Népszava, 2022. július (149. évfolyam, 151-176. szám)
2022-07-02 / 152. szám
2022. július 2., szombat Az orosz-ukrán háború /■ 128. napján is teljes a / ■ bizonytalanság. Az áldo/----■ zatokról szóló „hivata/ ■los” adatokat nem lehet ■A * komolyan venni. A feltehetően már több százezer katona és civil életét követelő harcok végét pedig végképp nem tudja megjósolni senki. Európa lassan belefárad az értelmetlen pusztításról szóló hírekbe, ami abból is látszik, hogy az agresszor Oroszország és a megtámadott Ukrajna közötti különbség sokak számára egyre inkább elmosódik. Ami viszont biztos: a háborúnak csak vesztesei lesznek, és a harcok által közvetlenül nem érintett nyugati világ talán még mindig nem érzékeli a drámai gazdasági következményeket. Érthető, hogy az ukrán tragédia a nemzetközi kérdésekkel foglalkozó világsajtóban is mindent visz, s a hosszú távú hatások mérlegelése „divatos” témává vált. A tekintélyes amerikai magazin, a Foreign Policy szerzője (Adam Tooze) például úgy látja, hogy a háború előtti állapotokhoz már soha nem fog visszatérni a világgazdaság. Igaz, a kereskedelmi kapcsolatokat és a beszállítói láncok jó részét már a Covid évei is szétzilálták. A háború hatására azonban tovább csökken a befektetők bizalma és a II. világháború óta már elfeledett méreteket ölt a globális energia-, élelmiszer-, illetve a - mindezekkel együtt járó - pénzügyi válság. A harcoló felek a legnagyobb vesztesek A háború legnagyobb vesztese érthető okokból a megtámadott Ukrajna. A kioltott emberéletekről, a többmilliós menekültáradatról, a civil lakosság, különösen a gyermekek szenvedéseiről természetesen nem készül gazdasági statisztika. A hírügynökségek prognózisai azonban enélkül is sokkolóak: a Reuters az ukrán gazdaság visszaesését 2022-ben mintegy 40 százalékosra jósolja. Emellett az orosz hadsereg által barbár módon lerombolt civil infrastruktúra (utak, közművek, lakónegyedek) majdani helyreállítására vonatkozó becslések az ország teljesítőképességét messze meghaladó, sok száz milliárd dolláros összegekről szólnak. A háború teljes értelmetlenségét az is jelzi, hogy Oroszország - a katonai áldozatok mellett - gazdasági értelemben is csak veszíthet. A közgazdászok egy része meglehetősen szkeptikus a szankciós politika hatékonyságát illetően, de az a partnerek eltérő gazdasági ereje miatt idővel mégis eredményes lehet. A külkereskedelmi kapcsolatok az EU-val régóta aszimmetrikusak és Moszkva számára - különösen az áruszerkezet eltérő összetétele miatt - sokkal fontosabbak. A kereskedés megszakítása különösen fájdalmas a fejlett technológiát képviselő területeken, ahol az alkatrész-utánpótlás leállása Oroszországban egész ágazatokat is megbéníthat. A globális fizetési rendszerből (SWIFT) való kizárás nem csak a bankrendszer részleges megbénulásához vezethet. A pénzügyi kapcsolatok ma már oly mértékben nemzetek felettiek, hogy a kizárás következtében a rubel árfolyama a világgazdaság szereplői számára egy ponton érdektelenné válik, és - még ha erősödik is - piaci értéke már csak jelképes lesz. A Bloomberg közlése szerint Oroszország technikai értelemben fizetésképtelenné vált, miután egy 100 millió dolláros lejárt kötvénytartozását a szankciók miatt A NÉPSZAVA kulturális és társadalomkritikai melléklete Vesztesek és vesztesek FORGÁCS IMRE nem tudta kiegyenlíteni. A legnagyobb veszteség azonban mégis abból adódik, hogy a nyugati világcégek sorra hagyják el Oroszországot, ami hosszú távon is a GDP drasztikus csökkenéséhez vezethet. A legutóbbi előrejelzések szerint az orosz gazdaság 2022-ben a legjobb esetben is mintegy 10 százalékkal zsugorodik, de a visszaesés mértéke a háború elhúzódása esetén ennél sokkal nagyobb is lehet. Európa energiafüggősége Az elmúlt hónapokban bebizonyosodott, hogy a magyar kormány az uniós szankciók többségét politikai megfontolásból megszavazza. Ugyanakkor a „kormányközeli” médiában elhangzó tudósítások és kommentárok azt sugallják, hogy Orbán Viktor változatlanul Putyint támogatja. A „nemzetmentő” többnyire azzal érvel, hogy a szankciók hatástalanok, mert Európa energiafüggősége miatt a veszteség a tagállamok oldalán a nagyobb. Az uniós szankciós politika azonban a valóságban 2014, a Krím orosz megszállása óta napirenden van, s tételezzük fel, hogy a 26 tagállam, valamint az Európai Bizottság szakértői annak lehetőségeivel és korlátaival egyaránt tisztában vannak. Senki nem vitatja például, hogy „az átállás”, vagyis a fokozatos leválás az orosz gáz- és olajimportról technológiai értelemben is meglehetősen bonyolult, emellett lakossági áldozatokkal is járó feladat. Az is ismert, hogy a tagállamok - a ráutaltság mértékétől függően - az energiarendszerük átalakításához jelentős összegű uniós támogatásokat kaphatnak. A magabiztos nyilatkozatok ellenére az orosz energiaszektor átállítása nem kevésbé bonyolult és meglehetősen költséges folyamat. Az európai kiesést például Kína a szállítási kapacitások szűkössége miatt sem tudja átvállalni. További nehézség, hogy az olyan nagyfogyasztó, mint India az orosz energiahordozók feleslegének megvásárlásáért jelentős árengedményeket kér. Szakértői vélemények szerint az orosz energiaipar egyébként sincs túl jó állapotban, miután egyre kevesebb a még nyereséggel kitermelhető olaj. Ha a nyugati magáncégek nem kezdenek új feltárásokba, illetve a szektor alkatrész-utánpótlása a szankciók miatt elmarad, akkor a jelenlegi kitermelés szükségképpen csökken. Az egyes lelőhelyek leállítása technikailag is összetett feladat, emellett az adott régióban mindenképpen növelni fogja a foglalkoztatási gondokat. A szegény országok csődkörelben A néhány hónap alatt globálissá vált gazdasági háború megvívásához elsősorban a gazdag országok, mindenekelőtt az Európai Unió és az Egyesült Államok rendelkezik megfelelő technológiai és vagyoni eszközökkel. Nem véletlen, hogy Mario Draghi olasz miniszterelnök már márciusban az Unió kollektív fellépését sürgette: szerinte a leggazdagabb uniós tagállamok költségvetése sem elegendő ahhoz, hogy „nemzeti” alapon kezeljék a háború miatt előállt súlyos gazdasági és társadalmi feszültségeket. A Covid-válság is megmutatta, hogy a rendkívüli helyzetek rendkívüli - és főleg uniós szinten összehangolt - kormányzati intézkedéseket követelnek. Ilyen volt a költségvetési hiánycélok Bizottság általi átmeneti felfüggesztése, vagy több tagállamban a rendkívüli bértámogatások rendszere. A helyreállítási alapnak a közös kötvénykibocsátással fedezett uniós finanszírozása pedig igazi történelmi áttörést jelentett. A legutóbbi előrejelzések szerint az orosz gazdaság 2022-ben a legjobb esetben is mintegy 10 százalékkal zsugorodik, de a visszaesés mértéke a háború elhúzódása esetén ennél sokkal nagyobb is lehet. 2022-ben azonban gyökeresen megváltozott a világgazdasági helyzet. Az ukrajnai gabonaszállítások orosz blokkolása a legszegényebb országok lakóit éhínséggel fenyegeti. Emellett az infláció újra világjelenséggé vált, és emiatt a laza monetáris politika már nem tartható fenn tovább. Az elszabaduló nyersanyagárak is gyorsítják a pénzromlást, és a Fed, valamint az Európai Központi Bank beindult kamatemelései leginkább a már eddig is eladósodott államokat sújtják. A Világbank értékelése szerint 35 országnál fennáll az adósságválság közvetlen veszélye, s a „közepes jövedelműek” közül Argentína, Libanon, Venezuela, Zambia és Ecuador már fizetésképtelenné vált. FOLYTATÁS A 6. OLDALON MARABU RAJZA