíthető művek számíthatnak a részvételre. Talán majd a szemlepremier után. 4 A 33. Magyar Filmszemle programja - Puskin 2002. február 4., hétfő Metropolis terem Körhinta terem 12.00 Szerelem utolsó vérig 10.30 Töredékek - Kemény Katalin 14.00 Csocsó, avagy éljen május elseje 11.45 Északföld 16.00 Az utolsó blues 12.15 Vasárnapozás 18.30 Szerelem utolsó vérig 14.45 Nagyon reális 21.00 Kísértések 16.30 A tékozló Szindbád - Huszárik Zoltán nm Magyar Filmszemle JAKuA* II. freeuXa 5 (1931-1981) Huszárik Kata-portré 18.00 Iskola dráma 19.00 Szarvas József színművész 20.15 Van élet a halál előtt? Feldmárn András előadásai KULTÚRA Megválaszolatlan kérdések a Nemzeti Színház gazdálkodásáról Folytatás az 1. oldalról A múlt év végén a színház költözésének napjaiban elterjedt, hogy a Nemzeti 2,3 milliárd forintból fog gazdálkodni, ezt azonban a kormány nem erősítette meg. Nem látunk tisztán, ténylegesen milyen forrásokat szándékozik a kormányzat a színház rendelkezésére bocsátani a 2002-es évben. Nem tudjuk, lesz-e állandó társulata a színháznak, ki lesz az igazgató, ki nevezi ki, mikor és hogyan. Nem szokás nagydobra verni az egyes előadások produkciós költségeit, jelentette ki kérdésünkre Márton Éva, a Nemzeti Színház Rt. főtitkára, amikor a Tragédia költségeiről kérdeztük. A színházat működtető állami részvénytársaság százszázalékos állami tulajdonban van, gazdálkodásába így be lehet tekinteni a megfelelő fórumokon, például a Magyar Közlönyben, mely májusban jelenteti meg az éves mérleget. Érdeklődésünkre igyekezett pontosítani a sajtóban nemrégiben napvilágot látott vélekedéseket és híreszteléseket. Elmondta, szó sincs arról, hogy egyetlen újságíró tudósítana a díszbemutatóról és mindössze egyetlen fotós készíthet felvételeket. A próbákat valóban látogatja egy újságíró, azonban a művészekkel egyezett meg, hogy könyvet ír a Tragédiáról. Havas Henriknek hívják. Gondoltak ugyan arra, hogy a színház épületét csak a díszbemutató alkalmával nyitják meg a sajtónak és a nagyközönségnek, mára azonban kiderült, ez az elképzelés aligha tartható. Kultúrtörténetünk egyik legvitatottabb épülete mindenesetre áll, a belsőépítészeti munkák alapvetően befejeződtek, apróbb javítások ugyan még várnak a színház technikusaira és a szakemberekre, ezek azonban nem zavarják a teátrum mindennapjait. Ismerve építésének körülményeit, az épületről kialakult közvélekedést, a színházi szakmában uralkodó ellenérzéseket, aligha reménykedhetünk benne, hogy a működésének megítéléséről folyó viták egyhamar elcsitulnak vezető orgánumainkban. George Michael új maxija Rövid hallgatás után új kislemezzel jelentkezik a nemzetközi popélet egyik legkülönösebb alakja, George Michael. A Freeek! című lemez márciusban kerül a boltokba. Az elmúlt 19 év során a most 38 éves George Michael több mint 80 millió lemezt adott el világszerte. Csak a bemutatkozó szólóalbumáról hat listavezető lett az amerikai slágerlistán, továbbá a számlájára írható tizenegy brit No.1 kislemez és hat No. 1 album. Aki ízelítőt szeretne hallani az új maxiból, február 5-én 18.10- kor kapcsolja be a rádióját! S hogy melyik adót hallgassa? Mindegy. A nagy kereskedelmi csatornák egyszerre sugározzák a lemez első számú slágerét. 2002. FEBRUÁR 4., HÉTFŐ 13 RÖVIDEN A magyar Plein-air Szinyei Merse Pál és köre a Plein-air címmel tart előadást Szinyei Merse Anna művészettörténész ma 16 órakor a Mű- Terem Galériában (Bp. V., Fálk Miksa u. 30.), a Mű-Terem Galéria Szabadegyetem programsorozatában. Fotók Petráról Tahin Gyula Petra ősi romterületén, Jordániában készült fotóiból nyílik kiállítás ma 17 órakor a Magyar Fotográfusok Háza Mai Manó Galériájában (Bp. VI., Nagymező u. 20.). A kiállítást Takács Ferenc irodalomtörténész nyitja meg. Vita a kultúráról Budapesti beszélgetések kultúraközvetítőknek címmel rendez vitaestet a Kultúraközvetítők Társasága és a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár ma 19 órai kezdettel a Wenckheim-palota fogadótermében (Bp. VIII., Szabó Ervin tér 1.). Az est házigazdája Mester Ágnes, vendég Kéri László. Karandila a Fonóban NÉPSZAVA-információ A bulgáriai, eredetileg tízszemélyes rézfúvós cigányzenekar, a Karandila koncertezik február 5-én 20 órától a Fonóban három meglepetés fellépővel kiegészülve. Bár a mostani vendégek kiléte még nem ismert, annyit azonban tudni lehet, hogy a csapat már fellépett Goran Bregoviccsal és Ivo Papasovval is. A lakodalmas zenekar hagyományos és modern cigány zenei értékeket közvetít muzsikájával. A trombitás Mihajlov Ticheliev által vezetett együttes csak saját szerzeményeket játszik. Virtuóz hangszerszólók, fantasztikus improvizációk, a tomboló vidámságtól a búsongásig minden hangulatot átölelő, keserédes és temperamentumos dallamok jellemzik e muzsikát. Modern cigányzene, amerikai jazz, balkáni népzene ötvöződik benne, s mindez olyan pörgő lendülettel, intenzivitással, hogy szinte őrjöngő lelkesedésbe hajszolja a játszó muzsikust és a közönséget is. A nemrégiben megjelent Stories of Survival (A túlélés történetei) című CD-jük borús hangulatú, nem a koncerteket idéző, az etnikai kisebbség sorsát felelevenítő lemez nem az egyetlen kiadványuk. Már nagy sikert aratott a Djelem, Djelem című albumuk, s filmzenék létrehozásában is közreműködtek. A zenekar, amely Magyarországon még nem koncertezett, most útban Németország felé áll meg egy estére hazánkban, hogy másnap induljon tovább újabb lemezének elkészítésére. 41 Tanuljunk könnyen, gyorsan nyilatkozni! Kapaszkodjon meg, kedves olvasó, ön is bármikor nyilatkozóvá, interjúalannyá válhat. Nem kell ehhez politikusnak, vezető állami tisztviselőnek vagy tévésztárnak lennie. Az „utca embereként” szegezhetik önnek a körkérdést, esetleg hivatása, munkája kapcsán szólaltatja meg a riporter. De lehet önből szerencsés vagy szomorú esemény részese, illetve szemtanúja, híres ember szomszédja. A péket a kenyér, a taxist a benzin áráról, a vállalkozót az adókról, az orvost, ápolónőt az egészségügyről, tettest a tettéről, áldozatát a tettesről faggathatják és gyakran faggatják is. Senki ne reménykedjen tehát, egyszer mindenkit megkérdeznek - írja legújabb könyvében Bernáth László. A „ Tanuljunk könnyen, gyorsan nyilatkozni!" című kötet szerzője majd fél évszázada műveli - és évtizedek óta tanítja az újságírást, ám ezúttal a mikrofon túlsó végén állóknak ad hasznos tanácsokat. A nyilatkozónak szóló legfontosabb intelem: ne légy unalmas. És persze légy őszinte. Ez, teszemhozzá, alighanem a hivatásos nyilatkozók, a politikusok számára is megfontolandó tanács lehetne. Gálvölgyi János a kötet bemutatóján elmondta, az ő kedvence a hivatalos szóvivő, aki közli: nem nyilatkozom. Bár a fizetését azért felveszi... A Bernáth László könyvét forgatók - mintegy mellesleg - közelebbről is megismerkedhetnek az újságcsinálás, a rádiós, televíziós szerkesztés számos érdekes részletével, szakkifejezésével, sőt néha szlengjével is. Kiderül, hogyan kell „ bánnia ” a riporternek a riportalannyal, de az is, hogy mi az, amit megkérdezettként feltétlenül el kell kerülnünk. Például hogyan ne váljunk nevetséges „illetékes elvtárssá " vagy szakzsargonban mormoló unalmas pasassá. Hogy az újságíró - Adyval szólva - acélhegyű ördög vagy a szentlélek lovagja, ki-ki eldöntheti, ha egyszer valóban mikrofonvégre kerül. Mert ne feledjük: egyszer mindenkit megkérdeznek! Veress Jenő