Népszava, 2021. június (148. évfolyam, 124-149. szám)

2021-06-30 / 149. szám

2 NÉPSZAVA 2021. június 30., szerda REFLEKTOR Depresszió, alvászavar, szorongás A koronavírusos betegeket ápoló családtagok főleg az információhiányra és az anyagi támogatások hi­ányára panaszkodtak világszerte a járvány idején. Nem lehet ugyanis azt mondani, hogy a kormányok rugalmas foglalkoztatási lehetőségek bővítésével se­gítettek a családi gondozóknak a nehéz hónapokban. Egy amerikai kutatás szerint az USA-ban minden ne­gyedik gondozó kénytelen volt otthagyni a munkáját a Covid-19-járvány ideje alatt. Több országban is azt mutatták a vizsgálatok, hogy az egyébként is hátrá­nyos rétegekben ez gyakrabban fordult elő. Angol vizsgálatok szerint a gondozók 60 százalékánál je­lentkeztek vagy súlyosbodtak a depressziós tünetek, az alvászavar, a szorongás. Segítség nélkül hagyott segítők • • EGYEDÜL A koronavírus-járvány alatt még több teher hárult a családi gondozókra, az időseket ápolók azonban sem több pénzt, sem több támogatást nem kaptak az államtól. GULYÁS ERIKA Egész Európában nehezebb lett a családi gondozást végzők hely­zete a Covid-19-járvány hatására - olvasható a Debreceni Egyetem Egészségügyi Karán oktató Patyon László tanulmányában. Az ös­­­szegzésből egyértelműen kiderült, hogy Magyarországon is óriási tö­megről - több százezer emberről - beszélünk. Ebbe a körbe tartoznak mindazok, akik a munkájuk mellett vagy azt feladva gondozzák fogya­tékossággal élő beteg vagy idős csa­ládtagjukat. A nemzetközi tapasz­talatok alapján a társadalomkutató az összes gondozási tevékenység 80 százalékát sorolja ebbe a körbe, ennek 76 százalékát nők végzik. Csaknem 60 százalékban a segít­ségre szoruló gyermeke, 22 száza­lékban házastársa a gondozó. A koronavírus-járvány az egész kontinensen radikálisan szűkítette a hozzáférési lehetőségeket a gon­dozási és egészségügyi rendszerek­hez. A Kelet-Európából Nyugatra vándorolt gondozók százezrei az utazási korlátozások miatt otthon maradtak, „elképesztő ellátási űrt hagyva maguk után”. Az intézmé­nyi idősellátás pedig Kelet-Kö­­zép-Európában, így Magyaror­szágon is nagyon kevés férőhelyet kínál. Világszerte nehézségeket okozott a gondozásban az egész­ségügyi alap- és szakellátás túl­terheltsége, a magas halálozás, a fertőzésveszély miatt a rászorulók, a családtagok bizalmatlansága az intézményekkel szemben. Egy ausztrál kutatás például azt mutatta, hogy a korábban ellátot­tak háromnegyede elutasította a hivatásos gondozók látogatását. Egy demenseket gondozók köré­ben végzett magyar-olasz összeha­sonlító vizsgálatból pedig kiderült, hogy Magyarországon 9 százalék­kal csökkent az ellátórendszerek igénybevétele, miközben nőtt a családi gondozók elszigeteltsége, ennek következtében pedig a lelki terhelésük. Egy lengyel kutatás azt igazolta, hogy a gondozók 83 szá­zaléka sehonnan nem kapott taná­csot, mit kellene tennie a járvány alatt. 79 százalékuk szerint az ál­taluk gondozott személy egészségi Nőtt a családi gondozók elszige­teltsége, lelki ter­helése állapota romlott ezekben a hóna­pokban, 63 százalékuk a saját álla­pota romlását észlelte. Európában jellemzően nem nyúltak hozzá a kormányok a csalá­di gondozók támogatásához, ám az Egyesült Államokban elkezdődött egy reform, amelynek lényege, hogy nem a gondozó kap támogatást, ha­nem a segítségre szoruló, hogy meg tudja vásárolni a számára szüksé­ges ellátást, például megfizethesse a gondozó családtagja munkáját. A szociális területen dolgozó magyar civil szervezetek és szakemberek is hasonló megoldást javasolnak: a gondozásra szoruló maga választ­hassa ki a neki legmegfelelőbb ellá­tási, gondozási formát, amire bevál­taná a „keretét”. Az említett tanulmány arra is rá­mutat, hogy Magyarországon nem lett sem a politikai, sem a köznapi beszédben kiemelt kérdés a beteg, többnyire idős családtagjukat gon­dozók helyzete. Az ellátás nélkül maradó nyugdíjasokkal látszólag sokat foglalkozott a kormánypro­paganda és a média, de szinte kizá­rólag a gondozásra szorulók olda­láról közelítve a kérdéshez. Sorra jelentek meg az utasítások a bent­lakásos intézmények vagy a szociá­lis alapellátás keretében nyújtott házi segítségnyújtás feladatairól, a járvány első szakaszában az ön­­kormányzatok is nagy szervező­­munkát végeztek, hogy elérjék a segítség nélkül maradt időseket, de - kicsit sarkítva - a családi gon­dozókkal nem foglalkozott senki. Ráadásul a gondozók ápolási dí­jának még a Covid-19-járványt megelőzően kiharcolt reformja sem vonatkozik erre a körre, csak a gyermeküket ápolókra. Aki idős szüleit gondozza, az vagy semmi­lyen segítséget nem kap, vagy csak nagyon keveset. A Debreceni Egyetem kutatója tanulmánya végén felteszi a kér­dést: mit lehet tanulni a nemzet­közi elemzésekből? Patyán László szerint azt mindenképpen, hogy ez a fajta gondozás az ellátórendszert tehermentesíti, biztonságot nyújt az időseknek, ezt pedig figyelembe kellene venni a gondozók mun­kájának elismerésekor, hiszen az agyonhajszolt, többnyire elszige­telten élő gondozó családtagoknak nincs erejük lobbizni magukért. Sokkal több információval, tech­nikai eszközzel kellene könnyíteni a munkájukat, civil szervezeteik segítségével csak nekik szóló prog­ramokat kellene kidolgozni. Min­denekelőtt azonban Magyarorszá­gon is vizsgálatokat kell kezdeni a családi gondozók helyzetének, sze­génységkockázatainak mérésére, információs csatornákat kell kidol­gozni, hogy ha kell, gyors tanácsot, segítséget kaphassanak. FOTÓ: ROHRIG DANIEL Nem mindenkinek jár az ápolási díj TÖRŐDÉS Az ellenzéki pártok a ciklus kezdete óta próbálják napi­renden tartani a családi gondozók nehézségeinek ügyét, de a szociális ügyekkel foglalkozó minisztérium nem akarja megérteni őket. Sőt, az Orbán-kormány igyekszik áttolni a családokra az idősek gondozásának minden felelősségét. De vajon ha a gyermeket nevelő családok sokféle támogatást kap­nak, miért nem jutnak hozzá ha­sonló segítséghez az idősekről gon­doskodók? - figyelmeztettek erre több alkalommal is a parlament­ben ellenzéki politikusok Az ápolási díj, aminek a gondo­zást végző családtagok elszegénye­dését kellene megállítania, nem egyformán elérhető ma mindenki számára, ráadásul - mivel csak jövedelempótló támogatásként kapható - a nyugdíjas korú gon­dozóknak egyáltalán nem jár. Ha valaki húsz évig gondozta a beteg gyerekét, 50 ezer forintra számít­­­­hat, amikor eléri a nyugdíjkorha­­­­tárt. A Fidesz-kormány 2014-ben megszüntette a méltányossági ápolási díjat, amit jellemzően épp az időskorúakat ellátó családi gon­dozók vehettek igénybe, azóta te­lepülési támogatás formájában az önkormányzatok adhatnak ilyen segélyt - ha tudnak. Az elmúlt hó­napokban a településektől elvett bevételek azonban csökkentették a szociális kiadásokra fordítható ke­retet is, így feltételezhetjük, hogy az időseket gondozó családtagok még kisebb összegekre számíthat­nak, mint eddig. Ráadásul táppénzt sem kérhetnek azok, akiknek ott­hon kell maradniuk az idős szülők gondozása miatt, és fizetés nélküli szabadságra is csak két évre mehet­nek el. Az ellenzéki politikusok csak ebben a választási ciklusban 60 al­kalommal próbálták meg különbö­ző formában a parlament elé vinni a családi gondozók helyzetét, de a határozati javaslatokat, törvény­módosító elképzeléseket többnyi­re tárgyalni sem volt hajlandó a kétharmados jobboldali többség, a kérdésekre, interpellációkra pedig majdnem mindig Rétvári Bence, a humántárca államtitkára adta meg a rendszerint semmitmon­dó választ. Rétvári szinte mindig ugyanazt mondta: 2022-ig minden ápolási díj 30 százalékkal emelke­dik - bár azt soha nem tette hoz­zá, hogy mihez képest -, a beteg gyermek ápolása után járó otthon gondozási díj pedig jövőre eléri az akkori minimálbér szintjét. Az LMP-s Ungár Péter 14 be­adványban kérte, hogy egyenlő elbírálás alá essen minden családi gondozó, és így például az idősek­ről gondoskodók is érhessék el a minimálbért, de a sablonválaszo­kon túl nem tudott mást kicsikarni az állami vezetőktől. A jövő évi költségvetésből egyér­telművé vált az is, hogy az időseket gondozók helyzete jövőre sem lesz jobb, holott a nekik jutó támogatás összege még mindig nem éri el a hatvanezer forintot, pedig heti hét napon át napi 24 órában, szabadság és segítség nélkül végzik ezt a fel­adatot. SEGÍTSÉG Az időseket gondozók helyzete jövő­re sem lesz jobb Szabadságra is szükség lenne Gyarmati Andrea szociológus évek óta kutatja az idős népesség gondozási helyzetét. Legutóbbi, A gondoskodási krízis egyéni és társadalmi összefüggései című tanulmányában megerősítette, hogy a tartós gondozás finanszí­rozását és kapacitásait is növelni kellene, jelenleg ugyanis nagyon kevés közpénz jut erre a terület­re Európa-szerte. Nem csak több pénzt kellene biztosítani nekik: a terhek oroszlánrészét vise­lő informális, családi gondozók számára gondozási szabadságot kellene biztosítani, és tehermen­tesítő szolgáltatásokat szervezni - tette hozzá a szakember.

Next