Népszava, 2015. február (142. évfolyam, 27-50. szám)

2015-02-28 / 50. szám

A legrosszabb, amit tenni lehet, az áldozatul esett gyermek szavahihetőségének megkérdőjelezése Gyermekvédelem gyerekcipőben A szigetszentmiklósi gyermekbántalmazás-per e heti fordulata ismét felveti a kérdést, vajon a magyar gyermekvédelmi rendszer mennyire képes hiba nél­kül ellátni a feladatát? A bíróság és a vádhatóság egymásra mutogat, a szak­értői vélemények egymással ellentétesek; a lapunk által megkérdezett gyer­mekvédelmi szakember szerint a jelzőrendszer is csak akkor működhet, „ha azok, akik dolgoznak benne, működtetik". JUHÁSZ DÁNIEL N­em csupán az igazság­szolgáltatás, hanem a ha­tóságok és a magyar gyermekvédelmi rendszer hibá­it is megmutatja az, aminek az elmúlt napokban tanúi lehet­tünk az úgynevezett sziget­szentmiklósi ügyben. Kedden sokakat megdöbbentett, hogy a gyermekeik évekig tartó sa­nyargatásával, szexuális bán­talmazásával vádolt szülők a tárgyalás után szabadlábon tá­vozhattak, a nem jogerős első­fokú ítéletet többen elfogadha­tatlannak tartják. A bíróság előtt gyakorlatilag „kivérzett” a vádirat, azt több pontban is „irat- és logikaellenesnek” talál­ták. A bírónő élesen kritizálta a vádhatóság munkáját, szerinte a nyomozás felületes volt, a hi­ányos részeket pedig a bíróság­nak kellett pótolnia, ezért „na­bákat például akkor, amikor „kompetenciahiány” miatt ki­zárta a Semmelweis Egyetem szakértőinek véleményét vagy a poligráfos vizsgálat eredmé­nyét a bizonyítékok köréből - pedig ez utóbbi állítólag meg­mutatta, hogy a szülők hiába tagadták, elkövették a vádirat­ban foglalt bűncselekménye­ket. A bírónő az indokláskor kifo­gásolta azt is, hogy a vád java­részt a gyermekek elmondása­in alapult, s közülük sokat megcáfoltak, a gyermekek sza­vahihetősége pedig megkérdő­jelezhető lett. Szabó nem vélet­lenül idézte fel, hogy a bírósági eljárás során a legidősebb fiú­gyermeket hét alkalommal hallgatták ki, miközben a bün­tetőeljárási törvény a gyerme­kek lehető legnagyobb kíméle­tét írja elő. Az ügy kapcsán gyermekvédelmi szakemberek utóbbi vizsgálatok is egyértel­műen megállapították a gyer­mekek „traumatizáltságát”, fel­merülhet, hogy abban a hos­­szúra nyúlt nyomozás, a gyere­kek többszöri vizsgálata, kikér­dezése is szerepet játszott. „A bántalmazott gyerekek ritkán nyílnak meg. Ha bizal­matlanok lesznek, megrémül­nek, azt tapasztalják, hogy nem hisznek nekik. Ilyenkor bezár­kózhatnak, visszatarthatnak információkat vagy visszavon­hatják, amit korábban mond­tak” - hangsúlyozta a Kék Vo­nal elnöke, hozzátéve: Magyar­országon nagyon kevés ilyen eset jut el a bíróságig, ezért a lehető legkörültekintőbben kel­lene kezelni az ügyet. A felderí­tést nehezíti, hogy a gyermekek ellen elkövetett szexuális bűn­­cselekmények - a közhiedelem­mel ellentétben - leggyakrab­ban családon belül történnek, az elkövetők szinte kivétel nél­kül az áldozatok rokonai. „Itt a bizalmi kapcsolattal él vissza az elkövető, a gyerekek ezért is beszélnek nehezen róla. Nem akarják, hogy mondjuk a szü­leik miattuk kerüljenek bajba” - mutatott rá Papp Zsuzsan­na. A magyarországi gyermek­­védelem azonban még mindig „gyerekcipőben jár”. A gyer­mekvédelmi szakember szerint a jelzőrendszer sem működik tökéletesen; már az is hihetet­len, hogy hosszú évekig nem vette észre senki a szigetszent­­miklósi gyerekek bántalmazá­sának nyomait. Pedig a bíróság úgy vélekedett, az érintett pe­dagógusok mindent megtettek a gyermekekért, az iskola, az óvoda folyamatos kapcsolatot tartott a gyermekjóléti szolgá­lattal, sőt tanúk szerint a gye­rekeket „óvó-védő iskolai, óvo­dai burok vette körül”. Papp Zsuzsanna hangsúlyozta: ha bárki bántalmazásra utaló je­leket tapasztal egy gyermeken, azt haladéktalanul jelezni kell a gyermekjóléti szolgálatnál, amelynek minden esetben in­tézkednie kell; a jelzőrendszer azonban csak akkor működik, ha az emberek, akik benne dol­goznak - a pedagógusok, a vé­dőnők, a háziorvosok­­, mű­ködtetik. A bántalmazott gyerekek ritkán nyílnak meg és bizalmatlanok lesznek, ha nem hisznek nekik fotó europress/gettyimages/tinkstock Egymásra mutogatnak: az ügyészség szerint a bíróság hibázott A gyerekek szexuális bántalmazása leggyakrabban családon belül történik gyan sok pluszbizonyításra” ke­rült sor, ráadásul a korábban kirendelt pszichológus szakér­tőt is inkompetensnek találták, ezért új szakértői csoport felál­lítását kezdeményezték, amely­nek tagjai egyhangúlag megál­lapították: nem történt szexuá­lis abúzus. Szabó Ferenc Pest megyei fő­ügyész csütörtökön rendkívüli sajtótájékoztató keretében uta­sította vissza a bíróság kritiká­it, szerinte azok „indokolatla­nok, számos elemükben valót­lanok, de mindenképpen rossz­­indulatúak”. Hangsúlyozta: a vizsgálat során minden létező bizonyítékot beszereztek, sőt az egy évig tartó nyomozás „az ilyenkor szokásosnál is alapo­sabb és kiterjedtebb volt”. A fő­ügyész szerint csak egy megis­mételt eljárás eredményezhet igazságos döntést, hiszen épp a bíróság követett el szakmai hm­mát tavaly is jelezték, amikor ilyen súlyos bűncselekményre derül fény, még ha nem is száz­százalékosan bizonyított, az egyik legrosszabb dolog, amit tenni lehet, a bűncselekmény áldozatául esett gyermek sza­vahihetőségének a megkérdője­lezése. „Amikor a hatóságok tudo­mására jut egy ilyen eset, első­sorban a gyermek állításait kell igaznak tekinteni, és a felnőtt­nek kellene bizonyítania, hogy az nem igaz. Nálunk sajnos ez fordítva történik: a nyomozás során a gyermektől várják, hogy bizonyítsa, az eset tényleg megtörtént, holott sok gyerek le sem tudja írni pontosan, mi történt vele” - mondta a Nép­szavának Papp Zsuzsanna, a Kék Vonal Gyermekkrízis Ala­pítvány kuratóriumi elnöke. A szakember szerint bár a sziget­­szentmiklósi esetben még a leg- MOZAIK NÉPSZAVA 11 2015. FEBRUÁR 28., SZOMBAT A bíróság sajnálja A Budapest Környéki Törvényszék pénteken sajnálkozását fe­jezte ki amiatt, hogy a Pest Megyei Főügyészség sajtótájékoz­tató keretében vitatta az elsőfokú bíróság ítéletét a sziget­­szentmiklósi ügyben. Hangsúlyozták: az ítélet megtámadásá­nak módja a fellebbezés és nem a sajtótájékoztató. Rámutattak arra is: a büntetőeljárásról szóló törvény értelmében a bíróság­nak ítélete szóbeli kihirdetésekor valamennyi bizonyítékot részletesen értékelnie kell. Azokat egymással is összevetve, meggyőző és logikus érveléssel kell számot adnia arról, hogy mely bizonyítékot és miért fogadott el, illetve vetett el. Ki kell térnie arra is, ha egyes bizonyítékokat - mert azokat a jogsza­bályok megsértésével szerezték be - kirekesztett, ennek is in­dokát kell adnia; „az elsőfokú bíróság ítéletével szemben beje­lentett fellebbezésben szükséges felsorakoztatni azokat a té­nyeket és érveket, valamint ismertetni azt az eltérő jogi állás­pontot, melyek - a fellebbező megítélése szerint - az eltérő másodfokú döntést megalapozzák." Skand­i Ez az új TREND !

Next