Népszava, 2009. január (136. évfolyam, 1-26. szám)
2009-01-07 / 5. szám
NÉPSZAVA 2009. JANUÁR 7., SZERDA INTERJÚ 11 A várható bevételeket túlbecsüli, a kiadásokat viszont alábecsüli a fővárosi büdzsé tervezete Tarlós: Budapestnek nincs gazdasági programja Intellektuálisan gyenge elképzelés - állítja Budapest idei költségvetési tervezetéről Tarlós István. A Fidesz fővárosi frakcióvezetője elégedetlen a koncepcióval és bár sok vitája van a koalícióval ma is, úgy gondolja, ha 2010-ben bizalmat kapna a fővárosiaktól, az egyik főpolgármester-helyettesi posztot a szocialistáknak ajánlaná fel. Nélkülük ugyanis nem érdemes Budapestet irányítani. Március 15-ig a fővárosi közgyűlésnek el kell fogadnia a költségvetést. Az elképzelések szerint több mint 35 milliárd lesz a hiány. Hogyan vélekedik a tervezetről? Gyenge, kis jóindulattal naivnak nevezhető a büdzsé, amely veszélyesen túlbecsüli a várható bevételeket, a kiadásokat viszont jóval alábecsüli. Nem számol többek között azzal, hogy várhatóan kevesebb iparűzési adó folyik majd be, számol viszont a Főgáz eladásából származó jövedelemmel, és tartósan figyelembe veszi a gázmű működéséből származó osztalékot, mint bevételt. Pedig alig hihető, hogy a kettő párhuzamosan képes lesz érvényesülni. A kiadások alábecsülésénél dologi és bérkiadásokra kell elsősorban gondolni. Itt szarvashibák vannak, a főváros gazdái nem veszik például figyelembe az önkormányzati intézménynél a saját maguk által tervezett díjemelések, tarifaemelések hatásait. Ezért mondom, hogy az anyag gyenge, ráadásul a tervezetet gazdasági programnak is nevezik, holott a november végén közreadott anyag csupán a pénzügyi mozgásteret határozza meg, módszereket, intézkedési tervet nem tartalmaz. Ezen az alapon Budapestnek de facto nincs gazdasági programja. - Mit tenne a jelenlegi helyzetben a Fidesz? - Szívesebben beszélek a saját nevemben. Már elmondtam, hogy én más politikai filozófia alapján dolgoztam volna. Mindenekelőtt a működési biztonságra kellene odafigyelni és felülvizsgálni azokat az úgynevezett fejlesztéssel összefüggő beruházási megállapodásokat, terveket, amelyekre nincs elég fedezet. Ilyen például a Podmaniczky-terv legalább háromnegyed része. Ami abból nem megállítható, az a metró, ami támogatandó, az a villamosvonalak fejlesztése, a Thököly út, a csepeli gerincút, csak az a baj, hogy a megállíthatatlan fejlesztések pénzügyi fedezetei is bizonytalanok. A beterjesztett koncepció alapján kérdés, hogyan állna meg a lábán a főváros az uniós bevételek nélkül. Állítom, hogy mindezek ellenére nem szabadna ilyen féktelenül privatizálni, a közszolgáltatás mégiscsak a város feladata. Kétségbeesett kiárusítási kísérletek zajlanak, olyanok, mint most a gázműveké, nemsokára a gyógyfürdőké, amelyek be fogják szűkíteni a fővárosi önkormányzat mozgásterét. Ezek szerint megoldásnak tartaná, amit Zsinka László, a MIÉP 2006-os főpolgármesterjelöltje javasolt? Népszavazáson kellene a budapestieknek dönteni a cégek magánosításáról? - Bűnnek tartom a közszolgáltatókat most privatizálni, különösen, ha a megállapodások nem a közszolgáltatások biztonságát, hanem sokkal inkább a külföldiek profitját szavatolják. Ami a népszavazást illeti, úgy gondolom, jelenleg nem lehet több százezer embert az urnákhoz vinni, ezért nem szabad erőltetni a referendumot. A BKV ügye talán az egyik legérzékenyebb pont. Van receptje a bajok gyógyítására? Biztos nem haragszik, ha megkérdezem: Demszky Gábort is faggatta már erről? A főpolgármester számára 18 éve adott a lehetőség, hogy javaslatot tegyen és végrehajtsa, a cég viszont máig válságban van. Ha jól emlékszem, legutóbb Medgyessy Péter sietett a BKV segítségére, érkezett pénz, de a hatalmas hiányt és adósságot pillanatok alatt újratermelték. Meg is kérdeztem egyszer négyszemközt Kocsis Istvántól, miért vállalta el a cég irányítását. A BKV saját erejéből nem tud kimászni ebből a slamasztikából. Kimondani is nehéz: 85 milliárd körül van az adóssága és ami ennél sokkal rosszabb, az éves deficitje immár 20 milliárdosra nőtt. Most már olyan rossz a cég hitelképessége, hogy legutóbb, azt hiszem, 14 százalékos kamatra kapott volna csak hitelt. További tarifaemelésekre van szükség, amit azonban a budapestiek, főleg a lakótelepeken élők nem bírnak el. És hiába emelik a tarifákat, a bliccelők száma fog nőni, amire nem megoldás, ha a BKV által szerződtetett biztonsági őrök utasokat vernek. Mit javasolnék? Azt, hogy az állam és a főváros nyúljon a zsebébe, ne a HÉV infrastruktúráját akarják kiárusítani, amely amúgy a metróépítés hiteleinek fedezetéül is szolgál. Lehetetlen, hogy a főváros a saját cége 116-118 milliárdos működési költségéből csupán 10 milliárdot hajlandó finanszírozni. - Van erre pénze a fővárosnak? - Kit érdekel ez? Az önkormányzati törvény ezt a feladatot a fővárosra testálja. A kerületi önkormányzatoktól sem kérdezik, van-e pénzük oktatásra. Pedig volt olyan év, amikor a központi költségvetés a fővároson keresztül a kerületek oktatási költségeinek mindössze a 37 százalékát fedezte. A fővárosnak is vannak kötelezettségei. - Szabják át Budapestet - javasolja Kósa Lajossal együtt. Tudja már, hogyan vélekedik a koalíció az önök által kínált négy lehetséges modellről? - Abban szinte mindenki egyetért, hogy a fővárosi közigazgatás így nem működhet tovább. Demszky Gábor is azt hangoztatta, hogy 700 képviselő, 24 polgármester, 52 alpolgármester felesleges teher az adófizetők számára. Lendvai Ildikó szerint ugyancsak hibás a jelenlegi önkormányzati rendszer, mi pedig a modellek bemutatásával arra akartuk felhívni a figyelmet, hogy ezt a gondot meg kell oldani. Szeretnénk, ha az elemzés alapján vita kezdődne; várjuk az MSZP javaslatait annak érdekében, hogy 2014- től olcsóbb, működőképesebb legyen a főváros. Ehhez viszont a következő ciklus elejére ki kellene alakítani a lehetséges modellt, hogy azután a szükséges törvényeket módosíthassa a parlament, a polgármesterek pedig felkészülhessenek a változásra. - Milyennek látja a Fidesz helyzetét Budapesten? - A következő önkormányzati választásokig még sok minden történhet. Nem mindegy, kik versengenek a főpolgármesteri, illetve a kerületi polgármesteri posztokért - sokat számít a személy. A mostani felmérésekből nem feltétlenül lehet a 2010-es eredményre következtetni, annyi azonban biztos, hogy a Fidesz a fővárosban ilyen jól még soha nem állt. Amikor a főpolgármesteri székért kampányolt, azt mondta, hogy ha nyer, szocialista alpolgármestert szeretne maga mellé. Most ugyanezt gondolja? - Igen. Ez csökkenti a belső feszültségeket, lehetővé teszi az együttműködést, már csak azért is, mert ez esetben van némi közös felelősségvállalás. Óbudán nekem ez bevált, és az utódom is ugyanígy tesz. Én még akkor is azt mondanám, hogy kell szocialista helyettes, ha a jobboldalnak viszonylag biztos fölénye lenne a közgyűlésben. A szocialistáknak ugyanis annyi bázisuk mindenképpen lesz, hogy az éles szembenállás egyértelműen nehezítené a munkát. Fazekas Ágnes Felül kell vizsgálni azokat a programokat, amelyekre nincs fedezet Fotó: Szalmás Péter Legjobb országimázs a Sziget Fesztivál a francia fiatalok szemében A pénz a legkevesebb... Alaposan felpörgette az elmúlt három évben Ecsedi-Derdák András a Párizsi Collégium Hungaricumot. Két galéria nyílt az intézményben, közép-európai filmeket vetítő mozi üzemel nemsokára, és vendéglő, kávézó fog barátokat szerezni a magyar kultúrának. Szerinte a siker kulcsa annyi: „Sok jó gondolat kell, ötletek - és némi szabadság - a megvalósításukhoz." - Három éve igazgatja a Párizsi Collégium Hungaricumot. Nagy tervekkel indult, mit sikerült megvalósítania? - Amit fél évre terveztem, azt sikerült nagyjából mostanra elvégeznem. Nem számoltam a hivatali, diplomáciai bürokráciával. Most ott tartunk, hogy kialakult az intézet új arculata és egy lelkes, dolgozni akaró stáb. Jövőre kiköltözik a konzulátus, ezzel felszabadul egy teljes szint, de fontosabb, hogy még nyitottabb lehet a ház. Ekkortól nyílik meg az út az étterem felé is. Szívügyem a vendéglátás, mert általa egy újabb közösségi teret sikerülhet teremteni - ami ráadásul önellátó is. Ebben a szezonban két galériát nyitottunk, az egyik az aulában az André Kertészről elnevezett fotószalon, a másik a kortárs magyar képzőművészeket bemutató Vasarely Galéria az első emeleten. Utóbbi vezetését egy pályázat útján kiválasztott kurátorra bízzuk 2010-től. Igyekszem az egyes részfeladatokat külső szakemberekre bízni, nemcsak a professzionális színvonal reményében, hanem azért is, mert az intézet stábja lassan elveszik a napi „üzemeltetési” bürokráciában; eközben nehéz a stratégiai célok megvalósításán dolgoznunk. - Legnagyobb kihívás, úgy gondolom, az épület. - Valóban. Ezt a kiváló helyen lévő, reprezentatív, ma több milliárd forintot érő palotát a magyar állam a 80-as évek közepén vásárolta meg, a mai árakhoz képest szinte bagóért. Akkor a kor ízlésének megfelelően szépen felújították, ám azóta eltelt lassan negyed évszázad. Nemcsak a komplett gépészet avult el, de például kiment a divatból a barna lambéria is... Három év alatt a kollégákkal házilagos módon sikerült egy kicsit élhetőbbé tennünk a házat, például úgy, hogy a menyasszonyommal magunk mázoltunk hétvégente. Ez persze csak tűzoltás, de az oktatási tárca idénre tervezi az intézet teljes felújítását. Ha már megvan, nem szabad veszni hagyni az ilyen értékeinket! - Elképzelései között szerepelt, hogy nyitottabbá teszi a házat, ez mennyiben sikerült? - A Vasarely-kiállításunkat például mintegy ezer ember tekintette meg, jóllehet ez volt az első tárlat, amiért pénzt kértünk. Hatalmas molinó is kikerült az épületre. Ezek apróságnak tűnnek, napi rutinnak, de eddig mégsem volt gyakorlat. Kikerült egy szobor is az épület elé, Lapis András remek alkotása, amely egy padon ülő lányt ábrázol, sokan fényképezik, mellé ülnek. - Bizonyára sokba került... - Egy fillérbe se. A szobor ott volt az intézetben a kapu mögött. Nekem mindig úgy tűnt, hogy bánatosan néz ki a rácsos ajtón a szabad világra. Semmi nem történt, csak kiszabadítottuk. Ehhez egy méterrel kellett arrébb tenni. Most olyan a Saint- Germain negyedbéli magyar intézet, mint a vidéki magyar házak, amik elé padokat tettek ki, hogy üldögélhessenek rajta az öregek. Sok jó gondolat kell, ötletek és némi szabadság a megvalósításukhoz. A pénz a legkevesebb... - Akkor nincs baj, mert gondolom pénz tényleg kevés van... -Az éves programköltségünk 13,5 millió forint. Havi egymillió forintból a világ kulturális fővárosában elég nehéz észrevetetni magunkat - bár remek kollégáim mindent megtesznek. Igyekszünk a leghatékonyabban felhasználni azt, amink van. Az adottságainkat, a kapcsolatainkat. Van például mozitermünk. Ahol eddig kéthetente játszottunk filmet, 8-10 embernek. Ugyebár ha egy mozi nem vetít mindennap, akkor nincs benne az összes műsorújságban, azaz nem várhatjuk, hogy tudjanak róla. Ezért nyáron felvittük a tetőteraszra, mert ez újszerű volt, de csak szezonálisan jelentett telt házat. Az évi harminc magyar játékfilm nem elég többhöz. Aztán kitaláltuk, hogy bejegyeztetjük a termet kelet-közép-európai filmeket játszó francia művészmozinak. Mi adjuk a helyet, a franciák ugyanazt a támogatást, amit minden helyi művészmozinak, és a kelet-európai kulturális intézetek - na és persze mi - pedig a filmeket. A V4 alapból máris kaptunk egy kevéske támogatást, ami remélem, segíti a mielőbbi megnyitást. - Oktatási és tudományos területen mit sikerült elérni? - Több fronton is elindultunk. Eddig nem volt Franciaországban magyarul megszerezhető érettségi, jövőre ezért az egyik legjobb párizsi gimnáziumban beindulhat a magyar tagozat - ami főleg a lelkes, gyermekeiket magyarul (is) taníttatni vágyó anyukák érdeme lesz. Az intézetben folyó magyar oktatás megújítása most félúton van. Fontosnak tartom, hogy évi 60- 80-an magyarul tanulnak nálunk. Ami a felsőoktatást illeti, a Sorbonne magyar központjával és az UNALCO-val (Keleti Nyelvek Intézete) is dolgozunk rendszeresen, leginkább pénzhez jutni segítünk kapcsolataink révén. Mert azt nem tudjuk megoldani, hogy tömegesen jelentkezzenek magyar szakra a franciák, de abban segíthetünk, hogy többen vegyék fel kötelező nem indoeurópai nyelvi kurzusként a magyart. S belőlük néhányan talán megszeretik a nyelvet, a kultúrát. Van közöttük, aki a Szigeten „edződött” a nyáron. Azt hiszem, ma a fiatalok felé a Sziget fesztivál a legjobb „országimázs”. - Hogy tud segíteni az intézet egy egyetemnek? — Megfigyeltem, hogy a finn nyelvet háromszor annyian választják kötelező kurzusként, mint a magyart. Az ok egyszerű: a finnek némi marketinget folytattak. Gyönyörű lányok színes és szép prospektusokat osztogattak az országról. De hogy a komoly dolgokról is beszéljek, a helyi lektorokkal közösen megszerveztünk egy előadássorozatot, ahová havonta hívunk franciául jól beszélő hazai kulturális szereplőket - talán ez is vonzóbbá tehet minket. Az emberek az egyetemi éveik alatt szerzett benyomásaikat gyakran egy életre megőrzik: ha most szépnek látnak minket, talán egyszer majd velünk akarnak dolgozni, ide akarnak jönni nyaralni... Ez persze viszonos, de azon is sokat dolgozunk, hogy minél több magyar fiatalnak tudjunk - pályázati úton - párizsi kollégiumi elhelyezést biztosítani. Mert mindig kettőn áll a vásár! Hamvay Péter Nem mindenki ragaszkodik a főhadiszálláshoz A dánok lemondtak a diplomácia státus adminisztratív, gazdálkodásbeli kötöttségeiről és a Champs-Elysée-n lévő intézetük két éttermének jövedelméből tartják el magukat. Az osztrákok felszámolták az intézeteket, Párizsban egy tudományos műhely és egy könyvtár maradt, a lengyelek szintén bezárták - a magyarhoz hasonló méretű - intézetüket, és csak külső helyszínekre szerveznek programokat. Bár az épületet nem adták el, de gyakorlatilag produceri irodaként működnek. Igaz, körülbelül ugyanennyi ellenpélda is akad, hiszen Párizsban van a világon a legtöbb külföldi kulturális intézet.