Népszava, 2020. január (147. évfolyam, 1-26. szám)
2020-01-13 / 10. szám
2 NÉPSZAVA 2020. január 13., hétfő REFLEKTOR Senkinek sem érdeke a háború IRÁN A perzsa kémfőnök amerikai likvidálása nyomán kialakult feszültség számtalan kérdést vet fel. A világot elsősorban az érdekli, kitörhet-e fegyveres konfliktus az Egyesült Államok és Irán között. GÁL MÁRIA A Kászim Szulejmáni iráni tábornok halálát eredményező január 3-i amerikai légicsapás pattanásig feszítette az amúgy is robbanékony helyzetet a Közel-Keleten. Világszerte azt találgatják politikusok, biztonsági és katonai vezetők, szakértők egyaránt, hogy kell-e számítani az iráni-amerikai konfliktus eszkalálódására, Irán tényleges bosszújára. Rostoványi Zsolt iszlámszakértő, a Budapesti Corvinus Egyetem korábbi rektora a Népszavának nyilatkozva kiemelte: „Egy súlyos geopolitikai válság alakult ki, amelynek szerteágazó következményei lehetnek. A konfliktus további eszkalálódása - ami akár háborúhoz is vezethetne - viszont egyik félnek sem érdeke. Erre utalnak az események is: Donald Trump »visszafogottabb« nyilatkozatai, illetve az Irakban lévő amerikai légi támaszpontok elleni, áldozatokkal nem járó - egyes vélemények szerint »alibi« - iráni rakétatámadások. Iránnak mindenképpen választ kellett adnia az amerikai akcióra, ez meg is történt, azonban anélkül, hogy komolyabb károkat okozott volna. Teljesen kizárni esetleges további iráni bosszúcsapások lehetőségét persze nem lehet.” A magyar szakembertől azt kérdeztük, kell-e egyáltalán potenciális amerikai-perzsa háborúban, egy esetleges második Afganisztánban gondolkodni, el tud-e képzelni olyan helyzetet, ami nyomán tényleges háborút indítana a perzsa állam ellen Washington. Rostoványi Zsolt szerint „semmi sem elképzelhetetlen, de ennek rendkívül kicsi a valószínűsége. Sem az Egyesült Államok, sem Irán nem akar háborút. Irán sohasem kívánt egy háború közvetlen részese lenni, az érdekei érvényesítésére, befolyásának növelésére felhasznált fegyveres konfliktusokban mindig helyi »kliensei« (Hezbollah, jemeni húszik stb.) révén vett részt. Ráadásul nyilvánvaló, hogy a hadseregeket és a haditechnikát illetően Irán és az USA nincsenek egy súlycsoportban. Az USA afganisztáni, illetve iraki háborúi rendkívül kontraproduktívak voltak, tényleges pozitív eredménnyel nem jártak, annál több negatív következményük volt (Afganisztánban a tálibok most még nagyobb területet ellenőriznek, mint a háborút megelőzően, Irakban pedig az amerikai inváziót többéves polgárháborús helyzet, »bukott államiság« és az Iszlám Állam térnyerése követte), sok áldozattal jártak, és igen költségesek voltak. Az USA aligha kockáztatna meg még egy ilyet, és azt az amerikai közvélemény sem támogatná. Nagyon sok függ viszont az atomalkuból való amerikai kilépés óta egyre súlyosbodó amerikai-iráni viszony további alakulásától, attól, hogy a két fél egymással szemben mennyire üt meg békülékeny, tárgyalásra és kompromisszumokra kész, avagy ellenkezőleg: kemény, fenyegető hangot. A Washington által Iránra kirótt újabb szankciók és Teherán bejelentése a megállapodás szinte minden pontjának a felmondásáról rendkívül negatív forgatókönyvet is eredményezhet. Irán visszatérhet a nukleáris fegyverek előállításához is új alkalmas dúsítottságú hasadóanyagok gyártásához, ami az Egyesült Államok és Izrael részéről ismét felvetheti a több évvel ezelőtt már meglebegtetett megelőző csapásmérés lehetőségét, ami rendkívül súlyos helyzetet eredményezne” - összegezte a helyzetet a magyar iszlámszakértő. A perzsa-amerikai viszály elsődleges „áldozata” Irak, amely az események következtében már-már kilátástalan helyzetbe került. Kire haragudjon most Irak - Amerikára, aki megsértette a szuverenitását, amikor területén likvidálta a perzsa kémfőnököt, vagy Iránra, amely szintén megsértette a szuverenitását, amikor a területén lévő amerikai támaszpontokra mért csapást? Rostoványi a kérdés kapcsán mindenekelőtt arra emlékeztet, hogy az elmúlt évek közel-keleti eseményei azt tanúsítják, hogy egy ország szuverenitásának a megsértése szinte mindennapossá vált a térségben. Irak valóban meglehetősen súlyos helyzetbe, a Szulejmáni likvidálása nyomán kirobbant válság középpontjába került, hiszen mind az amerikai akció, mind az azt közvetlenül kirobbantó eseménysor Irak területén zajlott. A helyzetet bonyolítja, hogy az ország, a politikai elit, illetve a politikai vezetés rendkívül megosztott és különböző törésvonalak által szabdalt, s ezek közül csupán az egyik a szektariánus (szunnita-síita). Vannak Amerika-barát és Irán-ellenes, illetve Irán-barát és Amerika-ellenes erők is az országban. Hangsúlyozta, nincs könnyű helyzetben az iraki kormány, hiszen tavaly október óta tart az eddig mintegy 500 halálos áldozattal járó tüntetéshullám Irakban. Ádil Abdel Mahdi miniszterelnök le is mondott Nincs azonos „súlycsoportban” Irán és az Egyesült Államok posztjáról, s jelenleg meglehetősen gyenge ügyvivő kormánya van Iraknak. Az utóbbi napokban egyre több helyütt lehetett Amerika-, illetve Irán-ellenes jelszavakat is hallani. Ismét erősödni látszanak az Irakon belüli belső törésvonalak, és az ország könnyen újabb polgárháború szélére sodródhat, véli a Corvinus Egyetem professzora. Azt nem tartja valószínűnek, hogy a jelenlegi iraki politikai vezetés erőteljesebb lépéseket tenne a parlament azon, nem kötelező erejű határozatának érvényesítése érdekében, amely a külföldi - elsősorban az amerikai - katonák távozásának elrendelésére szólítja fel a kormányt. Igaz, ez most csak egy ügyvivő kormány - tette hozzá. Jelen helyzetben felmerül a kérdés, mennyire rendezheti át a közel-keleti és általában a nagyhatalmi erőviszonyokat és szövetségeket a Szulejmáni likvidálása nyomán kialakult konfliktus. Rostoványi Zsolt szerint az erőviszonyok és szövetségek komolyabb átrendeződése nem valószínű. „A térségben két nagyhatalom (az USA és Oroszország) és négy regionális középhatalom (Irán, Izrael, Törökország és Szaúd-Arábia) játszik meghatározó szerepet. Oroszország egyértelműen közel-keleti befolyásának megerősítésére törekszik, amint azt az elmúlt évek szíriai eseményei is mutatják, az Egyesült Államok jelenlegi Közel-Kelet-politikája (ha egyáltalán beszélhetünk ilyenről) meglehetősen kiszámíthatatlan. Az utóbbi évek talán legfigyelemreméltóbb fejleménye a több évtizede folyó szaúdi-iráni rivalizálást is befolyásoló, Iránnal szembeni amerikai-izraeli-szaúdi szövetség kialakulása volt. Ezt a mostani események csak megerősíthetik. Nem szabad ugyanakkor arról sem megfeledkezni, hogy Oroszország Irán szövetségeseként vett részt a szíriai polgárháborúban. Nagy kérdés Irak helyzetének alakulása, hiszen Irak lett a jelenlegi súlyos geopolitikai válság egyik fő színtere, ami csak felerősítette az Irakban hónapok óta fokozódó belső feszültségeket. Az sem zárható ki, hogy az ismét felerősödő Amerika-ellenesség 2003-hoz hasonlóan fegyveres akciók formáját ölti” - nyilatkozta a Népszavának Rostoványi Zsolt, a térség szakértője. ELFEDETT VALÓSÁG ERŐT MUTAT Az iráni rezsim időnként nyilvánosan is kiállítja ballisztikus rakétáit, hogy bizonyítsa fegyveres erői ütőképességét \ 750 km hatótávolságú hazai fejlesztésű rakétákat már vetett be Irán Mire képes az iráni légierő? Az Irak területén lévő amerikai támaszpontok elleni iráni légicsapás nyomán nem voltak áldozatok, de minden rakéta célba talált. Felmerül a kérdés: képes ilyen precízióra az iráni légierő? Rostoványi Zsolt kiemelte, hogy amerikai katonai források szerint az Egyesült Államokat órákkal az iráni rakétatámadások előtt figyelmeztették, így elegendő idő állt rendelkezésre a személyzet biztonságos helyre szállítására. Irán egyébként meglehetősen fejlett és korszerű haditechnikával rendelkezik, tette hozzá. A fegyverimportot korlátozó nemzetközi szankciók miatt komoly hazai fegyvergyártói kapacitásokat épített ki. Teljes egészében hazai gyártású, különféle fegyverekkel felszerelhető vadászrepülővel is rendelkezik, nemrégiben megkezdték a pilóta nélküli harci repülőgépek (drónok) sorozatgyártását (a technikai fejlesztés alapját egy elfogott amerikai drón képezte), s jelentős összegeket fordít ballisztikusrakéta-programja fejlesztésére. Irán 2017 júniusában már végrehajtott sikeres rakétatámadást iráni területről az Iszlám Állam szíriai állásai ellen 750 km-es hatótávolságú, hazai fejlesztésű rakétákkal. Mártírt gyártott az iráni állami propaganda GYÁSZ Az eleve nagy népszerűségnek örvendő Szulejmániból automatikusan mártírt faragott Donald Trump. Irán nagy hatalmú kémfőnökét összességében milliók gyászolták sírva a perzsa államban, ami elképzelhetetlen a nyugati kultúrában. Ali Fathollah Nezsád, aki 2017-től a dohai Brookings Intitution akadémiai tanácsadó szervezet munkatársa, korábban pedig Németországban dolgozott tanácsadóként iráni kérdésekben, a Deutsche Wellének azt nyilatkozta, államilag koreografált ez a látszat. Állította, „normális körülmények között” Iránban sem vinne milliókat utcára spontán módon a gyász. A teheráni rezsim, amely igen gyorsan és brutálisan tud fellépni a vele szemben kritikus demonstrációk esetén, ha érdeke úgy kívánja, maga szervezi meg a látványos tömeget. Mindenekelőtt az állami alkalmazottakat kényszerítik utcára, de az iskolásokra, egyetemistákra, rendfenntartó erőkre is tudnak hatni kilátásba helyezett szankciókkal. Vidékről pedig megszervezik az emberek szállítását. Ezeket a nagy a szegénységben élőket étellel jutalmazzák. Szulejmáni esetében nyilván az is hozzájárult a látványos gyászhoz, hogy a tábornokot az utóbbi időben az állami propaganda nemzeti hősként futtatta, olyan vezetőként, aki Irán biztonságának letéteményese, az Iszlám Állam legyőzésének egyik főhőse, emelte ki a perzsa szakértő. Ez utóbbi a rezsimmel szemben amúgy kritikus tömegeknél is hatott, ez tette Szulejmánit népszerűbbé, mint bármely más teheráni politikai, katonai vezetőt. G. M.