Népszava, 2021. június (148. évfolyam, 124-149. szám)
2021-06-30 / 149. szám
2 NÉPSZAVA 2021. június 30., szerda REFLEKTOR Depresszió, alvászavar, szorongás A koronavírusos betegeket ápoló családtagok főleg az információhiányra és az anyagi támogatások hiányára panaszkodtak világszerte a járvány idején. Nem lehet ugyanis azt mondani, hogy a kormányok rugalmas foglalkoztatási lehetőségek bővítésével segítettek a családi gondozóknak a nehéz hónapokban. Egy amerikai kutatás szerint az USA-ban minden negyedik gondozó kénytelen volt otthagyni a munkáját a Covid-19-járvány ideje alatt. Több országban is azt mutatták a vizsgálatok, hogy az egyébként is hátrányos rétegekben ez gyakrabban fordult elő. Angol vizsgálatok szerint a gondozók 60 százalékánál jelentkeztek vagy súlyosbodtak a depressziós tünetek, az alvászavar, a szorongás. Segítség nélkül hagyott segítők • • EGYEDÜL A koronavírus-járvány alatt még több teher hárult a családi gondozókra, az időseket ápolók azonban sem több pénzt, sem több támogatást nem kaptak az államtól. GULYÁS ERIKA Egész Európában nehezebb lett a családi gondozást végzők helyzete a Covid-19-járvány hatására - olvasható a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán oktató Patyon László tanulmányában. Az összegzésből egyértelműen kiderült, hogy Magyarországon is óriási tömegről - több százezer emberről - beszélünk. Ebbe a körbe tartoznak mindazok, akik a munkájuk mellett vagy azt feladva gondozzák fogyatékossággal élő beteg vagy idős családtagjukat. A nemzetközi tapasztalatok alapján a társadalomkutató az összes gondozási tevékenység 80 százalékát sorolja ebbe a körbe, ennek 76 százalékát nők végzik. Csaknem 60 százalékban a segítségre szoruló gyermeke, 22 százalékban házastársa a gondozó. A koronavírus-járvány az egész kontinensen radikálisan szűkítette a hozzáférési lehetőségeket a gondozási és egészségügyi rendszerekhez. A Kelet-Európából Nyugatra vándorolt gondozók százezrei az utazási korlátozások miatt otthon maradtak, „elképesztő ellátási űrt hagyva maguk után”. Az intézményi idősellátás pedig Kelet-Közép-Európában, így Magyarországon is nagyon kevés férőhelyet kínál. Világszerte nehézségeket okozott a gondozásban az egészségügyi alap- és szakellátás túlterheltsége, a magas halálozás, a fertőzésveszély miatt a rászorulók, a családtagok bizalmatlansága az intézményekkel szemben. Egy ausztrál kutatás például azt mutatta, hogy a korábban ellátottak háromnegyede elutasította a hivatásos gondozók látogatását. Egy demenseket gondozók körében végzett magyar-olasz összehasonlító vizsgálatból pedig kiderült, hogy Magyarországon 9 százalékkal csökkent az ellátórendszerek igénybevétele, miközben nőtt a családi gondozók elszigeteltsége, ennek következtében pedig a lelki terhelésük. Egy lengyel kutatás azt igazolta, hogy a gondozók 83 százaléka sehonnan nem kapott tanácsot, mit kellene tennie a járvány alatt. 79 százalékuk szerint az általuk gondozott személy egészségi Nőtt a családi gondozók elszigeteltsége, lelki terhelése állapota romlott ezekben a hónapokban, 63 százalékuk a saját állapota romlását észlelte. Európában jellemzően nem nyúltak hozzá a kormányok a családi gondozók támogatásához, ám az Egyesült Államokban elkezdődött egy reform, amelynek lényege, hogy nem a gondozó kap támogatást, hanem a segítségre szoruló, hogy meg tudja vásárolni a számára szükséges ellátást, például megfizethesse a gondozó családtagja munkáját. A szociális területen dolgozó magyar civil szervezetek és szakemberek is hasonló megoldást javasolnak: a gondozásra szoruló maga választhassa ki a neki legmegfelelőbb ellátási, gondozási formát, amire beváltaná a „keretét”. Az említett tanulmány arra is rámutat, hogy Magyarországon nem lett sem a politikai, sem a köznapi beszédben kiemelt kérdés a beteg, többnyire idős családtagjukat gondozók helyzete. Az ellátás nélkül maradó nyugdíjasokkal látszólag sokat foglalkozott a kormánypropaganda és a média, de szinte kizárólag a gondozásra szorulók oldaláról közelítve a kérdéshez. Sorra jelentek meg az utasítások a bentlakásos intézmények vagy a szociális alapellátás keretében nyújtott házi segítségnyújtás feladatairól, a járvány első szakaszában az önkormányzatok is nagy szervezőmunkát végeztek, hogy elérjék a segítség nélkül maradt időseket, de - kicsit sarkítva - a családi gondozókkal nem foglalkozott senki. Ráadásul a gondozók ápolási díjának még a Covid-19-járványt megelőzően kiharcolt reformja sem vonatkozik erre a körre, csak a gyermeküket ápolókra. Aki idős szüleit gondozza, az vagy semmilyen segítséget nem kap, vagy csak nagyon keveset. A Debreceni Egyetem kutatója tanulmánya végén felteszi a kérdést: mit lehet tanulni a nemzetközi elemzésekből? Patyán László szerint azt mindenképpen, hogy ez a fajta gondozás az ellátórendszert tehermentesíti, biztonságot nyújt az időseknek, ezt pedig figyelembe kellene venni a gondozók munkájának elismerésekor, hiszen az agyonhajszolt, többnyire elszigetelten élő gondozó családtagoknak nincs erejük lobbizni magukért. Sokkal több információval, technikai eszközzel kellene könnyíteni a munkájukat, civil szervezeteik segítségével csak nekik szóló programokat kellene kidolgozni. Mindenekelőtt azonban Magyarországon is vizsgálatokat kell kezdeni a családi gondozók helyzetének, szegénységkockázatainak mérésére, információs csatornákat kell kidolgozni, hogy ha kell, gyors tanácsot, segítséget kaphassanak. FOTÓ: ROHRIG DANIEL Nem mindenkinek jár az ápolási díj TÖRŐDÉS Az ellenzéki pártok a ciklus kezdete óta próbálják napirenden tartani a családi gondozók nehézségeinek ügyét, de a szociális ügyekkel foglalkozó minisztérium nem akarja megérteni őket. Sőt, az Orbán-kormány igyekszik áttolni a családokra az idősek gondozásának minden felelősségét. De vajon ha a gyermeket nevelő családok sokféle támogatást kapnak, miért nem jutnak hozzá hasonló segítséghez az idősekről gondoskodók? - figyelmeztettek erre több alkalommal is a parlamentben ellenzéki politikusok Az ápolási díj, aminek a gondozást végző családtagok elszegényedését kellene megállítania, nem egyformán elérhető ma mindenki számára, ráadásul - mivel csak jövedelempótló támogatásként kapható - a nyugdíjas korú gondozóknak egyáltalán nem jár. Ha valaki húsz évig gondozta a beteg gyerekét, 50 ezer forintra számíthat, amikor eléri a nyugdíjkorhatárt. A Fidesz-kormány 2014-ben megszüntette a méltányossági ápolási díjat, amit jellemzően épp az időskorúakat ellátó családi gondozók vehettek igénybe, azóta települési támogatás formájában az önkormányzatok adhatnak ilyen segélyt - ha tudnak. Az elmúlt hónapokban a településektől elvett bevételek azonban csökkentették a szociális kiadásokra fordítható keretet is, így feltételezhetjük, hogy az időseket gondozó családtagok még kisebb összegekre számíthatnak, mint eddig. Ráadásul táppénzt sem kérhetnek azok, akiknek otthon kell maradniuk az idős szülők gondozása miatt, és fizetés nélküli szabadságra is csak két évre mehetnek el. Az ellenzéki politikusok csak ebben a választási ciklusban 60 alkalommal próbálták meg különböző formában a parlament elé vinni a családi gondozók helyzetét, de a határozati javaslatokat, törvénymódosító elképzeléseket többnyire tárgyalni sem volt hajlandó a kétharmados jobboldali többség, a kérdésekre, interpellációkra pedig majdnem mindig Rétvári Bence, a humántárca államtitkára adta meg a rendszerint semmitmondó választ. Rétvári szinte mindig ugyanazt mondta: 2022-ig minden ápolási díj 30 százalékkal emelkedik - bár azt soha nem tette hozzá, hogy mihez képest -, a beteg gyermek ápolása után járó otthon gondozási díj pedig jövőre eléri az akkori minimálbér szintjét. Az LMP-s Ungár Péter 14 beadványban kérte, hogy egyenlő elbírálás alá essen minden családi gondozó, és így például az idősekről gondoskodók is érhessék el a minimálbért, de a sablonválaszokon túl nem tudott mást kicsikarni az állami vezetőktől. A jövő évi költségvetésből egyértelművé vált az is, hogy az időseket gondozók helyzete jövőre sem lesz jobb, holott a nekik jutó támogatás összege még mindig nem éri el a hatvanezer forintot, pedig heti hét napon át napi 24 órában, szabadság és segítség nélkül végzik ezt a feladatot. SEGÍTSÉG Az időseket gondozók helyzete jövőre sem lesz jobb Szabadságra is szükség lenne Gyarmati Andrea szociológus évek óta kutatja az idős népesség gondozási helyzetét. Legutóbbi, A gondoskodási krízis egyéni és társadalmi összefüggései című tanulmányában megerősítette, hogy a tartós gondozás finanszírozását és kapacitásait is növelni kellene, jelenleg ugyanis nagyon kevés közpénz jut erre a területre Európa-szerte. Nem csak több pénzt kellene biztosítani nekik: a terhek oroszlánrészét viselő informális, családi gondozók számára gondozási szabadságot kellene biztosítani, és tehermentesítő szolgáltatásokat szervezni - tette hozzá a szakember.