Népszava, 2022. július (149. évfolyam, 151-176. szám)

2022-07-02 / 152. szám

2022. július 2., szombat A­z orosz-ukrán háború /■ 128. napján is teljes a / ■ bizonytalanság. Az áldo­/----■ zatokról szóló „hivata­/ ■­los” adatokat nem lehet ■A * komolyan venni. A fel­tehetően már több százezer katona és civil életét követelő harcok végét pedig végképp nem tudja megjósolni senki. Európa lassan belefárad az értelmetlen pusztításról szóló hírekbe, ami abból is látszik, hogy az agresszor Oroszország és a megtámadott Ukrajna közötti különb­ség sokak számára egyre inkább elmo­sódik. Ami viszont biztos: a háborúnak csak vesztesei lesznek, és a harcok által közvetlenül nem érintett nyugati világ talán még mindig nem érzékeli a drámai gazdasági következményeket. Érthető, hogy az ukrán tragédia a nemzetközi kérdésekkel foglalkozó vi­lágsajtóban is mindent visz, s a hosszú távú hatások mérlegelése „divatos” té­mává vált. A tekintélyes amerikai ma­gazin, a Foreign Policy szerzője (Adam Tooze) például úgy látja, hogy a háború előtti állapotokhoz már soha nem fog visszatérni a világgazdaság. Igaz, a ke­reskedelmi kapcsolatokat és a beszállí­tói láncok jó részét már a Covid évei is szétzilálták. A háború hatására azon­ban tovább csökken a befektetők bizal­ma és a II. világháború óta már elfele­dett méreteket ölt a globális energia-, élelmiszer-, illetve a - mindezekkel együtt járó - pénzügyi válság. A harcoló felek a legnagyobb vesztesek A háború legnagyobb vesztese érthe­tő okokból a megtámadott Ukrajna. A kioltott emberéletekről, a többmilli­ós menekültáradatról, a civil lakosság, különösen a gyermekek szenvedéseiről természetesen nem készül gazdasági statisztika. A hírügynökségek prognó­zisai azonban enélkül is sokkolóak: a Reuters az ukrán gazdaság visszaesé­sét 2022-ben mintegy 40 százalékos­ra jósolja. Emellett az orosz hadsereg által barbár módon lerombolt civil infrastruktúra (utak, közművek, lakó­negyedek) majdani helyreállítására vo­natkozó becslések az ország teljesítő­­képességét messze meghaladó, sok száz milliárd dolláros összegekről szólnak. A háború teljes értelmetlenségét az is jelzi, hogy Oroszország - a katonai áldozatok mellett - gazdasági értelem­ben is csak veszíthet. A közgazdászok egy része meglehetősen szkeptikus a szankciós politika hatékonyságát ille­tően, de az a partnerek eltérő gazdasági ereje miatt idővel mégis eredményes lehet. A külkereskedelmi kapcsola­tok az EU-val régóta aszimmetrikusak és Moszkva számára - különösen az áruszerkezet eltérő összetétele miatt - sokkal fontosabbak. A kereskedés meg­szakítása különösen fájdalmas a fejlett technológiát képviselő területeken, ahol az alkatrész-utánpótlás leállása Oroszországban egész ágazatokat is megbéníthat. A globális fizetési rend­szerből (SWIFT) való kizárás nem csak a bankrendszer részleges megbénulá­sához vezethet. A pénzügyi kapcsolatok ma már oly mértékben nemzetek felet­tiek, hogy a kizárás következtében a ru­bel árfolyama a világgazdaság szereplői számára egy ponton érdektelenné vá­lik, és - még ha erősödik is - piaci érté­ke már csak jelképes lesz. A Bloomberg közlése szerint Oroszország technikai értelemben fizetésképtelenné vált, miután egy 100 millió dolláros lejárt kötvénytartozását a szankciók miatt A NÉPSZAVA kulturális és társadalomkritikai melléklete Vesztesek és vesztesek FORGÁCS IMRE nem tudta kiegyenlíteni. A legnagyobb veszteség azonban mégis abból adódik, hogy a nyugati világcégek sorra hagyják el Oroszországot, ami hosszú távon is a GDP drasztikus csökkenéséhez vezet­het. A legutóbbi előrejelzések szerint az orosz gazdaság 2022-ben a legjobb esetben is mintegy 10 százalékkal zsu­gorodik, de a visszaesés mértéke a há­ború elhúzódása esetén ennél sokkal nagyobb is lehet. Európa energiafüggősége Az elmúlt hónapokban bebizonyoso­dott, hogy a magyar kormány az uniós szankciók többségét politikai megfon­tolásból megszavazza. Ugyanakkor a „kormányközeli” médiában elhangzó tudósítások és kommentárok azt su­gallják, hogy Orbán Viktor változat­lanul Putyint támogatja. A „nemzet­mentő” többnyire azzal érvel, hogy a szankciók hatástalanok, mert Európa energiafüggősége miatt a veszteség a tagállamok oldalán a nagyobb. Az uniós szankciós politika azonban a valóság­ban 2014, a Krím orosz megszállása óta napirenden van, s tételezzük fel, hogy a 26 tagállam, valamint az Európai Bi­zottság szakértői annak lehetőségeivel és korlátaival egyaránt tisztában van­nak. Senki nem vitatja például, hogy „az átállás”, vagyis a fokozatos leválás az orosz gáz- és olajimportról tech­nológiai értelemben is meglehetősen bonyolult, emellett lakossági áldoza­tokkal is járó feladat. Az is ismert, hogy a tagállamok - a ráutaltság mértékétől függően - az energiarendszerük átala­kításához jelentős összegű uniós támo­gatásokat kaphatnak. A magabiztos nyilatkozatok ellenére az orosz energiaszektor átállítása nem kevésbé bonyolult és meglehetősen költséges folyamat. Az európai kiesést például Kína a szállítási kapacitások szűkössége miatt sem tudja átvállal­ni. További nehézség, hogy az olyan nagyfogyasztó, mint India az orosz energiahordozók feleslegének megvá­sárlásáért jelentős árengedményeket kér. Szakértői vélemények szerint az orosz energiaipar egyébként sincs túl jó állapotban, miután egyre kevesebb a még nyereséggel kitermelhető olaj. Ha a nyugati magáncégek nem kezde­nek új feltárásokba, illetve a szektor al­katrész-utánpótlása a szankciók miatt elmarad, akkor a jelenlegi kitermelés szükségképpen csökken. Az egyes lelő­helyek leállítása technikailag is össze­tett feladat, emellett az adott régióban mindenképpen növelni fogja a foglal­koztatási gondokat. A szegény országok csődkörelben A néhány hónap alatt globálissá vált gazdasági háború megvívásához első­sorban a gazdag országok, mindenek­előtt az Európai Unió és az Egyesült Államok rendelkezik megfelelő tech­nológiai és vagyoni eszközökkel. Nem véletlen, hogy Mario Draghi olasz mi­niszterelnök már márciusban az Unió kollektív fellépését sürgette: szerinte a leggazdagabb uniós tagállamok költ­ségvetése sem elegendő ahhoz, hogy „nemzeti” alapon kezeljék a háború miatt előállt súlyos gazdasági és tár­sadalmi feszültségeket. A Covid-vál­­ság is megmutatta, hogy a rendkívüli helyzetek rendkívüli - és főleg uniós szinten összehangolt - kormányzati intézkedéseket követelnek. Ilyen volt a költségvetési hiánycélok Bizottság ál­tali átmeneti felfüggesztése, vagy több tagállamban a rendkívüli bértámogatá­sok rendszere. A helyreállítási alapnak a közös kötvénykibocsátással fedezett uniós finanszírozása pedig igazi törté­nelmi áttörést jelentett. A legutóbbi előrejelzések szerint az orosz gazdaság 2022-ben a legjobb esetben is mintegy 10 százalékkal zsugorodik, de a visszaesés mértéke a háború elhúzódása esetén ennél sokkal nagyobb is lehet. 2022-ben azonban gyökeresen megváltozott a világgazdasági helyzet. Az ukrajnai gabonaszállítások orosz blokkolása a legszegényebb országok lakóit éhínséggel fenyegeti. Emellett az infláció újra világjelenséggé vált, és emi­att a laza monetáris politika már nem tartható fenn tovább. Az elszabaduló nyersanyagárak is gyorsítják a pénz­romlást, és a Fed, valamint az Európai Központi Bank beindult kamatemelései leginkább a már eddig is eladósodott ál­lamokat sújtják. A Világbank értékelése szerint 35 országnál fennáll az adósság­­válság közvetlen veszélye, s a „közepes jövedelműek” közül Argentína, Liba­non, Venezuela, Zambia és Ecuador már fizetésképtelenné vált. FOLYTATÁS A 6. OLDALON MARABU RAJZA

Next