Népszava, 2006. október (133. évfolyam, 231-255. szám)

2006-10-30 / 254. szám

NÉPSZAVA 2006. OKTÓBER 30., HÉTFŐ VÉLEMÉNY Eörsi Mátyás Elvi egyetértés Felszállt a köd. Orbán Viktor, az ellen­zék vezére nem tett egyebet, mint hogy azt mondta Strasbourgban, hogy „az Európai Uniónak világossá kell tennie, nem nyújt segédkezet semmilyen meg­fontolásból sem a hazug és csaló, a kom­munizmus erkölcsi örökségét máig fel nem adó kormányzatoknak”. Érdekes szemantikai eltérés, hogy Or­bán Viktor személyes honlapján kemé­nyebb a szöveg. Ott az sze­repel, hogy „a Fidesz elnöke szerint az Európai Uniónak nem szabad segítséget nyúj­tania hazug és csaló, a kom­munizmus erkölcsi örök­ségét máig fel nem adó kor­mányoknak”. A Fidesz képviselői, és személyesen Orbán Viktor is csodálkozva tárják szét a kezüket: ki beszél itt pénz­megvonásról? H­ol lehet a beszédben bármilyen utalást találni pénzről, támogatás­­megvonásról? Ismét a kormánypártok rágalomhadjáratával kell megküzdenie Orbán Viktornak. Érdemes néhány kérdést górcső alá tennünk. Nyújt-e az EU támogatást bár­melyik kormánynak, vagy csak a tag­államoknak, az egyes országoknak nyújt támogatást? A válasz egyértelmű és nem is vitatott. Az egyik kereskedelmi rá­dió műsorában Firtl Mátyás, az európai ügyek bizottságának KDNP-s alelnöke maga kezdte úgy a beszélgetést, hogy az EU nem nyújt semmilyen segítséget semmilyen kormánynak, hanem csak tagállamoknak. Úgy is van! Az Európai Unió által nyújtott segítségről a kormányok tár­gyalnak, ám a segítő kezet már az ország egésze kapja. Fia okvetetlenkedni sze­retnénk, már itt fel lehetett volna tenni a kérdést Orbán Viktornak, hogy miként különbözteti meg a hazug kormánynak és az igazmondó országnak nyújtandó segédkezet. Pedig nem lett volna rossz kérdés: ha az EU nem segíti a kormányt, hogyan segítse az országot? Orbán Viktor beszéde után vita rob­bant ki Magyarországon arról, hogy mi is a beszéd helyes értelmezése. Szerény személyem és sokan mások is úgy értel­mezték Orbán Viktor szavait, hogy a tá­mogatások megvonására tett javaslatot. Amikor Áder János az egyik tévé reg­geli műsorában visszakérdezett, hol ta­lálható az inkriminált mondatban bár­milyen utalás pénz vagy más támogatás megvonására, a műsorvezető megvonta a vállát, hogy valóban, sehol, tehát Or­bán Viktor mondataiból nem következik az általunk megfogalmazott kritika. Dehogynem. Ugye, nem kell bemu­tatnunk Orbán Viktort, a kettős beszéd mesterét? Ahhoz, hogy Orbán Viktor szavainak a valódi értelmét megfejthessük, ismer­nünk kell az Európai Unió és Magyaror­szág kapcsolatát. Ez a kapcsolatrendszer rendkívül összetett, és az állami élet széles területeire terjed ki. Beszélhetünk benne együttműkö­désről, adatszolgáltatásról és sok más egyébről, de segítségről nem. Egyvala­mit kivéve! Az Európai Unió 2007-2012 pénzügyi perspektívája értelmében Ma­gyarország 8 ezermilliárd forintot meg­haladó strukturális, kohéziós és me­zőgazdasági támogatást fog kapni. Ez bizony segítség, és nem is akár­milyen! Erről el lehet mondani, hogy igen, az Európai Unió segítő kezet nyújt Magyarországnak. Egyéb segítségről én bizony nem tudok. Ám lehet, hogy nem vagyok kellőképpen felkészült, éppen ezért szerettem volna Orbán Viktornak felajánlani az Országgyűlés európai ügyek bizottsági ülését, hogy a szak­­bizottság előtt nyissa fel a szemünket, a 8 ezermilliárd forinton kívül milyen se­gítséget kapunk még, amit meg lehetne vonni? Az említett rádióműsorban Firtl alelnök sem tudott a pénztámogatáson túl semmit megemlíteni, csak azt haj­togatta, hogy nem is csoda, liberálisként nem jut eszembe más, mint a pénz, hol­ott van az életben más fontos dolog is. A szerző az európai ügyek bizottságának elnöke (SZDSZ) Liberálisként én ezt helyben is hagyom, csak visszakérdezek: mi az a más a pén­zen kívül, amit az EU megvonhatna? Mert én nem tudok semmi ilyenről. Való igaz, liberálisként nem jutna eszembe az, hogy a pénzen túl van ke­resztényi szeretet is, ám kételkedem, hogy Orbán Viktor a keresztényi szeretet megvonását javasolta volna az EU-nak. Hazaérkezését követően Orbán Vik­tor a közszolgálati tévében már nagyobb fantáziáról tett tanúbizonyságot, mint kollégái. Érezhette, kevés lesz annyit ál­lítani, hogy pénzmegvonásról nem volt szó a beszédében, azt is meg kellett mon­dania, milyen segítő kéz megvonására gondolt. „Arra gondolok, hogy a magyar kor­mány több alkalommal nyilvánvalóan hamis, valótlan adatokat közölt az Európai Unióval a gazdaság állapotáról” - fejtette ki. Most persze emlékeztethet­nék a kétéves költségvetésre, amelynek egyedüli célja az volt, hogy költségvetést se kelljen készíteni a választások előtt, emlékeztethetnék az autópálya-építések anyagi forrásainak kivonására a közpén­zek ellenőrzése alól, de nem teszem. Az első Gyurcsány-kormány is meg­próbálkozott hasonló trükkel, a PPP konstrukcióban épített autópálya költ­ségeit nem kívánta a költségvetési ki­adások között szerepeltetni. A kísérlet azonnal megbukott. Az EU - nagyon helyesen - ragaszko­dott ahhoz, hogy e tételek szerepeljenek a költségvetés kiadási oldalán, igen nagymértékben megnövelve ezzel a bü­dzsé éves hiányát. Lehet mondani tehát, hogy az EU se­gédkezet nyújtott volna Magyarország­nak vagy akár a magyar kormánynak? Ellenkezőleg, az EU kifejezetten határo­zottan és keményen lépett fel. És amikor a költségvetés hiányának a mértékére is fény derült, az Európai Bizottság éssze­rű határidőt nyújtott a konvergenciaterv benyújtására, világossá téve azt is, hogy sikertelenség esetén Magyarországnak szankcióval kell számolnia. Ez lenne tehát az elvtelen segítség­­nyújtás? Aligha. Az Orbán Viktor által személyesen felhozott példa nem alkal­mas annak illusztrálására, hogy milyen segítségnyújtás megvonására szólította fel az EU-t. Érdemes tovább gondolkodnia, mert ha nem jut eszébe jobb ötlet, a kissé bizalmatlan szemlélő kénytelen lesz to­vábbra is azt hinni, Orbán Viktor egyéb megvonható támogatás híján valóban a pénzügyi támogatás megvonását java­solta. A strasbourgi árulás körül kiala­kult vitában teljességgel elsikkadt Orbán Viktor berlini látogatása. Nagy kár érte! Holott Orbán Viktornak nem kisebb megtiszteltetésben volt ré­sze, mint hogy fogadta őt Angela Merkel kancellár, még ha nem is kormányfői, hanem CDU-elnöki minőségében is. Nem mindennapos ám, hogy a német kancellár egy ellenzéki politikust fo­gadjon! Fontos dolgoknak kellett ott el­hangozniuk! Érdemes ezúttal is alaposan odafigyelni Orbán Viktor szavaira. Orbán a látogatást követően keveset mondott. A mindennél hitelesebb forrás (www.orbanviktor.hu) szerint azt mondta ugyan, hogy „mi nem magyar ügyekben hívunk döntőbírónak bárkit”, ami néme­lyest ellentmondani látszik a strasbourgi beszéd lényegének, de legyünk megér­tők, a strasbourgi és a berlini fellépés között eltelt egy teljes nap is. Márpedig Liv Ulmanntól tudjuk, hogy a hosszú boldogság titka a rövid me­mória. A magyar közélet iránt érdeklődők persze kíváncsiak lennének arra is, vajon mi történhetett a Merkel-Orbán csúcs­­találkozón? Fájdalom, a lehető leghite­lesebb források ezúttal teljes némaságba burkolóztak; mind a Fidesz, mind Or­bán Viktor személyes honlapja csak be­harangozza a látogatást, de arról, hogy ott mi történt, síri csend honol, mintha a találkozó létre sem jött volna. Orbán Viktor magyar újságíróknak elmondta, hogy tájékoztatta Angela Merkelt a magyar belpoliti­kai helyzetről. Az MTI kérdésére vála­szolva nem kívánta elárulni, miként reagált Merkel az ál­tala elmondottakra, mond­ván, hogy „ez alapvető dip­lomáciai és viselkedésbeli normákat sértene”. Mindenesetre hozzátette, hogy „elvi kérdésekben egyetértés van közöttünk”. Orbán Viktor régi mo­toros a magyar politikában, sok példa hozható fel ar­ra, hogy részletesen tájékoztatta a saj­tót megbeszéléseiről. Orbán, akiről tud­nivaló, hogy még soha életében nem ha­zudott a magyar népnek, ezúttal va­lószínűleg igazat mondott. Amennyiben Angela Merkel sajnálko­zását fejezte volna ki, hogy időhiányban nem tudott Árpád-sávos zászlókkal övez­ve szónokolni, ezt Orbán Viktor minden valószínűség szerint nem hallgatta volna el. Ha Orbán a találkozóról csupán an­­­nyi pozitívumot tudott mondani, hogy elvi egyetértés van közöttük, akkor alig­ha járunk messze a valóságtól, ha azt fel­tételezzük, a találkozó óriási kudarc le­hetett Orbán Viktor számára. Elvi egyetértés van Orbán Viktor és közöttem is abban, hogy a béke jobb a háborúnál, a demokrácia jobb a diktatú­ránál és a jólét is jobb a szegénységnél. Személy szerint vitatnék egy olyan elvi egyetértést Merkel és Orbán között, hogy a keresztény­demokrácia jobb a liberaliz­musnál, mert szerintem éppen fordítva áll a dolog, de örömmel nyugtázom, ha Merkel és Orbán ebben egyetértett. Körülbelül ilyen kérdések körül lehet elvi egyetértést létrehozni. A mögöttünk lévő tizenhét évből nem tudok felidézni egyetlen esetet sem, ami­kor Orbán Viktor „alapvető diplomáciai és viselkedésbeli normák” védelme okán ne tudott volna konkrétummal szolgálni. Orbán Viktor nyilatkozata arra utal, hogy az elvi egyetértés mellett semmilyen gyakorlati kérdésben nem volt egyetér­tés közte és Angela Merkel között. Ha lett volna ilyen, akkor ezt magától Orbán Viktortól megtudtuk volna. De mert tőle ilyet nem hallottunk, szinte bizonyosak lehetünk abban, hogy egészen egyszerűen nem volt miről be­számolnia. Vagy ami még valószínűbb, amiről beszámolhatott volna, arról jobb­nak látta mélyen hallgatni, és diplomá­ciai kifogásokat keresni. Csacsiság lenne azt hinni, hogy ép­pen Németországban ne tudnák, minek a szimbólumává vált az Árpád-sávos lo­bogó. Hogyne tudnák, a mostani de­monstráció oka nem lehetett az őszödi beszéd, hiszen diplomatáik már tavas­­­szal is jelentettek demonstrációkat. Mint ahogyan élénken emlékeznek még a négy évvel ezelőtti hídfoglalásokra is. Ha valahol, Németországban nagyon is egyértelmű történelmi asszociációkra ad okot a „haza nem lehet ellenzékben” szöveg. Ha valahol, hát Németországban pontosan tudják, mekkora szükség van az államháztartás reformjára. Németor­szágban is, hát még Magyarországon! A Bundeskanzleiben pontosan tudják, mi Orbán Viktor politikájának a lényege. És nagyon nem értenek egyet vele. Berlinben csak elvi egyetértés lehetett Merkel és Orbán között. Az MTI szerint a találkozó negyven perc hosszat tartott. Negyven percen át nem lehet elvi kérdésekről egyetérteni. Nem lennék meglepődve, ha tíz perc elvi egyetértést követően Orbán Viktor fél órán keresztül súlyos fejmosást kapott volna Merkeltől, aki egy igazi, hiteles kereszténydemok­rata politikus. Remélem, Orbán Viktor nemcsak oda­figyelt a szavaira, hanem tanul is be­lőlük! 7 Hülyének nézés Orbán Viktor most ismerkedhet azzal, miféle érzés, ha egy rosszkor és főleg rossz helyen elmondott beszédből kiragadnak részleteket, és annak alapján ítélnek az emberek. Gyurcsány a hívei előtt beszélt magára nézve terhelő meggondolatlanságokat, Orbán pedig külföldön ártott mindenkinek - legalábbis próbált. (Követkatonáiról nem is beszélve, akik­­ miután jó nagyokat köpködtek a magyar kormányra, most ádázul csodálkoznak: az meg merészeli a saját igazságáról tájékoztatni a saját nagy­követeit?) Hogy ki ártott többet az országnak, az majd elválik. Egyébként Orbánnak nem az a legnagyobb bűne, hogy nehezen értelmezhető mondatokban azt kérte elvbarátaitól, ne segítsék a Gyurcsány-kormányt, hanem az, ahogyan kommunistázott. Ő, aki Antall örököseként próbál a jobboldalon vezérkedni, Torgyán és Csurka szintjére jutott. Ez meg itthon is kínos, nyo­morult. A hülyeség megbocsátható, a silányság nem. A nemzetárulkodásnál kicsit még kínosabb az az elképesz­tő nyomulás, amit a rendőrök ellen indított. Meglepően hi­teltelenül érvel valami emberi jogok védelmében. Ha nem látnám és hallanám, nem hinném el, hogy valaki az október huszonharmadikai eseményeket képes úgy beállítani, mintha Budapest utcáin csakis békés ünneplők és demonstrálók lettek volna, és nem történt más, minthogy a szadista rendőrök szó­rakozásból lecsaptak rájuk. Minden épelméjű ember látta, hogy csakugyan voltak rendőri túlkapások, ám azt nem venni észre, hogy ezeket miféle emberek ezrei váltották ki, a hülyének né­zés minősített esete. Orbán persze megint kommunikációs leckének tekinti azt, ami zsolozsma: pontosan tudjuk, hogy neki milyen előkészítő szerepe volt ebben. A budapestiek már azt sem értették, hogy a tévészékház ostroma után miért nem tiltottak be minden tün­tetést. Abban is van valami kínos, ahogyan alvezérei mögé áll­nak. Például az a Tarlós, aki valami rendpártiság nevében tud­ta védeni kerületét a homoszexuálisoktól és a hangoskodóktól, most a liberalizmus zászlóvivője lett. Pedig legalább ő kimond­hatta volna, hogy az orbánus szkinhedek, focibarmok és a töb­bi nyomorult is tett valamit a békétlenségért. Andrassew Iván Dr. Martens Torkig... Fölkaptam a fejem az egyik rá­dió „közérdekű közleményére”, amely szerint aznap este „tech­nikai okokból” elmarad a Má­tyás-templomba hirdetett hang­verseny. Technikai okok? Va­jon milyenek? Nem volt nehéz gyorsan rájönni: aznap estére kaptak engedélyt a Várban a fá­radhatatlan tüntetők, hogy kár­pótolhassák magukat a Kossuth Lajos tér mellőzéséért. Ugyanaznap este valamelyik té­véhíradó haragos várbeliek zúgo­lódását közvetítette. Torkig van­nak a tüntetésekkel, mindenütt, de kivált a negyedükben. Ahol általában jó pénzű euróturisták szemlélődnek, vásárolnak em­léktárgyakat, csikós-gulás-pánt­­likás szuveníreket, amelyek meglehet giccsnek számítanak a kultúrsznobok körében, de az ot­tani kereskedők e bevételből fi­zetik nem is csekély adójukat, mellesleg ebből is élnek. De nem csak a Várban van ez így, ahol mellesleg a Fidesz je­löltje fölényesen győzött pol­gármesterként, tehát az ellenzék hívei nem lehetnek csekély szá­­múak, mégis fölhorkant ben­nük az indulat. Ilyen hangulat volt tapasztalható a korábbi he­tekben a Kossuth Lajos téren is, ahol végcéljuk előtt leszállítot­ták a kettes villamos dolgukra siető utasait, ahol a szent gyüle­kezési szabadság nevében csor­bították a szabad közlekedés jo­gát. Ha alkalmanként jó eset­ben is, mondjuk ötvenezren to­longtak a téren, az a kétmillió budapestinek legföljebb fél szá­zaléka volt, nem beszélve az ország tízmilliónyi lakosáról. Vagyis, ami kezdetben lehetett talán érdekes folklórjelenség, csemege a tévéhíradóknak, az első percektől bosszúság a nagy többségnek. Mert mit is mond­hatott a hangzatos Magyar Nemzeti Bizottság 2006 elneve­zés néhány tucat forrófejűjével, ki választotta meg őket és mi­ért? Nem túlzás úgy vélni, az 1990-ben elérkezett demokrácia azt jelentette és jelenti az ország nagy többségének, hogy politi­kai és társadalmi konfliktusokat békében, emberi módon lehet és kell megoldani, és nem hata­loméhes párt(ok) hallgatólagos buzdítására randalírozni. Mert gyönyörű a gyülekezési szabadság, ha hiteles erők él­nek vele, de az elmúlt hetek él­ményei nem erről győztek meg. Ennek tulajdonítható, hogy az ország túlnyomó többsége tor­kig van a demonstrációkkal, de nagyon. A politikának vég­re értelmes módon vitatkoznia kellene, cselekvésre buzdítania azokat, akiknek ez a dolguk. Várkonyi Tibor NÉPSZAVA SZOCIÁLDEMOKRATA NAPILAP ALAPÍTVA 1873-BAN Tiszteletbeli főszerkesztő: FEJTŐ FERENC Főszerkesztő: NÉMETH PÉTER Szerkesztőbizottság: HORVÁTH ISTVÁN, DÉSI JÁNOS, KATONA JÓZSEF Lapszerkesztők: HAHN PÉTER, MUZSLAI KATALIN, TÓTH JENŐ ■ Képszerkesztő: KIS ZOLTÁN ■ Belföldi rovatvezető: SEBES GYÖRGY, helyettese: HORVÁTH ÉVA, SIMON ZOLTÁN, szerkesztők: FÜSI PIROSKA, GYÉMÁNT MARIANN, PODHORÁNYI ZSOLT, PÓR VILMOS ■ Fotó rovat­vezető: WEBER LAJOS ■ Külpolitikai rovatvezető: RÓNAY TAMÁS ■ Publicisztika, Szép Szó: ANDRASSEW IVÁN, KOZÁR ALEXANDRA ■ Sportrovat-vezető: VARGA­­ RÓBERT A sportrovat partnere: MobilPress Főmunkatársak: BÁRSONY ÉVA, ELEKES ÉVA, HORVÁTH ILDIKÓ, KEPECS FERENC, SZABÓ IRÉNÉ, VERESS JENŐ ■ Magazin, szolgáltatás: SZIGETI PIROSKA ■ Vezető tördelőszerkesztő: NAGYNÉ GERGELY FLÓRA, ZSIGOVICS ZSOLT Kiadja az Editorial Kft. ■ Ügyvezető igazgató: RAJOSNÉ BUJNYIK ÉVA ■ Technikai igazgató: TÓTH JENŐ ■ Terjesztés: FODRÓCZY ELVIRA ■ Hirdetés: VITKOVICS MERCÉDESZ Szerkesztőség: 1087 Budapest, Könyves Kálmán krt. 76. ■ Postacím: 1430 Budapest, Pf. 4. Telefon: 477-9000, központi telefax: 477-9020 ■ Elektronikus levélcím (e-mailcím): nepszava@nepszava.hu ■ Hirdetés, telefon: 477-9030, telefax: 477-9033 ■ Terjesztés, telefon: 477-9000/130, telefax: 477-9020. ■ Internet URL-cím: http://www.nepszava.hu ■ Terjeszti árusításban a LAPKER. Rt., előfizetésben a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletága. Előfizethető az ország bármely postáján, a hírlapkézbesítőknél és a kiadónál. További információ: hirlapelofizetes@posta.hu, 06/80-444-444 vagy 06/80-200-502. Előfizetési díj egy hónapra 1980 Ft, negyedévre 5799 Ft, fél évre 11 430 Ft, egy évre 22 524 Ft. MŰTES7 Nyomdai előállítás: Magyar Hivatalos Közlönykiadó Kft. Lajosmizsei Nyomdája ■ Felelős vezető: BURJÁN NORBERT vezérigazgató-helyettes ■ ISSN Bp 0133-1701 ISSN Vidék 0237-3785 A NÉPSZAVA példányszámát a MATESZ hitelesíti­­!* pri^i-amSIt

Next