Népszava, 2020. október (147. évfolyam, 230-255. szám)
2020-10-24 / 249. szám
1956 - Politika SZÉP SZÓ 3 2020. október 24., szombat r Jelen van-e még ez az évszám (1956 október-novembere) akár mint az akkor fennálló rendszer összeomlásának, akár mint egy nemzeti szabadságharcba torkolló népi-forradalmi felkelésnek a dátuma a magyar közemlékezetben? S mit tudnak róla a mai fiatalabb nemzedékek akár családi elbeszélésekből, akár irodalmi vagy történelmi olvasmányaik révén? Ezt a kérdést tettem fel magamnak, amikor felkértek arra, hogy mint az események kortársa és krónikása, sőt valamennyire aktív szereplője szólaljak meg egy rövid emlékezés erejéig a Népszavában. A zsarnoki rendszer megdönthetetlennek látszott. A forradalom mindenkit meglepett, még magukat a forradalmárokat is. Nagy tanulság ez egy mindenható rendszer urainak és elnyomottjainak: egy felkeléshez elegendő egy szikra. Több mint hatvan év távlatából először is arra illik emlékezni (szerintem), hogy e forradalmi felkelésbe, amelyet egy diáktüntetés robbantott ki, a magyar társadalomnak úgyszólván valamennyi rétege bekapcsolódott, méghozzá napok alatt. Még a kommunista párttagok egy része is, arról nem is szólva, hogy a politikai és katonai vezetők egy fontos része (nevezzük itt őket „reformkommunistáknak”) közülük került ki. Ezek közé tartozott Nagy Imre, akinek vezető szerephez jutását a Kossuth téren október 23-án délután összesereglett több százezres tömeg órákon át követelte, mint ahogyan azt is, hogy a „ruszkik” vonuljanak ki Magyarországról. Nagy Imre néhány napig tartó nemzeti-forradalmi kormányában a háború után kormányszerephez jutott politikai pártok és irányzatok csaknem mindegyike helyet kapott. És e „nemzeti kormánnyal” még az akkori szovjet vezetés is tárgyalásokba kezdett (hogy majd november 4-e kora hajnalán rajtaütésszerű katonai invázióval távolítsa el, s helyezze ismét uralma alá az egész országot). Ezzel a fegyveres államcsínnyel kezdődött a Kádár-korszak. Azt a birodalmat, amellyel a kis Magyarország 1956 őszén konfliktusba került, a II. világháborúban aratott katonai győzelme juttatta abba a helyzetbe, hogy Kelet-Közép-Európa csaknem minden országa ellenőrzése alá kerüljön. A magyar népfelkelés volt e Sztálin által teremtett világbirodalom első nagy politikai krízise. Maga Sztálin ekkor már több mint három éve halott volt, ám utódai, megjavítva ugyan, de folytatni akarták a művét, és folytatták is, egészen 1991-ig. E több mint harminc év során, amelynek nagyobb részét magyar földön a Kádár-rendszer töltötte ki, a Moszkvából irányított birodalomnak még további válságokkal kellett megküzdenie, de az első csapás 1956 mint emlékkép Magyarország felől jött. Az 56-os krízis indította el Európában a sokáig megdönthetetlennek hitt kommunista világrendszerről való politikai gondolkodást is. Mint az újkori Európa több más forradalmát, a magyar 56-ot is egy hosszú szellemi erjedés készítette elő, amelynek írott emlékezete azonban rendkí KENDE PÉTER (PÁRIZS) NAGY IMRE 1956. OKTÓBER 23-ÁN Neve Kossuthéhoz hasonlóan ismertté vált val hézagos, élő emlékezete pedig még ennél is kevesebb van. Mindamellett a felkelés politikai történetére vonatkozó, nagyobbrészt külföldön született szakmunkák gazdag könyvtárat képeznek. A mai magyar kormányzat nem akar tudni 1956-ról, és az ezzel foglalkozó tudományos műhelyeket egy kivétellel hivatalosan is feloszlatta. Európa története egészen más irányt vett a kommunista világrendszer összeomlása óta. Már az 1989-es magyar rendszerváltozás, valamint a szovjet államrendszer 1991 utáni felbomlása sem tekinthető „ötvenhat” egyenes folytatásának vagy szerves következményének. A dolgok mai állása szerint (amelynek része az 1956-ra vonatkozó közemlékezet elhalványulása, illetve kialvása is) 1956 bizony eltékozolt forradalom volt. Ezzel együtt sajátos kincse is az újkori magyar történelemnek. Ugyanúgy, mint 1848/49. 1956 a maga össznépi jellegével és sokrétű kihatásaival egyedülálló volt a szovjet-kommunista világrendszer hosszú történetében. Orosz földön semmi hasonló nem volt, a lengyel és a cseh néptömegek és helyi vezetők szabadulási, illetve reformkísérletei pedig soha nem érték el a magyar 56 világtörténeti méreteit. Egy művelt európai számára Nagy Imre neve ugyanolyan ismerősen hangzik, mint Kossuthé a XIX. században. Ezt a kossuthi, 1848- 49-es, majd a „nagyimrés” 1956-os forradalmi és szabadságharcos örökséget tékozolták el a XIX. század végének, XX. század elejének, illetve a 2010-es éveknek a magyar politikusai. A magyarok büszkék lehettek a világban magukra és hazájukra 48-ért, 56-ért, majd 89- ért. A mai rendszer elárulta, eltékozolta a magyarok örökségét - nem jó ma magyarnak lenni Európában és a világban. Beteg demokráciák .Köszönet Orbán Viktornak, hogy megvédik Donáth Annát a fideszes támadások ellen. Többen vádolták a _^ ^ Momentum képviselőjét, hogy Brüsszelben panaszkodik hazánk rovására. „Magyarországon új időszámítás kezdődött, amikor is aláírtuk az európai uniós csatlakozási szerződést, így értelmezhetetlenek az olyan kijelentések, hogy »nem célszerű ügyeket kivinni nemzetközi fórumokra«” - mondta Orbán. Az akkori, baloldali kormány megvádolta őt, hogy Brüsszelben „árulkodott”. Pedig igaza volt, mert az Európai Unió a nagy családunk - ahol otthon vagyunk. És Donáth a kormányt, nem a hazáját kritizálta. Demokráciánk életképessége szempontjából óriási veszélyforrás, hogy pillanatnyi haszonlesésből pártok ellenzékben más állásponton vannak, mint hatalmon. Ez a legrosszabb kettős mérce, mert a választó nem tudja, mit és kinek higgyen a pálfordulások nyomán. A fenti Orbán-idézet 2003. június 19-én hangzott el. Amerikában az FBI letartóztatott egy terroristacsoportot. Michigan kormányzóját akarták elrabolni, mert szerintük tenni kell valamit, hiszen Gretchen Whitmer (D) nem tiszteli az USA elnökét, Donald Trumpot. Szokása szerint Trump személyeskedett, felszólítva híveit, hogy „Szabadítsátok fel Michigant!” „Az elnök szemrehányásait az ilyen gyűlöletcsoportok akciófelhívásnak tekintik”, mondta Whitmer az FBI intézkedése után. Figyelve e híreket, nem szándékoztam írni, de három nappal később az orvosi rendelőben a következőt hallottam: „Legszívesebben megfojtanám azt a Sorost!”, mondta egy férfi. Meg se szólaltam, vacakul voltam enélkül is. Amúgy is ötvenes évek feelingem van az állandó „árulók”, „amerikai felbujtók”, „leselkedő ellenség” szövegektől. Orbánt viszont nem érdekli, hova vezet gyűlöletpolitikája, mivel számára ez csak egy szavazatnyerő taktika. Fontosnak tartom, hogy ellenzéki politikusok és politikával foglalkozók járjanak a nép közé, ne csak pártrendezvényekre. Rangos Katalin viccelődött azon (Civil a pályán, ATV, IX. 19.), hogy Orbán már hajnalban ment a Korányiba ellenőrizni. (Egy filmes stábbal, ami önmagában árulkodó.) Furcsának tűnhet, hogy nem bízik az egészségügyben, amit kormánya dirigál, de nem erről van szó. Egy hölgy mondta a piacon, hogy Orbán „odafigyel és vigyáz ránk”. Mire az árus: „Én is 5-kor keltem, de mi ebből élünk, ő miattunk kelt fel!” Egy kis kitérővel említeném, hogyan támadták a fideszesek Bíró László borsodi jelöltet korábbi taszító antiszemita szavai miatt. De Bíró a nyilvánosság előtt bocsánatot kért. Hogy őszinte volt-e, azt csak Isten tudja, de egy keresztény ember elfogadja. Egy álkeresztény viszont „kimaxolja” a propaganda lehetőségét. Amikor Vidnyánszki Attila tett antiszemita utalást Karsai Györgyre, egyetlen fideszes sem szólalt meg. Érdekes volt olvasni Vámos Miklós szavait, hogy „a gimnáziumban tudtam meg, hogy érintett vagyok, addig éppen ugyanúgy zsidóztam, mint a többiek” (Népszava, 2020. IX. 11.). Sok tini, hogy bevágódjon a többieknél, elkezd káromkodni stb., és a zsidózás, cigányozás is e csoportszinkronizáció része. Megdöbbentett anno, hogy egy olyan műveltségű ember, mint Carl Jung, kiállt Hitler és pártja mellett. Thomas Mann szerint ez a Freuddal szembeni sértődöttségének szüleménye. Az érzelmek rejtett szerepet játszanak tudatunkban, és vannak, akik egy önámítási kényszer - amit nem annak élnek meg - alatt mindenfélét kitalálnak, amivel elsősorban önmaguknak igazolják változó álláspontjukat, ami segít a lelki egyensúly keresésben. Lényegre tapintó, de sértő szó a szolgalelkűség. Nem tudom, van-e semleges szakkifejezés erre, mert ez nem egy tudatosan választott út. Illetve a „tudat” itt csak annyi, hogy „szeretnék jól járni”. Sokan reflexszerűen igazodnak erős egyéniségekhez. Az állatvilágban ez a természet rendje. Az embernek az „érzelmek kontra ráció” kérdés része törzsi őskorszakunk óta. Szerepe van az önzésnek, az öndefiníciónak, röviden: az egonak. Több ilyen olyan párti képviselőt vagy párton kívüli szimpatizáns értelmiségit ismertem meg újságírói munkám során, akik eredetileg egy másik pártban vagy annak holdudvarában képzelték helyüket. Amikor ez nem sikerült, besimultak egy másik pártba, amitől korábban idegenkedtek. Ilyen (is) az ember. Orbán Viktor itt kivétel. Tudjuk, hogy liberálisként kezdte politikai pályafutását. Sejtem, hogy akkor ezt vélte a hatalomhoz vezető útnak, de amikor nem jött be, simán jobbra sasszézott, mert való célja mindig a hatalom megszerzése volt. Nyolc éve, november 5-én ki is jelentette, hogy a 80-as években „nem a diktatúra ellen harcoltam, hanem azok ellen, akik csinálták a diktatúrát”. Érdekes nézni, amint hízelegve beszélget diktátorokkal. Ők nem emlegetnek jogállami hiányosságokat! Színészi vénáját kamatozva, miniszterelnöksége egy hosszúra nyúló színjáték, melyben vannak a Jók, a Rosszak és dráma. Bőven akad mélyszegénység is, de Orbán szerint a focinak nagyobb szüksége van a közpénzből lenyúlt milliárdokra. És itt jön Sigmund Freud a képbe. Az 1956-ban megjelent könyvében Hilda Doolittle idézte Freudot: „Felfedezésem elsősorban nem egy mindenre gyógyír, hanem egy nagyon komoly filozófia alapja. Nagyon kevesen értik ezt, keveseknek van meg ehhez a tudásuk.” Véleményem szerint a politológiában és magában a politikusképzésben is helye lenne a lélekelemzés tanulságainak. Gondoljunk erre, amint megérteni törekszünk egy embert, akit elmondása szerint apja gyakran vert, és így rabja lett egy „Majd én megmutatom a faternak!” tudat alatti bizonyítási kényszernek. DONÁTH ANNA AZ EURÓPAI PARLAMENTBEN Orbán megvédte a Momentum képviselőjét BÁNDY SÁNDOR