Népszava, 2015. augusztus (142. évfolyam, 179-203. szám)
2015-08-24 / 197. szám
KÖZELKÉP A film mint mozgás A film mint mozgás címmel - jelentős terjedelemben, 450 oldalon - könyvet írt Bokor Pál.Újságíróként tudósított Moszkvából és Washingtonból is. Ez utóbbinak is köszönhető, hogy két kitűnő könyvet írhatott Hollywoodról, írt két forgatókönyvet, amelyekből film készült.) Ezen a mostani nagy művén tíz éven át dolgozott. Végigmegy a film történetén, és a legapróbb részletekig felidézi, milyen eszközökkel képes a film esztétikai értékeit létrehozni. Közben a filmirodalom elmúlt évszázadában is alaposan pásztázott Balázs Bélától Kovács András Bálintig. Előfordul azonban, hogy bizonytalan vagy többértelmű fogalmakat használ. Mint például a „kinematikus mozgás”, a „telekinetikus”, a „kinetovizuális, a „mozgásnyelvi alap”, és így tovább. Mindennek az az oka, hogy a könyv - címének megfelelően - azt akarja bizonyítani, hogy a film esztétikai értékeinek létrehozója elsőrendűen a mozgás. Mint írja: „a film legbelső lényege a látható mozdulat volt és maradt.” Ami azonban nagyon vitatható meghatározás. Kétségtelen, mozgás nélkül a film csak állóképek sorozata lenne. De hát a film mozgóképek sora, és sokak szerint ezek a képek a legfontosabb meghatározó elemei. Meg a vágás, mint a film idő- és térteremtésének sajátos eszköze. Persze mozoghat a kamera, mozoghat a színész, a maga módján mozog a cselekmény a játékfilmben, de - mint nagyon jól leírja Bokor - a színek és a hangok mozgása is létezik. Ha a mozgást tartjuk elsőrendű elemnek, az olyan, mintha a regény legjellemzőbb vonásának a tárgyak leírását tartanánk, ahogy a francia „új regény” hívei ezt gyakorolták. Ám hogy mikor melyik elem, melyik pillanatban vagy részletben a meghatározó művészi eszköz, az az alkotó elképzelésein múlik. (Bokor túl sokat időzik a filmkészítők magyarázó elméleteinél, pedig ezek csak a maguk módszereit igazolhatják és nem általánosíthatóak.) Mindennek ellenére a magyar filmelmélet egyik nagyon fontos műve A film mint mozgás. ► BERNÁTH LÁSZLÓ Magyar sikerek Kettős magyar sikerrel zárult augusztus 22-én este a 21. alkalommal megrendezett szarajevói filmfesztivál. A balkáni térség legfontosabb nemzetközi filmes eseményén a játékfilmek és dokumentumfilmek versenyében is magyar filmeket díjaztak a zsűrik. Nemes Jeles László Saul fia című első játékfilmje a játékfilmes zsűri különdíját nyerte el Szarajevóban. A rangos elismerést a rendező Clara Royer társforgatókönyvíróval együtt személyesen vette át a szarajevói nemzeti színházban. A dokumentumfilmes mezőnyben Almási Tamás legújabb alkotása, a Titita nyerte a nemzetközi zsűri különdíját. Almási legújabb filmjében Anti, a tizennyolc éves, fanatikus gitáros történetén keresztül vizsgál olyan kérdéseket, hogy mi kell álmaink megvalósításhoz, élni tudunk-e lehetőségeinkkel és hogy mi is tesz valakit jó zenésszé. Anti egy borsodi romatelepen él, nem ismeri a kottát, nem szokott hozzá a rendszeres gyakorláshoz, így amikor felvételt nyer a Snétberger Zenei Tehetség Központba, hamar rájön, hogy csoda helyett élete egyik legnagyobb kihívása vár rá. Nagyszerű zenei betétek és emlékezetes „tábori pillanatok” színezik az egész estés dokumentumfilmet. NÉPSZAVA-INFORMÁCIÓ A Saul fia rendezője. Nemes Jeles László fotó: molnárádám Elhunyt Sudlik Mária Hetvenhárom éves korában elhunyt Sudlik Mária operaénekesnő, a Magyar Állami Operaház örökös tagja. A művészt hosszan tartó, súlyos betegség után szombat hajnalban érte a halál. Sudlik Mária 1942. május 25-én született Budapesten. Énektanulmányait a Bartók Béla Zeneművészeti Szakközépiskolában, majd a Zeneakadémián végezte, ahol Sipos Jenő növendékeként diplomázott. 1967-ben Monteverdi Poppea megkoronázása című művének címszerepében debütált a Magyar Állami Operaházban. Bemutatkozását követően hosszú évekig az intézmény vezető énekesnője volt, szoprán főszerepek egész sorát formálta meg hitelesen, magas művészi színvonalon. Verdi hősnőinek - Aida, Erzsébet (Don Carlos), Desdemona, Leonora (A trubadúr, A végzet hatalma) - megformálásával jelentős színpadi sikereket aratott, de emlékezetes alakításai között volt a Tosca címszerepe és a Figaro Grófnéja is. Szakmai pályafutását 1974- ben Liszt Ferenc-díjjal, 1984- ben Székely Mihály-plakettel és érdemes művész címmel ismerték el. NÉPSZAVA-INFORMÁCIÓ KULTÚRA NÉPSZAVA 5 2015. AUGUSZTUS 24., HÉTFŐ Bacsó András birtokigazgató szerint a Zempléni Fesztiválon fontos a szintézisteremtés Egy szippantás a jóból Idén is gazdag kínálattal és több ingyenes programmal jelentkezett a 24. Zempléni Fesztivál, amely tegnap zárult. A kamara- és szalonkoncertek mellett kirándulókoncerteket és dzsesszesteket is tartottak a zempléni kistelepüléseken és a nagyobb városokban, Sárospatakon, Tokajban és Sátoraljaújhelyen. BALOGH GYULA Ha az ember borral foglalkozik, akarva-akaratlanul egyre közelebb kerül a kultúrához is - vallja Bacsó András, a Tokaj Oremus birtokigazgatója. Szerinte a borban van valami irracionális, valami misztikus. „Engem a borkészítés mellett mindig is foglalkoztatott, hogy azokat a területeket közel hozzam, amelyek összefüggnek valamilyen formában a borral. Legyen az a gasztronómia vagy a művészet valamelyik ága, például a zene.” A tolcsvai Oremus-szalonban évek óta tartanak koncerteket a Zempléni Fesztivál keretében. Péntek délután La Siesta címmel Csereklyei Andrea és Megyesi Schwartz Lúcia adott dalestet a remek ízléssel felújított, XVIII. században épült egykori kúriában. Az Oremus hagyományosan évek óta kinyitja a fesztivál idejére ezt a helyszínt, és egy szalonkoncertre vendégül látja a közönséget. Példamutató, ahogy Bacsó András és munkatársai felkészültek erre az alkalomra. A vázákban frissen szedett, impozáns virágcsokrok, az asztalokon a borhoz köthető könyvek és albumok várták a nézőket, akik között visszatérő és most debütáló is bőven akadt. A könyvespolcon sok csábító, izgalmas csemege várta, hogy belelapozzunk. Találomra Pap Miklós A tokaji című kötetét vettem le a polcról, meg is jegyezte az egyik mellettem ülő úr, aki családjával, kamasz lányával és feleségével érkezett a koncertre, hogy remek kötet, neki, ahogy fogalmazott, Miklós bácsi által dedikált példánya van otthon. Nemcsak a környezet, de a műsor is igényes volt. Bellini, Debussy, Delibes, Fauré, Gounod, Rossini és Saint-Saëns műveiből énekeltek duetteket a művészek, a darabokat maguk választották, és Birják Dóra kísérte őket zongorán. A bő egyórás koncert után megnyílt a szalon kapuja, és a kertben ugyancsak igényes, csábító gasztronómiai finomságok közül választhattak a koncertlátogatók. Persze járt hozzá az Oremus Pincészet borkóstolója is. Minél több dologgal foglalkozik az ember, annál gazdagabb - jegyezte meg Bacsó András már a kertben. „Nem szeretem azokat a koncerteket, amelyeknek a végén az emberek gyorsan hazamennek, ezért mi egy kicsit ehhez szeretnénk még hozzátenni, kinyitjuk a szalon ajtaját, kijövünk a teraszra, egy-két falatkát kóstolunk, azokkal a borokkal, amelyeket készítünk” - magyarázta a birtokigazgató. „Fontos a szintézisteremtés, hogy különböző dolgok eggyé váljanak, gazdagítsák az embert” - tette hozzá. És ezeket a gondolatokat jól hangzó szlogenként is felfoghatnánk, de aki egy ilyen szalonkoncerten részt vesz, könnyen megtapasztalhatja, hogy ezúttal nem reklámszövegről van szó. Tolcsván átélhetővé válnak Bacsó András szavai, aki egyébként még arra is figyel, hogy a hölgy vendégek egy-egy szál virággal távozzanak. A dzsesszprogramok kiemelt helyet kaptak idén is a fesztiválon. A helyszín is bevált, hiszen a sárospataki művelődési ház előtti Makovecz téren adtak koncertet a különböző formációk. Ha az előadók névsorát végigböngésszük, könnyen megállapítható, hogy a szervezők minőségi programokat kínáltak a műfaj kedvelőinek. Szerepelt ugyanis mások mellett Balogh Kálmán és Lukács Miklós cimbalomduója, Vörös Janka és a Swing Á La Django. Augusztus 20-án a tizennyolc tagú Budapest Jazz Orchestra lépett fel László Attilával, aki, mint elmondta, majdnem mindegyik zenésztársát tanította az egyetemen. A Budapest Jazz Orchestra tagjai big band gyakorlatra jártak hozzá. Most elsősorban a mester saját szerzeményeit játszották. Volt közöttük olyan, amely több mint harminc éve született, és egészen újak is akadtak az alkalmi repertoárban. Mint elhangzott, egy big band tud nagyon hangos is lenni, ha minden hangszeres „betámad” a hangszerével, de a zenekar tagjai ezúttal vigyáztak a fülünkre, és nem mutatták meg a teljes hangerőt. Azt viszont igen, hogy miként lehet egymásra figyelve, érzékenyen zenélni, úgy, hogy közben majdnem mindenki szólóban is megcsillogtatja a tudását. A ráadás számért különösen hálás volt a publikum, mert Horváth Charlie népszerű slágere, az Egy szippantás a jóból big band változatát szólaltatták meg. A színpad közelében működött a borterasz, így aki egy finom nedűvel a kezében szeretett volna dzsesszt hallgatni, annak ez most megadatott. László Attila és kollégái pontban este kilenckor befejezték a műsort, így aki a tűzijátékot is szerette volna élvezni, az ezt is megtehette. Az Esti Jazz sorozat záró koncertjét szombat este a Szakcsi Quartet adta, a hűvös és esős idő miatt a program beköltözött a szabadtérről a művelődési házba, és nyugodtan állítható, hogy a Pocsai Krisztina (ének), Szakcsi Lakatos Béla (zongora), Orbán György (nagybőgő), Pecek Lakatos András (dob) alkotta formáció a sorozat egyik legjobb koncertjét adta. A műsor alapját a néhány évvel ezelőtt készített „But Beautiful” című lemez képezte, de végül ennél jóval szélesebb repertoárból adtak ízelítőt a zenészek. Szakcsi Lakatos Béla úgy egy óra múltán megkérdezte, mennyi az idő, Pocsai Kriszta válaszolt rá, hogy ő képben van, de játszanak csak nyugodtan. Igen, ez a koncert bebizonyította, hogy ha jó a csillagállás - és szombaton este ez így volt -, a dzsessz, az improvizáció együttes öröme képes kizökkenteni az időt, és ennek mi, nézők hálás nyertesei lehettünk a sárospataki éjszakában. • A borban van valami misztikus • Minél több dologgal foglalkozik az ember, annál gazdagabb • Az improvizáció együttes öröme képes kizökkenteni az időt Csereklyei Andrea és Megyesi Schwartz Lúcia a tolcsvai Oremus-szalonban tartott dalestet fotó: nagykárolyzsolt A megérthető zene Azok a nézők, így jómagam is, akik egy kissé nehezteltek Hollerung Gáborra, a Budafoki Dohnányi Zenekar zeneigazgatójára, karmesterére, mert bevállalta nagyzenekarral, kórussal, énekesekkel a Retro Symphonic Rock című produkciót, melynek keretében popzenét adtak elő szimfonikus változatban, azonnal megbocsátottak neki, ha részt vettek a sárospataki művelődési házban. A megérthető zene című családi programon Hollerung ugyanis szintén nagyzenekar, kórus, énekes szólisták közreműködésével Rossini Stabat Mater című darabját dirigálta, úgy, hogy közben beszélt a műről, a szerzőről és még nagyon sok mindenről. Valóban érthetővé tette a zenét, ugyanakkor szórakoztató, könnyed, de mégis mély és filozofikus is tudott lenni. Tényleg mesterien. Ezt a sorozatot csak ajánlani tudom mindenkinek!